Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-06 / 287. szám
Ml as oka? Többször kérdezték már a gyöngyösiek a 4-es számú AKÖV helyi vezetőitől: mi az oka annak, hogy a városi autóbusz déli járata nem közlekedik rendszeresen? A Szövetkezet utcai autóbuszmegállónál elég gyakori beszédtéma a helyijárat. Az ott várakozók, közöttük sor bérletes, diák és tanár, általában nem dicsérni szokták a helyijáratot. Gyakran előfordul, hogy a 13 óra 29 perckor induló járat elmarad. Ha beszólnak a gyöngyösi üzemigazgatóságra, akkor néhány napig az említett járattal nincs semmi baj, majd ismét napokon keresztül hiába várják. Azok, akik ezt a járatot igénybe szeretnék venni, nem tudják megérteni, mi az oka ennek a rendszertelen közlekedésnek? (Kiss E.) Olvasom az újságokban, milyen hallatlan erőfeszítéseket tesznek a tudósok a miniatürizálás megvalósítására. Legutóbb már annak örülhettem, hogy akkora tévét sikerült előállítani, amely nem nagyobb, mint egy gyu- fásdoboz. Ez igen, ez már döfi — mondtam magamnak —, mert ugyan élvezhető képet aligha kaphat e tévéskatulya tulajdonosa, de legalább a fazonzsebben elfér az egyébként sokkilós készülék. Ezen elmélkedtem, amikor elfogott a méreg... Mert jó és szép dolog a nadrágomb nagyságú slicc-rádió, a gyufazsebben hordozható televízióskészülék, de mikor látok már akkora ágyút — miniatürizáltán —, mint egy gyufaszál, akkora tankot, mint egy zsömle, avagy akkora csatahajót, amely vidáman elúszkál a fürdőkádban ... Hogy azokkal nem lehet lőni, csatázni, háborúzni? Hm... hm...: ez eszembe se jutott. És mi lenne, ha nem háborúznának? (-6) AZ EBÉDLŐBŐL jövet élénk vitában találom az Egri Dohánygyár munkásait — Hidd el, ha a kongresszuson azt mondják, lesz csökkentés a munkaidőnél... akkor lesz is. — Csak legalább nálunk kezdenék. — Bár az is lehet, hogy csak hetvenben kerül sor ránk. — Ugyan! Benne van, hogy hatvannyolctól már megkezdik. — Mindenesetre jó lenne biztosat tudni. — Amint látja, van egy kis félreértés a kongresszuson elhangzottak körül — teszi hozzá Ráduly Lajos, a gyár párttitkára, akivel együtt járjuk az üzemet hogy véleményeket kérjünk a IX. kongresszusról. — Nagyon türelmetlenek az emberek. Azt szeretnék, ha azok a javaslatok, amelyek a munkaidő csökkentésével, az anyasági segéllyel, nyugdíjjal, lakáselosztással kapcsolatban hangzottak el, rögtön megvalósulásra kerülnének. S mintha szavait akarná erősíteni, igazolni, a cigaretta- előkészüítőben Asztalos József- nének is ez volt a kérdése: — És mikor lép életbe a esőkentés? Mert látja, itt is milyen körülmények között dolgozunk — mutatott a sebesen futó szalagra, amelyre a bálákból kiszedett dohányleveleket rakják, miközben csípős por száll a mennyezet felé. Igen, ez a munkahely a „nehezek” közé tartozik. lett korábban a versenyszervezésben, irányításban, a termelés szervezésében segítkezett. Aztán a cement- és mészmű 3. számú alapszervezetének vezetőségébe is beválasztották, legutóbb pedig a gyári csúcsvezetőségbe, hasonló feladattal. Ezután az agitációs és propagandamunkából kéri a részét. Érdekli a szakma — s mivel jól beszéli az orosz nyelvet —, szívesen lapozgat a szovjet folyóiratokban is, könyvekben. Most éppen a „Cement” három évfolyamát szerezte meg valahonnét, ezekben böngész, ha ideje engedi. A nyáron abba a szerencsés helyzetbe került, hogy főmérnöke társaságában a KGST mésZipari bizottsága képviseletében sorra járhatta a szomszédos országok gyárait, s szakmájában kedvére kíváncsiskodhatott. Azt tartja, hogy eddig nagyobb élményben nem volt része. FIATALEMBER MÉG — nem titkolja, hogy sokat akar. Szeretne egyszer szakmájának mesterévé válni. S természetesen szeretne sokáig a cementiparban dolgozni. Apja, a csokvaományi bányász, ötvenéves szolgálat után tette le a csákányt. Ha már a szakmáját nem is, de kemény kitartását valószínűleg ráhagyta mérnök fiára... Gyóni Gyula — Nagyon örülünk, hogy ránk is gondoltak a kongresz- szuson — mondja tovább Aszta- losné. — Igen. Ezekre az asszonyokra már korábban is gondja volt az államnak, ugyanis ők már csökkentett, 42 órás munkaidőben dolgoznak — teszi hozzá Bárány Tibor művezető. — De mi szeretnénk még többet együtt lenni a családdal, azért jönne jól a munkaidő további csökkentése... a szabadszombat — replikázik vele Asztaiosné, s a többiek is mondják a gép zaját túlhar- sogr/a.-- Olvasni is szeretnénk ... tanulni. — Meg tévét nézni. — És kevesebbet szívni ebből a porból. Ennél az üzemrésznél is, a többinél is elsőrangú téma a gyermekgondozási segély. A se- lej tbontásnál az aríyai örömök elé néző Gulyás Jánosné nyilatkozik erről. Ezzel kezdi: — Biztos-e? És mikor? ÖRÜL A MEGYUGTATÁS- NAK. — Amikor meghallottam ezt a hírt, hogy két és fél évig otthon lehetek a gyerekkel, mondtam a férjemnek: most mit csináljunk? Elég lesz-e a pénz, vagy inkább dolgozzak? A férjem azt mondta, maradjak csak itthon, mert már kijövünk így is. Aztán arról beszélt, hogy ez a gyermek gondozási segély bevezetése mennyire segít a gyermeket akaró családnak. — Tudja, én a tizenötödik gyerek voltam az édesanyámnak. Férjem is nagy családból származik, de mégis úgy gondoltuk, hogy elég lesz egy gyerek. De azt hiszem, ezen most már mi is gondolkodunk. És képzelje, mit mondtak az asszonyok, amikor meghallották a hírt: egymásra licitáltak, hogy a meglévő egy lány, vagy fiú mellé hány testvérkét akarnak. Fülöp hnréné is ezt a véleményt támasztja alá, amikor pironkodva helyesel a művezetőnek és párttitkárnak, hogy valóban igaz bár van egy gyereke, de* ő sem szeretné „kihagyni” ezt a lehetőséget. Mert valóban nagy gondot okozott itt különösen a dohánygyárban a gyermekek elhelyezése. Szakosított téli ol Az eddigi termelőszövetkezeti akadémia helyett új oktatási. formával kísérleteznek falun. A TIT agrárszakosztálya arra törekszik, hogy az eddig összevont tanfolyamok helyett — amikor szerteágazó témakörökben szerveztek előadásokat — szakmánként, a különféle termelési ágakban foglalkoztatott termelőszövetkezeti dolgozóknak külön-külön tartanak előadássorozatot. > A kísérlet gyakorlati megvalósítására először Vemeléten kerül sor, ahol a Dózsa Terme— Képzelheti, mit jelent egy anyának hajnal öt órakor felkelteni, a város távoli részéből is ide hozni a bölcsődébe a gyerekét. Azóta már sokan érdeklődtek a részletek félőí. Különösen azt szeretnék tudni, hogy vonatkozik-e az segély azokra, akik már szültek, de a két és fél éves korban „benne vannak”? Ezt Szakái hnréné, a bölcsőde vezetője mondja halkan, suttogva, hogy fel ne ébressze az ebéd utáni szundításból a gyári bölcsőde „lakóit”. — Azt hiszem, főleg azok veszik igénybe ezt a gyermek- gondozási segélyt, akiknek több gyermekük van és a családi pótlékkal együtt majdnem összehoznak annyi pénzt, mint az anya mostani keresete, és azok, akiknek gyakorta beteg a gyermekük és majd minden hónapban „fizetetlenre” mennek. — Tehát akkor sokan meggondolják, hogy bölcsődébe vigyék-e gyereküket? S mi lesz akkor, ha „munkanélküliek” maradnak? — Ettől két okból nem félünk. Egyrészt, mert ez a városnak az egyetlen több műszakos bölcsődéje, másrészt meg... legfeljebb » alakítunk egy szocialista brigádot és felmegyünk termelni valamelyik üzemrészbe. Lesznek így is, akik nem veszik igénybe ezt a hosszú szülési szabadságot, s legalább a valóban rászorulók gyerekeinek helyet tudunk biztosítani a bölcsődében — nyugtatja meg Szakáimét Ráduly Lajos, majd ehhez a véleményhez csatlakozik Vendrey Géza igazgató is, aki nem győzi eléggé hangsúlyozni, hogy ezek a szociális rendelkezések mennyit segítenek majd abban, hogy az üzem lányai, asszonyai az eddiginél nagyobb kedvvel dolgozzanak és a csökkentett munka- itiővel is teljesítsék a tervet. Ahogy mondta, egyik legfontosabb céljuk, hogy a gazdaságosabb termeléshez megszerezzék a műszakiak és munkások akaratát és kedvét — és emberi, otthoni nyugalmát. S EHHEZ, AMINT a véleményekből kiderült, igen nagy segítséget adott a párt IX. kongresszusa. Kovács Endre ktafás Verpelélen lőszövetkezet vezetősége kérte erre a TIT vezetőit. A kísérleti oktatás első előadására hétfőn délután már sor került. Az előadás megtartására dr. Kozma Pált, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola rektorát kérték meg. Vita, helyeslés, sürgetés A dohánygyáriak véleménye a pártkongresszusról Harkovi diploma iskolában állást kapott pedagógus felesége is. A munkája — nagyon szép, mást már el sem tudna képzelni helyette. Igyekszik, iparkodik, s tapasztalja, hogy megbecsülik érte: fiatalon előlegezték neki a bizalmat, kinevezték üzemvezetőnek. Fontos, felelős helyre. SZÁZHARMINCAKÉT embere, négy szocialista brigádja van. Nem kevés ez. Ügy véli azonban, hogy nem is sok: eljut naponta mindegyikhez. Hamar észreveszi, ha valamelyik munkatársa megbotlik, hibát követ el, ha valakit valami bánt. Mindenkihez barátként közeledik, mindenkinek segíteni akar. S mindig csak őszin-' te, józan szavakkal, tettekkel. Módszere nincs — azt mondja —, de a meggyőzést következetesen alkalmazza. Egy „kis” része mégiscsak van hát az üzemi sikerekben. Nyolc éve tagja 'a pártnak. Egyetemista korában három esztendőn keresztül a „zimlja- csesztvo” titkára volt, s mint ilyen, később a megyei jogú kolóniái pártbizottságban is képviselte a Harkovban tanuló fiatal magyar kommunistákat. Pártmegbizatása — úgy érzi, hogy egy életre szól. Mindennapi gazdasági munkája melidőben. Csupa nagy tapasztalaté ember — magyarázza — csupa jó segítség. Ilyen társasággal öröm4 dolgozni! ELÉGEDETT, hogy Bélapátfalvára került. Ügy véli, hogy a rekonstrukcióra készülő cement- és mészmű sok érdekes feladatot tartogat számára, jó iskola lesz. Iskola? — kérdem tőle. De hát mit akar az iskolával? Okleveles gépésztechnikus, s jeles eredményű diplomáját Harkovból hozta... Elneveti magát, tiltakozik: jóllehet, hogy mind ez ideig nemcsak könyvekkel tömte magát, gyakorlatban is sok mindent megismert, de ezt csupán alapnak tekinti. Az igazi tanulás itt a bélapátfalvi gyárban kezdődött. Fenn a kőbányában, a javítóműhelyben, meg a mostani helyén, a cementüzemben. Szilikátipari mérnök. A technikum után a külügyi akadémiára készült — talán véletlen, hogy a cementiparba került. Mivelhogy a családjában is más szakmának van múltja, hagyománya: három bátyja, apja, nagyapja a bányászokhoz szegődött. Mindenesetre — vallja, hogy — nem bánta meg a „hűtlenséget”. Bélapátfalván jól fogadták, lakást adtak, a helyi FÉL ESZTENDEJE azt újságolta, hogy a téli nagy karbantartás során szerzett tapasztalatok felhasználásával az akkori nyolc nap helyett most már két teljes hetet nyertek a hasonló munkáknál, s így túlteljesítéssel zárták az első negyedévet. Valószínű, hogy a második is hoz „valamit”, s ezzel június végéig ötezer tonna cementet adhatnak terven felül a népgazdaságnak. A minap pedig arról beszélt, hogy megvan azóta a másik ötezer is és az év végéig hozzájön még ugyanennyi. Négyezer tonna klinkerrel... Merthogy a bélapátfalviak is beneveztek annakidején a kongresszusi munkaversenybe. ö a cementüzem vezetője. Gratulálni akartam a sikerhez. Ez a gyár sikere — hárította el magától a dicsérő szavakat — valamennyiüké. Igen — fűzte hozzá gyorsan _ a cementüzemé is. Nohát! — csillant fel végre a szeme, hogy végre megértettük egymást — ezért az igyekvő, szorgalmas géplakatosoknak, páncélozóknak, cementmolnároknak és a klinkerégetőknek kell gratulálni, övék az igazi érdem. Fürjes Tibor úgy emlékezik a hétköznapokról — mintha ő maga részt sem kérne beLőlük. Munkatársairól beszél, arról,az összeforrott, erős akaratú törzsgárdáról, amely körülveszi, mellette áll minden Uat napon át tanácskozót ** a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa Magas fórumán meghányták- vetették a párt, a nép, az ország és a nemzetközi kommunista mozgalom valamennyi fontos gondját. A IX. kongresszus történelmi jelentőségé lépcsőfok népünk fejlődésénél! útján. Hatalmas külföldi és hazai Visszhangja egyaránt tükröza ezt. Amint Kádár János elvtárs kongresszusi zárszavában rámutatott: „Szinte egyöntetű az a vélemény, hogy kongresz- szusunk egy önmagában bízó. politikájában szilárd, céljait ismerő párt tanácskozása, amely munkáját minden látványosság nélkül, a nagy szavakat kerülve végzi, reálisan elemzi a helyzetet, és ugyanígy tárgyalja a jövő feladatait örülünk ennek a véleménynek, s annak is, ha kongresz- szusunk ezt tükrözte...” A kongresszus választ adott azokra a kérdésekre, amelyek fejlődésünk mai szakaszán felvetődtek, és amelyek az ország közvéleményében is érlelődtek. Az egész ország élénk figyelemmel követte a kongresz- szus tanácskozását. Városon és falun az emberek esténként a rádió és a televízió előtt ültek, az újságok is nagyobb példányszámban fogytak, mint rendesen, és mindaz, ami a kongresszuson elhangzott, nyomban visszhangot váltott ki a dolgozó emberekből. A kongresz- szus útmutató megállapításait ég a dolgozó nép életét érintő állásfoglalásait az emberek nagy többsége egyetértő helyesléssel és elégedetten fogadta. Ezek közül említjük a munkaidő csökkentésének tervét, a parasztság szociális és egészségügyi ellátásának Lényeges javítását célzó intézkedéseket. Faluhelyt nagy elégedettséget keltett mindaz, amit a kongresszus a parasztság, a termelőszövetkezetek jövőjével kapcsolatban felvázolt, a hitelek rendezésétől a kívülálló személyek földjének megváltásáig. A nők országszerte örömmel és helyesléssel fogadták a szülési szabadság meghosszabbításának, az anyasági segélynek és a hasonló intézkedéseknek tervét, amelyék lényeges segítséget jelentenek számukra. Mindezekről a kérdésekről ma az egész ország beszél, az emberek számolnak a megvalósítás gyakorlati következményeivel, nem hallgatva el kételyeiket sem, mint például azt, hogy az egyes vállalatok menynyire lesznek majd megértők az anyasági segélyt és a szabadságot igénybe vevő asszonyokkal szemben. t Már a kongresszus heté- i ■ * ben sok helyütt csopor- . tos beszélgetéseket és gyűiése- két tartottak, megtárgyalván- a kongresszus útmutatásait,- következtetéseit. A dolgozók egyöntetűen azon a véiemé- nyen vannak, hogy a kongresz- i szus állásfoglalásai és döntései : messze bevilágítják a magyar nép útját és zsinórmértékül [ szolgálnak számunkra, amikor . most tovább haladunk a szocializmus teljes felépítésének útján. Most, a kongresszust kö- i vetően is lelkesítő erővel nyi- i latkozik meg a párt egysége, a párt és a dolgozó tömegek egyetértése és összeforrottsága, 1 ami eddig is nagy eredményeink legfőbb alapja volt, és , ezután is az marad. Teljes az egyetértés a párt és . a nép között, a legfőbb köve- i tendő célban: a szocializmus . teljes felépítésében, ami. a legközelebbi években is történel- , mi feladatunk. Amint a kongresszus rámutatott: még sok év jó munkája szükséges e cél . eléréséhez, de nem kétséges, * hogy a megvalósított szocializ- ’ mus gyümölcseit még a ma élő , nemzedékek élvezni fogják. Ez a távlat is arra lelkesít, hogy az élet minden területén gyorsítsuk meg haladásunkat. A , kongresszus kidolgozta és fel- t vázolta ennek lehetőségeit is. A kongresszus megállapította: jelenlegi viszonyaink között a gazdasági építőmunka a szocialista forradalom központi . kérdése. Ettől függ céljaink megközelítésének üteme, a dolgozók életszínvonalának foko- i zatos emelése, gazdasági fel- : adatainkat pedig a harmadig ' ötéves terv foglalja össze. Azzal tesszük a lehető legtöbbet önmagunkért, jelenünk gazdagításáért és szilárd jövendőnkért, ha az ötéves terv valamennyi feladatát megvalósítjuk. Gyorsabb haladásunk fő emelője pedig a gazdasági me- , chan izmus reformja, amely . magában foglalja gazdasági munkánk korszerű, az új szük- , ségletekhez és feltételekhez alkalmazkodó elemeit és módszereit. Már ma is, és az elkövetkező években szintén rendkívül sokrétű, igényes és tel- ; jes odaadást követelő munkánk az* új gazdasági mechanizmus előkészítése, bevezetése és hatékonyságának biztosítása. A harmadik ötéves terv, és az új gazdaságirányítási rendszer az előttünk álló nagy munka gerince, erre épül- ■ nek teendőink. A szocializmus teljes felépítését célzó átfogó program végrehajtásában kivétel nélkül mindenkire fontos szerep jut. Ez a program csak az egész dolgozó nép kollektív erőfeszítései révén válhat valóra. Az iparban, a mezőgazdaságban, a kulturális és az ideológiai munkában épp úgy, mint a jövő megalkotásának bármely más területén az összes feladatok között szoros összefüggés van. A kongresszus megállapította, hogy a kijelölt feladatok megvalósításának feltételei az országon belül hiánytalanul megvannak. Ami pedig a külső, a nemzetközi viszonyokban rejlő feltételeket illeti, ma ezek is adottak, és szakadatlan helytállással továbbra is biztosíthatók. Az a nagy munka, amelyet népünk céljainak betöltéséért itthon végzünk, korántsem függetleníthető a békéért, a haladásért, az imperializmus visszaszorításáért folyó nemzetközi harctól. Mennél több eredmény öregbíti hazánk nemzetközi tekintélyét, annál sikeresebben folytathatjuk erőfeszítéseinket a béke oltalmában, az európai biztonság megszilárdításáért. A párt tagsága, és az egész dolgozó nép azt kérte a kongresszustól, hogy pártunk ezután is folytassa a tíz év alatt kidolgozott és bevált politikáját, ne váloztasson annak fő irányvonalán. Fontolóra véve, hogy ezt a politikát a szocialista építőmunka nagy eredményei és a dolgozó tömegek cselekvő támogatása egyaránt igazolják, a IX. kongresszus e politika folytatása mellett foglalt állást, azzal, hogy ezt a politikát az új körűményekhez és feltételekhez igazódva, következetesen valósítja meg. A IX. kongresszus nnég jobban összekovácsolta dolgozó népünk, a szocializmus építői seregének sorait. Dolgozóink fokozott bizalommal és ragaszkodással fordulnak a párt felé, és az elsősorban a párt útmutatásait követő szándékokban, értékes tettekben jut kifejezésre. Bizonyság erre az a sok jelentős munkasiker, amely a kongresszusi héten született az üzemekben, a különböző munkahelyeken, egyszersmind ez jelzi a dolgozó nép elhatározott szándékát, hogy a pártot továbbra is híven követve, megvalósítja a kongresszus határozatait, s ez már ma is több, mint ígéret a pártnak, valamint a párt újonnan megválasztott vezető szerveinek 1 a cselekvő támogatására. A IX. kongresszus szelleme megtermékenyíti az emberi tettvágyat és a határozatokból eleven valóságot formáló munka és harc meghozza, amire valamennyien egyaránt törekszünk: a beteljesült szocializmust. A kongresszus után
