Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-28 / 305. szám
{píZtnf&f Jk fáraó Prus vilá hirű műve lengyel filmen Harminc óra Befejeződtek az ünnepek, s a karácsonyfa alá odahelyezte a Magyar Televízió is saját ajándékát. Bár a közmondás úgy tartja, hogy „ajándék lónak ne nézd a fogát”, úgy vélem, mégis illik legalább any- nyiban megköszönni az „ajándékot”, hogy legalább véleményt mondjunk róla. Ha nem is mindegyük műsorszámról — lévén, sok ismétlés is —, de néhány érdekesebb programról feltétlenül érdemes és kel! is szót ejteni ISMÉTLÉS „Nincsenek régi viccek, az újszülöttnek minden vicc uj — nyugodtan használhatjuk a Ludas Matyi mottóját az ismétlésekre. A régi televíziózok között számosán morgolódnak, ha elolvassák a zárójeles három betűt (ism.), mert éveknek kell általában eltelniük, hogy az ismétlés ismét az újdonság erejével hasson, s bizony kevés az olyan tévéprogram, amely kiállja az évek próbáját. Ám szinte napról napra százakkal, ezrekkel nő a televízió nézőinek tábora, s ezeknek az „újszülötteknek” minden régebbi műsor.ismétlése, — új. És, rögtön hozzá kell tennünk: a karácsonyi ismétlések — a Sétahajó című tv-külön- járatot leszámítva, amely új korában sem emelkedett az át. lagig sem — megérdemelték az ismétlést. A „Hét tenger ördöge” című romantikus és igényes kiállítású amerikai film Errol Flynn miatt, a Téli szerelem pedig a pécsi balett és a remek operatőri munka miatt még ismételve is újnak hatott, — a régi nézők számára is. PRINC, — a folytatás. Az V. rész kétségkívül gazdagabb volt humorban, mégha ez a humor a régi bur- leszkek bizony kissé már poros készilettárából is került egy mai katona-sorsról szóló filmsorozatba. A közönsé- áízonbsn hálás, nevetni szeret. Ezért könnyű annak, aki a nevetésre épít, s ezért felelősségteljesen nehéz is: invenciózus humort adni. „A kuLtunmunika” szintéi precíz gondossággal kerülte ki az invenciózitást, az igényes humort, — de legalább nem untatott. Néha lám, az ilyen kevés is, — valami. TEA — SZIRUPPAL Az a amelyet da*. Borsá- géknál itatott meg velünk a televízió, telve volt sziruppal és „hozzáértő” kezek még az aroma nyomait is kifőzték, akarom mondani kirendezték belőle. Bevallom őszintén, nem ismerem Heinrich Böll hang- játékát, amelyből e nyugatnémet film készült, de ismerem a nyugatnémet írót és erősen kétlem, hogy őmaga, örömmel nézte volna végig ezt a jó szándékkal nevezhető naiv fi lm tör ténetecskét. Kolosszális ' díszletépítmé- pyek, színészeik és statiszták légiója; sivatag, homok. Ebben a filmben az ember legnagyobb élménye éppen ez. A rendező, Jerzy Kawalero- wicz, filmje elkészülte után azt nyilatkozta: az a legfőbb törekvés hajtotta, hogy A fáraóban B művészettörténészek, az egyiptológusok hibát ne találhassanak. E szándék tiszteletre méltó megvalósulása a majd négyórás, színes kétrészes filmalkotás. Szuperprodukció ez teljességgel, a műfaj minden kellékével, sajátosságával, mondhatni — nagy történelmi revü. A nemes alapanyag a világhírű, kiváló lengyel realista író, Boleslaw Prus a filmével egyező című történeti műve, ahhoz igazodva, az epika kereteit át nem lépve bontja ki a film XIII. Ramszesz, a birodalmát menteni, erősíteni akaró fiatal fáraó történetét, s jeleníti elénk a régi, háromezer év előtti Egyiptom életét, képsorokba sűrítve-tömörítve a zsarnoki egyeduralom hétköznapjainak lényegét, a hatalmi viszálykodások és ellentétek terhét érző és viselő nép szenvedéseit, a kor hazug szellemével és misztikus árnyaival viaskodó lelkiismeret szárnyalását és zuhanásait. A rendezői nyilatkozat is azt bizonyítja, s még inkább bizonyítja a film, hogy nem egyszerűen a regény, az irodalmi mű filmnyelvre való „átfordításáról” van itt szó, a művészi tartalom gondolati és érzelmi árnyalatainak vizuális hatásokkal való „behelyettesítéséről”. A forgatókönyv — Tadeusz Konwicki és a rendező Kawa- lerowicz munkája — az egyiptomi múlt gondos tanulmányozása után született meg s ez az előfeltétel magyarázza a ko-, rabeli élet megjelenítésének, ábrázolásának hitelességét. A A díszesebb síremlékeket persze még életükben elkészíttetik a megrendelők, illetve a leendő lakók, és ez érthető: látni akarják a saját két szemükkel, ha már annyi sok pénzt kifizetnek érte. így nem lepődött meg Barna Imre építőmester, amikor B. Nagy István és Szőke András beállítottak hozzá. Ők ketten, annak ellenére, hogy tőszomszédok, csuda jó barátságban élnek. Ezért határoztak úgy: éltük végeztével is együtt pihennek majd. Menjenek át a kocsmába, megbeszélni a részleteket. — Lőre ez! — köpte ki , B. Nagy István a kocsmai bort. — Az enyém mellett jobban menne a megbeszélés. — Meghívta a komáját és a mestert, kóstolják az övét. — Ihatnánk inkább az enyémet — jegyezte meg Szőke András. Azt is megkósoljuk — előzte meg a vitát a kőműves. Ahogy beforduljak B. Nagy István portájára, megjelent a Szomszédban Szőke András iszonya. ymmiii Ititiü. deewnuer SS., szerda korabeli élet megnyilvánulásainak ábrázolása alapos részletességű, aprólékos. Ám éppen ez a túlzott részletesség és aprólékosság töri meg a film egyenes vonalát, s a mellékesemények szerteágazó vágányain csak nehezen követhető, nehezen összefogható a történet egésze. Az uralkodói udvartartás, a különböző szertartások, szerelmi jelenetek kü- lön-külön lenyűgözőek, a hideg idegenség egzotikumával bor- zongatóak, de a film egészét tekintve inkább gondolat-elte- relő eseményszálak, amelyeket a néző majd négy órán át a figyelem ellankadása nélkül el nem bírhat. A fáraó grandiózus alkotás, monumentális mű, de éppen a már említett mellékesemények bősége miatt nem társulhat a monumentális külsőségek, megoldások mellé megfelelő arányú gondolati, művészi tartalmasság. Lenyűgözőek a nagy méretű harci tömegjelenetek, az ember először csak a mesz- szire kiterjedő sivatag homok- tengerét látja, s máris előtte a több légiónyi sereg, mintha csak a homoktakaró alól bújnának elő a nap forróságától barnára égetett, félmeztelen, felfegyverzett katonák. Nílus menti tájak váltakoznak a sivatag forró síkján meredező piramisok meghökkentő méretű gúláival, s aztán a mesés kincseket rejtő labirint folyosóinak rej- telmessége borzongat. Az ember olvasott már előbb majd minden híradást arról, hol forgatták, hogyan készítették a filmet, tudja, ezek itt a Kizil- Kum sivatag homokdombjai Üzbegisztánból, s ezek a mesés, buja szépségű tájrészek a Ma- zuri-tavak környékéről valók, de olyannyira rátelepszik a film szuggeszciója, hogy pillanatig sem kételkedik, pillanatig sem gondolja, hogy az évezredekkel ezelőtti egyiptomi birodalom tájainak elevenségét láthatja. Felvonulnak a filmben katonák és papok, igaz és hazug szerelem, nemes célokért lelkesedő emberek és alattomos gonoszak, a hatalom megszerzéséért semmi eszköztől vissza nem riadók. Megismerhetjük az ármánykodás főpapjait, az igaz, tiszta szerelem asszonyát, Sarah-1, s az érdekből szerelmet játszó, elkápráztató szépségű papnőt, Kanta-1, kinek hideg száxnításokból szőtt hálójában a fiatal fáraó, Ramszesz is készséges cselekvővé válik, alázóan megtiporva és megtagadva igaz szerelmét. A látvány, a tájhatás a filmben kemény szigorúsággal komponált, alkalmas eszköze az ellentétek feszülése, a hiteles atmoszféra megteremtésére, megmutatására. Az operatőr, Jerzy Wojcik képeit a lágy pasztell tónusok jelzik, a rendezői akarat szerint, de nem egy jelenet nyers naturalizmusa borzadályt kelt az emberben. (PL az ellenség megvadított harci ménjének elpusztítása.) Mikor a főpap, Herihor tanácsára, a hadgyakorlat katonái kerülő utat tesznek egy „szent szkarabeusz” miatt,- s betemetnek egy csatornát, majd a csatornát készítő rabszolgát megölik — ezek a papi szemfényvesztés, a birodalmat és az értelmet is béklyózó hazug szellemet megmutató állapot döbbenetes képsorai. Ugyanígy azok a jelenetek is, amelyek a templomot ostromló tömeget, majd a napfogyatkozás pillanatában vinnyogva menekülő és földre hulló embereket mutatják. A fáraó szenvedélyes film. S ezt a szenvedélyt a mai ember csak úgy tekinti, mint régi korok kövületét. A Ramszeszt alakító Jerzy Zelnik játéka egyenetlen. A többi szereplő, Krystyna Miko- lajewska (Sarah), Barbara Brylska (Kama), Piotr Paw- lowski (Herihor), Jerzy Bu- czacki (Tutmózisz) stb. mind nagyobb lehetőséget kaptak a figuráikban rejlő egyéni színek kibontására. Jerzy Kawalerowicz rendezése művészien nagyvonalú, s ugyanakkor nem hiányzik belőle a kemény kötöttség, szigorúság sem. A rendezés a monumentális fimalkotáshoz a legjobban illő. A fáraó világa idegenül hideg a mai ember számára. Csak az egyes részletek igazán felkavarok, az egész filmben inkább a látványosság, a monumentalitás a lenyűgöző. A népről keveset tudhatunk meg, a nép filmbeli szerepe, a fáraó és a papok hatalomért való viaskodásában — a regénnyel ellentétben, csak statiszta rangú, Pataky Dezső szí játék hoeyan is javíthatott volna az erőitettnek tűnő mesén, amelyben a drámai mag még atommagnyi sem. Talán, ha az alaoötletet más műfajban valósítják meg, talán akkor. .. Vagy akkor sem? ÉN. — A NÉZŐ ÉS A SZÉLH ÁMOS Bencsik Imre forgatókönyvéből, Fényes Szabolcs fülbemászó muzsikája közreműködésével derűs, kacagtató ám — az adott lehetőségeken belül — leleplező erejű vígjátékot promeL Bármilyen fnrcsán hangzik, az emberek szeretik a szélhámosokat. A szélhámosok tevékenysége tükrében lelepleződik a másik ember ostobasága, s ki ne derülne azon, ha embertársa ostoba. A szélhámoson mindaddig derűi .n-k, slőt drukkolunk is sikerének, amíg másokat csap be, haragudni akkor kezdünk rájuk, — ha minket is becsap, ha kiderül könnyed és elegáns közreműködésük nyomán, hogy magunk is ostobák vagyunk. Zsonglőröknek tartjuk őket. akik az emberi hiszékenységgel labdáznak, s úgy forgatják ujjaik között a naivság, hiúság és butaság buzogányát, hogy elismerően csettintünk hozzá. Ez a Strasznov Ignác élő és valóságos alak, olyan szélhámos, aki nem volt híján a lág i gyón is hű tükörképe, szerepe és csalafintaságai így hát — bármilyen furcsán hangzik — leleo'rző erejű dokumentuma „azoknak a régi szép Időknek”. A kétrészes vígjáték — a második rész ötletekben, szinorfcázásban már lényegesen gyengébben sikerült — derűs, könnyed hangvételével valóban kellemes perceket szerzett v nézőknek. Igaz, több szó esik a szélhámos nagystílüségéről, mint azt a valóban nagystílű szélhámosságok igazolnák a képernyőn is, csak szóból tudjuk meg pél Iául, hogy eladta a Vérmezőt is, de a kénernyőre már csak a hercegprimási mea culpa maradt, — de még ígv is, ennyi is jóízű nevetést csiholt. S egy kort kinevetni, — nos. az 3 legsúlyosabb ítéletek egyike. A sikerben elsősorban Benkd Gyula és Márkus László osztozik, egyik az elegánsan köny- nyed, a másik a féktelen ostobaságot szatirikus eszközökkel ábrázoló játékával. ★ A karácsonyi gazdag műsorból jócskán maradt még említésre méltó. A Világirodalmi magazin gazdag és igényes in- terpretálású válogatása, Az asszony és az igazság című vidám kisoperafilm, hogy csak ezt a kettőt említsük még meg a több mint harmincórás gazdag műsoranyagból. Gyurkó Géza Társbérlet ^ a kriptában — Aztán szép is legyen, tartós is legyen — vetette oda a kőművesnek, majd az urára pirított: miért nem a saját portájára hívta a vendégeket. — Jövünk mindjárt — nyugtatta meg az ember, és bementek a másik házba. Ott annak rendje és módja szerint megállapították: B. Nagy bora az idén is kiváló. Nem sokat beszéltek a kis kőművesmunkáról: különb legyen, mint a többi, ez a lényeg. Mire azonban idáig értek, annyiszor néztek a pohár fenekére, hogy megfeledkeztek az ígéretrőL Szőke András bora kóstolat- lan maradt. Egy napra rá. hogy a kőműves befejezte a munkát, a két asszony iszonyúan összeveszett. Embereik, bár delelő- ién járt a nap, ott hortyogtak a házukban, mert kimentek a temetőbe megnézni a munkát, s B. Nagy István magával vitt ismét egy demizsont csak a sa- jáíjából. B. Nagy Istvánná ezt nem hagyta szó nélkül, még kevésbé Szőke Andrásné, mert hogy őt különben is szurkálta a régi sérelem. Kinek a bora jobb? Odáig fajult a dolog, hogy a két asszony ' megesküdött az összes szentekre: az ő uraik nem fognak egymás mellett pihenni. Mi legyen azonban a szép sírhellyel? Divat mostanában a lakáscsere, igy először arra gondoltak, miért ne lehetne ugyanezt megtenni egy kriptával. Hátha akad két olyan ember, gondolták az asszonyok, akik közös sírba mennének, és a sajátjuk már elkészült, „ösz- szeköltözők, figyelem!” A nagyközségben találtak ilyenéket, akik meghallgatták az asszonyokat. de alku nem jött létre, mert sehogyan sem tudtak megegyezni. Ezután a tanácselnök próbálkozott a békítéssel, behivatta a haragosokat, mindhiába. Dühében azt találta mondani: akkor — a társbérletekhez hasonlóan — válaszszák le n kriptát. Persze, nem gondolta komolyan, az asszonyok azonban hálálkodva köszönték a tanácsot. Fel is keresték nyomban Barna Imrét, az építőmestert. Az szabadkozott, szépen megcsinálta a munkát, minek azt bántani? De hát a megbízás, megbízás, rendes pénzt ígértek érte. így elfogadta. •— Legalább két sor téglát húzzon a felibe — követelte B. Nagy Istvánná. — Három sor is kevés lesz! — toldotta meg Szőke Andrásné. A következő napon Barna Imre összepakolta szerszámait és elindult a temetőbe. Utolérte őt a két ember, akik félve az asszonyoktól, ne hogy mégis tegyenek valamit, kieszeltek egy tervet. Barna Imre szívesen támogatta az ötletet, hisz bántotta őt is a dolog. Ennek nyomán csinálta meg n, furcsa leválasztást. Ahogy az asszonyok kérték — három sor téglával, ugyanakkor azonban elégtételt is véve a háborgókon: a válaszfal alján — oda úgysem néznek be! — kihagyott egy jókora nyílást. így majd ha eljön az idő. bár titokban is, de azért összejöhet az a két jó barát — ha tud. Benedek B, István A HEVESI JÄRÄSI művelődési ház a jövő márciusban új otthonba költözik, régi szán- dókát azonban megőrzi az új épületben is: a járás művelődési munkájának gyújtópontja kíván maradni Nemcsak azzal a megvalósult tervvel, miszerint joggal nevezik a megyében a hevesi járást éneklő járásnak, hanem azzal is, hogy az októberi forradalom 50. évfordulója tiszteletére a jövő évben minden rendezvényt a nagy ünnep és a szovjet-magyar barátság eszmekörébe állítanak. A járás 1967. évi műsortervét a hevesi napok vezetik be Március 15—21. között és április 4. táján helyi bemutatókat tartanak a ,>forradalmi ifjúsági napok’’ keretében. Áp. rilisban Komlón, Pélyen, Tar- namérán és Erdőtelek köz. pontokkal körzeti bemutatók, ra kerül sor. Májusban megnyílik a »Heves a forradalomban 1917—1967.” címmel egy dokumentum-kiállítás. A tudatformáló előadásokon kívül a hevesi zeneiskola tanárai és növendékei hangversenyeznek, járási fesztivált rendeznek szólistákkal és a kóruson kívül művészeti ágak képviselőinek közreműködésével. Meghívnak egy nagy központi együttest is az ünnepség-sorozatra. Nem hiányzik majd a népszerű zenekari fesztivál sem, amelyet Reményi Edéről neveznek el. A tervek ßzerint a járásban a jubileum esztendejében előadások, előadássorozatok hangzanak el a Szovjetunióról. Zenés élménybeszámolót tart majd a hevesi népi zenekar, amely 1966. szeptemberében tíz napon át vendégeskedett a Moldvai és az Ukrán Köztársaságban. Hevesről küldöttség készül 1967-ben Azerbajdzsánba és Grúziába, ahol magyar kulturális napokat rendeznek. S ahogy a Szovjetunióban megemlékeznek majd Mikszáth születésének 90. évfordulójáról, hazánkban, így Hevesen is iro, dalmi színpadok adnak műsort Glinka halálának 110. és Ciol- kovszkij születésének 110. évfordulódról. TESTVÉRVÁROST keresnek 1967-ben a hevesiek s annak küldöttségét november 7-i ünnepségen már Hevesen szeret- "“k köszönten!. Külön hangsúlyt kao ebben a jubileumi esztendőben és a jubileumi programban az irodalmi színpadok tevékenysége. A szovjet költészet fesztivál-1 jának anyagává! aemcaek át .OPTIMIZMUS Egy év a barátság jegyében Szép tervek a hevesi járásban- meglévő két hevesi Irodalmi i (a háziipari szövetkezeti és a- gimnáziumi) színpadot foglal- j koztatják és erősítik, azt is re- mélik, hogy a színjátszó moz- i galom és a pódium híveinek a 1 tábora erősödni fog a járás- ban. Itt elősorban Tárnáméra- és Erdőtelek lehetőségeire- gondolnak. ' A járási könyvtár és a köny- ; vesbolt kiállítást rendez, míg a > járási művelődési ház a „He- i vés 1919-ben” és a „Heves • 1945-ben” című kiállításokkal- kíséri nyomon a helytörténeti - leg is fontos változásokat He. vesen. Ennek az ízelítőjéből is je- s lentősnek ígérkező program- . nak a végrehajtására mozgósít i is a járási művelődési ház. A . rendezésben és a végrehajtás- . ban részt kérő szervek mun- . káját összehangolja, hogy a . rendelkezésre álló erők ne for• gácsolódjanak szét. Mozgósítja ■ a községeket, felméri az ott • található zenei életet, a kórus. . mozgalmat, hangszeres zene művelőit, mert ezzel is a fej- i lődést akarja szolgálni. EZ A NÉPMŰVELÉSI pezsgés annál figyelemre méltóbb, ■ mert Hevesen nagv lépésekkel ; halad a városiasodás. Nemcsak az új gimnázium 1 és az új művelődési ház jelenti a várossá válás kezdeteit — a közművesítéssel együtt —, hanem az is. ami az emberekben végbemegy. Ennek a fejlődésnek egyik jelentős erjesztője a járási művelődési ház Hevesen. A megye déli részén fontos szerepe van a művelődő, városiasodó Hevesnek, mert rendezvényei vonzást gyakorolnak a falvak fogékony fiatalságára. És nem lebecsülendő felelős, ség! (farkas)
