Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)
1966-11-25 / 278. szám
«ftol Tcrmelősxövethezetek ax új gazdasági mechanizmusban A mezőgazdasági árreform A finisben MlhXKASARCOK : A cukorfőző Kétmillió forintos túlteljesítést ígérnek a KAEV egri gyáregységének dolgozói Az első félévben elért eredményeik után — a következő három hónap miatt most egy kicsit .resteilkednék” a Köity- nyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat 10. számú egri gyáregységében. Bizonyos fokig szégyenkezve említik, hogy egy kicsit lemaradtak, különösen a belső anyagmozgató berendezésekből „némi” adósságuk van, A késlekedő import-, illetve kooperációs alkatrészek; többi között 6gyap- júipari. szálelszívó berendezés elkészítését akadályozták meg, a 6zűk munkahelyek pedig több más megrendelés előkészítését gátolták. A gyáregység gazdasági mutatói egyébként meglehetősen jól alakultak — újságolta Német Tibor igazgató. Megfelelően gazdálkodtok a létszámmal és a bérrel, javult a termelékenység, jó volt a készletgazdálkodás. Szilárdult a munka- fegyelem, s feltétlenül említést érdemel az is, hogy például az elmúlt időszakban egyetlen esetben sem kellett felelősségre vonást alkalmazni társadalmi tulajdon elleni vétség miatt. A sikerekhez nagymértékben hoízájárult a szocialista A mezőgazdasági árreform keretében sor kerül a mezőgazdasági termékeiknek egymáshoz és a fogyasztói árakhoz, valamint a külkereskedelmi és az ipari árakhoz viszonyított arányainak változtatására is. Általános tapasztalat, hogy a népgazdasági szükségleteknek megfelelő termelési szerkezet kialakulására az árrendszer elsősorban a megfelelő árarányokkal gyakorol hatást. Jelenleg az a helyzet, legalábbis néhány fontos mezőgazdasági terméket tekintve, hogy termelésüket nem a kedvező közgazdasági feltételekkel, hanem egyéb módon biztosítjuk. Ezért az árarányváltozásoknak szerepük lesz abban, hogy a népgazdasági terv fő termeléspolitikai célkitűzéseinek megvalósítását biztonságossá tegyék és a népgazdasági szükségleteknek megfelelő termelési szerkezet kialakítására ösztönözzenek. A mezőgazdaság fő termelési célkitűzései közé tartozik a kenyérgabona hazai termelésből való biztosítása, a hazai takarmánybázis növelése, a zöldségtermelés erőteljes fejlesztése. Fontos feladat a szarvasmarha-tenyésztés és ezzel kapcsolatban a rét- és legelőgazdálkodás fejlesztése stb. Nyilvánvaló tehát, hogy olyan árváltozásokat szükséges végrehajtani, amelyek — az anyagi érdekeltség elve alapján — a fő célkitűzések megvalósításá- m ösztönöznek. Min múlik ? Amikor évekkel ezelőtt megkezdte működését a gyöngyösi automata távbeszélő központ, a város egyik legforgalmasabb cukrászdájában, a Mátra Gyöngyében leszerelték a telefonkészüléket azzal, hogy majd hoznak egy érmével működtethető másik készüléket. Ez a készülék azonban még ma is csak ígéret maradt. Van ugyan egy telefon, amit a vendégek egy forint ellenében igénybe vehetnek. Persze, a cukrászda vezetőinek és dolgozóinak sok kellemetlenséget okoz ez a forintos telefonálás. Ahogy mondják, rendszeresen ráfizetnek. Megtehetnék ugyan, hogy a telefont nem engedik használni a vendégeknek, de ez nem lenne illő dolog. Naponta legalább ötszáz vendég fordul meg ebben a cukrászdában, jó néhányan a kávéjuk mellé egy telefonálást is kérnek. Ne engedjék meg, vagy álljon valaki a dolgozók közül mindig a készülék mellett, és figyelje, az egy forintért hányszor vette Igénybe a készüléket a kedves vendég? Minden leegyszerűsödne, ha azt a bizonyos, bedobás” telefonkészüléket a posta a régi ígéretnek megfelelően felszerelné végre. Még a posta is jól Járna, mert elmondhatná, hogy Gyöngyösön a nyilvános telefonkészülékek száma eggyel megnövekedett. <—ár) 3Conqtres színi küldötteiuk «Mg BAJÁK ISTVÁN, Mátravidéki Szénbányászati Tröszt helyettes igazgatója SRAMKÓ LÁSZLÓ, az MSZMP Hevesi Járási Bizottságának első titkára VADKERTI MIKLÖSNÉ, •z aldebrői Üj Élet Termelőszövetkezel elnökhelyettese HATALMAS EDÉNY mellett neki vetkőzve meséli, hogy az utótermék gondja az övé.:. Egy-egy „fazekában” valami félezer mázásnyi pépes anyag fortyog, kristályosodik, s másodmagának öt ilyen edény ad munkát műszakról műszakra. Hányadik műszakja már.. ? — sohasem számoltam még. Tóth Ferenc csak az éveket tartja számon: jövőre lesz kereken negyven esztendős a szolgálata. Mert hogy 1927-ben kezdte a szakmáját. Természetesen — fűzi hozzá — itt. a hatvani gyárban. Akikkel annak idején együtt dolgozott,, rég pihenőre vonultak már — így most ő a legidősebb cukorfőző. Cukorfőző volt az édesapja is, szolgált Frigyes főherceg baranyóvári üzemében, aztán elszegődött Sárvárra s innen* Hatvanból ment nyugdíjba. Tőle örökölte a mesterséget: Tőle is — helyesbit — mert Chimmermann, Homola meg a többi cseh mesterektől Is tanult. TANULÓJÁRA KACSINT, úgy idézi néhány percre a múltat a régi inasidőt Nehezebb volt az mint a mostani — magyarázza —, a cukorfőzők féltékenyen őrizték tudományukat. Titkon kellett tőlük ellesni a különféLe fogásokat, csak a kotnyeles, szemfüles gyerek tudott összeszedni yala- mit. Emlékszik, hogy a szemképzés idején mindig kitalált valamit az öreg: „Ferka szaladj csak le a lépcsőn, ezt nézd meg, azt nézd meg..! Ezt hozzál, azt hozzál!” — Pedig a cukorkristály képzése érdekes dolog, kezdettől fogva kíváncsi volt rá.:. Mert „igazából” itt kezdődik a mesterség! Tóth Ferenc végigjárta már a cukorkészítés útját, dolgozott úgyszólván valamennyi állomásán, becsülettel helytállt mindenütt. Szorgalmas munkájáért sztahanovista, élmunkás, üzemi és iparági kiváló dolgozó kitüntetéseket kapott — s a gyári kollégák tiszteletét Még a keze alatt mesterré nőtt tanulók köszönetét- Saját inaskorában pénzért, hízott libáért, disznóért tanultak a gyerekek — 6 maga még köszönetét sem várt sohasem tanulóitól.:.- Jólesik neki, ha az a tizenöt-húsz régi tanuló egy-egy kedves szóval néha mégis felkérést A fiából vegyészmérnököt nevelt, s cukorgyárba került az is. Selypre. Mert oda hívták, ott volt hely... TÓTH FERENC jövőre tölti a hatvanak Az ősszel ugyan még dolgozik egy keveset —, de mégis azt mondja, hogy a mostani az utolsó, a búcsúzó. Ebben a kampányban fejezi be munkáját. Kedves emléket visz majd magával a legidősebb cukorfőző: előtte fiatalodott meg a hatvani gyár.». { (—ni) brigádok példamutató igyekezete, a kongresszusi munkaverseny és a közös összefogás. A gyáregység dolgozói valamennyien állni akarják szavukat, ezért nap-nap után valóra váltanak , valamit korábbi elhatározásaikból. Annak idején megfogadták, hogy hamarosan kiköszörülik majd a harmadik negyedévben esett csorbát is — s mert nem beszélnek a levegőbe —: így az októbert már kitűnő, 105,2 százalékos tervteljesítéssel zárták! Ám a tizedik hónap végén így is nyolc és fél millió forint értékű munka maradt még az egész évre szóló feladatokból... Az egri gyáregységben azonban — csak az idegen aggódik. Az üzemekben, műhelyekben mindenütt derűs jókedvvel bizakodnak: december utoljára eleget tesznek valamennyi megbízatásnak. Sőt! Legalább másfél—két millió forinttal meg is toldják...! Magyarázatképpen pedig titokzatosan megsúgják: jó élőre számoljak az év közi „objektív” nehézségekkel, s több fontos munkát előrehoztak. Most már így köny- nyebb a dolguk! Időközben megjöttek a hiányzó alkatrészek is. ezután gyorsabban haladnak. No meg aztán a cipőkhöz gyártott acél 1 ágyékok is „hoznak valamit a konyhára”. Ugyanis ezekből váratlanul olyan nagy lett a kereslet, hogy az utolsó negyedben például havonta majdnem annyit készítenek, mint azelőtt háromban! A kongresszusi hónap igyekezetét még inkább „doppingolja” az anyagi ösztönzés amelynek során o. bérmegtakarításokból nem kevesebb mint 180 ezer forintot tűztek ki a gyáregység munkásainak, s az ígért 2 millió forintos plusz teljesítése esetén 20 ezret az alkalmazottak részére. Az előbbi összeget különféle célfeladatok eredményes megoldásával kapcsolták össze, 9 az igazgató megígérte, hogy ha december derekán biztosítottnak látja a teljesítést, már az ünnepek előtt kifizeti a jutalom 75 százalékát. Az alkalmazottaiknak sajnos, — a budapes* ti központ furcsa állásfoglalása miatt — jó munka esetén is az év végi mérleg jóváhagyásáig kell várniuk a felajánlott 20 ezer forinton való osztódásra. Persze, elkeseredésre nekik sem lehet okuk. hiszen egy má- sik prémium kétségkívül feledteti majd velük a várakozást Az alkalmazottak között ugyanis minden egyes napi nyereség után 2600 forintot osztanak szét, amely nem kis dolog, hí" szén a gyáregység az idén — kétéves „kihagyás” után — húsznapos nyereségre számít* A finisben — mint általában mindenütt — a KAEV. 10. számú gyáregységében s nagv az igyekezet. Az üzemek, műhelyek idei feladataik maradéktalan elvégzéséért iparkodnak, s a következő esztendőről előrehozott különféle munkákkal, leleményességük teljes felhasználásával további kétmillió forintért harcolnak. (gyónj) A mezőgazdasági árreform alapvető célja olyan árszínvonal kialakítása, amely fokozatosam biztosítja a következetek pénzügyi önállóságát. Közismert, hogy az eddig megvalósított mezőgazdasági felvásárlási áremelést 1968-ban az általános árreform keretében és ezt követően további árrendezés követi. Jelenleg a mezőgazdasági árszínvonal alacsonyabb, mint azt a társadalmilag elismerhető költségek indokolnák, az ipari termékek árszínvonala pedig ennél magasabb. Ennek következtében a mezőgazdasági termelő üzemek többsége számára az árbevételek nem teszik lehetővé a termelés zavartalan fejlesztését, bővítéséit Ilyen irányú vizsgálatok példáiul kiderítették, hogy az 1966. január elseje előtti árakat figyelembe véve a tsz-ek csak egy kisebb hányada képes a saját bevételeiből gazdálkodását bővíteni és nem kevés az olyan tsz-ek száma, amelyeknél az árbevételekben még az azonos színvonalú termelés költségei sem térülnek meg. De nemcsak a tsz-ek jelenlegi helyzete, hanem a mezőgazdasági termelés növelésének anyagi-műszaki megalapozása, az alapvető termeléspolitikai célok megnyugtató érvényesülése, az élelmiszer- fogyasztói árak szilárdságának követelménye is igényli a mezőgazdasági árak rendezését. Mint a népgazdaság többi ágában, úgy a mezőgazdaságban is az egyik legfontosabb követelmény, hogy a mezőgazdasági termékek felvásárlási árszínvonala normális gazdálkodás esetén oiyan nagyságú bevételit tegyen lehetővé az üzemek túlnyomó részének, amelyből fedezhetik a folyó termelés kiadásait, beleértve ebbe a dolgozóknak biztosított kellő nagyságú személyes jövedelmet is, továbbá amelyből jut elegendő erő a társadalomnak is kívánatos termelésbővítésre. Ennek megfelelően kialakított árszínvonal — még a legrosszabb földeken gazdálkodó szövetkezetek esetében is — biztosítja a termelés anyagi feltételeit, tehát lehetővé teszi a termeléshez szükséges műtrágya, vetőmag, növényvédő szer stb. beszerzését, valamint a tsz-tagok személyi jövedelmeinek a társadalom más, hasonló erőkifejtést végző tagjaival azonos vagy megközelítő szintre emelését. A többi szövetkezetben pedig — a gazdálkodás eredményétől függően — lehetőséget teremt a bővített újratermelésre is. A számítások szerint a tsz-ek 10 százalékában még a jelentősen megemelt felvásárlási árak sem biztosítanák a termelés bővítésének költségeit, ezért itt továbbra is fennmaradnak az állami támogatás legcélszerűbb termelést segítő és ösztönző formái. A mezőgazdasági felvá- Ä sárlási és fogyasztói árak arányát nagymértékben befolyásolja az a körülmény, hogy a fogyasztói árak, különösen az alapvető élelmiszerek árának szilárdságát biztosítani kell. Ezért a mezőgazda- sági felvásárlási árak emelését nem minden esetben és nem azonos mértékben követik majd a fogyasztói árak. Természetesen abban az esetben, ha az indokolt mezőgazdasági árváltozások tartósak, akkor előbb-utóbb a fogyasztói árak is igazodnak a felvásárlási árakhoz, de ez minden esetben csak a lakosság életszínvonalának veszélyeztetése nélkül mehet végbe. A mezőgazdaság termelésben felhasznált ipari eredetű termelési eszközök és a mezőgazdasági termékek árának egymáshoz való viszonyát a jövőben az jellemzi, hogy az ipari árak változását követni fogják a mezőgazdasági árak, tehát ha a mezőgazdaságban felhasznált ipari termékek ára valamilyen oknál fogva emelkedik, akkor az tovább gyűrűzik a mezőgazdasági értékesítési árakra. Ez viszont feltételezi; a mezőgazdasági eredetű termékek szilárd fogyasztói árát csak akkor lehet biztosítani, ha az ipari árak nem emelkednek, illetve az áremelkedésből származó többletköltségek a mezőgazdaság számára valamilyen formában megtérülnek. A mezőgazdasági és a külkereskedelmi árak kapcsolatát a népgazdaság más területeihez hasonlóan az jellemzi majd, hogy a külföldi piaci hatások az árakon keresztül az eddiginél jobban érvényesülnek a mezőgazdasági termelő üzemeknél is. ^összhangban a népgazda- ság más területeivel és az általános árreform irányelveivel, megváltozik a mező- gazdasági árszabályozás rendszere is. A változás lényege az, hogy szűkül a központi árhatóság által megállapított, rögzített árak köre és bővül a piaci viszonyok alapján történő szabad megegyezés tárgyát képező árak, illetve a hatóságilag tágabb keretek között szabályozott árak köre. Továbbra is központilag meghatározott fix ára lesz az alapvető élelmiszereknek és azoknak a termékeknek, amelyek felvásárlására — pL kenyérgabona, dohány, szarvasmarha stb. — kizárólag állami vagy más felvásárló szervek' jogosultak. E termékeknél az árat hosszabb időre állapítják meg. A mezőgazdasági termékek egy másik csoportjánál, amelyek fontos közélelmezési cikkek, de jelentős a szabadpiaci forgalmuk is — mint pl, a zöldség-, gyümölcsfélék na- , gyobb része, a baromfi, a tojás, a bor stb. — a központi árhatóság csupán tájékoztató árakat állapít meg. A mezőgazdasági árreform tehát valóban az új gazdasági mechanizmus egyik ■ központi kérdése, hiszen az árak emelése, az árarányok változása, az átképzés módosulása megteremtik a szövetkezeti gazdaságok pénzügyi önál- ' lóságának jobb feltételeit és kedvező irányban befolyásol-( ; ják a mezőgazdasági termelést. Dr. Dankovits László
