Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-15 / 244. szám

Oszt határi ár ás Ä fcét 16 fut a sárga brics- kával a homokon, a kerekek mélynyomot hagynak a por­hanyóban Traktor fordul ki a dűlőn, a pótkocsit magasan pakolták kukoricával. Az el­nök félrékapja a lovak szálát, a bricska kitér a tavalyi dinv- nyeföldre. A kerekek hirtelen küllőig kapnak az omlós föld­be, a lovak ezért csak nehezen húzzák a kocsit. — Jól fizetett az idén a dinnye, a paradicsom holdan­ként húszezret hozott. Bámultuk az őszi tájat, a népes káli határt. Színes tar­ka kendők integetnek távol­ról. — Amott, ahol a kendőket látja, szamócát palántáznak az asszonyok. A kis nyárjas, ahol a kocsi elhalad, az ősz üzenetét hozza, hiszen a sárga, varosba ma le­velek javarészt már a földön hevernek. Kis szellő és újra meg újra kopasz lesz egy gally... Megint kocogni kezdenek a lovak a sárga briicskával. Az elnökkel csak kiskabátban ülünk, mintha nem is október közepét mutatna a naptár. — Nézze meg ezt a kukori­cát, szebbet ennél nem is kí­vánna az ember. Törik a kukoricát amerre megyünk, de ember nem lát­szik sehol, csak a tisztásra ki­rakott sárga kupacok jelzik?' hogy erre is munka folyik. Egy traktor zúg el megint mellettünk, a traktoros na­gyot köszön az elnöknek. — Ehhez jobban fülik a fo­ga! — mosolyog az elnök. — A háztáji kukoricát hord­ja, ilyenkor aztán minden for­duló után kijár egy pár forint borravaló.. Nyúl ugrik át az úton, fácán­kakas nyújtogatja nyakát a lucerna táblában. A ragyogó fényben erőseb­ben rajzolódnak ki a sötét kontrasztok. A zöld lucernás mellett a barna, frissen szán­tott tarló, távolabb a sárga színűd lomb jahullott nyárjas: aztán egy nagy sötét folt. Mint csatát vesztett katonák, lehaj­tott, megfeketedett fejjel áll­nak a napraforgók eéy ötven holdas táblám — Kombájnra várnak. Két gép holnap lát hozzá az „olaj aratásához” — mutat a fekete ^fejekre” az elnök. A káli Tamamente Tsz el­nöke büszke örömmel muto­gatja a dús őszi határt, ahol egyrészt a betakarítással fog- laítoskodnak, de a földek már a holnap Ígéretét is a méhük- ,ben hordják. — Nézze csak! Ez itt idei áTs pavetés, amott már a búza is sorol... Hibátlan sorok, latszik meg­adták a módját a munkának. Egyetlen kacskaringó. egyetlen hibás, hiányos ’sor sem látszik és mint papíron a gépelt sorok úgy, olyan egyenesen kelt ki a jövő esztendei kenyérnekva- ló. Nagy tábla szántás szélén állnak meg a lovak. Az elnök leszáll és várja a két traktort, amelyek most fordulnak ép­pen a túlsó oldalon? Kezet fognak. — Mit szól hozzá; Pista bá­csi? A kérdés az elnöknek szólj aki eleinte hallgat; kiveszi tartójából az ostort és annak a nyelével méri meg. milyen mé­lyek a barázdák. Azután, hogy meggyőződött, elégedetten bó­lint a fejével. — Ide még búza megy. Va­sárnapra itt egy talpalatnyi vetetten terület sem marad.. 3 ' Nagyot kerülünk a káli ha­tárban, sok száz hold föld mel­lett nyargalnak el a könnyű kocsival a lovak. Búcsúzóra hajlik a nap. amikor hazafelé fordul a kocsirúd. Egy szép tábla lucerna mel­lett az elnök egy pillanatra meghúzza a lovak száját: I— Az idén a takarmányból is jutott mindenkinek. A ház­táji tehenek szénát, silót is kaptak. Szaporázzák a fordulókat a szállítótraktorok, mert ilyen­kor nem lehet pihenni; kevés idő jut a beszélgetésre A le­szedett krumpli is hazafelé kí­vánkozik. A szántótraktorosok nyugodtak. Barázdát barázdá­ra fordítanak és előkészítik a földet a vetéshez, hiíszen ilyen­kor, október derekán már a búzát is várja a föld.­Leáldozóban a nap. Hazafe­lé üres vontatókkal találko­zunk. — Siessetek — kiabál az el­nök. — Az asszonyok már vé­geznek a szamóca-palántálás- sal, nehogy gyalog keljen ha- zaindulniuk. A motorok félbőgnek,: az egyik ló pajkosan kapja félre a fejét.?! Eltelt egy nap a káli határ­ban. Egy dolgos hétköznap, amilyenben bőven volt része a népnek kitavaszodás óta? — Sietni kell, már korán es­teledik — szól valaki. Igen, már hosszabbak az éj­szakák. Mindennap egy-egy tyuklépéssel... Szalay István Ifibrigád az építkezésen brigád címet, nem akarnak tá­gítani az első helyről?! — Összeforrott, jó szellemű társaság a miénk — magyaráz­za. — Mindig oda megyünk, ahol a legnagyobb szükség van ránk, s nem válogatunk a mun­kában. Valahányan egyek va­gyunk, nincsenek nálunk kő­művesek” és kisegítők”. j_ja kell, a tereprendezésben, mal­terkeverésben segít a szakmun­kás, vagy éppenséggel kúbi­kol. Máskor meg autóra ül, anyag után megy a rakodók­kal. Mindenki ott sietteti a munkát,* ahol tudja ... Külön­ben nincsenek különösebb módszereink sem. Csupán az, hogy: mindenki tudja a dolgát. S mielőtt valaki befejezné fel­adatát, máris kéri a követke­zőt. Megbecsüljük egymást, senkit nem hagyunk magára. Ha új ember jön közénk, min­dig tapasztalt, régi szaktárs mellé tesszük, hadd szokjon, erősödjön ... A fegyelmet meg­követeljük. Akinek nem hasz­nál a szép szó, attól búcsút ve­szünk. A tavasszal, meg most. a l|ónap elején, volt legutóbb ilyesmire példa... JÁRJUK AZ ÉPÍTKEZÉST, A IX. pártkongresszus tisztele­tére külön felajánlást tettek. Megígérték, hogy az M—2-es épületen jóval a határidó előtt, május 20-ra befejezik munká­jukat Aztán öt napot még er­re is „rávertek”! A szövetke­zeti házaiknál — később — ke­reken egy-egy hónapos határ-? idő-előrehozatalt vállaltak. A7 egyiknél már teljesítették, s — mint bizonygatják — november közepére meglesznek a többivel is! És mert két ember kivéte­lével KISZ-tagoík — bélyeget vesz, gyűlésekre jár, s a fiata­lokkal együtt lelkesedik az öt- venen túli Tóth Jusztina is! — szavukat adták, hogy segítenek majd a felsőtárkányi tábor építésében. Reggelenként ko­rábban kezdik a napi munkát, s délutánonként kiutaznak majd a táborhoz egy kis tár­sadalmi munkára.., ZÖMMEL HÁZAS EMBE­REK — s házat' eddig még mindig csak másoknak építet­tek. Az egri igénylőknek, ott­honi ismerősöknek, rokonoknak Hevesben, Szabolcsban. Itt Egerben állami, szövetkezeti lakásokat, Kiskörén, Budapes­ten pedig egy-egy brigádtag AZ EGER PATAK PART­JÁN nyújtózkodik a lakóte­lep ... Rég nem utca már, ha­nem valóságos kis városrész: iskolával, óvodával, áruházzal. És ágaskodó épületekkel! Ágas­kodó, kíváncsi toronyházakkal, amelyek kissé hitetlenkedve meresztgetik tekintetüket a Csákó, a Kertész utcai, hóstyai földszintesek, a népkerti öreg fák felett a távoli dombokig, s kétségbe vonják egri illető-, ségüket. Mert a nagy változást még az ilyen óriások is nehe­zen értik! A második toronyházcsoport körül a Bereczki-brigád felől érdeklődöm, . azokat keresem, akiknek elsőségét jókora tábla adja tudtul a szélső épületek mellett, munkáját Seregnyi la­kás őrzi — de az új házakban talán mégsem ismeri őket sen­ki. — Jó helyen jár — nyugtat meg egy idős kubikus —, ép­pen itt dolgoznak- valameny- nyien. Ezen a három szövetke­zeti házon... A vezetőjüket sem kell sokáig keresnie, mert ő az, aki a maltert keveri emitt — mutat néhány méterrel arrébb. — Bereczki Bertalan.., Mi­lyen ügyben? A versenytáblát említem. Habozik a válasszal, nem akar dicsekedni... De hát dicsekvés-e az, ha elmondja, hogy tavaly óta egy Élesít jobban adnak magukra, áiMfttn elnyerték a szocialista megszólítunk néhányat a bri­gádvezető harminc embere kö­zül. Beszélgetünk. Mondják, hogy az M—5 jelű épületet úgyszólván teljesen maguk csinálták, a többi to­ronyházon pedig válaszfalazást, külső, belső vakolást végeztek, testvérének a hazat, szombat- vasárnaponként .... , Marticsák András meg éppenséggel a szü­leinek készített egyet Borsod­ban. Egyedül az egészet! — Most boldogan újságolja, hogy „már csak a mozaiklapok hiányzanak belőle; de arra is Jó ellátást ígér a konzervipar Újfajta lecsó — Lesz elegendő paradicsomkészítmény Rövidesen befejezi az idényt a magyar konzervipar. Mun­katársunk felkereste a Kon­zervipari Tröszt kereskedelmi igazgatóját és kérte, tájékoz­tassa olvasóinkat a várható I őszi-téli ellátásról. — Abban a kellemes helyzet­ben vagyunk, hogy már most tájékoztatást tudunk nyújtani a konzerv kereskedelmi ellá­tásról — mondotta Bayer Já­nos kereskedelmi igazgató. — Az esztendő ’ a zöldség- és gyümölcsfélék tekintetében ki­elégítőnek mondható. A külön­böző főzelékkonzervekböl 27 ezer tonnát adunk át a belke­reskedelmi hálózatnak., ötezer tonna zöldborsót, hétezer ton­nányi zöldbabot és nyolcezer tonna lecsót A fogyasztóközön­ség kívánságára változtattunk a lecsó összetételén, és mintegy kétezer tonnás mennyiségnél kevesebb paradicsomot és több paprikát használtunk fel a Rác­lecsó néven forgalomba hozott új készítménynél. Bőséges el­látást biztosítunk a fogyasztók által megkedvelt naturtökből és finomfőzelékből. Elegendő mennyiségű tölteni való papri­kát, karfiolt és sárgarépát is konzerváltunk; így ezekből sem lesz hiány. — Az elmúlt évek tapaszta­latai alapján az idén nagyobb mennyiségű paradicsomkészít­ménnyel lépünk piacra. Nem lesz hiány sűrített paradicsom­ban sem, s akik házilag nem tartósítottak paradicsomot, bő­ségesen vásárolhatnak majd eb­ből is egész évben. Mintegy nyolcezer tonna paradicsomké­szítményt biztosítottunk a la­kosság számára. j — A különböző fajtájú be­főttekből 5—6 ezer tonna kerül a boltokba, a kedvelt dzsemek­ből és ízekből 6—7 ezer tonna Eddig ütvén Mehéz ‘ elképzelni, pedig igaz: az év első kilenc hónapjában összesen kevesebb, mint ötven forint értékű alkat- rész-selejtet adott ki a keze alól az Egyesült Izzó esztergá­lyosai Czobor János. Ezzel az arányokban ki sem fejezhető hibaszázalékkal olyan hírnevet szerzett magának, amit na­gyon kevesen érhetnek el — Mi a titka a munkájának, a sikerének? — Semmi — néz vissza cso­dálkozva. — Igyekszem a mun­kám a követelményeknek meg­felelően végezni. Ennyi az egész. — Mégis... 1 Mások is igye­keznek jó munkát csinálni, és nekik nem sikerül ennyire. — Hát akkor két dolgot hadd mondjak. Egyik sem cso­daszer, egyik sem csak az én sajátosságom. Vállalkoztam az önmeózásra, és kényes vagyok ennek a feladatnak a teljesíté­sére. A másik pedig az, hogy nem teljesítményben dolgozom, hanem órabérben. Így talán könnyebb a helyzetem. — Több ideje van egy mun­kadarab elkészítésére, mint másoknak? — Nézze, én sem tehetem meg azt, hogy „lógjak”. — Milyen tűréssel kell doh goznia? — Ez eléggé változó. Ha már órabéres vagyok, azt is jelenti ez, hogy úgynevezett kényes munkát kell csinálnom. A megengedett tűrés olykor csak — mondotta végül Bayer Já­nos, a Konzervipari Tröszt ke­reskedelmi igazgatója. Zsolnai László forint selejt ezredmilliméterekkél mérhető, de a könnyebb esetben is leg­feljebb három vagy ötszázad milliméter lehet a különbség a megadott és az elkészített mé­ret között. És a gépe? — Elég furcsa jele van: TOS—SV 18-R Ha ennek a gépnek olyan bonyolult a kezelése, mint amilyen rejtvényszerű a jele, egyáltalán nem liehet irigyelni érte Czobor Jánost. A tények azonban azt bizonyítják, hogy az esztergályos és a gép nagy egyetértésben dolgozik, mind­ketten elégedettek lehetnek egymással. És aki ezek után úgy képze­li; hogy Czobor János valami öreg, sokat tapasztalt, sok min­dent megért, mogorva „szaki’ — az nagyon téved. Olyan fiatal ember, akinek életkora alig haladta meg a húsz évet. Vidám, jó kedélyű ifjú, aki éppen úgy szeret szórakozni, mint amilyen odaadással — dolgozni. példálózzunk most arról? * hogy: lám, azok a sokat emlegetett „mai fiatalok” mit tudnak? Nincs értelme. Any- nyi azonban biztos, az elha­markodott ítélet soha sem volt jó dolog. Czobor János példája hát le? gyen vonzó minden társának: fiatalok, idősebbeknek — egy­aránt; (g, molnár) Festői környezet — gazdag program Salgóbányán tanulnak a megyei KISZ-fiatalok A kanyargó szerpentin óva­tosan emelkedve vezet ki Salgótarjánból Somoskő felé. Erdők, kis falvak apró házai között kapaszkodik az egyre magasodó hegyekre, hogy az őrálló Salgó és Somoskő vára mellett a Nógrád megyei mun­kásosztály bölcsőjéhez: Salgó- bányára vezessen. A régi bá- nyászkoJóniák szomszédságá­ban épült új, korszerű házak sorában bukkanunk rá a KISZ-kb ifjúsági vezetőket képző iskolájára, ahol három megye: Nógrád} Szolnok és Heves fiataljai sajátítják el több héten keresztül a tudni­valókat. Az iskola irodájában Bálint Tamás igazgató fogad ben­sor kerül rövidesen. És az­tán? Aztán pedig — mosolyog a fiatalember — végre sor kerül a saját házára isi. Feldebrőn. ahová a szomszéd megyéből nősült... Marticsák egyébként okleve­les kiváló dolgozó! A • brigád egyedüli kitüntetett embere. No és Jékli András, meg a többiek...?! A toronyházak tövében sen­ki sem adja a sértődöttet. Mi­velhogy munkájuk elismerését nemcsak az oklevélben, jel­vényben látják, hanem a mind- annyiukat érintő megkülönböz­tető tiszteletben, a vastag bo­rítékokban is... RANGJA, BECSÜLETE van az egri építkezésen — és a vál­lalatnál is — a Bereczki-brigád- nak. S nem csupán azért, mert nap nap után elvégzi a felada­tát! Például azért is, mert tag­jai közül 17 a szakma ifjú mes­tere, s a többiek is állandóan képezik magúkat, igyekszenek társaik nyomába lépni. Kö­zülük hárman már befejezték technikumi tanulmányaikat — egyikük kitűző lett, ketten pe­dig művezetők azóta —, míg másik két ember most végzi. — S szakmai tudásuk fejleszté­sén kívül nem feledkeznek meg ideológiai ismereteiig szélesíté­séről sem: ketten a marxizmus —leninizmus esti középiskolába járnak és valamennyien bekap­csolódtak a politikai oktatásiba. Nincs különösebb módsze­rük, nincsenek titkaik. A leg­jobb egri brigád tagjai — egy­szerűen: mai fiatalok ... Gyón! Gyula nünket, aki elmondja, hogy 1965. március 21-től kapott itt helyet a KISZ-iskola, és a há­rom megye KlSZ-vezetőinek rendszeres továbbképzését biz­tosítja. Egyszerre 50 fiatal el­helyezését tudják megoldani, s így egy-egy turnusban eny- nyien vesznek részt az okta­tásban. Eddig négyezer fiatal volt már itt továbbképzésen. Az előadásokat három állandó oktató és meghívott előadók tartják A meghívottak között találjuk a KISZ-kb munkatár­sait, a három megye párt- és tömegszervezeteinek vezetőit, a TIT, az esti egyetem előadóit is. így tehát széles körű tájé­koztatást kapnak a fiatalok, KISZ-vezetői beosztásukhoz pedig hasznos módszertani alapot. — Festői környezetben van iskolánk — magyarázza Bá­lint Tamás. — Nagy élményt nyújt már az itt-tartózkodás is azoknak, akik például az Alföldről jönnek ide, hiszen a szabad időben kirándulhatnak, sportolhatnak a tiszta levegő­jű erdőkben. Természetesen emellett szervezünk túrákat Egerbe és a Mátrába is. Naponta nyolc óra foglalko­zást tartanak, este 5 órától pedig szabad időt kapnak a hallgatóik. Ekkor kerül sor a könyvismertetőkre, szavalóver­senyekre, író—olvasó találko­zókra, „Ki mit tud”-ra, játék­estékre, házi versenyekre, stb. Minden időt jól kihasznál­nak az intézet KlSZ-alapszer- vezet vezetőségének irányítá­sával. — Jelenleg Heves megyeiek vannak itt — folytatja az igaz­gató — propagandisták. Két hétig tartózkodnak itt. Rende­sen viselkednek, jól tanulnak? kiváló közösségi életet élnek. Elégedett vagyok velük. Az új gazdasági mechanizmusról, a III. ötéves tervről és a leg­fontosabb ideológiai kérdések­ről tartottunk részükre előadá­sokat és konzultációt, de meg­ismertettük velük az alapvető pedagógiai módszereket is. Közben megtekintjük a fia­talok szálláshelyét. A szobák mindenütt korszerűen bútoro­zottak és tiszták. Kényelmes szállást nyújtanak az ott la­kóknak. Dicséri is ifj. Tóth Lajos, aki a Füzesabonyi Gép­javító Állomásról jött az is­kolára és Pataki Mária, a gyöngyösi Egyesült Izzó fe­szese. Bártfai Sándor a csányi tsz-ből, Dénes János pedig a Horti Gépjavító Állomásról „vonult be.” Elmondják: jól érzik magukat, sokat tanulnak és sajnálják, hogy a szép kör­nyezetben gyorsan telnek a najbok. Szeretnének még ma­radni. Sömperger Márton Al- debrőről, Tóth János a hatva­ni MÁV-tól jött el tovább­képzésre. Hangsúlyozzák; hogy édemes volt eljönni, mert a tanultakat jól fogják kama­toztatni munkájukban. És az ellátás? — Kitűnő! — mondják rá valaménnyien. — Bőséges az ebéd és ízletes is. Jól főz a szakácsunk... Közben megszólal a csen­gő, ebédre hívja a hallgató­kat. Az étterem ajtaja kinyí­lik és a helyiségből párolgó húsleves illata terjeng szét. Pillanatokon belül gazdát ta­lál minden asztal és tányér. A KISZ-kb iskoláján, Salgó­bányán jókedvűen erőt és tu­dást gyűjtenek a Heves me­gyei fiatalok. Fazekas István 1966. október 15., szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom