Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-12 / 241. szám

CsmSrtökiőh neveS Gguhs fiát, ofci egy többszörösen megtévedt bü­féslánynak udvarai; Csiszár András alakítja. Nem kell már bemutatnánk, jó ismerőse őaz egri közönségnek, ő alakítja estéről estére a My fair Lady Pickering ezredesét. Orbók Istvánná egy nagy gépkocsivető felesége, aki egy ideig eltűri a nagy ember „csa- ládnevelésC módszereit, de az­tán. . „• Nádassy Anna játssza, öt is ismeri már az egri kö­zönség, vendégként szerepelt a Gárdonyi Géza Színházban, a Csárdáskilrálynőben Cecíliát alakította, nagy sikerrel. Gyula, a fenti szülők hol szörnyű, hol példamutató fia, aki nem akar szakítani szerel­mével, a többszörösen megté­vedt büféslánnyal, s ezért atyai parancsra csaknem el kell köl­töznie hazulról. De azért ma­rad, mert..- Kulcsár Imre alakítja. Néhány évvel ezelőtt tagja volt az egri! Gárdonyi Géza Színháznak Kiesszó Im­re néven ismerte az egri kö­zönség. Karóla, vidéki tánp 'és szo­cialista tündér, old váratlanul megérkezik Tádékról, gyorsan a fiú pártjára áU és elhatároz­za, hogy megváltoztatja Orbók István nézeteit. Ez a nevelés egy kicsit jobban is sikerül*, mint ahogy szeretné. -.: Balogh Emese játssza. Kedves ismerő­sünk ő is Az ember tragédiája Évájaként mutatkozott be az egri közönségnek. Tóiti néni, idős hölgy alá minden pénzt megér, mert a férfiak nagy ismerője és sok bonyodalom után mindig a leg­jobb időpontban lép közbe.. Z Hamvay Lucy alakítja. Esté­ről estére ő is My fair Lady- ben arat sikert Mrs. Higgins szerepében.­Mari, erkölcsileg többször megtévedt lány, akinek arra is van ideje, hogy csinos le­gyen, és igy puszta megjelené­sével is zavart és bonyodalmat okoz egy nagy ember gépko­csivezetőjének családjában, : Virágh Ilona játssza Három évvel ezelőtt a kaposvári szín­háztól szerződött Miskolcra, most első alkalommal lép fel az egri Gárdonyi Géza Szín­ház színpadán. A vígjáték kísérőzenéiét Kincses József szerezte, dísz­lettervező Wegenast Róbert, jelmeztervező. Mészáros Mar­git. Rendezte: Jurka László. Befnutató Egerben október 13-án, csütörtökön. (m) ERDEI KALEIDOSZKÓP A reklám szónak többé-ke- vésbé rossz mellékíze van a mi szóhasználatunkban. Pedig a reklám lehet szellemes, fon­tos. nevelő jellegű is, mint azt most Budapesten, a Szikra moziban bemutatott Aranysár- kány-kiállítás bizonyítja. A mozi földszinti várócsarnoká­ban az Aranysárkány közelgő bemutatója alkalmából nyílt kiállításon péhány tabló kí­sérli meg összefoglalni Koszto­lányi egész életművét. A vitri­nekben bemutatott korabeli kritikák — hazaiak és külföl­diek — érzékeltetik az írások fogadtatását. Néhány apróbb személyes emléktárgy, mim például híres színes ceruzái teszik személyes jellegűvé a kiállításnak ezt a részét. Aztán ott látjuk* az Aranysárkány filmváltozatá­nak munkaképeit, az eredeti regénykézirat egy részletét, majd ugyanezt Illés Endre iro­dalmi forgatókönyvében, s & végleges technikai forgató- könyvben, végül pedig az el­készült film fotóján, mint megelevenedett jelenetet. Díszlet-, kosztümtervek, a film néhány kelléke teszi tel­jessé a tárlatot, amely igen jóízűen csinál kedvet a film megtekintéséhez, s amellett szerencsés módon terjeszt iro­dalmi ismereteket is. PAVÉL KOVALEV: SmmsSg 4866. október 12., szerda A mi intézményünk főnöke valamikor igen magas állásban volt. Azt beszéli a fáma, hogy az előbbi nagyon fontos helyén nagyon gyengén dolgozott, ön­magát pedig végtelenül szerette. Ezért komoly bírálatot kapott, majd hozzánk helyezték át alacsonyabb beosztásba. És most ő nálunk dolgozik. Nem úgy, mint az elődje. Az bi­zony még a titkárnőjé­nek sem tudott vala­micske munkát kitalál­ni. Az új főnök pedig — Afanaszij Makszimo- vics — a titkárnőn kí­vül egy minden lében kanál titkárt is szerződ­tetett magának. Igaz, hogy az állományban nem szerepel ilyen ál­lás. Ö azonban, hogy úgy mondjam, hátulról kerülte meg a törvényt: az inspektorok közül halászott ki magának valakit. Némelyek azt állítot­ták, hogy a főnök a titkár beszervezésével jelentős akadályt állí­tott önmaga és az ügyes­bajos látogatók közé. így azonban csak a be nem avatott és gyér tu­dású emberek beszél­hettek. Ha Afanaszij Makszimovicsnak nem lett volna titkára, még lélegzetet sem vehetett volna szegény, annyian törték magukat, hogy bejuthassanak az irodá­jába. Így tehát, nyájas ol­vasó, ha be akarsz jut­ni Afanaszij Makszi- movicshoz, szépen je­lentkezz be a titkárnő­nél, ö pedig átad téged a titkárnak. — ő jobban ismeri a dörgést: foglält-e éppen Afanaszij Mákszímo- vics?... És az iratok is kizá­rólag a titkáron keresz­tül futnak. Ugyancsak ő bonyolítja le Afana­szij Makszimovics meg­bízásából a telefonbe­szélgetéseket. Egyszó­val: amint a titkár megjelent, a mi intéz­ményünk egy csapásra fővárosi eleganciára és szolid hangulatra tett szert. Minden ügyről egyes-egyedűl a titkár tesz jelentést. Ezek a jelentések nemegyszer órák hosszat tartanak. A titkár állva jelent. Ülnie nem szabad. Nem engedi meg a szolgálati hierarchia. Honnan tudom én mindezt olyan ponto­san? Roppant egyszerű: én vagyok Afanaszij Makszimovics titkára, tehát én ismerem leg­jobban az ő rendkívül kényes igényességét. Nemrégiben azt ren­delte, hogy készítsünk egy jelentést: „Állapo­tok és rendszabályok’’ címmel. Nálunk általá­ban ezekkel a szavak­kal kezdődnek a jelen­tések. Barátom, Szergej Adamejko inspektor ké­szítette el a dolgozatot. Ez az Adamejko mű­velt ember, specialista, felsőbb iskolát végzett és jó elvtárs. Szergej okos jelen­tést írt, együtt olvastuk át, javítgattuk, majd legépeltettük azzal a megjegyzéssel, hogy na­gyon sürgős. A doku­mentumot átadtuk meg­szemlélésre az illeté­kesnek, és utána a nagy főnöknek. Már tudni­illik Afanaszij Makszi­movicsnak. ű átolvasta, illetve in­kább átfutotta a tekin­tetével, majd vissza­adta a kezembe. Arcán elégedetlenség. — Nem elég mély. Fe­lületes. Át kell dolgoz­ni, átfésülni... — Es rám tekint. Én, a Főnök kitűnő ismerője, fogom a ce­ruzát és a noteszo­mat. Afanaszij Mqkszimo- vics szereti, ha az ő gondolatait, célkitűzé­seit, megjegyzéseit pon­tosan és szóról szóra feljegyzik, ö nagyon igényes ember. í-i ... Hát, kérem — fol-ytatja a főnök — pro primo az ügyek állapo­tára tekintettel több kritikai értékelést, pro szekundo konkrét rend­szabályok kifejtését a felemelkedés érdeké­ben __és a többi. Mi ndent feljegyeztem, csak éppen az „i”-re nem tettem pontot. És megígértem hogy Szergej Adamejkóval kettesben — reggelre át­dolgozzuk a jelentést. Minden megjegyzést fi­gyelembe véve! Kimentem az irodá­ból, a saját szobámba. A telefon szüntelenül csengett... Az egyik, a másik... Én pedig mindnek felelek, hogy kit és mikor hajlandó fogadni Afanaszij Mak­szimovics. Azután jön a tömér­dek ügyfél, látogató, s én pedig válaszolok minden kérdésre. „Afa­naszij Makszimovics megígérte .. ”, „Afana­szij Makszimovics azt tanácsolja..és így to­vább. ebben a hang­nemben. Nagy volt a rumli és — így — tökéletesen megfeledkeztem róla, hogy nekem, Szergej Adamejkóval együtt, át kell dolgoznom a jelen­tést. Másnap reggel Afa­naszij Makszimovics, mint mindig, engem hív be először magá­hoz. Persze, a titkárnő közvetítésével. Beme­gyek, a dossziéval. — Nocsak, átdolgoz­ták a jelentést? — kér­di. — Parancsára — nyö­göm ki nagy nehezen és reszketve adom át a jelentés eredeti, átdol- gozatlan példányát. Afanaszij Makszimo­vics figyelmesen meg­nézi az iratot, nem úgy, mint tegnap, sőt betű­ről betűre átolvassa egészen végig, a hete­dik oldalig. Én alig ál­lok a lábamon. — No látja, ez már egészen más. Meglát­szik rajta, hogy alapos munkát végeztek, — hallom a szavait. És végképp nem akarok hinni a füleimnek, ami­kor azt mondja: — És úgy látszik, nem vált ártalmára a jelentés­nek, hogy ilyen precí­zen megszívlelték a megjegyzéseimet. Afanaszij Makszimo­vics, fennkölt arckife­jezéssel, legfelsőbb alá­írásával szentesítette az iratot. Mondja még nekem ezután valaki, hogy az én főnököm nem igé­nyes? Mi az, hogy igé­nyes! Lehetnek persze ellenvélemények, de én igazán jól ismerem az igazságot! (Oroszból fordította: Pogonyi Antal) — Honnan jöttetek? — Baranyából!-44 # — Szép itt? — Bizony!..: Es voltunk az ősember barlangjában is. A tanár bácsi azt mondta,- hegy valamikor megtalálták itt az ősember tűzhelyét is! A fenyők csak állnak és közömbösen nézik a tölgyek hulló leveleit. — Mindenki velük foglalko­zik — mondták. — Sajnálják, pedig mi mindig zöldek mara­dunk. Bennünket csak télen szeretnek. Ilyen az Ember... A DÉLELŐTT kicsattan a jókedvtől, de az erdőben kevés madár szól. — Elmentek — mondta egy kis cinke. — Mindig elmen­nek, és mindig visszajönnék. Mint az Ember ... Ide mindig visszajön. Most is, pedig már alig van bogár... De miért?... Aki a Szalajkát egyszer meg­látja, visszajön. Ezért a völgy hálás, és olyan ajándékot ad, amit csak érzünk, de megma­gyarázni nem tudunk. Még ősszel is.., Kátai Gábor □k nőknek iműdivat 1967-ben? gyón tetszetőseik voltak a hosz- szú gombolásé, háromnegye­des újju nylon-plüssből kész*, tett hálóingek. Ez az új anyag egy óra alatt szárad, formatartó, búzakék, barna és korall színű változat- ban láttuk — némelyik otthoni ruhának is kiválóan alkal­mas kismamák részére. Ízlése­sek voltak és kismamáknak is megfelelőek a virágos-mintás flanel! hálóingék. „Betört” a gyártmányok kö­zé a bäbi-doll. Nylonból, hab­selyemből, kreppből — de csak 25 éven és 56 kilón alul — íz­léses. Láthattunk néhány darabot a nálunk is egyre kedveltté váló tv-pizsamákból. Nagyon tetszett a fekete—fehér op-art mintás felsőrészből és sima fe­kete nadrágból álló pizsama. A felsőrésze blúzként is vi­selhető. ízlésesek voltak a kü­lönböző színű steppelt nylon­köntösök, csdpkedísszel és anél­kül. Szép volt a barna nylon- plüss köntös, halvány drapp poszpolozással díszítve. A hagyományos fehér—ró­zsaszín, világoskék mellett, és a népszerűvé váló fekete, lila színen túl találkoztunk piros* narancssárga, búzakék, sötét­kék, korallszínű „fehérneműk­kel” is. Űj megoldások voltak a melltartó-résznél, s a pári­zsi divat mintájára egészen vékony pántokat láttunk a há­lóingeken. A kempingezőkre gondoltak a tervezők, amikor elkészítették a gumis derekú* vállon megkötés piros bäbi- dollt. Meglepetésként néhány blúzt és pulóvert is bemutattak. Na­gyon tetszett a keskeny, feke­te csíkkal díszített fehér nylon alkalmi blúz, fiataloknak és idősebb korosztálynak egyaránt ízléses viselet. Szép volt a sö­tétkék nylon-velúr pulóver, a a csipkedíszítésű velúr alkal­mi blúz. Ami még új: a csipkedíszek helyett az eltérő színű fekete- fehér pettyes betétek hálóin­gen, kombinén, köntösön. Ízlésesnek, szépnek ígérke­zik a 67-es esztendő fehéme- műdivatja, s ahogy a gyár küldötte mondta, nem is lesz túl drága .., ________________ (d) A Hideg napok pályázata Egy hét alatt több mint 80 ezren látták Kovács András Hideg napok című filmjét, köz­tük sok ezer fiatal. A fiata­lok érdeklődése adta az ötletet a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség budapesti bizottságának, hogy a Fővárosi Tanács Moz­góképüzemi Vállalatával közö­sen pályázatot hirdessen a filmről. A versenyen részt ve­het minden fővárosi fiatal egyéni munkával, amelyben azokról a gondolatokról szól — 2—5 gépelt oldalon —, amelye­ket Cseres Tibor kisregényé­nek filmváltozata ébresztett benne. A műfaj kötetlen. A legjobb pályaműveket 1000, 750 és 500 forintos vá­sárlási utalvánnyal jutalma» zák. Higgins professzor most né­hány napig szünetelteti külön­leges nyelvleckéjét s így a My fair Lady átadja a színpadot az évad második bemutatójá­nak, Gyárfás Miklós Egérút Című vígjátékának. Gyárfás Miklós lassan már házi szerzőnek számít az egri és a miskolci színpadon, az el­múlt évadban Kisasszonyok a magasban című víg játékát mu­tatta be a színház, most követ­kezik az Egérút, Miskolcon pedig már próbálják harma­dik vígjátékát.. Az Egérút szerzőjét így most már jó ismerősként üdvözöl­hetjük Egerben is, s eltekint­hetünk a részletesebb bemuta­tástól, helyette hadd szóljon maga az író: — Színészcsaládből szárma­zom, életem, valóságom a szín­ház. Az elmúlt húsz esztendő­ben 10 színpaddarabot írtam, hét színészregényt, egy szerep­Aranysárkány­kiállítás tanulmány-kötetet. Ez a hár­mas adat — ha leszűkítve is — minden lényegeset elmond rólam. Tegyük még hozzá, hogy 14 éve a Színház és Film­művészeti Főiskola dramaturg- tanárja vagyok. Az elmúlt év munkáiból hármat emelnék ki, mert eze­ket a közönség és a sajtó is nagy figyelemben részesíti Az egyik az Egérút, amely az or­szág területén már túl van a négyszáz előadáson. A máso­dik az önarckép jelmezben című szatirikus regényem, amelyet Gábor Andor-díjjal jutalmaztak, a harmadik a Bu­taságom története című film­vígjáték amely bizonyára si­kert aratott Egerben is. Szeretném, ha az Egér&t is elnyerné az egri közönség tet­szését­Az író után következzenek most a színészek, akik életre keltik a szerző megálmodott alakjait. Orbók István egy nagy em­ber gépkocsivezetője, aki elha­tározza, hogy felszámolja csa­ládjában a lazaságokat, meg­Balogh Emese és Csiszár András a vígjáték egyik jelenetében. A SZALAJKA VÖLGYE olyan, mint egy kaleidoszkóp. Az ősz miatt Az ősz a legna­gyobb művész. Modell nélkül alkot, s nem utánozhatja sen­ki. Annyi a szán, s olyan pom­pás együtt és külön-kiilön, hogy amikor körülnézel, mint­ha egy kaleidoszkópba pillan­tanák Erdei kaleidoszkóp, de­rűs kék ég alatt. Vidám, me­leg színek, harsogóak, vagy sze­rények ... Nézed, valami meg­magyarázhatatlan érzés önt el. Kicsit hasonlít ez a búcsúzás­hoz ... Agonizál a természet. Hosszan tartó, szép agónia. Ahogy az orrod előtt ellibeg egy falevél, mégis a tavaszi rü­gyekre gondolsz, mert tudod, hogy mindez csak — tetszha- láL A Szalajka-patak mindezzel nem sokat törődik. Csacsog, kacarászik, leugrik a mélybe, örvény-bukfencet hány, s ha néha elfárad, kinyújtózik és magához öleli az enyhén re­megő fák tükörképét. — Még van pisztráng .: De most sokkal több levelet kell vinnem. A fák küldik, de nem veszi át senki — kacagva be­siet a nagy tóba. Ettől felüdül az öreg víztükör, meg a fél­méteres pisztrángok is. Nagy loccsanással vetik fel magukat. Hancúroznak. — Ilyet még nem látott a vi­lág — ülnek ki a gyűrűző rán­cok a tó homlokára. — Víga- doznak, pedig tudják, hogy az Ember megint valami újat ta­lált ki. , i — Mit? F — Ott. ahol a kis pisztrán­gok lesznek, a kunyhóban le­het horgászbotot béreink.. Maguk fogják ki a halat. Egyre erősödő dübörgés, zú­gás, csattogás. Üres csillékkel igyekszik a kis motoros moz­dony felfelé a kaptatón. A kő­bánya rakodójához siet. Aztán elhal a zaj, újra csend lesz. — Igen — simulnak el lassan a gyűrűk a tó homlokán —, az Ember sok mindent kitalál. A Táblát is ő találta ki... A TÄBLA OTT All a tó partján. Nagyon régi tábla, öregebb, talán a tónál is. Raj­ta a felirat: „Tilalmas a ha­lászat, ebatta! — és a dátum: — II. Mai. 1834.” Orvhalász számára ez a legijesztőbb tiltó felirat. A pisztrángtenyészet telepén nagy a sürgés. Reggeliznek a halak. Vajon ki nyalja meg zsíros ujjait jólesően az után a hal után, amelyik szinte nyugtalanul úszkál fel-alá? ... — Zzzz! — mondta egy villo­gó, zöldhátú légy. — Nagyon jó. Szólok a többieknek ... Sok hús. Zzzzz! — és elcikázott. Az erdő királya, a szarvas, hol­tan feküdt az út szélén. Már nem kapta orrát, vagy hátsó lábát a rajta mászkáló legyek­hez. Nemrég hangtalanul járt a jól ismert csapáson, s néha beleszimatolt a bódító levegő­be... Egy részéből most tró­fea lesz. a többiből pedig pe­csenye vagy vadas. — Mennyi levél! — mondta a sziMaforrás, amikor kibuk­kanva a hegyből ráugrott az első sziklára. — Hopp!... Iszol egy kortyot? — Ráugrott a má­sodik sziklára, majd leeresz­kedett a kis tóba. — Azt mond­ják, ősz van, de ez engem csöp­pet sem zavar... Nicsak! Nyitva van a zsilip! — és har­sogva eltűnt az aknában. Az út alatt pillanatok alatt átfutott a másik tóba. Az út pedig nyújtózott és balra fordult. A kanyarból lát­ni lehetett a vízesést. Olyan, mint egy függöny. Egy csipke- függöny. Hátul hatalmas fe­nyőfák. És sok gyerek. A lár­ma elhitette, hogy még nincs is ősz, pedig a fű is kókadozik már. Belépés cs M//yen /esz a fehérn Asszonyokkal, lányokkal telt meg hétfőn este az egri Fegyveres Erők Klubjá­nak színházterme. A Habse­lyem Kötöttárugyár és a He­ves megyei Iparcikk Kiskeres­kedelmi Vállalat, közösen mu­tatták be a gyár új feshéme- mű-modelljedt. Az új vonalak, új anyagok, gazdag színválasz­ték osztatlan tetszést aratott. Az egyik lejobbnak ígérkező anyag az 50 százalékos habse­lyem-nylon keverék, különbö­ző pasztellszínekben láthatott belőle a közönség kombinét, bäbi-doHt és hálóinget. Egyszerű, praktikus, ízléses, színes, ez volt a jellemző a bemutatott modellekre. Bár láthattunk néhány „nagy há­lóinget”, talpig érő, gazda­gon csipkézett, dúsan redőzött darabot, a többség a mai igé­nyeknek megfelelően térdig érő volt, vagy annál egy ki­csit hosszabb, kényelmes, ke­vesebb csipkedísszel. Á kombínénál találkoztunk nagymamáink ingváUszerű fe­hérneműdnek nylonváltozatá­val, s ez elsősorban a divatbe­mutató legfiatalabb vendégei­nek tetszett. Dicséretére válik a bemutató gyárnak, hogy a modelleknél gondolt a kismamákra is. Na­VWWWWWWVWWVWVWVWYWWWVWXXXXW Egérút Gyárfás Miklós vigjátéka az egri Gárdonyi Géza Színfiázlbon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom