Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)

1966-11-27 / 280. szám

Milliós cédulák Tizennyolcezer munkaóra hiányzik AZ EGRI Finomszerelvény- gyár munkaügyi osztályán egy nagy szekrény vaskos dossziéi őrzik a milliós cédulákar — a gyári kilépőket. Az árulko­dó papírlapok szépen egymás­ra rakva simulnak és csak la­pozni kell, hogy felfedjék tit­kukat: hányán távoznak az üzemből hivatalos, vagy ma­gánügyben, hány munkaóra hiányzik a termelés jól szer­vezett menetéből az idézések és a különböző magánjellegű ügyek miatt, — engedély alap­ján. összeszámoltuk a kilépőket. Meglepően nagy a forgalom. Havonta 1500-an távoznak el munkaidőben, hivatalos vagy magánügyeik intézésére. Egy év alatt 18 ezer munkaóra, ami leegyszerűsítve, tíz ember évi munkáját jelenti... Érdemes figyelni a számok mögé is. Ha idézés jön a tanácstól, honvédségtől, rendőrségtől, bíróságtól, vagy orvoshoz megy a dolgozó — mindez hi­vatalos ügynek számít és a távollétet fizeti a vállalat. Így 12 ezer munkaóra-hiányt könyvelnek el a vállalatnál és évente több mint százezer fo­rintot fizetnek ki termelési fe­dezet nélkül. Nem vitatjuk most, meny­nyiben indokoltak az idézésük. Nyilvánvaló, többségük jogos és szükséges is, mégis keresni kellene cökkentésük módját, lehetőségeit, vagy legalábbis jobban meg lehetne választani az időpontot, hogy ne szenved­jen csorbát a termelés. Mert bizonyára erre is van lehetőség. A kiegészítő parancsnokság például már megtalálta a mód­ját annak, hogy a lehetőségek­hez képest munka utáni időre hívja összeírásra, vagy irategy- eztetésre a Berva dolgozóit. A KILÉPŐK között lapozva nagyon sok orvosi igazolást ta­lálunk, hogy a dolgozók meg­jelentek a tüdőszűrésen. Még­pedig délelőtt 10 és 12 ó"a között. Jól i tudjuk mennyire fontos a tüdőszűrés és azt is, hogy évente egyszer mindenki sorra kerül. De vajon nem le­hetne a Berva dolgozóit délu­tán három, vagy négy órara idézni? A dolgozók jobb szak­orvosi ellátásával is lehetne csökkenteni a kilépők, és így a kieső munkaórák számát, ötezer órát legalizálnak egy esztendőben az orvosi igazolá­sok, amelyek lényegében csu­pán arról szólnak, hogy a dol­gozó megjelent az orvosnál, vagy a tüdőszűrésen A kilépők másik tábora ma­gánügyben hagyja félbe a munkát. Milyen ügyek ezek? A legkülönfélébbek. Nehéz lenne felsorolni, hiszen jófor­mán mindent csak hivatalos időben 'lehet intézni. És ez a hivatalos idő csaknem egybe­esik az üzemek munkaidejé­vel. Az egyik bervai dolgozó tré­fásan mesélte, hogy egyszer feketeretek-magért jött ki az üzemből. Mert az az üzlet is gsak munkaidőben volt nyitva. Magánügyben is gyakran akad elintéznivaló a tanácsnál, vagy a különböző hivatalokban. Sokszor, nagyon sokszor ennek is kilépő az ára. Egyik isme­rősöm panaszkodott: gázpalac­kot akart szerezni, eddig már ötször kért kilépőt, de még mindig nincs elintézve. Hát még ha valaki nagyobb gond­ba vágja a fejszéjét és házat énft: 20—25 kilépő, míg min­dent elrendez... DE SOROLHATJUK tovább is az egyszerű hétköznapi ese­teket., Személyi, vagy áruvá­sárlási bölcsön az OTP-től, há­rom kilépő egyszerre, a téli tüzelőt is csak munkaidő alatt lehet megrendelni, sőt külön kilépő, amikor hazaszállítják. Ha elromlott a rádió, televí­zió, vagy szerelik a villanyt, a gázt, minden kilépőkkel jár, rosszabb esetben, még a sza­badságból Is rámegy néhány nap. Hatezer munkaóra megy veszendőbe évente az ilyen és ehhez hasonló magánügyekre. Igaz, ezért a hatezer óráért az üzem nem fizet bért, de csök­ken a termelés és a dolgozók keresete is. S mindez azért mert még mindig nem teszünk megfelelő különbséget terme­lés és szolgáltatás között. Igaz, egyformán meg kell becsülnünk minden dolgozót, azt is, aki a pult mögött, a hi­vatalokban, az üzemekben, vagy az élet különböző terüle­tein végzi munkáját. Mégis sokkal jobban kellene alkal­mazkodni az üzemek munká­jához. Semmi nem indokolja például, hogy a szolgáltató jel­legű vállalatok dolgozói is pon­tosan akkor tegyék le a mun­kát, amikor a termelőüzemek­ben. Jobban kellene tisztelni a termelést és védeni is. Nem is olyan régen az isko­lákban elindult egy mozgalom a tanítási óra védemére. Azóta jóval kevesebb pedagógus kap ..kilépőt” a katedra mellől. Valami ehhez hasonlót kellene meghonosítani az üzemekben is. Kétségtelen, nem lehet hiva­talainkat, kereskedelmünket és a szolgáltatás hálózatát egyik napról a másikra átren­dezni, mint ahogy nem lehet minden esetben megtagadni a gyári kilépőket sem. De vala­hol el kell kezdeni, akkor is, ha jól tudjuk, nem, könnyű megbirkózni a kialakult szo­kásrenddel. Érdemes foglalkoz­ni ezzel a gondunkkal is, hi­szen milliókról van szó. Az egri Finomszerelvény- gyárból tehát egész évben tíz dolgozó hiányzik. Sokan mondhatják erre: nem is olyan sok ilyen nagy üzemben. Bi­zony elég sok ez. Egy óra alatt 64 forint termelési érték jut egy dolgozóra. A hivatalos és magánügyben kilépő dolgozók 18 ezer munkaórát mulaszta­nak egy esztendőben és ez több mint egymillió forintos termelési érték-kiesést jelent. Igaz, a gyár azért teljesíti a tervét, de kilépők nélkül, vagv jóval kevesebb hiányzással még jobban teljesítené. És ne hagyjuk számításon kívül azt sem, hogy az új gazdasági mechanizmus keretei között jobban hiányzik majd az üzemnek és a dolgozóknak is az az egymilió. EGYMILLIÓ? Hiszen ez csu­pán egyetlen üzem hiánya. És ha összeszámolnánk a megyé­ben, sőt az országban— ? Márkusz László Hagyomány és korszerűség lakástervezéseknél AZ ÉPÍTÉSZETNEK kettős arca van: az egyik a műszaki, a másik azonban a művészet. Ezt a kettősséget egyesíti mun­kájában az építész. Műszaki szakembernek kell maradnia, de művésszé kell válnia ahhoz, hogy az adott körülmények és adottságok között a modem ember számára formákat szer­kesszen akár egy családi ház, akár egy nagyobb társasház, irodaház, akár egy egész város­rész, vagy település alakjában. Induljunk ki a lakásból, mint a település apró részecs­kéjéből. A lakás lényeges ele- I me a településnek, szükség- I szerűen hozzájárul a település, falu vagy város „hangvételé­hez”. A házak összessége al­kotja a falu vagy város „lel­két”, hangulatát. Gondoljunk csak arra, mennyire más lel­ke, hangulata, „íze” lenne Egernek, ha a belváros helyén nem a XVIII. században alko­tott barokk paloták állnának, hanem „csak” a század eleji szecessziós épületek. Az embernek otthont keli építeni és nem csak lakást. A mai idők emberei írén veikben tóval differenciáltabbak, a la­káskultúra kialakítása is bo­nyolultabbá vált. Az építészet­ben a hagyomány legalább nrnvit ront a modem, haladó törekvéseken, mint amennyit segít a múlt értékeinek meg- őiyécében. A hagyomány mel­lé felsorakoznak az űi. a kor­szerű terve-róei irányelvek. de az irányelvek önmagukban még nem biztosítják az otthon kialakítását az adott 1-nrnve- zefben, a t.á j és a közösség rr-t p +01 p zmcíTy p fnIn Atnű-vry*'<->g crzprff-cir*p SOK TAPASZTALAT és szaktudás szükséges ahhoz, hogy a gazdaságossági kérdé­seken túl és felül az építkező család, vagy személv igényei is érvényesüljenek. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a család milyen stílusban él. milyenek a személyi adottságok, mert a lakásnak a család belső, önál­ló életét is szolgálnia keik De büe kell kapcsolódnia a ház­nak a településbe, azt is figye­THmA >\\\\\\\\\\\VV\\\XW^!CCk\í\\\»N\\WCCCWNűOCV\\\\VOOCV^^^ keményedett meg Von Jänec- ke hangja. — Nem! — Főtörzsőrmester! Vigye ki! Aztán hagyjon magamra. Majd szólítom, ha akarok va­lamit. Amikor egyedül maradt Von Jänecke, rendezni kezdte a gondolatait. Bár forrt benne a méreg, de fegyelmezte ma­gát. Tapasztalataira támasz­kodva tudta, ilyen esetekben csak hideg, minden lehetősé­get megfontoló fejjel lehet célt érni. A történteket máris lezárta magában. Hogy mi volt, nem érdekes. Két kér­dés megfejtésére kell minden erejét összpontosítani: lecsap­ni a csoport többi tagjára, és megtudni, van-e kapcsolatuk azzal a felderítővel, akinek rádióadásait elfogták, de értel­mét kihámozni nem sikerült. Behívta Hauckét. Utasítot­ta, hogy állítsa elő \ Táborit. Jöjjön vele a tolmács is. — Hol rejtegetik a felderí­tőt? — szegezte minden beve­XXIX. Von Jänecke ekkor elhatá­rozta, hogy taktikát változ­tat Megparan­csolta a főtör­zsőrmesternek, hogy ültesse le a loglyot Ami­kor ez meg­történt, moso­lyogva kezdett beszélgetni a fiatalemberhez. — El kell is­merni, hogy tu­lajdonképpen igaza van. Kul- túrember va­gyok. Nem sza­bad így báiyii egy védtelen fogollyal. Csak­hogy kedves fiatal barátom, ön oly sok bosz- szúságot oko­zott nekem, hogy nem tudtam úrrá lenni in­dulataimon. Belátom, durván és méltatlanul cselekedtem. Kár­pótlásul becsületes és ésszerű ajánlatot teszek. Érdekéi né­hány apróság. Udvariasan kér­dezek, s arra kérem, hogy ön feleletekkel viszonozza a kér­déseimet. S ha jól felel, ak­kor. .. nos akkor még a bünte­tését is elengedem. Várakozóan nézett Nemesre: Meg volt győződve arról, hogy a tapasztóLatlannak látszó fia­talemberre] szemben hatásos lesz ez a módszer. Nemes Jani azonban nem felelt. — Hányán vannak a bandá­ban? — kérdezte von Janecke. — Milyen bandában? — adta B tudatlant Jani. — A diverzánsoknál. vagy ahogy maguk nevezik, a par­tizáncsoportban? — Nem tudok semmilyen partizá ncsoportról. f^Ejhß^Iä§i 1966. november 27„ vasárnap Másokért magára vállal min­dent. Nincs ennek semmi ér­telme. Hát azt hiszi, hogy a társai feláldoznák magáért az életüket? Ha bolondok lenné­nek. a maga Vészi elvtársa nem volt ilyen konok. El­mondott az bizony mindent. Ide hozassam? Akar vele ta­lálkozni? Nemest bizonytalanság fog­ta el. Vésziről megfeledkez­tek, amikor Lajos bácsival felkészültek a vallatásra. A németek így most csak komé- diáznak vele. Pedig Vészi árulása folytán már bizonyára el is indultak a rejtekhelyre, hogy kézre kerítsék Körtvé- lyesyt, meg a többieket. El­csüggedt, gyámoltalanul lehor- gasztotta fejét. — Nos, jöjjön Vészi Gábor? — hallotta ismét a Gestapo- tiszt hangját. S ekkor eszébe ötlött, hogy tévedett. Vészi nem veszélyes. A csoport tag­jait ugyan megnevezhette, da Körtvélyesyről és a rejtekhely­ről nem tud semmit, hiszen őt — Ugyan, ne utánozza az ártatlan báránykát. Talán csak nem akarja elhitetni velem; hogy a szabotázsokat, vagy például a mai robbantásokat a Mikulás-apó hajtotta végre.- Mondja meg, ki robbantotta fal az este azt a vagont itt az épület mellett? Én. — S a lőszeres szerelvényt, meg a síneket is maga röpítet­te a levegőbe a déli kijárónál? — mosolygott von Janecke. — Én. — Hallja ezt a remek tré­fát, Haucke? — hahotázott a Hauptsturmführer. — Ez a le­gény olyan, mint egy varázsló a Grimm-mesékben. Hipp- honp, egyszeriben szárnyai nő­nek. felrobbant vagont és vágányt, aztán megtámadja a hídőrséget. — Miért ne? — vágta fel a fejét konokul Nemes Jani. — ítéljen el érte, és végeztessen ki azonnal, ha úgy tetszik — Buta gyerek — csóválta fejét Von Jänecke. — Maga előtt áll még az élet nagyob­bik fele. S ehelyett, hogy vá­gyódna utána, ostobán a hu­rokba akarja dugni a nyakát a tegnapi megbeszélésük előtt tartóztatták le. Dehát akkor miért ijedt meg az előbb? Persze, annyi sok izgalom érte az elmúlt huszonnégy órában, hogy nem csoda, ha összeku- szálódott benne minden. — Nos, hajlandó felelni? — zetés nélkül a kérdést a tol­mács segítségével az irodába belépő Tábori mellének. — Milyen felderítőt? — kér­dezett vissza Tábori, miköz­ben bensőjét rosszat sejtő izga_ lom feszítette. (Folytatjuk) lembe kell venni, hogy van­nak távolságok, van munkahe­lyi adottság, forgalom, keres­kedelem, szolgáltatás, egész­ségügyi és művelődésügyi szempont is. Sok pozitív és negatív pél­dát lehet felhozni ezeknek az igényeknek az illusztrálására. Az egri Hadnagy utcai lakóte­lep helyén lebontott családi házaknál a jogszabály szerint mindenki megkapta az új há­zakban a neki járó lakást, de sok család azon melegében el­cserélte, mert a kertészkedő őstermelői életformából nem tudott felköltözni a második emeletre, nem tudott mit kez­deni a modem, de számára ki­csiny alapterületű konyhával, s főként nem tudott mit kezdeni a lakásban — önmagával. Ugyanakkor azok. a korra job­ban reagálók, akik eddig más­hol réfíi, nehézkes bútoraik kö­zött éltek, a könnyed és ész­szerű Hadnagy utcai lakásaik­ba már nem vitték be —• eről­tetni ugyan lehetett volna! — régi lakájaik darabjait, hanem újakat vásárolva modem ott­hont teremtettek »magúknak. Hogy a lakásról vallott felfo­gást mermviben és müven irányban, formálja, változtatja, fejleszti ew-eev ilyen új tele­pülési, arról tanulmányokat le­hetne írni. Az építészeké a feladat: megtalálni a módiát, hogy a lakosság szemléletét korszerűen befolyásolják. Az építész művészi vénája, a la­kosság szeméi vés közreműkö­dése, véleménye számtalan le­hetőséget nvájt lakások kiala­kítására Ahány gondolat, ötlet, amwvi formai megvalóisiulás le­hetséges a lakásokban., ame­lyek szellemesekké, otthonok­ká. de torzokká, kényelmetle­nekké víThafnak. TÉVEDÉSEK a korszerű te­lepüléseknél is jelentkezhet­nek — itt az űiságfró a Had­nagy utcai lakótélén létszám szempontjából aláméretezett bölcsődéjére, a zsúfoltan és he- ékélten elhelyezett iskolára gondol — de a magánházak építkezésénél a hasvománv- tiszM-y a magántervezők oly­kor feltűnő fantáziátlansága, az ép'i+ető görcsös ragaszkodása salát, korszen'tlen és ésszerűt­len elgondolásaihoz, gyakran vezet rossz és gazdaságtalan megoldásokhoz. Igaz, a ..ma­szek” azt csináltat a Pénzéért, amit akar. és a tervező a „ma­szek” pénzért kénytelen azt tervezni, amit a „maszek” akar, de... De a rangjára va­lamit adó építész-tervező ke­resse rrteg a módot mindig ah­hoz, hogy ne engedjen stílusta­lan épületet megfogalmaztatni, gazdaságtalan megoldást kivi- teleztetni. Egri sétánk során a város nyugati szélén felépült — eb­ben az évben elkészült csalá­di ház gazdája mutatta nem kis büszkeséggel házát. A ház homlokzata kissé nvomott, így „simul”’ az ugyancsak nyomott arcú, korábban készült szom­szédos épületek mellé. Nagy kapu fityeg az épület jobb ol­dalán. Benyitunk, s lejtős be- tonfutó visz az udvarra. Csak vinne, mert elakad a lélegze­tünk ennyi pazarlás láttán. A kapualj nyolcméteres magas­ságban, üresen tátong. A ház gazdája nem tudja okát adni, miért így építették, így jött ki — mondja. Az épületet teljesen alápincézték és ebben a csupa- beton pincerendszerben ten­gernyi anyag fekszik. Szén tá­rolására ennyi hely nem kell, a ház gazdája vállalati dolgo­zó. iparral nem rendelkezik, barkácsolni nincs ideje. S ha lenne is, ennyi pince — vagy legyünk udvariasabbak, szute- rén — nem szükséges senki­nek. A kapualjban elpazarolt, tetővel lefedett légköbméterek és a ezuterénben bennfekvő anyag — kár. Nincs haszna be­lőle a ház gazdáiénak, ennyi anyaggal szegényebb a népgaz­daság, mert a sok cement és tégla benn fekszik cél és érte­lem nélkül a földben. S ha hozzávesszük azt a még mindig meglevő és az öröklött szoká­sokkal ittmaradt „tisztaszoba” és „lakókonyha” hagyományt (amely szerint a szobának ün­nepnapokra vagy a vendégek számára tisztának kell marad­nia, és ha már megfőztünk a konyhában, efiviink is ott), ak­kor nem nehéz kiszámítani, hogy ebben a meglátogatott házban — p kétszáz néevzet- méternvi fedett téridét ellené­re — alig élnek maid néhány négyzetméteren. Hibás a ház tervezője? Az esztétikai probT lémáik és stílustalamság miatt feltétlenül. Az új életritmus új felfo­gást, új építkezési formákat követel. A hagyományos, sza­badon álló vagy ikerbeépítésű épületeket a jövőben sor- és g kertudvaros lakóépületek tör­vényszerűen és lassan kiszorít­ják, mert az ember a mai ro­hanó életben, a családi házá­ban intimitást, otthonosságot kíván majd. Ezek az új for­mák magas lakáskultúrát csal­hatnak majd ki a tervezők és az építtetők képzeletéből. A TEGNAPI GONDOK —, hogy ugyanis legyen lakás, akármilyen — ma map. inkább úgy szövegeződnek: milyenek legyenek a lakások, hogy jól érezzük magunkat benne. En­nek a célnak az elérésére a ter­vezők gondolataikat, hitvallá­sukat, sorakoztatják fel. Mint Fekete Miklós tervezőmérnök is, aki a Heves megyei Tanácsi Tervező Irodánál dolgozik, s azon fáradozik, hogy olyan vá­rosrészek, házak, lakások ala­kuljanak ki Egerben és a me­gye többi településein, ahonnan ne vágyódjanak el az emberek — otthon után. A vele folytat tott beszélgetés és vita. a vá­rosban tett „szaksétával” együtt az anyaga ennék az írásnak. Főként a magánénít- kezésék színvonalának emelé­sére gondoltunk e beszélgetés­kor és a séta alkalmával. (farkas) A Népújság — nagyon helyesen — rendszeresen bemutatja a mezőgazdaság eredményeit. De amit a füzesabonyi járásról olvastunk, az valahogy nem volt számunkra megnyugtató... Sőt ki merjük mondani, nem is „jellemző... a mező- gazdaság fejlődésére...” Pedig így írták. Ugyanis azt olvashattuk, hogy amíg 1962-ben 66,5 millió forint értékű árut adtak el az ottani szövetkezetek, addig ez évben (1966) már több mint 8 milliós bevételre számíta­nak .. Igazán nem akarok beleszólni a tervezésbe, de kár ilyen szerényen számítani, pláne az új gazdasági mechanizmus évében... Ez kész ráfizetést jelentene. Végül is nem mind­egy, hogy valahol 58,5 millió bevétel hiányzik-e, vagy sem... Amennyiben esetleg csak 6,5 (hat és fél) millió volt az előző forgalom 1962-ben a 66,5 millió helyett, akktrr, de csak akkor, tényleg érdemes volt az idei, 1966-os forgalomra nyolc­milliót tervezni... De amennyiben tényleg 66,5 millió volt az összeg, akkor helyesebb lett volna erre az évre legalább nyolcvanmilliós bevételt tervezni... Higgyék el, belőlem csak a jóindulat beszél. Valahol meg kellene keresni a hi­bát, még nem késő... Mi van a város szívében (ti. Budapesten) a Köztársaság téren, az Erkel Színházzal szemben?? Ezt olvastuk egy hir­detésben, a Népújságban. A hirdetés a Szerencse-sorsjegyet ajánlja az olvasók figyelmébe. Hát figyeljük, mi van a vá­ros szívében? A szövegből kiderül, hogy egy tízemele­tes ház. Valóban szép, nagy ház lehet az OTP tízemeletes háza... Csak az az érthetetlen, hogy a hirdetésben közölt kén egy földszintes, családi ház. egyébként nagyon csinos ké­pét mutatja ... De nem hisszük, hogy ilvet engedélyezné­nek p város szivében felépíteni. Még az OTP-nek sem. Job­ban kellene a városkép és a hirdetés összhnnoiára vigyázni... Nekem mindegy, de aki megnyeri, kifogásolni tonna, vagy a képet, vagy a szöveget. .1 (DR. SZEMES)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom