Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-09 / 290. szám
85 millió — sz élővizek tisztaságáért A központi gépház egy részlete Világprobléma az ivóvíz, az édesvíz biztosítása, az ipartelepek vízellátása. Érthető tehát, ha világszerte arra törekednek, hogy az élővizek tisztaságát. szennyezetlenségét biztosítsák. Elvileg minden lakott helynek és ipartelepnél! saját szennyvíztisztító teleppel kellene rendelkeznie. Magyarországon már sok tisztítótelep épült, sőt, vidéken a budapesti szennyvíztisztító telep tapasztalatait felhasználva létesítettek kisebb berendezéseket. Az ország legnagyobb és legmodernebb szennyvíztisztító telepét Budapesten a Kis- Duna-ág és a Soroksári út közti mélyedésben létesítette a Fővárosi Csatornázási Művek. Alig néhány hónapja készült el a kísérleti létesítmény, de a szakemberek körében már jól ismert. Hosszú-hosszú nyitott betoncsatornában ömlik a szennyvíz, telítve szerves és szervetlen anyagokkal. A piszkosszürke folyamban a veszélyes baktériumok milliárdjai nyüzsögnek, de jócskán található benne szilárd anyag, limlom, a környező gyárak hulladéka is. A csatornák szennyvízét két berendezésen, a szűrőrácson és homokfogón engedik át. A szűrők automata gépsorok segítségével kiválasztják a szilárd anyagokat és azt külön gyűjtik. Ezután kerül a szennyezett víz az előülepitő- be, ahol egy lassan forgó, hídszerű berendezés egy helyre gyűjti a leülepedő iszapot A szennyvíz ezután a levegőztető medencébe kerül. Itt a biológiai tisztítást — baktériumok végzik. Utóülepítés után a víz már elveszti mocskos, szürkés- feketés színét. Ezután klóroznak, s a csatornalé akkor már 85 százalékban biológiailag is tisztított vízzé válik, amit beengedhetnék a Kis-Dunába; ez már nem fertőzi az élővizet Korábban — tisztítás nélkül — a Dunába folyt a szenny- víz, nagy károkat okozott. Most napi 40—45 ezer köbméter szennyvizet tisztít a teljesen automatizált kísérleti te. lep. A hatalmas gépház min den berendezését a vezérlőteremből irányítják, s maguk a dolgozók itt már alig kerülnek fizikailag kapcsolatba a föld alatti csatolnák termékei vei s Érthető, ha a szakemberek nagy figyelemmel kísérik a nyolcvanötmillió forintos költséggel épült telep működését, hiszen az itt szerzett tapasztalatok alapján építik majd meg a napi 1 millió köbméter kapacitású budapesti központi tisztítótelepet is. A tisztító működése ugyanakkor segítséget ad ahhoz is, hogy vidéki városaink felépítendő szennyvíztisztítói valóban korszerűek legyenek. Zsolnai László Kezdődik a karácsonyfa-vásár 356 ragon szaloncukor, tízmillió csillagszóró Megérkezett az első kará- csonyfa-száll ítmány Zalából a iNagyvásártelepre. A fenyőfavásár a hét végén, a jövő hét elején kezdődik a zöldség- és gyümöLcsboltokban, ezenkívül mintegy nyolcvan kitelepített árusítóhelyen. A kereskedelem gondoskodott a karácsonyfához szükséges kellékekről is. Szaloncukor 356 vagon, az igényeknek megfelelő mennyiségben, minőségben és választékban áll a vásárlók rendelkezésére. Csoki függelékből — köztük újdonságként, üreges tejcsokd figurákból — habcsókból és egyéb habfigurákból ugyancsak bő a választék. A mintegy 5 millió gyertyán kívül több mint egymillió karácsonyfa villanyégő is forgalomba kerül. A díszítés egyéb kellékeiből mintegy 10 millió forint értékű került a boltokba. Az idén segít a dekorációs áruház is, amely „óriás”, 10 centiméter átmérőjű csillogó üveggömböket, tetszetős üveg-műhab díszeket figurákat, 30—70 centiméteres műkarácsonyfákat kínál a Vásárlóknak. A fenyőfákon az idén több mint 10 millió csillagszóró sziporkázhat majd. XXXIX. Tétován, megüvegesedett szemekkel bámult maga elé. Csak nagy sokára férkőztek tudatába Körtvé- lyesy szavai. — Tábori élvtárs! Tartsa magát. Begyen erős. Nincs veszve minden. Segítsen, hogy feleségét és a kislányát mielőbb kiszabadíthassuk. — Kiszabadíthatjuk őket? — kérdezte tompán. — Igen — felelte biztatón Körtvélyesy. — Kiszabadítjuk őket és a többi ott szenvedőt is. De ehhez az kell, hogy ne tétovázzunk tovább, hanem cselekedjünk. A főhadnagy magabiztos hangja, bizakodása erőt kölcsönzött az összetört embernek. Megérezte, hogy Körtvé- lyesi nem a levegőbe beszél, s ha rá hallgat, valóban tudnak segíteni az intemálótábor foglyain. Mélyet lélegzett és kiegyenesítette az imént megroppant derekát. — Hát akkor mondja, hogy mi a teendő? — szólt a főhadnagyhoz, cselekvésre eltökélten. Körtvélyesy megkérte, hogy a nap folyamán szerzett katonai adatokat egyeztesse Gáspár Gizi híranyagával. Ebbe a munkába vonják be Kummer őrmestert is, ő bizonyára sok 1866. december 9., péntek értékes tudnivalóval egészítheti ki a felderítések eredményét. A két férfi és a lány azonnal az asztalhoz telepedett, és Kummer katonai szakismereteit kamatoztatva, megkezdték a munkát. Az összesített adatokat aztán az őrmester sorra bejelölte Körtvélyesy térképére. A főhadnagy magához kérte Somogyit. Valamit a fülébe súgott, amire a hórihorgas vasutas kilépett a présházból. Néhány pillanat múltán Hauckéyal tért vissza. Hegedűs Anna csak most tudta meg, hogy az egyik fogoly a főtörzsőrmester. Haucke is meglepetten pislogott a lányra. — Mein Gott! Anna... kicsi Anna, te itt? — csodálkozott. — Ne merd a nevem többé a szádra venni — rivalt rá gyűlölettel a lány. — De én ...én... igazán sze... — dadogott Háucke. — Ki ne mondd! — szakította félbe Anna. — Utállak és megvetlek. Jobban undorodom tőled, mint egy piszkos patkánytól. Félrevezettelek. Szükségünk volt a fecsegésedre. És ha más lett volna a helyedben, akkor azt szédítettem volna. A lány, hogy végre szabadjára engedhette a főtörzsőrmesterrel szemben érzett, de eddig titkolni kényszerült valós indulatait, úgy érezte, mintha heteken, hónapokon át hordott szennyes ruhát dobna le magáról. Gyorsan sarkon perdült, és az ajtóhoz sietett. Onnan még visszakiáltott a helyiség közepén álló, félelemtől reszkető Hauckénak. — Kimegyek, mért még egy levegőt se tudok szívni veled, te féreg. Amikor a lány becsapta maga mögött az ajtót, a főtörzsőrmester összerezzent. — Figyeljen most rám —> szólt neki Körtvélyesy. — Beszédem van magával. — Jawohl, Herr... Herr — vágta magát készségesen vi- gyázzba Haucke. — Mondhatja nyugodtan, hogy Hauptmann — segítette ki mosolyogva Körtvélyesy. — Parancsára, Herr Hauptmann! Haucke a különféle katonai jellegű kérdésekre szabatos feleteket adott Körtvélyesynek. Sőt, nagy buzgalommal még számos kiegészítő kérdésre terelte kihallgatója figyelmét Ügy gondolta, hogy szolgálat- készségével és feleletei hitelességével könnyíthet a helyzetén! Ám amikor Körtvélyesy befejezte kihallgatását és egy intéssel jelezte Somogyinak, hogy kísérje ki a foglyot, Haucke ismét megrémült. Az egyszerű intésből és a géppiszto- lyos, marcona tekintetű vasutas arckifejezéséből a legrosszabbra gondolt. — Most mi lesz velem? — nyöszörögte szánalmasan. — Mit povedál? — kérdezte Körtvélyesytől Somogyi. A főhadnagy magyarra fordította neki Haucke kérdését. Somogyi arca széles mosolyra húzódott, aztán így szólt. — Mondja meg ennek a hólyagnak, hogy ne gazoljon be. Nem szoktam hozzányúlni a mezei poloskához, mert napokig büdös lesz tőle a kezem. Na, kifelé! — bökte meg géppisztolyával Haucke lapockáját és kikísérte a présházból. Von Janeckével már egyáltalán nem volt ilyen könnyű dolga Körtvélyesynek. A Hauptsturmführer még most sem engedett felfuvalko- dott gőgjébőL Ajkát biggyesztette, s a képzelt germán óriás sok éven át megszokott hamis pózával megvetően nézett Körtvélyesy- re. hány órával ezelőtt De nem teszem. Mert mi, a „banditák”, nem dolgozunk a Gestapo módszereivel. Ez a józan nyugalom és a biztos hang megijesztette Von Janeckét Gyakorlott elhárító tapasztalatával felismerte, hogy a magyar tiszti egyenruhás férfinek nincs különösebb szüksége az ő vallomására. Gestapós észjárásával azt gondolta tehát, hogy ezzel ütött az utolsó órája. Halálfélelmét fenyegetőzéssel próbálta palástolni. —• Kiirtatom magukat! Követelem, hogy azonnal engedjenek szabadon! Embereim már bekerítették a bandájukat. Ha szabadon bocsát, bántatlan elvonulást- biztosítók! — Megbolondult, Herr Hauptsturmfüh’rer? — kacagott fel jóízűen Körtvélyesy. — Ne 0^' A főhadnagyot azonban ez cseppet sem zavarta, és még az sem tudta kizökkenteni nyugalmából, hogy Von Jä- necke őt banditának nevezte, megtagadott minden feleletet. — így is jó — mondta egykedvűen a Hauptsturmführer- nck. — Bár megtehetném én is, amit ön Tábori Lajossal és Nemes Jánossal cselekedett né4 játssza a mumust. Blöffjeivel nem tud megfélemlíteni bennünket. Egyébként megértem én önt. Az este még nagy legény volt, most retteg. Nos, egyelőre nincs mitől tartahia. Illetékes parancsnokaim majd kivizsgálják a múltját, s annak ismeretében döntenek a sorsáról. — Bah... hol vannak a maga parancsnokai? — húzta el az ajkát Von Jánecke. — Semmi szükségem arra, hogy ilyen mesékkel szédítsen. Nevetséges. A maga illetékes parancsnokai a mi területünkön! — Bármennyire is hihetetlennek tűnik ez ön előtt — mondta mosolyogva Körtvélyesy —, de sokkal korábban megismeri majd, mint gondolná. A főhadnagy ezzel elfordult a Hauptsturmführertől és Szólt Somogyinak, hogy kísérje ki a foglyot. — Hogyan haladnak a munkával? — kérdezte Táboriéktól. — Két-három perc múlva befejezzük — felelte az öreg. — Nagyszerű — dicsérte meg őket Körtvélyesy. Az egyik testes hordó mögött megkereste fényes lakk- bőröndjét. Egy alacsony zsámolyra helyezte és felnyitotta a tetejét. A bőröndből rádió adó-vevő készüléket szedett elő. A közben visszatérő Somogyit kérte meg, hogy segítsen neki. — Nyissa ki az ablakot, és az antennahuzalt vezesse ki rajta a szabadba. Az antennát aztán helyezze el valamelyik közeli fán — magyarázta a vasutasnak a tennivalókat. Somogyi hozzálátott az antenna felszereléséhez, s hamarosan jelentette, hogy befejezte a munkát. ' — Elkészültek a bejegyzésekkel? — fordult Táboriékhoz a főhadnagy. — Most már igen — válaszolt Kummer. — Kérem a térképet. — Csakhogy én a Wehrmacht egyezményes jeleit használtam a megjelöléseknél — mentegetőzött az őrmester. — Nem tesz semmit — mosolygott Körtvélyesy. — Ismerem azokat is jók (Folytatjuk} Néhány s EGER BELVÁROSA védett terület. A látvány miatt, amit ! nyújt A „kis, kedves, barokk ! város” mondás országszerte elterjedt szállóigéjét óvja a Mű- : emlék Felügyelőség például az- : zal, hogy túl magas épületet nem lehet a belvárosban emel- : ni... A barokk és nem barokk épületek kirakatai a sétáló ember legfőbb látványát nyújtják, különösen így, karácsony előtt, amikor a vásárlási láz grafikonja felszökik. A kirakatok, a műemlék és nem műemlék épületek renoválása során a házak jellegéhez idomultak. Egységes, megfelelő köntöst vettek fel külsőleg, — belsőleg az üzlet és az áruk jellegétől függően másmás képet mutatnak. Elsősorban az ipar és a kereskedelem mai képét és ezáltal az emberek igényeit Meg az üzlet igényességét Az Állami Áruház egyik kirakata előtt elmélyedt fiatalember szemlélte a félig kész kirakatot Pulóverben, köny- nyen öltözve töprengett a szemerkélő esőben. Aztán odalépett a nyitott kirakathoz és megváltoztatta a ruhák és a kabátok helyét, utána újból hátralépett és nézte, mit, hová helyezzen még, próbálgatta, hogyan nyújt megfelelőbb látványt az áruk csoportja. Kirakatot komponált a kirakatrendező. Tervezett. Majdnemhogy: alkotott, illetve újra alkotta a kész árukból az utca látványát. Természetesen nem minden eladásra kész termékből lehet megfelelő kirakatot komponálni. Ehhez válogatni is keil. Komoly, fehér kristályok társaságában — egy műemlék jellegű épület kirakatában — barna, hatalmas agancsú szarvas bőg Óriási erőfeszítés remegteti meg testét, szeme ki- gúvad, lábait szétveti és ez az élethűnek látszó erőkifejtés mintha összetörné a ragyogó kristályvázákat. A szarvasordítást 1170 forintért kínálják, ha találnak megfelelő vadászt rá. Ugyanitt verekedő barna medvét 583 forintért. Lényegesen olcsóbb, de lehet, hogy azért, mert ez nem annyira élethű, mint előző társa: bizonytalan. marad az ember,- hogy ezek a hatalmas izmú állatok valóban így bonyolítják-e le veszekedésüket? zembetűn EZ CSAK KÉT KIRÍVÓ PÉLDA volt Egerben, amely a különben megfelelő — bár kevésbé fantáziadús — városi kirakatokat elcsúfítja. Tulajdonképpen két jelentéktelen, régről ittfelejtett — sajnos még ma is gyártott állatfiguráról van szó. Mert több elrettentést nem láttunk kirakatainkban. De ha azokban nem is, a modem piac melletti néhány sátoros pavilonban megtanítanak arra, hogy „Egyetértés, szeretet vezéreljen tégedet”. Ezen a négyszavas, hímzett falvédőn csak egy nyelvtani hiba van, viszont felhív a humanitásra, — vagy egy másik arra, hogy „egy az isten”, egy harmadik meg varra: „Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki.” , S ahogy én megbecsülöm az itt áruló, sokszor hiánycikkeket pótoló kisiparosok — papucskészítők, kosárfonók, köt- szövősök, bizsutériások — munkáját, ugyanúgy nem értem: miért „a kis barokk város” szívében század eleji ponyvás pavilonokban árulnak? Hiszen Eger belvárosa védett terület?! Két sarokkal arrább elmélyedt fiatalember kirakatot komponál és pár házzal odébb hal- ványsárgazöld mezőben, levendulakék ég alatt, rózsaszínű szarvas-olajfestmény büszkén jelenti: bekeretezték. A képen tussal, jól látható szignó: 5 látvány Charles Siedl. Hogy volt-e valóban Siedl nevű festő? A tény az, hogy képét nagy becsben tartják, ha képkeretezőhöz adták. Mindenesetre én inkább egy magasabb ház mellett szavazok itt a belvárosban, mint egy ilyen képre az ódon ház kirakatában. (Bár a kép is ósdi, de azért ez az ódon ház mégsem ósdi.) Inkább valamilyen utcai plakátot helyeznék el a szobámban a szarvas helyett. Plakátjaink (bár nem kényeztetnek el bennünket) nem amy- nyira szeretetre nevelők, mint egyes falvédők, de legalább gondos (kivétel erősíti a szabályt) megbeszélések és tervezés eredményei. Csak így kerülhetnek az utcára. AZ ELŐBB EMLÍTETT szarvasokra, bamamedvékre és humanista falvédőkre még igényt tartanak. De ha plgondolkozom azon, hogy a Műemlék Felügyelőség milyen szigorú rendszabályokkal védi Eger műemlék belvárosát, hogy az új kilencemeletes épületeket a város peremén emelik fel, nehogy megzavarják a barokk harmóniát és a városkép látványát, akkor talán műemlékzavaró momentumnak tarthatom ezt a néhány szembetűnő látványt. Berkovits György
