Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
Cukor és szén... Százhúszezer dobozt készít 24 óra alatt az az új gép a hatvani konzervgyárban, amelyet az NDK-ból vásároltak. A kis 10 dekás dobozokba, ame- ■/ek hazánkon kívül a világ minden részébe elkerülnek, paradicsomkonzerv kerül. Képünkön Poór János, a gép kezelője ellenőrzi az automata mun:áját. Kezdetben apró kis szénda- rabkák kerültek himi-humi színes papírba, s ■ úgy fel az „ünnepi” ágra. Aztán már valóban szalon lett a cukor, mégha olcsófajta is. de ünnepi cukor, amiért ’ érdemes volt összeverekedniük i gyerekeknek. Aztán megjelc .t a „szaloncukor” amely nem is cukor, hanem csokoládé és mellé természetesen nem gyertya, hívem színes til- lanyégő-fűzér került az ágra. Ne erőltessük a dolgot, ne próbáljuk iz elmúlt húsz esztendőt most meg a ..szaloncukor” grafikonján mérni. Ugyebár ilyenkor, karácsonykor kerülni illik az erőltetett agit&ciót. Nem is tudom miért, Autóit hát eszembe, hogy, kezgetben apró kis széndar ablakból .készültek” a szaloncukrok. Igen, már tudom: mert akkor, 1946. karácsonyán, a szén még nagyobb kincs volt tán’, mint a cukor... (-6) 1906. december 25., reggel 0 éra vekker csörgőjét elzárta, hogy ne berregjen, ne riassza fel álmából a kisfiát. F enyő- Illat töltötte be a szobát, a karácsonyfa alatt vir- rasztottak a játékok és Jenci almában is szorosan ölelte a mackót. Karácsony első napja, a kettős ünnep hajnala. Kint minden olyan csendes. Jó lenne még aludni, olvasgatni, vagy legalább nyújtózni egyet a meleg ágyban. De felesége már felkelt, táskájába csomagolja a reggelit. Friss hurkát és kolbászt, az ünnep előtt vágták le a hízót. — Gyerünk, mert Király Jóska már biztosan elindult — bíztatta magát Szilágyi Jenő, az erőmű villanyszerelője. Karácsony első napjának hajnalán, ugyanebben az Időben Lőrinciből Gábriel József, Herédről Krizsán József és Kozsda János, Hatvanból Jenes Ferenc indult munkába. Még sötét van. Hajnali fél hatkor az utcai lámpák sápadtan pislognak. Igaz, nem is kell ahhoz olyan nagy világítás, hogy az erőműhöz érjenek, hiszen ki tudja, hányszor tették meg ezt az utat. Ismerős minden kanyar, áteresz és bukkanó. De karácsony hajnalán mégis minden más. Csak egykét ház ablaka világos, alig oár ember siet a vonathoz és íem nyit ki a sarki italbolt ■era. Almosán, fázósan szálltak le a buszról, sok hely maradt ma üresen és a kerékpárok foghíjasán álltak a tető. alatt. Mi tagadás, kicsit irigyelték azokat, akik otthon pihentek és nyugodtan ünnepeltek. Kozsda és Jenes szótlanul bandukoltak végig a szénbunker mellett, egyenesen az öltözőbe siettek. — Nézzétek, Király Jóska már itt van — mondta Gábriel József főelektrikus. Kezet fogtak. Több volt ez a szokványos üdvözlésnél, a kölcsönös megbecsülést. a brigádvezetőnek és a korábban érkezőnek, régi szakmunkásnak szóló elismerést jelentette. A naplóba bejegyezték: 1966. december 25. Reggel 6 órakor Gábriel József brigádja a Mátrai Hőerőmű vezénylőtermében átvette a szolgálatot. őrben ismerősen csillogtak a műszerek. Kicsi üveglapok, alattuk fekete vonalak és egy-egy idegesen vibráló mutató. Messzire látó, csodálatos érzékeny szemek. Látják, és a hozzáértő szakembereknek mutatják, hogy két emelettel lejjebb hogyan tüzelnek a kazánokban, mennyi a gőz nyomása és mennyi áramot adnak le a generátorok. Mit hoz a mai nap? Csendes, visszafogott termelés lesz, vagy valamelyik erőmű nagyjavítás, esetleg üzemzavar miatt „kiesik” és akkor az öreg Mátrának kell rákapcsolnia? Ki tudná azt az első műszak kezdetekor megjósolni? Mostanában csendesek az ünnepnapok, de régebben gyakran kapkodtak. Berreg a telefon, az Országos Villamos Teherelosztó jelentkezik. — Értettem, öt megawattal feljebb. A nagyfrekvenciás telefonon Pesttel beszél Gábriel József, ugyanazon a vonalon, amelyen a 120 ezer voltos feszültség megy. Azonnal intézkedik. Egy pillantás a műszerekre, gyors mérlegelés és döntés, öt rövid csengetés a turbinagépésznek Már itt is a válasz, a műszerfalon kigyullad a fény: öt megawattal több áramot ad az országos hálózatra a Mátrai Hőerőmű. A műszer mutatója fokonként kúszik feljebb. Minden vonás egy megawattot jelent. őrincíben, Hatvanban és Pesten ébrednek az emberek és Gábriel József az ország ütőerén tartja a kezét. Azt pontosan nem tudja, hogy hány rádiót, rezsót és televíziót kapcsoltak be azóta, amióta ő szolgálatba lépett, de amint szükség van rá, a Mátrából egyetlen kézmozdulatára öt megawatt árammal többet adnak, a Mátravidékl Hőerőműben több mint száz ember egybehangolt munkája kell a parancs teljesítéséhez. — Kezdődik a tv-műsor. A felesége most kapcsolja be az új Sztárt — kiált át Gábriel Józsefnek Krizsán József. — Inkább a gyerek. Annyira tetszik neki, hogy az este alig tudtuk ágyba parancsolni. Nálatok az új gáztűzhelyen fő az ebéd? — Ki tudja, hogy mikor kötik azt be... — Mit csinálnak most a gyerekek? *— Á lányom 17 éves, harmadik gimnazista Hatvanban, a gyerek 11 éves. Az egyik nagyobb, a másik kisebb, de az este egyformán gyerek volt mindkettő. Nagyon várták az ajándékot. — Én meg kis égőket szereltem a karácsonyfára. Nyomógombos kapcsolóval működik. Jenci még csak három éves, de úgy kacagott örömében, mikor először kapcsolta be az égőket. Amikor kikapcsoltam, sírt és azt mondta, hogy a sötétben fél az új mackó. Kérdezgette is, hogy Apu, bemész dolgozni? Lesz áram? Tudjátok, jó, hogy „Fény” lett a brigádunk neve. Fény... karácsonyi fény. — Akkor mától kezdve egy- gyel több a szigorú ellenőrök száma — mondta nevetve Király József. ilágyi Jenő közelebb lépett. Csak most látszott, hogy milyen magas ez a fiatal, sovány férfi. Arcán derűs mosoly bújkált, amikor újból megszólalt: — A fiamnak dolgozom és így könnyebb a karácsonyi műszak. Dr. Fazekas László hjaf etöL Iwjl mm Ünnep a hegyen Elállt a szél a hegyen, hódíszes, jégcsapos fenyőkkel, fehéren pihen ez erdő. Galyatetőn azt mondják, hogy errefelé majd mindig így érkezik az ünnep... A SZOT üdülőszállójának halijában az ablak előtt, kényelmes fotelban üldögélve régi dunai hajós özvegye sóhajt: férjével hajdan sokfelé megfordult, de ilyen csodálatos környezetben még nem töltötte a karácsonyt. Kissé arrébb elégedetten mosolyog egy fiatalember: korántsem véletlen, hogy két esztendő után éppen ide tért vissza pihenni az almádi pártról. Mert akármilyen szén is a balatoni szülőföld — télen idefenn csak másabb.., Igaz lenne? Nászutas. szabadságom katona bó’int ifjú hitvesihez kc- zelébb húzódva, s a pesti kórház élelmezésvezetője helyesel. Itt nincs egyenruha, szolgálat — s az aki egész évben mások szájízét keresi, most kollégái főztjét kóstolgathatja ráérően. S bizonvára szívesen kóstolgatná Répái Géza is. naphosszat él nem mozdulna a rokonoktól, ismerősöktől kapott sertésaprólék mellől — de hát nem teheti, ö az üdülőszálló főszakácsa, így kötelessége most is a konyhához láncolja. Mint nyolc év óta mindig... Neki talán nem is olyan varázslatos ez a hegyi karácsony: beiglit süt, halat ránt, szárnyast tölt, százféle jó falat között válogatva keresi 320 vendég kedvét De azért mosolyog a főszakács, eine ve tik magukat munkatársai, akárcsak a felszolgálók, takarítók, a portás, a liftes, a fürdőmester, vagy éppen lenn, a mélybep Palotai Jenő, az egyik fűtő — amikor az „elvesztett” ünnepre célzok. Mivelhogy megszokták már — magyarázzák — korántsem terhes számukra a kibúvót nem tűrő feladat. A szabadságukat többnyire máskor veszik ki —, úgy tudják, "hogy az idén csuoán Pluhár ■Andris bácsi, a főkertész utazott el közülük — s nincs ebben semmi különös. Hiszen végiére is oly mindegy, hogy mikor kerül erre sor... Azért — nyugtatnak meg — egy kicsit megálltak ők is. jutott nekik Is karácsonyból. A bárhelyiség mennyezetéig é”ő csillogó fa alá számukra is hoztak valamit. Tegnap, a vezetőség és a szakszervezeti bizottság megajándékozta a gyermekeket s örömükben osztoztak és annak örüllek, hogy az asztaloknál egyetlen borús tekintetet sem láttak^.. S egy kedves meglepetés még mindig hátra van — teszi uiját titokzatosan a szájára Rausz Emil, a szálló KISZ-tit- kára és fő mókamestere —: műkedvelő együttesük hétfőre ' kitűnő műsorszámokból válogatott össze egy csokorra valót De olyat ám — tolija meg nem kevés büszkeséggel — amelyet januárban majd a tv is bemutat. A százötvenezredik galyatetői üdülővendéget csalogató riportjában. Kettős ünnep, kétféle ünnep. Itt a hegytetőn, havas fenyők alatt ilyenek a karácsonyok. . j (gyóni) Váraszói december A hegyeken hósipka, de bent a faluban dél tájon megcsordul az eresz. Egy ötéves kislányt ródlin húznak végig a Fő utcán, a sarkon betlehe- mesek énekelnek. Az „öreg” bozontos fején félrebillen a csákó, borízű hangján mindenki mosolyog A karácsonyt várja a falu. Egy asz- szony hurkatöltővel fut át a szomszédba, a szövetkezeti boltban egymásnak adják a kilincset Q — írni szeretnék Váraszóról, a megye egyik legkisebb falujáról. Molnár Pál, a kisbíróból lett vb-elnök láthatóan megtiszteltetésnek veszi a szándékot, és áthfv a szomszéd szobába. — Mi érdekelné? — Minden lényeges és fontos, ami Váraszóval áll kapcsolatban. Először a nacionálét kapom. Az elnök élő lexikon, és a kimutatásokat, feljegyzéseket inkább csak megszokásból rakja maga elé. — A lakosok száma 873 és 260 ház van a mindössze két utcából álló faluban. 1962 óta 81 (!) új ház épült a felszabadulás óta 150, tehát több, mint a fél falu. Az ablakból látom a havas hegyet a házaknak támaszkodó erdőt a falun keresztül kígyózó patakot, amelynek a nevét senki sem tudja. A váraszói elnök jól ismeri a falu dolgát és következetes ember, mert feljegyezteti velem a továbbiakat: — Az utóbbi években a lakosság az ipar felé fordult azelőtt úgyszólván mindenki summásnak járt. Most tY) százalékuk Özdon, Borsodnáöas- Uon. Diszkóban. Mizserfán dolgozik, • többiek a szövetkezetben. Naponta öt munkásjárat indul a pici faluból. A faluban öt pedagógus van, villanyt 1960-ban kaptak. Minden házhoz jár valamilyen folyóirat vagy újság, a posta 36 tv-t tart nyilván. Az elnök elhallgat — A szaporodás következne... — Természetesen érdekel. — 1960 és 1964 között a szaporulat és halálozás aránya rossz képet mutat. Egy fő az élők javára. Azóta évente átlagosan 15-en halnak és 4— 5 gyerek születik. A búcsúzó esztendő hozott csak változást, hiszen 1966-ban már 10 (!) születést jegyez- tek be az anyakönyvbe. s Már nem vagyunk ketten az elnökkel. Emberek jönnek, és leülnek. Hallják, a faluról van szó, és ez nekik is téma. Negyvenöt körüli férfi érkezik, őt is hellyel kínálja az elnök. Pár perc múlva bekapcsolódik a beszélgetésbe és sommázni próbálja a tényeket a hogyant és a miértet magyarázza. — Itt, kérem, óriási a változás Tessék, nézze meg ezeket a gyerekeket ,a múltban a dzsentrik fiai, lányai sem jártak különbül. És a házak! A tornyos, erkélves „kastélyok”, a bánvász-rezidenciák. — Elnézést! önnek mi a foglalkozása? — Bányász vagyok Mizserfán, szalagkezelő. Korábban katolikus pap voltam. Jelenleg felsőfokon teszek német nyelvvizsgát, és oroszul tanulok. És hogy el ne felejtsem! Én vagyok a községi Népfront-titkár. — Miben látja a születések számának alacsony voltát? — Magas mércét állított a falu az életszínvonal terén. És ehhez alakítják a szaporodást Egy-két gyereknek biztosítani tudják a módot, a szép ruhát, a stafírungot, de nagy család esetében ez már nem megy. Lejjebb pedig nem adják... Már a titkár irodájában ülünk. Itt az említettek mellett egy nyugdíjas férfi és egy idős asszony is beleszól a beszélgetésbe. — Sáros a falu. Községi el Jesztés bői tető alá került az orvosi rendelő és a könyvtár. A tanácsok megalakulása óta 2,5 kilométer makadámutat építettek, de sok helyen még feneketlen a sár. Elkészült az új templom is. Személyenként — a csecsemőket is ideszámítva — több mint fél ezer forintot adtak össze a hívek, de akadt, aki tízezret áldozott — Járdára még nem futotta — magyarázza az elnök. Váraszónak egyetlen méter gyalogjárója sincs, az ivóvízellátással is baj van. Az évi költségvetés összege mindössze 76 000 forint. B Két évtized alatt szinte újjászületett ez a kis hegyi falu. A hajdan még bogárhátú patics-keritése* házak helyén fürdőszobás lakások, nőttek ki a földből, a gyár,, a bánya mély, tüdőig ható lélegzethez juttatta a falut és ebből a lélegzetből eredt az újjászületés. A termelőszövetkezet 670 hold szántón gazdálkodik, annak 80 százaléka hegy. A munkának meg a műtrágyának köszönhető, hogy 9 mázsa búzát termelnek holdanként — A jövőt az állattenyésztés és a melléküzemág jelenti. Kovács Károlyné raktáros a vezetőségre, az elnökre tereli a szót — Meg ne feledkezzék róluk. A mi elnökünk olyan ember, akiről feltétlenül írnia kell. Grafikonokat pillantok meg a falon. Ezek beszélnek a távol lévő elnök és főkönyvelő helyett: Az egy tagra eső jövedelem 1961-ben 2600 forint volt, 1964-ben 5600 és most jóval túl vannak a kilencezren. Az egy szántóegységre jutó gazdálkodási eredmény 1961 óta megkétszereződött és az idén állami támogatás nélkül már a saját lábukon állnak. 0 Megint a tanácselnök irodájában ülünk. Szó kerül az Árpád-kori műemlékről, arról, hogy a polgári autó- buszjáratok nem elégítik ld az igényeket és a fél nvolcas reggeli autóbuszról szinte mindennap lemaradnak az emberek. Elmondják, hogy férfi- és női fodrász kellene, mert 120 olyan nő van. aki máshol csináltatja a haját. Itt tudom meg, hogy a nyolc általánost végzett lányok és fiúk közül ma már többen itthon maradnak, és jelenleg „hét” szakmunkástanulója van a szövetkezetnek. s A termelőszövetkezet fafeldolgozó üzemében sivítanak az esztergagépek 35 asszony —, akik ezelőtt csak kapát meg ásót láttak — automata és félautomata szerszámokon dolgoz’k. Bélyegzőt, nyújtófát készítenek exportra és belföldi fogyasztásra. A cso- magolóban originál ládák. Egyenesen Angliába indu] a több ezer darabból álló szállítmány. — Másfél milliót hoz ez a kis üzem, és tíz forinttal emeli a munkaegységet... Az utcán találomra állítok meg legalább tíz embert. Valamennyien dicsérik a 35 éves, új tsz-elnököt. oki agrármérnök, és — amint a vár- aszóiak mondják — kiemeli a szövetkezetét. Az elnök háziasszonya megéli, hogy a napokban 2—3 üzemi m”n- kás is megállította az elnököt, és felajánlották: visszaiönrének falujukba. A termelőszövetkezetbe. Az iskolából kifelé jönnek a gyerekek. Akinbáskásan. szénen ö'tözve, kivétel nélkül valamennyi. A függönyökön túl már állnak a karácsonyfák, alattuk az piándéknk. Szalay István
