Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-28 / 255. szám
Os z i) ég én a borvárosban A szüret lassan a vége felé közeledik, de azért még mindig mozgalfnas látvány fogadja a látogatót az egri borvárosban ,a pincegazdaság ámyék- szalai pincészetében. Borváros? A folyamatosan épülő, terjeszkedő, az egyik utcasort magába foglaló pincészetre ráillik ez a kifejezéa Az épületek előtt teherautók álldogálnak, bent pedig dolgoznak a prések, a hordókba vastag gumicsövöm át folyik a must, a bor. Virág Ferenc pincemester utasításokat osztogat az embereknek, s a pillanatnyi szünetben felvilágosít a fehér és vörös bor készítésének titkairól. — Nem azonos a munkafolyamat a két bor készítésénél. A fehér bornál először megállapítják a szőlő fajtáját, cukorfokát, mennyiségét, majd szelektálva feldolgozzák. A felszívó berendezés felszippantja a szőlőt, aztán a bogyózógépbe kerül Ezután ledarálják, majd a szikkasztón keresztül jut a horizontális présekbe. A vörös bor készítésénél a szikkasztó helyett erjesztőkádakba kerül a ledarált szőlő, s nyolc-tíz napi erjesztés után préselik ki — Milyen volt az idei szőlőtermés? — Mennyiségre kevés, viszont a minősége jobb, mint tavaly. Átlagosan 20—22 cukorfokosak voltak az idei mustok. Az egri termelőszövetkezetek szőlői igen jó minőséget értek el, ezenkívül igen jó szőlőt hoztak be hozzánk feldolgozásra Novajról, Egerszalók- ról és Egerszólátról is. Az új borok készítése után a palackozóüzembe tértünk be, ahol Birincsik József üzemvezető tájékoztat a munkáról. — Két műszakban dolgozunk, s naponta mintegy tizenötezer palackot töltünk meg. A zöme belföldi forgalomba kerül, de külföldre is jut belőle. Külön megrendelésre is dolgozunk. Lengyelországba Katowicébe, a varsói Budapest Étterem számára szállítunk. Ausztráliába, Sidneybe pedig külön kérésre Verpeléti Rizlinget küldünk. Lengyelországba Leányka és Bikavér megy. Mindenhol eredeti magyar felírású címkékkel ellátott palackokat kémek, ezt jobban kedvelik a külföldiek. A palackozó automata moät éppen a Leánykát tölti ízléses palackokba. Futnak az üvegek a futószalagon, először a bor nevét, majd az évjáratot jelentő címkét ragasztják rájuk. — Mennyi bor kerül exportra? — Mintegy húsz százalék. — Valami újdonság? — Karácsonyra újfajta borokat hozunk forgalomba, bizonyára megnyerik majd a vásárlók tetszését. Hosszú gumicsöveken keresztülfolyik a must és a bor bordókba Üjabb és újabb üvegek fut- egri borok elindulnak az árnak végig a futószalagon Rá- szág, s a föld minden része juk kerülnek a márkát jelző felé. címkék, s a világszerte híres Kaposi Levente Autóbuszt kérnek a visontai munkások A visontai bánya- és erőmű-kombinát harmadik ötéves tervünk legnagyobb beruházása. Augusztusban döntött a Gazdasági Bizottság, hogy az erőművet 400 helyett 600 megawattosra kell építeni, amelyből 400 megawattos gépi- egység a harmadik ötéves terv végére áramot ad. Tizenkilenc vállalat mintegy 2800 embere dolgozik Visontán és a létszám még növekedni fog Nem kis gonddal jár ennyi ember ellátása és a közlekedés megszervezése. A 2500 adagos konyhában már nyár óta étkezhetnek a visontai munkások és novemberben átadják az 1500-as végleges üzemi konyhát. De a közlekedés! Maradjunk e témánál, mert Visontán erre panaszkodnak legjobban most az emberek. Munka kezdetre megérkeznek Gyöngyösről és a környékből is az autóbuszok, haza is szállítják a munkásokat. De több mint 800 ember lakik az építkezés területén. Üzemorvos és ápolónő is van már. Szakrendelésre a délutáni munkásjáratokkal Gyöngyösre utazhatnak a betegek, de hogyan jönnek vissza? A műszak leteltével a 800 ember közül hánynak akad dolga a városban, vagy mennének moziba, szórakozni. De nincs autóbusz. A visontai beruházás vezetői az AKÖV-nél már jelez- • ték az igényt, polgári járatot kértek az építkezéshez Szerdán, az SZMT elnökségi ülésén is továbbították a kérést, mert az AKÖV-től azt a választ kapták, hogy nincs autóbusz, új járatot nem tudnak beállítani. De a régi Visonta mellett egy új falu nőtt ki a földből, 800 ember jogos igényét figyelembe kell venni, az új és a régi Visonta kérése jogos. Honnan, milyen kocsit adjon a 4. számú AKÖV? Megoldható-e a jelenlegi kocsipark jobb kihasználásával, vagy a kiemelt beruházásra hivatkozva a felsőbb szervtől kell kérni autóbuszt? A kérdés eldöntése nem az újságíró feladat, de a kérés jogosságát a nyilvánosság előtt támogatni és a megoldást sürgetni kötelessége. F. L. A MÁV felkészül az ünnepekre A november 6—7-i kettős iinnep>en a számítások szerint ismét sokan utaznak Budapestről vidékre, illetve vidékről a fővárosba. A MÁV számol ezzel, éppen ezért a menetrend szerint közlekedő gyors- és személyvonatokat a szokottnál több kocsival indítja, s ahol csak lehet, gőzmozdonyok helyett Diesel-mozdonyokkal vontatják a vonatokat. A MÁV menetrendosztálya már elkészítette az ünnepi forgalom menetrendjét is. Eszerint, ha az utaslétszám megkívánja, november 4-től 8-ig 110 mentesítő járatot indít, november 4-én, 5-én és 6-án vidékre, 7-én és 8-án p>edig vidékről Budapestre. Készül az ünnepi forgalomra a MÁVAUT is. Az ünnepekre vidékről, illetve a hétköznapi vidéki munkásjáratokról irányítja az autóbuszokat a főváros környéki, illetve a távolsági járatok sűrítésére. Az előzetes felmérések szerint naponta 150—160 rendkívüli járatot közlekedtetnek. Értékmentő határjárás Kevés ember lehet közömbös az őszi határ színei iránt, ha Hevesről Kiskörére utazik. A dús, élénkzöld vetés, a friss szántás, a cukorrépahegyek, a szépen zöldellő másodvetés szemet gyönyör- ködtetően változik az út mellett, s gondos munkáról beszél. De — mily furcsa — a gondatlanság is otthagyta bántó jegyeit e falvak határában. Nem messzire az úttól a levágott lucernásban egy gépkocsi vagy vontató oldala hever összerozsdásodva. A deszkákat már kikezdte a rothadás, ki tudja, mióta fekszik itt. Jó néhány kilométernyire, az út másik oldalán, 5—6 zsák műtrágya egy bokor tövében, enyészetnek indulva. Máshol munkagépek darabjai, amelyekről már nehéz megállapítani, mi célt szolgáltak. De látni most még egész ekéket, munkagépeket is szerte hagyva a határban, és található félig földbe süppedt betonoszlop-máglya, s megannyi kelléke a mezőgazdasági munkának. S mindezt csak abban a keskeny sávban láttuk, amelyet befog a szem a tovarobogó autóból. Feltételezhető, hogy az eldugottabb határrészeken ennél is több elhagyott munkagép, anyag, szerszám található, amely egykoron a termelést szolgálta és szolgálhatná ma is, ha egyáltalán „tudnának róla”. Persze, mondhatnák, akikre e gondatlanság tartozik, hogy ezek a gépek, anyagok nem véletlenül kerültek oda, hanem ezt rövidesen használni akarják. Nos, hogy eloszlassuk előre ezeket a védekező magyarázatokat, közölni kell, hogy mindezek a gépek, szerszámok, anyagok, szemmel láthatóan nagyon régen ott hevernek a táblák végében. A fű jó részét benőtte, a rozsda félig, vagy annál nagyobb mértékben már elpusztította, s alig hihető, hogy ezeket rögtön fei lehetne ebben az állapotban használni. De... még értékek. Éppen ezért úgy gondoljuk, megérne egy határjárást annak kiderítése, hogy kik „felejtették” kint a gépeket, anyagokat, de még inkább azért, hogy megmentsék a teljes pusztulástól a szertehagyott értékeket. K. E. Ahol a jó idő milliókat ér Gyár a Szurdokpart oldalában Egy csattanás és a drótkötél megrántja a Csillét. Lassan, méltóságteljesen indul felfelé, oda, ahol aztán terhe, az agyag, zúgó örlőhenge- rek közé ömlik. Egy emelettel lejjebb már végtelen hasábból vág a kés tégla-alakokat, nyerstéglákat. Később körfolyósó lassú izzása: kész a tégla, belőle emelkednek majd az új lakótelepek. Az ÉM. Észak-magyar országi Tégla és Cserépipari Vállalat gyöngyösi üzemébe látogattunk. Ez az a gyár, ahol a jó idő milliókat ér. Millió új téglát, sok új épületet. Mert a munkafolyamat, amely az agyagfal robbontásával, a csillék megpakolásával kezdődik, és a friss, rózsaszín téglák gépkocsira rakásával végződik, a csapadék - és fagymentes, jó időhöz kötődik. Mint a fne- zőgazdaságban, a téglagyárban is meghatározható tényező a jó idő. És idén a téglagyáriak sem panaszkodhatnak a kellemes, hosszan tartó nyár végére, a meleg „vénasszonyok nyarára”. — Üzemünk termelését október 20-ig terveztük, és e határidőig 12 millió téglát kellett készítenünk. De a 12 milliomodik téglát már október 10-én átadtuk. Azóta a jó időt kihasználva terven felül dolgozunk. Eddig már 730 ezer téglát készítettünk, és ha továbbra is ilyen jó marad az idő, akkor a hónap végére toljuk ki a szezon utolsó munkanapját. Ily módon további 250 ezer téglát tudunk átadni az építőiparnak. Ez közel egymilliós plusz lesz — vázolta az eredményeket és a lehetőségeket Illés László gyárvezető. — A jó idő tehát csaknem egymillió téglát ér. És mit jelent mindez a dolgozóknak? — Egy hónappal tovább tud dolgozni a kemence, enyhíti a kényszer-fagysza- badság problémáját. A jó idő miatt ugyanis csak egész rövid ideig kell leállnunk. A kemence javítása előre láthatólag három hét alatt kész lesz, és jó tavasz esetén alig egy hónapot fogunk „pihenni”. Munkásaink tehát örülnek, hogy tovább dolgozhatnak, hiszen sokan megkeresik havonta a két és fél, háromezer forintot. A család- fenntartóknak biztosítjuk a továbbiakban is a munkalehetőséget, vagy nálunk, vagy a vállalat más üzemeiben, Mátraderecskén, Putnokon, a korszerűsítési munkákban vehetnek részt. — Nem érinti ez a többlet a nyereségrészesedést? — Erre a kérdésre nem tudok egyértelműen válaszolni. Ugyanis vannak olyan problémák, amelyek nyereségrészesedésünket befolyásolják. KOVÁCS SÁNDOR IGAZGATÓ hazament és azt mondta a feleségének, képzeld, Klári, tegnap a trösztigazgatónál, Hekuba elvtársnál voltam, külön kihallgatáson és amíg beszéltem vele, állandóan ráncolta a homlokát és többször is összehúzta a szemöldökét. Mit gondolsz, anyukám, mi lehet az oka? Az asszony sem tudta megfejteni a talányt, ezzel lefeküdtek . .. Körülbelül ebben az időben Nagy István járási ügyintéző gyanútlanul utazott be a megyei főnökhöz. Amikor a főnök irodája ajtaján belépett, tisztelettudóan köszönt, de azért bizalmasan keresztnevén szólítva az igazgatót. Kovács, az igazgató, nagyon hallkan csupán ennyit mondott: Szervusz. Se Pista, se hátbaütögietés. se semmi. Ezért Nagy félszegen állt, és megpróbált beszámolni a járási fiók helyzetéről. Nehezen ment, a levegőt fordítva szedte. Meg- megakadt és ilyenkor azt mondta, tudod, kérlek. hiszen te ismered a mi járási viszonyainkat. Kovács csak bámulta őt, egyetlen jellel sem biztatta. Sem egv mosoly, sem egy kacsintó kérdés, ahopv szokta volt- no. ömg csataló, és a nő'-” S=n-rni. És amikor Nagy beszámolójában odáig ért, hogy tudod; Kovács elvtárs összehúzta a szemöldökét kérlek, a kocsihasználat... Már nem merte azt mondani az igazgatónak, hogy Sándor, csak úgy mondta, hogy Kovács elvtárs. Ennél a szónál Kovács elvtáns összehúzta a szemöldökét és annyit mondott, jól van. Elbúcsúztak. Ez is elég ridegen sikerült, máskor Kovács meghívta őt egy feketére, egy konyakra, most azt sem tette. Nagy beült a ház előtt várakozó kocsiba és nem tudott szabadulnia gondolattól. Miért húzta össze az igazgató a szemöldökét? Mit tudhat őróla ez az ember? Mert. hogy tud valamit, az biztos. De mit? Nézzük csak. KÉT HETE MEGPOFOZTA a feleségét, de arról csak a szomszédok tudnak, akiknek annyi szívességet tett. hogy egy életre le vannak kötelezve. Ez a Kati is! Micsoda buta asszony. Mermaradt prolinak, aki volt. Tönkreteszi az ő karri ériét, nedig 6 is abból él Neki is jólesik, hogy a járás veze+ő assro-nvai között tetszeleghet. Világos, hogy mire megy a játék. Tőinkre akarja tenni, mert úgy éra, hogy már nem az övé. Amikor a gyárban dolgozott Kati, csinált egy szép aranykalitkát az életükből és csak az volt a fontos, hogy az ő kis Pityuja, mint a papagáj, ott röpdössön a kalitkában, 6 majd eteti, itatja, és kitombolhatja magán a birtokos érzését. Hát ennek a világnak vége. Ö tanult, ő verekedett, őbelőle valaki lett. És ez kötelez. Ott kell mozognia a közéletben. Nem ülhet délután négykor az asszony szoknyájára. Egyébként is, Jutka szoknyája ... No igen. A rövid szoknya alól a térde, hát igen, nem ugyanaz, mint Katié. Talán Jutkáról tudott meg valamit az öreg? A feleségét Jutka miatt pofozta meg, mert durván beszélt a nőről és kifogásolta a közös kirándulást. Még szerencse, hogy a többiről nem tud. Nem is tu dott. Be volt ott rúgva min-* denki és így szerencsére mindenki lekompromittálta magát. önvédelmi lakat van a szájukon. Nem, erről Kovács igazgató sem tudhat De akkor miért húzta össze a szemöldökét? Félúton járhattak, amikor egy hirtelen gondolattal Nagy Sándor-i, merész tettre határozta el magát. Elmond mindent az asszonynak. Mégis ő a legjobb barátja. Eddig is hűségesen kitartott mellette jóban-rosszban. És ha őszinte lesz, ha behízelgi magát, ha udvarol, ha könyörög, egy óra alatt maga mellé állíthat, ja az asszonyt, ő lesz, Kati lesz becsülete mellett a koronatanú, akkor aztán megnézhetik magukat a megyei szakik. Kati, a férje állásáért, becsületéért nősténytigrisként fog harcolni. „AZ ÉN FÉRJEM NEM OLYAN! A maguk fantáziája, az a piszkos. Azt mossák ki az elvtársak. Az én emberem tiszta fehérneműben jár. Nincs szüksége, hogy maguk rakják tisztába!” Igen, Kati, az ő Katija így fog harcolni, jelent meg előtte felesége tiszta észjárása. Mert szent asszony az. Hazudik is. de csak szent ügyért öérette, a házasságukért. És ez az asszony hazudni 1« szebben, igazabbul tud, mint más, aki igazat mond. E gondolatnál türelmetlenné vált, odaszólt a sofőrnek: Gyorsabban, Béla! Haha. Kovács szaki, kedves Sanyi barátom. Húzogathatod nekem a szemöldököd. Belépett a konyhába, az asszony mosott. Megtörölte felesége kezét, megcsókolta és azt mondta, hogy: ezeket*, a dolgos kezeket szeretem én. Aztán mindent elmondott. Még az ötezer forintos adósságát is bevallotta. Nagy nappali színészi képességeivel érzelgősen, pátosszal beszélt. Jutkát elmondta mindennek éppúgy, mint ahogy az asszony két héttel ezelőtt. — És le akarnak váltani, Katikám ... A járás szégyene leszünk... ★ MÁSNAP KOVÁCS ELV- TÄRSAT hivatta a tröszt igazgatója és közölte vele, hogy a vállalat eredményeit vizsgálva. Kovács jó munkájáért tízezer forint külön prémiumban részesül. Külön kapnak százezer forintot, amelyet a vállalat és a járási vezetők között kell igazságosan elosztani. Kovács visszament a vállalatához és táviratilag feladott ötezer forintot Nagy István járási ügyintéző címére. Suba Andor Az első félévben nagyon rossz volt a selejtátlagunk: 10.2 százalék. A finomabb megmunkálással, a keverési arány megváltoztatásával ezt szerettük volna lejebb vinni. Részeredményt értünk is el, a harmadik negyedév végére a selejtszint 8,2 százalékra csökkent. Év végére jó lenne 6 százalékra lemenni, talán sikerül... No, meg elsősorban az idehelyezett javító-nevelő munkára ítéltek miatt, sajnos az igazolatlan mulasztásokban is élen járunk ... Az üzem a selejthibákat, meg a munkafegyelmi problémákat eredményes többletmunkával szeretné feledtetni. Állandó főszereplő hát a bécsi naptár és a i^idió meteorológiai előjelzése: meddig lehet még dolgozni? — Jó lenne, ha még vagy egy hónapig közlekednének a csillék, forognának az őrlőkerekek — mondta búcsúzáskor a munkavezető, Antal László is. — Jó lenne, hiszen mindennap milliókat ér ... Több és több téglát. ______________________(—ti.) A Safuraus gyűrűje A bolygó hatalmas méretű, több mint 100 000 kilométer széles gyűrűje most majdnem pontosan élével néz felénk, így csak egy vékony csíknak látszik, s az egész keP olyan, mint egy kötőtűvel *! - szúrt pamutgombolyag. S ez a csík még tovább keskenyedik, egészen szombatig, amikor már maga a tű is eltűnik előlünk. A Saturnus gyűrűje ugyanis csak 15—20 kilométer vastag, márpedig onnan, a körülbelül 1500 millió kilométeres távolságból, szemünk csak a 36—40 kilométernél nagyobb méreteket tudja megkülönböztetni. A gyűrű eltűnése több mint három és fél évszázaddal ezelőtt már Galileit is zavarba hozta. Amikor ugyanis a Sa- tumust felfedezte, még viszonylag gyenge távcsövén át is jól látta, hogy valami van a bolygó körül, de mivel másodszor — véletlenül éppen egy eltűnési periódusban — hiába kereste, úgy gondolta, első megfigyelése téves lehetett. A gyűrű eltűnése általában másfél évtizedenként ismétlődik meg, de akkor rövid időn belül háromszor következik be. Az idén ez a három terminus április 2, október 29 és december 17. (MTI) rüSiíimős 3 1966. október 28., péntek
