Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-02 / 284. szám

Jtana vagyok és négyszemélyes meg Köszöntjük pártunk K. kongresszusát XXXIII. — De miért? Mert gazember vagyok... mert. — Hallgass! Nemes Jani idegei felmond­ták a szolgála­tot. Hisztérikus zokogás rázta meg testét. Ar­cát kezébe te­mette. — Ne sírj! — csattant erélye­sen Tábori hangja, és az iroda sarkában, a széken ter­peszkedő SS-le- génv felé intett. — Ne szerezz örömet a köny- nyeiddel ezek­nek ... A fiatalember erőt vett ma­gán. Visszafoj­totta a még fel­törni akaró érzéseit. Amikor néhány perc múltán lecsillapodott, fakó hangon megszólalt. — Lajos bácsi. Én..: én szeretnék elmondani valamit. — Rajta... könnyíts maga­don — biztatta az öreg. — Borzasztó nehéz kimon­dani de... én... én félek a ha­láltól.. — A'tói mindenki fél — igye­kezett természetes könnyedsé­Uáö. december 2., péntek V akció fontosságát is, és a 107 részvevő elhatározta, hogy 10— 10 forinttal járulnak hozzá eg.v vietnami iskola felépítéséhez. Mozgalmuk azonban még nem fejeződött be, felkeressük a tsz többi tagjait is. Póta Miklós Hevesaranyos Gombaszüret a bányában A hatvani Lenin Tsz gomba­termelő brigádja másodszor „szüreteli” le a termést, a pe- tőíibányai gombatelepen. Több kilométerre a bejárattól, 30 tagú brigáddal dolgozik Mol­nár Gyula, a tsz főkertésze. Már az első szüret eredménye is jó volt, négyzetméterenként 10 kiló gombát szedtek le. A második telepítés termésének leszedését november második felében kezdték és már közel 30 mássa sampinyon gombát értékesítettek. A tsz jövő évi tervében sze­repel a jól jövedelmező gomba- termesztés kiterjesztése a tá­volabbi időben 20 ezer négy­zetméter területet kívánnak hasznosítani a kitermelt vága­tokból. Juhász Ferenc Hatvan Megalakult a Szilágyi Gimnázium önképzőköre Végre megalakult az idén is a Szilágyi Gimnáziumi önkép­zőköre, dr. Ladó Erzsébet ta­nárnő vezetésével. Megválasz­tottuk a vezetőséget, majd na­pirendre tűztük a 13 összejö­vetel foglalkozási tervét. Az önképzőkör tulajdonképpeni célja, hogy a kötelező tanul­mányokon túl alaposabban megismerjük a magyar és a világirodalmat, sőt más művé­szeti ágakban is jártasságra tegyünk szert. Az önképzőkör tagjai közül sokan foglalkoz­nak műfordításokkal, festészet­tel. Hamarosan megtartjuk az is­kola legjobb szavalója, leg­jobb prózamondója és legjobb helyesírója cím elnyeréséért a versenyt. Tavasszal a Gárdonyi Géza napokra számos pályázati le­hetőség nyílik, versekkel, mű­fordításokkal, kisregényekkel. Önképzőkörünk tagjaiból is lesz nevezés. Egy igazán eredeti pályázat lesz a diákhagyományok, diák­nyelvi népszokások, népi mon­dások összegyűjtése. Az önképzőkör tervében sze­repel közös színházlátogatás is, a közeljövőben Németh László színművét, „A csapdát” néz­zük meg az egri Gárdonyi Gé­za Színházban. Tervezünk még egy operaházi látogatást is, Bartók Csodálatos mandarin­ját szeretnénk megnézni. Puskás Anikó Eger Köszönet a jó munkáért Községünkben, Atkáron, a mi házunk építésénél dolgo­zott először a Tarnamenti Ve­gyesipari Ktsz kőművesbrigád­ja. Kíváncsiak is voltaic a köz­ség lakói, milyen munkát vé­gez a ktsz. Őszinte örömünk­re szolgált, hogy családi há­zunk építésénél Papp András és Kovács József kőművesek és Fekete József villanyszerelő vezetésével, kifogástalan mun­kát végeztek a ktsz kislakás­építő brigádjának tagjai. Nem­csak mi vagyunk elégedettek, a község lakói is elismeréssel beszélnek a végzett munka Ha így is van, azért máj ij nyomán a tarnamérai ktsz-ről. Köszönjük a jó minőségű mun­kát. Török Ferenc Atkár i — Mindez nagyon szép, d< ; vajon marad-e itt a megyében' Most ugyanis az üzletekbe! egyáltalán nem kapható elekt­romos kávéfőző. — Bár ebebn az ügyben nerr én vagyok az illetékes, de úgj tudom, a Berva vezetői mái tárgyaltak a kereskedelemmel s így Heves megye is elegendc mennyiséget kap. — Nem akarom megbántani de tapasztalatból tudom, köny- nyen tönkremegy a gumibetét Lehet-e majd pótlást kapni? ■— Ezt megígérhetem. Gumi­betétben nem lesz hiány, de kapható más alkatrész is. — Olvasóinkat bizonyára ér­dekli a Lunapress ára is. — Előreláthatóan 240 forin­tért kaoható leszek, de még nincs végleges döntés. — Befejezésül: Miért neve­zik Lunának? — Ezt a névadóimtól kellene megkérdezni Persze, azért én is sejtem. Azt mondják, olyan modern a külsőm, hogy ilyen modem, divatos név jár hoz­zá... Talán magának nem tet­szik? Többet már ne is kérdez­zen, lejárt az időm, — 12 perc — tessék, itt a friss kávé... — ízlik? — Igen. (márkusz) í ajándék Z-társasház városi KISZ-bizottság titkára: — A korlátokhoz az anyagot most szereztük be, ebben is segítettünk. Elkészítésük már könnyen megy, mert nagyon egyszerű formát ír elő a terv. — A korlátok elkészítése sem veszélyezteti a határidőt, így igaz — erősíti meg Bognár József. Mindent összevetve tehát azt mondhatjuk, csupán a ktsz ve­zetőségén múlik, hogy a hu­szonegy fiatal család mikor költözhet az 6150 gyöngyösi KISZ-társasházba. Ha az üve­gesek hozzáfognak még most a munkájukhoz, akkor ... — December 20-rá szeret­nénk átadni a lakások kulcsát az ifjú tulajdonosoknak — ál­lapítja meg Bata József. Az építésvezető erre nem szól semmit, csak kétkedőn rá­néz a város KISZ-bizottság titkárára. Valóban szép karácsonyi ajándék lenne. így lesz? ...(g. molnár) get mutató szavakkal felelni Tábori. — A legbátrabb em­ber is fél, ha rá kerül a sor. — Maga... még maga is fél? — Én is. — Valamikor azt hittem, hogy nem félek — színesedett lassan Nemes Jani arca, s az­tán egyre sebesebben pergett belőle a szó. —1 Ma este se fél­tem. Amikor robbantottam, me" am'kor bekerítettek ben- -ünket, és mellettem fütvültek a golyók, akkor se féltem. Eszembe jutott, hogy meghal­hatok. De most előre kiszab­ták, hogy meddig élhetek. Ezt pedig oly. rossz, oly nehéz el­viselni. Még néhány perc és vége. Nincs tovább. Holnap, vagy holnapután esetleg felír­ják egy deszkadarabra: Itt nyugszik Nemes János, élt 22 évet Akik ismernek és szereb nek, néhány hónapig talán még gondolnak is néha rám. Aztán elfelejtenek, öt, vagy tíz év múlva meg azt se tudja senki, hogy ki volt az Nemes János. — De tudják. Biztosain tud­ják — szakította meg a fiatal­ember kétségbeesett szóárada­tát Tábori. — A mi halálunk emlékeztető lesz. Az új világ emberei nem feledkeznek meg rólunk. A mi és sok-sok száz­ezer hozzánk hasonló ember emléke lesz a figyelmeztető, hogy vigyázni, óvni kell azt az életet, ami a háború után következik. — El sem tudom képzelni, hogy milyen lesz majd az élet a háború után, milyen lesz az az új világ — mondta tű­nődve Nemes Jani. — Szép! Biztosan tudom, hogy nagyon szép lesz! — je­lentette ki határozottan Tábo­ri — Itt nálunk is? A mi váro­sunkban is? — Igen. Akik életben ma­radinak, befejezik azt, amit mi annak idején tizenkilencben elkezdtünk. Ami akkor nem sikerült, most megvalósul. Emberré válik végre az em­ber. Nem a pénztárca vastag­ságától teszik függővé, hogy ki milyen szerepet tölthet be az életben. A szív, a tiszta lei- kiismeret. a becsület, a ráter­mettség dönti el, hogy ki a legény a gáton. — És akkor majd tanulhat az olyan szegény gyerek is, mint én? — Persze. A proletároknak közülük való vezető kell. ■— Kár, hogy ezt nem érhe­tem meg — sóhajtott Nemes. — Ha... ha nem így történt volna ma este minden, ak­kor.., akkor ón is tanulnék. Tudja minek? Gépészmérnök­nek. Idővel talán idekerülhet­tem volna a fűtőházba is. — Ide bizony. — Hát ha én nem, majd ke­rül helyettem másik munkás­gyerek. Ugye így lesz? — így. A szegények gyere­kei mindenhová odakerülhet­nek, ha tanulnak. Még minisz­ter is lehet belőlük. — Miniszter? Igazi minisz­ter? — Az ám. Persze nem olyan, mint a mostaniak. Hanem olyan, amelyik érettünk dolgo­zik, gondolkodik. A munkások segítik a tisztségébe, azokat kell szolgálni. Moszkvában így van. A szovjetben mindent a munkások, meg a parasztok vezetnek. Bánom már, hogy nem beszéltem jóval többet nektek erről. De hát nem na­gyon volt rá idő. Sürgetett a cselekvés. Kár... — Már nem is félek annyi­ra, mint az előbb — mondta magabiztosan Nemes. — Ügy érzem, nekem is köszönheti majd néhány gyerek, ha ta­nulhat. — Neked is, másoknak is. Mindenkinek, aki csak egy ke­veset is tett azért, hogy meg­forduljon a világ sora, .és ma­gasba lendüljenek azok, aki­ket a váilukra kényszerűét t mérhetetlen teher eddig a mélybe lökött. A fiatalember hosszan el­gondolkodott. Az öreg nyugodt hangja, a szavaiból áradó hit eltompította félelmét. Kezdett megbékélni sorsával. Gyűlölte a németeket, nyilasokat, har­colt ellenük, de még M>l*aseia látta és értette oly világosan a küzdelem végső célját, mint éppen most, ezekben a válsá­gos és kilátástalan percekben. Valami belső kényszert ér­zett, hogy lelkét teljesen ki­tárja az öreg előtt, és emberi­en személyes, néha még ön­maga előtt is leplezett titkáról szóljon. — Még valamit el akaróik mondani, magának... Szere­tem Gizit. — Sejtettem — mosolyo- dott el akaratlanul Tábori. — Csakhogy baj van. De ta­lán jobb is, hogy ő nem sze­ret. Legalábbis azt hiszem, hogy nem szeret. Meg akar­tam én már sokszor mondani neki. Aztán amikor rá került a sor, nem mertem. Helyette arra vigyáztam, nehogy meg­tudja, mit érzek iránta. Ezéit aztán mindig gorombáskodtam vele. Bánom már, nem így kellett volna. Mert én még so­ha senkit nem szerettem any- nyira, mint őt. Ezt az érzést most már magammal viszem. Reá gondolok majd, amikor vége lesz mindennek. Magá­nak azért kellett elmondanom, hogy mégis ismerje meg vala­ki, hogy mi is van énbennern legbelüi. — Én úgy vélem, hogy Gizi is szeret téged — jelentette ki határozottan Tábori. — Gondolja? — kérdezte reménykedve a fiatalember. — Nézd. én tapasztalt em­ber vagyok, sok mindent lát­tam már az életben. Bizonyos­ra veszem, hogy az a lány vonzódik hozzád. — Ha így is van, azért majd elfelejt — kezdett keseregni ismét Nemes. — Elmossa az idő az emlékeket. (Folytatjuk) lepet is, de ami számomra e legfontosabb, esztétikailag ií csinosabb lettem. Látja, én már a nullszériá­ból vagyok. Egy, a száz közül Nem panaszképpen mondom, de elég rossz sorsunk van. Pró­bálnak, vizsgálgatnak, nyúznak bennünket. Ez nem túlzás, így is nevezik a gyárban: nyúzó­próba. Képzelheti.... — És a sorozatgyártás. — Már az is megindult, sőt, háromezer készülék már a rak­tárban várja a csomagolást. A színes, ízléses prospektusunk már elkészült ugyan, de a do­boz, sajnos, még hiányzik. Pe­dig a karácsonyi ünnepekre öt­ezer darabot vár a kereskede- deletn. A Berva dolgozóin nem múlik; 111 és fél perc a gyár­tási időnk és száz dolgozónak adunk munkát... — Utazik-e a Luna család külföldre? — Már voltunk és még me­gyünk is. Mintapéldányunkat elküldtük az NSZK-ba és nem járt eredménytelenül. A Sie­mens-cég háromezer darabot kér, de mée csak ezret küldhet a ffvár. Érdeklődnek az NUK- ból te, 20 ezres tétel kellene. Fz is megesz, persze, csalj jö­vőre. 1967-ben uffvanis 120 ezer Lunapress gyártását tervezik a bervadak. rn karácsony plőtt a gyöngyösi KIS! lanatnyilag úgy ítélhető meg a helyzet, hogy az év végéig nem is jönnek át ide, erre a munkahelyre. — Ha lenne üveges, tudnák tartani a befejezési határidőt? — Akkor igen. December 31-ig kell átadnunk az épüle­tet, tehát a hátralevő idő ele­gendő lenne. — Minden egyéb munkával készen vannak már? — Ott még nem tartunk, de rosszul sem állunk egyébként. A parkettások december 5-én kezdenek. Folyamatosan tud­nak dolgozni, velük nem lesz baj. A víz- és a villanyszere­lők már lényegében elkészül­tek a munkákkal, a szerelvé­nyezés van hátra még nekik, de ez sem kerül sok időbe. — Más nincs? — Egy kevés vakolás és me­szelés hiányzik még. Néhány napra való munka az egész. — És a függőfolyosók korlá­tái? Közbeszól Bata József, a Bakelitszegélyes kis asztal­kán az egri Finomszerelvény- gyár legújabb terméke áll előt­tem. Megnyerőén kecses, tük­rösen csillogó alumínium-ötvö­zet teste első látásra is vonzó­vá teszi a látogatók előtt... És enyém az első nyilatkozata. — Neve? — Luna Press vagyok, de ha Bem akar ellentétbe kerülni a nyel vészekkel, jó lesz, ha egy­beírja — Lunapress — én nem sértődöm meg. — Szeretném bemutatni ol­vasóinknak. — Jó, nem bánom. Mindjárt összeköthetjük egy kis kósto­lással is. öntsön a tartályom­ba két és fél deci vizet, a té­gelybe pedig kérek 24 gramm kávét... így. Most pedig csa­varja rám a zárógombot és dugja be a villanyzsinórt. Nos, akkor amíg felmelegszem, el­mesélem nullszériám történe­tét: — Elődömet bizonyára isme­rik az olvasók. Az is négvsze- mélyes volt, de nem elektro­mos. Felejtsük el. Ami a csa­ládfámat illeti, a Villamoské- szül ékeik és Berendezések Gvá- rából származik a prototípu­som. Itt, a Bervában azután leleményes szakemberek módo­sították a fűtőtestemet és kap­tam új és biztonságos súlysze­Bizonytalc Befejezés i Akik a vasútállomás félé járnak mostanában Gyöngyö­sön, csodálkozva nézik, meny­nyit haladtak az építők a KlSZ-társasiház elkészítésé­ben. Az épület két szárnyánál! utcai része olyan, mintha csu­pán a takarítás lenne már hátra, és a huszonegy fiatal család akár be is költözhetne a régóta várt lakásba. Valóban nem sok hiányzik már ahhoz, hogy az épület kész legyen. Ez a „nem sok” azonban egyelőre eléggé nagy akadályt takar. Hallgassuk meg erről Bognár József épí­tésvezetőt, a Mátravidéki Épí­tő- és Szakipari Ktsz dolgozó­ját. — Minden az üvegeseken múlik. Műkőburkolatot kellene még csinálnunk, de addig, amíg a lépcsőház beüvegezése hiányzik, nem foghatunk hoz­zá. — Nincs a ktsz-nek üvegező szakmunkása? .— Hogyne lenne, de azok most a Kálvária-dombi OTP- társasházakon dolgoznak. Pil­A Leniin-dal elhangzása után így kezdte ünnepi köszöntőjét Vass Mária, az egri Alpári Gyula Közgazdasági Szakkö­zépiskola KISZ-t:i tikára, az is­kolarádióban. Mi, ifjú kommu­nisták, KISZ-esek, gondolat­ban mindnyájan ott vagyunk a kongresszusi tereimben. Tud­juk, mit jelent a IX. kongresz- szus. Felemelő célokat tűz ki, a mi jövőnket formálja. Az el­múlt négy év alatt legalább egy emeletnyit nőtt a szocializmus épülete hazánkban. Ezt mi jó tanulásunkkal segítettük, isko­lánk tanulóinak tanulmányi átlaga évek óta 3,9. Hogy a következő négy év alatt milyen lesz a fejlődés, az már tőlünk is függ majd. Nekünk,, akik a közeljövőben kikerülünk az iskolából, úgy kell dolgoznunk, hogy becsüle­tes, hasznos tagjai legyünk az országnak. A szakközépiskola tanulói dísztáviratban köszöntötték a IX. kongresszust, ígéretet tet­tek arra, hogy most az iskola padjaiban, később a munka­helyükön becsülettel dolgoz­nak. Asztalos János KISZ-szervezet Kulturális program Bükkszéken Beköszöntött a tél, falun a tanulás, szórakozás ideje. A bükkszentmártoniak már jó előre felkészültek ezekre a hó­napokra, a tömegszervezetek összehangolták terveiket. A termelőszövetkezeti tagok' kö­zül az érdeklődők a KISZ ba­rátságos klubhelyiségében né­zik meg hétről hétre a televí­zió mezőgazdasági szakfilm­sorozatát. A Vöröskereszt szer­vezet egészségügyi oktatást tervezett, az előadásokat a körzeti orvos tartja. Az ér­deklődés nagy, hiszen ez az év „termékeny” volt a községben, míg évekkel ezelőtt 2—3 gyer­mek született, az idén 9 kis­baba lesz év végére. Nagy az érdeklődés tehát az egészség­ügyi előadások iránt. A fiata­lok klubfoglalkozásaikon „Ki mit tud?” vetélkedőket rendez­nek, és népszerű a „Ki mit gyűjt?” szakkör. Érdekesnek ígérkezik az is­kolások modellező szakkörének kiállítása és bemutatója. A téli hónapokban növekedik a könyvtár forgalma is. Szabó Lajosné, a könyvtár vezetője felkészült a téli forgalomra, hiszen Bük kszen tmárton ban is egyre többen veszik kezükbe a könyveket. Gazdagnak ígérkezik a kul­turális program, mindenki megtalálja az őt érdeklő ese­ményt. Melczer János Bükkszen tmárton Az iskola és a szülői ház kapcsolata Hatvanban a járási, városi nőtanács és a művelődési osz­tály összevont értekezletet tar­tott, céija: iskolái!, a szülői munkaközösségek és a nőta­nács közös tevékenységének megvitatása volt. A megbeszé­lésen részt vettek a községek, általános iskolai igazgatói!, a vezető óvónők, az szm-elnökök és a nőtanács titkárok. A beszámolóban hangsú­lyozták, mennyire fontos a ket­tős irányú nevelés megszünte­tése. Az iskola és a család har­móniája a gyermek testi és szellemi fejlődésének egyaránt alapja. Az iskola és család kö­zött még meglevő ellentétek hátráltatják az iskolai nevelő­munkát. Feladatként jelölték meg, hogy a pedagógiai felvi­lágosító munkát elsősorban az édesanyák között kell végezni. Ismerjék meg a szülők az adott Iskola nevelési tervét, minden­napi életét Javasolták, oldják meg az iskolába való előkészí­tését azoknak a gyermekeknek is, akik nem járták előzőleg évodába. Ezt társadalmi mun­kában végeznék a nyár folya- ' Tán az óvónők. A nőtanács ízekhez a munkákhoz segítsé­get kíván nyújtani. Veres Andrásáé Hatvan Heve *ar any osiaJe — Vietnamért A hevesaranyosi MSZMP- ; ilapszervezet, a nőtanács ég a Hazafias Népfront kezdemé- ; fiyeziésére vietnami szolidari- ;ási akciót szerveztünk. Az íredmény jó volt. Az Űj Élet rsz női munkacsapatának tag- . ai részére ünnepélyt rendez- ' únk, ahol 107 nő vett részt. ’ Itt ismertettük a szolidaritási 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom