Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-25 / 304. szám

Dombra kapaszkodó hosszú utca, a domb tetején templom. Az utca közepe táján, új épü­letekkel szomszédosán — régi, öreg ház. Szabadtéri múzeum­nak beillő építmény. Deszka- kerítés fogja elől. Utcára te­kintő fala hófehér ábrázat, két tenyérnyi ablak rajta a szem, Eltemette az anyósát, három testvérét, s fiatal asszonylá­nyát, a tizennyolc éves Máriát Csak a férjét temették másoik, messze idegenben, túl a nagy vízen. — Huszonnyolc tavaszán, Szent György napján kereke­dett fel az uram. Kis kézi kuf­sza. 1948-at jegyzett a naptár, mikor októberban megírta, ké­szül hazafelé, karácsonyra itt­hon lesz. — Pénzt akart hazahozni és valami autó ütötte gyomron, abba halt bele... Vigyázva emel le a falról egy bekeretezett nagy fényké­b srzelld ívbe ölelkező homlok­zata is deszkából ácsolt. Itten él néhai Pejkó Pál asszonya öz­vegyül. Nyitott a kapu, de a portán senki teremtett tólek. Futva jön a szemközti szom­széd öregasszony, ő adja az út­baigazító jó szót: keressem a lányánál, ide nem messzire van az a ház, sárgatéglás. — Szerencséje van, kedves — mondja —, éppen tegnap jöttem meg Pestről az onokám- tól. Mindenszentek óta itthon se jártam. Nem is tudom, hogy hagytam a házat, azóta nem volt takarítva. Kilép az autóból, ami a há­zához hozta. Száras, botoscipő a lábán, elmerül a sárban. — Ez a sár... ez a sár... Nagyon elengedte magát a hó. — Visontai vagyok én, ott volt juhász az édesapám. Há­roméves koromban kerültem át Domoszlóra és itten élek az­óta is... Aztán egyszer elfe­lejtettem, hol is jöttem világ­ra, s Ide. a domoszlói parókiá­ra állítottam be a keresztle­vélért. Mikor sokáig keresték és nem találták, akkor jutott eszembe, hogy eltévesztettem... Fekete kendője van, fekete ruhája, a haja. ami a kendő alól elővillan, teljesen fehér. Mintha rajzolták volna a rán­cait. Sokat szenvedett, sokat tűrt életében. És sokat teme­tett... Két és fél éves volt, hogy földbe tették édesapját. fért vitt, abban egy öltözet ru­hát, tiszta ingeket, lábravalót, meg kis élelmet is. Harmad­szor úszta meg a nagy vizet, az óceánt. Kanadába ment. Tizenháromban kötötte be a fejét Pejkó Pál. Alig éltek együtt, vitték a háborúba. „Ott volt utoljáig. Kétszer is sebe­sült ...** Egymás után jöttek a gyerekek: János, Anna, Mária, Erzsébet A legkisebbik lányt csak fényképen láthatta Pejkó Pál, viselősen hagyta itt asz- szonyát, s mikor a leányka megszületett, ő már túl volt az óceánon. — A négy gyerekkel éltem, meg anyósommal. Hatodma- gam... A dologban nem volt segítségem. Magamnak kellett végeznem mindent. Egymást váltották az évek. Nehéz, keserű évek. Igaz, gyak­ran jött levél a vízen túlról, jött egy kis pénz, meg csomag is. Csak a férj nem jött. Húsz évig nem jött. Pedig mily hű­séggel várakozott. Hűséggel várt, mint Pénelopé. Várt tisz­tességgel és kitartással, várt szerelemmel, mint Szolvejg: .......de tudom, hogy visszatérsz id e még, / várlak, megígértem egyszer rég, de rég. / Bárhol vagy, adjon az Isten erőt! / Áldás, ha megállsz fenn széke előtt! / Ha visszajöhetsz, vár­lak türelmesen; / s ha odafenn vársz, ott látlak meg, kedve­sem!” Pejkó Pál nem jöhetett visz­pet Családi kép. A fényképen ott a három lány, s a fiú Já­nos is, fiatal feleségével; és asszonya mellett ott feszít tö­mött. nagy fekete bajszával Pejkó Pál is. — Ügy vétettük le magunkat, hogy az ő helye üresen ma­radt mellettem... A képet ki- küldtük neki, s ő megnagyítot­ta, úgy, hogy a képen mellet­tem legyen. Aztán visszaküldte. A falon ott egy másik fény­kép is. Pejkó Pál sötét ruhá­ban, a kis zsebben fehér ken­dővel — ravatalon. Az élő he­lyett ez a fénykép érkezett — karácsonyra Csendes szomorúsággal sdmft- ja a képeket. Szemének sar­cából arcának ráncain száll le a bánat szájának szegletéig. — ,. .Eltemettem egy gyer­mekemet, a hármat felnevel­tem. Mindahányan itt élnek körülöttem, dolgoznak a téesz- ben. A fiam, akit abban a kék ruhában látott, a szövetkezet­ben traktoros. Van négy uno­kám, meg egy dédunokám... A hetvenkettedik esztendőt tapossa, öregségi járadékot kap a szövetkezettől, meg egy kis háztájit. — A szőlőben, a kertben még elmotoszkálok ... Elkísér a kapuig. Hideg, bor­zongató szél fúj. Veszettül cl- bálja a kert öreg fáit. Pedig lefosztotta már rég a gallyak­ról mind a levelet. (pataky) 1952. FEBRUÁR 10. Alatka- pusztán 16 parasztcsalád meg­alakítja a Kossuth Termelőszö­vetkezetet ... A hevenyészve kialakított irodában — a szom­szédos helyiség istálló volt — szűkén, de elfértek valameny- nyien. Kevés szó esett, vala­mennyinek nagy súlya volt; 62 hold kitűnő minőségű föld állt össze — közte 40 hold gyümöl­csös. Olyan föld, amelyből egy hold biztosítani tudta egy munkás egész évi keresetét! — Ha ebből lesz valami — vélekedett mindenki —, annak jónak kell lennie, különben örökre elhajíthatják a szövet­kezés gondolatát... — Szívesen vállalta? — kér­dem Kiss Zsigmondiéi, az el­nöktől most, amikor a 15. zár­számadásra készülnek a hevesi Kossuth Termelőszövetkezet­ben. — Jó érzés volt, hogy min­denki rám szavazott... Ülünk az új irodaház jó íz­léssel berendezett elnöki szo­bájában — terven felüli be­vételből építették az idén — és a 15 év emlékeit idézzük. — Egyetlen zárszámadáskor —■ 1950-ben — osztottunk öt­ven forintnál kevesebbet... Pénz... nagyon sok lehet itt. Tavaly minden dolgozó tagra átlagban 23 700 forint kereset jutott Egy hold termőterület­re majdnem tizenötezer forint értékű közös vagyon esik, a te­hermentes vagyonból 42 ezer forint minden egyes tagra. — 1953-ban Fehér Márton, a boconádi Petőfi Termelőszövet­kezet elnöke besegített azzal, hogy ellenszolgáltatás nélkül átengedett egy istállót Több segítséget nem kaptunk... A környező termelőszövetke­zetek nagyobb részében alig lesz meg az idén a tervezett, ők, a Kossuthban az irodaház mellett ötven férőhelyen istál­lót építettek, hattonnás teher­gépkocsit vásároltak — terven felüL — Megelégedett? SZEMBEN VELEM csöndben ül Kiss Zsigmond, az irigyelt szövetkezet elnöke. Arca na­gyon komoly. — A fiatalságomat, az élete­met adtam érte... A tizenöt esztendő alatt-nem voltam sza­badságon. Mások tanultak... Nekem sokáig nem volt rá időm, most úgy érzem, már késő, hogy hozzáfogjak az ál­talános iskola utolsó évéhez. — Ha újra kezdhetné? — Már csak öten dolgozunk az alapító tagok közül. El tud­ják mondani, milyen nehéz volt kitartani ennek a kis közös­ségnek. Jól, nagyon meggon­doltan kellett gazdálkodni, hogy össze ne roppanjunk. Én újra vállalnám ezt a munkát. Csakhogy agronómus nélkül már nem kezdenék. Hét évig egyedül irányítottam a szövet­kezetét, csak úgy jött második­nak Herceg Ferenc. Hamarosan nyugdíjba megy, de már is­merkedik a területtel, a 170 dolgozóval a helyettes főagro- nómus. Ugyanis ma sincs egyetlen függetlenített brigád­vezetőnk. — Mi a legértékesebb tapasz­talata? — A testvéri, rokoni kap­csolatok hamar aláaknázzák a vezetők tekintélyét. Én azt tar­tom, hogy ha kellett, inkább velük veszekedjek, semmint a szövetkezet többi tagjának a bizalmát elveszítsem. Megta­nultam, hogy a közös pénzét a magaménál is jobban tisztel­jem. Inkább az enyémből en­gedtem veszni, mint a közös­ből egyetlen fillért is. Nem bántam a pénzzel, az első perc­től kezdve pénztárost nevez­tünk ki és megszerveztük a rendszeres ellenőrzést Éppen ezért ellene vagyok az úgyne­vezett szabadpiacolásnak is... Még sokáig szeretném élvezni a tagság bizalmát NYÁRON HAJNALI három­kor, télen 4—5-kor kezd, és este 6—9 óra, amikor hazake­rül. Sokan annak tulajdonítják a népszerűségét is, hogy min­den munkahelyet felkeres, sze­mélyes jelenlétével elejét tud­ja venni minden fegyelmezet­lenségnek, visszaélésnek. — Hogy látja most a szövet­kezet helyzetét? — A tagság átlagos életkora 37 év, — lassan már én leszek öreg — teszi hozzá nevetve, és nem tűnik dicsekvésnek az a sok kiugró eredmény, amelyet egymás után felsorol. A szá­mok és szavak mögött mindig ott érezni a 170 dolgozó fárad­hatatlan munkáját is. EREDMÉNYEIKNEK híre sokfelé eljutott már. Az idén az országos verseny ötödik he­lyezését nyerték el és a megye legjobb szövetkezetének járó vándorserleget. A serlegen Er­dőtelek, Tamabod és Abasár neve szerepel, negyediknek az övék, és úgy hallottam már a szövetkezetiektől, hogy sokáig itt kell még maradnia. A tizenötödik zárszámadás újabb sikert ígér. Az elnököt — idén a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki — olyan úton vezeti a tagsá­got, amely kikerüli a buktató­kat és az egyenletes fejlődés­hez vezet. PUlsy Elemér 5** *- Uram, elutazna ön mondjuk a Marsra? — A Marsra? Meg van maga őrülve? Hát mit lehet ott venni! ★ Férj a feleséghez: — A világegyetemben csak egy kis pont a tejútrendszer. A tejút­rendszerben csak egy kis pont a naprendszer. A naprendszernek vacak kis bolygója a Föld. A Föld térképén meg se lehetne találni a la­kásunkat, még az utcát se. S te most nekem azzal jössz, hogy ki az az Anci, aki Berettyó­újfaluról levelez velem... — Pszt, rájöttem, hogy Pacolai igazgató miért nem akar űrhajós lenni... Elvesztené a súlyát... ★ Változnak az idők. Galileinek állítólag to- porzékolnia ke'.lrtt, miközben azt mondotta, hogy igenis, mozog a Föld. Manapság elég eh­hez négy féldeci az erősebbekből és csak tán­torogni kell, hogy ezt mindenki rögtön el- higgyje. (—ój Buttler kontra Butt/erné Valóban különös házasság volf... Mindjárt sietek megjegyez­ni. hogy itt nem Mikszáth Kálmán regényének cáfolata következik. A „Különös házas­ság” témáját az író egy közel negyven esztendeig tartó per­ből vette, és a saját eszközei­vel dolgozta fel. Mikszáth nem történelmi regényt írt, így írói szabadságát nem is korlátoz­hatták évszámok, tények, s ezt az olvasó, aki ismeri a regényt, nem is várhatja el anélkül, hogy torz képet alkosson ma­gának az irodalomról. Maga a per egyébként arról beszél, bogy gróf Buttler János és Dőry Katalin grófnő házassága — valóban különös házasság volt. Esküvő- expressz ajánlva ••• Buttler János, — akiről a korabeli írások elmondják, hogy „fegyelmet nem ismerő, könnyelmű ingatag ember volt —- tizenharmadik gyerekeként született családjának. Iskoláit hagy kínnal a második „gram- maüsta” (gimnazista) osztályig vitte csupán, ennek azonban nem sok hasznát vette. Még apja életében megismerkedett báró Eötvös Ignác házánál Dő­ry Katalinnál, akinek tizen­nyolc esztendős szépsége láng­ra lobbantotta szivét, s a jelek arra vallottak, hogy Katalin is rajta felejtette a szemét az ifjú grófon. Mindebből az -lett, hogv amikor az Eötvös család az 1792. év farsangját Egerben töltötte — velük a grófkisasz­é Mmisű 1966. december 25., vasárnap szörny — Jánost mindennapos vendégként fogadták a háznál, aki ezzel még nem érte be, hanem farsang utolsó napján Kassára utazott, ahol meg­kérte a szüleitől Katalin kezét. Nem kapott kosarat. A sors úgy hozta, hogy a májusi ko­ronázási országgyűlés idején Pesten már meg is tarthatták az eljegyzést annak rendje és módja szerint: megkötötték a szerződést, amelyben az ifjú vőlegény 30 000 „rhénes forin­tokat” kötött le arájának va­gyonából. A baj akkor kezdődött, ami­kor a fiatalok hirtelenjében elhatározták, hogy a lehető legrövidebb időn belül házas­ságot kötnek.Ez azonban an­nak idején nem volt valami egyszerű: egyrészt, mert Butt­ler János még kiskorúnak szá­mított, másrészt, mert a szo­kás azt diktálta, hogy három­szor, vasár- és ünnepnapokon, ki kell hirdetni a templomban a fiatalokat. Ehhez viszont sok idő kellett, s ki tudja miért? nekik nagyon a körmükre égett az esküvő. János gróf kérte Eszterházy Károly egri püspököt, hogy mentse fel a háromszori kihirdetés alól. A püspök erre nem volt hajlan­dó, sőt, amíg az ifjú ,ycuráto­ra”, Fáy Bertalan nem adja beleegyezését a házassághoz, betiltotta a további hirdetést *s. Levelekkel szaladtak a futá­rok, kérés és fenyegetés, szem­rehányás és Intés, aztán csak megiött az engedély, s augusz­tus 20-án a girincsi templom­ban, két szál tanú jelenlétében (mindkét család távol tartotta magát az esküvőről) a nagy- mise után megtörtént a boldo­gítónak vélt „igen” elrebegése. Innen a fiatalok azonnal Erdő­telekre utaztak, hogy megkezd­jék mézesheteiket. Sokáig nem volt semmi baj, Nem volt hiány a boldogságban. Az első gyerek azonban halva szüle­tett, Buttler pedig nem tartván kötelezőnek a házastársi hűsé­get, ifjú neje Nagy Zuzsanna nevű komomájával sok kelle­mes percet töltött, amíg Butt- lemé észre nem vette, s első mérgében pofon nem teremtet­te a lányt Zsuzsanna bosszút esküdött s amikor Buttlemé betegségének enyhítésére a ránki fürdőre utazott, elérke­zettnek látta az időt. A gróf fülébe jutott így egy kelle­metlen hír: feleségének egy ré­gi ismerőse. Szirmay József igen gyakran látogatja a gróf­nőt! Itt lett aztán vége min­dennek ... Ez 1794-ben tör­tént A nagy jelenet után Ka­talin grófnő Egerbe költözött, férje indulata elől. Nem sok­kal később mégiscsak vissza szeretett volna térni a családi fészekbe. Buttlemek azonban nem kellett... A pénz tényleg nem boldogít Katalin grófnő tárcája kez­dett kiapadni. így még 1794. augusztusában beadta a kere­setet az egri szentszékhez, hogy az kötelezze férjét: vegye őt vissza, vagy fizessen tartás­díjat. Abban az időben nem volt olyan könnyű a válás. A házasság teljes felbontása előtt még volt egy állomás, a különélés, amely szintén ítélet alapján nyert „jogot”. Amíg nem kezdődött meg a per, hogy Buttlerné éljen valami­ből, fegyvereseket küldött fér­je tarcali szőlőbirtoikára, akik leütve az ottani szolgákat, száz hordó bort szekérre rak­va, tértek vissza Egerbe. A per decemberben kezdődött, ahol kölcsönösen hűtlenséggel vá­dolták egymást. ítélet azon­ban csak 1796. augusztusában született. Kötelezte Buttler fe­leségét hazaszállítani, s amíg ezt nem teszi meg, fizessen évi 1800 forint tartásdijat. A férj azonnal fellebbezett a prímási székhez. Közben alkudozott a nejével, elfogadhatatlan felté­teleket szabott, és mindent el­követett, hogy ne kelljen sokat fizetnie. Aztán a grófnak eszé­be jutott, hogy ha ez így megy, örökös nélkül hal meg, s 1801- ben hazavitte Katalint. Pá- dányban éltek 1803. teléig, ak­kor Buttler megint kiadta a fe­lesége útját Újra per a tartás­díjért! Ezúttal a csatnádi püs­pöki szentszék volt a soros. íté­let is született, de közben a pénz értéke egyre romlott, Ka­talin asszony pedig egyre job­ban költekezett — nem tudott bánni a pénzzel. Per pert kö­vetett, s a grófnő egyre köve­telőzőbb lett. A szentszék 1819- ben 5000 forint tartásdíjat ítélt meg, s ezzel befejeződött a tar- tásdíj perek sorozata, hogy egy újabbnak, és érdekesebbnek adja át a helyét. Válni- minden áron! Buttlemaik megint eszébe jutott, hogy még nincs örököse. Mivel Katalint nem volt haj­landó férji szeretetében része­síteni, elhatározta, hogy fel­bontatja a házasságát, s egy termékenyebbet köt. Sávoly Sámuel személyében nagyszerű ügyvédet talált, akivel kidol­gozták a tervet. A házasság érvénytelenségét akkor köny- nyű kiharcolni, ha az esküvő kényszer hatása alatt történt meg. Ilyesmire a gróf eddig soha nem hivatkozott, de ez nem zavarta. Az erőszakra va­ló hivatkozáshoz az az idő adott alapot, amikor 1792. jú­liusában azt ígérte jegyesé­nek, hogy csak augusztus vé­gén látogatja meg, s egyszer csak a gróf mégis Girincsen termett, ahol elhatározták, hogy az esküvőt minél hama­rabb megtartják. Ez a rész ho­mályos, a tanúk nagy része már meghalt, aki még él, azt meg lehet vesztegetni. A ké­szülődés Buttleménak is tudo­mására jutott, s még időben alkalmas tanúkat szerzett, akik egy része az 6 igazát, másrészt a felperes férj tanúinak meg­vesztegetését bizonyítják. A keresetet Buttler 1827-ben nyújtotta be az egri érseki szentszékhez. Közben felkeres­te a feleségét is, hogy ha nem áll a házasság felbontás útjá­ba. ad 100 ezer forintot és évi 3000 forint tartásdíjat is fizet A felesége azonban nem volt rá hajlandó. Május 17-én kez­dődött a per. Buttler tanúi ha­mar ellentmondásokba keve­redtek a kényszeresküvel kap­csolatban. Közben néhány fon­tos irat, ami a gróf ellen lehe­tett volna bizonyíték, eltűnt*' De nem lett semmi baj, mert a tanúk egymás után vallották be. hogy Buttler megveszte­gette őket. (A Buttler tálalta történet nagyrészt megegyezik a Különös házasság-ban írtak­kal). A háttérben közben a férj és a feleség hosszas alku­dozást folytatott — eredmény­telenül. A szentszék a bizonyí­tási eljárást 1831-ben fejezte be, s ítéletében érvényesnek nyilvánította a házasságot. A fellebbezés után a prímási szék is jóváhagyta az egri íté­letet (1833.), majd az apostoli szék következett volna, ide azonban — pedig bízvást meg­tehették volna — a prímási szék már nem engedélyezte a fellebbvitelt. így aztán véget is ért a közel négy évtizedes pereskedés. Buttler annyira megharagudott, hogy áttért a református hitre, de ez nem jelentett sokat a számára, mert házassági ügyekben a ka­tolikus egyház volt a döntő­bíró. A gróf, aki ezután sem állt szóba nejével, rokonok után kutatott. így akadt rá az ír származású gróf Buttler Sándorra, akire 1845. május 3-án bekövetkezett halála után a vagyonát hagyta. Ka­talin asszony bőven részesült az özvegyi haszonélvezetből, ö túlélte férjét: 1852. november 8-án halt meg, Pesten. így került végre pont egy pereskedésben eltöltött, való­ban különös házasság végére. Mindez nem történt volna meg, ha ismerve a házasfele­ket, már a történet elején fel­bontotta volna a szentszék a házasságot. A felebaráti sze­retetnek ez lett volna a leg­praktikusabb megnyilvánulása, mert a girincsi plébánoson kí­vül. más áldás nemigen volt ezen a házasságon. Kálai Gábor PEJKÓ NÉNI Út a tizenötödik esztendőhöz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom