Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

Befejezte munkáját az MSZMP IX.; kongresszusa (/ Aytatás a 3. oldalról) A szocialista célokat követő nemzeti egy­séggel, az egyre erősbödő közösségi szellemmel nem fér össze a polgári-kispolgári nézetek konzerválása. A nem marxista eszmékkel szemben felvilágosító, meggyőző tevékenységet kell kifejteni. Különös türelemmel — az ér­zelmek megsértése nélkül és a tudományok eredményeire építve — folytassuk a nevelő­munkát a vallásos tömegek körében. A mar­xizmus hatékonyabb terjesztésével és oktatá­sával el kell érni, hogy a munkásosztály világ­nézete uralüodó legyen társadalmunkban. QQ A VIII. kongresszus óta élteit négy év * alatt újabb lehetőségeket biztosítot­tunk tudományos életünk fejlődéséhez. A ku­tatásnak je’entős anyagi és szellemi bázisai épültek ki, intézmények létesültek több ezer kutatóval. Ebben az időszakban a műszaki és mezőgazdasági tudományok segítették iparunk előrehaladását, új agrotechnikai eljárások be­vezetését. A természettudományok és a mate­matika több alapvető ágában kutatóink újabb eredményeket értek el, új kutatási irányokat fejlesztettek ki és tovább növelték a magyar tudomány nemzetközi hírnevét. A társadalom- tudományok közelebb kerültek mai életünk problémáihoz és jobban részt vettek az esz­mei harcban. Az orvostudomány eredménye­sen szolgálta egészségügyünk fejlesztését. A tudomány fejlődését, nagyobb társadalmi hatékonyságát akadályozza, hogy nincs meg a szükséges összhang társadalmi, népgazdasági céljaink és a kutatómunka között, s nem fej­lődik kielégítően az irányítás és a tervezés módszere és gyakorlata. A műszaki és mezőgazdasági kutatást fo­kozottabb mértékben kell a népgazdasági ter­vekben meghatározott célok megvalósítására összpontosítani A párt gazdaságpolitikája, a gazdasági mechanizmus reformja, a népgaz­dasági tervek sok közgazdasági, jogi, szocio­lógiai, tervfczóselméleti kérdés feldolgozását követeti meg. Emellett a társadalomtudomá­nyok fejlődésünk elemzésével, a mai helyzet felmérésével, a szocialista építés törvénysze­rűségeinek feltárásával és elméleti megala­pozottságával is elősegíthetik az építőmunkát. A tudományos és technikai forradalomnak jelentős politikai és társadalmi következmé­nyei vannak, s e kérdések vizsgálata is aktuá­lis feladat. A tudományos kutatómunka fej­lesztése igényli a társadalom- és természet­tudományok ideológiai kérdéseinek tisztázását. QH Hazánkban a művelődés valóságos nép- mozgalom lett. Ma minden ötödik ál­lampolgár iskolarendszerű oktatásban vesz részt. A felnövő korosztályoknak háromnegye­de a szakmunkásképző iskolákban, illetve kö­zépiskolákban tanul tovább. A VIII. kongresszus után elkezdtük az ok­tatási reform bevezetését, megteremtettük a korszerű alapismeretek tanításának, a tudo­mányos világnézeti nevelésnek alapjait. Az ok­tatási reform végrehajtása további erőfeszíté­seket kíván meg különösen az oktató-nevelő munka tartalmának és módszereinek megja­vításában. A társadalom és a népgazdaság szakember­szükséglete megköveteli, hogy nagy gonddal fejlesszük a szakmunkásképzést, a közép- és felsőfokú szakoktatást. A szakközépiskola fo­kozatos kialakításával, a jelenlegi középiskolái tanulólétszám fenntartása mellett biztosítjuk, hogy több fiatal szerezzen középfokú műszaki szakmai tudást. A származás szerinti megkülönböztetés megszüntetésének és az új egyetemi, főiskolai felvételi rendszer bevezetésének helyességét az élet igazolta. A munkás- és parasztszülők Pártunk forradalmi hivatásának megfe­* lelöen vezeti és szervezi hazánkban a szocializmus építését. Eszmeileg, politikailag egységes, töretlenül érvényesíti azt a politikai irányvonalat, amelyet a legutóbbi évtizedben a jobboldali opportunizmus, a revizionizmus és a dogmatizmus, a szektarianizmus elleni kétfromtos harcban kovácsolt ki. A két kong­resszus között a politikai, gazdasági és kul­turális téren elért eredmények meggyőzően bizonyítják, hogy pártunk a munkásosztály akaratát kifejező, hazánk és népünk érde­keit szolgáló politikát folytat. Ez a marxista— leninista alapokon nyugvó politika összhang­ban van a nemzetközi forradalmi munkás- mozgalom, a haladó világ érdekeivel. A szocializmus építésének jelenlegi • időszakában a gazdasági és kulturális építőmunka bonyolult feladatai egyre nagyobb tudatosságot, következetességet és szervezett­séget igényelnek. A következő évek egyik leg­fontosabb feladata, előrehaladásunk gyorsítá­sának kulcskérdése a párt vezető szerepének továbbfejlesztése, a pártvezetés módszereinek, formáinak a társadalmi fejlődéssel összhang­ban álló tökéletesítése. Ennek biztosításara le kell küzdeni azokat a helytelen nézeteket és gyakorlatot, amelyek torzítják a párt ve­zető szerepét. A párt vezető szerepe úgy érvényesül, hogy a párt a marxizmus—leninizmus eszméi alapján a munkásosztály, a dolgozó nép érde­keit szolgáló politikát folytat és e politika megvalósítását biztosítja. A párt legfonto­sabb feladata, hogy vezető szervei a párttag­ság és a dolgozó tömegek bevonásával ki­dolgozzák a politikai, gazdasági és kulturális élet fő célkitűzéseit. A párt figyelmét a tudo­mányos elemzésre, az elvi, politikai irányítás gyermekeinek arányszáma a felsőoktatási in­tézményekben országosan nem csökkent, s az új rendszer ösztönzőként hatott a tanulásra. A jövőbe.i még gondosabban kell vigyáznunk a felvétel követelményeinek: a felkészültségnek, a tehetségnek, a rátermettségnek és a maga­tartásnak együttes érvényesítésére. További feladatunk, hogy különösen a pe­dagógusok közreműködésével segítsük a két­kezi dolgozók gyermekeit, akik a szülői ház­ban kevesebb támogatást kaphatnak tanulás- sükhoz. Oktatásügyünk központi feladata az ifjú­ság szocialista emberré nevelése. Pedagógu­saink egyre jobban megértik és átérzik e fel" adat fontosságát. Ifjúságunk egészségesen fej­lődik, szocialista szelleme erősödik, egy ré­szére azonban hatnak az ellenséges ideológi­ák, elsősorban azért, mert nem értik fejlő­désünk ellentmondásait és az építőmunka problémáit. Nagyobb gonddal foglalkozzunk, különösen az egyetemeken, a marxizmus ok­tatásának korszerűsítésével. Szocialista jövőnk megkívánja, hogy a (társadalom fokozottabb felelősséget vállaljon az ifjúság neveléséért A kulturális forradalom e.redménye- * ként tovább nőtt a tömegek érdeklő­dése az irodalom és a művészetek iránt Író­ink és művészeink sok értékes, jórészt szoci­alista szellemű alkotással gazdagították kultú­ránkat. A művek témái korszerűbbek, stílusuk sokszínűbb lett A VTII. kongresszus határozatainak meg­felelően támogatunk minden olyan törekvést amely a valóságot jellemző vonásaiban, ra­gadja meg, s igyekszik méltó művészi szín­vonalon kifejezni, a múlt kulturális öröksé­gét gazdagabban és szélesebb körűen ismer­tettük, megteremtettük a teljesebb tájékozó­dás lehetőségét a külföldi irodalomban és művészetben. A kialakult szabad légkörben viták folytak az irodalom és a művészetek, a szocialista realizmus és a népművelés kérdé­seiről. Erősödött és elméletileg igényesebbé vált a marxista kritika. Növeltük a külön­böző alkotóműhelyek, kiadók, színházak, filmstúdiók, szerkesztőségek önállóságát. Az irányítás fő eszköze az eszmei meggyőzés volt. Az eredmények nem feledtetik el azonban, hogy írói-művészi körökben jelentkeznek a szocializmustól idegen irányzatok, amelyek elszakítják az irodalmat és a művészetet a társadalomtól, és hangot adnak a társadalom törekvéseivel ellenétes nézeteknek. Ezekkel szembeállítjuk a pártosság elvét, amely első­sorban azt jelenti, hogy az irodalomnak és a művészetnek tudatosan kell állást foglalnia a jelenkor alapvető kérdéseiben: a szocializ­mus, a béke, a népek szabadsága és a hala­dás mellett. Az irányításnak továbbra is el­sősorban politikai, eszmei ráhatásokkal kell élnie és világosabban meghatároznia, hogy mit támogatunk, mi az. aminek helyet adunk és amit elutasítunk. Támogatásban részesít­jük a naay tömegekhez szóló szocialista és egyéb humanista alkotásokat, helyt adunk a politikailag, eszmeileg nem ellenséges törek­véseknek, viszont kirekeszt.jük kulturális éle­tünkből a politikailag ellenséges, antihuma- nista vagy a közerkölcsöt sértő megnyilvánu­lásokat. Pedagógusok és népművelők, tudósok, írók és művészek, az egész értelmiség előtt az a feladat áll. hogy szocialista szellemben neveljék nénünket, erősítsék eszmei és er­kölcsi egvsését a marxista világnézet haté­kony terjesztésével, a szocialista erkölcs nor­máinak néoszerűsítésével. Értelmiségünk — alkotó, termelő munkáia mellett — elsősor­ban nénnevelő feladatának teliesítésével já­rulhat hozzá a szocializmus teljes felépítésé­hez. erősítésére és arra kell fordítani, hogy a he­lyesen kidolgozott politika megvalósítására szervezze és mozgósítsa a tömegeiket. A párt munkájában, minden szinten kapjon erőtel­jesebb szerepet a politika végrehajtásának biztosítása és ellenőrzése. . Határozott igény, hogy növekedjék az ál­lami szervek és a tömegszervezetek szerepe, felelőssége a gyakorlati döntésekben és azok végrehajtásában. A legutóbbi években erősödtek az állam­hatalom és az államigazgatás szervei, s ezek mentesíteni tudják a pártot olyan operatív jellegű gazdasági, kulturális és egyéb felada­toktól, amelyek a háború, az ellenforradalom utáni időkben szükségszerűek voltak, de el­vonták ereje egy részét a tudományos elemző, elvi politikai irányító munkától. Időszerű változtatni azon a gyakorlaton, hogy azonos gazdasági és kulturális kérdések­kel párhuzamosan és lényegében azonos mó­don foglalkozzanak a párt- és az állami, szak- igazgatási szervek. A feladatok helyes meg­osztása erősíti a párt irányító tevékenységét, növeli az államhatalmi és államigazgatási szer­vek önállóságát és felelősségét. Küzdeni kell a tömegek igényeivel szembeni közönyből, a lélektelenségből és a rossz szervezésből szár­mazó bürokrácia ellen. Pártunk a szocializmus felépítését az • egész társadalom ügyének tekinti. Tár­sadalmi fejlődésünk, a szocialista építés min­dennapi feladatainak végrehajtása fokozott mértékben igényli a dolgozó tömegek sokol­dalú, aktív közösségi tevékenységét.^ Ezért a párt nagy figyelmet fordít a dolgozó tömege­ket tömörítő szervezetek és mozgalmaik, külö­nösen a szakszervezetek és a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Hazafias Népfront, a nő­mozgalom munkájára, és úgy véli, hogy nö­velni kell a tömegszervezetek és mozigalmak önállóságát is. A tömegszervezetek magasabb fokú önállósága azt is jelenti, hogy ebben a viszonylatban, is megszűnik a pártszervezetek mindennapos operatív gyámkodása és a pár­huzamosság. A szakszervezetek, mint a demokrá­cia fontos szervei, alkalmasak arra­hogy széles dolgozó tömegeket vonjanak be az őket érintő legfontosabb döntések meghoza­talába. A bérből és fizetésiből élők azt várják a szakszervezetektől, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket igényeik kielégítésére és őriz­zék törvényben biztosított jogaikat. A törne ©szervezeteknek és mozgalmaknak a szocialista építőmunka feladatainak megöl" dúsában önállóbban, bátrabban kell kezde­ményezniük. Segítsék a pártot a társadalmi, gazdasági és kulturális életünkben keletkezett ellentmondások feltárásaiban és feloldásában, vegyenek részt a párt politikájának alakítá­sában, a dolgozók körében összegyűjtött ta­pasztalatok és igények tolmácsolásával és azok helyes képviseletével, A tömegszervezetek szervezeti önállóságát elősegíti annak az elvnek a következetes va­lóra váltása, hogy a párthatározatok csak a párttagságra és a KISZ szervezeteire vonat­koznak. A párt a tömegszervezetekbem dolgozó kommunisták útján is erősíti kapcsolatait a tömegekkel. Ezért szorgalmazni kell, hogy minél több párttag folytasson aktív tevékeny­séget a tömegszervezetekben és mozgalmak­ban. A párttagoknak ezt a tevékenységét a párt és a pártmunka szerves részének, más pártmunkával egyenlő értékűnek ismeri el. Az itt dolgozó kommunisták, különösen a ve" vető beosztásúak, felelősek azért, hogy szer­vezetük tagjai a párt politikájának szellemé­ben, annak megvalósításában munkálkodjanak. A népgazdaságban elért eredményeink * a pártszervek és a pártszervezetek te­vékeny közreműködésével születtek. A párt vezető szerepe a gazdaság területén a politikai irányításban, a koordinálásiban, az erők ösz- szefogásában, mozgósításában és az ellenőrzés­ben nyilvánul meg. A központi vezető szervek feladata elsősorban a gazdaságpolitikai irány­elvek és célkitűzések kidolgozása és megvaló­sításának biztosítása. Az alsóbb pártszerve­zetek munkájának súlypontja a központi irányelvek megvalósulásának, a helyi problé" mák megoldásának elősegítése, anélkül azon­ban, hogy átvennék a gazdasági szervek köz­vetlen vezetését A _ pártszervek és a pártszervezetek el­lenőrző tevékenysége elsősorban a gazdasági egység összmunkájának vizsgálatára irányul. Nagy gondot kell fordítanunk a dolgozók vé­leményének, javaslatainak összegyűjtésére és elemzésére. A pártmunka erősítése a gazda­sági vezetés önállóságát, egyszemélyi felelős­ségét, mellőzze az aprólékos beavátkozást a gazdaság gyakorlati irányításába. A párt gazdaságpolitikai céljainak megva­lósítása nagymértékben függ a gazdasági ve­zetők, káderek munkájától. A pártszerveknek és pártszervezeteknek aktív, kezdeményező szerepet keli vállalniuk a gazdasági vezetők kiválasztásában, nevelésében, munkájuk segí­téséDen, szükség esetén a gyengének mutat- kozók lecserélésében. Következetesen ér­vényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a funkciók bizonyos körében, mind a’ kineve­zésnél, mind a leváltásnál az illetékes párt- szerv jóváhagyását, illetve véleményét kell kérni. A vállalatok önállóságának és felelősségé­nek növelése szükségképpen együtt jár a pártszervezetek önállóságának és felelősségé­nek növekedésével. Az új gazdasági mecha­nizmus kedvező feltételeiket teremt a szocia­lista demokrácia érvényesüléséhez az üzemek­ben, s ily módon szélesebb teret nyit a párt- szervezetek politikai tevékenységének. 36 A. VI1I‘ kongresszus óta fejlődött a * párt ideológiai munkája, segítette a szocializmus építésében a párt előtt álló fel­adatok megoldását, a szocialista tudatformá­lást A Központi Bizottság által elfogadott ideo­lógiai irányelvek hosszabb időre megszabták a párt ideológiai tevékenységiének irányát. Ha­tásuk már érezhető: ráirányították a figyel­met a politikai—eszmei munkára, segítették leküzdeni a gazdasági szervező feladatok el­választását a politikai munkától, azt a prak- ticista szemléletet, amely helyenként a párt­élet és párttagság aktivitásának' csökkenésére vezetett. Ideológiai munkánk fejlődése még­sem mondható kielégítőnek. A párt gyakorlati tapasztalatainak elem­zése és általánosítása az elméleti munkának még eddig eléggé ki nem használt nagy erő­forrása és ösztönzője. Az elmúlt években széles körben folytak alkotó viták a párt politikájának talaján. Ezek nagy segítséget adtak a helyes álláspont ki­alakításához, az eszmei egység erősítéséhez. A viták és a nézetek kifejtésének szabad lég- . köre a párt egészséges belső életének, a párt­egység további szilárdításának fontos köve­telménye. Az élet által felvetett kérdésekre adott helyes válasz hatékony fegyvert ad a különböző ellenséges, antimarxista nézetek elleni harchoz, a harcosabb propagandamun­kához. A nemzetközi kommunista mozgalom vitái, a világpolitika feszültségei és a gazda­sági építőmunkában időnként elkerülhetetle­nül jelentkező nehézségek újra meg újra ak­tivizálják a párt politikai irányvonalától el­térő jobboldali, revizionista, szektás, dogma­tikus nézetek képviselőit is. A legutóbbi 10 év tapasztalata tanúsítja: az elhajlások és torzí­tások leküzdése a párt eszmei és cselekvési egységének, a párt politikája hatékonyabb ér­vényesülésének, az eredményes építőmunkú- nak elengedhetetlen feltétele. Határozottabb fellépés szükséges a párton belül — s egész társadalmi életünkben — a kispolgári erkölcs, szemlélet, életmód megnyil­vánulása, a szerénytelenség, az anyagiasság, a jogtalan előnyök kijárása és elfogadása, az erkölcstelen életmód ellen. A párt és a kom­munisták erköcsi tisztaságának védelmié min­den párttag kötelessége. A következő időszakban fokozott szerepet kap az a követelmény, hogy a különböző be­osztásban dolgozó gazdasági vezetők a politi­kailag magas fokú fejlettséggel együtt megfe­lelő közgazdasági ismereteket is sajátítsanak el. Széles körű és eleven gazdaságpolitikai pro­pagandamunkára van szükség, amely kellő információt nyújt a gazdasági élet menetéről, a jelenségek mélyebb összefüggéseiről, fontos és közérdekű kérdésekről. A legutóbbi négy esztendőben sokat fej­lődött a pártszervezetek propaganda- és agi- táciás tevékenysége, a sajtó, a televízió és a rádió munkája A jelenlegi bonyolult helyzet a pártszervezetektől és a kommunistáktól több politizálást, erőteLjesebb politikai tevékenysé­get követel meg. Ezt mozdítsa elő a pártpro­paganda azzal, hogy hatékonyabban segíti a párt előtt álló politikai feladatok megértését. Az agitáció és a sajtó legyen meggyőzőbb, elevenebb, ötletesebb eszméink és politikánk hirdetésében, aktívabb az imperialista fella­zítása propaganda visszaverésében. Minden kommunistától meg kell követelni, hogy kép­viselje és hirdesse a párt politikáját a töme­gek között, vegye ki részét az agitációs fel­világosító tevékenységből. A sajtó, a rádió és a televízió világnézeti­leg tisztultabb lett és politikai állásfoglalása egyértelműbb. Ennek ellenére időnként talál­kozunk ideológiai bizonytalansággal, a polgári és kispolgári életfelfogásnak, erkölcsnek. ízlés­nek tett engedményekkel, a kapitalista társa­dalommal szembeni kritikátlansággal is. Ezért az e területen dolgozó kommunisták töreked­jenek arra, hogy a sajtó világnézeti és politi­kai állásfoglalása még tisztább és egyértelműbb legyen, kerüljön még közelebb a dolgozó tö­megek életéhez, problémáihoz. A káderek kiválasztásának és nevelésé­• nek a VIII. kongresszuson megerősített alapelvei helyesnek bizonyultak. Ennék tud­ható be, hogy az azóta beosztásba került ká­derek nagy többsége megállta a helyét. Nőtt a káderek elméleti felkészültsége, vezetői ké­pessége, a tömegek iránti figyelmessége. A káderek megítélésének alapja további* is a politikai megbízhatóság, a képzettség, a szakmai felkészültség, a végzett munka és ma­gatartás legyen. Helytelen mechanikusan szembeállítani a politikai rátermettséget és a szakmai felkészültséget. Következetesebben kell fellépni a kádermunka elveit sértő szem­lélettel és gyakorlattal szemben, amely gyak­ran a politikai félkészültség lebecsülésében, a szakmai hozzáértés és az iskolai végzettség egyoldalú előtérbe helyezésében fejeződik ki, de helyenként ennek ellenkezőjét is tapasz­taljuk. Bár némi haladást értünk el, továbbra is •törekednünk kell arra, hogy az egész társa­dalom életében növekedjék a nők és az ifjúság szerepe. Fordítsunk nagyobb gondot a nők funkcióba állítására. A tapasztalt káderek mellett bátrabban léptessük elő a szocialista szemléletű, felkészült, a párt politikáját értő, s annak megvalósításáért küzdeni kész fiata­lokat. A Vili. kongresszus óta újabb tagok­* kai gyarapodott a párt, növekedett a tagság eszmei-politikai felkészültsége. Rend­szeresebbé vált a szervezeti élet, érvényesül­nek a pártélet lenini normái. Továbbra is tö­rekednünk kell arra, hogy a pártéletből kikü­szöböljük a formális elemeket, az „üres já­ratokat”. . A párttagság létszáma a vili. kongresszus óta 73 OOO-rel nőtt. A párt ereje nemcsak tag­jai számától, hanem politikájának hatékony­ságától, a kommunistáik öntudatának fokától és munkájuktól függ. Ezért a jövőben sem tö­rekszünk a párt taglétszámának gyors növe­lésére. Az elméleti tevékenységben és a gyakorlati pártmunkában egyaránt kutatni kell a párt­demokrácia fejlesztésének útjait, és a centra­lizmus jobb érvényesülésének módját. A pár­ton belüli demokrácia fejlődését, különösen a hiányosságok kiküszöbölésére irányuló építő bírálat kifejezését sokszor fékezi a párttagok vagy funkcionáriusok egzisztenciális függősége. Meg keli teremtenünk annak a biztosítékait,- hogy kritikai fellépés, munkával kapcsolatos nézeteltérések, egyes kérdések másfajta meg­ítélése miatt ne lehessen senkit hátrányosabb helyzetbe hozni. Pártunkban érvényesül a kollektív vezetés elve. A pártmunika hatékonyságát azonban csökkentette az, hogy gyakran elsikkadt az egyszemélyi felelősség. A kollektív vezetés és az egyszemélyi felelősség a pártmunkának egymást kiegészítő elemei. Ezért a kollektív vezetés elvének további tiszteletben tartása mellett a jövőben — különösen a mindennapi pártmunkában a határozatok végrehajtása so­rán — erősíteni kell .. a személyi felelősség elvét is. A pártban ébren kell tartani a kritikai szelleme*. Fokozni kell a küzdelmet a gondo­(Folytatás az 5. oldalon) A párt vezető szerepének további erősítése

Next

/
Oldalképek
Tartalom