Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-20 / 299. szám

Látogatás az egri képzőművészeknél TALALÖBB lett volna, ha azt írhatnám e kis riport élé­re: mű teremiá toga tás. De nem lehet, mert az egri képzőmű­vészekre — vagy a legtöbb­jükre — nem lehet rábukkan­ni, másütt mint a tanári ka­tedra közelében. Vagy az Eg­ri Tanárképző Főiskolán, vagy valamelyik általános iskolá­ban oktatnak-nevelnek fes­tőink, s talán egyedül Király Róbert a kivétel az életerős generációból, aki a Marx ut­cai műteremben viaskodik el­képzeléseivel, gondolataival és a szoborrá válni akaró anyaggal. A látogatásnak az hdta okát. hogy az idei tavasz óta — a sikeres észak-magyarországi területi tárlat óta — nem lát­tuk az egri festők, szobrászok alkotásait, noha már javában tart „a szezon” az ország más városaiban, elsősorban Buda­pesten. Olyan gondolataink is támadtak, hogy 'az új területi szervezet, amely a Heves me­gyeiek szervezeti önállóságát egy nagyobb egység javára szüntette. meg, elbátortalaní­totta volna Heves megye és Eger képzőművészeit. Magya­rul: azért nem látjuk őket Ás műveiket, mert visszahúzód­tak volna. Pedig a Gárdonyi Géza Színház előcsarnoka most már csaknem ideálisnak mondható alkalom képzőmű­vészeti kiállítások megrende­zésére. Öröm/ncl állapítjuk meg. hogy nem így van. Már ami az alkotásokat és alkotó kedvet illeti. Ef>v kedélyes és őszinte baráti beszélgetés ma­gyarázatot ad n^Mny kérdés­ié. Baskainé Dienes Klára nem a legközlékenyebb interjú­alany, de munkájáról szívesen beszél. A főiskolán tanít, az év nagy része ideköti. Nyá­ron azonban, rokoni kapcsola­tok mia,tt is, Debrecenben élt. A debreceni Nagyerdő meg­fogta a képzeletét színeivel, formáival. Sokat „jegyzett le” ebből az erdőből akvarellel is. Most is érdeklik a figurák, az emberi test. az emberi arc, a jellem. De legfőbb gondja — és ez is mutatja, mennyire nem problémamentes és mi­lyen küzdelmes a művészi fej­lődés! —, hogyan legyen a lá­tott valóságból, az élményből a foltokban vászonra vagy pa. pírra kelő festék közvetítésé­vel alkotás. A szín, a forma, a tér, a fény újabb és újabb harmóniákat teremtenek, aho­gyan az egyéniség mindezt el­rendezi. Baskainé Dienes Klá­ra az érzelmekkel telített, de dekoratív festészet felé tör. Mint mondja, több munkáját látjuk majd áprilisban, má­sokkal együtt rendezett kiállí­tás keretében. Blaskó János az elmúlt nyár jelentős részét a tokaji mű­vésztelepen töltötte. Az új környezet sok-sok téma le- rögzitésére késztette, rajzait hazahozta s most olajban dol­gozza fel a legtöbbjét. Oj technikát is megismert s ez a technikai újdonság is érdekes­sé teszi munkáját. így stílus­ban is bizonyos módosulás várható: az eddigiekhez ké­pest több érzelmi vonás je­lentkezik kompozícióiban. Táj­wmm ttj szaktéma nemzetközi kiállítá­sára vállalkozott A X. Orszá­gos kiállításon egy egri témá­jú rézkarccal szerepel. Itthon, a művelődési házban tervezi megrendezni önálló tárlatát. Kísérletezéseiről beszél, ame­lyek új technikában, a réz­karcban is egyéni elgondolá­sok kiérlelésére izgatják. Nagy Ernő a nyáron a haj­dúböszörményi művésztelep vendégeként egy kedves alföl­művek lakótelepére tervezett és a zsűri által már-elfogadott szobor, a Béke, a jövő év első felében kapja meg végső for­máját: egy héttonnás duna- haraszti mészkőből faragja ki a Béke allegorikus nőalakját. Most érméket mintáz, portrék, vázlatok foglalkoztatják, mint nagyméretű alkotásnál épp­úgy, mint a kisplasztikánál az ábrázolandó egyéniséggel és gondolattal meg kell küzdeni. ^ • ­.... ké peket fest és igyekszik a táj leglényegesebb vonásait megörökíteni. Néhány színnel fejezi ki azt a hangulatot, azt „az egyéniséget”, amit számá­ra a táj megmutat. Csak má­sodsorban — csaknem mente­getőzve — utal arra, hogy nonfiguratív képeket is fest. A nyilvános szereplés nála is jövőre kezdődik: eey képét már bezsürizték a X. Orszá­gos Miskolci Képzőművészeti Kiállításra, amely januárban nyílik meg a Műcsarnok gon­dozásában. 1967 ŐSZÉRE gondol egy eg­ri önálló, gyűjteményes kiállí­tásra, ahol már vásznai mel­lett a számára teljesen új és érdekes alkotási firmával, a rézkarccal is jelentkezni fog. Gergely Pál az egész nyarat Egerben töltötte, nemcsak azért, mert ő maradéktalanul és őszintén az egri utcák, az egri hóstyák, az egri szőlő­dombok szerelmese, de azért is, mert a sok-sok munka Egerhez kötötte. A putnoki szénbányászoknak és az ózdi kohászoknak rézkarcba foglal­ta a bánya és az üzem látké­pét, néhány munkafolyamatot, például a kohászok csapolási munkáját. Ezekből küldött be a NDK-ban megrendezett freybergi kiállításra, mert ez a kis német bányászváros a Blaskó János: Tokaj (rézkarc) di kisvárost, az alföldi táj bá­ját ismerte meg, embereivel, házaival, zártnak látszó kör­nyezetével. Sok vázlatot ho­zott haza, most — mert ő is tanárember — a karácsonyi szünetet használja ki, hogy kompozíciókká érlelje a nyári élményeket. A tengerrel most találkozott először Jugoszlá­viában, Ausztria és az NDK is nyári élményanyag szamá­ra, tehát lesz miből alkotni a szűkre szabott tanárt vaká­cióban. FONTOS SZEMLÉNEK tart­ja a salgótarjáni kiállítást, amelyen az északi országrész képzőművészei jelentkeznek műveikkel, de azt is, hogy a Heves megyei Tanács megha­tározott témákra pályázatot írt ki. 1967. szeptemberében az utóbbi három év termésé­ből tervez tárlatot, ahol jelen­legi főtémája, a paraszti múlt építkezési emlékei lesznek hansúlyosak. Király Róbert szobrászt a műteremben találtuk, ö nem tanár, ő az elgondolásainak, munkájának, a szobroknak él. Nála is, mint a szobrászoknál általában, az anyag ellenállá­sának leküzdése miatt is. jó­val kisebb a termékenység, mint a festőknél. Egy-egy kompozíció lassabban érik, ér­lelődik. a Mátravidéki Fém­ÖT EGRI MŰVÉSZ nagyjá­ból felvázolt munkaterve és egyénisége látszik a mondatok megett Mennyi terv, mennyi álam, élmény és hangulat tö­mörül egybe színekbe, formák­ba, míg a közönség elé kerül egy-egy kép, egy-egy szobor. De az a jó, hogy a kor embe­re, művésze meg akarja örö- ikítemi az őt körülvevő világot. Elsősorban a szépség miatt (farkas) A kísértet titka, avagy a titok kísértése Szeretünk borzongani. Sze­retjük a fantasztikumot és ter­mészetes, hogy szeretjük a kri­mit. Az tehát, aki e hármat belerakja” egy filmbe, hozzá­kever néhány szép nőt, egy kis fanyar szeleimet, biztos le­het, hogy „italát”, ha talán krákogva is, de megissza a nagyérdemű közönség. Korai lenne még végleges ítéletet mondani a Belphegorról, a kí­sértet titkáról, de a titok kísér­téséről azért lehet szót ejteni: öreget, fiatalt, tudóst és egy­szerű kétkezi embert egyaránt megkísért és sikerrel a fan­tasztikum jitka. Hogy mennyi a filmben a naivitás, az erőltctettség, az abszurdum, illetőleg kevés-e, vagy sok a logika? — arra va­ló a folytatás, mert mire az em­ber tűnődni kezd ezen, már vége és várhatja a következőt. A miszticizmus mindig jó üzlet volt, a Louvre egyiptomi kiál­lítása valóban a legjobb dísz­let egy effajta rémtörténet le- pergetésére — a dolgok racio­nalizmusa, úgy * látszik, az utolsó részre marad. Ha marad! Mindenesetre ott ülünk majd a képernyő előtt. A rémület estéje után, a vi­dámság estje következett va­sárnap: Palotai Boris írásaiból nyújtott egy könnyed kis csok­rot a televízió a nézőknek. Apró enteriőrök, alig több mint karcolatok, de ügyes ké­pi felbontásban, „szürke” kis emberek viszonya, s e viszony, e kapcsolatok groteszk, görbe tükre. Zsurzs Éva rendezése nem óhajtott a szatíra „liftjén” a lélek mélységéig lejutni, ap­ró, de jellemző kis vonásokat ragadott ki, hogy keze mun­kája nyomán kedves kis ka­csintásokká állt össze az est műsora. Bulla• Elma, Tolnay Klári, Dómján Edit, Kállai Ferenc, Suka Sándor, Benkő Gyula, Agárdi Gábor, Somogyvári Ru­dolf és a többiek derűs köny- nyedséggel vitték képernyőre a vidám „hétköznapok” is­mert, s talán éppen ezért még­is kandián érdekes figuráit. (gy.. .ó) Pályázati felhívás A Művelődésügyi Miniszté­rium, az Országos Pedagógiai Intézet és a Tankönyvkiadó Vállalat — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulója alkalmából — pá­lyázatot hirdet Közösségi ne­velés és egyéni bánásmód az általános iskola alsó tagozatá­ban címmel. A pályázók 20— 30 gépelt oldalon fejtsék ki gondolataikat a megjelölt té­makörben. A hírlapárusoknál is kaphatók honyédségi lapok December 17-től kezdve az újságárusok pavilonjaiban is kapható a Néphadsereg című lap, a Honvédelmi Minisztéri­um központi hetilapja. 16 éve jelenik meg. Egy időben napi­lap volt, tíz éve pedig képes, mélynyomású hetilap formájá­ban kerül az olvasók kezébe Korábban kizárólag a hadse­reg személyi állományához szólt, de ez év szeptembere óta a posta útján a katonakö­teles fiatalok, a tartalékosok, az MHS- és a KlSZ-szerveze- tek, valamint a fővárosi kö­zépiskolák is megkaphatták. Az új olvasótábor igényeihez alkalmazkodva színesebbé vált a lap, s mondanivalóját gaz­dag fotóanyaggal és grafikával illusztrálja. A lap tájékoztatást ad a legkorszerűbb haditechni­káról, az időszerű katonapoli­tikai kérdésekről, a Varsód Szerződésbe tömörült és más szocialista hadseregek kikép­ző — nevelő tevékenységéről. Rendszeresen közöl cikkeket a lap az imperialista hadigépezet kulisszatitkairól, a belpolitikai, a kulturális és sportélet ese­ményeiről. Bővül az olvasótábora a Néphadsereg másik lapjának, az Igaz Szónak is. Ez a 64 ol­dalas, kétszínnyomással, ízlé­ses tördeléssel készülő újság eljut már a középiskolák és az iparitanuló-intézetek fiataljai­hoz, az üzemek dolgozóihoz, s áltálában azokhoz, akikre még vár a fegyveres szolgálat. A jövő év januárjától hír­lapárusoknál kapható a Polgá­ri Védelem című folyóirat, amely célul tűzte M annak megválaszolását is, hogyan lehet védekezni az atomtáma­dás éllen? A mélynyomásos, többszínnyomású lap érdeke­sen eleveníti meg a nagy fon­tosságú kérdéseket. K. & És amiről a tények Miközben a pompás gépma­dár visszafelé suhan az utas­sal Keletről Nyugatra, szük­ségképpen bekövetkezik az el­ső „mérlegkészítés” pillanata. Kelet káprázatos fényei nem csökkentik ezt a vágyat, el­lenkezőleg: fokozzák. És a té­nyek szólani kezdenek... Ázsia hatalmas földterület. Ezt mindenki tudja. Számos országa sokféle képet mutat. Ez sem titok. A kép társadal­mi, gazdasági, kulturális és egyéb vetületei különfélék. Megmutatkoznak bizonyos ér­tékek itt is, ott is. Azonban, a szovjet Szibériát külön világ­nak tekintve, észre kell venni: < Néfiwsm 1966. december 20., kedd külön szóknak... a szigetország Japán mellett a Koreai NDK hangsúlyosan fej­lett, külön világ. E gyönyörű ország ipara, mezőgazdasága, általános kul­túrája, embereinek harmonikus élete üdítő színfolt egész Ázsiá­ban. Nem véletlen az, hogy Vietnam, Laosz, Kambodzsa és más kisebb ázsiai országok ha­ladó körei számon tartják fej­lődését. Az európai utazó pe­dig hajlamos élenjáró ázsiai szocialista országnak nevezni. Különösen akkor válik érzék­letessé ez a tény, ha a Korea: NDK és Dél-Korea viszonyai: összehasonlítjuk. Dél-Koreát a jenkik a kapi talizmus egyik ázsiai kiraka tának szánják. Ezért tömi húsz év óta segélyekkel nép és emberellenes vezetőit. Ke évtizede tart ez a „mutat­vány” a korhadt trapézon: s a katasztrófa bármely pillanat; ban bekövetkezhetik. Ezzel szemben a szabad Korea a sa­ját erejéből fejlődik. Társadal­mi haladása potenciálisan és a pillanatnyi helyzet alapján egyaránt a szocialista építés diadaláról és fölényéről beszél. Délen az egy főre eső ipari termelés 20 év alatt csaknem a felére csökkent. Iparcikkek­kel a saját erejéből nem képes ez a terület ellátni önmagát. Ugyanakkor Északon 1954 és 1963 között évi átlagban csak­nem 35 százalékkal növekedett az ipari termelés. Ez a körül­mény már önmagában véve igen Örvendetes. Valójában !■■■■■■■■■■■■■■ ■ mnr» ■■■■■■! sokkal többiről van szó. Észa­kon a népgazdaság valameny- nyi ága annyira fejlett, hogy a gépi berendezésektől a fo­gyasztási cikkekig minden cikk a hazai termelés eredménye. Észak bányászata, kohászata, vasipara, vegyipara, elektro­mossági ipara stb. — lehetővé teszi már, hogy a villamos mozdonyoktól a trolibuszokig, a traktoroktól a tengerjáró ha­jókig 93,8 százalékban biztos legyen az önellátás. Hallatlanul nagy eredmény ez! És a mezőgazdaság hely­zete? Az igazi, jó termőföldek Dé­len vannak. Ezért a múltban mindig a déli országrész látta el élelemmel az északit is. De amióta a jenki haderő megve­tette a lábát Délen — más tör­ténik. Dél-Koreában 20 év alatt egyharmadára csökkent az élelmiszerek termelése. Ka­tonai támaszpontok céljaira óriási termőföldeket sajátítottak ki. Mintegy 100 000 hektáron repülőtereket és egyéb katonai bázisokat létesítettek, 200 000 hektár szántóterület, 400 000 hektár vetésterület ment tönk­re, mert a talajviszonyok szá­mára alkalmatlan amerikai mezőgazdasági kémiai szerek a szóban levő területeket elszi- kesítették. Ezzel szemben Észa­kon megkétszerezték ^ gabona­termelést, a szántóterületet 130 ezer hektárral bővítették, az öntözéses rizsföldeken a legmo. demebb termelő módszereket alkalmazzák. Minden 100 hek­tárra csaknem két traktor jut, és a falusi körzetek 97,5 száza­léka villanyárammal rendelke­zik. És mialatt Északon a köz­oktatás, a kultúra, a foglalkoz­tatottság, s az életszínvonal megfelel a modern ember igé­nyeinek, s fejlődésének tenden­ciája folyamatosan felfelé íve­lő — azalatt Délen a munka­képes lakosság 60 százalékának nincs munkája. A rettenetes népbetegségek következtében a világon itt a legnagyobb a ha­landóság és az átlagos élettar­tam csupán 35 év. A megél­hetés nehézségei miatt Délen mintegy 100 ezer ember közül 28 önként vet véget az életé­nek. Lesújtó világrekord ez. Nem lehet ezeket az össze­hasonlító számokat a fekete— fehér sematizmus látszatának veszélye nélkül sorolgatni. Nincs is rá szükség. Marad a tény: Nyugat felől utazva, túl a Jalu határfolyón — a szo­cialista Korea virul. Ebben az országban 1953 óta hovatovább 40 millió négyzetméter terü­letű lakást építettek a váro­sokban és a falvakban. Az új otthonok százezreibe költöztek be a vidám és bizakodó csalá­dok. Azt szokták mondani az utazók: Koreai NDK a fehér házak országa. Ez igaz. De a fejlődé iparé, a viruló mező- gazdaságé és a boldog embe­reké is... (Vége) Szabadtéri színház a Mosanbon be

Next

/
Oldalképek
Tartalom