Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-11 / 240. szám

A Heves megyei Múzeumok Igazgatósága, a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya és a Hazafias Népfront rendezésében vasárnap délelőtt a főiskola dísztermében tartották meg az idei múzeumi hónap nyitányát.

Páti Jenőnek, a Hazafias Népfront megyei titkárának megnyitó szavai után dr. Or- tutay Gyula akadémikus tartott előadást a műemlékvédelem társadalmi feladatairól.

Ma már a legkörültekintőbb, igen eredményes, szervezett munka folyik a műemlékvédelem területén. Nemcsak egyes műemlékeket nyilvánítanak védetté, de egész műemlékegyüttesek — a budai vámegyedre, a soproni, péDemiutaio óta taoias nazaK előtt játsszák a My fair Lady-t Egerben. Vasárnap új Elizát ismerhetett meg az egri közönség, mert a londoni virágáruslány szerepét Komáromy Éva vette át Margittai Ágitól.

Érdekes és jellemző a színházra, a színpadra az a hangulati változás, amelyet egy, az eddigitől eltérő karakterű színésznő okoz. Margittai Ági robbanékony stílusú, a játékban minden idegszálával részt vevő, az intellektuális mozzana- ' tokát kihegyező stílusával szemben megjelenik most egy érzelmekre épített Eliza, egy olyan virágárus kislány, akit érdekel ugyan a karrier az utNéprajzi szakkör alakult az új gyöngyösi gimnáziumban

csi, veszprémi és természetesen az egri óvárosra, azok épületeire, alkotásaira gondolunk —, egész városrészek gondozását, konzerválását eredményesen végzik. Lényeges szempontként kell figyelembe venni ennél a gondozásnál, helyreállításnál azt, hogy a műemléket. művészi alkotást a megtalálás időpontjának állapotában őrizzük meg és ne engedjünk a történelmietlen romantikának. Nemzetközi tapasztalat bizonyítja annak célszerűségét is, hogy a műemlékeket be kell kapcsolni a meglévő, élő környezetbe és annak szerves részeként kell szerepeltetni. Különösen fontos az épületeknél, hogy valamilyen hasznos funkciót töltsenek be. Nemcsak azért, mert így látványként is igazabb a műemlék, hanem az állagmegőrzés is biztosabb, eredményesebb.

Sok gondot kell fordítani a paraszti múlt emlékeinek felkutatására is. Ez az irányzat Heves megyében jó utón halad. A szabadtéri múzeumok jelentősége, az irántuk megnyilvánuló érdeklődés Európa- szerte növekszik. Az egyes; magukban álló, szabad téren hagyott múzeális értékeket nehezebb védeni, nagyobb feleiartitúrában — a „gaz Higgins” efejeztetéséről, annak óhajtásáról szóló dalt, de lágyan, az ■érzelmektől át- fűtötten, mint aki tudja, hogy a szerelem ebben a nagy- nagy és szokatlan vállalkozásban nem késhet soká.

A rendezőikarmesteri irányítás határain belül így líraibbá válik a játék. A nyelvleckék tortúráin itt is átestünk, de a professzort és a lányt egybekötő érzelmek itt jóval hamarabb és intenzívebben jelentkeznek, mert ez az Eliza mindig a férfit és néma professzort látja az agglegény Higgins-ben.

A dekoratív megjelenésű Komáromy Éva énekesként is kitűnően mutatkozik be. A My fair Lady fülbemászó és első hallásra énekelhető melódiáit lírai hatásokra törően adja elő.

(farkas)

PÁRBESZÉD A HÍDON

— Viszont én sem. De megállapíthatjuk, hogy valóságos lényeg vagyunk-e?... — S lekent egy pofont Adolfnak,

— Fájt? — kérdezte.

— Igen... És ez? — csattant most a valóságbizonyító pofon a szakállas arcán.

— Fájt... Akkor ezek szerint nagyon is a valóságban vagyunk. mert tudjuk érzékelni önmagunkat. Akkor viszont azt is tudjuk érzékelni, hogy ez a patak visszafelé folyik?

— Tudjuk.

— Na látja. De a pofon helyett mást is kitalálhatott volna.

—■ Ezek múlt időre vonatkozó feltételezések. és semmi jelentőségük nincs. Mert nem pofoztuk volna fel egymást, ha történetesen a patak nem visz- szafelé folyik... De biztos, hogy a patak visszafelé folyik?!...

Egy ideig csendesen szem- lélgették a vizet, aztán, mintha bekapcsolták volna őket, egyszerre rohantak át a híd másik oldalához, onnan bámultak a vízre.

— Hűha... — nyögte a szakállas, és kissé bután nézett Adolfra.

— Igen bólintott Adolf szomorúan. — Innen már nem visszafelé folyik a patak... Mindez azért van. mert a híd másik oldaláról néztük a vizet. ..

így álltak néhány percet, majd a szakállas kezet nyújtott.

— Nem baj..: Azért jól kibeszélgettük magunkat. Szervusz.

i ■ Kátai Gábor

ilen szalagján...

leg mennvi az autó. Érdekes; valahol Szentes környékén láttam én süldő kölyök karomban a porosán tikkadó eperfák alatt így vonulni szikkadt arcú. csálé kalapos embereket, előttük a magas ívű kubdkostalics- ka. Még számoltam is: vagy százötvenen ballagtak a mesz- szire kanyargó országúton valahonnan, valahová. Szemük száraz volt, csak a talicskájuk sírt.

— Legalább szalonnával kennék meg, az anyjuk... De ahhoz nincs eszük ezeknek — ezt a szomszéd mondta; jómódú gazda a javából...

— Hátha nincs szalonnájuk.j

— Buta vagy, fiam... Szalonna az mindig van. Zsírzónak lenn ie kell...

Vajon kenőolajuk van-e ezeknek, akik itt száguldanak el mellettünk Budapestről fel a Mátrába, vagy a Bükkbe? Nevetséges. Kenőolajnak lennie kell. Az autó nem megy anélkül. Besül, tönkremennek az alkatrészeik. És jönnek, jöm■ nek, mint valami valódi békehadtest, a C-rendszámú hadsereg motorizált egységei ... Megpróbálom számolni. Szinte lehetetlen, összekeverem, há. rom-e, négy-e, ötszáz-e? — ki tudja számon tartani? Meg kit is érdekel. Utóvégre azért épít- . jük a szocializmust, hogy a dol- , gozó népnek autója is legyen. Kát persze nem mindenkinek telik még rá, de mind többnek;

' így aztán természetes, hogy ez ! a „mind több” beül a volán \ mögé ezen a pompás októberi t vasárnapon, és huss ki a sza- 1 badba!

A kubikosok akkor voltak^

. ezek a kocsik meg most van■ nak.

Ennyi az egész. 1.

Ennyi az egész? i (gyurka)

i

i —

'< Cikkünk nyomán:

[ Elköltöztették

az építési [ csoportot

Augusztus 27—i számunkban " „Dráma az udvaron” címmel :t foglalkoztunk az egri Alkotmány utca 13. szám alatti la- f kosok panaszával. A cikkre a n Tiszántúli Földgázszolgáltató • és Szerelő Vállalat igazgatója ^ közölte: a Heves megyei Üzem- vezetőség építési csoportját az Alkotmány utcából elköltöztet- ték. Intézkedtek, hogy az épí- '■ tési csoport részére végleges előkészítési munkahelyet ala- “ kitanak ki. Ugyanakkor figyafc- '■ meztették az üzemvezetőt és • művezetőt az alaposabb d- teiőaaaásoB, .....

Ez országút »égte

— Sok...

— Sok... — ásítottam, mert a kocsi ringása mindig elálmo- sít. Az országút is ismert, az októberi vasárnap fényében fürdő táj is és a forgalom is. Már unalomig.

— Ügy mennek sorban, mint valamikor a kubikostalicskák ...

— Tényleg úgy — mormogom, mert mi van azon csodálkoznivaló, hogy: országúton, autók, sorban. Ha már egyszer van autó, az igazán nem közlekedhet másutt, mint az országúton, s miután a budapest —miskolci országutat még nem áldotta meg a sors négy sávval —, hogvan mennének másként, mint sorban.

A fene egye meg, morfondírozok magamban, tényleg itt van ez a sok autó, itt van ez az országút, amely az ország két legnagyobb városát köti össze, óriási a forgalom még vasárnap is, és ilyen divatjamúlt utakon kell közlekedni. Felháborító! Nem is értem.

Fél szemmel azért az utat figyelem. A mindenségit, tényjon minden dolog csak elképzelés, amely egy szubjektumból ■ indul ki. Tegyük fel, hogy ez ■ a szubjektum maga. Maga fogja magát és elképzeli, hogy én ■ itt állok. Csak úgy elképzeli. , S ahogy elképzelte, hip-hop, már itt is állok és beszélgetek -, magával. Pedig valójában nem is állok itt, nem is beszélgetünk, nem is tudom, hogy hogy hívják...

— Örvendek. Adolf... és tulajdonképpen nem is vagyok, csak a maga képzelete életre hívott. Egyszerű, mi? Tehát maga elképzelte, hogy ez a patak visszafelé folyik, és elképzelte. hogy én majd errefelé jövök, és nagyszerűen elbeszélgetünk erről a furcsa jelenségről.

— Ha ez így van, akkor a jelenség — emelte ünnepélyesen a hangját a szakállas — nem is furcsa. Mert a képzeletnek mindent szabad, a képzelet előtt furcsa dolog nincs. A képzelet esetleg első látásra furcsának gondolhat dolgokat, de aztán addig gyakorolja, amíg beveszi, s akkor már nincs is benne semmi különös.

— Túl messzire mentünk. Arról volt szó, hogy maga elképzelte ezt az egészet.

— Fordítva nem lehet? Hogy maga képzelt el engem, aztán azt, hogy visszafelé folyik a patak?...

— Ez is lehetséges ... azaz,

mégsem, mert én nem képzeltem el semmit, amikor, erre jöttem,

....... >. i, .. t-----me

rni. Ezek után keresünk olyan törvényszerűségeket, amelyek részenként vagy egészében alkalmasak a vizsgált dolog meghatározására.

— Na jó. Akkor itt van ez a visszafelé folyó patak. Látjuk, ugyebár?

— Természetesen, látjuk.

—■ Azt, hogy visszafelé folyik?

— Azt.

— Akkor keressünk törvényszerűségeket. A víz például szereti betölteni a rendelkezésre álló teret. Az egyrészt adódik a molekulák közötti kevés összetartó erőből, másrészt pedig a ráható erőkből, mint például a nehézségi erő.

— Nagyon helyes. Azért folyik lefelé, mert a nehézségi erő megakadályozza, hogy fölfelé folyjon. Ez világos, nemde?

— Igen ám, de a baj ott

kezdődik, hogy ez a patak éppen fölfelé folyik! Mi ezt látjuk, s ha már látjuk, el kell hinnünk. Mert esetleg annak a biológusnak a sorsára jutunk, akinek egyszer mutattak egy nagyon érdekes állatot, ő ismert valamennyit fejből, de amikor meglátta ezt az érdekes élőlényt, csak ránézett, s azt mondta: ilyen állat nincs. De ilyen patak van, mert látjuk. Igaz?

— Ezek szerint a fejtegetés megdőlt. De van más lehetőség is. Például volt egy ember, aki azt mondta, hogy a viláMaz éjszaka folyamán lehetett. Ha, mondjuk, éjfél után kettőkor zárták el a medret, akkor ...

— Ez így nem jó — mondta

a szakállas. — Magának volt igaza, nem építhettek gátat, tehát ezen kár is elmélkedni.

— Tulajdonképpen az is előfordulhatott, hogy valahol fent egy nagy gödröt ásott valaki a mederbe, s most oda folyik vissza a víz.

— Ez rendben is volna <—. könyökölt a korlátra a szakállas. — Akkor viszxynt megint csak alacsonyabbnak kellene lennie a vízszintnek. Márpedig én semmi változást nem látok tegnap óta.

— Elképzelhetetlennek tartja?

— A gödröt igen. Azt viszont nem, hogy árad a folyó, s így magasabb lett a szintje. Na- mármost: a patak eszerint nem tud belefolyni. De a pataknak valamerre folynia kell, így fölfelé folyik.

— Ez metafizikailag lehetetlen.

— Pedig a saját szemével láthatja. Amit lát, azt el kell hinnie. Ez pedig már egy filozófiai kategória lenne.

— Gondolja, hogy filozófiával meg lehet magyarázni ezt'.

— Megpróbálhatjuk. Abbó indulunk ki, ugye, hogy a megismeréshez elsősorban látni szagolni, tapintani kell azt t valamit, amit meg akarunk, is?

Reggel valami dolga akadt Adolfnak a városban, s emiatt át kellett mennie a patakhí- don, ott, ahol tegnap egy részeg ember dúdolva álldogált. Most is volt valaki a hídon, s elgondolkozva bámulta a vizet. Szakállt viselt és farmer- nadrágot.

— Figyelje csak — nézett fel rá, amikor mellé ért. — Nem vesz észre valamit?...

— Nem. Hol?

— Nézze csak a vizet...

Megnézte. Nyomban valami

furcsát érzett, valami megma- gyarázhatatlant. Ezt csak érezte, de nem vett észre semmit.

— Visszafelé folyik ... Figyelje meg.

Jobban megnézte és megdöbbent. Valóban. A víz visz- szafelé folyt! Évszázadokon át követte a déli irányt, s most egyik napról a másikra megfordult.

— Hihetetlen — morogta, s még egyszer alaposan szemügyre vette. Semmi kétség, a pátak visszafelé folyik!

— Na, mit szól hozzá? — kérdezte a szakállas. Megvakarta a fejét, s tanácstalanul nézett a vízre. — Egyenesen érdekes. Talán valahol gátat építettek az útjába?

— Az lehetetlen — rázta meg a fejét Adolf. — Mert akkor sokkal magasabb lenne a vízszint és sokkal lassabban folyna. Attól függ, hogy mikor építették a gátat. Az pedig csak

(Tudósítónk, Kiss Erika írja.)

Az új gyöngyösi gimnáziumban megalakult a néprajzi szakkör, amelynek vezetője dr. Fülöp Lajos. az iskola igazgatója, akinek kutató tevékenységéhez már eddig is szép eredmények fűződnek

Tulajdonképpen örökösnek tekinthető a most megalakult szakkör, mivel a Vak Bottyán Gimnáziumban ezelőtt tíz évvel már létrejött a néprajzkutatók köre, és ennek munkáját folytatják majd az új gimnázium diákjai.

A gimnazisták közül 6okan érdeklődnek a Mátra vidéki hagyományok és szokások iránt, ezt lehetett megállapítani az alakuló ülésen. Ezen az első foglalkozáson dr. Fülöp Lajos a Gyöngyöspatán végzett gyűjtésének eredményeiről adott tájékoztatót.

Ismertette azokat a népszokásokat, amik ma is élnek még a gyöngyöspataiak körében a születés, a házasság és a halál esetén.

A néprajzi szakkör tagjai a jövőben maguk is végeznek gyűjtőmunkát, és azok eredményét fel is dolgozzák majd.

dozó kislány, aki szeretni akar és azt akarja, hogy őt szeressék.

Komáromy Éva is veszi a nyelvleckéket a módszereiben zseniális, kitartásban már-már kegyetlen Higgins professzortól. Átkozódik ő is emiatt, el is énekli mert bent van a

cai árusítástól a boltos kísasz- , szony irigyelt „státus”-áig, de ő mindig és elsősorban álmoi My fair Lady az egri Gárdonyi Géza Színházban

SLiza: Dtöuiárenuj £aa

VIRÁGZÓ NÓTAFA

Nem tudom,-miért ezt a ne- i vet adták; honnan származik 1 a „nótafa” .:. Talán megszán.!- < lálhatatdan dalt tud, mint a fa levele? Tény: így hívják őket, így nevezték az abaújszántói ' találkozást — a nótafák találkozója. Közöttük volt id. Po- zsik István is, aki egyébként Bükkszéken lakik, a falu szélén, takaros kis házban.

Egyedül volt Otthon, éppen ebédet készült főzni magának, ■ mert az asszony kint dolgozott a mezőn. Alacsony, vézna ember, szemüveggel, és vállán hetvenegy esztendő örömével — bánatával. A bánat a betegség, de az öröm mindjárt gyógyír is rá: az öröm a zene — a dal, a csapongó hangok. Lám, a bükkszéki gyógyforrás sem „fiatal” már, s mégis ömlik belőle, szinte kiapadhatatlan ul a csobogó egészség. így ömlik a dal, ha a maga faragta furulyát a szájához emeli öreg kezével.

— Fújta az apám is, fújom én is. Ez a legkedvesebb hangszerem. Először hatéves koromban fújtam bele..., s azóta nem tudom letenni.'

Egy kis asztalon tíz furulya. Ö faragta fűzfából, meg — műanyagból. Kinyitja a fiókot, abban is rengeteg furulya! De Pozsik bácsi játszik klarinéton is, tárogatón is. — A kotta ismeretét úgy lopkodta össze.

Valamikor egy fúvószenekart szerveztek a faluban. Ö az ablakon át figyelte, mint tanítja a karmester a zenekar tagjait. Nagyon akart tudni, és mindig ott állt az ablaknál. Később Ózdon tanult egy karmesternél. Közben dolgozott. Volt kondás, gulyás, pásztor, summás és summásgazda, mezőkerülő, majd béres, Duna- pentelén (ma Dunaújváros) a kastély kertésze. Rácalmáson zenekart is tanított, és sokféle zenekarban játszott. 1954;ől nyugdíjig az ózdi vasgyár- Hn dolgozott. S a dal min- ienütt követte, amerre járt. Amikor a kórházban feküdt, nagy betegen, akkor is vele rolt a furulyája, s néha elővette, halkan játszotta kedves dalait.

— 1961-ben volt a tv-ben a Mezei csokor című műsor. Én is részt vettem benne. Nem sokkal később felkerestek az akadémától dr. Sárossy Bá- linték. Sokat énekeltem, muzsikáltam nekik. Amikor másodszor is eljöttek, négy mag- nótekercset töltöttek meg. Két- három éve meg egy nemzetközi találkozóra vittem el a furulyámat.

Pozsik bácsi xilofont is készít. A néprajzi múzeum rendelt nála kettőt, s mihelyt gyertyánfához jut, meg is csinálja.

— Nem könnyű dolog felhangolni egy ilyen hangszert.

Aztán előveszi a furulyát és játszik. „A víg egri fegyhá: kőből van kirakva”... Ujja fürgék, s a hang szinte csillog. „Illik a tánc a magyarnak’ — ezt játssza most, ez az < szerzeménye. Víg a furulyt hangja, csapong, s fülbemá- szóan kedvesek, mosolyra derítők a „variációk”.

Bükkszéken örülnek, ha dicsőséget, hírnevet hoz a falunak, amikor hallják a rádióban —, sok lemeze van! — vagy a televízióban nézik, d< aztán többre nem jut a megbecsülésből.

— Szeretnék egy citerazene kart is szervezni a faluban. Régi hangszer, jó lenne újra élet re kelteni.

Amit magának kíván? J( egészségben és a zene oltalmá ban élni..,

(K. G.)

A múzeumi hónap nyitánya Egerben

A műemlékvédelem társadalmi feladatairól tartott előadást dr. Ortutay Gyula akadémikus

lősiséget jelent. Gondolni kell arra, hogy ezeknek az értékeknek — mint a sikeres finnországi példa is mutatja — egy, a főváros mellett, Szentendrén létesítendő 100 holdas szabadtéri múzeum tud majd otthont nyújtani. Nemcsak esztétikai értéket és élvezetet jelentenek a műemlékek, az eltűnt századok által emelt épületek, népművészeti tárgyak; de honismeretre is tanítanak; — ez is komoly haszna ennek a munkának.

A műemlékvédelem — szőkébb idegenforgalmi érdekeken túl — a patriotizmus érzését erősíti bennünk. így kapcsolódik a múlt a jelennel, a történelmi örökség a mával.

A műemlékvédelem sokrétű társadalmi feladat. Ezt a munkát azonban az állam óriási anyagi támogatással segíti, mint történelmünk folyamán soha — fejezte be előadását dr. Ortutay Gyula akadémikus;

Az idei múzeumi \hónap gazdag programot ígér. Egerben,- Gyöngyösön, Bélapátfalván) Gyöngyössolymoson és Hevesen előadások hangzanak el; kiállításokat rendeznek. Az érdeklődés érthetően nagy az események iránt.

(f. M