Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-03 / 2. szám
Új feladatok, új célok 1967. első munkanapján A családért, az otthonért, a brigádért — Az idei nagy tervem? Brigádunk... Zombori József, az egri La- katosárugyár négyszeres szocialista brigádvezetője egyik pillanatról a másikra váltott át egyes számból többes számba. » — Ma az új év első munkanapján a brigádvezető vágyait szeretnénk hallani. Ó, az nem érdekes... A beszélgetés ezután rendszertelenné vált Egymást váltogatta brigád és otthon. Fél- szavakból kellett megismerni azt a Zomborit, aki munkaköpeny nélkül mint családapa, mint férj tervez az idei évre... — Évről évre nem kis célért dolgoztam. Idén nincs különösebb vágyam. 1960. óta évről évre egyetlen feladatot „írt be” a gondolat „előjegyzés-naptárába”: családi házat építeni. Ezért végezte szorgalmasan, kifogástalanul munkáját. Ezért takarékoskodott. A több év „takarékos” célja után a múlt év meghozta eredményét. Áprilisban megkezdték a kétszo- ba-összkomíortos lakás építését. A költözködés idén janu. árra maradt. No, és még valami: az OTP-kölcsön törlesztése. Havi 390 forint Tényleg nem hangsak különleges célnak. Ezt minden hónapban befizetik. Pedig elsősorban mégis ez az idei év legnagyobb feladata: úgy keresni, hogy a család lehetőleg ne érezze meg, hogy a ház nem ajándékként pottyant az ölükbe. De ezért a célért érdemes dolgozni, hiszen áll a ház, munkájuk előlegezett eredménye. Arról épphogy szót ejt, hogy nemcsak a rávalót kellett megteremteniük, hanem délelőttönként, vasárnaponként a szabadság napjaiban ő volt a segédmunkás is. — A brigádtagok nagyon szépen segítettek. Az alapok ásásától ott bábáskodtak az építkezésen. Erről részletesebben beszélt. Arról, hogy a víz bevezetése, a fürdőszoba felszerelése további munkát és forintokat igényelne, arról megint kevesebbet. Hiszen ez sem „különleges” cél. És csak fél szóval említi, hogy idén sok „kis aprósággal” kellene ellátni a háztartást. Persze, jól tudja, hogy nem is olyan apróság, azokra az apróságokra előteremteni a forintot Aztán megint a brigád nagy, közös, ez évi céljáról beszélt: ötödször is megszerezni a szocialista brigád címet Szilveszterkor az egri Mecset Étteremben az egyik asztal körül jól hangulatban hat család búcsúzott az óévtől. A koccintgató férfiak közül négyen nem csak a fehér asztal mellett találkoztak. Négyen egymás mellett állnak nap nap után a satuk előtt Zombori József brigádtagjaival együtt köszöntötte az új évet Nem beszélt különleges vágyakról, de megtalálta „kis” feladatát, amiért érdemes, sokszor megerőltetőén is dolgozni. A családért, az otthonért, a brigádért.. Bélapátfalván nagyjavításhoz kezdtek Szokatlanul csendes lett Bélapátfalva. Nem dohog, nem zakatol a gyár, mozdulatlanul állnak a kötélre függesztett csillék és az új év hajnala óta nem füstöl a gyárkéménv. Minden félreértést szeretnénk azonnal eloszlatni: Bélapátfalván nem hosszabbították meg a szilveszteri mulatozást, nem „másnaposak” az emberek. December 31-én éjszaka leállt az egész gyár. Először a kőbánya, aztán a nyersőrlés, majd a klinker- és a cement- oldal. Tegnap reggel éves nagyjavításhoz kezdtek, ehhez kell a hidegállás. A lakatosok nekiláttak a görgőcserének, egy másik csoport a klinkerhűtő- berendezést javítja, Poczik Imre brigádjának a szénőrlő berendezés javítása jutott A nagy munkában nemcsak a javítóműhely vesz részt, hanem a többi üzem munkásait is beosztották. A kemencefalazáshoz a szerelők és a lakatosok mellé kell a segédmun * S kás. Most mindegy, hogy máskor kinek ini a beosztása és a munkája. Egyetlen dolog fontos, hogy zökkenők és fennakadások nélkül jól haladjon a nagyjavítás és január 15-re végezzenek véle. Zana Károly igazgató és Sólyom László, a műszaki osztály vezetője bízik abban, hogy a legfontosabb javítási munkákkal két hét alaitt végeznek és január 15-e felé újra termelni kezd a gyár. Természetesen nemcsak a bóla- pátfalviak dolgoznak a nagyjavításon, hanem Miskolcról és Budapestről is érkeztek szakmunkások, a Cementipari Gépjavító- és az Erőmű Karbantartó Vállalat emberei. Pontos és részletes intézkedési tervet készítettek, abban név szerint meghatározták, hogy kinek mi a feladata és mikorra kell elvégeznie A tavalyi 160 ezer tonna cementtel szemben 1967-ben 185 ezer tonnát kell gyártani. De az építőipar, a föld. alatti építkezés vezetői új igényekkel álltak elő. Bélapátfalván az évben 36 ezer tonna S—54-es cementet is kell gyártani. Ezekre a feladatokra már meet készülnek. A Bélapátfalvi Cementgyárban azzal az el határozással kezdték az új év első munkanapját, hogy amennyire lehet, „megfiatalítják” az öreg gyárat. A nagyjavítást olyan gonddal végzik hogy a kemeijoék, a gépek és a szállítóberendezések egész évben „győzzék szusszal”, kényszerszünetek nélkül, folyamatosan dolgozhassanak. A Hatvani Cukorgyárban megszakítás nélkül dolgoztak Emlék már a szombati, vasárnapi pohárcsengés, elbontottuk az ünnepi asztalokat, lassan elfeledjük az óév búcsúztatásának perceit, hangulatát, s újra belezökkenünk a dolgos hétköznapokba. Hétfőn reggel a Zagyva-parti városban is régi kerékvágásába zökkent az élet Az újévi krónika kedvéért két gyárba látogattunk el. A konzervgyárban kicsit még tartott a csendből: a létszám meglehetősen foghíjas volt A Köles-műszakban mindössze félszázan dolgoztak, álltak a gépek, s inkább különféle előkészítést végeztek. Hagymát, zöldséget tisztítottak, hogy ma már a megszokott módon folytatni lehessen a zakuszkagyár- tást. Egyébként — mint mondották — szinte évről évre ilyen az első „hivatalos” munkanap: a létszám túlnyomó része ebben az időben, a decemberi hajrá után veszi ki szabadságát, hogy aztán az új esztendőben pihenten kezdhessen feladatához. A szomszédos cukorgyárban hétfőn természetesen már túl voltak az év első munkanapján, ugyanis itt szezon alatt megszakítás nélkül dolgoznak, amíg csak a répából tart. A decembert — újságolták — Sípos Imre brigádja fejezte be. Szilveszterkor az üzemi naplóba ők írták be a 33 378. vagon répát és a 4097. vagon cukrot. Decsi Ferenc igazgató örömmel adta hírül, hogy a tavalyinál lényegesen jobb eredménynyel zárták az óévet. Répafeldolgozási tervüket 108 százalékra teljesítették, s az év fordulóján az utolsó exportszállítmány, a Jugoszláviába küldött cukor is átlépte a magyar határt. Január első műszakját vasárnap reggel Sündt Lajosék kezdték. Ez még talán a krónikába kívánkozik. Ami azóta történt — az már mindennapos, megszokott. Ecsédi egyetértés Az ecsédi Aranykalász és a Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagjai külön-külön határozták meg eddig e szó különös értelmét. Ragaszkodtak hozzá, mert sok veszekedéstől, bajtól megkímélte őket a hosz- szú esztendők viszontagságai között. A határt, az embereket kettéosztó láthatatlan vá- laszóvonalat kellett szétfeszíteni ahhoz, hogy a község egészére kiterjesszék hatalmát — ezt követelték a fejlődést szolgáló törvények is. Volt bátorságuk hozzá, hogy megtegyék: mintegy ötezer holdas, 1200 tagú közösségben egyesült nemrég a község. Ugyanakkor a tapasztalt, jó gazda hírében álló ecsédiek magukkal vitték nagy becsben tartott bölcsességüket és nevükben is helyet adtak számára; a két közösből ecsédi Egyetértés néven alakult az új termelőszövetkezet. Az elnöki szobában ülünk Tóth Péterrel, akit a járási tanács elnökhelyettesi beosztásából hívtak az egyesült termelőszövetkezet élére az ecsédiek, Torda Lajossal, aki Tánczos Lajossal, a másik szövetkezet régi elnökével együtt elnökhelyettesi tisztséget kapott. Torda Lajos még házigazda, az 1966-os zárszámadást külön készíti a szövetkezetiekkel, január 1-től lép érvénybe a közös közgyűlési határozat. Szerencsés helyen rendezték be a szövetkezeti irodát, az ablakokból rálátni a községre. A hósipkás házakból füstöt eregetnek a kémények. A meleg szobákban talán épp azokkal a gondolatokkal foglalkoznak az emberek, amikről az új elnök beszél... — Az egyesülés gazdasági feltételei régen megvoltak — mondja Tóth Péter, akiről tudni kell, hogy legalább egy évtizede ismeri az ecsédi viszonyokat. — Két-három évvel ezelőtt felmerült a gondolata, de az emberek csak most határoztak. Gazdálkodásúikkal nem volt baj, jelentős népgazdasági terhet vállaltak és jó jövedelmiét biztosítottak a tagoknak. Kialakultak külöri-kűlön a vezetők. A sikerekben nagy szerepe volt az egymással vívott versengésnek. Legalábbis addig, amíg a közö* gyarapodását szolgálta, de amikor a nagyobb oszthatóságra terelődött a figyelem, mór gátat szabott a fejlődésnek. Drága beruházásba egyik szövetkezet sem kezdett ... Pedig a félezer hold szőlő, a nagy ütemben megindult szőlőtelepítések korszerű feldolgozót igényelnek, az állattenyésztés számára is hiányoznak az épületek. — Az igazság kedvéért meg kell mondani, hogy néhányan nem veszik észre még ma sem ezeket a körülményeket és aggodalommal néznek a jövőbe. Féltik megszokott pozíciójukat. Számolni kell velük. Kell-e nagyobb biztatás az egyesített vezetőségnek, mint az, hogy az elmúlt napokban húszán bejelentették, jönnének az Egyetértésbe tagnak? A bizalomnak számos jelét tapasztalták munika közben is. Hivatalosan január 1 a közös munkakezdés időpontja, de a kertészetben már munkához láttak az emberek. A kész hollandi ágyak mellett 45-öt készítettek el az elmúlt két hét aíatt. Nem kérdezősködtek a fizetés felől, csak arra gondolnak, hogy azokkal időben készen kell lenni, különben az ecsédi paradicsomtermelők hírnevén csorba esik.,. Itt, az elnöki szobában, nem hat dicsekvésnek az a kijelentés, hogy az első megjelenés dicsőségét a tavasszal sem adják át másnak. Különben csak így lehet biztosítani a holdanként! 29—22 ezer forintos bevételt. Kiszámítják, hogy 1967-ben a bruttó termelési értékük eléri majd a negyvenmillió BARTISEK FELESÉGE az ebédnél azt mondta, ha az e heti lottón öttalálatosa volna, elválna a férjétől. Igaz is, gondolta a férfi, már húsz éve házasok vagyunk. Miért is ne válna el? S hogy kétségei ne kínozzák, felesége folytatta: — Nem törődsz velünk, fiacskám. Szépen berendezted a húsz év alatt a saját életedet. de bennünket a kisfiámmal kirekesztettél ebből... — Drága Katalinkám, ha unsz engem, ezt megértem. De hogy a válásunkhoz miért kell öttalálatos, azt nem. Hiszen anélkül is el lehetne... — Azért, Bartisek úr — válaszolt harciasán a felesége —, hogy magamnak és Bé- luskámnak kellő életszínvonalat tudjak teremteni, és akkor nem fogadnám el magától a gyermektartást sem. És nem hiányozna a keresete, a fizetése, amelyre úgy fölvág. Bundában járnék — szóval ért engem, ugye? — mélyedt a férje szemébe, aki zavartan kapta el a magáét. — Igazad van, Katalinkám, szép lelkedből szép gondolatok fogantattak, hiszen nemcsak magadra, a fiadra is gondoltál — szólt a férj, hogy tekintélyét valamelyest megőrizze. Miért tudná az aszÖttalálatos szony, hogy vérzik a szíve? Hogy ő egy átmeneti lelkű ember, aki hisz a realitásokban, de mint hülye szentimentálisnak, borzalmas fájdalmat okoz az igazság. Elkövették azt a kis műhibát, hogy Béluska előtt tárgyalták mindezt, mint már annyi sok ezerszer. És mint már annyi sok ezerszer, ezt csak akkor vették észre, amikor Béluska is megszólalt. — Ha én nyernék, édesanyám, vennék neked és édesapámnak ... TÖMÉNTELEN SOK értékes holmit felsorolt a gyerek, amit mind megvenne, ha nyerne. Olyanokat, amitől sírt a felesége és Bartisek magában azon gondolkodott, hogy végeredményben nem is széplélek az ő felesége, sőt, gonosz, mert ott akarja őt hagyni. De ha gonosz — fűzte tovább gondolatait a férj, hogyan sírhat, egyáltalán hogy tud egy ilyen asszony sírni. Lefeküdtek. Álmában Bartisek párnája fölé tündér hajolt és közölte vele: „Bartisek úr, ön szerencsés flótás, megnyerte az e heti ötöst, kétmillió forintot. És miután odafent a mennyekben is tudják, hogy ön nem egy elmaradott, bárdolatlan fickó, remélik, ha már ilyen szerencséhez segítették, tudja kötelességét. Most mindannyian magában reménykedünk.” „Igen, aranyos tündér elv- társnő, de kérem, súgjon nekem, mit várnak tőlem odafent?” — válaszolt álmában Bartisek. „Varázs van e kútban és azt egyedül kell megtalálnia” — énekelt a szép tündérlány és Bartisek meg szerette volna fogni a bokáját, de a tündérlány rászólt, hogy csiklandós. Különben is legyen tekintettel a feleségére, aki a mellette levő rekamién alszik. A férfi a kijózanító szavakra felébredt. Felkattan tóttá az éjjeliszekrény lámpáját és kiment a konyhába. Belekóstolt a hideg paprikás krumpliba, aztán visszajött. Megnézte alvó feleségét, aki almában mosolygott. „Vajon ki esAMandozza a feleségem lábát?” Szegényke azt hiszi, hogy most minden valamirevaló férfi körülötte tolong, mert az öttalálatost már valószínű ő is megnyerte. Hangosan csak annyit mondott: — Nem rólam álmodik, az fix. Lefeküdt, és mert ideges ember volt, még sokáig nem tudott aludni. „Hát én? En mit vennék? Viíla? Kocsi? És dolgoznék tovább? Elválnék, újra nősülnék? Aztán megemberelte magát és ilyeneket gondolt: Van feleségem, fiam, nővérem, öcsém, aztán a szülők ... És a Fóti Gyermek- város.” Elaludt. REGGEL 1 ÓRAKOR a szokásos rohanás. Veszekedés a fürdőszobáért, amikor elkészült, rá akart gyújtani. Egy szál cigarettát sem talált a zsebeiben, akárhogyan is kutatta. Aztán rádöbbent, hogy pénze sincs. Kérjen az asszonytól? Nem adja fel a presztízsét. Olyan nincs. Hagyta az asszonyt elmenni, ellopott az éléskamrából két tejesüveget, kapott érte nyolc forintot, borotválkozásra, cigarettára elég. Kint az utcán nagyot röhögött, de hideg vol és könnyezett a szeme. ■ . Suba Andor forintot. Ebből 19—12 milliót a paradicsom, legalább hárommilliót a szőlő biztosít majd. Talán megmaradnak a hagyományok mellett? — Igen... illetve nagyobb változást nem tervezünk még — válaszol az elnök. — Az állattartás helyett állattenyésztésre törekszünk. Ennek legelső feltétele a férőhelyek és az abraktakarmány biztosítása. Tavasszal már megoldjuk az állatok tbc-mentesítését... Az elnökhelyettes a szőlő- termelés fejlődéséről beszél: — Az ötszáz hold közös szőlőből 320 nagyüzemi művelésre alkalmas telepítés. Száz hold már 1967-ben termőre fordul, ötven holdat még telepítünk. Bizony három év múlva már 400 hold új telepítésű szőlő hoz termést, és feldolgozásuk nincs biztosítva. Egy éven belül ötezer hektoliterrel növeljük a pincénk befogadóképességét. de sürgősen szükség van egy korszerű feldolgozó üzemre is” Elnökhelyettes kollégájának munkaterületéről annyit mond, hogy az eddigi, hagyományos palántanevelés mellett nem lehet biztonságos a paradicsomtermelés. Minél előbb építeni kell egy előhajtatót. — Ha a szükségletet nézzük — mondja —, ötmillió palántáról van szó. — Sokat várunk az 1969-ben épülő 1,2 millió köbméteres víztározótól — veszi át a szót az elnök —, amelyet a hortiak- kal együtt tudnánk hasznosítani. Ami víz itt elfolyik, az ugyanis csak kárt okoz a községnek. A víztározóból négyszáz holdat tudnánk öntözni. Számításaink szerint a termés- ■ átlagokat mintegy harminc százalékkal lehetne növelni... — Sok gondot fordítunk a sürgős feladatokra. így tipizáljuk a gépparkunkat, néhány erőgép feleslegessé válik, vagy cserére szorul. A traktorlépcső betartására gazdaságossági szempontok miatt is szükség van. — Terveink szerint 1967-ben a tervezett munkaegység értékének 60—80 százalékát kifizetjük a tagoknak... — Szorosan nem tartozik feladataink közé, de segíteni akarunk a község lakosain azzal, hogy építő, javító és más szolgáltató brigádokat hozunk létre a szövetkezetben. Felméréseinkben például sze • repelnek olyan dolgok, mint az, hogy nincs a környéken egyetlen kádármester, aki a háztáji termelők boroshordóit kijavítaná, villanyszerelőt idegemből kell hivatni. Magunkra vállalnánk egy zöldségbolt és tejcsárda fenntartását. Apróságoknak tűnhetnek, de úgy érezzük, a szövetkezetünknek a község minden problémájával foglalkoznia kell. szövetkezeti tagjaink sorsáról van szó, amelyért közösen vállaltunk felelősséget. Pilisy Elemér Az év utolsó „ajándéka” Hatvansiemélyes új bölcsöd• Gyöngyösön Szilveszter napján történt meg Gyöngyösön a hatvan személyes új bölcsőde hivatalos átadása, amit dr. Szabó Ferenc megyei főorvos végzett a megyei tanács nevében, a város lakossága részéről pedig Gácsi László, a városi tanács vb-el- nökhelyettese vette át a létesítményt. Ennyi a hivatalos aktus lényege. Es most szóljunk arról, milyen korszerű az új bölcsőde, amely a gyerekek életkorának megfelelően három, különálló részre tagozódik. A gyerekkocsik részére tárolóhelyet biztosítottak, innen az öltözőbe viszik be a szülők a kicsinyeket, ahol mindenkinek saját szekrénykéje áll. Az utcai ruhát a szekrénybe be lehet zárni, a kulcsot magával viheti a szülő, tehát ruhacseréről szó sem lehet. A következő helyiség a mosdató. Még kis kádak is találhatók itt. A tulajdonképpeni foglalkoztató rész minden csoportnál két helyiségből áll. Az egyik a fektető, a másik pedig a játék-, illetve étkező terem. Tágas, világos helyiségek ezek, minden kényelemmel és eszközzel felszerelve. Innen egyenesen az udvarra lehet kijutni, ahol stoles terasz várja a gyerekeket. A felhúzható ponyvatető védelmet is nyújt az esetleges tűző napfény ellen. Röviden; teljes a komfort, a tervező gondos munkát végzett. Minden a gyerekek kényelmét szolgálja. Ezért állíthatjuk: az úi bölcsőde a város levmodemebb szociális intézménye. Tegyük azonban hozzá mind járt: a megvalósításban viszont némi hiányosságok is becsúsztak. A konvhában gáztűzhelynek t-dlí-ne á’tr'ÍP. A npni. ■rpÍ’->f'T ölszáz rvienkó* <*á-sz*ritóV kellene használható állapotba hoznia. Gáz ninre Van helyette három kis tűzhely a konyhában és kis kályha a szárítóban. A mosakodás célját szolgáló kagylókat olyan magasra sze-, relték fel, hogy azt a gyerekek nem érhetik el. Sámlira álljanak? A gondozó néni öléből kapaszkodjanak fel? Egyelőre ugyan az udvart nem nagyon veszik majd igénybe a csöppségek, de nem is vehetnék. Csatatér az egész. A tereprendezést, a homokozók és a kerítés megépítését tehát mielőbb el kell végezni. A terv szerint azonban ez a mur. í. majd csak ősz felé készül el. Mit csinálnak; a bölcsődések a nyáron? A központi fűtés nagyon kényelmes és jó. Igaz, egy kis víz akad az alagsorban, dehát...! Ami viszont nem műszaki kérdés: egyelőre egy nyolcórás és egy fél műszakos fűtő gondoskodik a melegről. Télen azonban az épületet az ünnepnapokon is fűteni kellene, mert különben hétfőn reggelre nem lehet megfelelő hőmérsékletet biztosítani a bölcső- déseknek. Megfázhatnak tehát, hiába a napi rendszeres orvosi felügyeleti A városi tanács egészségügyi osztálya szerint még egy fél műszakos fűtőt kellene alkalmazni, hogy a kérdést megoldhassák. Ehhez azonban a megyei szakigazgatási szervnek kell keretet biztosítania. Reméljük: sikerülni fog. Az új bölcsőde nagyon sók szülőnek és gyeteknek nyújt majd örömet.. Az év utolsó . aiándéka” nnso’em iókor lőtt, még az apróbb, nem feltétlenül sz' ,'toges hiányosságokkal együtt is. (ff. mól—) 1967, január 3„ kedd
