Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)
1966-11-06 / 263. szám
A megyei pártértekezlet után 1/ étnapos tanácskozás után befejezte felelősségteljes munkáját a mégyei pártórtekezlet. A megye kommunistáinak küldöttei eredményes munkát végeztek, megfelelően képviselték küldőiket, eleget tettek azoknak a feladatoknak, amelyeket a járási, városi küldöttértekezletek eléjük állítottak,, megfeleltek a megye kommunistái bizalmának. A megyei pártiértekezletein a józan realitás, a megye gazdasági, politikai, társadalmi életének őszinte, nyílt értékelése volt a jellemző. Ötvennyolc felszólalásra je- jelentkező közül az idő rövidsége miatt, 28 küldött szólt a pártértekezleten. Ezek a küldöttek a megye minden társadalmi rétegét képviselték. A pártértekezleten elmondták véleményüket az ifjúság, a munkások, a bányászok, a termelőszövetkezetek, a pedagógusok, az orvosok, a fegyveres erők, a vasutasok, a kereskedelmi dolgozók képviselői, párttitkárok és pártfunkcionáriusok, állami és tömegszervezeti vezetők. Nem hangzottak el nagy szavaik a pártértekezletein, mind a beszámoló, mind a felszólalók véleménye mentes volt a fellengzőstől, a frázistól. A beszámoló és a küldöttek' is büszkén, de szerényen szóltak az elmúlt évek eredményeiről, ugyanakkor őszinte, kommunista nyíltsággal tették szóvá azokat a nibákat, fogyatékosságokat, amelyek gazdasági, társadalmi, politikai életünkben még fellelhetők. Több felszólaló túlment a szűkein vett hétköznapi goindokon, szóvá tette azt is, milyen országos intézkedésekre van szükség a még eredményesebb, még haték/ - nyabb munka tégzéséhez. A küldöttek szavaiból és a beszámolóból is egyöntetűen csendült ki: Heves megye kommunistái maradéktalanul egyetértenek a Központi Bizottság politikájával, a Központi Bizottság mögött állnak minden esetben, számíthat rájuk a párt a jövőben is. Arra kérték a pártértekezlet részvevői a kongresszusi küldötteket: javasolják a kongresszuson az eddigi politika folytatását. Az újonnan megválasztott pártbizottságtól és minden egyes tisztségviselőtől ugyanakkor azt várják, hogy a kongresszus, a Központi. Bizottság a megyei pártértekezlet határozatainak szellemében, kommunistára jellemző következetességgel és szerénységgel végezze felelősségteljes munkáját. Jellemezze minden tevékenységüket a tárgyilagosság, a szerénység és a jogos büszkeség eredményeink láttán és a kommunista bátorság a hibák feltárásában. Négyéves munkát értékelt a megyei pártértekezlet. A végkövetkeztetés: helyes, jó úton jártak a megye kommunistái. Az elmúlt négy év alatt megyénkben a párt vezetésével, a pártonkívüliek támogatásával, gazdasági és politikai téren egyaránt, előre mentünk a párt politikájának megvalósításában, a szocializmus teljes felépítése feladatainak végrehajtásában. De sok még a tennivaló. Akadnak még szép számmal gyengeségei, fogyatékosságai munkánknak. A párt vezetése, a kommunisták odaadó munkája, a párton kívüli dolgozók támogatása, biztosítékot jelentenék, hogy a jövőben még gyorsabban haladjunk előre. A megyei pártértekezlet elvégezte munkáját, meghatározta a megye kommunistáinak, dolgozóinak céljait, feladatait. Most rajtunk, miindannyiunkon múlik, hogyan, milyen lépésekkel haladunk előre. I ó munkát, jó egészséget kívánunk a megválasztott megyei nártbizott- ságrtak, a végrehajtó bizottságnak, a kongresszusi küldötteknek, a megye kommunistáinak, minden dolgozójá- r»ik Vívódjuk. ho°v a párt vezetésével megvalósul janak azok a célok, azok a terveik, amelyeket a megyei pártértekezlet tűzött a megye kommunistái, pártonkívüli dolgozói elé. Kívánjuk, hogy Heves megye népe eredményesen munkálkodjék a kommunisták vezetésével a IX. kongresszus határozatainak megvalósításában. Hozzászólásra jelentkeztek még... Mint már beszámoltunk olvasóinknak, csütörtökön és pénteken tartotta tanácskozását Egerben az MSZMP Heves megyei pártértekezlete. A beszámolókat élénk vita követte. Szombati lapszámunkban részletesen foglalkoztunk a pártértekezlet munkájával, most azoknak a küldötteknek a neveit közöljük, akik az idő rövidsége miatt már nem kaphattak szót: Bartók Kálmán, az ostorost Kossuth Termelőszövetkezet párttitkára, Bata József, a gyöngyösi városi KlSZ-bizott- ság titkára, Bauer György, a Selypi Cementművek párttitkára, Bíró Endre, a Füzesabonyi Kísérleti Gazdaság igazgatóhelyettese, Bóta Albert, a Marxizmus—leninizmus . Esti Egyetem igazgatója, Dancz Pál, az Eger—Gyöngyös vidéki Állami Pincegazdaság igazgatója, Decsi Ferenc, a Hatvani Cukor- és Konzervgyár igazgatója. Fodor cs. József vájár, a Hazafias Népfront istenmezeii bizottságának elnöke, Gaál Mihály bányamesÄ főváros új színfoltja Kiss Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes az Emke-aluljáró avatásán elmondotta, hogy az építést nehéz viszonyi >k közt oldották meg. A munka gyorsításának legfontosabb segítője az MSZMP IX. kongresszusára kibontakozott szocialista munkaverseny volt. ★ Az aluljáró alapterülete folyosók nélkül 1610 négyzetméter, folyosókkal 2022 négyzetméter, míg az Astoria-aluljáró alapterülete 800 négyzetméter. A munkaiatok során elszállítottak 4400 f.„var földet, felhasználtak 2350 fuvar kavicsot. 9162 mázsa cementet, 4664 mázsa betonacélt. Maga az aluljáró építése 64 millió 800 ezer forintba került és ezen belül a legnagyobb ősz- szeget a közművek építésére, illetve áthelyezésére kellett fordítani. Az eredeti tervek szerint december 31-ig kellett volna befejezni a munkát. Az Emke- aluljáró építésénél dolgozó vállalatok munkásai és műszaki dolgozói a szocialista szerződésben előbb december 20-át, utóbb november 30-át jelölték meg határidőül, s elkészült no- tVember 5-éré, tehát 13 hónap 5 nap alatt. ter, a Mátraalji Szénbányászati Tröszt ecsédi külfejtésének párttitkára, Galó Béláné, a domoszlói Mátra Gyöngye Tsz könyvelője, Jenei Artúr- né, az egri IV-es számú Általános Iskola igazgatója, a pedagógus alapszervezet titkára, Kameniczky Antal, az egri Mü. M. 212. számú Szakmunkásképző Iskola igazgatója, KorUhely Jánosné, a Petőfi- bányai Általános Iskola igazgatója, Maruzs János, a Recski Községi Tanács megbízott vb-elnöke. Molnár Jenő, a Gyöngyösi Járási Pártbizottság első titkára, B. Nagy Károly, a Hatvan—füzesabonyi Pályafenntartási Főnökség vezetője, Nagy Miklós, a gyön- gyöspatai Béke Tsz párttitkára, Nagy Pál, az Egercsehi Bányaüzem vájára, Nehr Tibor, a Hajtóműgyár egri gyáregységének vezetője, Ötvös FÉLÓRÁVAL KÉSŐBB ébredtem a szokottnál. Ijedten pillantottam az órámra, aztán megnyugodtam. — Még hét sincs. — Később azon kezdtem el gondolkodni, hogy tulajdonképpen mitől is riadtam fel ilyen hirtelen? És ekkor valaki halkan, bizonytalanul megkocogtatta az ablakot. Nem zörgetett, nem is kopogott, inkább csak finoman jelzeft, hogy kint van és bebocsátást kér. Az álom kábulatában most már éreztem, hogy ez a kopogtatás volt, ami felébresztett. ★ Nyitom' az ajtót egy negyven körüli asszony előtt. A verandán megáll, körülnéz kicsit fürkészve, puha ujjait végighúzza a filodendrom húsos levelén. — Ez a ház eladó? Bólintok. Az asszony most már, mintegy jogot érezve _ a nézelgéshez, szakértő módjára lesi a plafont, megakad a szeme a mozaiklap elrepedt kövén. — Benézhetnék a konyhába is? Ajtót nyitok. Megáll középen, kopottas műbőr szatyorját a földre huppantja. — Szép, nagy konyha. Igazán szép. Kár, hogy ott az egyik sarokban beázik a tető. — Hanyagság, csupán kis hanyagság az egész — magyarázkodom. — Egy cserepet kellene megigazítani... — Meg tetszene mutatni a kamrát? Belép a konyhából nyíló kamrába, mustrálhatja a meny- nyezetet, a falakat, aztán a fürdőszobát keresi. — Ez bizony lehetne nagyobb. Aladár, a megyei gépjavító állomás igazgatója, Rabecz Lajos, a hatvani Lenin Tsz elnöke, Rózsa László, a Mát- ravidéki Eémművek igazgatója, Széles János, a markazi Mátra Völgye Tsz elnöke, Szentgyörgyi János, a Lőrinci Községi Tanács vb-elnöke, Trezsenyik Sándor, a megyei pártbizottság főelőadója, Va- jay István, a visontai bánya- erőmű-beruházás pártszervezője. Vajda László, az egri Petőfi Tsz elnöke, Veres István, a Füzesabonyi Járási Tanács vb-elhöke, Végvári Bertalan, a mezőtárkányi Aranykalász Tsz párttitkára és Zárai/ Géza, a Mátravidé- ki Hőerőmű igazgatója. A küldöttek, akik nem kaptak szót a pártértekezleten, írásban juttatták el hozzászólásaikat a megyei végrehajtó bizottsághoz. Búcsúzd* A Meteorológiai Intézet köz_ ponti előrejelző osztályán közölték, hogy a szombat reggeli időjárási térképek a Dunántúlról általában 5—10, Zirc és Veszprém környékéről 12—15 milliméteres esőket jeleztek, ugyanakkor a Tiszántúlon általában derült volt az idő. Az egy héttel korábbi hóréteg mindenütt elolvadt, a Kékestetőn is plusz 4—5 fokos maximumokat mértek. A hirtelen megszakadt októberi „nyár” kis átmeneti romlás után visszatért búcsúzni. A meteorológusok szerint nagyobb arányú időrosszabbodás az ünnepek alatt valószínűleg nem lesz: Felhőátvonulásokra, szórványos, kisebb esőkre, esetleg zivatarokra kell számítanunk. Vasárnapra kissé elcsitul a szél is. Jó kirándulóidőre számíthatunk. A vasárnap dél- . utáni maximumok 12—17 fok között alakulnak. A ml korunkat a tempó, a gyorsaság jellemzi. A visszatérő kedvestől, a „nyár”-tói, azonban lassan szreetnénk búcsúzV*' Szerinte az önkritika arra való, hogy egy korszakot lezárjon, s újból kezdjen egy — régit. Nem érdekes: lényegesen jobban ismerik hibáinkat, mint erényeinket? ★ Ha kidobják az ajtón, visszamegy a — másik ' ablakon. Harminc év elegendő a becsülethez, de ötven is kevés a becstelenség igazolásához. ★ . Amikor eltemették, némán álltak sír- dombja felett: a holtakról vagy jót, vagy semmit. Nálunk mindenki és mindenkor kitűnően ért — ct másik szakmájához. ★ A legkönnyebb bölcsességet mondani, a legnehezebb bölcsen tenni. (-6) főkapitányság s később a salgótarjáni kapitányság politikai osztályát. Amikor pedig befejezte feladatát, — azoknak segített, akik a bányákat államosították. 1947-ben szólították Hevesbe. Lőrinci határában akkor kezdték építeni, szerelni az országnak úgyszólván első szocialista beruházását, a villamos erőművet. Ide került, szakmájába fizetnek. Mutatták az írást a Népszabadságban... Nem válaszolok. Kezemben megvillan a borotya. — Mert az jó lenne. Leginkább a fiatalabbak látnák jónak. Év végén aztán fizethetnék a prémiumot, meg a többi részesedést... — Mondom, hogy rosszkor akarnak mozdulni. Meglátja, két-három esztendő, és magúiknál is kinyílnak a beszögezett ablakok. — Százhúszat adnék a házért. Százhúszezret... Tessék elhinni, nem kevés pénz az, aztán mondjuk meg őszintén, ez a ház öregecske már. Látná csak a mienket Sarudon. De ez Egerben van és ezt kell megfizetni... — Százötven az utolsó ára. Az asszony feláll, kezébe veszi a műbőr szatyrot és kifelé indul. — Szóval, gondolkodjanak maguk is, mi is. Az is lehet, hogy tényleg várunk még egy, vagy másfél esztendőt. Hírlik, hogy később a tsz is olyan lesz, mint a gyár. Fixre fizetnek, a nyugdíj se lesz alábbvaló... Az asszony végre kimegy a kapun. Kapkodva indulok a fürdőszobába, engedem a vizet és véletlenül két adag fogpasztát nyomok a keféire... ★ HÜSZ PERCET KÉSTEM. — Nyolcra beszéltük meg, mit csináltál eddig? — tettek jogosan szemrehányást a várakozók. — Dolgoztam — vágtam ki magam. És akkor észrevettem, hogy a csinos gépírólány huncutul elnevette magát... Szalay István hoz tért vissza. Később a viL lanyszerelőből művezető lett, s mert szüntelenül tanult, egyre gyarapította műszaki és politikai ismereteit: az üzemmérnökségig vitte. Üzemmérnök ma is, s tíz esztendeje titkára az erőmű párt- bizottságának. És ugyanennyi ideje tagja a járási párt vb- nek is. Huszonegy esztendő óta mit jelentett kommunistának lenni...? — kérdeztem tőle a minap. Két szóval válaszolt: rendíthetetlen hitet. Hinni az eszmében — magyarázta később —, bízni erőnkben, a munkánkban, a jövőnkben. A bizakodása a legnehezebb időkben sem hagyta el. Amikor az erőműépítők, szerelők közé került, tudta, hogy a jobboldali szociáldemokraták egyik messzi környéken ismert fellegvárába jutott. Maroknyi kis csapatával, kommunista társaival mégis megpróbálta áttörni a sokak által rendíthetetlennek hitt falat, s elhinteni a magvakat. Elég sikeresen... S az ellenforradalom idején is a helyén maradt. Ma is büszkén emlegeti, hogy az erőműben nem szünetelt a munka, üzeme országosan is elsők között volt a teljes talpraállás- ban. 1957. januárjában már kapacitása szerint dolgozott a centrálé..; Ötvenhatban sok rosszat kitaláltak a kommunistákról. Szilágyi Antal mégsem tagadta soha, hogy közéjük való; nem hallgatta el egri összejövetelüket, sőt még azt is hangoztatta: a szétugrott régi üzemi párbizottság helyett egy új testületet szervez. Bábáskodott a mezőgazdasági termelőszövetkezetek születésénél is, s elégedetten említi, hogy a járásban egyetlen üzem sem segített annyit, mint az övék. S ez a támogatás — mondja — ma sem szűnt mer;: valami tizenhét tsz-szel tait- ják a kapcsolatot. A legnagyobb élményét nem tudja elmesélni. Számára még a legapróbbnak tűnő epizód is sokat jelent, feledhetetlen. Egyforma mind. Örül annak, hogy a Mátra- vidéki Hőerőmű dolgozóinak ma már egyötöde párttag, s a kommunisták valamennyien a termelés élvonalában vannak, a legfontosabb posztokon. És ezt az üzem munkája szüntelenül tükrözi. Örül, hogy a „szocdemek’' egykori fellegvárából a kommunisták jelentős bázisa lett, az erőmű a szocialista ipar elismert, rangos láncszemévé vált. örül valamennyiünk közös sikereinek. Munkatársairól, elvtársairól beszél inkább — mint saját magáról. Amit ő tett, azt nem tartja olyan sokra. Pedig tettei Szilágyi Antalt az élcsapat első vonalába sorolják... Gyón! Gyula — Negyven ház áll már üresen. Az asszony még egyszer feláll, szétnéz a szobában, meg- símogatja a cserépkályhát, kinéz az ablakon. Amikor visz- szaül a fotelba, felém fordul. — Ott van Heves, Tamabod, • Zsadány meg a többiek. Ott miért jó? Azt mondják a sógorék is: szöktök a faluból. Ür- nak mentek a városba... — Igaza van a sógorának, rosszkor jönnek el. AZ ASSZONY ÜGY TESZ, mintha nem hallaná a szót és újra megigazítja a kendő csom- békját az álla alatt. Riadtan pislogok az órára. ; — Miért tetszik ezt mondani? — Mert ezután jobb lesz a falunak. Azon dolgozik a kormány. Má-r eddig is sokat tettek. Ott van a családi pótlék, az SZTK, a fogcsinálás, kórházi kezelés... — Sarudon is jobb lesz? Mert nekünk az urammal lassan járna a nyugdíj. Beszélik, hogy már nekünk is ad hitelt az OTP. Eddig csak pár ezer forint építési kölcsön volt, de ha bútorra, stafirungra, motorbiciklire volt szükség, elő kellett venni a bugyellárist... öt perccel múlt nyolc. Azon gondolkodom, közben megborotválkozom, vagy egyszerűen megkérdezem: veszi, nem veszi a házat? — Beszélik, hogy egy-két év múltva minden tsz-ben havon1966, november 6., vasárnap Élcsapatban is az elsők között Tucatnyi kitüntetése, a Munka Érdemérem bronza, ezüstje mellé szombaton Budapesten megkapta az aranyjelvényt is. Az elismerés nem a Mátra- vidéki Hőerőmű pártbizottsági titkárának, üzemmérnökének szólt — hanem egyszerűen csak Szilágyi Antal kommunistának. A lőrinci lakótelepen, a selypi iparmedencében, s Hatvanban jól ismert Tóni bácsinak. A hatvanesztendősen is lankadatlan energiával dolgozó embernek. Olyan embernek, akit nem a beosztása,- megbízatása, hanem a tettei visznek előbbre évről évre, aki nem a jutalmakért dolgozik. Munkájáért soha nem várt köszönetét, természetesnek vette, hogy mindig becsülettel elvégezte. Pedig sokszor nem is volt az olyan könnyű! 1945-ben — első pártmegbi- zatásaként — Nógrádba rendelték a csepeli részvénytársaság hajdani villanyszerelőjét. Azt mondták neki, hogy: „No, Szilágyi elvtárs, most a földosztásban segíts! A váci egyházmegye 97 ezer holdjából próbálj igazságot tenni az egykori nincstelenek között. Be. szélj a megváltozott világról, a Balassagyarmat környéki régi summásokat, parasztokat állítsd a mi oldalunkra...” Aztán meg arra kértek, hogy vegyen részt a megyei államrendőrség megszervezésében. Társaival öt kapitányságot szervezett. Muhkájának nagyobb állomásait Szob, Balassagyarmat és Salgótarján jelezték. Vezette a Nógrád megyei Nyolc után húsz perccel... Bólintok. Később a két szoba következik, aztán, ahogyan illik a nézelődés után, hellyel kínálom. i — Jólesik egy kicsit leülni. A buszon Sarudtól idáig álltam. Nézem az asszonyt. Ahogy előttem ül, mintha fiatalabb- nak látnám néhány évvel, mint az előbb, az ablakon keresztül. — Aztán mennyire mondanák? — Százötven... MEREDTEN NÉZ, álla alatt megigazítja a kendőt, a műbőr szatyrot az ölébe veszi. — Jó kert van-e hozzá? — Száznyolcvan négyszögöl, szép gyümölcsfákkal... A szatyor megint a földre kerül, zsebkendőjét a kabátja zsebében találja. — Miért adják el? Nem szeretnek itt? Negyed nyolcat mutat az óra. Nyolcra tárgyalásra várnak az egyik vállalathoz. — Kicsit messze esik... — Hát aktkor mi mit szóljunk? Sarudtól ötnegyed óráig jön az autóbusz. — Drágállni tetszik? Az asszony a vállát vono- gatja. — Nem jönnénk el mi onnan soha, de sovány a megélhetés, meg aztán a lányunk is itt gépírónő. — Szóval, szabadulni akarnak?
