Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-22 / 301. szám
Értelem és kapcsolat Találkozás Gyat mathy Tihamér festőművésszel A VETÍTÉS ALATT egy középkorú hölgy, a mellette ülő ismerősének, egy-két képhez megjegy:zést fűzött: ez talán a Nap a körülötte keringő bolygókkal, az talán egy bombatölcsér és az elpusztult házak? De az egyórás színes, diapozitív vetítés alatt többnyire szófián volt. Gyarmaty Tihamér festőművész az egri irodalombarátok, és a főiskolai alkotó kör meghívására érkezett Egerbe és bemutatta műveit. A jobbára fiatal, főleg főiskolás rajz szakosokból és néhány egri képzőművészből álló közönség néma csendben szemlélte a csodálatosan szín - gazdag alkotásokat. Ök nem próbálták magyarázgatni a művész képeit Azért mert értették? Amikor Gyarmathy Tiha- mérral erről beszélgettünk, azt mondta: mindenki rezonálási fokának megfelelően reagál képeire. Tehát értették? „Rezonáltak” rá. Ez biztos. Annál is inkább, mert nagyjából szakmabeliek voltak, képzőművészeti műveltséggel, festői látásmóddal és az alkotó fantázia érzékenységével. S mit' feleznek ki Gyarmathy képei? Erre mindenki másképp felelne — reagálási és fantáziaképességének fokán? Vajon „eltalálná”-e sok embert azt, hogy a művész mit akart kifejezni? Mert a rezonancia lehet ellentétes is az alkotóéval. Mi van akkor, ha nincsenek szinkronban, ha valaki pontosan az ellenkezőjét gondolja annak a gondolatnak, amit a művész kifejezni óhajtott? Elérte-e célját akkor a festő? Mert Gyarmathy képed gondolatokat és érzelmeket fejeznek ki a színekkel. Mint mondta, a színek a legfontosabbak. S a forma? — vetettük közbe. „Ha megfestek például egy lófejet, bármilyen színnel ábrázoljam is azt, attól még lófej marad” — válaszolta. S vajon egy egyszerű ember, aki a természetben naponta maga előtt látja a paripát. elfogadja a csíkos, vagy a lila lófejet? Egyáltalán felismeri, ugyanúgy reagál rá. mint a festő? Mert ha nem. számára már nem lófej, hanem valami más, s akkor a művész nem érte el célját. KÜLÖNBEN GYARMATHY TIHAMÉRT a nagyközönség nemigen ismeri. Műgyűjtők környezetében ismert a név. Becsülendő módon 30 év óta halad egyazon úton, a saját útján, még magányosan is. A tv és a rádió szilveszteri műsora a az is Az év utolsó napján Kossuth rádióban már Esti krónika hangulata szilveszteri lesz. A szerkesztők a riporteri munka fonákságaival nevettetik majd a hallgatókat. A fő műsor: a „BUEK 1967” — 21.30-kor kezdődik. A rádió szilveszteri vendége lesz többek között az „Angyal”, Major Tamás személyesíti meg. A mikrofon elé lép Tabi László is. Az új esztendő kezdetét 12 gongütés jelzi, majd a Himnusz hangjai csendülnek fel. A tánczenei műsor reggel öt óráig tart. A televízió szilveszter délutáni programja 15 óra 53 perckor kezdődik. Jelentkeznek a szokott műsorok, így a Tv-jelenti és a híradó is, 0.55 perckor pedig „Kapcsoljuk a VI-os stúdiót” címmel részleteket láthatnak a televíziónézők a rádió szilveszteri műsorából. Az évet búcsúztató kabaré műsorszámait 21.30-tól — „Szilveszter, vagy amit akartok” címmel a Vidám Színpadról közvetíti a tv. A látványosságot a tánckar szolgáltatja, Alfonzó operaparódiát ad elő. Rátonyi Róbert pártnere a „Plusz egy fő”-ből már ismert Rátonyi Hajnalka lesz. Közös műsorban énekel Voith Ági és Bodrogi Gyula, s közkívánatra felhangzónak az „Örökzöld” melódiák is. Ebben a műsorban rendezik meg a televízió komolyzenei fesztiválját, a közkedvelt fiatal támcdalénekesek rész-» vételével. A Húzzátok cigányok! című műsorban Sárdy János, Petress Zsuzsa és Fónay Márta énekel, népi zenekar kíséretével. Az újévi köszöntőt Sinkovits Imre mondja. Éjfél után tánczenei összeállítást sugároz a televízió. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Dobi István hagyományos köszöntőjét újév napján su- vározza a rádió 12.05 perckor, illetve a televízió 11.50 perckor. A fiúnak, huszonnégy éves korában, kétezer-háromszáz forintra emelkedett a fizetése, s úgy érezte, most már nyugodtan megkérheti Erzsi, ke kezét Elvégre két éve járnak együtt, mire várjanak? Amikor a lánynak megmondta, hogy nem tud nélküle élni, e’érzékenyült és nagyon meghatódott Erzsiké is elérzékenyült és még inkább meghatódott. Ebben nincs semmi meglepő: a lány még nem töltötte be a tizennyolcadik évét, a fiú volt az első udvarlója és az első kérője. Imre, az apránként megtakarított csekélvke rezéből ezer^volcszáz forintot kivett az OTP-ből és Erzsikét születésnapjára meglepte ©gv modern arany karkötővet — Egvre jobban szeretlek. 1966, december 23.» csütörtök Imre — lelkendezett a lány, amikor a fiú a jobb csuklójára rákattintotta a karkötő zárját. — Álmomban sem képzeltem derekabb férjet Erzsikének — mondta a mama a papának. némileg a karkötőre célozva. —t Olyan férj válik majd ebből a fiúból, aki minden áldozatot meghoz a feleségéért. — Fiatal technikus, talán még mérnök is lesz belőle — mondta a papa a mamának és a férijelölt majdani magasabb fizetése járt az eszében. Már az esküvő időpontjáról is beszélgetett a család, amikor a fiú bemutatta a lányt a főnökének. Rendek István főmérnöknek. Elég annyit tudni róla, hogy harmincöt éves, nemrég vált el a feleségétől, jó megjelenésű, dús hajú és rámenős fiatalember, havi négyezer-kétszáz forint fizetéssel, plusz _ prémium és itt-ott egy kis újítási pénz is. — Szép szőke haja van a menyasszonyának — jegyezte meg másnap a főmérnök. Imre szeme felcsillant és refrénként ismételte, hogy „szép szőke”. — És nagyon jó alakja — folytatta a főmérnök. — És szép kék szeme. És értelmes. És mai lány. — Mai — motyogta a fiú, nem kevés büszkeséggel. Imre elmondta otthon Erzsikének, meg a kedves szülőknek, hogy a főnöke milyen szépen nyilatkozott Erzsikéről. A szülők boldogok voltak, Erzsiké is boldog volt és Imre is boldog volt. A következő héten Rendek István főmérnök felhívta Erzsikét telefonon hogy szerelne vele a Rózsa presszóban munka után találkozni. — Imre úgyis túlórázik ma — bíztatta a főmérnök a lányt —, hét felé találkozhatnánk. Találkoztak is. Erzsiké este levetette a fehér köpenyét az Illatszer- boltban, ahol dolgozott, és elment a Rózsa presszóba, ahol a főmérnök már várta. — Talán valarfii baj van Imrével? — kérdezte a lány némi aggodalommal — Nem Imrével van baj, hanem velem. Beleszerettem magába. — jegyezte meg nemes egy szerűséggel Rendek. — Te jóisten! — siköltött fel Erzsiké. — Mi lesz most?! — Semmi. Saját elhatározásából hozzám jön feleségül. Imrének egyelőre ne szóljon. Ettől kezdve Imre még • gyakrabban túlórázott, Erzsiké és a főmérnök még gyakrabban találkoztak. És Erzsiké egyre búskomorabb lett Imre mellett, és egyre vidámabb a főmérnök mellett És nem szólt egy szót sem Imrének, de elmondott mindent a szülőknek. A papa azt mondta, hogy ezt jól meg kell w-dőlni. A mama azt mondta, hogy ezen nincs mit meggondolni és csak Erzsiké jövőjére kell gondolni. Rendek jóképű f'ú. főmérnök és havi négyezer- kettőszáz, plusz prémium és olykor egy kis újítási díj. Nincs ezen gondolkozni való! A papa végül is azt mondta, hogy ez valóban igaz. Erzsiké egy nap így szólt a vőlegényéhez: — Tévedtem, Imre, nem megyek hozzád feleségül! — és ezzel lecsatolta a jobb csuklójáról a karkötőt és visszaadta Imrének. — Még tizennyolc éves sem vagyok, ráérek férjhez menni. ■— Megszakad a szívem — mondta a fiú mélyről jövő keserűséggel —, pedig örülnöm kellene. Éppen ma neveztek ki vezetőnek a vállalat vidéki telepére, havi két- ezer-nyolcszázzal. — Gratulálok, kedves Imre — örvendezett a mama. — Szép karrier — jegyezte meg a papa. Imre leutazott vidékre, de Rendek István főmérnök, a központban, továbbra sem feledkezett meg róla. Egy év múlva már háromezer-kétszáz forint volt a fiú fizetése, s akkor tudta meg, hogy Rendeknek köszönheti a karrierjét és a havi háromezer- kétszázat. És Erzsikének is köszönheti. Hivatalos kiküldetésben egy kollégája kereste fel a központból. Amikor már a hivatali ügyekkel végeztek, így szólt Imréhez: — Nagy svihák a te főnököd. Udvarolgat, udvarolgat, aztán mást vesz el... Hoppon maradt a te Erzsikéd is! A fiú elámult: — Hát Erzsikének is udvarolt? — Mit gondolsz, miért helyeztek pont téged vidékre és miért kaptál ilyen kitűnő beosztást? Kárpótlásként kaptad, kedves barátom Kárpótlásként! Kárpótlás, kárpótlás — zakatolt az egyában, de tovább folytatta a beszélgetést. — És kit vesz el Rendek? — érdeklődött nagy önuralmat erőltetve. — A vörös hajú Irmát, az elnök titkárságáról. Ha elveszi egyáltalán... Azt Rendeknél sohasem lehet tudni. Ismerheted. Alighogy a kolléga elutazott, Imre levelet kapott Erzsikétől. Néhány sort írt csupán. ..Szeretnélek apuékkai meglátogatni, úgy érzem, mégiscsak te vagy az igazi”. A fiú ugyanolyan röviden válaszolt: „De te nem vagy az igazi! És én még huszonhat éves sem vagyok, ráérek megnősülni”. Egy pillanatra kísértésbe jött, hogy odaírja még: „Köszönöm a kárpótlást”. .,Szellemi rokonaim vannak, s i ez a .fontos.” Szellemi rokonai- nak Vallja a konstruktív szürrealizmus híveit. Mint kijelen- . tette, valahol a lengyel Kart- J dinszkij, vagy a magyar Moholy—Nagy és Kassák gondo- lati elődei. Önmaga számára f megalapozott világképét erős ^ akarattal juttatja művészetében kifejezésre. „Az ember ki- , jutott az űrbe, más térben ‘ mozog, mint ahogy eddig meg- . szoktuk. Ezt szeretném álra- '■ zolni.” Nála a tér nem há- ^ rom, hanem több dimenziós, j Tér, szín konstruktivitás és 1 szürrealizmus. Lexikoni fogai- : mák. S az ember? „Az ember egy horizontális és egy verti- ( kális... Értelmes, nem?” — . kérdezte többször is. Sokan , tudjuk, hogy mi a horizonté- - lis és mi a vertikális. De az i ember saját magát, vagy a ma- ■ ga képére formált világot sze- . retné látni. Nem túl egyszerű így ez a konstruktív ember- . fogalom. Talán az embernek ; ez a leegyszerűsítése ponto- ; san a laikus közönség számára , túl bonyolult. , Természetesen a művész joga, hogyan fejezi ki önmagát, de a nézőnek is joga, hogy" mindezt megértse. Ez nem a 1 naturalizmus és az elfogult ■ realizmus hívednek hangja. Gyarmathy Tihamér beszél- ; getésünk során sokszor szinte szava járásiként emlegette: „értelmes nem?” Mintha félne: valóban értelmes-e? NEM VAGYOK művészettörténész, sem kritikus, inkább hivatkozom a vetítés alatt , egyszer már idézett középkorú hölgyre, aki naív, megmosolyogtató megjegyzéseket tett i képekre, ö így rezonált? S 'ajón jól? Nem vagyok elfogult kép- őművészeti kultúránk magas zínvonalától. Nem vagyok el- ■agadtatva, ha egy ember szánon kéri a szemöldököt, s lind a 32 fogat egy portrén. 3z már képzőművészeti kultu- álatlanság. Én is azt vallom, unit Gyarmaty: a művész lem másolja, hanem létrehoz- a a világot, ahogy Picasso a 3ékegalambot. De ha ez a vi- ág sokak számára hozzáfér- íetetlen, az még nem jelent épzőművészeti kulturálatlan- ágot. A szakmabeliek szerint Jvarmathy Tihamér* * rendkívül tehetséges művész, aki Pá- izsban és Lengyelország több károsában is számtalanszor ál- ított már ki. Optimista műrészként tartja számon maiét, aki a legegyszerűbb embe- eket is művei színvonalára zeretné felemelni. „Mindeneinek fejlődési lehetőséget kell nztosítani” — vallja. Tehát nintha korát szeretné megfőzni. ALKOTÁSAI nekem tetsze- rek, csak azt nem tudom (ta- án nem is'fontos), hogy műiéiből én azt szűröm-e le, imit ő ki akar fejezni. Mert ehet, hogy aszinkronban vagyunk, s akkor engem is megfőzött. Ilyen helyzetben pe- lig a tetszésnyilvánítás értel- netlen: hogyan lehet azt ösz- szeegyeztetni, hogy bár tetszik nekem, de nem tudok reagálni a kifejezett gondolatra? Berkovits György Ciki fink nyomón Döntés a rolóügyben Vasárnap is lesz nyitva elel mi szerkóit liisérleti zárórák a vevők érdekében Nem egyszerre csuknak a vendéglők Olvasóink bejelentéseire, panaszaira reagálva lapunk november 18-i számában szóvá tettük: úgy tűnik, mintha a kereskedelmi és vendéglátóipar minden szervtől függetlenül — és sok esetben a vevők érdekeit sértve — állapítja meg a nyitás, zárás, a szünnapok idejét. Ezt tanácsüléseken, interpellációkban több esetben szóvá tették Gyöngyösön is, Hatvanban is, de a megyeszékhelyen sem volt ez ügyben megnyugtató a helyzet. Most azonban a megyei tanács vb kereskedelmi osztályának kezdeményezésére összeültek a szakszervezet, a kereskedelem, a vendéglátóipar vezetői, szakemberei, hogy az előzetes vizsgálatok után és az eddigi tapasztalatok alapján eldöntsék — a kereskedelem dolgozóinak érdekét figyelembe véve —, hogy miként alakuljanak a jövő évben az üzletek, vendéglők zárórái, szabad napjai. Megnyugtató volt hallani ezen a tanácskozáson, hogy a részvevők arra törekedtek, hogy előmozdítsák a lakosság jobb ellátását. Mert nem kevés ember érdekét kell figyelembe vermi. Hiszen egyik tanulmány alapján elmondták, hogy például Gyöngyösön hárommillió ember fórdul meg egy évben, s nem kevesebb az átmenő, üdülő, turista és helyi forgalom Egerben sem. A hatvaniak is arra hivatkoztak, hogy városukban nemcsak a helybeliek sürgetik a zárórák rendezését, de komoly igényeket támaszt a kereskedelemnél és vendéglátóiparnál az a tény, hogy százezrekre tehető az átutazó vásárolni, fogyasztani akarók száma. Ezeknek az igényeknek, érveknek figyelembevételével olyan döntés született, hogy Egerben és Gyöngyösön a téli időszakban is legyen nyitva egy-egy élelmiszerbolt, Hatvanban pedig a nyári időszakban. Javasolták továbbá, hogy ezt a feladatot a Csemege és kiske- . reskedelmi üzletek közösen, illetve felváltva oldják meg, hogy a kereskedelmi dolgozók- 1 nak megfelelő szabad időt tudjanak biztosítani. A vásárlók már most az ünnepek előtt is megnyugvással vették tudomásul — és éltek is az alkalommal —, hogy az üzletek zárórája rugalmasabban alkalmazkodik igényeikhez, ünnepnapon is hozzájuthatnak a különféle árukhoz és esténként is később húzzák le a rolót a vásárolni szándékozók ! előtt Ez a rugalmasság remélhetőleg a továbbiakban is jellemzője lesz a zárórák alakításá- . nak, erre mutat az a tény is, hogy az egri vásárcsarnokban kísérletképpen meghosszabbították az esti nyitvatartási, s három pavilonban vásárolhatnak az egriek munkaidő után is. Hasonlóképpen az egri Marx utcai zöldség- és gyümölcsárudát is másfél műszakosra változtatták. A tanácskozáson szóvá tették azt is, hogy cikkünk nyomán megvizsgálták a vendéglők, ■ cukrászdák nyitvatartási idejének helyességét és arra törekednek, hogy a lehetőségek , szerint minél jobban elégítsék ki a hullámszerűen jelentkező igényeket. Ez különösen a Mátrában jelentkezik, ahol esetenként vasárnap az odaözönlő vendégseregnek csak a 30 százalékát tudják ellátni és többször van rá példa, hogy a tejboltot már délben be kell csukni áru hiányában. Ezért, ezt a kérdést alaposabban megvizsgálva, később születik döntés a Mátrában működő boltok, vendéglők, cukrászdák nyitva tartásának ügyében. Ugyanígy a hatvaniak panaszának orvoslásaként remélhetőleg már a közeljövőben sor kerül a Zöldfa . Kisvendéglő nyitva tartásának megnyújtására is. Valószínűleg rövidesen rend lesz az egri cukrászdák, vendéglők szünnapja ügyében is, hétfőről szerdára „csúszik át” az Ibolya ■ presszó szünnapja. És minden bizonnyal megoldást találnak arra is, hogy az Eger Szálló hallja és a Grill ne egyszerre, : hétfőn tartsa zárva kapuit. Kí- ' sérletképpen ezentúl vasárnap is megnyílik az egri vasúti kisvendéglő sokat reklamált, zárt , ajtaja, s ha a környékbeliek • élnek az alkalommal, úgy állandósul ez. 1 A lakosság javaslatai, kérései, a tanácstagok interpellációi, s lapunkban ez ügyben megjelent reklamáció után tehát döntés született a rolóügy- | ben. Remiéjük, a végrehajtás , is ilyen biztató lesz a vásárlók, vendégek örömére. KlT ASZTAL — egy spontán és egy alkotó Egy kis kerek eszpresszóaszal mellett fiatalok beszélgetek. Repkedtek a csendes és íangos, az indulatos és a lefojtott szavak. Néha, mintha íehér hólavina indult volna el. eltemetve minden azelőtt el- rangzott mondatot. Máskor, nintha vörös tűz hamvasztotta ivolna el a másik véleményét. Távolabb ültem, de mégis negfagyasztott a hó és megperzselt a tűz. Négy hatalmas asztalból álló összetolt asztalkomplexum volt ' a terem közepén. Mögöttük fiatalok ültek. A falakra felaggatták képeiket és egymás elé ki- tették több példányban legépelt vers- és novella-kézirataikat Ezekről mondták el véleményüket. Az asztalfőn a vitavezetők foglaltak helyet Közelebb ültem, de nem éreztem se hideget, se meleget Az előbbi kis eszpresszóasz- tal bárhol lehetett volna, sok ilyen van. S amikor ezek a spontán asztaltársaságok hivatalos és programozott hatalmas asztalkomplexumokká vál» toznak — megváltoznak. Az Egri Tanárképző Főiskola alkotó köre egy ilyen hatalmas asztalkomplexum. Főleg magyar és rajz szakosok ülnek mögötte és véleményt mondanak egymás bemutatott műveiről, A kezdeményezés nagyszerű és nagyvonalú. A megvalósítás ' még nem tart itt. Egy-egy képhez, egy-egy iro■ dalmi próbálkozáshoz kevesen szóltak hozzá. Ez a kifejezés, ■ hogy „szóltak hozzá”, helyén- ' való itt. Bár ne lenne helyén- ' való. A vélemények ugyanis- tipikus hozzászólások voltak, ' ugyanúgy, mint egy értekezlet, A hozzászólás-stílus annyi ifjúi energiát emésztett fel, hogy elolvasztotta a hólavinát és el- ; oltotta a tüzet. Az ifjak éppen abba a hibába estek, amit olyan sokszor ostoroznak a náluk idősebbeknél. Se nem di- : csérték, se nem bíráltak — ' sztereotipeket mondtak. Igaz, szép köntösbe csomagolták, ér• telmes szavakat fűztek egymás után. Aztán egy kis kerek esz- presszóasztal mellett mindazt t elmondták., amit az alkotóké■ rön kellett volna elmondaniuk. • Újból jelen volt a hólavina és a tűz. í S itt mintha arra döbben- ’ íem volna rá, — hoay a fiata- lók csak addig fiatalok, amíg > eldugott asztalok mellett ülnek, s ha „asztalkomplexum; hoz” engedik őket, megöregednek? (B. Gy.)
