Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)
1966-11-06 / 263. szám
FEHÉRNK KÉT CSALÁDJA HAGY ATTILA VALLOMÁSA Mit jelent öt, vagy akár tíz év a gyár életében? Az évszakok gyorsan váltják egymást. A Hatvani Konzervgyárban a borsószezon jelenti a tavaszt, paradicsomot hoz a nyár, de a lecsó, a paprika és a zakuszka annyi munkát ad, hogy a gyári asszonyok észre sem veszik, és az ősz már télbe szaladt. Mintha tegnap lett volna, amikor Marika gyereklányként került a főzeléküzembe és már menyasszony. Erzsi alkalmi szezon- munkás volt, közben szakmunkás lett 1960-ban 1477 ember dolgozott a Hatvani Konzervgyárban, az idén 2200-nál is több és ebből 1210 állandó munkát talál itt. 1960-ban 167 millió értéket termeltek, az idén legalább 330 milliót, tehát megkétszerezték a termelést. Fehér Antalné tíz éve került az üzembe. Idénymunkásként kezdte. Szorgalmával csakhamar kiérdemelte, hogy szakmunkásvizsgára küldjék. Komoly megfontoltságának és rátermettségének köszönheti, hogy 1958-tól csoportvezető.-T- Munkámmal és a gyárral elégedett vagyok, csak a vasutat szidom Én tehetem, mert a kemény szó a családban marad. A férjem vasutas, Túrán dolgozik. — Miért nem tud kibékülni a MÁV-val? — Mert Túra felől rossz a csatlakozás. Ha délutáni műszakba jövök, már délelőtt 10- kor megérkezünk, de csak délután 3-kor kell munkába állni. Hű, hogy kéllene ez az öt óra otthon! Futná a második műszakra. így harmadikkal kell toldani. De minden rosszból adódik egy kis jó. Szakszervezeti bizalmi és pártvezetőségi tag vagyok. A vasút „hibájából” jut időm a társadalmi feladatokra. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a hatvani vasútállomás kényelmes helyet ad nekünk. A kényszerpihenő alatt a kultúrváró- ban olvasgatunk, kézimunkázunk. — Mi újság a családban? Öten ötfelé élünk Zsuzsa lányom férjhez ment. Anti érettségizett, most Székesfehérváron elektronikai műszerésztanuló. Azt írta a héten, hogy jó szakmát választott Anikó Gödöllőre jár gimnáziumba A két diákra sok pénz kell, de nem panaszkod- hatom, az átlagkeresetem 1700 forint. Fehér Antalnénak szép kis családja van a gyárban is. Tizennégyen ülnek, vagy inkább állnak az asztalnál. Életerős család ez, az idén április 4-én nyerték el a szocialista brigád címet és azóta büszkén viselik Hámán Kató nevét. — Azt mondják, hogy a mi brigádunk a legjobb. Mégis a keresztanyaságot tartjuk a legtöbbre. Bodóné és Fillérné brigádját kezdettől fogva mi segítettük, hat tanács és segítség kellett, mindig kéznél voltunk. Mi azt vállaltuk, hogy az Osz- tyapenko és a Zalka Máté brigád életre keljen. Nyugodtan mondhatom, hogy túlteljesítettük a vállalást, mert a két fiatal brigád talán meg is előz minket. A verseny még folyik. Akárki lesz a győztes, a másiknak nem kell szégyenkeznie. — Az üzemben sok fiatal dolgozik. Ki tudnak velük jönni? — Lehet boldogulni a mai fiatalokkal Is, csak érteni kell a módját. Talán Béla művezető javasolta — ő is fiatalember —, hogy a Hámán Kató szocialista brigád segítsen életre kelteni a KISZ-alapszervezetet. Azóta, ha egy kicsit szorít a munka, vagy valami közös megmozdulásról van szó, csak annyit mondunk a fiataloknak: ez a mi vállalásunk is. gyerekek, ne hagyjatok cserben A mi műszakunkban szép szóval mindig boldogulunk. Fehér Antalné azt is elmondta, hogy amióta gépesítették az üzemet, sokkal könnyebb a konzervgyári asszonyok munkája. Reméli, hogy a nyugdíjkorig az ő erejéből is futja, mert innen szeretne nyugdíjba menni. Nagy Attila ugyancsak nagyot nézett, amikor azt kérdeztem, hogy mit csinált 1958- ban. — Akkor kerültem ki az általános iskolából... Akkor nyáron mondta apám: próbáld meg, fiam, hogy mit jelent a munka. Nekem bevált. Vakációban itt dolgoztam a konzervgyárban és aztán minden évben visszajöttem, majd véglegesen Itt maradtam. — Apa és fia nem egy nevet viselnek? — Persze, azt is el kell mondanom, hogy Heidrich Zoltán nevelőapám. Én még kicsi voltam, amikor édesanyám özvegyen maradt. Füzesabonyból ide került a Hatvani Konzervgyárba, aztán apámmal összeházasodtak. Érettségi után választanom kellett. Hatvanban milyen lehetőség adódik az embernek? A gyár meg a vasút. Én a gyárat választottam. így történt, hogy papa, mama, meg én ^ a gyárban dolgozunk. MI igazán elmondhatjuk, hogy a gyárból élünk. Szeretjük, a magunkénak érezzük. Igaz, nekem nem is volt más munkahelyem, de nem is vágyom innen sehová — Milyen beosztásban dol- kozott itt? — Iskolás koromban idénymunkán. Sok mindent csináltam, mindazt, amit rám bíztak. Amikor Szegedre, a felsőfokú élelmiszeripari technikumra javasoltak, a felvételire is innen mentem. Sikerült, mert a berendezéseket, a gyártástechnológiát már valamelyest ismertem. A diploma után műszakvezető-helyettes voltam a sűrítőüzemben, majd csoportvezet ő a főzelóküzemben. Az idén Zsámbokon a léállomás telepvezetője voltam. — Mit gondol, vezetői elégedettek a munkájával? — Ügy érzem, amit rám bíztak, jól megoldottam. Nemcsak érzem, tudom, Szekszárdi Dezső termelési osztályvzető és Kis Ferenc, a sűrítő üzemvezetője megmondta és jutalmat is kaptam. Jó érzés az, hogy az idősebb szakemberek befogadtak. Jó kollektíva ez a miénk. Én nem tapasztaltam szakmai féltékenységet. Sőt, a felsőfokú technikusok iparági konferenciáján is elmondtam, hogy amikor az iskola elvégzése után, betűkkel a fejemben visz- sza tértem a gyárba, mellém álltak, segítettek. Ha szóba került, hogy valamit hogyan lehetne jobban, gazdaságosabban megoldani, biztattak, hogy én is hozzászólhatok. Később önálló feladatokat adtak. Ez jó, ez kedvet és bátorságot ad. Az én beosztoásomhoz ez kell, mert ha minőségi hibát tapasztalnak, akkor a vizsgalatot többnyire a steril csoportnál kezdik. Tőlünk a raktárba kerül az áru. Ott apám a főnök, akit barátként is tisztelek. De a munkáhan nincs sem rokonság, sem barátság, legfeljebb abban az értelemben, hogy a kettős kötelem kétszeresen kötelez. Beszélgetésünk során szó esett arról, hogy mire büszkék a konzervgyáriak Először azt említették, hogy az arany fácános címkét, a hatvani gyár termékét a legtöbb európai országban ismerik és szívesen vásárolják. A második ötéves terv elején 122 millió forint értéket, tavaly 227 milliót exportált a Hatvani Konzervgyár. Amióta a Lángféle paradicsomvonalat felszerelték, napi 60 vagonról 150 vagonra növelték a paradicsom-feldolgozást Üj raktárakban tárolják az árut és most két ütemben újabb 3600 négyzetméteres raktárt építenek. Az idén Jászfényszarun és Zsámbokon működött léállomás, Jövőre Horton kettőt építenek. Az új mérlegházban új mérlegek sorakoznak. Most készült el az új garázs, hamarosan átadják az új irodaházat és mintegy 23 milliós költséggel új beruházáshoz fognak, új lakkozó és kliséüzemet építenek. Érthető tehát Nagy Attila kívánsága, hogy legalább negyed- századot szeretne hasznos munkával tölteni a Hatvani Konzervgyárban, úgy mint az apja. Dr. Fazekas László Kiportei' Miután a megyék közötti vetélkedő egymással vetélkedve tovább folyik, nem mulaszthatom el eme lehetőséget kihasználva elmesélni: hogyan történhet egy balszerencsés közvetítés, ha azért talpraesett a riporter. A színhely természetesen egy terem, a színhelyen természetesen vetélkedők, telefonok, mikrofonok, meg minden, ami szükséges ahhoz, hogy otthon recsegjen a rádió. A riporter most a mikrofon elé lép, az óra kezdést mutat, mély lélegzetet vesz, megnyálazza ajkait és rákezdi: :Jtedves vetélkedők, kedves hallgatóink kedves nézőink. Pardon. A nézőket még a televízióból szoktam me, de úgy vélem, nagy baj nem történt ezzel a bakival, mert nekem elhihetik, jobb néha a rádiót nézni, mint a televíziót. Hol is hagytam abba? Ja igen. Kedves hallgatóim, kedves vetélkedők, úgy gondolomhogy e nemes vetélkedés lázában, amikor az idegek feszültsége vetélkedik a pattanó íjéval. a legjobb lazító egy kis muzsika. Egy kis valódi ritmusos muzsika, ménvedig olyan eavüttes közreműködésével, mint... igen, igaztik van... mint a Blúz Ben Börmingem együttes. Hogy miért hívták ezt a remek mr-utír eguiittest Blv- Ben p-r—i—n-y*mek, azt remélem. önök is sejtik. Egy rna- #Wi»r együttest nem nevezheta mikrofon előtt r t T t v nek másként, mint angolul... Ez nálunk, kérem, haladó hagyomány. Azelőtt az inasokat, most az együtteseket hívják angolul ... De ez mit sem von le abból, hogy aki a Blúz Ben Börmingemet egyszer is hallotta, többet nem felejti dallamgazdag muzsikálásukat, ritmusuk tisztaságát, azt a lenyűgöző hallgatói meg ne hallják.) ...gyertek már, az istenért. Bekonferáltalak benneteket... Csendesebben, könyörgöm. „ Igen, kedves hallgatóim, már itt is van a .. (Suttogva, hogy a rádió hallgatói meg ne hallják...) — Hogy melyik a zongora? Az ott ni, az a nagy barna dög, fehér fogakkal... Nem harap, a fenét harap, ülj már le ... Micsoda? Ezt nem kell fújtatni... te jó ég... ez nem orgona. .. Nos, tehát, kedves hallgatóim, vetélkedőnk következő száma a... könnyedséget, amellyel hangszereiket kezelik, s azt a mély hozzáértést, amely a Blúz Ben Börmingem együttest jellemzi, amelyet most va-n szerencsém önöknek bekonferálni... (Suttogva, hogy a rádió (Mit akar maga? Az nem gitár ... Az nagybőgő... Hogy micsoda? Hát, hogy a fenébe ne lenne a bőgőn is húr... Üljön már le az ég szerelmére ... Nem maga, a bőgő mellett állni kell..t Maga üljön le... Hogy hol a billentyű? Megőrülök... Hát az dob. Azt ütni kell.., Hol is hagytam abba, kedves hallgatóim? Igen, most következik a Blúz Ben Börmingem együttes, egy kitűnő je... je je.., (Suttogva, változatlanul, hogy az a szerencsétlen rádióhallgató meg ne hallja.) Jesszusom... Azt nem keli kiegyenesíteni... Nem, az nem harsona, az piszton. Hát ez őrület. Görbítse már vissza, maga szerencsétlen ... Hogy hogy nem tudja? Ha vóLt ereje kiegyenesíteni, akkor görbítse is vissza, mert olyat mondok, hogy a hallgatók is meghallják... Mi van? Lejárt az adásidő ... a. fene egye meg... Pardon, kedves hallgatóim, nem magukat, az adásidőt, amely sajnos lejárt, de majd legközelebb lesz módunk és alkalmunk a ragyogó, a virtuóz Blúz Ben Börmingem együttest megismerni. A riporter kénytelen odavánszorogni, izzadó homlokkal, remegő térdekkel a csodálatos együtteshez: — Mondják, hogy a csodába kerültek maguk ide? Hiszen még a hangszereket sem ismerik. A zongorista, természetesen ő a zenekar vezetője, önérzetes felháborodással válaszol: — Mi az, hogy hogyan? Mi vagyunk az encidai járási vetélkedő győztesei... És vegye tudomásul, hogy ott leszünk a velencei dalfesztiválon is... Van még vetélkedő Magyarországon, mit szól hozzá?! (egri) ...hogy a legteljesebb mértékben azoknak van igazuk, akiknek már elegük volt belőle, s nem azoknak, akik azt mondogatják, hogy mindez sohasem lehet elegendő. Amiből elege van sokaknak, illetőleg amiből nincs elege nem keveseknek, az: az emlékezés. Mert ugye, válóbap. minek mindig emlékeztetni a szegény szórakozni vágyó magyar dolgozó polgárt a fasizmusra, a háborúra, minek annyit beszélni olyanról, hogy bezzeg a Horthy-korszakban hogyan nyomorogtak, éheztek a munkások, parasztok, de még az értelmiségiek is. Ami volt, az elmúlt, sorsunk jobbra fordult, hogy kissé felületesen idézzem a költő szavait, minek állandóan riasztgatni a nyolcórai munka után a másik nyolcat töltő embereket... Tessék azért kérem elképzelni: Kinyitja a gyanútlan tévé-néző a televíziót: Sartre Temetetlen holtak, dráma a francia ellenállás idejéből; kezébe vesz egy könyvet: Asch Tisztgyár című regénye a nácizmus belső ellenállásáról; elmegy a moziba: Nürnbergi per; könyvek, versek, drámák, filmek egész sora, még mindig a múltról. Pedig ugyebár^ lassan már negyedszázada, hogy a Reichstag csúcsára kitűzték a vörös zászlót — és még mindig! Utóvégre a dolgozó ember szórakozni akar, pihenni, kikapcsolódni. feledni és főleg nem gondolkodni, még szórakozás közben is. Sokan legszívesebben gondolkodás közben sem gondolkodnának! De hát lehet ebben az országban gondtalanul nézni egy filmet, vagy olvasni egy regényt? Hát kérem, be kell vallani, hogy gyakran bizony nem lehet, mert valakinek, vagy valakiknek valamilyen műfajban mindig eszébe jut, hogy gondolkodtasson és emlékeztessen. Mert az igaz, s ezt ugyebár mi, szórakozni vágyó és emlékezni nem óhajtó dolgozók is tudjuk, hogy nem volt éppen egy kellemes időszak az a második világháború. Hogyne tudnánk, amikor némelyikünknek apja, másunknak fia, harmadikunknak egész családja odapusztult. Mert az igaz, ugyebár mi, szórakozni vágyó és emlékezni nem óhajtó dolgozók is tudjuk, hogy a fasizmusban talán nem is a halottak száma volt a legrettenetesebb, hanem a megtiport emberi telkeké, amelynek nyomán az veszett ki a tisztelt emberiség egy részéből, ami éppen az embert emberré teszi. És az is igaz, hogy a második világháború a fasizmus jóvoltából, az emberiség egész történetében — és nem történelmében! —, együttesen nem folyt annyi vér és könny értelmetlenül, céltalanul, mint éppen huszonegynéhány évvel ezelőtt; sőt az is igaz, ezt is tudja ugyebár mindenki, hogy az emberi társadalom alkotásainak annyi értéke pusztult el, amennyit még a világegyetem méreteihez és ezen alapuló számaihoz szokott és edződött agyunk sem tud kifejezni. No jó, ezt tudjuk, ismerjük, minek hát erről ennyit és annyiszor beszélni... Egyébként nekem erről az a véleményem, hogy már azért sem árt erről ennyit, sőt még többet is beszélni —, s ezzel elárulom, hogy nem a csak szórakozni vágyó dolgozókkal tartok együtt —, mert az emberiség lelkiismerete vizsgálatához idő kell. Távlat. A pillanatnyi indulatok, a friss benyomásokat a távlat ötvözetével felcserélő higgadt és őszinte önvizsgálat. És erre nemcsak azért van szükség, hogy lássuk és tud. juk, hogy mi volt, még csak azért sem egymagában, hogy azt is megértsük, miért volt, hogyan lehetett, de ami ennél sokkal fontosabb: hogyan ne lehessen soha többé! Irtó jó dolog a televízió előtt ülni és nagyokat szórakozni, moziba járni a kislánnyal, könyvet olvasni érdekeset, izgalmasat, nevettetőt, de nagyon rossz dolog, ha éppen eközben valakinek eszébe jutna bombát dobni az ölünkbe, vagy a mozi épületének tetejére. Csak úgy és azért, mert estébe jutott, hogy 5 az erősebb és én gyengébb vagyok, mert neki zöld a bőre színe, az enyém meg lila, és á lila börűeknek nincs helyük a földön, lévén az a színe alapján is indokoltan alacsonyabb rendű faj. Nagyszerű érzés lehet saját személygépkocsimmal kirándulni a Balaton kéklő vizéhez nejemmel, vagy nőmmel, avagy elmenni az erdőbe gombaszedés ürügyén, de rendkívül kellemetlen, mondhatnám halálos lenne, ha csiperkegomba helyett a fa alatt, atomgombát találnánk a fa felett... A tisztelt emberiségnek, s itt elsősorban valóban az emberiség tisztelt és tisztelhető túlnyomó többségének, már csak önvédelemből is, de tisztességből is ki kell kutatnia azokat a háboríts vírusolcat. amelyek megfertőzték negyed- százada, sőt még előbb a világot, hogy kellő gyógyszerrel egyszer s mindenkorra elvegye a vírusok kedvét a háborús fertőzéstől. Az élet, úgy látszik, igazolni látszik, hogy ezek a vírusok egyre virulensebbek: Indonéziának, Vietnamnak, Dominikának nevezett és szakértők által ápolt táptalajon tenyésztettek, nem beszélve olyan nem is mikroszkopikus „szervezetekről”, amelyek nagyító nélkül is, szabad szemmel látva is horogkereszt alakúak, például a Nyugat-Német- országnak nevezett tárgyasztalon. Amikor a múltról vagyunk kénytelenek ismételten és újfent beszélni, írni, énekelni, szavalni, vagy játszani a színpadon, voltaképpen kellő körültekintéssel és felelősséggel azoknak a figyelmét akarjuk felhívni a szórakozást fenyegető veszélyekre, akik annyira szeretnek szórakozni, hogy annál jobban már csak becsületesen, szabadon és békében élni szeretnek. Mindezek után kénytelen vagyok bevezető megállapításomat módosítani, tartalmát illetően önkritikát gyakorolni: a legteljesebb mértékben azoknak nincs igazuk, akiknek már elegük volt belőle. Mármint a múlt idézéséből. Emlékezzünk csak, kérem, emlékezzünk! Amíg emlékezünk a. múltra, kellő felelősséggel gondolunk a jövőre. És amíg gondolkodunk, addig élünk. Egyébként ez a véleményem. Középiskolai tanulmányi versenyek A Művelődésügyi Minisztérium — az érdekelt szaktárcákkal és a KISZ Központi Bizottságával egyetértésben — az 1966—67-es oktatási évre is kiírta az országos középiskolai tanulmányi versenyt és az Arany Dániel matematikai versenyt. Az országos középiskolai tanulmányi versenyen a középiskolák harmadik és negyedik osztályos diákjai vehetnek résit. Egy tanuló legfeljebb két tantárgyból indulhat. A verseny tantárgyai a következők: magyar irodalom, történelem, orosz nyelv, angol nyelv, matematika, fizika, földrajz, kémia, biológia, gazdasági számtan, valamint könyvvitel. A verseny győzteseit valamennyi tárgyban, illetve csoportban egy 2000 forintos első, egy 1000 forintos második és egy 500 forintos harmadik díjjal jutalmazzák. Jlmüsűi,5 1966. november &, vasárnap GAZDAG ÉVEK
