Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

Ho Si Minh nyilatkozata HAMBURG (MTI): Ho Si Minh, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elnö­ke a Hamburgban megjelenő Spiegel számára adott nyilat­kozatában hangoztatta, hogy a vietnami béke csak akkor va­lósítható meg, ha az amerikai csapatokat kivonják Vietnam­ból. A nyilatkozatban Ho Si Minh rámutat arra, hogy Viet­namban az amerikai imperia­listák a támadók és az agresz- sziót meg kell szüntetni, ha azt akarják, hogy Vietnamban véget érjenek a harcok. Az amerikai kormánynak és csat­lósainak a haderőit ki kell vonni Dél-Vietnamból, feltétel nélkül, és egyszer s minden­korra abba kell hagyni a VDK bombázását, meg kell szüntet­ni a VDK elleni harci cselek­ményeket és tiszteletben kell tartani a vietnami nép nemze­ti jogait. Ha mindez megtör­ténik, a béke azonnal létre­jön. Jelenleg azonban az ame- riakiak Vietnamban a legszé­gyenletesebb eszközöket és fegyvereket alkalmazzák, a pol­gári lakosság körében tömeg­mészárlást hajtanak végre, is­kolákat, kórházakat és temp­lomokat pusztítanak el. A VDK elnöke nyilatkozatá­ban kifejezte meggyőződését, hogy a vietnami nép harca győzelemmel végződik. Viet­nam népe a végsőkig harcol az amerikai agresszorok ellen, bármilyen áldozatot követel­jen is e harc. „Ügyünk igaz­ságos. Élvezzük a szocialista országok testvéri támogatását, és aktivan támogatnak ben­nünket a világ népei, köztük a haladó amerikaiak Is. Győzni fogunk” — fejezte be a Spiegel­nek adott nyilatkozatát Ho Si Minh. ESEMÉNYEK __ somumfL am wiwwvvwuvwwwwwwwwvwwvw ^ * lytv.í/ i vr MOSZKVA: Eugene Petit francia tábor­nok, a Francia—Szovjet Társa­ság elnöke a hagyományos francia—szovjet barátságról Ír a szombati Krasznaja Zvezdá- ban megjelent cikkében. DENISON: A Texas állambeli Denison- ban az amerikai titkos rendőr­ség letartóztatta Granville Stockton 20 éves fiatalembert, aki a Fehér Házhoz intézett le­velében Johnson elnök megölé­sével fenyegetődzött. NEW YORK; Portugália a Biztonsági Ta­nács elnökéhez intézett levél­ben tiltakozott az ellen, hogy Kongóból érkező gerillák de­cember 25-én támadást intéz­tek a portugál hadsereg kato­nái ellen Angolában. WASHINGTON: Az amerikai kereskedelem­ügyi minisztérium hivatalos becslése szerint az Egyesült Államok lakosságának száma 197 millió 967 ezer, ami az 1960. április elsejei népszámlálás adataihoz viszonyítva 17,9 mil­lió növekedést jelent. CARACAS; Borges venezuelai külügymi­niszter megerősítette, hogy Ve­nezuela ismét felvette a dip­lomáciai kapcsolatot Brazíliá­val. BELGRAD: A Jugoszláv Szövetségi Sta­tisztikai Intézet most kiadott jelentése szerint Jugoszlávia lakosságának száma 1966 dere­kán 19 millió 741 ezer volt, vagyis 233 000 fővel több, mint 1965 közepén. PRÁGA: A Szakszervezeti Világszö­vetség főtitkársága a spanyol igazságügyminiszterhez intézett táviratában határozottan tilta­kozik több spanyol szakszer­vezeti vezető letartóztatása el­len, akiknek az volt a „bűnük”, hogy a munkások követelései­ért és eredményeiért harcoltak. MOSZKVA: Az új moszkvai szálloda: a „Rosszija” januárban nyitja meg kapuit. A „Rosszija” Eu­rópa egyik legnagyobb szállo­dája lesz. Telies feléoítése után csaknem 6000 vendég számá­Iimm& ra nyújt majd kényelmes el­helyezést. (MTI) Kuba nyolc éve Kubában alig néhány héttel ezelőtt, december 2-án emlékezlek a történelmi napra: tíz esztendeje szállt partra a legendás kis hajó, a Granma, fedélzetén 82 bátor emberrel* Fidel Castro vezetésével. Többségük már az első ütközetben életét áldozta Kuba szabadságáért, tizenkét hazafinak azon­ban a Sierra Maestra hegyeiben sikerült felszítania a népi felkelés lángját Batista zsarnoksága ellen. Két esztendőn át folyt a fegyveres harc, s a maroknyi csapatból hadsereggé növekedett felszabadító áradat gyalo­gosan és lóháton, teherkocsikból átalakított páncélgépkocsik­kal, karabélyokkal és cukomádvágó késekkel nyomult Ha­vanna felé. Hiába próbálkozott az Egyesült Államok a tizen­kettedik órában jenki tengerészgyalogosok bevetésével fenn­tartani hűséges bábjának, Batistának uralmát! A latin-ame­rikai népek a kubai szabadságharcosok védelmére keltek, és a tengerészgyalogosok visszavonására kényszerítették Wa­shingtont. A kubai cukomádültetvényeket uraló United Fruit Company sugallatára január elsején Batista elmenekült, és Havannában katonai juntát hoztak létre, másnap azonban a havannai munkások sztrájkja elsöpörte a junta-kormányt. Január elseje azóta a kubai forradalom győzelmének ünnepe. A leghatalmasabb és legagresszívebb imperialista ország, az Egyesült Államok tőszomszédságában immár nyolc esztendeje lélegzik szabadon, és építi a szocialista társadalmat Kuba népe. Az elmúlt nyolc esztendő során élig múlt el nap, hogy az Egyesült Államok, vagy a dolláron vásárolt kubai ellenfor­radalmárok, a guantanamói támaszpont tengerészgyalogosai és repülőgépei ne támadtak, vagy provokálták volna. A Disz­nó-öbölben végrehajtott szégyenletes ellenforradalmi invázió azonban éppúgy kudarcba fulladt, mint a Kuba-ellenes blokád. Az amerikai imperializmus Kuba-ellenes blokádpolitiká­ja a szocialista országok szolidaritásán, a latin-amerikai né­pek és a józan nemzetközi közvélemény tiltakozásán tört da­rabokra. Kuba kiállta az első nehéz próbákat és „Amerika szabad földién”, a hat és fél milliós lakosú szigetországban épül az a világító torony, amely egész Latin-Amerika számá­ra mutatja a szabadsághoz vezető utat. A hétköznapi építőmunka a harcokban edzett kubaiak számára sem sima országúton halad. Nemcsak az imperializ­mus provokációi —, amelyek állandóan fegyveres készenlétet követelnek —, hanem a szocialista tábortól való nagy földraj­zi távolság, az első tapasztalatok megszerzése is sok gonddal jár. Az új Kuba azonban sorra leküzdi ezeket a nehézsége­ket Ügyszólván egyetlen esztendő alatt. 1961-ben, az „okta­tás évében” önkénteseik tízezrei leküzdötték az analfabetiz­must és, Latin-Amerikában először Kuba lett „az írástudat­lanságtól megszabadult ország”. Ezután a „tervezés éve” kö­vetkezett, majd a cukornád termelés fellendítésére összponto­sították az erőforrásokat. S folytatódik az ország iparosítása. Csupán 1966-ban több új alkotást adtak át rendeltetésének. Tavasszal kezdte meg az áramszolgáltatást a szbviet segítséggel épült Mariéi és Rente erőmű. Camaguevben épült a cukorkémiai ipar egyik első- szülötHe, az úi élesztőgyár —, amely a maga nemében a leg­nagyobb a világon. Gépeit és berendezését Franciaország számította. Az autóbuszparkot angol Leyland-buszokkal újí­tották fel. Íme. mivé lett az amerikaiak által meghirdetett Kuba-ellenes blokád!... Eredménvesen fejlődnek a magyar-kubai kapcsolatok is — minden téren. Népünk rokonszenvével, szolidaritásával a bátor kubai nép oldalán áll, s köszönti a forradalmi Kubái nemzeti ünnepén. Sebes Tibor 1966 világpolitikai eseményei 1967. január 1„ vasárnap George Brown külügymi­niszter legújabb vietnami „bé­kekezdeményezése” mindenek­előtt az amerikai terrorbombá- zástód való azonnali elhatáro­lódást követelő angol közvéle­mény megbékítésére irányul. Ez az általános vélemény Londonban azt követően, hogy George Brown pénteken este üzenetben szólította fel az amerikai, dél-vietnami és az észak-vietnami külügyminisz­tert sürgető találkozóra az el­lenségeskedések beszüntetésé­nek megvitatása végett. A kül­ügyminiszter felajánlotta, hogy „bármely megfelelő brit terü­letet” rendelkezésre bocsát az általa javasolt találkozó cél­jaira. A külügyminiszter állí­tólag a Vietnamhoz közel eső Hongkongra gondol elsősor­ban. A brit külügyminiszter kez­deményezését a Scilly-szige- ten üdülő Wilson miniszter- ednökkél folytatott egész na­pos telefon-tanácskozás előzte meg. Angol hivatalos helyen hang­súlyozzák, hogy „önálló” brit kezdeményezésről van szó, amelyhez nem kérték Washing­ton előzetes hozzájárulását, bár „előre tájékoztatták” az amerikai kormányt. Az angol lapok washingtoni tudósítói szombaton reggel egybehang­zóan azt jelentették, hogy az amerikai kormánynak nincs semmi kifogása a brit kezde­ményezés ellen, jóllehet sem­mi eredményt sem várnak tő­le.” Jól tájékozott angol sajtó­források szerint Brown „kez­deményezését” megelőzte John­son elnök Wilsonhoz intézett bizalmas üzenete, amelyben nyomatékosan felkérte a brit kormányfőt, hogy „ne tetézze nehézségeit újabb brit elhatá­rolódással az amerikai bombá­zásoktól”. A brit külügymi­niszter „békekezdeményezése” tehát gyakorlatilag az angol közvélemény és a munkáspárti tömegek által követelt elha­tárolódás „pótlékának” tekint­hető. gyár szakember járt a Kubai Köztársaságban. A műszaki tapasztalatok ki. cserélésére különösen jó alkal- mul szolgálnak a magyar be­rendezésekkel épülő új kubai üzemek, köztük például az üvegkombinát, amelynek egy része már meg is kezdte mű­ködését. Rövidesen üzembe he­lyezik azt a Diesel-motorjavító központi üzemet, amely ma­gyar tervek alapján épül. A közelmúltban aláírt ma­gyar—kubai műszaki-tudomá­nyos együttműködési megálla­podás módot nyújt, hogy 1967- ben tovább szélesedjék a két baráti ország közötti tapaszta­lat, illetve 6aakembercsere. A legszorosabb együttműködés az állattenyésztésben és állat­gyógyászatban, valamint a gyógyszeriparban és a földtan- i ban alakult ki. 1966-ban mintegy 100 ma­Magyar szakemberek Kubában Az angol kemény vietnami „hékekezdeményezése” a Reuter szerint Washington­ban nyugati diplomaták úgy értesültek, Johnson elnök nem hajlandó változtatni a VDK elleni légi háború ütemén, nem lehet tehát szó a bombázások beszüntetéséről. A VNA hírügynökség szom­baton ismertette a vietnami néphadsereg lapjában megje­lent elemzést az amerikai há­borús stratégia kudarcáról. A háború fokozása csak az amerikaiak eddigi stratégiájá­nak csődjéről tanúskodik — ezt fejtegeti az írás. Az ame­rikai „helyi” háború straté­giája sohasem jutott még olyan válságba a dél-vietnami csata­téren, mint most. A legutóbbi Tay Minh tartománybeli csata során több brigádméretű ame­rikai egységet vertek szét a partizánok és a kezdeménye­zés a felszabadító hadsereg ke­zében van. Észak-Vietnam so­hasem volt még olyan szilárd és erős, sohasem töltötte be olyan teljességgel a nagy front­vonal nagy hátországának sze­repét, mint ma — írja a lap. niszter Saigonban csupán any­nyit mondott, hogy tanulmá­nyozza a brit kezdeményezést. Ugyanakkor az ENSZ székhe­lyéről azt jelentik a hírügy­nökségek, hogy Anglia új kez­deményezését szkepticizmussal fogadták az ENSZ-körökben. A Vietnammal kapcsolatos diplomáciai erőfeszítések sorá­ba illeszkedik bele U Thant ENSZ-főtitkár válasza is Gold­berg amerikai ENSZ-megbízott december 19-i levelére, ame­lyet a világszervezet székhe­lyén szombaton, magyar idő szerint 17 órakor tesznek köz­zé. A Reuter tájékozott forrá­sokra hivatkozva azt írja, hogy a főtitkár ismét le fogja szö­gezni: Az első lépést a béke felé csak a VDK elleni ameri­kai bombatámadások megszün­tetése jelenti. Valószínűnek tartják, hogy a levél közzété­telét azért időzítette a főtitkár december 31-re. mert így még lehetséges a tűzszünet meg­hosszabbítása. Ezt a reményt azonban nem sok támasztja alá: ugyancsak Szombaton heggel hét órakor — magyar idő szerint pénteken éjfélkor — életbe lépett a két­napos újévi tűzszünet Viet­namban. A tűzszünet előtti órákban már nem került sor komolyabb akciókra, viszont az amerikai szóvivő szerint Sai­gontól húsz kilométerre nem sokkal hét óra után harc tört ki egy őrjáraton levő amerikai szakasz és a gerillák között, — a veszteségekről azonban nem érkezett jelentés. Az amerikai légierő, amely pénteken még teljes erővel támadta az or­szág északi és déli részét és több száz bevetésben bombá­zott különböző célpontokat, szombaton „csak” felderítő re­püléseket hajtott végre. Az AP beszámol arról, hogy közvetlenül a tűzszünet életbe lépése előtt megkezdődött négyezer amerikai katona part­raszállása Vung Tao térségé­ben. Velük együtt az amerikai csapatok létszáma 1967 küszö­bén 380 000 főre emelkedik Dél-Vietnambah. Az új egysé­gek amerikai katonai források szerint a Mekong deltájában veszik fel a harcot a partizá­nokkal. Az MTI washingtoni tudósí­tójának jelentése szerint az amerikai hivatalos személyisé­gek egyelőre nem nyilatkoztak Brown angol külügyminiszter békejavaslatáról, magánbeszél­getéseken azonban azt hangoz­tatták, hogy az Egyesült Álla­mok „kedvezően fogadja” a tárgyalásokra vonatkozó angol tervet. Ugyanakkor e kormány- tisztviselők véleménye szerint kevés a valószínűsége annak, hogy a háromhatalmi tanács­kozásokra valóban sor kerül. A dél-vietnami külügymi­Életbe lépett ez úiévi tűzszünet Vietnamban <8 nyomban kiürítették. Nemso­kára megérkeztek a műszaki egységek és átkutatták a he­lyiséget, de bombát sehol sem találtak. Nem találtak meg viszont 18 000 amerikai dollár értékű ékszert sem. Az ismeretlen te­lefonáló, aki a maga javáia fordította a saigoni pánikhan­gulatot, a „bombariadó” alatt húsz gyémántgyűrűvel oldott kereket. SAIGON (MTI) Az amerikai hadsereg szóvi­vője közölte, szombaton a dél­vietnami főváros központjában fekvő egyik tisztiszálló adó­mentes üzletét ismeretlen te­lefonáló figyelmeztette: mene­küljön mindenki, aki tud, mert öt perc múlva a boltban idő­zített bomba robban. Az üzletet — a tört angol­sággal beszélő telefonáló fi­gyelmeztetése alapján — Bombariadó, ékszerrablássa! Az újévi szokásokhoz hoz- ” zátartozik a jókívánság, s akadnak politikusok, akik ezt az alkalmat jóslásra is felhasz­nálják. Ám kevesen vannak, akik az esztendő végén, mérleg- készítéskor, előveszik három­százhatvanöt nappal korábban beharangozott jóslásaikat, ígé­reteiket... Igaz, McNamara 1966 elején már nem ígérte, hogy karácsonyra végleg hazatérnek Vietnamból az amerikai kato­nák, de a döntés kicsikarásá­ban, vagy legalábbis a „viet­nami kaland” számukra kedve­ző fordulatában reménykedtek. Az Egyesült Államoknak azon­ban a rekord hadi költségvetés és a szennyes háborúba beve­tett közel 400 ezer amerikai katona ellenére sem sikerült megváltoztatni a hadi helyze­tet — ugyanakkor a nemzet­közi közvélemény széles körű tiltakozásával találták szemben magukat. Az 1966. esztendő nemzetközi eseményeire a Vietnam elleni amerikai agresszió vetett ár­nyékot. Szilveszterkor Johnson szóvivője még azzal hintett port a világ szemébe, hogy az elnöknek a „vietnami rendezés­re irányuló fáradozásairól” be­szélt és felfüggesztették a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság elleni bombatámadásokat. Harminckét napos szünetelte­tés után azonban Johnson le­vetette a béke tógáját és az idei karácsonyi kétnapos tűz­szünet idején is Hanoi föU küldte kalózrepülőgépeit. Vég­eredményben ez a lépés, a bombázásoknak Hanoira tör­tént kiterjesztése volt a bete tőzése annak a veszélyes esz­kalációnak, amelyben az US/ agressziójában részt vevők ma- nilai értekezlete csak az ame­rikai választók megnyugtatását szolgálta. J ohnson békeszólamai el­lenére nemzetközi mé­retekben — s immár az ame­rikai közvéleményben is foko­zódó mértékben — növekszik a tiltakozás a világkatasztrófa veszélyét magában hordozó vietnami agresszió ellen. Wa­shingtonnak a katonai győze­lem kicsikarására irányuló képtelen erőfeszítései és az agresszió kiterjesztésére (Laosz után most már Thaiföldön is bevetették az amerikai kato­naságot a hazafiak ellen) vo­natkozó lépései nem tömörítet­ték, hanem tovább lazították a nyugati szövetséget. Nemcsak a SEATO és a CENTO bomlá­sa folytatódott, hanem éles ellentétek dúlnak a NATO-ban is. Franciaország ebben az év­ben kivált a NATO integrált katonai szervezetéből, s ez voll a legszembetűnőbb jele annak hogy — a Neue Zürcher Zei­tung szavait idézve — 1966 „s szövetség nyílt és látványos válságának esztendeje voltf’. 1964-ben még a sokoldalú atomütőerők kérdésében tör­tek felszínre az ellentétek, az­óta az Amerika-ellenesség to­vább terjedt Nyugat-Európá- ban. Az Egyesült Államok hiá ba igyekezett rávenni NATO beli partnereit a vietnami ag­resszió támogatására — az At lanti Szövetség tagállamai nen akarnak belebonyolódni ebbe töltéséről, az együttműködés sokoldalú kiterjesztéséről foly­tatott eszmecserét. A békés egymás, mellett élés elveinek gyakorlati megvalósítását segí­tette Koszigin decemberi tö­rökországi látogatása is. De az Egyesült Nemzetek Szervezete idei 21. közgyűlésén is sike­rült pozitív határozatokat el­fogadtatni — mindenekelőtt a szocialista országok, valamint a népek szabadságáért határo­zottan fellépő fiatal független ázsiai, afrikai és latin-ameri­kai országok erőfeszítéseinek eredményeként. 1966 egyik fontos eredménye, hogy a világban ma olyan lég­kör alakult ki, amely kedvező a nukleáris fegyverek elterje­désének megakadályozásáról szóló szerződés megkötésére. Fontos lépés történt az ENSZ- ben a világűrben való nemzet­közi együttműködés fejleszté­sére is, — 1967 feladata, hogy az ENSZ-közgyűlésen elfoga­dott előremutató döntések va­lóra váljanak. U a a most véget ért esz- ** tendő nem is hozott lát­ványos előretolódást, sőt, a je­lenlegi kínai vezetők helytelen politikája és az Afrikában vég­bement nekolonialista puccsok bizonyos mértékig gátolták az előrehaladást — 1966-ban a szocialista világrendszer orszá­gai. politikai és katonai, gaz­dasági téren egyaránt, továbí erősödtek, s ezzel együtt azok nak az erőknek befolyása, ame lyek képesek megakadályozni egy új világháború kirobbba- nását IS. TJ gáti kormányválságok közül elsősorban az Erhard-kormány bukását kell kiemelnünk, és a kereszténydemokrata—szoedem nagykoalíció létrejöttét. Az új Kiesinger—Brandt-íéle kabinet az elavult adenaueri koncepció helyett új kezdeményezéseket ígér. Azonban csak a tények adhatnak választ arra, vajon a Washingtonnak hűséget ígérő, Párizsnak baráti jobbot nyújtó és a szocialista országok felé reális közeledést hangoztató nyugatnémet kormány merre lép majd igazán? A Szovjetunió és a szocia­lista országok a tettek meze­jén igyekeztek érvényesülést szerezni a békés egymás mel­lett élés politikájának, s tá­mogatni a vietnami nép har­cát, leplezni és elszigetelni az Egyesült Államok agresszív politikáját. Januárban az In­dia és Pakisztán közötti béké­hez vezető taskenti tanácsko­zásokkal a szovjet kormány olyan tekintélyt és előnyt szer­zett a nemzetközi diplomáciá­ban, amelynek hatása azóta is érződik. A „taskenti szellem” jegyében fáradozott a Szovjet­unió annak érdekében, hogy tovább erősítse a baráti szála­kat szomszédaival. Az esztendő legnagyobb dip­lomáciai utazásai is a szovjet kormány lépéseihez kapcsolód­tak: a nyáron De Gaulle elnök tett eredményes látogatást szovjet földön, az év végén pe­dig Koszigin miniszterelnök Párizsban már a moszkvai megállapodások kereteinek lü­a konfliktusba. Annál Inkább keresik a kapcsolatokat a Szov­jetunióval és az európai szocia­lista országokkal, és ez az esz­tendő jogos reményeket keltett arra, hogy Európában csök­kenthető a feszültség, hogy ki­tartó erőfeszítésekkel lehetsé­ges előrelépés az európai biz­tonság megteremtéséhez. Bar Wilson kormánya túlságosan elkötelezte magát az amerikai politika mellett, számos NA- TO-országban, így elsősorban Franciaországban, de kisebbb mértékben Dániában, Olaszor­szágban, sőt Nyugat-Németor- szágban és Törökországban is új utakat, vagy legalábbis új kapukat keresnek. Erre mutat többek között az a látogatás­sorozat is, amelyet NATO-or- szágok kormányfői, külügymi­niszterei tettek a Szovjetunió­ban, de Magyarországon is (az idén többek között Hakkerupp dán miniszterelnök, Couve de Murville francia külügyminisz­ter járt Budapesten). Másrészt a NATO miniszteri tanácsának decemberi párizsi értekezlete, amelynek záróközleményében egyetlen szóval sem emlékez­tek meg a „vietnami konflik­tusról”, noha korábban minden esetben kifejezték az amerikai politika iránti támogatásukat. S zélesebb értelem’oen a nyugati szövetség „vál­ságos évének” legfőbb jellem­zői közé tartozik a sokat reklá­mozott „gaz’asági csoda” é; prosperitás vége, s hogv ez a gazdasági visszaesés politikai válságokban robbant ki. A ayu-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom