Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-17 / 297. szám
Megtalálják a fiatalokat? Aki társakat keres Kaiban JELÖSZÖR AZT HITTEM, hogy nyomozás lesz belőle. K. M. után érdeklődtem Kálban. ó írt egy rossz hangulatú levelet. s csak a monogramját biggyesztette alá. A legjobb, ha a KISZ-titkárnál érdeklődöm: van-e K. M. a nyáron átjelentkezett KISZ-tagok között Ugyanis a levél így kezdődött: .. az idén érettségiztem Bu- datétényben...” Aztán folytatja, hogy megszokta,,... a zajos, élményekben gazdag életet... Hisz fiatalok voltunk, többnyire parasztok és vidéki munkátok gyerekei..„Vidékre visz- szakerülve... magunkra maradtunk ... Nincs kivel megbeszélni az elolvasott könyvet, megvitatni a filméit’. „Beiratkoztam a KISZ-be, (illetve átjelentkezett a községi KISZ- azervezetbe), de . .az egy KISZ-bélyegen kívül semmi sem bizonyította, hogy K1SZ- tag vagyok.” így szólt a levél egy-két kiragadott részlete, s Blinden érdekessége ellenére azt gondoltam, hogy ez a lány (mert K. M. az) a „magunkra maradtunk” ma oly divatos, már slágernek is beillő szövegét fújja, s egy depressziós pillanatában leült névtelen, (a monogramos is annak számít) levelet írni. m- HOL TALÄLOM MEG a községi KISZ-titkárt? — kérdeztem egy állomás felé igyeík- vő sportszatyros, szőke fiatalembertől. — Talán a kultúrházban. — Hogy hívják? — Én nem itt vagyok KISZ- tag, hanem Egerben, ahol dolgozom. S puszta véletlen volt, hogy a KISZ-titkárt a művélőlési házban találtam. Nem a sportszatyros fiatalember érdeme, ő csak véletlenül tájékoztatott helyesen. Nem tehetett arról, hogy a községi könyvtár vezetőjét. Szilvás Istvánt bízták meg ideiglenesen a KISZ- titkári teendők ellátásával. Mint ahogy arról sem tehetett, hogy eleven példaként igazolta: a káli fiatalok naev része nem a községben KISZ-tag, hanem a munkahelyéin. S a faluból Hatvantól kezdve, Egeren, Miskolcon, Sirokon. Budapesten keresztül a mecseki uránbányákig, mindenhová jut káli. Gyakori a következő párbeszéd: — Taggyűlés lesz, gyere el — mondja a titkár. — Én a Liszkónál vagyok KISZ-tag. Aztán megunták az ehhez hasonló tucatnyi beszélgetést, s az ideiglenes KISZ-titkár belépésem pillanatában éppen a KISZ-tagok összeírásán dolgozott. Ö mesélte — Gaál Sándornak, a művelődési otthon igazgatójának egyetértésével az előző párbeszédet és a következőt is. — Halló! Sírok, Mátravidéki Fémművek? KISZ-szervezet? Itt a káli községi KISZ. Nálatok KISZ-tag...? Nem? Azt mondta, hogy nálatok! — Most hivatalosan átjelentünk mindenkit munkahelyi KISZ-szervezetébe. Elhatároztuk azt is, hoffv a községi szervezetet sejtesítjük. Például az fmsz, a vegyes ktsz, a magtisztító ... A közös munkahely nagyobb összefogó erő. Eddig titokban tartottam a monogramos levelet, még mindig nyomozásra gondoltam, de a szerencse mellém szegődött. Előttem feküdt a községi nárt_ szervezet je1on+ése a KISZ munkájáról. Elolvastam. A LÉNYEG A KŐVETKEZŐ, egyszerű felsorolásban (zárójelben pedig a levél egy- egy idézete álljon). Állami és társadalmi ünnepeken, egyéb rendezvényeken kevesen jelennek meg a KISZ- tagok közül. („... szükség van fiatalok társaságára, akikkel vitatkozunk, beszélgetünk, közös ünnepeket rendezünk...”) Bár igaz az, hogy 1965. áprilisában ezer, ebben az évben a vietnami őrtűznél 200 fiatal jelent meg. Viszont volt már olyan máius 1. Is, amikor a községi KISZ-szervezet még zászlóvivőt sem tudott kiállítani. (A gimnáziumi és a tsz KISZ-iszervezetet a jelentés külön tárgyalja és elismeri jó munkáját.) Az utóbbi két alkalommal a 68 főnyi tagságból 10—12-en jelentek meg taggyűlésen. („... titkárválasztó K1SZ- gyűlést rendeztek, amelyre meg sem hívtak, mert nem tudták, hogy én is a KISZ-hez tartozom ...) Bár az is igaz leihet, hogy ennyi KISZ-tag nincs is, mert évek óta ugyanaz a névsor szerepei, annak ellenére, hogy legalább 30—35 közülük régen elköltözött Káibói. Harmadik éve a leköszönő titkár 400—500, vagy 1000 forintot fizet búcsúzása alkalmából — tagdíjat. A tagok helyett is. ( ......hogy átléptem a káli KI SZ-szervezetbe. aztán a titkár adott egy 4 forintos bélyeget szeptember hónapra és kész”). Megfelelő szórakozási lehetőség hiányában harmincasával, ötvenesével indulnak a káli fiatalok hétvégeken Egerbe, Miskolcra, vagy Budapestre szórakozni f. Képtelenek vagyunk megtalálni a fiatalokat egy több ezer fős községben”). Bér a tárás legtöbb Ifjúsági klnbia Kálban működik. Ezt olvastam a pártszervezet igenlésében. s ezeket a levél- idézeteket tettem mellé. Élvezik. De ott van három „bátorai kezdődő mondat is. S ezek a múlt értékeit mutafiáJk, amelyek a jövő kiindulópontjai lehetnek. Nemsokára új titkárválasztás lesz (az utóbbi időben nem ez az első). S a leendő vezetőnek a figyelmébe ajánljuk K. M. egyik mondatát: „Sok fiatal van. akik vágynak egymás társaságára, de nem tudjak miként elkezdeni m NEM KELLETT NYOMOZNOM. Elvégezte ezt helyettem egy sókkal illetékesebb is, a községi pártszervezet. Berkovits György Levéltár: történelmi értékű becses íratok, okmányok és Je. veltík, régmúlt időkről, korszakokról, eseményekről valló dokumentumok őrzőhélye. Itt beszélgetünk dr. Soós Imrével, a Megyei Levéltár igazgatójával: — Hazánk felszabadulása 25. évfordulójára a Levéltárak Or. szágos Központja és a Magyár Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, ?Elet indulása” címmel, kétkötetes forráskiadvány megjelentetését tervezi — mondja. — A kötetek anyagának összegyűjtéséből megyei levéltárunk is feladatokat kapott és vállalt. Jó ideje tart a feltáró-kuta- tó munka, a rendelkezésre álló iratanyagok tanulmányozása, cédulázása. Eddig már félezer cédula elkészült, s még ugyanennyire számítanak. — Mely időszak és milyen iratanyagok tanulmányozása szükséges a feltáró munka során? — A kutatás onnét kezd'ödik. amikor megyénk hadműveleti területté lett, s ott végződik, amikor a Nemzeti Bizottságok hatáskörének leszűkülésével közigazgatási tevékenység megindult. Ez az időszak 1944- től 1945 júniusáig terjed. A történeti értékű forrásanyagokat a Nemzeti Biozttságok iratai szolgáltatják. A feltáró munka során meg. találták azt az 1944. december 18-ról keltezett iratot, amely a Magyar Nemzeti Függetlenéi Front Egri Nemzeti Bizottságának alakuló üléséről tudósít. Az irat tanúsítása szerint az itteni Nemzeti Bizottság megalakításához a rmskol. ti MÓKÁN Kornité nyújtott nagy segítséget, küldöttük — Petrássy Miklós, orvos-alezredes — részt is vett az alakuló ülésen, ahol a Kornité működéséről, tevékenységéről beszélt az egrieknek. A gyűjtőmunka során tanulmányoznak minden fontosabb anyagot, levéltári letéteket, tiszti orvosi, főjegyzői, polgár- mesteri, rendőrségi és útbiz- tossági iratokat Cédulázzák mindazokat az anyagokat, amelyek az élet első jeleiről adnak híradást, amelyek az élet normalizálódására vonatvwwwwwwwwwwww ■ítják, darabolják, majd átveszi tőlük az automata konzerv- íépsor. A fel nem dolgozott lalakat óriási hűtőkamrákban árolják. A kikötőbe sietünk. Rövideden partot ér a messzi útról lazatérő hajó. Várakozók töÉlei az azúr fátyol alatt Azúr fátyol borít itt mindent. Kék a tiszta, derült ég, s a peremén fodrozódó hegylánc. És kél: a tenger: elcsent az ég színéből és befestette magát vele a végtelen messzeségig. A béke kékségében ébred szabad Korea keleti partja, de még sincs maradéktalan béke: a tenger csendes munkásai, a koreai halászok élete — a nyílt, nemzetközi vizeken — veszedelemben forog. No, nem az Ismert veszélyek — tomboló vihar zúgó szélvésszel, félelmetes égiháborúval —. nem a természet olykor elszabaduló vad erői fenyegetik. Ezekkel számol mindegyik halász, mielőtt a tengerre indul. Ember okozata veszedelmekről van szó: provokációkról, amelyeket oly kedvvel űznek az amerikai imperialisták és kiszolgálóik. Néhány napja jártam Pan- mindzsonban, ahol 1953. július 27-én aláírták a fegyverszüneti egyezményt. A kalauzoló koreai főtiszt megdöbbentő statisztikával fogadott: több mint 20 000 provokáció, incidens ér* NműsőA 1366. december 17., szombat te a Koreai NDK-t szárazföldön, légtérben és tengeren — 13 esztendő alatt, pontosan: a fegyverszünet napjától 1966. júlis 29-ig. Tehát évente 1538, naponta több mint négy alkalommal! És az amerikai betolakodók mindezt az -ENSZ lobogója alatt cselekedtek. Mert nemcsak a koreai nép elleni hadjáratban használták fedezékül ezt a zászlót, de ma is ott tartják a panmindzsoni tárgyalóasztalon és mögötte mosolyogva fogadják a súlyos incidensekről szóló jegyzékeket. Légi kalózaik harci repülőgépekkel mélyrepülésben támadják a nemzetközi vizeken békésen halászó koreai hajókat. Ez ugyebár, ön szeri nit, Miszter X. — ott a panmindzsoni tárgyalóasztalnál, az ENSZ lobogója mögött — megmosolyogni való „játék”. Feltartóztatják a halászhajókat, hogy behatolva, foglyul ejtsék a dolgos embereket. És mint ott-tartózkodásom idején kiderült — lakájaik is tanulékonyak... Mindezek pedig fair play-k, vagy újfajta úri gesztusok, Miszter Y.? Csakhogy, ha netán az önök hajóival történnék ilyesmi !k Uram bocsá’, esetleg repülőgép „megsturcol- ná” valamelyiket?! A kapitány bizonyára táviratilag kémé hadihajók támogatását. És a kormányuk? A stációk közismertek: diplomáciai lépés, retorzió és így tovább... A koreai halászok azonban tengerre szállnak. Semmiféle hatalom nem rettentheti őket. Mindenkor teljesítik hivatásukat: munkájukkal népük és foglalkozásuk hőskölteményét írják. Akárcsak a vonszamiak. — Több mint száz különböző űrméretű hajónk járja a közeli öblöket és Kamcsatka távoli vizeit — mondja a Von- szani Halászati Szövetkezet igazgatója. — Éjjel-nappal úton vannak. A zsákmány hol nagyobb, hol kisebb, mint vártuk. De hát ez a halászsors. A tudás mellett szerencse is kell hozzál:, nemde? Mosolyog, s az ötvenéves direktor — tengeri széltől, naptól — cserzett arcán kisimulnak a ráncok. — Persze, a modem technikával felszerelt hajóink egyre inkább ..kikapcsolják” a szerencse véletlenjét és helyébe az előre kiszámítható siker kerül. — Miként mutatkozik meg az eredményekben? — kérdem. — Tervünket mindig túlteljesítettük. Bármennyire mesterkednek a jenkik, a jelenlegit, az évi 35 000 tonnát is bizonyára túlhaladjuk. A zömét már kifogtuk, és erre, mifelénk még csak most jön az igazi idény. Keskeny, tengerbe nyúló földnyelven haladunk. — Milyen mély itt a víz? — öt méter — hangzik a válasz. Lepillantok és látom a tenger fenekét, sőt a lapossá simult köveket s a felettük sikló halakat. — Tiszta, mint a legtisztább forrás vize. A mellénk szegődött piciny, öreg halász szólal meg: — Tiszta, mint a jó szándékú ember lelkiismerete... A nap nyugat felé hanyatlik, mire a halfeldolgozó üzembe látogatunk. Fehér köpenyes nők kezén vándorol a hajón már osztályozott haL MegtiszA visszatért hajó zsákmánya. Történelem dobszóra Megyei történelmi forráskiadvány készül j kozó adatokat tartalmaznak Például: üzletek nyitva tartass üzemek beindítása, a közbiz tonság harcok előtt: alatti és utáni állapota, a há borús károk felmérése, a föl dek aknáüanítása, deportálta] és hadifoglyok hazatérésévé kapcsolatos kérdések, volt SS ek ellen hozott intézkedései stb. — Munkánk kettős jellegi Nemcsak az országos kiad ványhoz gyűjtünk anyagokai hanem saját forráskiadvá nyűnkhöz is. A megyei levél tári forráskiadvány részlete sebben tartalmazza a feltár dokumentumokat, s azok a: anyagok is helyet kapnak, ame lyek jellegüknél, kisebb orszá gos jelentőségüknél fogva í kétkötetes munkából kimarad nak majd. A megyei kiadványhoz s községek dobolási könyvéinél bejegyzéseit is felhasználják A dobolási könyvek sok olyai jelentős eseményt rögzíthetnek amelyekről nem maradtai fenn dokumentumok, jegyző könyvek, iratok. A * •• rr I r jovo ne Brecht: Coriolanus (kedd 19.05). A kétrészes tragédis közvetítése a Nemzeti Színházból. Shakespeare művénél brechti átdolgozása nagy vitákat kavart világszerte, ahol csak bemutatták a tragédiái ebben a formában. Szabad-e klasszikusokat átdolgozni? Ez volt a viták központi kérdése A darab azóta már világsikerl aratott, és ez egyúttal válasz is volt a kérdésre: ha az átformálás olyan, mint Brechté, akkor igen. Shakespeare is „átdolgozott”, amikor a Coriola- nust írta, Plutarchos krónikájának Coriolanus-példázatából merített, Brecht pedig: a shakespeare-iiből. A dráma a pótolhatatlanságba, a nélkülözhetetlenségbe vetett hit tragédiája. A Córiolanus példázat a hatalomról, ez az eredeti shakespeare-i mű, és a brechti ugyancsak, bár Brecht már jóval nagyobb szerepet ad átdolgozásában a tömegeknek. WWWWWVWtfW'^WWWWWW a „gyomor” és elénk tárul a gazdag zsákmány. Javában folyik a rakodás, mikör búcsúzunk. Az igazgató a háta mögötti férfitől átvesz egy nagy csomagót és felém nyújtja. Majdnem mentegetőzve mondja: — A megyei levéltári forráe. , kiadványban szeretnénk üóz- readni illusztrációs anyagokat , is. Korabeli, 1944—45-ből szár- mazó plakátjaink azonban- nincsenek. Szívesen vennénk í a segítséget, ha azok. akiknek 1 ilyen plakát — vagy szöveg- anyag a birtokukban van, ren- i delkezésünkre bocsátanak, illusztráció céljára. L — Milyen célok vezetik a- Megyei Levéltárat a forraski- . advány megjelentetésével? — A felszabadulás körűimé*- nyei, a felszabadulás utáni ei- ső hónapokban ható politikai, t társadalmi és gazdasági erők : mozgástörvényei eddig nem- eléggé tisztázottak. Forráski- adványunkka-l ezen a helyze- t ten próbálunk változtatni.- Adósságot törlesztünk. Szándékunk azt elérni, hogy kiadvál nyunk iránytű és útmutató le- ; gyen azok számára, akik a fcU , szabadulást követő események í között tisztábban látni és el- , igazodni kívánnak — mondot- i ta befejezésül dr. . Soós Imre,- a Megyei Levéltár igazgatója. (kyd) t a tv-ben És azt a nehéz feladatot, ame- . lyet egy Shakespeare-átdolgo• zás jelent, Brecht páratlan : nyelvi leleménnyel, erode tiség• gél oldotta meg. Tea dr. Börsigéknál (szom- ■ bat, 20.45). Magyarul beszélő nyugatnémet film. A film Heinrich Bö 11 Magyarországon ; is megjelent és előadott rádió- hangjátéka nyomán készült. Lényegében négy monológot fűz egybe az érdekes témájú történet Én, Sztrasznov Ignác, a szélhámos... (vasárnap, 21.25). Tv- űlm, I. rész. (A második részt hétfőn, 26-án 20.05 órakor láthatjuk.) A tv-füm címe magától Sztrasznov Ignáctól származik, aki valóban élt, a századelő világhíres, pontosabban vi- lághirhedt szélhámosa volt, és aki „nyugdíjba vonulása” után írta meg visszaemlékezéseit a fenti címen. MWWWWWWWWWUWWW magot. Köszönetét motyogva azt sem tudom, miként kerülök a gépkocsiba. Az ajándékot viszonozni keli! De hogyan? Semmi sincs nálam, s innen néhány száz kilométerre a követségünk. A szállodában aztán feltúrom a kofferomat. Két darab magyar népi díszítésű szipka és néhány csomag hazai cigaretta akad a kezembe. „Bizonyára örülne neki az igazgató. Együttlétünk alatt sűrűn dohányzott.” Becsomagolom, s megkérem a helybeli gépkocsi- vezetőt, vigye el, most rögtön. Csupa ínyencfalat a csomagban: rák, különleges, páros hal, kagyló. „Mi lesz ezzel ilyen melegben holnapig? Itt eláll a hűtőszekrényben, de a vonaton, a több órás úton, mire Phenjanba ér... Határoznom kell!” — Kérem, süttesse meg — szólok az étterem vezetőjének. — Hány személyre tálaljük?- kérdi rámutatva a terjedelmes csomagra Számolom a társaságomban levő koreaiakat, s kibököm: — ötre! Alighogy asztalhoz ülünk, a szálló éttermében, megérkezik a gépkocsivezető. Mosolyogva mondja: — Az igazgató elvtárs nagyon köszöni a figyelmességet. Egy főkötős felszolgálóleány hatalmas tálat helyez az asztalunkra. A gépkocsivezetőre pillantok és hellyel kínálom: — Tartson velünk!... Vacsora közben megrendítő hírt kapunk: A japán kormány internálta (!) a Koreai NDK egyik halászhajóját majd a legénység több tagját átadta a dél-koreai bábrendszemek (!).. Nos, mit szól ehhez, Misztar? Ugye, milyen tanulékonyak a lakájaik? Nézem koreai társaimat. Szótlanok, de arcuk elszántságot tükröz. A szocialista Korea bátor halászai útra kelnek holnap is, és holnapután is, és mindenkor, bármilyen körülmények között. Következik: Csollima, a legendás szárnyas paripa. — Kérem, vigye a testvéri magyar követségre és fogyasz- szák el jó egészséggel. A meglepetéstől szóhoz sem jutok. Szabódni sincs időm, s már kezemben tartom a csomege lepi el a környéket, hogy köszöntse a szerencsésen megérkezett rokont, hozzátartozót. Rálépünk az úszó monstrumra. Az igazgató meghallgatja a jelentést, s aztán megnyílik