Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-11 / 292. szám
Kongresszus után — új feladatok előtt Ml, FIATALOK... A kongresszus munkáját mindenki nagy figyelemmel kísérte. Ha lehet azt mondani, a fiatalok még az átlagnál is fokozottabban, hiszen a jövő őket foglalkoztatja a legjobban, éppen életkoruknál fogva. Mit szűrtek le hasznosítható tapasztalatnak, körvonalazandó feladatnak a kongresszus munkájából? Ezt kérdeztük Bata Józseftől, a Gyöngyösi Városi KISZ-bizottság titkárától. Mindabból, ami társadalmunk minden rétegét érintették, nehéz csak a fiatalok körére leszűkíteni a dolgokat. Még akkor is, ha szoktunk „speciális” ifjúsági kérdéseket is emlegetni. Vegyük például a lakás- kiutalással összefüggő kongresszusi állásfoglalást. Menynyiben érinti ez a fiatalokat? Lényeges mértekben. Várják, hogy a jövőben a kisebb jövedelmű fiatal házasok több lakáshoz jussanak, mint eddig. A családalapításnak fontos feltétele a lakás? Aligha kell ezt bizonygatni. A másik dolog a lakás-kérdésben: nagyon jó úton jártunk, amikor már tavaly hozzáfogtunk saját erőnkből a KISZ-társasház építkezéshez, aminek első, tényleges eredménye az idén megszületett. — A napi gyakorlatontúl milyen szélesebb hatósugarú kérdések foglalkoztatják a fiatalokat? — A leggyakoribb téma ma a fiatalok körében is a gazdasági mechanizmus kérdése. Sokféleképpen magyarázzák ezt, amiben a találgatások száma sem kevés. Szükségünk van tehát világos magyarázatra. Ehhez a kongresszus munkája sok segítséget adott. Mi a magunk 'hetőségeivel is akarunk élni. Előadásokat szervezünk, ahol lényegbevágóan boncolgatjuk a gazdasági mechanizmus jellemzőit. A jövő héten a titkári értekezleten már megkezdjük ezt a munkát. — Mit várnak a jövőtől a fiatalok? — A fiatalok boldogan akarnak élni, dolgozni akarnak, és nem félnek az erőfeszítésektől sem. A kongresszus ilyen „Hogy az embernek mennél többet és jobbat nyújthasson a szocialista társadalom” irányban is előre mutat. Ve. gyük az életszínvonal államdc növelésének kérdését. Talár ma még le sem tudjuk mérni milyen pozitív hatása lesz i családépítés szempontjából í gyermeknevelési segélynek. A társadalom' gondoskodását í fiatalok érzik, és hálásak ii lesznek ezért. Ha eddig arról beszéltünk, hogy a fiatalok legfőbb életcélja az autó, talár rövid időn belül arról beszél- hetünk, hogy a fiatalok a kocsi helyett a kicsit, a gyerekei tartják legfőbb életcéljuknak. — A népgazdaság oldaláról is közelítsünk a feladathoz. — Akkor a mezőgazdasági munkakörök és a fiatalok viszonyáról kell beszélnünk. A társadalombiztosítás kiszélesítése a tsz-tagoknál, a nyugdíj bevezetése: felkeltette a fiatalok érdeklődését. Ma még elég sokat emlegetjük a tsz munkaerő-helyzetét. Kevés a fiatal a szövetkezetekben. Ügy gondolom, ezek a mai állapotok jelentős változáson mennek majd keresztül a közel jövőben. A fiatalok megtalálják a számítá- ta'kat a mezőgazdaságban, és otthon maradnak. Mindenkinek haszna származik ebből. Nézzük a '/őiidáskődáit A Szabad Földben láttam meg először a nyugdíjra vonatkozó részt. Figyelemmel kísértem a kongresszust, beszélgettünk róla a többiekkel is — mondja Simon István, a makiári Űj Élet Tsz tagja. Nagyon jólesett, hogy most már a parasztemberekkel is sokat törődnek. Különösen a nyugdíj volt fájó pont. Amikor az ember tehetetlen, nem tud már dolgozni, nagyon rá van szorulva a pénzre. De az eddigi 260 forint nem volt elég. Talán csak kenyérre, meg alig va>la- mire. Nálunk, itt az Vj Élet Termelőszövetkezetben is több nyugdíjas volt és van is. Ök is mondják, hogy kicsi nagyon az a pénz. Csak úgy elég, ha segítik őket a gyerekek, vagy dolgoznak hozzá valamit. — Én kérem 1950 óta dolgozom a termelőszövetkezetien, igaz, hogy volt két év megszakításom. Átlagosan négyszáz munkaegységem volt, megdolgoztam a rhaganiét mindig. Most örülök, hogy a munkát is figyelembe veszik majd a nyugdíjnál. — Beszélt másokkal is a nyugdíj tervezetről ? — Hogyne. Hiszen mindany- nyiunkat érdekel. Az ember szeretné, ha biztos öregkora lenne, s nem lenne rászorulva senkire. Ezért örült mindenki kivétel nélkül. Érezzük, hogy az állam gondoskodik a parasztemberekről is. S ez jólesik nekünk, hiszen mi is megtesszük a magunkét. Néhány év múlva jómagam is nyugdíjba megyek, engem így különösen megnyugtatott a tervezet. Nekünk nyugdíj előtt állóknak, nemigen tudtak volna nagyobb Örömet szerezni. 3000 lakás építése vár ránk... Karnis Pál a KISZ ÖV elnöke Elöljárójában arról szeretnék beszélni, hogy milyen nagy lendületet adott szövetkezeteink munkájához a IX. pártkongresszus tiszteletére indított mu nkaverseny. A Heves megyei ktsz-ek kongresszusi felajánlásának értéke megközelíti a 7 millió forintot. És a vállalásokat teljesítették, illetve teljesítik is a szövetkezetek. Építőipari szövetkezeteink november 10-ére befejezték lakossági tervüket, és év végéig még öt millió forint értékű munkát végeznek majd a megrendelőknek. A Hevesi Járási Lakásépítő és Karbantartó Ktsz például 40 lakás helyett Síi-at ad át ebben az évben, a Mátravidéki Építő Szakipari Ktsz pedig 118 lakást, a betervezett 100 helyett. A KIS7ÖV vezetői, de mondhatom szövetkezeteink valamennyi dolgozója nagy érdeklődéssel figyelték a párt kongresszusát, majd tanulmányozták a tanácskozás dokumentumait. örülünk annak az őszinte, határozott hangnak, amely végigkísérte a kongresszust és ahogyan előadók és hozzászólták véleményt mondtak politikánkról, társadalmi életünkről, s természetesen a soron következő feladatokról is. Külön örömünkre szolgál, hogy a szövetkezeti ipar is jelentős szerepet kapott a kongresszuson, többen szóltak munkájáról, és megfelelő szerepet kap a jövő terveiben is. Hogy milyen jelentős szerep vár a szövetkezetekre, elég ha csupán azt említem, hogy a tervezett 300 ezer új lakásból 45 ezret a szövetkezeti iparnak kell felépíteni, és ebből a mi megyénkre mintegy 3000 új lakás jut. A kongresszus nagy figyelmet szentelt többek között annak is, hogy az eddiginél sokkal jobban és színvonalasabban elégítsék ki a lakosság igényeit. Itt elsősorban a javítás-szolgáltatás az a terület, ahol szövetkezeteink segíteni tudnak. 1967 elején szövetkezeti „GELKA” nyílik Egerben. A posta szomszédságában rendezünk be közel egymillió forintos költséggel egy modern rádió és televízió javítószalont. Tovább szorgalmazzuk a szolgáltató házak építését is. Jövőre 2,5 millió forintos költséggel Hevesen építünk szolgáltató házat, a három városban pedig modernizáljuk, korszerűsítjük szolgáltató részlegeinket. A harmadik ötéves tervben Egerben,épül modem szövetkezeti szolgáltató ház, de tervezünk ilyet Hatvanban és Pétervásárán is. A szövetkezeti mozgalomban nagyon sok n,ő dolgozik. Már csak azért sem hagyhatom szó nélkül a kongresszusnak azokat a határozatait, amelyek a családanyák helyzetének Asszonyaink örömmel üdvözlik megjavításával foglalkoznak ezeket a határozatokat és már ők is terveznek... Fazekas Gyula három gyermek apja, s o Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat egri gyáregysége présműhelyének vezetője. 97 ember munkáját irányítja, ennek döntő többsége (70 fő) nő. Elsősorban a dolgozó nők helyzetét javító kongresszusi határozatokról beszél: — A présműhelyi dolgozó nők gyermekes anyák, vannak közöttük négygyermekesek, legtöbbjük három- és kétgyermekes. Mindenekelőtt az ő szempontjukból érzem rendkívül jelentősnek azt a teendő intézkedést, hogy 196S-tól kezdődően, 1970 végéig fokozatosan az összes ipari dolgozó munkaidejét átlagosan heti 44 órára csökkentik. Az egészségre ártalmas munkahelyen, a csiszolóban és az edzőben foglalkoztatott nők már most is csökkentett időben dolgoznak. — A kongresszusi határozatok rögzítik a foglalkoztatottság alakulását. Gyárunk, s ezen belül a présműhely is nagymérvű felfejlődés előtt áll. A műhelynek már jövőre 10—12 millió forint értékű terméket kell előállítania, s mostani termékeink mellé újfajta présveretek gyártása társul, ami azt jelenti, hogy 40 új dolgozó nő kaphat majd munkát nálunk. — A reáljövedelem, az egy főre jutó jövedelem fokozatos, egyenletes növekedését családom p&dA'*v’ í^vsztrálhatom. A februári bérintézkedés eredményeként feleségem és az én fizetésem összesen 400 forinttal emelkedett, s legidősebb gyermekem, 17 éves kislányom munkába lépésével, öttagú családom1 : '*ó Jövedelem 1000 forintra növekedett. Van televíziónk, mosógépünk, kétszobányi bútorunk, s akarunk sürgősen egy porszívógépet is. Családom életének alakulásával is igazolhatom — mondotta befejezésül Fazekas Gyula —, hogy a párt és a kormány minden intézkedése azt szolgálja, hogy ez embernek mennél többet és jobbat nyújthasson a szocialista társadalom. Legyen a föld a szövetkezetiek tulajdona — Négy éve vagyok a péter- vásári Ezüstkalász Termelőszövetkezet elnöke — mondja keserű iróniával Gulyás Gyula —. de a föld tulajdonjogi helyzetében a mai napig nem tudtam kiigazodni. — Olyan emberek keresik fel a szövetkezetei, akiket soha sem láttunk, de hozzák a hagyatéki tárgyalás jegyzőkönyvét és kérik földjeik után a haszonbért. így van rá eset, hogy Budapesten dolgozó ipari munkásnak, vagy kisiparosnak Pétervásárárói évente küldjük a földjáradékot. Gulyás Gyula nagyon örült, amikor Kádár János elvtárs, az MSZMP IX. kongresszusán javasolta- hogy rendezzék a termelőszövetkezeti földek jogi helyzetét — A javaslaton kívül mást nem hallottam erről, nem tudom hogyan fog lezajlani; aranykorona értéknek megfe- lelően-e, a megváltási árat nekünk keli előteremteni, vagy kapunk hozzá állami segítséget? Annyi biztos, hogy már most sokan felajánlanák eladásra a földjüket. — Szövetkezetünk tagjai is úgy vélekednek, hogy szükség van erre, ne mondják olyanok, akiknek már semmi közük nincs sem a szövetkezethez, sem a községhez, hogy „az, én földemen gazdálkodtok!” Elmondhatjuk majd, hogy ez a miénk, megváltottuk. Ami pedig a megváltási árat illeti, jobban járunk. Hatéves a szövetkezetünk és évente mintegy százezer forint földjáradékot fizetünk ki — előbb, mint a szövetkezeti tagok munkaegységének értékét. Van olyan föld, amelynek az árát már kifizettük földjáradékban, de a legjobb föld ára is megtérül 20—25 év alatt. Egy gyerek nem család, mi is kettői akarunk . . . Bárány utca 58. A Csenge- — Tudja, a kisfiámmal itt- tésre fiatalasszony nyitja ki a hon maradtam, a férjem 1600 kiskaput. —1700 forintos keresetéből él- Pelyhe Józsefnét kere- tünk. Ügyeskedni kellett, hogy mindenre jusson. Ha megkaJózsefnét sem... — Tessék... — dolgos kéz nyomát látom a ház körül, jól berendezett szoba, konyha a lakás. Amíg beérünk, az jár az eszemben, amit az irodán hallottam róla. Az egri Nagy József Termelőszövetkezet tagja, jó, dolgos asszony. Az idén háromezer négyszögöl szőlőt vállalt, ráadásul az új telepítésben, ahol mások szerint nem lehet keresni. Angyalosa Gábor brigádvezető is csodálkozott a huszonhárom éves menyecske kérésén. És ő állta a sziavát, 220 munkaegységet teljesített, aminek nagy értéke van ebben a szövetkezetben. Mindezt egy gyerek mellett. — A gyerek...? — kérdem. ,— Óvodában. Mindketten dolgozunk, így nyugodtak vagyunk, jó helyen van. Kisfiú... Férjemmel ugyan azt mondjuk, hogy egy gyerek nem család, kettőt akarunk, de fiatal házasok vagyunk. Egy éve vettük a házat, ha nem dolgoznék, nem jutnánk előbbre . Azt kérdezem tőle. figyelemmel kísérte-e a pártkongresszust, ahol javaslat született a kisgyermekes anyák segítésére? — Férjem figyelte a televízión. Húzott is azzal, hogy ha üzemben dolgoznék, akkor kapnék gyermekgondozási segélyt. Sajnáltam is, hogy a termelőszövetkezeti nőket kihagyják, de utána olvastam és boldog vagyok, mert bennünket is érinteni fog. — Tetszik tudni, én nem vagyok párttag, de akarva, akaratlanul oda kellett figyelnem a IX. kongresszusra, mert annyi érdekes dologról esett szó... őszintén mondva, eleinte csak a rádióiból meg a tv-ből kaptam el egy-egy mondatot, de aztán bizony átrágtam én az újságot is, visz- szamenőleg elolvastam a beszámolók minden sorát... Gyöngyösoroszi szélén, erdők ölén a Mátrai Bánya és Előkészítő Mű dolgozóival beszélgetek. — Gyöngyösoroszi szélén vajon mi érdekelte legjobban az embereket? Férfiemberek között néhány nap óta mi a téma műszak alatt vagy az ingázó bérletes-buszokon? — kíváncsiskodom. Egy középkorú munkás, Nagyfejű László csoportvezető töri meg a pár pillanatig tartó csend«!; Cteszi beszélgetés — Hát mi, akik a nehéz szuszpenziónál dolgozunk, természetesen a heti munkaórák ősökkéntését várjuk a legnagyobb izgalommal, mivelhogy úgy érezzük, bennünket is érint majd az intézkedés. Azt i® hozzáteszem mindjárt, hogy elég régi óhajunk ez valamennyiünknek, leveleztünk már ebben az ügyben, szóvá tettük néhány tanácskozáson, de máig sem történt semmi változás. Pedig ugyancsak furcsa, hogy a- velünk szomszédos törőben már évek óta hatórások a műszakok, s nekünk még, akik ugyanúgy nyeljük a sok port. mint amazok, nyolcat kell dolgoznunk. S a múltkoriban még a védőételként juttatott sajtot is megvonták tőlünk... No, de most már biztosan észrevesznek bennünket: is... Sűrűn bólogatnak a körülötte levő munkatársak, mondják, hogy tíz ember örülne a rendeletnek, ha mielőbb életbe lépne. Valaki megjegyzi: — Igazán kiterjeszthetnék a flotáló üzemrészre is, a hat óra ráférne már arra a negyven munkásra i®, aki ott tölti a műszakokat. Mert az sem egy egészséges hely! — És a laboratórium? — fűzd hozzá egy másik. — Ahol sósav, ammónia, kénsav, salétromsav meg fluór- hidrogén gázok, gőzök rontják a levegőt, ahol az egészségre ártalmas munkát az évi háromnapos pótszabadság is bizonyítja már évek óta? A laboránsok műszakjait vajon nem kellene szintén csökkenteni? Lukács János vegyésztechnikus magyarázza, hogy kilencen dolgoznak az említett laborban. Többnyire nők, fiatalasszonyok. A vizsgálatok zömét ugyan lehúzható üvegfallal ellátott asztalokon, úgynevezett vegyi fülkékben végzik, s azokban biztosítva van az elszívás, de mégis óhatatlan, hogy az egésznapos munka közben ne szippantsanak egy-egy jókora adagot a mérgező, roncsoló gázokból, gőzökből. A kongresszus óta természetesen ők is sokat beszélgettek a remélhető óracsökkentésről, valamennyien várják, de bizonyosat még nem tudnak róla. Talán majd később szóbake- rülnek ők is... Az ércelőkészítő üzemben több mint félszáz ember között mostanában ez hát a fő téma, ez foglalkoztatja leginkább őket műszak alatt meg az ingázó, bérletes-buszokon. Napi hatórás munkáról álmodnak. Olyanról, amely a közeli bányában, de már itt, az ő üzemükben is valósággá vált néhányuk számára. Az orosziak ma még irigyelt, boldogabb emberei közé tartozik a törőbői rámköszönő Kiss János is: — 1958 óta vagyok az ércelőben, részem volt hát annak idején a nyolcórás műszakokban is. Azok, meg a mostani hatórások között nem nehéz különbséget tennem: sokkal jobb a közérzetem, kevésbé fáradok el, mire hazaérek, s jóval több a szabad időm, amit pihenésre, szórakozásra, családomra fordíthatok. Igazán érthető, hogy annyian várják mások is munkaidő csökkenté sét. pom a hatszáz forintos gyermekgondozási segélyt, abból kijön a koszt ára .. •. Számolgatni kezd, mert a férjével már a terveikbe illesztik a kormány várható intézkedését is. A tanács és a nagyobb önállóság Szükségessé válik egy új tanácstörvény ... olvashattuk a IX. kongresszus határozatai között. Hatvani György, a Hatvani Városi tanács vb-elnöke sokat* mondóan bólogat: — Észrevételezési és javaslattevő hatáskörünk van, de sokszor nincs beleszólási jogunk. A pártkongresszus kimondta, hogy a tanácsok szerepét és hatáskörét pontosabban kell meghatározni. A vb-elnök: — Ideje lenne a tanácsok helyét pontosan tisztázni a népgazdaság és a párt mechanizmusában. Véget kellene már vetni annak, hogy sokan úgy beszéljenek a tanácsokról, mint szükséges rosszról. Megfelelő jogvédelmet is kellene biztosítaná a tanácsi dolgozóknak. A kongresszus felhívta a figyelmet arra, hogy a jövőben bővítsék a tanácsi önállóság,ot a pénzügyi gazdálkodás tere? Az elnök: — Érettnek tartom a tanácsot arra, hogy a helyi beruházási programot teljesen önállóan elkészítse és végrehajtsa. A felügyeleti szervek csak azt vizsgálják, hogy ez a terv mennyire szolgálja a város vagy a község fejlődését és hogyan illeszkedik a nép- gazdasági tervbe. Ezt és ne mást. Sajnos, az anyagi eszközök felett több szerv rendelkezik. Ezt centralizálni kellene... Az új párthatározatban a tanácsoknak tágabb teret biztosítanak a kommunális fejlesztésben. Hatvani György: — A tanács válasszon szabadon, hogy milyen sorrendben kívánja a kommunális fejlesztés végre- ritását. A közelmúltban Hatvanban a járdaépítést tartottuk elsődlegesnek. Mások, mást tartottak annak. Igaz, hogy végrehajtottuk a járda építér sét, de erre csak a községfejlesztési alap állt rendelkezésünkre ... A tanács érett már a nagyobb önállóságra. 1966. december II., vasárnap — Politikai vonatkozásokban milyen tapasztalatokat szűrhetünk le a fiatalokkal kapcsolatban? — Ügy érzem, nagyon nagy jelentősége van annak az egységes állásfoglalásnak, ami kioaakult a kongresszuson a nemzetközi munkásmozgalom és a vietnami háború kérdésében. Bebizonyosodott, hogy a mi véleményünk egyezik a munkáspártok döntő többségének véleményével. Megerősített meggyőződésünk a kongresszuson is Jelenlevő egység, amibe a külföldi delegátusok is beleértendők. Elhatároztuk, hogy december 20-án ismét vietnami nagygyűlést tartunk Gyöngyösön, éppen a kongresszus szellemében. — Sport, kultúra, művészet? . — Grülünk azoknak a megnövekedett lehetőségeknek, amikkel számolhatunk ezelcen a területeken a jövőben még inkább, mint eddig. Meggyo ződésem, hogy a fiataljaink élnek ezekkel a lehetőségekkel, és hadd mondjam így, anélkül, hogy frázist szeretnék hangoztatni: a szocializmus építése szempontjából mindez fontos előrelépés lesz.
