Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-23 / 302. szám

Hamisan kong a vészharang?

Vélemények, tények a falusi fiatalok elvándorlásáról

SOK AGGODALMASKOI>Ö

vélemény, figyelmeztető kifa- kadás hangzik el mostanában arról, hogy a falvak ifjúsága szedi sátorfáját és meg}' a városba, iparba, az általános iskola elvégzése után és ezzel összefüggésben a falun maradó földművelők, termelőszövetkezeti tagok átlagéletkora veszedelmesen magas, sok helyen meghaladja a hatvan évet.

Valóban ez lenne a helyzet?

Tény, hogy amikor a falu áttért az új gazdálkodási formára, sokan bizalmatlanul, félve fogadták a változást, s a fiatalok jó része — az elfogult szülői véleményekre hallgatva, hogy „minden legyél, csak paraszt ne” — más foglalkozás után nézett. Hozzájárult ehhez az is, hogy a kezdeti időben valóban nem tudták biztosítani a közös gazdaságok a megfelelő pénzbeli jövedelmet és a falu kulturális lehetőségei sem voltak csábítóak. Az ipar már jóval túlhaladta a falusi viszonyokat, bár ott is mutatkoztak még a kezdeti nehézségek, így aztán, ahogy felnőttek a fiatalok, éltek azzal a „lehetőséggel”, hogy még nem tsz- tagok, s elvándoroltak a falvakból, ki iskolára, ki az iparba, sőt megyénkből nagyon sokan fővárosi. termelőszövetkezetekbe, kertészetekbe.

Agagsztó volt ez a folyamat. De... Két év óta csökken azoknak a fiataloknak a szúrna, akik_ elhagyják a falujukat, a mezőgazdaságot, és a legutóbbi felmérések szerint manapság több fiatal dolgozik a közös gazdaságokban, mint bármikor 1960 óta. Sőt! A mai elvándorlók és akik az utóbbi években elhagyták a falut, a termelőszövetkezetet, főleg azokból a 45—50 évesekből tevődtek ösz- sze, akik a magasabb nyugdíj reményében igyekeztek elhelyezkedni az iparban, hogy még ledolgozhassák a jogosultsághoz szükséges minimális tíz évet. A IX. kongresszus döntése minden bizonnyal lassítja majd ennek a korosztálynak az elvándorlását is, hiszen ezután a- mezőgazdaságban dolgozók is hasonló nyugdíjat kapnak, mint az ipariak. És ez: marasztaló érv.

MINT AZ IS, HOGY a munkafeltételek javítására most már egyre több termelőszövetkezetben gondolnak, s aki a falvakat járja, meggyőződhet arról, hogy mind több lehetőség van a művelődésre, kulturált szórakozásra és a jövedelem is összehasonlíthatatlanul magasabb, mint az első években. S azzal is egyre több közös gazdaságban törődnek,

hogy a fiatalok rendszeresen kapjanak készpénzelőleget, ledolgozott munkaegységük után.

Kozsda András, a horti Kossuth Tsz elnöke, aki még nem érte el harmincadik életévét, tehát saját bőrén is érzi, mit jelent a fiatalságnak a termelőszövetkezet és fordítva, így beszél erről:

— Szerintem az a legfontosabb, hogy a fiatalok érdekelve legyenek a mezőgazdasági munkában. A gép a mindenük, tehát gépet kell nekik adni... És teljesítménybért. Nálunk a fontosabb idénymunkák előtt mindig „összerántjuk” őket, megállapítjuk a célprémiumot, mint most is az őszi vetésnél, s ha teljesítik a követelményeket, munkabérük húsz-huszonöt százalékának megfelelő ösz- szeggel tetézhetik fizetésüket. Ez a prémium. Ezenkívül az üzemanyag-megtakarításért, és azért is, ha jobban vigyáznak a gépre és kevesebb pótalkatrész szükséges, újabb jutalmakat, prémiumokat kapnak. Ez meghozza a kedvet és ők azok, akikre mindig lehet számítani, bármily nehéz munkánál.

— És mennyien vannak?

— Negyven fiatal a gépeken, tízen az állattenyésztésben és 80-an a növénytermesztésnél. Pillanatnyilag. De úgy gondoljuk, ahogy szaporodnak a gépek, úgy maradnak mind többen a mezőgazdaságnál.

HORTON TEHAT nem fenyeget az elöregedés veszélye, de ahogy bővebben utánanéztek ennek, más termelőszövetkezetekben sem olyan vészes a helyzet, mint ahogy a vészharangok szavából ítélnénk. Nagyon egyszerű számítási művelet bizonyítja ezt, ugyanis eddig a termelőszövetkezeti ' nyugdíjasokat is bekalkulálták az átlagéletkorba, s így érthetően 60 év körüli átlag jött ki. Pedig semmiféle termelési ágnál nem lehet beszámítani azokat, akik már nyugdíjasok. A tényleges termelésben részt vevők átlagéletkora ezzel tíz évvel fiatalodik és a való helyzet'is ezt bizonyítja. A munkában részt vevő termelőszövetkezeti tagok átlagéletkora így 45—48 év között váltakozik. S ebbe az átlagba még nem számoltuk bele azoknak a fiataloknak az életkorát, akik nem termelőszövetkezeti tagként, hanem csak a családnak segítve végzik a munkát a határban, s akiknek a száma ezrekre tehető megyénkben is.

Mindez nem jelenti azt, hogy most. miután a fiatalok áramlása nem erősödik a mezőgazdaságból az ipar felé, hogy soha ennyi fiatal nem dolgozott a közös gazdaságokban, mint manapság, hogy már nincs semmi tennivalónk. Ahhoz, hogy még többen válasszák a határban, az állattenyésztésben végzendő munkát, elsősorban a munkakörülmények javítása az egyik alapvető feltétel. Pillanatnyilag sajnos az a helyzet, hogy a termelőszövetkezeti majorok, tanyák kialakításánál, a mezőgazdasági épületek tervezésénél alig-alig gondolnak az emberre. Ahogy a tapasztalatok mutatják, sokkal fontosabb, hogy a szarvasmarha, a sertés „jól érezze magát” az új épületben, mint azok gondozói. Sok helyen megoldották az állatok higiénikus etetését, tisztítását, gondozását, de az állattenyésztők, beszorulva a takarmányosba vagy a tejházba, jóval mostohább körülmények között étkezhetnek, pihenhetnek, élhetnek, mint az általuk gondozott jószágok. Ez érthetően nem vonzza a fiatalokat. Sajnos, ez az igénytelenség sokszor abból adódik, hogy az idősebb emberek egy része megszokta ezeket a mostoha körülményeket, s nem is nagyon igényli a jobbat. A fiatalok pedig azért nem vonzódnak ezekhez a pályákhoz, mert még nincsenek meg az általuk igényelt munkakörülmények. Nem utolsósorban gondot okoz az is, hogy a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokat lenézik a diákok, iparban dolgozó ifjúmunkások, mert nekik esetenként vasárnap is dolgozniuk kell, míg társaik nyugodtan szórakozhatnak.

SOKAT EMLEGETIK mifelénk is a palotása példát, ahol 300 fiatal dolgozik a termelő- szövetkezetben, mert megfelelő élet- és munkakörülményeket biztosítottak számukra, gondoskodtak kulturális igényeik kielégítéséről és így vonzóvá tudták tenni számukra a mező- gazdasági pályát.

Emlegetik, de még nem mindenütt követik. Pedig ott bebizonyították: már most mód és lehetőség van arra, hogy a körülményekhez képest jól érezzék magukat a fiatalok mező- gazdasági nagyüzemeinkben, hogy a nyolc általános után ne tekintgessenek törvényszerűen a város, az ipar felé. Az a fontos, hogy a siránkozás, vészharangkongatás helyett, figyelembe véve az igényeiket, megkapják mindazt, amit a közös gazdaságok mai anyagi helyzete megenged, s akkor nem kell félni az „elöregedéstől”.

Kovács Endre

Könyveli és forintok

^íhazdasági Itufaíólt

(7 ™

kitüntetése

A Magyar Agrártudományi Egyesület országos választmánya csütörtökön- a Technika Házában ülést tartott. Dr. Soós Gábor földművelésügyi miniszterhelyettes, az egyesület elnöke, beszámolt az ez évi munkáról, majd ismertette az 1967. évi feladatokat.

Hangsúlyozta: rendkívül fontos, hogy a mezőgazdasági üzemekben az eddiginél nagyobb súllyal szerepeljen a szakmai képzés. Az egyesület munkáját is jórészt a szakmai továbbképzés erősítésére, a mezőgazdasági termelés korszerűsítésére kell irányítani.

Ezután ünnepélyesen átadták a Magyar Agrártudományi Egyesület által alapított Tesse- dik Sámuel és Hutyra Ferenc emlékérmeket, kimagasló munkát végzett tudósoknak, kutatóknak és szakembereknek. Ugyancsak az egyesületi munka elismeréseként aranykoszorús jelvényt és oklevelet adtak ki 120 szakembernek.

Színhely: a szövetkezeti elnök irodája.

Szereplő: egy könyvszekrény. |

A könyvszekrény a kézikönyvtár őre, amelyben szépen. rendben sorakoznak a valóban hasznos, a szövetkezeti gazdálkodásban nélkülözhetetlen szakkönyvek. Mi van ebben csodalatos? A szövetkezeti kézikönyvtár, nem .közkönyvtár”, itt valóban olyan könyvekre van szükség, amelyek szakmai, tudományos segítséget tudnak nyújtani a szövetkezet elnökének, vezetőinek.

De a könyvek között is fellelhető azonban egy régebbi — reméljük, hogy most már valóban csak régebbi — szemlélet kötött, fűzött nyomai. A szövetkezet, mint fejőstehén különböző állami vállalatok számára, amelyre rá lehet sózni mindent és mindenkor, válogatás nélkül.

Miről van szó? Nos, e kézi- könyvtár viszonylag gazdag szakmai anyaga mögött a

szövetkezeti vezetők és tagok nagyobb épülésére ott található többek között az egyébként valóban érdekes és közkönyvtárban helyénvaló ob- razeovi mű, „A kínai színház”. De ott húzódik meg a gyümölcstermesztési szakkönyv mellett Nehru önéletrajza. Zentai: A mesterséges bolygók fényénél című munkája, avagy Széchenyi István válogatott írásai —, hogy csak néhányat említsünk meg az egyáltalán nem idevaló könyvek közül.

Nem az ellen emelünk itt szót, hogy legyen-e, vagy sem valóban gazdag és változatos anyagú szövetkezeti könyvtár —, bár nem éppen logikus egy-egy község könyvállományának szétforgácsolása. De az ellen feltétlenül szót kell emelni, ami a jövőt illeti, hogy kik és milyen „tervszempontok” alapján akarnak üzletet csinálni a termelőszövetkezetek zsebére, és kárára.

(—ó)

Nem divatos játékszabály...

A mindennapok gyakorla- tában a demokrácia alkalmazása egyáltalán nem könnyű dolog. Van egy vállalati vezető ismerősöm, aki szakmai tudása, érettsége mellett valóban őszinte szándékkal igényli munkatársai segítségét, tudja, hogy a tudomány, a szerteágazó műszaki ismeretek mellett — ha helyesen akar dönteni — támaszkodnia kell közvetlen munkatársai és általában a dolgozók véleményére. Ennek ellenére egy intim baráti beszélgetés során ő maga mondotta ed, hogy esetenként nehéz másokra hallgatni, a demokratizmust következetesen érvényre juttatni.

Ö, mint vezető, természetesen bheatóan, lelküsmerete- sen foglalkozik a hatáskörébe tartozó kérdésekkel, a körülményeket gondosan mérlegelve alakítja ki álláspontját és akkor jön valaki, vagy valakik é«s azt mondják: ilyen meg olyan kiegészítő észrevételük, vagy módosító elképzelésük van, ami jobb mint az övé... Előfordult, hogy egy- egy vitában elvesztette a türelmét és érvek helyett vezetői hatalmát „hívta segítségül”. .; Pedig ez az ismerősöm őszintén demokratikus módszerekkel óhajt vezetni...

Jól tudjuk, hogy a különböző vezető szervek — pártbizottságok, vállalati és tsz-ve- zetőségek — ma már sokoldalúan ismerik a dolgozók véleményét. Számos összefoglaló jelentést is olvastam már

ezekről a véleményekről, amelyek szépítés, kozmetikázás nélkül fogalmazták meg az emberek észrevételeit. Egyre ritkább a hamis, a felszínes, az íróasztaloknál kigondolt óhajokat kifejező értékelés.

|Ae elegendő-e érvénye- sülni hagyni a szólás- szabadságot, a valóságnak megfelelően összegezni az emberek felfogását, vélekedését és reálisan megítélni a tényeket, a helyzetekét? a válasz természetesen egyértelmű: nem. Attól még egyetlen vezető, vagy vezető szerv sem lehet nyugodt, megelégedett, hogy valósághűen látja a társadalmi, politikai, gazdasági viszonyokat Napjainkban az emberek minimális követelménynek tekintik a vezetői tisztánlátást, természetesnek tartják, hogy az illetékes szervek, akár kedvező, akár kedvezőtlen dolgokról is van szó — szembenéznek a tényekkel.

És mit várnak az emberek?

Reflexiót, választ és a jogos észrevételek, a reális értékítéletek nyomán: intézkedéseket, tetteket. A helytelen megnyilatkozások, vélemények esetében a józan, türelmes válasz már a tett szintjére kerül; hasonló a helyzet akkor is, ha a kérés, észrevétel jogos, de nincs mód megvalósítására, ám ilyen esetben az intézkedés várható dátuma szinte kötelező „előírásként” vehető.

A demokratizmus nem valamiféle divatos játékszabály.

Bár — sajnos — némely vezető annak veszi és csupán arra vigyáz, hogy — labdarúgó nyelven kifejezve — ne szaladjon lesre... Azaz maximum a formális választ adja meg, gondosan vigyázva arra, hogy a „felelet” elfogadható, papírral és mindenféle objektív okkal körülbástyázott legyen. Az egyik lakótelepen hat éve húzódik a bekötő járda építése. Két tanácstag „vérzett már el” rajta, az illetékes szervek hol azt ígérték, hogy megcsinálják, hol pénzhiányra hivatkoztak, a legutóbbi verzió szerint a két szerv, amely az ügyben teheti ne valamit, ezen az álláspont ton van: nem őrá tartozik, tehát a meg nem született járda helye a senki földjévé vált...

A baj csupán az, hogy ezen

a senki földjén emberek járnak, minden tanácstagi beszámolón a fejére olvassák a tanácstagnak, hogy nem tud intézkedni, holott nem is intézkedhet, mert nem rendelkezik a szükséges eszközökkel A választók pedig, az érdekelt házban, egyszerűen nem törődnek azzal, hogy kinek a hatáskörébe tartozik a járda megépítése, hog}«an vélekedik az egyik, vagy a másik illetékes szerv, óh kizárólag azt látják, hogy hat éve semmi, de semmi érdemleges intézkedés nem történt az ügyben. A lakók maguk is dolgozó emberek, ismerik az ügyek menetét, „kitenni ták a

Hogyan szolgálhatná a kereskedelem az eddiginél jobban a lakosság igényeit? Mit tehetnének, hogy a hiánycikkek számát csökkentsék, helyben gyártsák és gyorsan forgalomba hozzák azt, amit a vásárló keres? Kicsiben megoldható-e a piackutatás saját erőből, bővíthető-e a választék?

Mindez a kérdés már régebben felmerült, értekezleteket hívtak össze és vitatkoztak, de az idén egy lépéssel tovább jutották. A SZŐ VOSZ kezdeményezte, hogy az országban tíz földművesszövetkezet, ezek között a füzesabonyi és a gyöngyösi, új kereskedelmi módszerekkel kísérletezzen. Egy év elteltével milyen tapasztalatok szűrhetők le, bevált-e a kísérlet, jövőre folytat) ák-e? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ Füzesabonyban.

Gál József, a Füzesabony és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet főkönyvelője elmondta, hogy náluk a kötelező tervmutatókat már ebben az évben eltörölték. Egyetlen kötelező mutató maradt és ez a gazdaságosság. Úttörő munkát kellett végezni, de ehhez az eddiginél sókkal több önállóságot kaptak, vagyis a gazdaságirányítási rendszer reformja már érvényesül.

* Üj bérezési rendszert dolgozták ki. Ennek lényege, hogy 34 boltegységük dolgozóit érdekeltté tették a forgalom növelésében, a vevőkör szélesítésében és megtartásában, A

Új kezdeményezések a kereskedelemben

A füzesabonyi fmsz kísérletének tapasztalatai

többszemélyes boltok eladói a besorolás szerinti fizetés felét kapják fix bérként, a másik felét jutalékkal kereshetik meg. Ha a tavalyi forgalomnál többet érnek el, akkor a jutalék kétszeresét kapják. Az egyszemélyes boltokban minimális alapfizetést adnak, a kereset csaknem kizárólag a forgalomtól függ. Az eredmény: szinte kivétel nélkül mindenütt nőtt a forgalom, többet keresnek a bolti dolgozók és a füzesabonyiak bérezési rendszerét július 1-től országosan bevezették.

A fiatalok között hódít a divat

Gyakran keresték a divatos, olasz fazonú férfi cipőket, de a nagykereskedelem ezt nem tudta szállítani. Hosszabb idő kell ahhoz, hogy a gyárak az új igényekre berendezkedjenek. Különben is éremes-e? Ki tudja meddig hódít és mikor változik újra a cipődivat?

A földművesszövefkezet tartja a ló szomszédságot a cipész ktsz-szel. Megállapodtak, hogy 430 pár divatos férficipőt a nagykereskedelem kikapcsolásával átadnak. Előnyös ez a cipész ktsz-nek? Dobad József elnök' szerint igen, mert a nagykereskedelmi hasznom osztozhat az fmsz és

a ktsz, nem kell szállítani, helyben gyártják és árusítják a divatos cipőket. Elégedett a kereskedelem? Kiéin Ferenc áruházvezető és Szabó Sándor, a cipőosztály vezetője szerint igen. Valósággal elkapkodják a „füzesabonyi” cipőket.

— Én is ezt választom, mert modern és kiváló minőségű — szól közbe egy ifjú vásárló.

Siker mellett kudarc is akad

Az Egri Asztalosipari Ktsz- szel 600 000 forintos szerződést kötöttek. A nagyon keresett konyha- és szobagarnitúrákat rendelték meg, a lehető legsürgősebb határidőre. De közbelépett a Bútorértékesítő Vállalat. A közvetlen szállításhoz nem járult hozzá, nem mondott le a nagykereskedelmi haszonról és kötbérrel fenyegetőzött. Füzesabonyban azóta is hiánycikk a bútor.

Mennyi ételmaradék, moslék és hulladék kerül ki a vendéglőkből, az óvodából és a napköziből. Az idén a földművesszövetkezet összegyűjtötte és 35 moslékos hízót nevelt. A mezőtárkányi 'és a dormándi tsz-szel 100 darab hízóra szerződést kötöttek. Van is hús, friss burka—kolbász a hentesüzletben és a

kisvendéglőkben. Egyedül a

Muskátli Étterem több mint 100 ezer forint ételforgalmat csinált, mintegy 50 százalékkal növelte forgalmát. Ezzel a kísérlettel jól járt a

földművesszövetkezet, a tsz, de

legtöbbet nyert a lakosság.

Egyre többen keresik a divatos szabású, jó minőségű, anyagból készült férfi és női konfekciós ruhát. Tárgyaltak is a mezőkövesdi ktsz-szel, de az ár-, adó és egyéb megkötöttségek miatt nem jött létre az üzlet. Hiánycikk a hideg hengerelt áru, az idomvas és a keritésfonat, de a kisebb megrendelőkkel nemigen állnak szóba a gyárak.

Jogos igény,é hogy Füzesabonyban és környékén kora nyártól késő őszig mindig lehessen zöldséget—gyümölcsöt kapni? Igén. De a MÉK II. osztályú ellátásba sorolta a vidéket, így ha árut akarnák, akkor önmagukat kell ellátni. Paprikára, paradicsomra,

zöldségre és káposztára a mezőtárkányi tsz-szel szerződtek de primőrt Erdőtelekről és Hevesről szállítottak. Egy vontató naponta ment az áruért és eete, vagy reggel friss

árut kaphatott a lakosság.

Szálas takarmány-felvásárlással is foglalkozik az fmsz. A lucernát nem tudták eladni. De gyenge volt az árpatermelés,

ez új ötletet adott,

megdarálják a lucernát és 5—10 kilogrammos csomagokban lucernalisztként értékesítik. Helyben. 150 mázsát adtak el és Pest megyéből 20 vagonos megrendelést kaptak.

Valahogy megtudták a füzesabonyiak, hogy a Tiszai Vegyijíombinátnál sok hulladék habszivacsot tárolnak. Nagyobb tételt vásároltak, hazaszállították és kilogrammját 50 forintért eladták. Mennyi kabátbélés és kedves játék készült a habszivacsból!

A füzesabonyi földművesszövetkezet idei nyeresége 15—20 százalékkal meghaladja tavalyit, eléri a 2,6 millió forintot. Nem sorolhattuk fel minden új kezdeményezést, de bizonyítható, hogy a kísérlet eredményes. Jövőre folytatják és újabb 5 földművesszövetkezet csatlakozik a kísérlethez. A lakosság és önmaguk hasznára tovább növelhetnék az eredményeket, de ehhez az szükséges, hogy a szerződő üzletfelek, a nagykereskedelmi vállalatok, a ktsz-ek és helyi ipari vállalatok is fokozatosan rátérjenek a rugalmas, megkötöttségek nélküli gazdálkodásra. Az élet követeli, hogy az új mechanizmus szelleme érvényesüljön a fejekben és a gyakorlatban. F. L.

taktikát”. A húsz esztendő nem múlt el a felük felett nyomtalanul — tudják általában, hogy miben lehet és miben nem lehet intézkedni. Találóan hangzott el a IX párt- kongresszuson, hogy a nép szigorú gazda, számonkéri a vezetőktől a tetteket, vagy éppen azt, ha az indokolt intézkedések elmaradnak.

Az a vezető, aki főként arra fordítja energiáját, hogy „minél mutatősabb” választ adjon, vagy olyant adjon, hogy nem kelljen intézkedni, súlyosan téved. A lakosság, a dolgozók értenek a szóból, a nemleges, kedvezőtlen választ is elfogadják, belátják, ha az nyílt, egyenes, ám megérzik, felismerik a taktikázást. a kibúvókat kereső, mondjuk ki kereken — félrevezető szavakat.

A demokratizmus nem ér* telmezhető tetszés szerint, amelyet elesendő a szavak erejéig, felerészben betartani. Teljessé csak akkor válhat, ha az indokolt esetben a szavak párosulnak a tettekkel, vagy az azonnali eszközök híján a korrekt, beváltható ígéretekkel.

Mert a szavak értékmérője így, vagy úgy, de végül is csak a tett lehet.

fK. T.)

3

1966. december 23., péntek