Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-21 / 18. szám

Tanulószoba a Dobosban Egy ismerősöm mesélte: két főiskolás lány, két barát­nő kérte, hogy amíg ő nincs otthon napközben, addig a szobájában tanulhassanak; ugyanis egyikük kollégista, a másik albérletben lakik egy társával, akivel nem barát­nők; szobatársa tanul otthon és ők, a két barátnő, szeret­nének együtt tanulni egy nyu­godt, csendes helyen. Vizsgaidőszak van. A főis­kolások központi problémája a tanulás. Vajon hol tanul­nak? Három lehetőség a főiskolán Egyik nap bementem az egri főiskolára. A folyosókon hallgatók sétáltak fel és alá, eléggé izgatottan, és sötét, az alkalomhoz illő, ünnepé­lyes ruhákban. Az alkalom: a vizsga. A földszinten a könyvtár olvasótermét keres­tem, de nem mertem be­nyitni, mert az ajtón cédula állt: „Ne zavarj! Vizsga!” Is­merem áz olvasótermet, elég nagy és világos, azt hiszem, lehet is ott tanulni. Egy ille­tékes adjunktus meglepődött —. hogy ott vizsga van? Mert nem szokott. Az első emeleten a Főegy­házmegyei Könyvtárban kel­lemes meleg, egy hatalmas aszta] és rengeteg katalógus- szekrény fogadott egy öreg bácsival egyetemben, a kis előtérben. Csodálkozott, ami­kor kifejtettem, hogy itt sze­retnék tanulni, aztán szívé­lyesen helyet mutatott ön­magával szemben. S a társai? — kérdeztem. Hát azoknak már nincs hely — válaszolta. Bent, a kupolás könyvtárban olyan hideg van, mint az utcán, és az különben is id-renforgabni nevezetes­ség. Bizony nehéz is lenne azt fű'eni, meg ta’án annyit érne ott a tűz, mint az An- tark üszőn. Tanszékvezető tanár isme­rősöm Mhozott még egy harmadik tanulási lehetősé­get is: fű benők bizonyos elő­adótermeket, és ott is tanul a hallgatóság. Persze keve­sen, s főként párok — fiú lánnyal; lány fiúval. Ilyenkor oda már nem illik másoknak is bemenni. Kevés férőhely a tanulókban Az Ai marva r-dombon .már Eger panorámáját gazdagítja az épülő, új diákotthon. Ad­dig a kevés férőhelyes kollé­giumok nyújtanak otthont a szerencséseknek, illetve a rá­szorulóknak. De legalább any- nyian albérletben is laknak. A kollégistáknak van tanuló­juk. Valahol hallottam, hogy reggel hatkor felkel és he­lyet foglal magának az, aki okvetlen ott akar tanulni. Ke­vés a férőhely a tanulóban is. S aki albérletben lakik, az vagy otthon tanul, a főbérlő nagy bánatára, mert akkor egész nap fűteni kell a szo­bát —, vagy ha erre a főbérlő nem hajlandó: akkor hideg­ben ... Esetleg elmegy melegebb helyre, leginkább hazauta­zik a szülőkhöz. Melegebb hely a Megyei Könyvtár is. Igazi olvasó ott sincs, mert a könyvespolcok között járkálnak és válogat­nak a kölcsönzők, hely sincs csak annyi, hogy talán 20—25- en elférjenek. Meglátogattam ezt is. de tanuló főiskolást éppen nem találtam. Tea mellett dupla cukorral De találtam a Dobos esz­presszóban. Ahogy beme­gyünk a kellemes cukrászdá­ba, hátul és jobbra, a fal mel­letti helyeknél, zsúfoltak az asztalok. Könyvek^ füzetek, néha térképek nemcsak az asztal tetején, de a székeken is. Egyesek tovább terjesz­kednek, más asztalok székei­re pakolják a táskát, kabá­tot, a felesleges könyvet Egv asztalnál általában egyedül ül a tanuló főiskolás háttal a be­járatnak és háttal a közön­ségnek. Elvétve párosával is óránként szólnak egymé hoz. Félve odamentem egy ma­gányos lánvhoz akit már Is­mertem látásból, hogy itt szokott tanulni, s előrebocsá- tottam, hogy ismerked­ni nem akarok, s látom, hogy tanul... — Miért tanul a Dobosban rendszeresen? — Mert itt meleg van, tisz­taság, nincs soha zsúfoltság, mosdani kitűnően lehet a mosdóban, kedvesek a fel­szolgálók és kaphatunk teát citrom nélkül is, és dupla cu- cukorral... — fejtette ki tu­dományosan. — Mikor lehet a legjobban tanulni? — Délelőtt, akkor kevesen vannak; és este 8 órától, mert akkor sincsenek sokan. — Hol lakik? — Albérletben. , — Ott nem szeret tanulni? — Fűteni nem tudok. Szo­batársnőm fűt, de mindig ké­sőn gyújt be. Addig itt va­gyok. Most már megyek is haza. Aztán jönnek sorra. Csupa ismerős arc. A felszolgálók pedig már kérés nélkül is hozzák a teát dupla cukorral, esetleg kávét... de a tea előnyben van. mert tovább tart. és olcsóbb. Beszédbe elegyedek az egyik felszolgálónővel. — Vajon miért ide járnak tanulni egyes főiskolások? — Mert itt meleg van, nin­csenek sokan, s lehet teát in­ni, minden mennyiségben — mondta majdnem ugyanazo­kat, mint az előbbi főiskolás. — Már ismeri őket? — Persze. Néha beszélge­tünk is, de vigyázok, nehogy zavarjam őket a tanulásban. Vizsga után aztán a „Do­bos olvasóterem” megválto­zik Könyvek és tea meg csend helyett divatos táskák, geszten venüré (esetleg egv kis rövid ital! és hangos vidámc ság oszlatta el a minapi ta­nulási csendet. Berko vits György 4 JtímüsU 1067. január 21« szombat különvonatokát küldenek Drez­dába, Berlinbe. Rostockba és e lengyel tengerpartra Varsó érintésével. A belföldi programban a tu­risztika fejlesztése is szerepel Az idén 8 százalékkal több. fiatalt üdüitetnek majd Bala tonaligán, Balatomújhelyen, a Kilián-telepen hatnapos turnu­sokban. Első kísérlet: az üdü­lő középiskolások az alicai te­lepen orosz, Balatonújhélyer német nyelvet gyakorolhatnak. Tízéves az Express Ifjúsági 's Diák Utazási Iroda. Völgyi István igazgató ebből az alka­tomból elmondta: tíz év alatt az iroda szervezésében 18 or­szágba 80 útvonalon 128 800 fiatal utazott, az Express ven­dégeként 21 országból 169 200 fiatal érkezett hazánkba. Az idei tervek: 17 ezernél több fiatalt küldenek társas­utazásra. Ifjúsági különvonato- kat indítanak május 1-re, no­vember 7-re Moszkvába, üdülő­Tízétes az Express régi filmekből ismerős finto­raitól, amelyek ma már mo­dorosságot jelentenek. Koncz Gábor sok-sok apró megfigye­lésből rakta össze passzív figu­ráját: ez a Vince így nem szü­lethetett meg és főiképp így nem fejlődhetett, ennyi köl­döknéző kiszolgáltatottsággal. Forgács Ottó képei őszintén adják a Sikátor szürke, néhol már szennyesnek tűnő világát. (farkas) a görög [ film faluval, ha kell, mert bízik ön­magában és hisz abban, amit tesz. Zorbát Anthony Quinn ala­kítja. A mai mozilátogató nem­zedék kevés igazi nagy hőst is­mer, de ő azok közül való. Ezen az arcon annyi élmény, derű, életöröm és született ra­vaszság sugárzik, annyi igaz­ságérzet és bizalom, hogy hinni kell neki. Az emberekről, as­szonyokról mis hangon beszél, mint a táncról, vagy még in­kább a zenéről. Amikor istene­ket említ, nem tudni, nem ön­magáról beszél-e. A görög min­dig hajlamos volt ilyesmire. S micsoda találkozása a rendezői felfogásnak és a színész mű­vészi ösztönének, ahogyan mindketten megrendezák az es­küvőt és a halált Bubulinával. Ezen a színészen bármilyen kosztüm, ruha lehet, akkor is mindig ezt az arcot, aa életet telhetetlenül és szakadatlanul habzsoló ember arcát nézzük. Mert minden esendő és mú­landó dolgokon innen és túl az életnek van csak hitele. Ezért pedig — hogy az életnek hitele legyen — harcolni kell a bajok ellen. Hogy mik a ba­jok? Mi döntjük el, az emberi tisztesség szerint. És ez az em­beri tisztesség talán a legszebb vonás Anthony Quinn játéká­ban. Alan Bates. Lila Kednwa és Irena Papas többször felnőnek Quinn remekléséig. Walter LassaXly képei egy megrendítsen komor világot tárnak elénk, őszintén, a feke­te-fehér kontraszt minden le- ! hetőségét kihasználva. (farkas) » r — ■ —■ ■ ■■ — _ _ talasszony találkozását ez a kor bármiben is motiválta vol­na, elfogadnánk az ötvenes évek miliőjét. De semmi szük­ség rá! Még akkor sem, ha a normarendezés hajánál elő- ráncigált vitáját bele is vágták a képsorba. A Sikátor két hőse Koncz Gábor és Törőcsik Mari. Törő- csik Mari alakítása viszonylag széles skálájú. Játékában nem nem tud szabadulni azoktól a Zorba, < Görög Kazan tsakis regényéből ké­szült a film. Környezete a ko­pár Kréta, antik tragédiák és ezerévek népszokásai fedik itt az utcákat és a tengerpartot. A pireuszi kikötőben találko­zik Zorba, a görög, a görög író­val, aki éppen Angliából jön haza örökségének átvételére. Egyébként Zorbának teljesen mindegy lenne, hogy kivel, hol és mikor találkozik. Ha Zorba valakit megkedvel, csatlakozik hozzá. Ha a kiválasztott hagy­ja ezt a nagy természetet és nyers erőt a maga élet .ömé- veí játszani, duhajkodni, tán­colni, énekelni, tobzódni és ál­modni, képzelődni — azaz élni —, akkor döbbenetes pillana­tokat szerezhet magának. És az író hagyja. Zorba nemcsak azért szegő­dik a hazatérőhöz, mert pénzt sejt nála. Ez is kellemes, de az a szerep attól még igazibb, aho­gyan ő eljátszhaija a megtérő fiú hazavezetését. Az örökölt bánya csak alka­lom együttélésükre. Zorba ele­mében van. A szálló francia 1 madame-ját úgy körülveszi fér­fiúi hódolatával, hogy a tragi­kus vég és a tragikomikus sze- 1 relem minden mozdulata a leg­tisztább vallomásnak tűnik — az életről és a szerelemről. Bu- bulina rajong Zorbáért és Zor­ba vaskos jókedvvel, csillogó szélhámossággal mond neki bó­kot, köszönetét. Az apró tele­pülés lakói kíváncsian nézik- figyelik, mi történik a bánya és Zorbáék körül. Az jó, hogy az idegen pénzt hozott, de az már felháborító, hogy a gyönyörű özvegy mindenkit visszautasít, csak az idegent nem. Pavlo, az özvegy iránti szerelmében ön­gyilkos fiú elindítja a vihart., A soha meg nem csalt, de be sem fogadott és épp ezért szű­kölő férfiak az öngyilkos fiú apjának vezetésével, az egész falu apraja-nagyjának a köz­reműködésével megölni készül­nek a szép özvegyet. Zorba az utolsó pillanatban érkezik, meg ’ is mentené az asszonyt, de a hősi póz és a magabiztosság mégis sorsára hagyja az as­szonyt: Zorba háta megett szúrják le. Michael Kakoyarnis — ő ren­dezte az emlékezetes sikerű Elektrát is — ismét bebizo­nyította, hogy a drámai csúcsok ismerőse és a líra kedélyes lan­káit is bejárta. Nem is érde­kelte más. mint Zorba köré olyan környezetet teremteni, amely ennek a vad, jóke Ívű és . nagyálmú macedóniainak szín­padot jelenthessen. Az élet ve­szedelmes színház, vérre megy. és az az igazán hős, aki nem kerüli meg a bajokat, hanem megszorítva az övét .szembe­megy nekik. Szembemenmi a bajoknak — nagyszerű prog­ram. Mintha Odüsszeusz sorsa szólalna meg. azé, akit a ten­ger és szárazföld megpróbált. Zorbát csak Zorba próbálta meg. Azzal, hogy mindent úgy vesz. ahogyan van, s azzal is hogy saját törvényei szerint ítélkezik emberek és dolgok felett. Szembeszegül az egész í lexikon készül mozgalom története” második kötete. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom félévszázados év­fordulójára elhagvia’a nyom dát a hadtörténeti intézetbe’ az Országos Levéltárral és az ületőkés szovlet intézrrér>vek- kel közösen összeállított kötet ..Masrvar internacionalisták a Nagv Októberi Szocialista For­radalomban és Szovietoroszor- szág polgárháborújában cím­mel. i A Sikátor főhősét, Bognár Vincét, a faluról Pestre került parasztgyereket Kertész Ákos regényéből ismerjük. Ez a csendes, jó szándékú, hallgatá­sában is mindig hűségre törek­vő fiatal hős botladozva jár a pesti aszfalton. A falu erköl­csi és társadalmi arányaiból, sémáiból, kitaposott ösvényei­nek ritmusából kizökkenve nem érti meg ezt az általa magasabbrendűnek vélt vilá­got. A nagyvárosból kopott al­bérletet kan, szennyes sikátor­utcát, esett és esésre készülő embereket a talponállóban, nagyhangú vagy szürke meló- sókat. Egyedül áll ebben a vi- ‘ tágban esetlenségével, s ha észreveszi is egy elvált fiatal- asszony a tiszta tekintetéért,, csalódik. Nem önmagában és nem a fiatalasszonyban, ha­nem az álmaiban, ő, Vince, a falusi fiú csak úgy tudta el­képzelni a szerelmet, hogy a másik lány legven, tiszta a leg­nemesebb ideálokig. Gabi, a fiatalasszony az üze­mi kultúrterem keretében Ugyancsak magányosan ténfereg. Gondiait nemcsak ez egyedüllét teszi edviselhp- tetlenné, hanem az is. ahogyan hároméves fiával laknia és Vincével osztoznia kell önma­gán. Mindkét ember szürke ve­rébként él ebben a kétmilliós városban. Alkalmuk sincs ma­gasra repülni és biztonságot érezni, maradéktalan örömöt keresni, amiben a holnapi de­rű sugárzik. Félmondatokon és félig elhitt banális kitöréseken bicsaklik meg Vince s veszti el önmagát Gabi. a jobb sorsra érdemes asszony. A rendező Rényi Tamás Kertész Ákossal a regény író­jával fogalmazta a forgató- könyvet. Nincs okunk kétel­kedni abban, hogy a képi meg ­jelenítés bármiben is eltérne az író szándékától, világlátásé, tói. És itt, ezen a ponton szán­nánk vitába az. alkotókkal. Eb­ben a Sikátorban zsákutcába kerül két sors és egy szemlé­let. Az alkotók szemlélete. Azt L ugyan minden vitatkozás nél­kül elhisszük, hogy az emberi tragédiák szomorúak és azokat okulásul be is kell vallani a művésznek. Azt is tudomásul kell vennünk, hogv a stílus ki­nek kinek égvén («ágiból szüle­tik. Minden művész úgv alkot, ahogvan belső rendié és szem­lélete diktálja. Ebben a Siká­torban azonban egy valami hi­ányzik, \vagy csak nagyon mel­lékesen fontos: a küzdelem, a mindennapos harc. Nemcsak az életért, hanem önmagamért, önmagam ellen is — önma­gunkért. Vince rábámul erre a bonyolult világra. néhány félszeg mondat ereiéig véle­ményt mond, néz erre is. ar­ra is, de nem lát semmi okot a lendületre, a küzdelemre. Nem azért vigasztalan a Siká­tor művészi képsora — mert végül is Gabi meghal és Vince csak az italban oldja fel bána­tát, hanem azért, mert az út, ahogyan eddig eljutnak, laoos, nem seitteti a válságokat, nem ad küzdeni lehetőséget, elszántságot annak a fiatal parasz+gyereknek, aki Pest­re megy meghódítani a vilá­got. Nem optimizmust kérünk számon egv novellánvi terje­delmű történeten, hanem a hősöket, ^kiknek énje, tartal­ma jóval több, rrirt amit az író és a rendező együttvéve észre- vesznek belőle. Túl azon a ma már mellé­kesnek tűnő körülményen, how a film bősei mi éri érmen az ötvenes években forognak ma előttünk, eev most gyár­tott. a mai embernek szánt filmben. elgondo’kozunk. s nem ériHik indoklását. Ha a falusi fiú és a nagyvárosi fia­Munkás.noxgalm 1967-ben a tervek szerint tíz jelentős munkásmozgalmi ki­advány lát napvilágot a párt­történeti intézet gondozásában. Többek között elkészül „A magyar forradalmi munkás­SIKÁTOR MAGYAR FIAM sík pontján levő rejtekhelyen tartottam. Tudtam, hogy nehéz lenne mindent megsemmisíteni az FBI-ügynökök szemeláttára, de a lehetetlenre is elszántam ma­gam. Elsősorban a sifr-kulcsot és az éjjel kapott rádiogram- mot akartam eltüntetni. Aa előbbi egész könnyen ment. Annyira kicsi volt, hogy a te­nyerembe rejtettem, majd kö­zöltem, hogy szeretnék kimen­ni a fürdőszobába. Majd ott az egyik ügynök árgus tekinteté­től követve módját ejtettem, hogy bedobhassam a toalettbe és rázúdítsam a vizet. A RÁDIÖGRAM SZÖVEGE az asztalomon volt egy halom fehér papírlap alatt. Amikor befejezték a házkutatást, fel­szólítottak, hogy csomagol jani össze a személyes holmimat. A festékes dobozomban — ugyan­is szívesen féstegetek — akadt még egy kis festékmaradék a palettán: kihúztam a rádio- gramot a papírhalmaz alól és azt használtam föl arra, hogy palettámat megtisztogassam. Miután már az utolsó festékfol­tot is eltüntettem, hanyagul összegyürkö’tem a papírt és be­dobtam a toalettbe a titkos­írási kód után. Sajnáltam, hogy valamennyi fontos írt jegyzé­semmel nem tudom megtenni ugyanezt a trükköt, de az, hogy a két legfontosabb akciót si­keresen végrehajtottam, való­sággal felvillanyozott. (Folytatjuk) Következik: Lelkiero és szabadulás — Nagyon is jól tudja, hogy miről beszélek — felelte az FBI-ügynök vészjóslóan. — Felöltözhetek? — Egy pillanat, előbb még válaszoljon a kérdésünkre. — Már válaszoltam. — Ismétlem, mi tudjuk, hogy maga a szovjet hírszolgálat ez­redese — erősködött hajnali látogatóm —, és tudjuk, hogy mi minden van a rovásán. És jobban teszi, ha elfogadja ta­nácsunkat, mert börtönbe ke­rül. KÖRÜLBELÜL II.YEN MO­DORBAN beszélgettünk még vagy egy fél óra hosszat. Végül- is az egyik amerikai felpattant és kiment a folyosóra. Még há­rom férfi lépett a szobába és egyikük elfogatási parancsot mutatott fel. A New York-i Bevándorlási és Honosítási Iro­da adta ki ellenem, azt állít- ván, hogy törvénytelenül tar­tózkodom az országban, mert elmulasztottam, hogy jegyzék­be vétessem magam a fent em­lített irodánál, az INS-nél. A letartóztatási parancs felmuta­tása után a szobámat is tüze­tesen átkutatták. Azóta is nyitott kérdés előt­tem, hogy ama bizonyos pén­tek reggelt szándékosan vá­lasztották-e ki. De tény az, hogy az ő szempontjukból igen jókor ütöttek rajtam, mert ép­pen előző éjszaka létesítettem rá di ók a peso! ? lot a főhadiszál­lással és ezért az egész sifríro- zó kulcs és minden szükséges felszerelés nálam volt a szál­lodai szoljában., Ezeket a tár­gyakat egyébként a város má Texasban töltött kalandos évek után a hadnagynak bizo­nyára kellemetlen volt egy sö­tét épület folyosóján mozdulat­lanul ^csörögni. Am ebben a pillanatban a hadnagy lelkivilága a legke­vésbé sem érdekelt. Az utolsó 36 órában úgy viliarzattak kö­rülöttem az események, hogy kissé magamnak is el kellett gondolkodnom, hogy mi történt tulaj dóriképpen. ... Előző reggel 7 óra körül még aludtam szállodai szobám­ban New Yorkban, amikor ko­pogtattak az ajtón. Rögtön fel­ébredtem, de mielőtt még megfordíthattam volna a kul­csot a zárban, belökték az aj­tót és engem félretaszigáltak. Két férfi állt az ajtónyílásban, futtában elővillantották igazo­ló kártyájukat. Majd elhadar­ták, hogy ők az FBI alkalma­zottai, s ezzel beléptek a szo­bámba. Egy harmadik férfi is követte őket, s még néhányan kint várakoztak a folyosón. — Üljön le — mondta egyi­kük. — Ezredes — folytatta a má­sik —, mi tudjuk, hogy maga kicsoda és hogy mit művelt mostanáig. MINDEN VILÁGOS VOLT. Munkám egyik szakasza véget ért és elkezdődött egy másik. — Azt javasoljuk, hogy mos­tantól fogva működjön együtt velünk. Egyébként megbilin­cselve távozhat csak ebből a szobából. — Nem értem, miféle együtt­működésről beszél — vetettem közbe. ÖRÖKKÉ EMLÉKEZETES marad, amit Dzserzsinszkij mondott e szakma követelmé­nyeiről; „Tiszta kéz, hideg el­me, meleg szív.” E lakon ikus szavaknak rendkívül gazdag a jelentésük. Ezek képezik a hír­szerző iránytűjét, erőt és bátor­ságot nyújtanak neki a legne­hezebb helyzetekben. Tapasz­talatból tudom mindezt, hiszen az árulás engem is olyan hely­zetbe hozott, hogy szembeke­rültem az USA tapasztalt, ra­vasz kémelhárítódval. 1957. június 22-én, szomba­ton éjjel egy kis cellában ül­tem és kíváncsian néztem kö­rül. Bal oldalamon katonai prices volt, pokróccal letakar­va. Fölötte vasrácsos ablak, a rácsok között páncélüveg. Akadt még a cellában egy ülő­ke és egy porcelánkagyló. A fa­lakat kívülről téglával burkol­ták, belülről pedig egyszerűen bevakolták, ám a vakolat több helyen málladozott Látszott, hogy a cella előző lakója meg­próbálta felmérni a fal vastag­ságát, erősségét. Am a hulló vakolat alatt acélrostély buk­kant elő, huzaljai kb. fél cen­timeter vastagok voltak és hat­szögletű nyílásokat képeztek. Az ajtó előtt egy határőr­hadnagy posztolt. Láthatóan matkozott és úgy érezte, hogy az őrködés a képességeihez méltatlan feladat. Tudtam, hogy ezek a tisztek a mexikói tatáron elfogják és vallatják a határsértőket, azokat a mexi­kóiakat, akik munkaalkalmat keresve szöknek át az Egyesült államokba. A Kaliforniában és I Vb el ezredes elmondja történetét 2. Tiszta kéz, liiiieg elme, meleg szív

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom