Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-03 / 285. szám

ELŐ IRODALOM SZERETNI AZ EMBEREKET... Feljegyzések Baráth Lajos műveiről NYIKOLAJ TYIHONOV: FORGÁCS KAROLY: Emlékek Széles tarló, most is, mint sok száz éve, Ősszel borongós, dísztelen, sivár, S a fenyvesek komor-zöld sűrűsége Mögötte mint a csönd őrzője áll. Fölötte ólmos felhő mélyen száll át S képétől szürkék ősi vadvizek, A néptelen tarlón fekete szárnyát A holló is halkan libbent! meg. De nézd: ott csillogó vas nyúl magasba, Földön, dűlőúton árnyéka leng: Magasfeszültségű áram huzalja Emlékeztet, hogy mily kor a mienk. Radó György fordítása VIGH TIBOR: Papírsárkány A gyerekkedv papírsárkányt ereget, ing-leng száll a szélben, színes mázolmánya kacag le rám a fényben;.. E kurta versem i kis cetlire pergettem s mint kisgyermek papírsárkányt fel az égre repítem^ TÉNAGY SÁNDOR: Hajolj erősen két karodra S már visz is sebesen a sodra. Lezárt szemed képernyőjén Az ég kékjén a sík táj tűz át,' S arcod puhán meglegyinti A tó vizén lengő fűz-ág. A tó fölött, a Fácán-kertben A régi forrás most is él, A rozzant híd alól indul S a Tiszáig ér a Hanyi-ér. A szülőházban már más lakik, De ha keresel valakit: Kapujára rátalálsz nyomban; Szívedben mindenkihez elvezető Lábnyom van. Életek, arcok, házak: újak, mások. De az utcák hossza a régi És ismerősök a szemvillanások. A szántott homlok fölött Ha ritkább, szürkébb is a táj: — Hisz volt vihar — A megnőtt szemöldök alatt Ott sündörög Mosolygósán a volt-gyerek És megszorítja tenyered. ^Mej&zeiégzk Szőlőhegyek és szénbányák mögött városok: templomokkal, gyárkéményekkel és antennatornyokkal —< Jártam én erre valaha, csak már elfelejtettem? — Szobám négy fala négy égtáj, Itt végződnek a messzeségek és innen indulnak a messzeségbe az utak. 2. Támaszpontok és átkelőhelyek: kenyér és könyv az asztalon, és csiszolt üvegváza: tündén vízeséssel, és trópusi pihenőhely: a szerelem piros árnyéka arcomon. E sárga, tompa délutánban olyan egyszerű minden, olyan közeli; ha kinyitom szemem, a bejárhatatlan utak véget érnek, nézek magamra, mint hívatlan ismerősre, ki elindult nemrég s máris megérkezett. KOVÁCS SÄNDOR: Lobog a szélben... Lobog a szélben a magányos fa, ágai szinte szárnyra kelnek, törzse hajlong s görcsös markolása földet rendít a gyökereknek, Virága és lombja régen veszve, sűrű eső vág fölötte el, de hallgasd, az alkonyi vad vihar a világnak róla énekel! i Öriási volt és vörös, j Araszos vállain majdnerr ! szétrepedt a kopott darócing • Napbarnított, erős karjai — Jaz öklét hanyagul a nadfágjí (zsebébe tömte — olyan hosz- j szúnak tűntek, hogy bizonyáré ! meg tudta vakarni a sarkál I anélkül, hogy lehajolt volna | Máig sem értem, hogy any- nyi járókelő közül miért ép- 'pen engem szemelt ki? 1 Azt hiszem, túl rokonszen- iszenvesnek látszhattam. Elállta előttem az utat és arcomba vodkaszagot lehelve, rekedten dörmögte: — Ide figyelj, öregem! Már bocsáss meg, hogy zavarlak, de olyan kellemetlen dolog történt velem, iszogattunk itt a fiúkkal és én, ugye megér­ted, valahogy elvesztettem a pénztárcámat... És most nem tudok hazamenni... Segíts rajtam, adj húsz kopeket a metróra! Gondolkozás nélkül a kabá­tom zsebébe nyúltam és átad­tam neki az aprópénzt. — Adjál már negyvenet! — mondta és mélabúsan szipo­gott. — Most jut eszembe, hogy átszállóval kell utaz­nom ... Odaadtam neki a negyven kopeket és indulni akartam, de ő ismét elállta az utamat. — Bocsáss meg. öregem — szólt, miközben zsebébe süly- lyesztette az aprópénzt —. de olyan kellemetlen... A pénztárcámat otthon felejtet­tem ... — Semmi baj, semmi baj! Előfordulhat ilyesmi — rokon­szenveztem. — Hétfőn visszaadom — mondta. — Vagy nem, inkább szerdán — azazhogy csütörtö­kön, akkor lesz éppen fizetés. — Jól van, ne törődjön vele — legyintettem. — Valamikor majd megadja™ — Nem, én pontos ember vagyok! — mondta sértődöt­ten. — Ha azt mondom, hogy pénteken, akkor pénteken ok­vetlenül... Meglesz a félrúbel! — Csak negyven kopek volt! Nem félrubel! — helyesbítet­tem. — Csakugyan? No, adí még a negyvenhez, hogy akkor ke­rek legyen... Szombaton az egészet megadom! — Itt van, fogja még ezt a húsz kopeket és többet ne kérien! — szóltam idegesen. Megsértődött. — Tán azt gondolod, kére­gé tő vagyok? — kérdezte — N°m vaevok én koldus! Ügy szégyellem, ha kérni kell ... Becsülettel dolgozom én ... Még most is izzadt a homlo­kom ... No. nézd meg! Megragadta a kezemet és odaszorította nedves homloká­hoz. — Valóban izzadt — állapí­tottam meg. — Na, látod és te beszélsz... Adj egy kendőt... Odaadtam neki a zsebken­dőmet. Megtörölte vele a homlokát, nyakát s aztán be­lefújta az orrát. _— Vasárnap a pénzzel együtt visszaadom — mondta és a nadrágja zsebébe gyűrte a kendőt. — Kimosom és- vissza­adom Becsületszavamra... 0 Adj egv cigarettát! — Tessék, gyújtson rg. de most már hagyjon, hadd men­jek — szóltam. — Nagyon sie­tek. — Jól van, odaérsz még — mondta a cigarettát gyűröget- ve. — Pilteres- nincs? — Nincs! —- feleltem inge­rülten. — Viszontlátásra! — Várj csak! — szólt és ke­zét a váltamra, tette. Túlzottan nehéznek éreztem. nvilván emiatt remegett meg könnye­dén a térdem. ■ — Én valóiéban beteg .va­gyok — mondta, miközben merően a szemem közé né­zett. — Orvosi megfigyelés alatt állok. Súlyos depressziós eset. Rohamaim vannak. Ilyenkor embert tudnék ölni, s ezért már többször beutal­tak a szanatóriumba. — Ne-em ért°m, miért ne­kem mondja el mindezt? —■ kérdeztem zavartan. — Csak úgv mellékesen ki­csúszott a számon! — hörgőtt; — Adj még egv rubelt! — Nincs több nálam! —• szóltam egyre idegesebben. — Jól van, hazudi csak — mosolygott kissé fölényesen és eey fürge mozdulattal a zse­bembe nyúlt. Kivette a pénz­tárcámat. — No. nézz ide! Egv tízru­beles, és azt mondja, hogy J ókor indult Baráth La­jos pályája: az ellenfor­radalom után kitisztuló ma gyár valóság vízválasztókén adott biztos tájékozódási lehe tőséget azoknak, akik biztos hittel és (kritikái merészség­gel néztek szembe jövőnkkel A valóság azonban mindezzé semmit nem vesztett bonyo lultságából, hiszen a kristá­lyosodás a kor emberének tu datát kényszeríti átalakulásra ami az erkölcsi síkon vetítőd! konfliktusok gazdag kibomlá- sát eredményezte. A kor — a: ötvenes évek vége és a hat­vanas évek eleje — ezért ked­vez a magyar próza újbóli ki virágzásának, amely elsősorbai a novellában és a kisregé­nyekben hozott egészen kiírna gasló eredményeket. Az ekkoi induló és felnövő prózain nemzedék (Bertha Bulcsu, Fe­jes Endre, Gerelyes Endre Kertész Ákos, Szakonyi Károly Végh Antal sfcb.) — Baráth Lajos pályatársai — új viszo- nyck között, új szemlélettel és természetes elvi iránnyal bát­ran törekszik a mai valóság visszahúzó erőinek leleplezésé­re. a szépen alakuló új élei bemutatására, a mai ember ér­zelmi-értelmi átalakulásának ábrázolására. Ezen az úton csak biztos és helyes ars poetica alakíthatjs ki és őrizheti meg az önállc írói egyéniséget. Miként a fia­tal miskolci író vallja új kö­tetében,: „Egyetlen biztos se­gítsége az írónak: szereti azo­kat az embereket, akikről ír Velük érezni, igazságukká: együtt létezni — ez nem csu­pán ars poetica, de az írások kovásza, élesztője is”. Kínál­kozik hát a lehetőség, hogy mérlegre tegyük Baráth Lajos négy önálló kötetét: mit is si­került mindebből megvalósíta­ni, hogy ez a szép írói hitvallás hogyan hozta meg önálló írói hangját, és mit ígér továbbra is? \ Magvető Könyvkiadó mutatta be Baráth La­jost 1962-ben, amikor megje­lentette első novellas kötetét, Ember fehér bottal címmel. Szerencsés kezdet, hiszen az író azok közül indul, akikkel évekig élt, dolgozott, felfedezi a mindennapok munkás em­berét, a kétkezi sorstársak hi­telességével figyel életükre. Novelláinak hősei ezért any- nyira eredetiek: Takács Ven­del gépkocsivezetőt a szívro­ham a volán mellett éri (Új­sághír), az öreg Ráez bácsi ke­vés nyugdíjából segíti a pos­tást (Mint a Hold), a Horák- brigád bányászai egy szebb életeszmény jegyében segítik társukat (Szteranko). Az együttélés közelsége teszi ott­honossá a munkáscsaládok ne­héz sorsában, a hétköznapok szürke magányában és tragé­diáiban (Harag, Intermezzo, Boldog nap), amelyből a közös­ség segítő horizontja villantja fel az igaz emberséget (Ember fehér bottal, Tavaszka, Ferke). Ebből az együttélésből fakad Baráth Lajos novelláinak lí- raisága és meditáló gondolati­sága, amely jó ízléssel tart mértéket a munkásélet doku­mentációs tényfeltárásában az­zal, hogy elsősorban azokra a- finom rezdülésekre tud figyel- i- ni, amelyek hősei lelkében je- , r lentkeznek. Ezért már első kö- i i tétében kialakulóban van egy- sajátos novellaforma, amelybe» j a cselekményesség másodrendű :- elem, inkább az érzések, gon- : L dolatok logikája a fontos. 1 Ezért kerüli a sűrítést, sokszor :- inkább a belső drámaiság do- :- mánál és hiányzik a külső cse- i- lelemény tömörítése. Nincs te- : l. kintettel annyira az időbeliség- ! 5 re, inkább a gondolatok és ér­- zések mozaikjából áll össze a z novella. A következő kötet, A disz* ** hal (1963) novellái csak- igazolhatják a fentieket. Ezek- : í ben Baráth Lajost még erőtel- •- jesebben foglalkoztatja a mai- ember erkölcsi formálódása, ] r azok a változások, amelyek a 5 mai társadalom új emberesz- .- menyét alakítják ki. Ha az el­!, ső kötetben még nem is volt , ', teljesen kialakult novelláinak j i önállósága, itt már éppen az j- ott megfigyelhető törekvés , 5 eredményez egészen művészien (- megformált tömör novellákat. . * Legjellemzőbb talán A vona- , -. tok pontosan indulnak című , t írása, amelynek áll ókép-szerű , . világában, tömör, súlyos kom- ‘ c pozíciójában egy élet tamülsá- , ga összegeződik, hogy példát j 3 adjon okulásul a fiataloknak. ^ j De ezért a lélektani tömöríté- , . sért tartjuk jó novellának töb- J * bi írásait is (A forrás vize, A ( vándor fiú. Gyávaság, Cimbo- . ‘ rák). j Ami ezekben a novellákban . ■ értékesen kialakult, — a „bel­• ső történések” morális problé­1 mákat felvető tömörsége —, J ' már jobban vitatható eredrné- L nyékét hoz Baráth Lajos regé- , ' nyeiben. A díszhal (1963) cím- j ' adó kisregénye egy eszmélő ■ 5 fiatal fiú lelkében és érteimé- } ■ ben vizsgálja a felnőttek er- . • kölesét mai életünk iránti fe- ‘ f lelősségét. Az egyetlen hősre . ' koncentrált történet csak lát- ‘ 1 szólag objektív, mert szenve- f délyes írói felelősségérzete az j > emlékekben, szubjektív lírai- , ■ ságban válik hitelesebbé, ami t ■ egy nyugodtabb ritmusú epi- j , kus folyamatot ígér. A nagyobb epikai mű lehe- T , tősége mutatja, hogy az író , í eredeti prózaíró. Az ugyancsak j . 1963-ban megjelent regénye, a Házak tábla nélkül is hordozza ezt az ígéretet. A régi munkás- £ , kolónia pusztulását írja meg az r ■ író, a nyomor és elmaradott- T ■ ság felszámolását, amely el- t lentmpndósoktól nem mentes s ugyan, de formálódó új életünk . természetes következménye. Hősei — Margóczi, Gál, Víghv és mások — mint egyetlen em- f ( bér élik áfa változást a tüze- s : sen izzó vasgyári kohók ár- 5 ; nyékában. Számtalan ember-’ sors villan elénk, de az író nem £ időzik sokáig egyiknél sem, 7 mert a kollektív méretű mon-S danivaló vezeti tollát. így leset a témából kisregény, pedig ac messziről induló munkássor- 4 sok ef»v nagvobb regény kere-S felbe kívánkoznak. Ezt figyel-► het.jük meg legújabb regéivé-? ben a Tűz és korom címűben 5 is fúj írás, 1966. január—ápri-t I’"' ts: A Tűz és korom szép és jó 7 regény. Mintha előbbiSa regényére válaszolna ebben, a t z régi kolónia helyére a munká-£s.----------------------------------------- t n sok — Drótos, Koós, Lipó és a többiek — szívós akarattal, sokszor egy világgal szemben új,- modem települést építe­nek. Saját erőből ügyes ösz- szefogással másznak ki a szer génységből, míg végre megér­tik és elfogadják a társadalom segítő szándékát is. Mennyi felvillanó' arc, tragikus vagy szerencsés sors fordul meg itt iis! Az írói mondanivaló érez­hetően feszíti a regény kere­teit, hiszen a vak hittel, babo­nával és előítéletekkel küzdő emberek sokkal többet — a ré­gi pusztulását és az új szüle­tését és megerősödését — élik meg. Talán egy központi hős mélvebb árnyalással sikereseb­ben kifejezné az írói szándé­kot. Baráth Lajos negyedik kö­tetét 1966-ban adta ki a Szép- irodalmi Könyvkiadó. A Lo- pakodó prédikátorok novellái­ban úira biztosan mozog az író. Hősei nehéz sorsú embe­rek, ott élnék a Bükk rengete­gei által koszorúzott tájakon;, ahol a vasgyár kohóinak tüze világít, bányák mélye moraIlik, jeges hidegséggel söpör végig a cserháti erdők szele. Munkás- emberek élnek itt. akikre hull a korom és alattomosam lesel­kedik a báovák mélvén a bi­tóhomok. A mindennanok hő­sei kényszerülnek helytállás­ra. háméivá nem csutkán az elemekkel, de konvenciókkal, az előítéletekkel is, megértve, hogv az űi élethez új módon is keB gondolkodni. Tehetséges író Baráth „Lajos. Jó szemmel veszi észre azo­kat a kiirtásra váró bajokat, amelyek életünket visszahúz­zák. Meg tudta találni azt a hangot — talán mert igazán övéiről ír —, amellyel egy se­matizmustól mentes munkás­ábrázolást teremtett. Írásait nagyfokú líraiság tölti meg, amelyben jelentős helyet kap az emberrel együtt élő termé­szet és az írói személyiség. Különösen negyedik kötetének novellái jelzik legjobb ered­ményeit: bátor valóságszemlé­letét, egészen egyéni hangú, lé­lektani elemekkel sűrített drá- maiságú novella-formáit, és izt a mély szeretetet, amellyel hősei útját kíséri. A négy önálló kötet és a folyóiratból ismert re­génye azt mutatja, hogy Ba­ráth Lajos eddig már valóban -rágtálálfa önálló hangját, köt­ői szárnyalása prózája még sok szépséget ígér olvasóinak. E. Nagy Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom