Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-29 / 25. szám

... hogy a szövetkezeti asszonyoknak a meleg ágyban, illető* leg a melegágynál van a helyük, s nem a szövetkezetek ve* zetésében. Igaz, hogy legtöbb szövetkezetünkben a tagságnak jószerint a fele, másutt még annál is több az asszony, leány, s az is igaz, hogy két kezük munkája nélkül aligha lenne szövetkezeti mozgalom Magyarországon, de megint más ti munka, s megint más a vezetés. A dolgok úgy vannak rendjén, ha egy szövetkezetben a férfiak vezetnek, s az asszonyok dolgoznak. Végtére is mindenki beláthatja, hogy dolgozók és vezetők nélkül egy szövetkezet is elképzelhetetlen... Azt is beláthatja mindenki, hogy még a szocializmusban is vannak és lesznek emberek, akik vezetnek, s emberek, akiket vezetnek.

Namármost, ha ez így van, mert nem is lehet másképpen, akkor — miután a vezetők mindig kevesebben vannak, mint a beosztottak — természetes, hogy a férfiak a vezetők, mert ők kevesen vannak, és a nők a beosztottak, mert ők sokan. Ugye, hogy világosi

Eme világos elv alapján alakult ki aztán nálunk az a gyakorlat, hogy munkacsapat-vezető az még lehet asszony, brigádvezető már csak alig-alig, szövetkezeti elnök meg olyan ritkán, mint az a bizonyos fehér holló. S miután ritka .mar- dór”, úgy mutogatják és úgy beszélnek róla. hogy a gyanútlan szemlélő azt hiszi: hűha, íme egy kardos tsz-elnöknő a sok közül. Pedig talán csak az „egy közül” való.

Azt is mondják a férfiemberek, hogy a feleség az ne uradzzék, ne játssza meg a főnököt, kapáljon, gondozza a jószágot, főzze meg a vacsorát és úgy várja, várja ... szóval, úgy várja haza az urát, mint mondjuk húsz, vagy ötven évvel ezelőtt. Mert az ilyen asszonyok legtöbbjének a férje komolyan dolgozik a családjáért, márminthogy üzembe jár, napi nyolc kemény órát töltve el a gép mellett, vagy vakolókanállal a kézben... Míg az asszony? Az csak a termelőszövetkezetben dolgozik.

Meg azt is mondják a férfiemberek, hogy az 6 feleségük márpediglen ne járjon értekezletre, megbeszélésre, ne hozzon határozatokat meg mifenét, mert az az okosok dolga. Mármint a férfiembereké. Merthogy a férfiember számára az okost mindig a férfi jelenti.

Ez is világos, nem?

Az asszonyok tehát arra valók, hogy mond fűk egy négyszáz tagú szövetkezetben ők több mint háromszázan adják a hadsereget, meg legfeljebb.az őrvezetőt, vagy tizedest, de az őrmestertől felfelé az már férfigond, férfiszakma. így volt ez, amióta a világ világ, s úgy gondolják, nem is egyesek, hogy még ezután is úgy lesz, amikor már a világ régen nem lesz világ. Ezért van aztán az, hogy az újságíró, ha a több száz asszony gondja után érdeklődik, a férfiakhoz fordulhat, akik megmagyarázzák, hogy mi fáj az asszonynépnek, de ha a férfigondok után érdeklődik, akkor nem az asszonyokhoz kell fordulnia —, ahogyan ez a kölcsönösség alapján illene —, hanem természetesen a férfiakhoz... ök tudják valóban, ök a vezetők!

Aki mostpediglen azzal vádol, hogy árulója lettem a férfinemnek, avagy pedig azért szid, hogy könnyű nekem egy szerkesztőségi íróasztal mögül okítani a tsz férfivezetőit —i hát azoknak jószívvel írhatom; méltatlanok hozzám. Nem azt akarom én, hogy leváltsák a férfiakat, s mindenütt és mindenáron. nőket ültessenek a helyükre, mert nem ez a női egyenjogúság titka. Azért a férfi is értheti a dolgát, nem igaz? Érti is, ezt igazolja a szövetkezeti mozgalom izmosodó ereje. De azt bizony valóban könnyű innen is látni, amit úgy látszik, nehéz meglátni onnan, hogy munkájúk és a szövetkezetek életében betöltött szerepük arányihoz képest sajnos, nagyon elenyésző a szövetkezetben vezető posztot betöltő nők száma.

S még akkor is kevés, ha a falun élő nők, asszonyok

múltból örökölt helyzetüknél fogva, számarányukhoz képest viszonylag kevesebb közöttük a valóban vezetésre termett Mert nincs olyan szövetkezet ebben a megyében sem, ahol -» nem is sok. de inkább őszinte gondolkodás után — ne tudnának négy-öt, néha tíz—húsz olyan asszony-, vagy lánynevet felsorolni, aki úgy ha nem jobban, megállná a helyét, mint sok férfi... Nem beszélve azokról, a szerencsére azért mind kevesebbekről, akik csak azért vezetők egy szövetkezetben —, mert férfiak.

Egyébként az a véleményem, hogy a szövetkezeti asszonyoknak a melegágynál, de a vezetőségben is ott a helyük, éppen úgy, mint a férfiaknak. Nem azért csak, hogy udvariasak legyünk a korántsem olyan gyangédebb nem iránt, mint sokkal inkább azért, hogy az igazságnak és a hasznosságnak megfelelően teremtsük meg a szövetkezeti asszonyok fürge ujjat mellett, okos fejük becsületét is.

És, ha ezek után is árulással vádolnak, tisztelt férfitársaim, ott a szövetkezetekben —, nem tehetek mást: vállalom. Talán az asszonyok csak megvédenék!

Nem véletlenül tettük idézőjelbe a címül adott mondatot, s a mondat végén a felkiáltójelet is. Inkább kérdőjel ülik oda, mert nem értünk egyet a címben olvasható állítással. Akkor hangzott el ez a mondat, amikor néhány hivatalos írás logikátlan megszerkesztését s szószátyárkodé, vizenyős nyelvi formálását próbáltuk megváltoztatni, kijavítani.

Minden igyekezetünk hiábavalónak bizonyult, mert a hivatalos stílus „kötelező normá. irá” való hivatkozással hárították ed e javító szándékot Előre kell bocsátanunk azt is, hogy mi nem a szaknyelv megfelelő szókészlete ellen, nem is a funkciójukat jól teljesítő idegen szavak ellen szólunk, hanem azt hibáztatjuk elsősorban, hogy az élet egyszerű fényeiről, jelenségeiről és történéseiről is szinte nevetséges körmönfontsággal, tudálékosan írnak és beszélnek egyesek, s akkor is dobálóznak az idegen szavakkal, amikor azokra semmi szükség nincsen.

Nemcsak időt, hanem ideget is kímél az, aki érthetően, egyértelműen és hatásosan ír és beszél. Kerüli a terpeszkedő kifejezéseket, a félreérthető nyelvi formákat- Mer egyszerűiben írni, s nem azt írja, hogy „az állami gazdaságban két istálló létesült (?), hanem érthető egyszerűséggel csak ennyit: Az állami gazdaságban két istállót építettek.” Nem képcszti el az olvasót az alább felsorakoztatott k^ntelensések- ket sem: A közeli faluban pl néhány asszony nem „furcsa esetet produkált” (?), hanem tgyszerűen és magyarul ők is bemerészkedtek egy hajtóka italra a kocsmába. Ne kerülőn ..ünnepélyesebb megrendelés alá” (?) semmi, csak egy1967. január 29„ vasárnap

kapcsolatban. Ezenkívül a villanyszerelő ipari tanulódra termelőszövetkezetekbe küldik gyakorlatra, hogy kedvet kapjanak az ilyen munkához és később falujukba visszatérve hasznosíthassák azt a közös gazdaságokban. Mérnökeik, szocialista brigádjaik segítséget adnak a villamos berendezések ellenőrzéséhez, felújításához, s ahhoz, hogy a villamosítási lehetőségeket minél jobban hasznosítsák a termelőszövetkezetekben.

És máris tapasztalható némi

fejlődés. Igaz, hogy 1959 és 65 között 217 százalékkal nőtt a mezőgazdaság villamosenergia- fogyasztása, de ez mind kevés a lehetőségekhez képest, mert legalább négyszeresére kellett volna növekednie a termelőszövetkezetekben felhasznált villamos energia mennyiségének. Mégis sok közös gazdaságnál mutatkoznak biztató jelek. A horti Kossuth Termelőszövetkezetbem négy majort teljesen villamosítottak. A darálót, a takarmánykeverőt, a vízhálózatot, a tejszeparátort villamo.s energiával működtetik. A gépjavító műhelyben is ezzel dolgoznak és a rövidesen üzembe lépő két újabb tanyájukon is.

A csányiak is elismerik, hogy a villa mos« energia olcsóbban dolgozik, mint a traktor, ezért a szecskázást, darálást, takarmány-előkészítést ezzel végzik, később a gépi fejést és más munkákat is. Hasonlókat állapíthatunk meg a füzesabonyi Szabad Nép és Petőfi termelőszövetkezeteknél is, nemkülönben a hatvani Leninnél, amely az egyik legjobban villamosított közös gazdaság, de még itt is elmondják, hogy a villamos energia ideális fel- használásához még nem értek eL

VANNAK PERSZE a villamos energia felhasználásának olyan alapvető akadályai is, mint a szerfás Istállók, korszerűtlen mezőgazdasági épületek, viszont biztató, hogy az újabb istállóknál, hizlaldákrfál már eleve, bevezetik a majdnem teljes villamosítást és marfelelő tej esi t mén yű motorokat, felszereléseket is biztosítanak az épületekbe. A termelőszövetkezeteknél Is mindegyre jobban felismerik a villamosenergia- hasznosítás lehetőségét. Most a téli időszakban különböző tanfolyamokon sokat vitatkoztak erről, keresve a lehetőségeket, még több villanymotor alkalmazására, és mind több olyan villanyszerelőt állítanak munkába, akik nemcsak az épületek, de a gépek villamos berendezéseihez is értenek Egyáltalán: most már van gazdája csaknem valamennyi közös gazdaságban a villamosításnak és felismerték lehetőségeit is. Ez nyújt biztosítékot ahhoz, hogy a 200 millió forintos villamosítási beruházás fája a következő években már gazdagabban gyümölcsözik a terme lőszövetkezetek számára.

Kovács Endre

két a munkákat. Egy-egy ilyen villanymotor alig kerül többe, mint a szecskavágót hajtó traktor egyik kereke, s 8—10 évig olcsón, jól és megbízhatóan végzi a munkát.

. Persze, ehhez az kellene, hogy ezeket az előnyöket felismerjék a közös gazdaságokban és a lehetőségekhez képest hasznosítsák azt a 200 millió forintnyi beruházást, amelyet a szövetkezetek villamosítására fordítottak. Sajnos előfordult olyan eset is, hogy a szövetkezeti tagság úgy vélte, hogy „ráerőszakolták” a villamosítási költségeket, szükséges rosszának fogadták el, hogy a szövetkezeti tanyák mellett megépülték a transzformátorok, s eljutott az áram a gazdasági épületekbe. S éppen ez^rt nem is nagyon fordítottak gondot annak hasznosítására.

Vagy éppen „elektrcmáníé- ba” estek. A szükségesnél nagyobb, „reprezentatívabb” villanymotorokat vásároltak, nem törődve a fogyasztással, a veszéllyel, csak hogy megmutassák, nekik ilyen nagy villany- motorokra is „telik".

Sok gond, meg nem értés követte tehát ezt a hatalmas beruházást és még ma is felmerül a kérdés, vajon megkapnak-e minden segítséget a termelőszövetkezetek ahhoz, hogy villamos energiát megfelelően hasznosítsák?

HOGY MINDEN segítséget megkapnak, ezt nem. lehetne mondani, de hogy jóval többet kapnak, mint az előző években, — az tény. Amint Simon Antal, az ÉMÁSZ egri üzletigazgatóságának vezetője elmondotta, arra törekednek, hogy szakembereik, akik rendszeresen járják a termelőszövetkezeteket, hasznos tanácsokat adjanak a villamos energia ésszerű fel- használására, hogy átadják azokat a tapasztalatokat, melyeket1 bel- és külföldi tapasztalatcseréken szereztek a mezőgazdáság villamosításával

csak 142 kilowattnyi áramot fogyasztottak. Igaz, most már havonta ennek a mennyiségnek majdnem a tízszeresét veszik igénybe, de még ők se merik nyugodtan állítani, hogy kihasználják a villamosítás adta lehetőségeket, hiszen időnként traktorokat is befognak szecs- kázásra, amelyet villanymotorokkal is elvégezhetnének.

De lássuk tovább a tényeket.

A csányi Űj Élet Tsz az egyesülés előtt 235 000 forintért vette meg a fényt és az olcsó energiát, és mindezek után csak annyit hasznosítottak belőle, mint egyetlen városi család lakásában. Sőt, talán any- nyit sem, mert a transzformátor 220—410 kilowattórát is elfogyaszt, ennyi is lehet a „vasveszteség”, vagyis annak az áramnak a mennyisége, amelyből se világosság, se gépet hajtó energia nem lesz. Sajnos, az első években ez volt a jellemző a szövetkezetek jó részénél: többet fogyasztott a transzformátor, mint a villanyégők és a motorok összesen, és a termelőszövetkezeteknek is nagy ráfizetés volt, hogy csak négy-öt villanyégő pislákolt az istállókban, központokban, s közben fizették az ennél jóval többet igénylő „holtfogyasztást”. Nem beszélve arról, hogy a 200 millió forintos beruházás így egyáltalán nem hozhatta meg gyümölcsét.

A SZÖVETKEZETEK tanyáinál ott kopogtatott a Villamos energia, amelyet sok millió forintos költséggel vezettek oda, mégis traktorokkal hajtották a szecskavágót, darálókat, ezekkel húzták a vizet, sőt arra Is volt példa, hogy lánctalpas traktorral szecskáztak, miközben több száz holdnyi terűét szántatlanul hevert a falu határában.

Köztudomású, hogy mennyibe szükség van a traktorokra i szövetkezetekben, hogy mennyire isten ellen való vétek ezeket szecskázásia, daráló pajtásra felhasználni, ámikor >1 esőbb villanymotorok sokkal megbízhatóbban látják el eaeHA MAGASBÓL nézi az ember az elektromos távvezetékeket és a belőle kiágazó mellékvonalakat, amelyek összekötik a falvakat és körülöttük szétszórt tanyákat, olyan az érzése, mintha egy hatalmas fát látna. Fát, a magas feszültségű vezeték törzsével, a villanypóznákon futó vezeték ágaival, amelyek kinyúlnak, szétágaznak a tanyák, a majorok irányába.

Amíg ez a fa felnőtt, amíg a a megye termelőszövetkezetei, tanyái megkapták az elektromos áramot, megközelítő számítások szerint körülbelül 200 millió forintot fizetett ki erre az állam és a közös gazdaságok. E 200 millió forintért eljutott a világosság és a gépeket hajtó erő megyénk valamennyi szövetkezetébe, most már csak néhány újonnan épült tanya, major, istálló bekötése van hátra, különben befejezett tény a He- ' vés megyei szövetkezetek villamosítása.

Ez a sokfelé szerteágazó fa ; 200 millió forintba került. De vajon milyen gyümölcsöt hozott és hoz manapság, miként ' kamatozik megyénkben ez a hatalmas beruházás, miként él- j nek a termelőszövetkezetek az- ] zal a lehetőséggel, hogy ott a 1 villamos energia a tanyák, is- * tállók, központok közelében?

A számok, tények, a közös ] gazdaságok vezetőivel folytatott beszélgetések, személyes ] tapasztalatok azt mutatják, { hogy ennek a 200 milliós vil- ( lanyfának ma még igen sovány ( a gyümölcse.

KIMUTATÁSOKAT böngészünk az ÉMASZ-nál.

Az' átkáriak 582 ezer forin- 1 tért villamosították közös gaz- 1 daságukat, de az első években j csak 12—14 ezer kilowattnyi villamos energiát használtak , fel, olyan keveset, mint ameny- . nyit 6—7 közepesen gépesített , háztartás fogyaszt.

A bükkszékieknél a villamo- 1 sítás évében, amikor 22Ó ezer < forintot’ költöttek erre a célra, i

200 milliós fa sovány gyümölcse

Miként élnek a közös gazdaságok a villamosítás lehetőségével

Az egyszerűbb közölnivalót

is hivatalos nagyképűséggel közvetítő írások hivatalos hitelét is veszélyeztetheti az, ha nem értik, ha félreértik.

Ezért legyen nagyobb gondunk a helyes, az érthető, a vi lágos fogalmazásra minden hivatalos írásunk elkészítésében, mert mégiscsak elsősorban az „ügy” érdekében, az „ügyfelek” számára írjuk az „ügydarabokat”, 6 nem öncélúan a hivatalt „ügykezelésnek” magának

0r. Bakos József

tanszékvezető főisk. tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa

szerűen rendezzük meg. Sírokban sem azt „az esetet követték el” (?), hanem magyarul: Sírokon az történt... hogy .. .• Ne szenvedjen késedelmet (?) az, ami egyszerűen csak késett. Inkább gyorsabban intézkedjünk, mint szószátyárkodva az intézkedést folyamatba tegyük” (?).

Már nemcsak érthetetlen, hanem idegeinket is felborzolja az alábbi fontoskodó, tudálékos és öncélúan hivataloskodó „közérdekű” hirdetés-részlet: „Az utazási igény konkrétabb kielégítése és az utasforgalom jobb lebonyolítása érdekében, arra kérjük a kedves utazókat ..(?) Aki ezt a mondat- részletet „megfogalmazta”, nem ismeri az érthető, a világos stílus követelményeit, nem becsüli embertársait, mert ezt a „fiedag” nyelvet külön kell „értelmezni”, ha éppen van rá időnk és idegünk.

A tudálékos, a hivataloskodó nyelvi formálás szüli azt a hibatípust is, hogy a hasonló hangzású és alakú szavakat felcserélik egyesek. A feltesz és feltételez, a vesz és vételez használatának módjait is illik ismerni. A hosszabb alakokat hivatalosabbnak érezvén a hi- vataloskodók, akkor is használják, amikor a velük való élés csak értelmetlenségeket szül.

Félreérthető a kezünkbe került jelentésnek ez a mondata is: „A vezetőképző táborban a látogatók mindvégig szorgalmas készülődéssel (?) találkoztak”. A készülődik igének gyakoribb az a jelentése, hogv előkészületeket tesz az induláshoz, az utazáshoz. Helyesebb ’ett volna ez a fogalmazás: A tábor részvevői szorgalmasan. készültek, kérzüloetiek. tebá' tanultak, illetőién felkészültek a beszámolókra *Ü> , ,,

Ód IrtldklÜtiJk

,,Hivatalosan csak így lehell”

zel hétezer forinttal segítették

a vietnami fiatalokat. Nagy érdeklődéssel látogatták a „Nemzetközi kérdések” című politikai tanfolyamot, aktivitásukért, példamutatásukért dicsérő oiklevelet kaptak.

A példák mindennél jobban beszélnek. Eredményes, értékes esztendő volt 1986. Még akkor is, ha az eredmények mellett hiányosságok, kisebb-na- eyobb problémák is adódtak Ezekre is találunk példákat: a közömbösség gazdag változatát, a különcködőket, az ellaposodott versenyformákat.

Nem ünneprontásnak szántuk e néhány példát, inkább okulásként.

Az esztendő mérlege sikereket, eredményeket mutat. Az év eleji ígéretek, tervek megvalósultak, az előrehaladást, a fejlődést példák bizonyítják,- k. j.

nyesem. Országos helyezést értek ed szakdolgozatukkal. Már az idei versenybe is beneveztek: Faragó József vezetésével kollektív „diplomamunka”, készült: a technológiai folyamatok korszerűsítésével, üzem- szervezéssel foglalkoznak.

A dohánygyáriak az exportterv teljesítésén fáradoztak, a lakatosárugyáriak a kongresz- szusi munkaversenyben „hajtottak”, és védnökséget vállaltak a gyakran „akadozó” anyagellátás fölött.

Nem feledkeztek meg a po- ibikai, a kulturális munkáról, a tözös találkozásokról, rendezvényekről sem. Erejükből még agy eszperantó nyelvtanfolyamra is jutott.

A Fodrász és Fényképész Ktsz fiataljai 1-5 ezer forintot takarítottak meg Az Ifjúság a szocializmusért mozgalomban végzett munkájukért tíz aranyos 12 ezüstérmeit kaptak. Xökülöntoöző jelvényeit, 380 KISZ-tag dolgozott az Ifjúság a szocializmusért mozgalomban. A város valamennyi politikai-kulturális rendezvényén részt vették. A „Vietnamért” akciójuk eredményeként 30 ezer forintot küldtek Vietnam i megsegítésére.

192-em vettek részt politikai oktatásban. A Ki minek mestere? esztergályos vetélkedőben Király Lajos az országos elődöntőig jutott. Klubot szerveztek az 5-ös lakótelepen, jutott idő műsoros, táncos es- tekre, kirándulásokra Is.

Kétszeres az öröm: a a gyár teljesítette a tervét, a fiatalok , pedig megvalósították az év eleji elképzeléseket, terveket.

A Hajtómű- és Felvonógyár 4-es számú egri gyáregységének kiszesei védnökséget vál- t laltak a mezőgazdasági pótalkatrész gyártás fölött Eredőié- <

Mi lett az ígéretekből? Megvalósul tiak-e az elképzelések, a tervek, a vállalások? Megnyugtató-e a fejlődés, az előrehaladás? Mennyit ér az 1966-os akcióprogram?

A kérdésekre egy esztendő munkája válaszol: fiatalokról Qataloknaik. A példák most mindennél fontosabbak, lássuk lehát...

434 fiatal vett részt a különböző munkaversenyekben az igri Finomszerei vénygyár ban. L12 fővel 12 ifjúsági brigád versenyzett a szocialista, illetve a munkabrigád címért. Elkészítettek 54 újítást elfogadok és bevezettek a termelésbe 52-t.

Meghirdették a takarékossáli mozgalmat, pontosan 540 ;zer forintos eredménnyel gyűjtöttek 100 tonna fémet. 112 ezer órát fordítottak társadalmi munkára.

Pártunk IX. kongresszusa rak tiszteletére védnökséget vállaltak a tanműhely munká- atai fölött. Határidőre elké •zftették.

Huszonnyolcán nyerték el A izakma ifjú mestere mozgalom

Egy esztendő mérlegen

„Fiatalokról fiataloknak...