Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)

1966-11-06 / 263. szám

XYIL évfolyam, 20. mám AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA 1966. november 6, vasára»» A marxizmus—Icninizmus diadala írta: dr. Földi Pál A világtörténetem legnagyobb forradalmá­nak évfordulóját ünnepeljük. Negyvenkilenc évvel ezelőtt győzött a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom, amely új korszakot nyi­tott meg az emberiség történetében. Lenin páratlan tehetségénél fogva felismer­te a marxizmus legmélyebb lényegét és az új történelmi helyzetnek megfelelően, alkotó mó­dón továbbfejlesztette a marxista elméletet Különösen jelentős a szocialista forradalom le­nini elmélete. Lenin feltárta a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődésének törvényét az une- rializmusban és ebből azt a következtetést vonta le, hogy a szocialista forradalom nem győzhet egyidejűleg valamennyi országban, hanem egyetlen, vagy néhány országban fog győzni, míg a többi tőkés, vagy a burzsoa rendig el sem jutott országban marad bizonyos ideig a régi rendszer. Az emberiség haladása a szocializmus felé úgy megy végbe, ahogyan Lenin tudományos alapon előre látta. A szo­cializmus előbb egy országban győzött, majd más országok is szakítottak a kapitalizmus­sal. Ennek következtében két világrendszer alakult ki; a szocializmus és a kapitalizmus. A régi Oroszország hős munkásosztálya, a bolsevik párt vezetésével, hosszú és nehéz küzdelmet vívott a szocialista forradalom győ­zelméért A bolsevik párt első programja, .amely 1903-ban született, harcra szólította Oroszország munkásosztályát és minden dol­gozóját hogy döntse meg a cári önkényural­mat majd pedig a burzsoá rendet s vívja ki a proLetáriátus diktatúráját a munkás hatal­mat Az orosz nép demokratikus forradalma 1917 februárjában elsöpörte az elavult cári önkényuralmat az októberi forradalom pedig megsemmisítette a nép szemében gyűlöletes feudálkapitalista rendszert Megszületett a tör­ténelem első szocialista országa. Az első győztes szocialista forradalom meg­szüntette az elnyomás, a kizsákmányolás és a társadalmi igazságtalanság rendszerének gazdasági bázisát A szovjethatalom államo­sította az alapvető termelési eszközöket az ipari objektumokat a bankokat a vasutakat, tánsdalmd tulajdonba vette a földet Megszün­tette a földesúri magántulajdont s valóra vál­totta a földre vágyó parasztság évszázados ál­mát, örök használatra átadta a földet a dol­gozó parasztságnak, amely a szocialista társa­dalom fejlődése során a lenini elveknek meg felelően közös gazdaságokba tömörült Az ok­tóberi forradalom megteremtette a szocialis­ta társadalom megteremtésének minden szük­séges feltételét A kommunista párt vezette szovjet nép a nehézségeket és a nélkülözése­ket leküzdve, megvalósította a szocializmus építésének lenini tervét Az októberi forradalom nagy hatást gyako­rolt az egész világ fejlődésére, megmutatta a szabadsághoz és a nemzeti függetlenséghez ve­zető utat példát mutatott a munkáshatalom kivívásában és a szocialista társadalmi rend megteremtésében. Közvetlenül az októberi forradalom győzelme után Európában és Ázsiában nagy forradalmi mozgalmak bonta­koztak ki, amelyek már 1919-ben Magyaror­szágon és Bajorországban a proletariátus ideiglenes győzelmére vezettek. Az októberi forradalom elmélyítette a ka­pitalista világrendszer általános válságát meg­nyitotta az emberiség előtt a szocializmus és a kommunizmus győzelmének korszakát. Az elmúlt 49 év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való át­menet igen bonyolult világtörténeti folyamat amelynek két fő fejlődési szakaszát lehet megkülönböztetni.­Az első szakasz az októberi forradalom győ­zelmével elkezdődött. Ebben a szakaszban a szocialista forradalom kiállta az idő próbáját és legyőzhetetlannek bizonyult. Az új szocia­lista állam ellen a megdöntött uralkodó osztá­lyok és velük szövetkezett külső imperialista erők polgárháborút és intervenciót szervez­tek, amelyet azonban a forradalmi erők nehéz harcokban 1922-re felszámoltak. Ezután a bé­kés építőmunka hősies korszaka következett. Bár a Szovjetunió létezésének első pilla­natától kezdve rendkívül nagy hatást gyako­rolt a nemzetközi élet menetére, mégis az im­perializmus jelentős mértékben befolyásolta a nemzetközi kapcsolatok alakulását. Ezt bi­zonyítja többek között a második világhábo­rú, amelyet az imperial ista burzsoázia kény- saerített az emberiségre. Mindazonáltal az im­perializmus már 'akkor sem volt képes szét­zúzni a Szovjetuniót, már az első szakaszban sem tudta megakadályozni, hogy a szovjet társadalom hatalmas ipari állammá, a társa­dalmi haladás és a világcivilizáció bástyájá­vá, az imp>erialista elnyomás és a fasiszta rab­ság ellen fellépő társadalmi—politikai erőit vonzási központjává váljék. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet második fejlődési szakasza a szocia­lista világrendszer létrejöttével kapcsolatos. Az októberi forradalom egy helyen tépte el a Sjlágkapitalizmus láncát, A szocialista világ­rendszer kialakulásával az imperializmus lán­cának frontális áttörése következett be. Az imperializmus nemcsak azokat az or­szágokat veszítette el, amelyekben győzött a szocialista forradalom. Igen gyors ütemben veszti el úgyszólván valamennyi gyarmatát Az imp>erializmus gyarmati rendszerének álta­lános és teljes összeomlása megmásíthatatlan történelmi tény. Ezeknek a csapásoknak és vezteségeknek következtében nagymértekben fokozódott a kapitalizmus általános válsága. A nemzetközi küzdőtéren az erőviszonyok meg­változtak a szocializmus javára. \ Korunk legfőbb jellegzetessége, lágy a szo­cializmus az emberi társadalom fejlődésének döntő és meghatározó tényezője. Ma már a kapitalizmus nem egyeduralkodó és nem ké­pes rákényszeríteni a maga akaratát a világ­ra. Az imperializmus természete nem válto­zott, de lényegesen megváltozott a helyzete. Mindebből azonban nem szabad arra követ­keztetni, hogy az imperializmus „elhanyagol­ható mennyiség”, amelyet ki lehet hagyni a számításból. Az imperialista világrendszer je­lentős anyagi és katonai erővel rendelkezik. Ezért nem hanyagolható el az imperializmus elleni küzdelem/ Különösen időszerű erre em­lékeztetni napjainkban, amikor az imperialis­ta agresszió növekszik és a nemzetközi fe­szültség fokozódik. Az októberi forradalom győzelmének másnapján a szovjetek kongresszusa határozatot hozott a békéről, amelyben tárgyalásokat javasolt vala­mennyi hadviselő félnek' az igazságos, de­mokratikus béke megkötése érdekében. A szovjet állam azóta is következetesen küzd a világbéke biztosításáért, a nemzetközi feszült­ség enyhítéséért, határozottan törekszik a bé­kés egymás mellet élés lenini politikájának érvényesítésére. Egyesek úgy vélekednek, hogy háborúk mindig voltak és örökké lesznek. Ez nem igaz. A háborúk történelmi kategóriát képeznek. Ez azt jelenti, hogy nem voltak és nem is lesznek mindig. háborúk. Megjelenésük a termelési eszközök magántulajdonának kialakulásával függ össze. A termelési eszközök magántulaj­dona elszigeteli és szembeállítja egymással a társadalom különböző tagjait, kibékíthetetlen társadalmi érdekellentéteket eredményez. A fentiekből az következik, hogy végérvé­nyesen csak akkor szűnik meg a háborúk ke­letkezésének talaja, ha a termelési eszközök társadalmi tulajdona alapján megszűntek az antaganiszrtikus osztályellentétek. A szocializ­mus világméretű győzelmével megszűnnek majd a háborúk keletkezésének összes társa­dalmi és nemzeti okai, az emberiség mind­örökre megszabadul a háború borzalmaitól, az emberek békében és boldogságban élnek a földön. Amíg a modem tömegpusztító fegyve­rekkel rendelkező kapitalista társadalom lé­tezik, nemcsak potenciális értelemben, hanem gyakorlatilag is fennáll a háborúk veszélye. Erről a reális veszélyről nem szabad megfe­ledkezni, hiszen az imperialista burzsoázia agresszív természete mit sem változott. Ezt bizonyítják a vietnami események, * A társadalom fejlődésének jelenlegi szaka­szán az emberiség előtt a következő alterna­tíva áll; vagy a szocialista és a kapitalista vi­lágrendszer békés egymás mellett élése, vagy pedig katasztrofális atomháború. A termonukleáris háború, amelyet az im­perializmus igyekszik rákényszeríti az embe­riségre, a megsemmisülés veszélyének tenné ki az emberi civilizációt és kultúrát. A fegy­verkezési hajsza következtében óriási pusztí­tó erők halmozódtak fel. Tudományos számí­tások szerint 250 000 Mtomna robbanóerejű nukleáris fegyver áll a nagyhatalmak rendel­kezésére. Azt is kiszámították, hogy a világ amtofegyver-készletéből 12,5 millió oiyan bom­bát lehetne előállítani, mint amilyent az ame­rikaiak Hirosima ellen alkalmaztak. Különö­sen megdöbbentő a következő adat: a Föld minden lakosára több mint 80 tonna hagyo­mányos robbanóanyagnak megfelelő nukleáris fegyver jut. Az elmondottak alapján érthető, hogy a legfontosabb a termonukleáris háború elhárí­tása, kitörésének megakadályozása. Minde­nekelőtt ezt a célt szolgálja a békés egymás mellett élés politikája. Ez a politika megfelel az emberiség létérdekeinek, kivéve a hábo­rús gyújtogatókat. A békés egymás mellett élés politikája fel­tételezi a vitás nemzetközi problémák megol­dását tárgyalások útján; a különböző államok egyenjogúságát, az országok közötti kölcsönös megértést és bizalmat; a nemzeti szuvereni­tást és a területi sérthetetlenség szigorú tisz­teletben tartását; a gazdasági és kulturális együttműködés fejlesztését a kölcsönös elő­nyök alapján. A két rendszer békés egymás mellett élése a nemzetközi méretekben folyó osztályharc formája. A békés egymás mellett élés politikája tehát osztályharcos politika. Az októberi forradalom példája arra ta­nít, hogy következetesen harcoljunk a béké­ért. Tisztában vagyunk azzal, hogy a békét nem lehet kikönyörögni, csak aktív, céltuda­tos harccal lehet biztosítani. A béke hívei va­gyunk,* de nem ítélünk el pacifista módom mindenféle háborút. A jelenlegi körülmények között a háborúk következő kategóriáit külön­böztetjük meg; világháborút és atomhadvise­lést; helyi háborút a kapitalista hatalmak kö­zött; valamint nemzeti felszabadító háborúja népi felkelést. Erre a megkülönböztetésre az­ért van szükség, hogy helyes politikát dolgoz­zunk ki a háborúk tekintetében. Határozottan elítéljük a háborúk első és második kategó­riáját. De a háborúk harmadik kategóriáját igazságosnak és jogosnak tekintjük. A nemzeti felszabadító háború lényegét tekintve antiimperialista harc, amely a társa­dalmi haladás ügyét szolgálja. Az elnyomott népek forradalmi harca az elevenen elrot­hadt reakciós társadalmi—politikai rendsze­rek ellen, a gyarmatosítók ellem irányul. A szocialista országok és a haladó társadalmi erők teljes mértékben támogatják a népiek felszabadító, függetlenségi háborúját. Ebből az elvből kiindulva, a szó szoros értelmében megadunk minden segítséget Vietnamnak. A fegyver és háború nélküli világ megte­remtéséért folyó küzdelem azt jelenti, to­vábbra is legyünk éberek, fáradhatatlanul leplezzük le az imperializmus politikáját, fi­gyeljük éberen a háborús uszítok cselszövé­seit és mesterkedéseit. Szítsuk fel "a békesze­rető népek haragját azok ellen, akik háborúra készülnek, agressziót követnék el a szabad­ságukért küzdő népok ellen; fokozzuk az ösz- szes békeszerető erők szervezettségét, erősít­sük szakadatlanul a dolgozó tömegek aktív tevékenységét a békeharcban; szilárdítsuk az együttműködést az összes államokkal, ame­lyek nem érdekeltek az új háborúban. A háborúk elhárításának az a legfőbb biz­tosítéka, hogy a szocializmus az emberi tár­sadalom fejlődésének döntő és meghatározó tényezője. Ezért mindennél fontosabb a szo­cialista világrendszer erejének növelése és egységének erősítése. Ebből következik, hogy elítéljük mindazokat, akik a szocialista világ­rendszer egységét bomlasztják és gyengítik a nemzetközi kommunista mozgalom összefo- rottságát. Pártunk IX. kongresszusára készülünk. Ez az időszak különösen alkalmas arra, hogy számvetést készítsünk. Visszatekintve az el­múlt évekre, értékelve az elért eredményeket* azt a fő következtetést vonhatjuk le, hogy lé­nyegében sikeresen végrehajtottuk a VIII. pártkongresszus eszmei—politikai irányvona­lát Az elmúlt évek során erősödött szocialis­ta rendszerünk, gyarapodott az ország gazda- tóga, javultak az emberek életviszonyát Az elért eredményeket továbbfejlesztve é* kiküszöbölve a meglévő fogyatékosságokat, az eddigieknél is következetesebben küzdünk a szocialista társadalom teljes felépítése érdeké- ben. Az októberi forradalom évfordulóját a szocialista internacionalizmus jegyében ünne­peljük. Tudatában vagyunk annak, hogy ha­zánk a proletár internacionalizmus érvényesü­lése alapján került a nemzetközi haladás él­vonalába és tudja megvalósítani nemzeti cél­jait. Meggyőződésünk szerint a szocialista hazafiság szerves része a nemzetköziség* a vi­lág munkásosztályával, kommunista és mun­káspártjaival való együttműködés. Ezért arra törekszünk, hogy tovább erősödjék a kommu­nista világmozgalom egysége és elítélünk min­den egységben tó tevékenységet Változatlanul azt valljuk, hogy a szocialista internacionalizmus próbaköve a Szovjetunió­hoz való baráti viszony. Szüntelenül erősítjük és mélyítjük a magyar—szovjet barátságot Mélységes meggyőződésünk, hogy szov­jetellenes kommunizmus nem volt nincs és nem is lesz sohasem. A szovjet néppel vállvetve, a szocialista világrendszer egységét erősítve, a nemzetközi kommunista mozgalom összeforrottságát szilárdítva küzdünk a marxizmus—lanlnizmus teljes diadetóért

Next

/
Oldalképek
Tartalom