Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-31 / 26. szám

Töretlen versenylendülettel as éves feladatok sikeres teljesítéséért A megyei párt-végrehajtó- bizottság 1967. január 17-i ülésén megvitatta a me­gye gazdasága (mezőgazdaság nélkül) fejlődésének 1966. évi tapasztalatait és intézkedési tervet fogadott el az 1967. évi főbb feladatok megvalósításá­ra. A végrehajtó bizottság egy­értelműen megállapította, hogy: „ .. .megyénk ipara a KB 1964 és 1965 decemberi határozatai által meghatározott irányban fejlődött. Az ipari termelés nö­vekedése az országos átlagot meghaladta...” Az 1966-os évet pártunk IX. kongresszusára való készülés jellemezte Heves megye ipari üzemeiben is. E nagy jelentő­ségű esemény fokozta a dolgo­zók, a párt-, gazdasági és tö­megszervezeti vezetők lendüle­tét, aktivitását. Járási-városi pártbizottságok, üzemeink párt- szervezeted tömegpolitikai munkájukban, az agitáció és propaganda eszközeinek fel- használásával, tudatosan tö­rekedtek a KB decemberi ha­tározatainak ismertetésére, tudatosítására, az éves felada­tok teljesítésére történő moz­gósításra. Az ipari, építőipari, közle­kedési és kereskedelmi üzemek fizikai, műszaki és adminiszt­ratív dolgozói pártunk kong­resszusának méltó megünnep­lésére kiszélesítettöt a szocia­lista munkaversenyt, felajánlá­sokat, vállalásokat tettek. Dol­gozóink ezzel m kifejezésre juttatták pártunk iránti tiszte­letüket és nagyrabecsülésüket. Az üzemek éves vállalásai­nak felülvizsgálata, a kongresz- szusi felajánlásokat célzó kez­deményezés Egerből, a Fimcm- ezerelvénygyárból indult el megyénkben. Ezután az üze­mek sorra jelentették csatlako­zásukat a íinomszerelvénygyá­ri althoz, megemelve éves mun­ka verseny-vállalásaikat. A kongresszusi munkavenseny kiszélesedését megfelelően se­gítették elő az üzemekben meg­tartott szocialista brigádveze­tőd és kiváló újítói tanácsko­zások is, ahol megvitatták és felülvizsgálták, majd módosí­tották korábbi felajánlásaikat. Az éves és a kongresszu- sí versenyvállalások ál­talában egybeestek legfonto­sabb gazdaságpolitikai célkitű­zéseinkkel, hatékonyan szolgál­ták azok megvalósítását, eléré­sét Azokból a termékekből, amelyekre a népgazdaságnak szüksége volt (pl. cement, ége­tett cserép stb.), ott a mennyi­ségi termelés növelésére irá­nyultak a vállalások. Az üze­mek zömében a termelés jö­vedelmezőségének, gazdaságos­ságának fokozására, a munka termelékenységének emelésére, a termelés és a termékek költ­ségeinek csökkentésére, az ex­port-kiszállítás növelésére, a ■termékek minőségének javítá­sára tették meg a vállalásokat A kongresszusi munka ver­seny nagyszerű munkasikere­ket hozott megyénk ipari üze­meiben. Az alapvető gazdaság- politikai céloknak egészében véve megfeleltünk. Legtöbb üzemünkben javult a gazdál­kodás hatásfoka, csökkentek a termelési költségek, erősödött a munkafegyelem. A kongresszusi verseny a korábbi versenyformákat is fel­használta a célkitűzések telje­sítésére. Az üzemek egy ré­szében tartalmasabbá tették a ,.kiváló szakmunkás” címért folyó versenyt azáltal, hogy újabb minőségi kÖvetelmények7 hez szabták a szint elérését. A z üzemek ifjúsági terme­lési mozgalmai eredmé­nyesen járultak hozzá az éves feladatok teljesítéséhez. Meg­felelő volt az akcióprogramok vteljesítése, jó tapasztalatokat ltoztak a védnökségvállalások, tpvább erősödtek az ifjúsági szocialista brigádok. A kong­resszusi munkaversenyt jól szolgálta a KISZ Heves me­gyei bizottsága és a Szakszer­vezetek Heves megyei Tanácsa által közösen megrendezett megyei ifjúsági parlament. Az egyre szélesebb körben elterjedő szocialista brigádmoz- galom a kongresszusi munka­verseny szerves részét képezte. A szocialista brigádok mellett tovább fejlődött a szocialista munka műhelye és üzeme cí­mért folyó mozgalom. A ne­mes versenyben részt vevő bri­gádok száma megközelíti az 1700-at, közel 19 ezer taggal. Női dolgozóink is egyre job­ban vonzódnak a szocialista brigádok felé. A kongresszusi munkaver­senyben élenjáró brigádok ál­dozatos, eredményes munkáját mind anyagilag, mind erköl­csileg jobban elismerték. A kongresszusa munkavőrsény ju­talmazására fordított összegek meghaladták a korábbi évek­ben e célra kitűzött, illetve ki­fizetett forintokat. 'T’ovábbi javulás volt ta- pasztaiható a verseny értékelésében, nyilvánosságá­ban. Az üzemi agitáció és pro­paganda eszközeit az eddiginél jobban felhasználták a válla­lások tudatosítására, a célki­tűzések végrehajtására, az élen járók népszerűsítésére. Az üze­mi kiadványok és a megyei sajtó hatékonyan segítette a kongresszusi versenymozgal­mat. Az alapvetően pozitív tapasz­talatok mellett nem kellő az előrehaladás a szocialista mun­ka műhelye és üzeme címért folyó versenyben. E verseny­mozgalom tapasztalatai, eddigi eredményei kevésbé ismertek más üzemek dolgozói előtt. He­lyenként a gazdasági-műszaki vezetők kezdeményezése elma­radt a vállalati, gyáregységi kollektívák lendületétől, akti­vitásáról. A szakmai-politikai ismeretek növelését célzó, a szocialista tudatformálással összefüggő versenypontok nem váltak általánossá. A szocialis­ta erkölccsel, munkaerkölccsel összefüggő vállalásokat csak helyenként tettek. Néhány üzemben a szocialista munka- versenyt a szocialista brigádok mozgalmára szűkítették le. Elismerés illeti a verseny szervezésében, irányításában tevékenyen részt vevő párt-, gazdasági, szakszervezeti és KISZ-szervezeti vezetőket, ak­tívákat, a kongresszusi munka­verseny valamennyi részvevő­jét, mindazokat, akik áldoza­tos, fáradságot nem kímélő munkájukkal tevékeny része­sei voltak sikereinknek, akik nem a szenzációkra törekedtek, hanem a szorgalmas munka és összefogás jegyében végezték napi feladataikat Az 1967-es év gazdasági fel­adatai ipari üzemeink előtt már ismeretesek. Az éves ter­vek megnövekedett követelmé­nyeket támasztanak üzemeink dolgozóival, párt-, gazdasági és tömegszervezeti vezetőivel szemben. A szocialista munka versen y különböző formáit tudatosan és tervszerűen használjuk fel az éves célok sikeres megvaló­sítására. A pártszervek és párt- szervezetek gazdasági szerve­ző és irányító munkájukkal erősítsék a munkaversenyt. A vállalatok, gyáregységek mű­szaki-gazdasági vezetői a mun­kaverseny műszaki, szervezési és üzembiztonsági feltételeinek megteremtésével, szocialista brigádok patronálásával, az ér­tékelésben nyújtott segítségük- gel váljanak tevékeny része­seivé a versenynek. A z üzemek pártái apszer­** vezetei és szakszervezeti bizottságai — a párt- és szak- szervezeti aktívákon keresztül — irányítsák a szocialista munkaversenyt. Ez évben is a legfőbb gazdaságpolitikai cél­kitűzések megvalósítására for­dítsák a legnagyobb figyelmet. A jövedelmező, takarékos gaz­dálkodás szemléletének erősö­dését segíteni kell. Kapjanak helyet a felajánlásokban a szo­cialista tudatformálással, a politikai és szakmai képzett­ség növelésével, a szocialista erkölccsel összefüggő verseny- pontok. Az üzemi pártszervezetek és szakszervezetek fontos felada­ta, hogy a dolgozókat a szocia­lista munkaverseny különböző formáiban való részvételre mozgósítsa. Következetesen tö­rekedjünk a verseny rendsze­res értékelésére, az agitáció és propaganda eszközeinek fel­használásával biztosítsuk a verseny nyilvánosságát. Az üze­mi KISZ-szervezetek fejlesszék tovább az ifjúság termelési mozgalmait. Az 1967-es év az új gazda­sági mechanizmus előkészítésé­nek éve. Az űj gazdasági me­chanizmus bevezetésére ügy készülünk fel jól, ha tudato­san, fegyelmezetten tovább fej­lesztjük azokat az eredménye­ket, amelyeket a legutóbbi két évben elértünk, s üzemeink az év második felében kidolgoz­zák legfontosabb feladataikat, hogy az űj gazdasági mecha­nizmusra zökkenésmentesen át­térhessenek. ]V agyszerű feladatainknak L' csak akkor tudunk ma­radéktalanul megfelelni, ha tartjuk a kongresszusi munka­verseny lendületét, gondos, kö­rültekintő munkával segítjük elő az éves célkitűzések ered­ményes teljesítését, ha megfe­lelően készülünk a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 50. évfordulójára. Barta Alajos, a megyei pártbizottság ipari és közlekedési osztályának vazetője Fttftlmfí ves­sző vetkezett taggyűlés Hevesen A megye legnagyobb főldmű- vesszövetkezeti községében, He­vesen került sor a napokban a földművesszövetkezet taggyűlé­sére. A kultúrotthon ban meg­rendezett gyűlésen több mint háromszáz részvevő előtt Nagy Tibor, a szövetkezet főkönyve­lője számolt be az elmúlt évi eredményekről. Elmondotta, hogy a tagok száma közel hétezer-ötszáz fő, a részjegy pedig több mint hét­százezer forintra növekedett. A szövetkezet legjobb üzemága a kiskereskedelem, amely egy év alatt majdnem 93 millió forin­tot jövedelmezett A beszámoló hangsúlyozta, hogy nagy gondot fordítanak a boltok korszerűsítésére, fel­újítására. Az elmúlt öt év alatt erre a célra 7,5 millió forintot költöttek. Ebben az évben 6,5 millió forintos ráfordítással megkezdik a községben az új, emeletes, korszerű áruház épí­tését. A taggyűlésen megjelent Sramkó László, a járási párt­bizottság titkára, valamint Ha- vetlant Ferenc, a MÉSZÖV el­nöke is. II választások /szerit katonái Annyit mindenki tud, hogy a választáskor a szavazóhe­lyiségben ott ül az elnökség, amelynek tagjai különböző fel­adatokat látnak ei. Tudjuk azt is, hogy létezik a szavazatra jogosultak névjegyzéke. Aztán ezzel kész is. Elmegyünk a je­lölő gyűlésre, meghallgatjuk a jelölt tájékoztató jellegű elő­adását, elmondjuk esetleg' a véleményünket, kérdésünket, kívánságunkat. Folytassuk? Hányán gondoltunk már ar­ra, hogy a szavazást megelőző időben, ennek a nagy jelentő­ségű eseménynek az előkészí­tésén mennyit kell dolgozniuk azoknak, akik a választási cso­portnak a tagjai? Választási csoport? Kik ismerik ezt a ki­fejezést? Ők a választások közkato­nái. Heteken keresztül nap nap után dolgoznak — rendes munkájukon túl — minden el­lenszolgáltatás nélkül. Gyön­gyösön öten alkotják a csopor­tot. Valamennyien a városi ta­nács alkalmazottai. Dr. Thiry Adorján, az igaz­gatási osztály vezetője a cso­port „felelőse”. — Mi a feladatuk? — Tulajdonképpen a válasz­tások adminisztratív, technikai előkészítése. Nekünk kell az összes írásbeli munkát elvé­geznünk, nekünk kell a jelölő gyűlések helyét és időpontját is egyeztetnünk, nekünk kell elkészítenünk az úgynevezett forgatókönyvet, amelynek alapján a jelölő gyűléseket le­vezetik, és még sorolhatnám, mi minden tartozik ránk. Figyelmet érdemlő javaslat Gyöngyösön a nők klubjában figyelemre méltó javaslatok hallhatók. Az otthon élő, háztartásukat vezető asszonyok gyakorta teszik fel egymásnak is a kérdést, hol lehetne olyan főzőtanfolyamot szervezni, ahol nemcsak azt ismerhetnék meg, hogyan lehet korszerűen, a mai követelményeiknek megfelelő­en főzni, hanem valami szakképesítést is kapnának, üzemi konyhákon végzendő munkára. A közeljövőben Gyöngyösön számos új létesítmény készül el, bölcsőde, óvoda, iskolai napközi otthon, központi kony­ha a mátrai üdülőhelyek ellátására, ahol szakképzett szaká­csokra, cukrászokra lesz szükség. Ilyen tanfolyamok elvég­zése után könnyebb lenne az elhelyezkedésük, hiszen sok esetben éppen a szakmai ismeretek hiánya miatt nem tudnak elhelyezkedni az asszonyok., ' A Mátra Szálló igazgatója fel is ajánlotta, hogy modern konyhájukban tanulhatnak az asszonyok. Az illetékesek se­gítségére volna szükség, hogy e javaslat valóra válhasson. S miért ne lehetne e javaslat valóra váltója a nőtanács, amely olyan sok területen tud segítséget nyújtani a nőknek? — eleket — tfi »I—i­az űj főosztályvezető élete delén járt: negyvenen túl, de az öreguras ötvenen még jóval innen. Magas, még most is sportos termet, markáns, férfias arc, határozott mozdu­latok, egy szempillantással mindent átfogó tekintet — mindez jól szabott eleganciá­ban, tetőtől talpig. A vállalatnál kíváncsi izga­lommal várták bemutatását — az öreg portás kivételével, aki annyi igazgatót és főosztályve­zetőt látott már negyvenéves szolgálata alatt, hogy másnak a negyede is elég lenne, — s vol­tak jól értesültek, akik már tudtak egyet és mást az új mechanizmus előszeleként szer­vezett új főosztály leendő ve­zetőjétől. Skultéti még gyer­mekkorából ismerte, alatta járt két osztállyal a reálgimnázium­ban, s azt mesélte róla a büfé­ben, hogy eredetileg kispapnak akarták adni a szülei, de az­után nem lett a dologból sem­mi. Berényi úgy emlékezett, hogy bizony a szülei nem ki­mondottan proletársorban ten­gették életüket, — bár ő erről a papi dologról mit sem tud —, lényeg az, hogy nagy hírű szak­ember lett belőle, s lám, most itt van... Szebenyi erre félre­húzta a száját: nagy hírű szak­ember, na lám, de van-e he­lyes politikai meggyőződése? A kérdést egy pillanatig tartó csend követte, azután valaki megkérdezte: És magának van, Szebenyi kartárs? A kérdezett izgatottan az orrához kapott, mintha rászállt legyet hessen- tett volna el, és mint szakszer­vezeti bizalmi, kikérte magá­nak a névtelenül elhangzó, os­toba bizalmatlanságot magában rejtő provokatív kérdést. Még hogy van-e neki? Neki! — s emelt fővel távozott a parizer és tejtermék szagú büféből. A vezértitkárság négyszemé­lyes Unipress gépe körül is folyt a csevegés. Mancika, a vezér titkárnője volt a központ: ha valaki tud­hatott valamit, csak ő lehetett, hiszen mindenki ismerte, hogy a nagy hatalmú vezér jobb ke­ze, aki sokszor előbb tud dol­gokról, mint maga az élő mi­niszter. Mancika azonban most csaknem néma volt, s amit mondott az ügyről, az inkább sejtetés, sokat mondó általános­ság volt, mint konkrétum. A' személyi anyagból mintegy vé­letlenül ejtette ki a leendő fő­osztályvezető szolgálati útle­velét, benne volt a jól sikerült fénykép és a személyleírás, — és csak akikor vette már észre, amikor a három lány: írónké is, Mártika is, Giziké is meg­tekintette. — JÓKÉPŰ FÉRFI — sóhaj­totta Giziké, s mint mindig, most is álmatag transzba esett. Hosszú szempilláját leeresztet­te, szemöldöke finoman meg­rándult, sóhajtott, s arra gon­dolt, hogy milyen csodálatos dolga is lesz annak, akit az a megtiszteltetés ér, hogy titkár­nője lehet ennek az igazán jó­képű férfinek. — Giziké, térj magadhoz — szólt rá Róza néni, a vezér- titkárság örök állományú gép- és gyorsírója, aki húszéves praxisa alatt szerzett tapasz­talatai, valamint népszerű sza­tirikus hetilapunk rendszeres olvasása alapján pontosan tud­hatta, mi jár Giziké tupírozott fejecskéjében. A titkárnő ál­ma. .. A főnök, mint kutyuli- putyuli... A szégyentelen! Mert az új főosztályvezető­nek még nem volt titkárnője. A vezér úgy döntött: nem vesznek fel új munkaerőt, ha­nem — „ám lássunk hozzá az új mechanizmus kibontakozta­tásához” — átcsoportosítással, az elvégzendő munka jobb megszervezésével, a meglevő személyi állományból kerül be­töltésre a titkárnői állás. Ezzel a szakszervezeti bizottság is egyetértett, valamint azzal is, hogy a titkárnői munkaerő ki­választását magára az új fő­osztályvezetőre bízzák. ÉRTHETŐ VOLT hát az iz­galom, a várakozás a jelöltek körében és nem volna értelme részletezni a leginkább egymás előtt titkolt nagy-nagy készü­lődést a várva várt napra, ami­kor majd belép az új ember a tanácsterembe délcegen, ele­gánsan, kedves mosollyal az arcán és körülnéz, majd azt mondja: Kérem, én magát vá­lasztom titkárnőül... Gizikét? Mártikét? írónkét? És ezzel a választással írón­ké (?), Mártika (?), Giziké (?) kikerül az egyszerű vállalati halandók köréből, felsőbb osz­tályba lép: titkárnő lesz! Egy új főosztályvezető oldalán. Igen: oldalán. Vagy mellette. Körülötte! S a karrier íve fel­felé — nem lehet kétséges... De valóra válnak-e a leány­álmok? S eljött a nap. Igen, igen: az űj főosztályvezető — a vezér kíséretében — belépett a ta­nácsterembe, ahol a vállalat — Ma például mi volt a em­pört tagjainak a munkája? — Nézzük csak! Juhász László összeállította körzeten­ként a létesítmény-1''’—"híe- ket. Bánjaim! Arivá stencilre készítette elő a forgatóköny­vet, Bádóczy Mártonnal mi ketten állítottuk össze a forga­tókönyvét, egveztettük a jelö­lő gyűlések beosztását, a Vá­lasztói névjegyzéket. Perqt Mária az értesítéseket készí­tette el. Ügy nagyjából: ez volt a mai munkánk. — Minden napra jut ■rnnyl? — Általában igen. Persze, változó a feladat: van, amikor több, van, amikor kevesebb. — Hogyan végzik él emel­lett a hivatali munkájukat? — Ahogy tudjuk. Egy biz­tos: el kell végeznünk, egyik feladattal sem maradhatunk el. Érdemes körülnézni a vá­lasztási csoport hivatalos he­lyiségében. önkéntelenül a hadiszállás kifejezést juttatja eszünkbe az a kép. ami itt fo­gad. A térképek sem hiányoz­nak, ameiyek a választási kör­zeteket tüntetik fel, kimutatá­sok, táblázatok, grafikonok so­rakoznak a falakon, az aszta­lokon. Szinte pillanatnyi szü­net nélkül folyik a munka, és állandóan jönnek, mennek az emberek: Bokros László, aki a városi pártbizottság részé­ről érdeklődik és segít. Mol­nár Géza, aki a városi tanács titkáraként kapcsolódik be a csoport tevékenységébe, és el sem lehet képzelni a napot Kakuk Imre, a Hazafias Nép­front városi bizottságának tit­kára nélkül. A hangulat is olyan, ami maradéktalanul visszaadja a nagy esemény, a választás je­lentőségét. Kopognak az írógépek, szí­nes tusok foltjai alakulnak ki a ív nagyságú táblázatokon, figyelő arcok hajolnak a ki­mutatások fölé: folyik a mun­ka. Dolgozik a választási cso­port. Megérdemlik, hogy kiemel­jük őket a névtelenség homá­lyából, néhány elismerő szót mondjunk fáradozásaikért, Nélkülük a választásokat nem lehetne zökkenőmentesen meg­tartani. * (gmf.) dolgozói várakoztak a kölcsö­nös bemutatásra, ahol Giziké, Mártika és Irénke sorsuk be­teljesedését reméltél:. Igen, be­lépett az ajtón, az élete delén — negyvenen túl, ötvenen jó­val innen — járó, délceg és jól öltözött, derűs tekintetű új ember... És minden a szokás szerint történt: a vezér köszön­tötte... kézfogások, kölcsönös bemutatkozások... — És akkor most, kedves kartársak, folytassuk a mun­kát — mondta a vezér a záró­akkordot. — Az új főosztályra a titkárnői teendők ellátására pedig a mi kedves Róza nénin­ket nevezem ki a vezér titkár­ságról. Kérem, még ma vegye át új munkakörét. Giziké, Mártika, Irénke — egy sem hitt a fülének. Csak Róza néni, a zsörtölődő, öreg bútordarab fehérholló-ritkasá- gú mosolyát látták, amint rá- néztet új főnökére. Irénke: Ez az ember bolond! Mártika: Bolond is, vak is! Giziké: Féltékeny, hárpia le­het a felesége... A három lány össaenéaett: amit Gizi mondott, abban le­het valami. Az új főosztályvezető pedig elfoglalta a helyét szobájában, nagyszerű íróasztala mögött és titkárnőiét kérette. — RÓZA NÉNI, KEDVES — szólt —, ma este maguknál va­csorázom. Mondja meg Panni­kának. hogy utána elmegyünk valahová... Mert hogy Róza néni, a tit­kárnő már tűi volt az ötvenen* az igaz, de Pannika, a lánya csak huszonhat éves múlt és minden praktika nélkül szőke volt a haja. Dér Ferenc i i ■ — rkmUsöa,3 1967. január 31- keM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom