Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)

1966-11-04 / 261. szám

Amerikai provokációk Koreában PHENJAN (TASZSZ): Az amerikai katonaság to­vábbra is provokációkat hajt végre az Észak- és Dél-Koreát elválasztó demilitarizált övezet térségében. Mint a Koreai Központi Távirati Iroda jelen­ti. a demilitarizált övezettől délre állomásozó amerikai csa­patok október 25-én, 26-án, 27-én, 28-án, 28-én és 31-én 13 esetben nyitották tüzet külön­böző kaliberű fegyverekből az észak-koreai oldalra. Egyetlen napon, október 27-én, öt tüzelőállásból lőtték könnyű- és nehézfegyverekkel, valamint gépfegyverekkel a demilitarizált övezet észak- koreai részét Leállt a British Motor Corporation LONDON (Reuter): A British Motor Corpora- tiombam, a legnagyobb angol gépkocsigyárban csaknem tel­jesen leállt a termelés. E tár­saság tíz gyárüzemében 30000 munkás sztrájkol, tiltakozásul a munkáselbocsátások ellen. Harmincezer munkás közül a most következő péntelken 12 ezer elbocsátásra kerül. Johnson hazaérkezett WASHINGTON (MTI): Johnson elnök, magyar idő szerint a csütörtökre virradó éjjel, különrepülőgépen Alasz­kából visszaérkezett Washing­tonba, ahol Humphrey alel­nökikei az élen, a kormány tag­jai, valamint azok az iskolás­gyermekek üdvözölték, akiket ebbői az alkalomból ingyen szállítottak ki a repülőtérre. Repülőtéri beszédében John­son elnök a manilai értekezle­ten részt vett országok egysé­gének fokozását emelte ki „a kommunizmus erőinek terjedé­sével szemben”. Leszögezte, hogy az Egyesült Államok nem hagy fel a dél-vietnami kor­mány támogatásával, hozzá­fűzve, hogy Amerika „mielőbb méltó békét kíván”. Tekintet nélkül arra, hogy még meg sem tartották a kongresszusi vá­lasztásokat, Johnson kijelen­tette, hogy „az amerikai nép ünnepélyesen támogatja az Egyesült Államok ázsiai szer­ződéses kötelezettségeit”. Ki­fejtette, hogy „Vietnaynban nem lehet számítani a béke csodájára”. Azokra a republikánus vá­dakra utalva, hogy a kormány „elrontotta a háborút”, John­son kijelentette: — Vaiameny- nyien követünk el hibákat, de ezeket majd megbeszéljük idő­ről időre. ESEMÉNYEK— sorokkati CAKDIF: Az aberfani meddőhányó le­omlása által előidézett ka­tasztrófa halálos áldozatainak száma, a legújabb rendőri megállapítás szerint százti­zenhat gyermek és 28 felnőtt BUENOS AIRES: Hatszázötven kilométeres menetet kezdett 40 argentin diák, tiltakozásul amiatt, hogy a kormány közvetlen ellenőr­zés alá helyezte a felsőoktatási intézményeket MADRID: A madridi hatóságok elko­bozták Elias Diaz egyetemi tanár „A jogi állam és a de­mokratikus társadalom” című, nemrég kiadott könyvét. SANAA: A jemeni köztársasági kor­mány minisztertanácsa után bejelentették hogy elbocsátanak a közszolgálatból korrupt, a munkát szabotáló, illetve fel­adatuk ellátására alkalmatlan tisztviselőket. Tizenhat kül- ügyminisztériumi, 12 tájékozta­tásügyi minisztériumi, 26 mű­velődésügyi minisztériumi, 16 igazságügyminisztériumi és 2 földművelésügyi minisztériumi beosztottat távolítottak el. PÁRIZS: Franciaországban akció in­dult Bidault volt miniszterel­nök és Soustelle volt algériai főkormányzó háborítatlan ha­zatérése érdekében. A két egy­kori gaulleista politikus Al­géria függetlenné válása ide­jén, az eviani egyezmény vég­rehajtását megakadályozni kí­vánó OAS összeesküvés politi­kai vezetője volt. Letartózta- tási parancsot adtak ki elle­nük, s ez ma is érvényben van. A letartózta+ás elől mind­két politikus külföldre mene­2 jpIHltrif; 1966. november 4., péntek kült. Szabad visszatérésük en­gedélyezését jelenleg mintegy 900 jobboldali személyiség — közöttük 60 parlamenti kép­viselő és szenátor kéri. (MTI) •Brum*»® «W XL Telefon csör­gött. Kummer felvette a hall­gatót. Elsápadt. Nem örült an­nak, amit je­lentettek neki. Megrázta a még mindig az asztalra boruló Haucke vállát. — Nincs már okod a féle­lemre — mond­ta neki gú­nyosan. — El­fogtak egy... egy szabó- tőrt ... A tábo­ri csendőröknél van. Siess oda Haucke elő­ször nehezen értette meg, hogy miről van szó. De amikor Kummer sza­vai tudatába hatoltak, úgy érezte, mintha mázsás ko gör­dült volna le a szívéről. Megle­pő fürgeséggel pattant fel az asztal tóL Zubbonyáról letörölte a ráfröccsent nyál és a könnyek nyomait. Megivott egy pohár hideg vizet. Arcáról eltűntek a gond felhői és sürgetni kezd­te Kümmert. _ — Induljunk, szaporán! Kummer máskor nem merte volna megtagadni felettese parancsát, de az előbbi jelenet bátorságot kölcsönzött neki. Semmi kedve nem volt hozzá, hogy részt vegyen az elfogott ember vallatásában. Kérte, hogy a főtörzsőrmester enged­je a dolgára, Haucke habozott, töprengett, majd hirtelen el­határozással akcióba kezdett. — Ültessék le a foglyot — szólt a tábori csendőröknek. Azok széket toltak Vészi alá. a fogoly leült. Haucke ekkor vizet kínált neki. Vészi jól- esően szürcsölte a vizet. Izga­lomtól égő bensője lecsillapo­dott tőle. — Hány gyereke van? — kérdezte mintegy mellékesen, minden jelentőség nélküli hangsúllyal a főtörzsőrmester. — Négy — csillant fel Vészi szeme, amikor rájuk gondolt. — Elég sok baja lehet velük s feleségének — mondta barát­ságosan Haucke. — Hát, ami igaz... igaz — helyeselt Vészi. — Négy gye­rek nagy gond. Haucke tovább kérdezett a fogoly családjáról. Vészi gya­nútlanul felelgetett. Elmondott róluk mindent, hogy mennyit küszködött érettük és mennyi­re szereti őket. Még jól is esett neki, hogy beszélhet róluk. Gondolatban ezzel búcsúzott és kért tőlük bocsánatot, hogv olyan vállalkozásra adta fejét, aminek következtében szeret­tei támasz nélkül maradnak. Azzal vigasztalta macát, hogy elrdársal gondoskodnak majd róluk. Tartoznak neki ezzel. Haucke főtörzsőrmester meg­szakította a beszélgetést. Oda­lépett Vészi elé, összehúzott szemekkel az arcába nézett, és keményen tagolta a szavakat: — Utoljára figyelmeztetlek, mondd meg, kik a társaid! Vészi családjánál időző gon­dolatai visszazökkentek a je- ler.be. Határozottan kijelentet­te: — Nincsenek társaim! (Folytatjuk) HANOI (MTI): A TASZSZ ismerteti Scsed- rinnek, a Pravda tudósítójá­nak halphongi tudósítását. „Haiphong fölött harmadik napja folyik az amerikai táma­dó gépek elleni harc — írja Scsedrin. — A város légelhá­rítása hősiesen veri vissza az egyik támadást a másik után. A kikötő öblében levő egyik sziget bombázása után az ame­rikai gépek szerdán megpró­báltak behatolni a város észak- nyugati térségébe, — azonban a VDK legnagyobb kikötőjét védő légelhárítás tüzébe ütköz­tek. Az egyik repülőgép fekete füstcsíkot húzva maga után a tengerbe zuhant. A pilóta ejtő­ernyővel ereszkedett le a Ton­kin! öbölbe és megpróbálta se­gítségül hívni az amerikai hadiflotta helikoptereit. A VDK haditengerészetének egységei azonban az ellenséges tűzben is foglyul ejtették és partra hozták a pilótát. Saigonból érkező amerikai hadijelentés szerűit az ameri­kai légierő szerdán Dong Hói térségében is támadásokat in­tézett a VDK területén fekvő célpontok ellen. Dél-Vietnam- ban nem került sor jelentősebb száraföldi összetűzésre. ★ A VNA-hírügynökség csütör­tökön ismertette azt a közle­ményt, amelyet Hanoiban ad­tak ki a Vietnami Demokrati­kus Köztársaságban járt kubai párt- és kormányküldöttség látogatásáról. A közös közlemény megálla­pítja, hogy a vietnami nép harca az amerikai imperializ­mus ellen ma az antiimperialis- ta harc gyújtópontját jelenti. Az amerikai agresszió Vietnam ellen — szögezi le a közle­mény — nem csupán a vietna­mi nép, hanem az egész szo­cialista tábor ellen is irányul, kihívás az ázsiai, afrikai és la­tin-amerikai népek nemzeti felszabadító harca ellen és fe­nyegeti a vüágbékét. A közlemény hangoztatja, hogy a szocialista országoknak, a kommunista és munkáspár­toknak, a világ összes antiim- perialista erőinek összefogásá­ra van szükség. A szocialista országoknak nemzetközi önkén­tes egységeket kellene külde­niük, hogy támogassák a har­coló vietnami népet, mihelyt azt a vietnami nép kéri — szö­gezi le a nyilatkozat. Az okmány megállapítja, hogy az amerikai imperialis­táknak azonnal be kell szün- tetniök agresszív cselekmé­nyeiket Dél-Vietnamban, to­vábbá légi háborújukat Sszak- Vietnamban, ki kell vonmiok csapataikat és a csatlós or­szágok katonai egységeit Dél- VietnambóL A vietnami kér­dést maguknak a vietnamiak­nak kell rendezniük. A közös közlemény megálla­pítja, hogy az amerikaiak és Gyűlés és Pekir Kétmillió „vörösgá PEKING (TASZSZ): Csütörtökön Peldngben gyű­lést és felvonulást tartottak a „vörösgárdisták” az ország kü­lönféle körzeteiből a fővárosba sereglett' „forradalmi tanárok és diákok”. A gyűlésen Lin Piao, a KKP Központi Bizott­ságának elnökhelyettese, hon­védelmi miniszter mondott be­szédet. Jelen volt Mao Ce-tung is. Ez volt az ötödik ilyen jellegű gyűlés és felvonulás, vagy ahogy hivatalosan neve­zik, „találkozó”, amelyen Mao Ce-tung, a KKP Központi Bi­zottságának elnöke, „legköze­szövetségeseik által rendezett manilai értekezlet csupán ar­ra szolgált, hogy a vietnami háború további kiterjesztését a „békés tárgyalások” jelszavá­val álcázzák. Szovfet miniszterek kitüntetése A nagy Kreml palotában ünnepélyes keretek közötl nyújtották át a Lenin-rendet érdemeik elismeréséül Anto­nov, Grismanov, Nyeprozs- nyij, Rudnyev, Taraszov. Zve­rev szovjet minisztereknek, valamint Mihajlovnak a Mi­nisztertanács mellett működe sajtóbizottság elnökének. A kitüntetéseket Nyikolaj Podgomij, a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének elnöke ad­ta át Szovjet küldöttség Pekingben PEKING (TASZSZ): Viktor Majevszkijnak, a Pravda szemleírójának vezeté­sével, megérkezett Pekingbe a Szovjet—Kínai Baráti. Társa­ság küldöttsége. A Küldöttség a Szovjet—Kí­nai és a Kínai—Szovjet Bará­ti Társaság közötti együttmű­ködési terv keretéiben részt vesz az októberi forradalom 49. évfordulója alkalmából ren­dezendő ünnepségeken. felvonulás igben ■dista”a tüntetésen lebbi munkatársa, Lin Piao elvtárs és a KKP Központi Bi­zottságának más felelős mun­katársai” találkoztak a fővá­rosba érkezeti „vörösgárdisták­kal”. A gyűlést a következő jel­szóval tartották meg: „Szét­zúzzuk a burzsoá ideológiát, diadalra juttatjuk Mao Ce-tung ideológiáját.” „Forrón üdvözöl­jük a Mao elnök által képvi­selt forradalmi proletár irány­vonal győzelmét.” A gyűlésen és a tüntetésben kétmillió „vörösgárdista” és ka­tona vett részt. Heves hare Haiphong fölött Harmadik napja tart az amerikai gépek támadása VDK—kubai közös közlemény A Szabad Nép 1951. novem­ber 7-i száma röviden beszá­molót közölt arról, hogy a ta­tabányai felső szénbányáknál a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére kibontakozott mun­kaversenyben az ottani külfej­tés dolgozói, vállalásukat túl­teljesítették, már november 5- én megindították a külszíni széntermelést. Ez volt az első számottevő külfejtés hazánk­ban. A világ számos országában már évtizedekkel előbb alkal­mazták a szénnek és más ás­ványkincseknek külfejtéses technológiával történő kiter­melését. Hazánkban egyrészt a geológiai adottságok kedve­zőtlenebbek voltak, másrészt pedig a megfelelő munkagé­pek és szakképzett műszaki és fizikai dolgozók hiánya követ­keztében az említett időpontig nem' került sor a külfejtés tér­hódítására. Az 1951-es tatabányai sikere­ket követően egyre több szén- bányászati tröszt területén ter­jedt el a külfejtéses technoló­gia alkalmazása. Jól működő külfejtések indultak Orosz­lány, Pusztavám, Bántapuszta, Pécs, Szelesakna, Ormosbánya, Kurittyán Sajólászlófalva, va­lamint Salgótarján környékén. Ezek a külfejtések kisüzemi jellegük ellenére is komoly eredményeket hoztak a foko­zott széraigények kielégítésé­ben és nem utolsósorban a termelékenység növelésében. A felsorolt kisebb külfejté­seknél általában dömperrel, vagy más gördülő szállítóesz­közökkel hajtották végre a le­fedés által kitermelt föld és szén szállítását. A szakembe­rek azonban már akkor is ke­resték az utat a folyamatos szállítóberendezések alkalma­zására. 1957-ben a széntermelési ne­hézségek hatására és a terme­lékenység fokozott növelése céljából a forradalmi munkás­paraszt kormány szakvállala­tot hívott létre és ezzel megte­remtette a nagyüzemi külfejtés feltételeit A kisebb külfejtéseknél szer­zett tapasztalatok alapján a mű­szaki és fizikai dolgozók fárad­ságot nem Ismerő munkája so­rán, 1957. március 1-én megnyi­tották az ecsécfi külszíni széfej­tést. Európában ez az első olyan nagyüzemi külfejtés, ahol a szén és a letakarás meddőjét folyamatos szállító­berendezésekkel, szállítószala­A külszíni szénbányászat 15. évfordulóját ünnepük Ecséden gokkal viszik rendeltetési he­lyére. A szenet a Mátravidéki Hő­erőműbe, a meddőt a kiművelt területen létesített hányóra szállítják. Az ecsédi külfejtést is a hagyományos kis teljesít­ményű kotrógépekkel kezdték. A megnyitás óta az ecsédi üzem rohamosan fejlődésnek indult, már 1963-ban egymil­lió tonna szenet termeltek ki, 1964-ben pedig naponként 500 vagon teljesítéssel járultak hozzá a népgazdaság szénellá­tásához. Ez olyan mennyiség, amit a magyar szénbányák­ban még sohasem termeltek egy üzemben. Az ecsédi üzem gépesítése a Német Demokratikus Köztársa­ságból importált modern kül­fejtési bányagépekkel történt. Az ecsédi külfejtés a nagy vi- sontai Thorez külfejtés kísér­leti üzeme. Az üzem mint szakiskola is teljesítette azt a feladatát, hogy a Thorez kül­fejtésre érkező, hazánkban egyedülálló gépóriások szere­lő- és kezelőszemélyzetét szak­mailag kiképezte, továbbá, mint kísérleti üzem bebizonyí­totta, hogy a kiművelt terüle­ten létesített meddőhányón vi­rágzó mezőgazdasági kultúra létesíthető. A gazdaságosságot vizsgálva igazolja az ecsédi külfejtés azt is, hogy a mélyművelési 60 százalékos szénveszteség he­lyett 4—10 százalékos szén­veszteséggel dolgozik a külfej­tés. A szén önköltségi ára pe­dig a mélyművelés által kiter­melt szén önköltségéhez viszo­nyítva csak 40—60 százalékát teszi ki. Továbbá növeli a gazdaságosságot az hogy a kül_ színi szénbányászatnál nincs szükség dúcolásra, ezzel nagy mennyiségű import bányafa felhasználását teszi felesleges­sé és ez lényeges devizamegta­karítást eredményez a népgaz­daságnak. Igen fontos, hogy a külszíni bányában nincs om- lási lehetőség, nincs metángáz, vagy bányatűz. Jóval keve­sebb a baleseti veszély. A 15. évfordulót örömmel ünnepük a külfejtések dolgo­zói. Ez az évforduló egybeesik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 49. évfordulójá­val. A 15 év alatt elért ered­ményei tovább lelkesítik a külfejtések dolgozóit és a IX. pártkongresszus tiszteletére in­dított munkaverseny során kü­lön munkafelajánlásokkal kö­szöntik a IX. pártkongresz- szust. KF—PG — Nincs banda — tört ki a szó Vésziből. Ügy gondolta, miután az ő sorsa már eldőlt, magára vál­lal mindent, s ezzel fedezi a többieket. — Hazudsz! — kiáltott rá Haucke. — Igazat mondok. Én szór­tam a csapágyak olajtartályai­ba a vasreszeléket. — Az irányítóbárcákat ki cserélte ki? — Én. — Te robbantottál fel két mozdonyt is? — Igen. — Bolond vagy, hogy ma­gadra vállalsz olyasmit, amit nem te követtél el — mondta Haucke. — Pedig ezzel csak a sorsodat rontod. Kössünk egy üzletet. Ha elmondod nekem, hogy kik hajtották végre eze­ket a szabotázsokat, szabadon engedlek. Nem vonunk felelős­ségre tetteidért és soha senki sem tudja meg, hogy te tájé­koztattál bennünket. Vészi azonban nem kapott az ajánlaton. Ismerte a né­metek módszereit. Tudta, hogy úgysem váltanák valóra Ígéretüket. És ha netalán mé­gis megtennék amivel kecseg­teti a főtörzsőrmester, akkor sem válhat árulóvá. Amikor rászánta magát az ellenállás­ra, számot vetett azzal, hogy a németek, vagy a nyilasok kezébe kerülhet. Vállalta te­hát a veszélyt. S bármennvire kínozzák most, tűrnie kell és hallgatni a többiekről. — Haucke felismerte, hogy elszánt és sorsát az eszméire feltevő emberrel áll szemben. Taktikát kell változtatnia — gondolta. Meg kell találni Vé­szi gyönge pontját, amivel val­lomásra kényszerítheti. így goly csuklóin bilincs csillogott, szája sarkából keskeny vér- csik szivárgott le az álla felé. Amikor elfogták, az egyik tá­bori csendőr megpofozta. A magas termetű férfi gör- nyedten állt a főtörzsőrmester elé. Riadt tekintetét a padlóra szögezte. Haucke kéjes öröm­mel nézett rajta végig. Tuda­ta legmélyén egy kissé még hálás is volt ennek az egysze­rű vasutasnak, amiért az elő­vigyázatlansága folytán lebu­kott, s így most személyével elhárítja az ő feje felől a köz­vetlen veszélyt. Elhatározta, hogy nagyon keményen bánik vele, s kiszorít belőle min­dent, amit csak lehet Magá­hoz intette a tábori csendőrök­nél szolgáló tolmácsot, és meg­kezdte a vallatást. — Hányán vagytok a ban­dában? — kérdezte. Vészi Gábor nem válaszolt. Továbbra is csak a padlót nézte mereven. — Felelj, ha kérdezlek — csattant fel Haucke hangja. — Szóval nem beszélsz? Teljes erejéből pofon vágta Vészit. A megbilincselt, tehe­tetlen ember orrából eleredt a vér. ami gyorsan összekevere­dett a szája szögletéből szi­várgó vércsíkkal. Fájt neki az erős ütés. de hallgatott. Nem szabad beszélni, nem seabad beszélni — erősítgette magát. Haucke felragadott egy vo­nalzót az íróasztalról és an­nak élével vágott végig a fo­goly arcán. Az ütés Vészi orr­nyergét érte, felordított fáj­dalmában. — Na látod — mondta neki Haucke. — Még hozzád se nyúltam, és máris ordítasz. Képzelt el, mit szenvedsz majd, ha komolyan elkezdem. de aztán beleegyezett, hogy Kummer ne tartson vele. A tábori csendőrök már vár­ták Haucke főtörzsőrmestert. Parancsnokuk, egy fiatal sza­kaszvezető röviden jelentést tett. Elmondta, hogy Vészi Gábor fékezőt tetten érték a külső pályaudvaron, amint vasreszeléket szórt egy vagon csapágyának olajtartályába. Vészi táskájában jó háromki- lónyi vasreszeléket találtak, feltételezhető tehát hogy még további szabotázsokat akart elkövetni. — Vezessék elő a gazem­bert! — rendelkezett Haucke Vészit két' tábori csendőr kísérte be az irodába. A fo-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom