Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)
1966-11-26 / 279. szám
Társadalmi összefogássá! és fiatalos lendülettel KISZ-védnökség mellett épül a visontai bánya és erőmű Az ipari termelés gyors növekedése, a háztartási villamos készülékek széles körű elterjedése következtében a villamosenergia-felhasználás hazánkban 1970-ig körülbelül 50 százalékkal emelkedik. A növekvő villamos- energia-igény kielégítésére nagy teljesítményű erőműre és több tüzelőanyagra van szükség. E cél megvalósítására Gyöngyös—Visontán hőerőmű és külfejtéses lignitbánya épül, amely harmadik ötéves tervünk egyik legnagyobb beruházása. Államunk a létesítmény beruházására több mint hétmilliárd forintot fordít, és az erőmű 600 megawattos lesz, vagyis az ország legnagyobb erőműve épül Visontán. Az újszerű konstrukció tervezése, gyártása, . a sok millió köbméter föld és szén kitermelése, a feszített építési ütem miatt jelentkező számtalan rendkívüli feladat megoldása, az együtt dolgozó vállalatok munkájának összehangolása csak teljes társadalmi összefogással, fiatalos lendülettel biztosítható. Tekintettel a kombinát nagy jelentőségére, az építés során megoldandó feladatokra, a KISZ központi bizottsága úgy határozott, hogy védnökséget vállal az erőmű és a külfejtéses bánya építése felett. E feladatok megoldására védnökségi operatív bizottság alakult, amelynek tagjai, a magyar ifjúsággal közösen, biztosítják a céL valóra kitűzések váltását. E bizottságinak többek között a Heves megyed KlSZ-bizott- ság képviselője is tagja. A napokban felkerestük Sebestyén Jánost, a megyei KlSZ-bizott- ság titkárát és arra kértük: tájékoztasson bennünket a védnökségi munkáról, céljáról, s arról, mit tettek eddig a fiatalok vállalásaik teljesítésére? — A KISZ központi bizottsága a Heves megyei KISZ- fiatalok javaslatára vállalt az egész építkezés felett védnökséget — mondotta Sebestyén János. — Ez megyénk fiataljainak nagy megtiszteltetése, de nagy feladata is, hiszen elsősorban a Heves megyei KISZ-eséknek kell adandó esetekben a feladatok végzésében példát mutatniuk. Amikor védnökséget vállaltuk az építkezés felett, azt a célt tűztük magunk elé, hogy olyan agitá- ciós tömegpolitikai munkát végezzünk, amelynek következtében a részt vevő vállalatok, a fiatal műszakiak, szakmunkások, az egyetemisták és középiskolás diákok felelősséget érezzenek a nagy mű megépítésében. Természetesen célkitűzés volt az is, hogy elősegítsük a Gazdasági Bizottság által rögzített határidők betartását, illetve a fiatalok lendületére alapozva, a lehetőségekhez mérten előbbre hozzuk az egyes gépegységek, kotrógépek stb. üzembe helyezésének határidejét. Ennek alapján a védnökségi munka kiterjed rohammunkák végzésére, a határidő betartására, a Bérmegtakarítás A létszámgazdálkodásból eredő bérmegtakarítást a vállalatok felhasználhatják, illetve a dolgozóknak visszafizethetik — így szól a rendelkezés. A gyöngyösi XXl-es aknánál az első félév folyamán nem volt lehetőség a létszám-megtakarításra, mert az említett időszakban kellett előkészíteni és beszerelni azokat a pajzsberendezéseket, amelyeknek az üzemelése a harmadik negyedévben már jelentős gazdasági eredményeket hozott. A Mátraalji Szénbányászati Tröszt területén azonban már szembetűnő létszám-megtakarításról számolhatunk be az év kilenc hónapjában. A tröszt igazgatósága a megtakarításból eredő összeget szétosztotta az üzemek között. így kapott a XII-es akna is 150 ezer forintot, hogy helyesen, célprémiumként felhasználva, elősegítsék bizonyos tervmutatók javulását. Természetesen, az előlegezett bizalom és az ősz- szeg alapján azt is feltételezi az igazgatóság, hogy év végére a XII-es aknánál is lesz létszámgazdálkodásból eredő bérmegtakarítás. És az üzem gazdasági helyzetét figyelembe véve, a megtakarítás bizonyosra vehető. Az említett összeg felhasználása komoly gondot okoz az üzemvezetőségnek. Azt akarják, hogy a pénz olyan helyekre kerüljön, ahol valóban megfelelő gazdasági javulást eredményez. Az ilyen helyek egyike az öt pajzsbiztosítású frontfejtés. Itt javulnia kell az előrehaladási sebességnek, amelynek gazdasági és műszaki jelentősége óriási és milliós értékben mérhető. De év végére javulnia kell a darabos-dió szén arányának is. Azt talán csak a bányászok tudják, hogy egy tonna darabos szénért 234 forintot, míg ugyanennyi dió- Izénért csupán 112 forintot kap az üzem. Ebből kiindulva az üzem életében nemcsak az önköltség a meghatározó, «mely, a szén kiteiiaelési köttDCöMireuziiíi küldötteink W? 1 FEHÉR ISTVÁN, az MSZMP Heves megyei Bizottságának osztályvezetője MUDRICZKI JÁNOS, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának vezető titkára AZZAL KEZDEM, hogy egyetértek megállapításával, miszerint az a cikk, amely lapunkban Pofaregula címen jelent meg, ahogy írja. „ha magát a történetet újságírói fantázia szülte is... egy igen komoly társadalmi problémára világít rá’. Különben nem is írtam volna meg. De... egyetértésünk csak ad- dí tart, amíg megállapítjuk, hogy társadalmunk egyik problémája ez, levelének többi részével azonban kénytelen vagyok vitába szállni. Kezdjük talán azzal, hogy újságírói fantázia szülte-e ezt a témát. Nem. De azt hiszem, nem is ez a legfontosabb, hanem az amit ön saját problémájával bizonyít: lehetséges még, hogy ilyen esetek előfordulnak. Lehetséges, sőt Ön szerint szükségszerű a pofaregula betartása. szükségszerű, hogy olyan életelvet válasszon sok-sok ember, amely így hangzik: dicsérj, kérj, helyeselj, vagy hallgass. De szükségszerű-e? Határozott nemmel kell erre válaszolnom, még akkor is, ha hallunk olyan esetekről, amikor az őszinte, jóakaratú bírálatot is támadásnak veszik, s akadnak, akik csendben, vagy hangosan megtorol iák a nekik nem tetsző szavakat. Előfordul ilyesmi, ahogv ön is írja: „Nap. mint nap olvassuk a különféle sajtőorgánu- nyikhan, hogy vezető emberek hogy ne hódíthassanak hasonló regulák. Ezt tartották Hevestől Egercsehiig, Recsktől Hatvanig azok a kommunisták. akik a nemrég lezajlott vezetőségválasztó taggyűléseken, pártértekezleteken őszintén tárták fel a politikai-gazdasági életben fellelhető hibákat, szót emeitsek a jellembeli fogyatékosságok miatt, s a megoldás útját keresve minden szépítgetés nélkül tárták fel a pártszervezet, az üzem, a termelőszövetkezet helyzetét. És ők sem tartották magukat a pofaregulához, mert tudták, hogy a siránkozás, a tehetetlen panaszkodás, a hallgatás mit sem segít ez ügyben, de nem hoz megoldást a puszta aggódás sem. amelynél többet ön sem tett e káros nézet visszaszorításáért. Ehért hát válaszom sem az lesz, amit előre gúnyosan javasolt, hogy „ne legyen pesiz- szimista” de azt, hogy lengyen aktív harcosa a pofaregula elleni küzdelemnek. Mert kikre számíthatnának elsősorban, ha nem a kommunistákra, akiktől idegenek a talpnyalás, a megnyugvás, az elvtelen hallgatás regulái. Ezt tartom én. s miután arra kért, gondolkozzam levele megállapításai fölött ezt megtéve hasonló kéréssel zárom soraim, megtoldva azzal, hoev a gondolkodás ez ügyben hasznos, de ... kevés. Üdvözio+tel: Kovács Endre ha, a tehén, hiszen a tej-, a hústermelés mellett a talajerő utánpótlására is gondolni kell. A község mindkét szövetkezetét a pulykatenyésztésre és a baromfinevelésre szeretnék szakosítani. A Dózsában épült egy 15 ezer férőhelyes baromfinevelő, holott a szarvasmarha-istállóra régebben és nagyobb szükség lett volna. Ez utóbbira csak két év múlva kerül sor, addig szó sem lehet a fejes gépesítéséről, más korszerű technológia bevezetéséről. A tervek szerint az új helyen ötvenezer csibét neveinek egy évben, ahhoz viszont 25 vagon abraktakarmányra lesz szükség. Ezt csak a szarvasmarhák rovására tudják biztosítani. Tavaly 15 ezer pulykát neveltek, idén tízezret Bebizonyosodott, hogy egyszerre többféle nagy abrakigényes állatot nem lehet ebben a gazdaságban tartani. Az új elnök első dolga volt, hogy az adott körülmények között a jövő évi tervekben már nagyobb területet jelölt kl abraktakarmány termelésére, ugyanakkor a pulykaállományt csökkentette. Belátták az átá- nyl Dózsa Termelőszövetkezetben, hogy a jelenlegi ellentmondásokkal terhes helyzeten változtatni kell és elfogadható színvonalra kívánják emelni a tehén tartást. A nyári legeltetés során feljavították az állatok kondícióját. A jó takarmánytermésbői 30 százalékkal többet biztosítottak télire, mint tervezték, silóból 2100 köbméter irányoztak elő, de 2600 köbmétert készítettek. A jövő évre már azért is jobbak a kilátások, mert 85 százalékos borjúszaporulatra számítanak. Áprilistól bevezették az állatgondozóknál a termelés utáni javadalmazást. A tehenészetben dolgozóknak most már érdekük, hogy több tejet adjanak a tehenek, jó kondícióban tartsák az állatokat, az eddiginél lelkiisme-! retesebben végezzék munkájukat. Biztatóak, de még nem meggyőzőek a legújabb eredmények. Eddig 60—65 százalékos volt a tejértékesítési tervtel- jesítés, mo6t 85. Október végén pedig 3,61 forint volt egy liter tej önköltsége. Jó ered-* ménnyel bevezették az itatásos borjúnevelést. Nem vásárolnak idegen állatot, hanem a saját szaporulatból egészítik ki az állományt. A hideg istállóban két évig kétszeres takar-, mányt kell adni az állatoknak; mint különben, nincs lehetőséi? a szelektálásra, az állomány tbc-mentesítésére sem. További sürgős intézkedés sekre, az új célok következetes megvalósítására van szükség, hogy jövedelmezővé váljon a tehenészet az átányi Dó-! zsa Termelőszövetkezetben. Pilisy Elemér 3 1966, november 26« ezombat zöld utak biztosítására, a takarékosságra és nem utolsósorban a kiváló minőségi munka végzésére is. Ez a bizottság felveszi a kapcsolatot az NDK ifjúsági szervezetével, hogy a két ország között létrejött 1,2 milliárd forintos kereskedelmi szerződésben foglalt berendezések megfelelő ütemben és határidőre az építkezés területére megérkezzenek. Hasonló céllal tart kapcsolatot a lenini Komszomollal is. — A védnökségi operatív bizottság készíti elő a fiatalok hét végi társadalmi munkáját, nyári táborozását, segíti a szakemberképzést, az építkezés munkaerő-ellátását is. Mozgósítja az építkezéshez gépeket, különböző építőanyagokat, alkatrészeket készítő üzemek KISZ-szervezeteit, hogy megfelelő ütemű szállítással, minőségi termékkel segítsék a határidők betartását. De mozgósítja az építkezésen dolgozó KISZ-szervezeteket is, hogy a különféle építési és szerelési munkálatok adott időre elkészüljenek. A KISZ központi bizottsága „Ifjúság a villamos- energia-iparért” szövegű bélyegzőt rendszeresített, amelyikei ellátja mindazokat a megrendeléseket, munkalapokat, amelyeket a kombinát építése során azért küldenek, hogy a KISZ-szervezetek segítsék a munkák pontos elvégzését. —. Természetesen az eddig elmondottak csak a legfontosabb pontokat érintették. Az összes vállalási pontok felsoro— célprémium ségét jelenti. A gazdaságosság meghatározásába súlyosan beleszól az értékesítésből eredő bevétel is. Van tehát bőven tennivaló az év végéig. De a gyöngyösi bányászoknál eddig is ismeretlen fogalom volt a belenyugvás, a részeredményekbe való beletörődés. És ahol nem csupán egyes emberek akarják az eredmények szépítését, hanem egy egész kollektíva, ott nem maradhat el a siker. Laczik János lása hosszú időbe és több oldalba kerülne. Ügy gondolom, a legfontosabbak felsorolásával érzékeltetni tudtuk a vállalás nagyszerűségét és óriási jelentőségét. — Mit tettek eddig a fiatalok és a védnökségi operatív bizottság? — Több mint 600 fiatalt mozgósítottunk az építkezésekre. Ennyien már ott dolgoznak. Létrehoztuk a KlSZ-alapszer- vezeteket és a KlSZ-csúcsveze- tőséget, amelynek élén függetlenített KISZ-kib szervez» áll és ő fogja össze munkájukat összehívtuk a tervező és kivitelező vállalatok vezetőit, valamint a felügyeleti szervek KISZ-titkárait és egyeztettük a tennivalókat. Üzemekben, iskolákban több mint ezer fiatalt szerveztünk „csatasorba”, akik szükség esetén elvégzik a rohammunkát. Emellett a szomszédos megyék fiataljait is mozgósítottuk az adandó tennivalók elvégzésére. Megtettük a lépéseket arra is, hogy 1967-ben központi építőtábor működjön Gyöngyös— Visontán és 800 fiatal segítse kéthetes váltásokban az építkezést. Itt kell elmondanom azt is, hogy több vállalás is történt már. Például a hatvani vasutas KISZ-esek vállalták, hogy zöld utat biztosítanak az erőműhöz tartó szerelvényeknek. A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt fiatal műszakijai pedig vállalták, hogy segítenek a helyi szakmunkás- képzés megoldásában, amely most az egyik legnagyobb feladatuk. December elején ifjúsági nagygyűlést tartunk az építkezés területén, ahol a védnökséggel kapcsolatos legújabb feladatokat beszéljük meg az ott dolgozó fiatalokkal. — Azt szeretnénk elérni, hogy az erőmű és a bánya felétt vállalt KISZ-védnökség olyan hírre és rangra emelkedjék, mint amilyen volt a DCM-nél, a vegyiparban és Százhalombattán. Ezúton is hívjuk az ifjúságot, a fiatal szakmunkásokat, diákokat, hogy legjobb tudásukkal segítsék a közös elhatározás megvalósítását — mondta befejezésül Sebestyén János. i — f. i.*-* Ráfizetés sok kérdőjellel • • • ták a jelenlegi állományt Gyenes György főkönyvelő, aki egyben a községi párttitkár is, a hibát abban látja, hogy a szövetkezet vezetői könnyelműen növelték az állományt. Félrevezették a járást, hogy kedvezményeket nyerjenek, ugyanakkor becsapták magukat is, hiszen az állatoknak ma sincs megfelelő helyük. Hetvenet növendékistállóban, a többit juhhodálynak épült istállóban tartanak. Igaz, hogy az utóbbi három esztendő alatt egymillió forint kedvezményben részesült a gazdaság az állomány előirányzaton felüli növeléséért, de mégis drága áron nyerték ezt a pénzt Így fordulhatott elő két évvel ezelőtt, hogy negyven vemhesüszőt vásároltak, de a rossz takarmányellátás miatt azok a saját borjaikat sem tudták ellátni tejjel. A tehenek sorsát több évre előre megpecsételte a takarmányhiány. Az elnök beszámolt arról, hogy télen csak az életfentartásukhoz szükséges táplálékot kapták meg az állatok. Takarmányvásárlással sem tudtak segíteni és a tehenek darabonként 60— 70 kilót fogytak. Ilyen körülmények között alakult ki az egyliteres istállóátlag és a kimutatások szerint 5,5 forintba került a közös gazdaságnak egy liter tej. — Érdemes-e ilyen eredménnyel tehenet tartani? — kérdezhetnénk joggal, de a válasz csak egy lehet. KelL Egy ilyen jellegű gazdaságból nem hiányozhat a szarvasmar-* Az idén őtven mázsával több sertéshúst adnak el a tervezettnél az átányi Dózsa Termelőszövetkezet tagjai. Tízezer pulykát neveltek és a tavalyi négy kilóval szemben 5,5 kilós állagsúlyban adják át a felvásárló vállalatnak, sőt az átadás határidejét is lerövidítették három héttéL Ezek az eredmények méltán keltenek elisme* rést a községben, de a járás határain túl is. Ugyanakkor olyan fontos állattenyésztési ágban, mint a tehenészet, az eredmények megyeszerte a legrosszabbak közé tartoznak. Ebben a szövetkezetben évek óta ráfizetéses a tehéntartás. Januárban 4,7 februárban 4,4 ezer liter tejet fejtek 103 tehéntől. Eddig mindössze kilencvenezer liter tejet adtak el és a tavalyi 1 liter után most is csak 4 liter az istállóátlag. Egy szövetkezeten belül ritka az ilyen nagy minőségi különbség. Okait kutattuk, a szövetkezet vezetőivel beszélgettünk a tehenészet helyzetéről, jövőjérőL — A községben hagyományai vannak a szarvasmarha-* tenyésztésnek — mondta Be' décs György, aki a tavasszal került a szövetkezet elére — több-kevesebb sikerrel tartót-* ták teheneket az emberek. A jobb gazdákból lettek később a szövetkezet fejősei. Eleinte, amikor mindössze húszas állományt tartott a szövetkezet, nem is volt baj, csak később, amikor a megfelelő takar- mányalap és elhelyezési lehetőségek hiányában felduzzasz- tották a létszámot és létrehozÚjból a pofareguláról Levél Kiss Tamáshoz nekem is be kell látnom, hogy néhányadmagammal nem tehetünk semmit a közvagyon megvédéséért, mégha párttagok vagyunk is ... Mert létkérdésről van itt szó. Ha mindezt megtudják, nézhetek más munka után. Azért is nem merem vállalatom nevét megírni. Ne tessék mosolyogni ezen, ez így van. Pedig ezt a helyzetet nem lehet bírni. Egyik vezető megdicsér, mert felfedtem a szabálytalanságot, a másik „üt”, mert hogy nem kell mindent észrevenni, hisz országszerte milliók vesznek kárba. Mit tegyen az ember? Higgye el, szavaim őszinték és azokból aggódás csendül ki, mindezek miatt.” őszinteségében nem kételkedem, de engedje meg, hogy bizonyítsam, ez ügyben kevés az aggódás. Tettek kellenek elsősorban a kommunisták részéről, hogy kevesebben legyenek a fejbólintó-jánosok, akik elvtelenül elnézik a hibákat, a „ne szólj szám, nem fáj fejem” elvét vallják. NEM ELÉG A POFAREGULA terjedésének megakadályozásához a rosszalló fejcsóvá- lás, annak hajtogatása, hogy „mik vannak”, cselekvés keÜL visszaélnek beosztásukkal, a közvagyont megkárosítják... és ha ezt valaki bejelenti, vagy szóvá teszi, úgy elbánnak vele, hogy később már szigorúan tartja magát a pofaregulához, mert tapasztalta, hogy aki szólni mer... megjárja, még akkor is, ha párttag. Éppen ezért... hallgatnak.” Ilyen sötéten látja tehát a helyzetet és néhány példából általánosít, mintha a kommunisták legalapvető jellemvonása lenne az elvtelen hallgatás, bólogatás, lapulás. Nem kívánhatja, hogy tiszteljem ezt az álláspontját, hszen éppen azért írtam a pofareguláról, hogy bizonyítsam, mennyire tarthatatlan „elv” ez. különösen a kommunisták számára. GONDOLKOZOTT-E MÄR azon, hogyha előfordulnak is az ön által írt esetek, vajon mi váltotta ki a pofaregula térhódítását? Vajon nem járult-e hozzá az a tény, hogy Ön is és mások is, akik kommunistának vallják magukat, hallgatnak, nem vállalják a harcot, nem dobnak kesztyűt ezeknek a káros f-efo^ásokmak. sőt maguk is híveikké szegődnek. Saját esetét említi. „Laasan