Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-24 / 303. szám

Égr és föld közöít A füzesabonyi rendező pályaudvaron a szerelők megszállták a vezetékeket. De a for­galom zavartalan, leeresztett áramszedővel átgördül a szilíciumos villanymozdony. (Foto: Fekete Imre) Reggelente megjelenik a fü­zesabonyi vasútállomáson a füzesabonyi MÁV Villamos Vonalfelügyelőség szerelőit szállító autóbusz alaiku vá- gépkocsi. A motor után ztják a szerszámokat szál- utó pótkocsit és a fogat utol­só tagja a tornyos szerelőkocsi. A motoros menet Füzesabony, bői hol Vámosgyönk, hol pedig Mezőkeresztes irányába tart, attól függően, hogy a napi munkahelynek melyik állo­mást, vagy szakaszt határoz­ták meg. A füzesabonyi vonalfedügye. lőség karbantartási szakasza Vámosgyörk bejáratától Mező- keresztes—Mezőnyárád állo­más bejáratáig tart. Ez a tá­volság közel hatvan kilomé­terre tehető, s e távolságon belül 155 kilométer villamos- felsővezetékkel ellátott vá­gányhálózat van. Ezen a sza­kaszon kell karbantartási munkát és felügyeleti szolgá­latot tartaniuk a szerelők­nek. A járőrszerelők munkáját, (munkabeosztás szerint ez a felsővezetékszerelők megneve­zése) sokan megcsodálják. Ég és föld között lebegnek, ami­kor' a felsővezetéki berende­zéseken dolgoznák! Akrobati­kus ügyességgel közlekednek a felsővezetéken. Munkaterüle­tükön ismerik az áramköröket, 25 ezer voltos feszültség alatt dolgoznak, minden meggon­dolatlan lépés könnyen végze­tes lehet. A szerelőknek két „jó paj­tásuk”, védelmezőjük van. Az egyik a szerelőtáskával ellá­tott biztonsági öv, a másik vé­delmezőjük a földelőrúd, mely az áramütés ellen védelmez. Ha a szerelők munkahelye két oldalról szabályszerűen föl­delve van, akkor nem érheti áramütés őket. A járőrszerelők szigetelőtisz­títási munkája láványosság- számba megy. Hat és húsz méter magasságok között egy­két szál dróton lógva, vagy ülve tisztítják a szigetelőt A MÁV Villamos Vonalfel­ügyelőség emberei hatodik éve dolgoznak Füzesabonyban. Ez idő alatt igen szép eredmé­nyeket értek eL Az utóbbi ígymást követő három évben ál üzemszint fölött dolgoztak és mindhárom alkalommal igazgatói elismerésben része­sültek. (Csak a kis létszám miatt nem adható ki az él­üzem cím.) 1965-ben a „Szo­cialista munka szolgálati hely” kitüntetésben részesült a fü­zesabonyi vonalfelügyelőség. Négy szocialista brigádba tömörültek a dolgozók, me­lyek egyharmada már több­szörös véradói A szocialista brigádtagok a munkahelyen kívül is többször együtt van­nak. Tanulmányi kiránduláson és közös mozilátogatáson is többször voltak már. Három szocialista brigádtagnak kisla­kás építésénél is segítséget nyújtottak. Ä kongresszusi mur.kavw- senyben nagyszerű eredmé­nyeket értek eL Például Kle­mentina állomás átalakításá­ra 206 napot adtak. A párt- kongresszus tiszteletére 190 napra vállalták a munkát és elvégezték 170 nap alatt! A versenytáblán ,ez áll: karban­tartási munka tervteljesítése 106,2 százalék, az üzemelteté­si önköltség teljesítése 115,4 százalék. A karbantartási munkák mellett az elmúlt év­ben és az idén beruházási munkákat is végeztek Miskol­con és Nyékládházán, több milliós költségűt., A járőrszerelők nem csak Egy bélyegző ára Az utóbbi időben nem kedvezett az időjárás a szőlős ter­melőszövetkezetek­nek. Így a gyöngyös­patai Béke Termelő- szövetkezetben is je­lentős kiesést okozott a kevés termés. Kü­lönösen megnöveke­dett ezért a már jól jövedelmező gomba­termelés jelentősége. Nem meglepő tehát a gyöngyöspataiaknak az az igyekezete, hogy növeljék a gombater­melésre alkalmas pin- eeterülctet és így adandó esetben —, ha csak megközelítőleg is — pótolni tudják a szőlőnél mutatkozó bevételi kiesést. A gyöngyöspataiak számításait azonban keresztezik az ügyke­zelés furcsaságai. Mint Nagy Miklós párttitkrr elmondja* a szövetkezetnek van mintegy harminc mé­teres pincéje, amely ugyancsak alkalmas lenne gombatermelés- re. Bővíteni kellene csupán, hogy a köve­telményeknek megfe­leljen ... A műszaki tervek elkészítésével Kővári Lászlót, a Mátrai Érc­éi Ásványbánya Vál­lalat gyöngyösoroszí üzemének főmérnö­két bízták meg, aki egyébként régi patro- nálója a közös gazda­ságnak. A tervdoku­mentációk annak rendje-módja szerint elkészültek. A költ­ségvetés a bővítéssel, fűtéssel és szellőző berendezéssel együtt 1,7 millió forintot igé­nyelt. A Salgótarjáni Kerületi Bányamű­szaki Felügyelőség a terveket mind műsza­kilag, mind biztonsá­gi szempontból jóvá­hagyta. Gyorsan és eredmé­nyesen haladt eddig a gyöngyöspataiak gombaügye. Csak a pénz hiányzott a munkák megkezdésé­hez. Pénzt azonban a Nemzeti Bank csak abban az esetben fo­lyósít, ha a megyei tanács tervezőirodája is ráüti a bélyegző­jét. A tervezőiroda azon­ban nem hagyta jóvá a terveket. Üj tervek készítéséhez ragasz­kodtak. A meglepő csupán az, hogy szak­értőnek Kővári Lász­lót, az előző terv ké­szítőjét hívták meg. Az új tervdokumen­táció semmi lényeges változást nem muta­tott sem a költségve­tésben, sem a műsza­ki kivitelezésben. Bizonyára megkezd­ték a munkákat — gondolhatná bárki. A szövetkezetiek vála­sza azonban még mindig nem meg­nyugtató. — Még nem kap­tunk pénzt. Ám, ha megkapjuk is, a ter­vezőiroda részére ki kellene fizetnünk kö­zel százezer forintot Miért...? Sajnos, a munkák elhúzódásában, az en­gedély megadásában döntő szerepet játszik a pénz. Ha története­sen a gyöngyöspa­taiak saját erőből ké­pesek lennének a be­ruházás pénzügyi fe­dezésére, akkor meg­feleltek volna Kővári László eredeti tervdo­kumentációi is. A sajnálatos a do­logban az, hogy tör­vénytelenség nem történt, a rendeletek értelmében jogosan megilleti ez az összeg a tervezőirodát. A kérdés csupán az, hogy miért ilyen ma­gas a bélyegző ára? Laczik János K özéletünk egvik legizgal­masabb témája a lakás- helyzet. Napirenden tartása, megoldása társadalmi ügy. Ál­lami terveinkben központi he­lyen szerepel a lakásépítés. Közismert a 15 éves lakásépí­tési program. Megvalósításával egymillió lakásban önálló ott­honhoz jut minden magyar család. E programnak megfelelően az első öt esztendőben 282 000 la­kás épült. Most a 15 éves prog­ram második öt esztendejében további 300 000 új lakás felépí­tését és átadását tervezik. A kérdés állandóan napiren­den: hogyan lehetne még több lakást építeni, még több csalá­dot minél hamarabb otthonba segíteni, s hogyan lehetne igaz­ságosabban elosztani a felépí­tett lakásokat? A lehetőségek latolgatásánál néhány tényezőt feltétlenül számításba kell venni. A leg­fontosabb: a lakásigények döntő többsége a városokban jelentkezik, tehát a felépíten­dő lakások zömét többszintes házakban kell elhelyezni. A városi építkezés, de egyre^ in­kább a vidéki is közműves építési területet kíván. A közművesítés, az alapvető szociális és kulturális intéz­mények — iskola, óvoda, stb. — megépítése legalább olyan fontos, mint a lakások felépí­tése. A központi építkezések­nél ezeket megtervezik és fel­építik. A magánerővel épülő lakóterületeken is az igények növekedésével egyre jelentő­sebbé váló központi erőforrá­sok segítségével létesülnek Több lakást — jobb elosztást! ilyen beruházáí^ik. Miután a pénzügyi lehetőségek nem kor­látlanok, azért a kölcsönt igénylők számának állandó növekedése miatt egy lakásra számítva csökken a kifizethető kölcsön összege. De tulajdonképpen nem is a pénz a lényeg, hanem a ren­delkezésre álló építőanyag szűkös volta. A z illetékesek állítják, hogy a lakosságnak biz­tosított építési anyagkeret ele­gendő. Illetve elegendő lenne, ha közületek nem vennének el jócskán ebből a keretből. „Érthető” ez az eljárás, mert például a tanácsok a község- fejlesztési alap terhére megva­lósítandó beruházásokhoz csak 25—30 százalékos anyagfedeze­tet kapnak. Csak az nem ért­hető, miért kell ennek így len­nie a tervgazdálkodás körül­ményei között?! Miért „csör­gött” el ezeken a csatornákon a lakosságnak szánt építő­anyag — becslések szerint — mintegy 20 százaléka? Miért fordul ez elő, ugyanakkor amikor az építőanyagnormák lazasága miatt az állami építő­iparból „fekete” csatornákon sok anyag jut a szorult hely­zetben lévő magánépítkezők­nek, de főleg a „fusizóknak"? Jobb és szigorúbb építő­anyaggazdálkodás tehát jelen­tősen hozzájárulhat ahhoz, hogy több lakást épithessenek. A belkereskedelem is job­ban figyelembe kellene hogy vegye a lakossági igényeket. Növelhető a felhasználható építőanyag mennyisége a helyi anyagok fokozott alkalmazásá- sával is. Számos helyen, sok házat építettek például salak­ból készült kisblokkok felhasz­nálásával. A vályog helyett érdemes volna ezt általánosab­ban alkalmazni. Ehhez azonban az kellene, hogy erre a célra szakosított kisipari szövetke­zetek szakszerűen készítsék ezeket az építőelemeket. Eléggé elterjedt vélemény, hogy a csa- ládiház-építkezéshez a koráb­ban leállított téglagyárak ter­méskiesése miatt nincs elegen­dő tégla. Erről csak annyit, hogy annak idején 25 kis tég­lagyárat állítottak le. Azóta nyolc már újra termel. A töb­bit már más célra átalakítot­ták, mert vagy rossz volt a környék agyaga, vagy kime­rül az agyagbánya. A termelés leállítása miatt kiesett tégla- menyiséget az országban mű­ködő 174 téglagyár teljesítmé­nyének növelésével pótolják. A városi többszintes, ma­gánerőből történő lakás- építkezések jobb anyagellátá­sához járul hozzá az állami építőipar gyors korszerűsítése. Ahogy a nagypanelgyártás fej­lődik, úgy a közép- és nagy- blokk-felhasználás magár.- építkezésekben fokozódhat és egy-két éven belül a teljes gyártott mennyiséget itt hogy használhatják fel. Budapesten, a Gyáli úton gyártott blokko­kat például a XVIH. kerületi KISZ-lakótelep építésénél hasz­nálják sikeresen. Hagyományos építőanyagból akartak 1200 la­kást építeni. A blokkos építke­zés lehetővé tette, hogy 116 la­kást a közelmúltban 6—7 hó­nappal előbb és mintegy 10 százalékkal olcsóbban adtak át Ezt a lakótelepet is ktsz építi, amelynek dolgozóit a blokkokat gyártó építőipari vállalat tanította meg a blokkos építkezésre. Közismert, hogy az építő­iparban kevés a munkaerő. Ezen úgy lehetne segíteni, s ily módon hozzájárulni több lakás felépítéséhez, hogy az ér­dekelt lakáisgénylőket jobban be kellene kapcsolni a mun­kába. Elsősorban segédmun­kásként dolgozhatnának, de a szakemberek a szakmunkában is segíthetnének. Ezzel pénz­kiadásaikat is csökkenthetnék, amint ezt például az NDK-ban teszik. Megfontolandó lehető­ség ez, a gyakorlatban mégis idegenkednek tőle. De úgy is több lehetne a tettrekész mun­káskéz, ha — mint Csehszlo­vákiában — nálunk is lehető­ség nyílna arra, hogy az építő­ipar dolgozói — megfelelő fel­tételek mellett — rendes mun­kaidejükön túl vállalhatnának magánépítkezéseket. Jelentősen fejleszthetnénk a lakásépítkezést, ha a KISZ- hez hasonlóan a szakszervezet, valamint az ipari- és mezőgaz­dasági vállalatok is aktívaa bekapcsolódnának az ezzel kap­csolatos munkálatokba. Ta­gadhatatlan ugyanis az e téren uralkodó bürokrácia, amely az általa „kitermelt” élősködők hadával együtt óriási károkat okoz és sok embernek elveszi a kedvét még a társasház­építkezéstől is. A vállalati és társadalmi szervezetek eredmé­nyesen segíthetnének a tervek elkészítésében, jóváhagyásá­ban, a telekszerzésben. Közre­működésükkel intézményesen biztosítható lenne az anyag- és munkaerőellátás, a kellő szak- felügyelet. Nem beszélve arról, hogy pL több nagyüzemben le­hetőségeiket kihasználnák a saját építő- és szakipari brigá­dok, s maguk az érdekeltek is részt vennének a munkában, s ezzel lényegesen csökkenne az építési költség. A társadalmi szervek, vagy vállalatok segít­ségével szervezett építkezése­ken a gépellátást is jobban meg lehet oldani. Több lakást építhetnénk ■ úgy is, ha feleleveníte­nénk a néhány esztendeje el­indult, s azóta elhalt kezdemé­nyezést, a „félkész házépítési akciót.” Ennek az a lényege, hogy az építővállalat tető a'.á hozza az épületet, s a többi munkát az érdekeltek végzik, vagy végeztetik el. Ez is csak úgy kifezetődő, ha vállalatok, vagy társadalmi szervek koor­dinálják. Elsősorban ilyen és hasonló módszerekkel építhetnénk több lakást, s az igazságosabb elosztásnak is ez az első szá­mú feltétele. Farkas István Mi lesz az egri várban? Meglepetések a föld alatt Egy évszázad^ egy szoba A határidő még bizonytalan Amióta törvény védi Eger belvárosát, sók új és érdekes dologról hallunk, amelyek fel­derítésére ez az új törvény nagy lehetőségeket nyit A vár rekonstrukciójában! egyik fontos állomás lesz a ké­sőbbi időkben emelt épületek — annak idején a laktanya céljait szolgálták ezek — lebon­tása. Ezek alatt, a kutatások szerint, értékes és érdekes románkori épületmaradványo­kat rejteget a föld, amelyeket a tervezett időben napvilágra hoznak, feltárnak, s „kőkért’’ formájában egyik új érdekes­sége lesz az egri várnak. A je­lenlegi képtár és népművészeti múzeum épülete tűnik majd el, hogy felszínre kerülhesse­nek a régi korok tanúi. És mi lesz a képtárral, a népművésze­ti remek kiállításával? Űj he­lyiséget kapnak, a tervek sze­rint a Széchenyi utcában, a je­lenlegi finommechanikai vál­lalat autójavító részlegének helyén. Az épületet felújítják, amely önmagában is nagyon szép lesz. A múzeum mellett, a pincegazdaság közreműködésé­vel új érdekesség, méghozzá régen várt érdekesség is helyet talál itt: egy úgynevezett bor­múzeum, ahol természetesen kóstolni is lehet. Minden te­remben más borfajtát mutat­nak be, korhű berendezéssel „körítve.” Az épület rendbe hozása és a berendezése több szerv, a tanács, a pincegazda­ság és a műemléki felügyelő­ség feladata is lesz. Ami a ha­táridőt jelenti, egyelőre 1975. szerepel a tervben, ez azonban túlságosan hosszú idő. A ha­táridő-módosítással jelepleg a legmagasabb fórumon is fog­lalkoznak, s remélhetőleg a megoldás mindannyiunk szá­mára kedvező lesz. Mmiisőű 3 1966, december 24., szombat nappal, hanem üzemzavar esetén éjjel is dolgoznak. Min­den éjjel egy készenlétes bri­gád a vonalfelügyelőségen al­szik. Esőben, hóban, megjege- sedett vezetéken is dolgoztak éjnek idején, lámpák fényénél. El kell végezniük a munkát éjjel is, mert a villanyvona­toknak kell a pálya, a vasút, az ország vérkeringése nem állhat meg.., Szigetvára József Nem mindennapi kísérletre, új feladatok megoldására ké­szül a Heves megyei Építő­anyag- és Vegyesipari Válla­lat: Kertész utcai üzemében egy Dunántúlról átvett profilt honosít meg, pontosabban az acélpánbélszekrények gyártá­sát kezdi eL A nyáron még csak ötlet volt, a vállalat gazdasági megszi­lárdításáról folytatott tárgyalá­sok során vetődött fel — s most a tél elején, egy meglehetősen nagy átalakulás nyitányaként valósággá válik. Mint Szeder­kényi György főkönyvelő el­mondotta, már hozzáfogtak a munkacsarnok berendezéséhez, szerelik a különféle gépeket, úgy iparkodnak, hogy 40—45 egri ember — javarészt nő — mielőbb biztos keresethez jus­son. Tízmilliós termelés Eredetileg — alig többel, mint a korábbi profilgazda, a Veszprémi Fémfeldolgozó Vál­lalat — 5,2 millió forintos tervvel számoltak, de az idő­közben megkötött keretszerző­dések jövőre már ennek csak­nem kétszeresét, a 10 milliós termelést is lehetővé teszik. Mondani sem kell, hogy a bíz- Itató kezdetnek mennyire örül­nek a Heves megyei vállalat­nál. Mivel az AP-csőszerelvé- nyek előreláthatólag két száza­lékos nyereséget hoznak, s ez lényegesen tompítja a külön­féle más termékek okozta vesz­teséget. \ A vállalat jelenlegi mecha­nizmusának átalakítására kü­lönben egyéb törekvések is vannak. A napokban az ÉM. Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalattól átvet­ték a Selypi Téglagyárat, ahol később majd bevezetik a hely­színi értékesítést, hogy a kör­nyékbeli építkezők gyorsabban jussanak a falazóanyaghoz, s megszűnjenek a sajnos még megyszerte sok^ felesleges kia­dást jelentő keresztszálli tások. Elfekvő anyagból Ugyan még csupán távolab­bi cél — de már megtörténtek az első lépések egy másik, ugyancsak új profilnak, a sa- lakblokk-készitésnek a kialaki- . tására is. A Mátravidékl Hőerőmű tá- ! rolóterén évek óta felhalmo­■ zott, használatlanul elfekvő sa­■ lakja ugyanis kitűnő alap­■ anyag, a belőle Salgótarjában i gyártott, s Budapesten vizsgált termékeik jól állták a próbákat, • alkalmasnak bizonyultak árra, ■ hogy a vállalat értékesíthesse. Az új üzemet PetőfibányámJ a helyi lakosság — harmad­részben nők — foglalkoztatásá­ra szeretnék felépíteni, köz­ponti beruházási keretből. Az elképezelések szerint mintegy harminc dolgozónak megélhe­tést nyújtható, évi négymillió forintos tervre alapozott, 8 millió darab téglát helyettesítő hozzávetőlegesen 356 ezer blokkot gyártó telep tanul­mányterve már elkészült. Re­mélhető, hogy jövőre elkezdik és be is fejezik az épitését, s a következő évben átadhatják rendeltetésének. b Stabil torzsgánla n Újságként említették még a vállalatnál, hogy ígéretet kap­tak egy 1968-as beruházásra is — amellyel a káli betonáru üzemet fejlesztik majd. Ez a telephely mostani állapotá­ban szűk, meglehetősen hiá­nyos felszerelésű, s termékei­nek magas az önköltsége. A korszerűsítéstől kétségkívül so­kat várnak, bíznak abban, hogy elvégzése után lényeges javu­lás következik mind a gyárt­mányok jövedelmezősége terén, mind pedig a dolgozók mun­kakörülményeiben. A különféle tervek eredmé­nyes megvalósításához termé­szetesen szükség van egy sta­bil törzsgárdára, amelyre ál­landóan lehet számítani. Szün­telenül keresik hát a folyama­tos foglalkoztatás módját. Arra törekszenek, hogy a vállalat üzemeiben egyre kevesebb le­gyen az időszakos munkás, fokozatosan megszűnjön a fagyszabadság, s erős műsza­ki és pénzügyi gárda, jó fel- készültség ű vezetők irányításá­val egymás után érhessék el kitűzött céljaikat ___________(gyóni) Eg y kis vállalat a jövőjét alapozza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom