Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-07 / 6. szám

iz üzemi demokrácia pillérei (Tudósítónktól) Az elmúlt év eredményed­nek értékelése még tart a He­ves megyei G-abonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál, de az üzemek már az új év ter­vednek megvalósításán fára­doznak. A tervek nagyok, a malom­iparra háruló feladatok jelen­tősek. A megye malmai nem­csak a belső íisztellátást bizto­sítják, hanem a nógrádi szén­medencébe és Budapestre is szállítanak lisztet- Ebben az évben 106 ezer tómmá gabonát kell feldolgoznia a megyében üzemelő kilenc malomnak. Az új év az eddiginél maga­sabb műszaki felkészültséget kíván. Országosan új lisztmin­tát kapott a malomipar, ami jóval fehérebb, mint az eddigi volt. Javítani kell tehát a liszt minőségét. Ennek érdekében a malmok tisztítóberendezéseit fejlesztik. A tisztítás hatásfo­kának növelésére ebben az év­ben 340 ezer forintot fordít a vállalat. Az őrléstechnológia tökéle­tesítését új hengerszékek és modem korpaverők beszerzé­sével oldják meg. amelyre a műszaki intézkedési terv 580 ezer forintot biztosít. A ma­lomipar termelési skálája pár éve új termékkel gyarapodott; Több fehér cementet exportálnak és tűzálló cementet gyártanak az idén Selyp en Az 1966-os év igen eredmé­nyesnek /mondható. Az összesí­tett cementőrlési tervek mellett a termelési érték, a termelé­kenységi és egyéb gazdasági mutatók is kedvezően alakul­tak. Sikerrel oldotta meg a gyáregység az úgynevezett öauxit és tűzálló cement kísér­leti gyártását is. 1967. évben még nagyobb feladatok várnak megoldásra a Selyp! Cementműveknél. Az előző évektől eltérően több fehér cementet gyártanak. A. külföldi országokban igen keresett cementfajta, amely mint exportcikk, jelentős de­vizát hoz a népgazdaságnak. A külföldi megrendelők között van: az NDK, Albánia, Cseh­szlovákia, Ausztria. Ugyancsak nagy jelentőségű lesz a tűzálló cement gyártása is. Az eddigi kísérletek siker­rel jártak, ezért ebben az év­ben már ezer tonnát gyártottak »bből a különleges cementfaj- nból. A tűzálló betonok alkalma­zásával sok olyan feladat meg­valósítható, amelyek megoldá­sa hagyományos tűzálló anya­gokkal nehézségekbe ütközik, vagy egyáltalán nem lehetsé­ges. Előnyös tulajdonságai el­lenére magyarországi alkalma­zásukra mégis alig került sor, mivel a tűzálló beton legfon­tosabb alapanyagát, a megfe­lelő tűzálló cementet nálunk eddig nagyüzemi mértékben nem gyártották, külföldi ter­mék beszerzése pedig deviza­hiány miatt nehézségekbe üt­közik. Magyarországon 1962 óta fog­lalkoznak tűzálló aluminát ce­ment gyártásával. A legutóbbi időkig csak a Szilikáitipari Központi Kutató Intézet Tata­bányai Kísérleti Üzemében ál­lították elő kisebb mennyiség­ben. Nagyüzemi gyártásra először 1966. év elején került sor, a Selypi Cementműnél. A tűzálló betonok felhaszná­lási területe igen széles. Ma­gyarországon többek között alagútkemence csillekocsik fa­lazására, ezenkívül különböző kazánépítési feladatok megol­dására alkalmazták. Bányai István a keverék takarmány- táppal. 1967-ben a három keverőüzem 3900 tonna tápot fog gyártani, és ebből 750 tonnát préselt ál­lapotban értékesít. A kenyérgabona-átvétel meggyorsítására NDK gyárt­mányú szállítószalagokat, ezenkívül felszedőgépeket, csi­gákat vásárolnak, mintegy 270 ezer forintért. Amennyiben nedves évjárat köszönt be a nyári időszakra, úgy szüksé­gessé válhat a gabona szárítá­sa is. Jelenleg 10 db Farmer típusú szárítógép áll a vállalat rendelkezésére, amely még je­lenleg is üzemel, kukoricát szárít. Június végiére el kell végezni ezeknek a gépeknek az éves nagykarbantartását is. A szárítókapacitás bővítésére 450 ezer forintért a Szovjet­unióból új szárítógépet vásá­rolnak A gép teljesítménye nyolcszorosa a jelenleg üzeme­lő gépiekének. A gazdaság további fejlesz­tése céljából a szállításokat a vállalat saját járműveivel kí­vánja megoldani. Ezt a célt szolgálja a most vásárolt és már üzembe helyezett 7 dib Super Zetor is 13 pótkocsival. A malomipar legnagyobb beruházása, a hevesi 600 va- gonos siló építése is tovább fo­lyik, amelynek befejezését az év végére tervezik. A felada­toknak csak kiemelkedő részét tudtuk itt leírni. A mindenna­pi feladatok és problémák megoldása a molnárokra és az ipar területén dolgozó mintegy hétszáz ember áldozatkész munkájára vár. A SIROKI Községi Tanács vb-elnökhelyettese ritka tiszt­viselő: délelőtt azt mondják ró­la a faluban, hogy a hivatalá­ban ne is keressem — mert íróasztala a Liszkóban van. Hajas János ugyanis a Mátra- vidéki Fémművek osztályveze­tője, régi dolgozója. Borsodból költözött a Heves róegyei hegyeik közé, egyetemi tanulmányainak befejeztével választotta első munkahelyéül ezt a gyárat. Tizenharmadik esztendeje irányítja a meo-t, mindennapi feladata — ezer­féle termék gondja — az üze­mekhez kapcsolja. A Liszkóban mindenütt jól ismerik. Akárcsak a lakótelepien vagy a községben. Ügy vallja, hogy „az idege­nek” a kultúrotthonból ismer­ték meg. Még abban az időben, amikor a szakszervezeti bizott­ság reszortfelelőse volt. A leg­nagyobb barátság p>edig aztán szövődött, hogy a legutóbbi ta­nácsválasztásokon rá is szavaz­tak. Magáról keveset szól, Sírok eredményeit közös sikernek tu­A jilteres cigarettának nagy jövője van. Szép a csomagolása, itt-ott finom a füstje; egészében véve új, forradalmi szívnivaló a do­hányipar termékei között. Sokan szeretik, s az illetékesek igyekeznek is megszerettetni „őket”. Egyes dohányosok azonban konzervatív szellemüknél fogva még mindig ragaszkodnak a szerencsétlen ötlet folytán „Kossuth”-nak nevezett cigarettaféléhez, közéjük tartozom jómagam is... így történhetett, hogy egy idő óta azt tapasztaltam — több „Kossuth”-párti­val együtt —, hogy a cigarettacsomagok nem nyílnak olyan nehezen! Sőt: nemcsak egy, hanem kettő, itt-ott három oldalon is kinyíl­nak, minden erőszak nélkül. Egyszerűen ki­nyílnak. Gyanútlanul a zsebembe nyúlok, s rémülten tapasztalom, hogy a 3.50-ért vásárolt cigarettarudacskák meglazult állapotban elön- tötték a zsebemet, s az ugyanide helyezett né­hány holmi is tele lett az elszabadult dohány­nyal ... Mindez azért, mert a doboz szétnyílt. Felületesen ragasztották volna össze? Nem. Nyomát sem fedeztem fel a ragasztásnak. Csak úgy összehajtották. Esetleg takarékos- sági szempontból. Vagy azért, hogy leszoktas­sanak róla, és áttérjek a nagyszerűen csoma­golt filteres cigarettára? ... Hát én juszt is Kossuthot fogok szítmi! Ez az egyikféle. A másik! élét egy ismerősömtől hallottam» aki egyébként fiatal házas. Ez azért fontos, mert körülbelül egy hete feladtak részére Budapestről egy heverőt, meg egy másik bú­tordarabot. Néhány napja meg is érkezett — a felvételt igazoló papirocska. a küldemény azonban nem! Többszöri érdeklődésére az a válasz érkezett, hogy egyelőre nem tudnak ró­la, s ha ez harminc napig így megy, a külde­ményt elveszettnek nyilvánítják, s utána megkezdődhet a hónapokig tartó kártérítési eljárás. Mindez megnyugtató, és ismerősöm már be is rendezkedett egy hokedlin, ezen tölti éjszakáit, és epedve várja-, hogy valami történjék. Lehet, hogy vesz egy ú) heverőt, ha lesz pénze. Hasonló eset nemrégiben már történt, amikor ugyancsak Budapestről vártak Egerbe cgv bútordarabot, amit a megrendelő erősen nélkülözött, de mit tesz az illetékes? Ütba indítja — Egervár felé. Az. pedig Zala megyében van. Most ez az újabb eset arra a meggyőződésre vezet néhány várakozót, hogy követelte az IBTTSZ-tól: több belföldi utat szervezzen az „Ismerd meg hazádat” mozga­lom keretében. Egy hokedlin egyébként elmélyültebben töprenghet az ember, mint egy heverőn ... K. G. egyesülés előtt Vita az ki tudna megmondani, mi az oka, de tény, hogy min­den évben, így zárszámadás táján, szóba kerül Gyöngyösön a négy termelőszövetkezet egyesülésének gondolata. Né­hány év óta rendszeresen fel­bukkan az ötlet, aztán ismét visszasüllyed a feledés homá­lyába. így történt ez az elmúlt na­plókban is. A szóbeszéd már azt is tudta, hogy a szövetke­zetek milyen időpontban tart­ják majd meg az egyesülést kimondó rendkívüli közgyűlé­süket. A beavatottak nem cse­kély büszkeséggel hangoztat­ták, hogy a négy szövetkezet tagsága maga kezdeményezett ebben az ügyben. Nem vártak semmi „felülről jövő” instruk­cióra. Mert belátták, hogy a gyöngyösi négy közös gazda­ságnak csak egyetlen útja le­het, ha az élet realitásait akar­ja szem előtt tartani: a teljes gazdasági, szervezeti egység. Azzal sem árulunk el titkot, ha közöljük: az illetékes párt- és tanácsszervek a négy tsz egyesülésének gondolatát tudo­másul vették, figyelemmel kí­sérték az eseményeket, de nem sürgették a megvalósítást. Hogy az egyesülés mégis el­marad, ami most már szinte biztosra vehető, ez teljesen a szövetkezetek vezetőségén, il­letve tagságának állásfoglalá­sán múlott Az egyesülés lehetőségét azonban nem szabad egy-két szóval elintézni. Olyan kérdés ez, amiről komolyan kell be­szélni, amit ugyancsak meg kell fontolni. Mert csakugyan a gyöngyösi közös gazdaságok jövője múlik rajta. ha azt vesszük figye­lembe, hogy a korszerűség, az idők követelményének meg­felelő gazdálkodás egyik alap- feltétele a nagyüzem keretei­nek megteremtése, akikor nem kétséges, hogy a ma még ön­álló négy tsz önmagában ezt a feltételt nem tudja biztosí­tani. Nemcsak azért, mert aránylag kis területen gazdál­nem azért sem, mert megfelelő mennyiségű gépiek beállítása, építmények elkészítése meg­haladná erejüket. A valóság tehát az, hogy hiába emleget­jük a nagyüzemi termelést, egyik tsz sem folytat ilyet lé- nyegébn. Ha a beruházásokat vizsgál­juk meg, itt is kiderül, hogy nagyon visszás helyzettel ál­lunk szemben. Azért is, mert tulaj donképpen mind a négy tsz ugyanazt lenne kénytelen csinálni, egymástól külön, egy­mástól függetlenül, tehát gaz­daságtalanul. Hajtatóház, istál­lók, műhelyek: négy tsz-nek négy kell mindből. Lehetne közös vállalkozásban is meg­oldani a dolgot, de hát... És mi lesz a jövőben? Istál­lóból csak százférőhelyeset le­het csináltatni, ha hitelt is akarnak hozzá Igénybe venni. Ez csak egy példa. Elbír egy tsz magában egy ilyen nagy befogadóképiességű istállót — mondjuk? A hirtelenjében felemlege­tett példák korántsem adják a teljes képiét, de alkalmasak a jellemző vonások jelzésére. Az elmondottakból nem ne­héz a következtetést levonni: a város termelőszövetkezeteinek egyesülniük kell. Kell! így, minden szépítés nélkül. Ha nem ma, akkor holnap. De! Csak úgy, előkészítés nélkül, beleugrani ebbe az egyesítés­be: éppien olyan nagy hiba lenne, mint elutasítani egy egyesülést. Ahhoz, hogy a min­denképpen szükséges változás ne hozzon magával megrázkód­tatást, a feltételeit kell előbb megteremteni: mind gazdasági­lag, mind a személyi vonatko­zásokban. Itt pedig még nem tartunk ma Gyöngyösön. A JELENLEGI HELYZET­NEK legmegfelelőbb megoldás­nak az látszik, hogy a négy szövetkezet előbb csak részle­gesen egyesüljön. A négy he­lyett legyen két tsz. Az így lét­rejött gazdaságok már sokkal alkalmasabbak a korszerű ter­melés kialakítására. Eredmé­nyességük a tsz-gazdák köré­ben olyan hangulatot teremt­hetne, amely a további előbbi re lépiést tenné lehetővé. Nem elképzelhetetlen az a megoldás sem, hogy a négy tsz már a közös vállalkozás keretében „ízlelgesse” az ösz- szefogás előnyeit. Sőt: ezt az utat már ki kellene jelölni mostl Mindez nagyon szép. nagyon jó, csak van egy icipáci kis hibája. Amíg a termelőszövetkeze­tek egyesüléséről esik szó, amíg erről csak beszélni kell, a né­zetek azonosak. Az elv min­denki előtt világos, azzal min­denki egyetért. Aztán ... Aztán jönnek a személyi kérdések. Ez sem titok, mindenki tud­ja. egymás között mindenki meg is mondja, de hivatalos fórum előtt már senki sem em­líti meg. Mert a legnagyobb akadály itt, ebben tornyosul a szükséges megoldás elé. A ve­zetés kérdése marad mindig nyitva, ez hiúsít meg minden kísérletet. Ahogy értesültünk róla, az elmúlt napokban le­folytatott előzetes tárgyalások is emiatt a kérdés miatt sza­kadtak félbe. Pedig a hoHpontról el kell mozdulnia ennek az ügynek. ANÉLKÜL, HOGY RÉMKÉ­PEKET akarnánk festeni, őszinte szóval beszéltünk erről a nyílt, de egyre feszültebbé váló kérdésről, amely a város mezőgazdaságának jövőjét döntheti el. Gondoljuk meg: a fejlődés üteme olyan gyors országszerte, hogy ha nem tartunk lépiést vele, nagyon messzire lemarad­hatunk. Inkább most vitatkoz­zunk, mint évekkel később az elmulasztott lehetőségek fele­lőseit kutatgassuk. Megfontoltan, körültekintően, ésszerűen kell cselekednünk. Mindezt a felsőbb párt- és ta­nácsszervek segítsége nélkül piedig nem lehet megtenni. Ahogy Párízs megért egy mi­sét annak idején. Gyöngyös kö­zös gazdaságainak sorsa is meg­ér egy alapios tárgyalást. G. Molnár Ferenc kodik mind, külöm-külön, ha­Munba után — lajdonítja. Az iskola bővítését, a napközi otthont, a bontott anyagból társadalmi munkával készült ifjúsági klubot meg a telepi új vegyesárudát is. Elégedetten magyarázza, hogy sokat fejlődött ez a Mát­ra széli község. A gyár a falu nagy részének biztos kenyeret adott, az emberek jól gyümöl- csöztették forintjaikat. Elég csupán egyetlen pillantással meggyőződni erről: takaros há­zakkal cserélik fel a barlango­kat, ízléses bútorok díszítik a lakásokat, könyvek, újságok, rádiók, tv-k mellett művelőd­nek a sirokiák s palóc népvise­letüket is javarészt már vá­rosias ruhákra váltották át... És azt tartja, hogy jó helyek­re került mindig á tanács p>én- ze is. Mert úgy ipiarkodtak, hogy belőle a legsürgősebbekre, leghasznosabbakra jusson. BOLDOGAN újságolja, hogy a gyári lakótelep melletti kö­vezett út maholnap elkészül. Építkeznek a cigányok is, Si­elnökhelyettes tokban mindinkább feloldódik a város és a falu ellentéte. Mire emlékszik vissza szíve­sen az elnökhelyettes ...? A különféle tanácsi „rendez­vényekre”, nemzeti ünnepekre, öregek köszöntésére. Meg a ta­nácsülésekre. Meséli, hogy minden alkalommal öröm volt számára, ha egy-egy tanácsko­zást levezethetett. Szeretett el­nökölni ... No, nem hiúságból — tiltakozik belepirulva —, ha­nem azért, mert ilyenkor nyu­godt volt. Tudta, hogy egyet­len kérdés sem marad tisztá­zatlanul, válasz nélkül, hatá­rozatba foglalják a legjobb ja­vaslatokat. Szomorkásán meséli, hogy egy kicsit fáradt. A gyárban sok a munkája, fél, hogy ez­után egyre kevesebb ideje jut a községre. Akkor piedig, ho­gyan vállalhatná el a tanács­tagságot ...? Lehet, hivatalosan visszavonul, s a jövőben egy szerű siroki választópo’gárké;it ad majd időnként egy-egy hasznos tippiet. Mit javasolna vajon Hajas János választópolgár...? Mindenekelőtt azt, hogy ezentúl egységes községfejlesz­tési terv alapján határozzák meg Sírok új létesítményeinek helyeit. Aztán feltétlenül épít­senek egy áruházat, hogy ne kelljen minduntalan utazgatni, ha vásárolni akar az ember. S bizony helyes lenrfe, ha foly­tatnák a vár korábban elkez­dett feltárását, a híres műem­léket és környezetét mielőbb olyan idegenforgalmi neveze­tességgé tennék, amelyből a község, sőt a megye is profi­tálna. EGYELŐRE csak ennyit... mért Hajas János ajtaján ko­pogtatnak, s egy tubus minta­darabját teszik íróasztalára. A siroki vb-elnökhelyettes újra meo-vezető a gyárban ... (gyónl) 1967. január 7„ szombat Új feladatok előtt a megyei malomipar lik ki, hanem közvetlenül a tagság választja meg, titkos szavazással. Ez a körülmény a szervezett dolgozók felelőssé­gét hangsúlyozza, hogy józa­nul, tárgyilagosan adják Ír „voksukat” azokra a társaikra, akiket legalkalmasabbnak tar­tanak a társadalmi vezető funkcióra. Űj vonása lesz a mostani vá­lasztásoknak az is, hogy első ízben választanak szakszerve­zeti tanácsokat, amelyek a megszűnt üzemi tanácsok jog­körével, illetve a megnöveke­dett szakszervezeti jogkörök­kel élhetnek. Az idei választás tehát megteremti a feltételeit annak, hogy a dolgozók a ko­rábbinál jobban, hatékonyab­ban vehessenek részt a vállala­tok irányításában, vezetésében. „Ki mint vet, úgy arat”: nem túlzás az az állítás, hogy az idei szakszervezeti választások sorsdöntőék a mozgalom to­vábbfejlődése szempontjából. Ha a műhelyi, ü:ieini, vállalati kollektívák jól élnek a válasz­tás lehetőségeivel, az egész szakszervezeti mozgalom, a szocialista demokratizmus megerősödését segítik elő. Kalocsai Tibor A szakszevezeti mozgalomnak ezért jól fel kell készülnie az előrelátható teendőkre. A szak. szervezeti mozgalom reneszán. sza előtt állunk, amelynek po­litikai-emberi feltételeit a le­hető legjobban kell megterem, teni. A választás jó alkalom arra, hogy ezek a fedtétek lét­rejöjjenek. A társadalmi-politikai felté­teleket a gazdasági ‘mechaniz­mus reformja hozza létre, mi­után társadalmi vonatkozások­ban is új helyzetet teremt. Az emeberi feltételek pedig asze. rint valósulnak meg, hogy mi­lyen embereket választana* meg a szakszervezeti testüle­tekbe, vagy éppen bizalminak. A választás lebonyolításában is kifejezésre jut, hogy kor­szerűbb utakon járunk. A je­lölő bizottságokat már a vá­lasztás előtt megválasztották, hogy azoknak módjuk tegyen jó előre tájékozódniuk: kiket látnának legszívesebben a dol­gozók szakszervezeti tisztség- viselőknek. Még az így összeál. lított listák sem kötelezőek, a választás során megváltoz­tathatók. A titkárt és az el­nököt nem a műhely, Illetve szakszervezeti bizottságok jelö­Lázas tevékenység folyik ezekben a napokban mind a vállalati szakszervezeti bizott­ságokon, mind a szakmai köz­pontokban. Választásra készül, nek a szakszervezetek — nem hat rutinfordulatnak, ha azt mondjuk, hogy a mozgalom e kiemelkedő eseménye sajátos körülmények között zajlik te. Mint ismeretes, ebben az esztendőben készülünk tel 1968-ra, a gazdaságirányítási reform első évére. A szakszer­vezetek növekedő társadalmi­politikai szerepe csalt aláhúz­za a választások jelentőségét. A véleményezési, egyetértési, önálló döntési, és vétójog meg. szoksz orozza majd a vezető testületek, a «Szakszervezeti tisztségviselők iránti igényeket és felelősségüket is. A vállalati önállóság növekedésével meg­teremtődik a valódi szakszer­vezeti önállóság is, pontosab­ban fogalmazva: a nagyobb ön. állóság tehetősége. Azért for­mázunk feltételes módi. f i, mert a lehetőség még nem egyenlő a megvalósulással. A gazdasági, társadalmi étet bo­nyolultsága, összetettsége nem tűri a sablonokat, esetenként „eredeti” válaszokat, állásfog­lalásokat keld produkálnia an­nak, aki meg akar felelni a ma követelményeinek. Napjainkban csak az képes a gazdasági termelőmunkában, a dolgozók élet. és munkakö­rülményeit jelentősen befolyá­soló intézkedéseknél helyesen dönteni, cselekedni, aki önálló­an gondolkodik, van érzéke a számtalan jelenség között fel­ismerni a legfontosabb vonáso­kat, aki rendelkezik azzal a képességgel, hogy megfelelő szintű elemző munka során a lehető legpontosabban kifejez­ze a társadalmi és egyéni igé­nyeket, érdekeket. A szakszervezeteknek pedig egyszerre „kettős lelkűk” van. Egyszerre kell az egész mun­kásosztály és az egyes csopor­tok, vállalati kollektívák, váz egyének érdekeit képviselniük, illetve a kettőt, közös nevezőre segíteniük. Esetenként nem könnyű elvágniuk a gordiusi csomót, talpraesettség, leiemé, nyesség, hozzáértés kell hoz­zá. A szakszervezeteknek mód­juk van— és még inkább lesz — hallatni hangjukat a gazda­sági, termelési kérdésekben, amely lehetővé teszi a nagyoob jövedelmezőség a nagyobb nyereség elérését. Ugyanakkor a dolgozók élet- és munkakö­rülményeit meghatározó ügyek, ben nem lehet majd dönte­ni megkérdezésük nélkül. Sőt már jó előre érdemes szórni arról a várható veszélyről, hogy a nagyobb nyereség ol­tárán egyes vezetők „feláldoz­zák” a munkakörülmények ja­vítására, a szociális ellátottság fejlesztésére szánt összegeket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom