Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-20 / 248. szám

&r: Igpp yj( üli esztendővel ezelőtt — mon­dotta —, egy szovjet csoport­tal jártunk itt Hangversenyt adtunk. De ak­kor még a régi színházban játszottunk, s ma, ahogy meg­érkeztem, csak néztem az új épületet... Em­lékszem még a régire: ez sokkal szebb! És nagyon örü­lök, hogy itt ilyen nagysze­rű közönség előtt játszhat­tam. — Elmo­solyodik. — Mi is szoktuk kritizálni a kö­zönséget, nem­csak ő min­ket ... Nagy a különbség a szín­padon játszó művész és a beszél­gető Igor Ojsztrah között. A hangversenydobogón teste—lel­ke benne él a játékban, be­hunyt szemmel játszik, átadva magát teljesen a hangoknak, e csak a tapsra érkezik újra a földre, látja a lelkesedéstől kipirult arcokat s erre bol­dogan elmosolyodik. Ez a mo­soly ül most is az arcán. — Feleségemmel (Natalia Zercalova), járjuk a világot. Ö a hűséges kísérőm, együtt játszunk. Első oktatóm az édesapám volt — David Ojsz­trah —, ő a mesterem ma is. — Mikor volt a legnagyobb sikere? Elgondolkodik, majd újra kiül az arcára az a szinte kis­fiús mosoly. — Ezt nem tudnám meg­mondani ... De remélem, hogy több is volt. A művész mindig a jövőtől várja legnagyobb sikerét, mert mindig többet követel tőle a közönség is. Ezért nagyon meg kell dolgoz­ni. De azt elmondhatom, hogy életem egyik legnagyobb élmé- az volt, amikor édesapámmal és Yehudi Menuhinnal játsz­hattam együtt New Yorkban. Nagyszerű volt!... Eger után Budapest követ­kezik, ott ad hangversenyt Igor Ojsztrah. — Nagyon örülök, hogy Bu­dapesten is szerepelhetek. Ott a hangversenyemen Bartók II. hegedűversenyét adom majd elő. Igor Ojsztrah Budapest­re még kedden este visszauta­zott. De nekünk, egrieknek egy felejthetetlen ham gver- seny élményét hagyta emlé­kül. Kátai Gábor Megkezdődött Európa költőinek nemzetközi konferenciája Milyenek az idegei? ÖNVIZSGÁLAT Vasárnap, ebéd után, kényelmesen leheve- redtem a kanapéra, kezemben azzal az újsággal, amelynek szorgos kezű kollek­tívájához tartozom magam is. Böngész­getek- Azt mondja hogy... Ahá, ez ér­dekes lesz, itt, a 11-ik oldalon: „Milyenek az idegei?’’ — kérdezi a cím, jó kis csemegét ígérve. És a szöveg? .. Válaszoljunk igennel, vagy nem­mel az alábbi tíz kér­désre, amelyet a Ka­liforniai Egyetem pszichológusa, Jane Sherreod Singer kis­asszony tesz fel pá­cienseinek. Aztán adjuk össze az „igen” és „nem” válaszok számát. A végösszeg­ből — Singer kisasz- szony szerint — meg­tudhatjuk, erősek-e idegeink, helyén van-e szívünk, vagy pedig idegösszeom]ás- tól kell tartanunk”. Ezután jönnek az izgalmas kérdések, majd a figyelmeztető zárszó: — „Ha mind a tíz kérdésre ,nemmel’ válaszolt, teljesen nyugodt idegzetű em­bernek tarthatja ma­gát. Ha a válaszok közt 1—4 ,igen’ van, még mitidig normális, bár idegei nem tel­jesen kifogástalanok. Ha 5—7 az ,igenek’ száma, nyilvánvaló hajlik az aggodalom­ra. Ha mind a tíz kérdésre ,igennel’ vá­laszol: jó lesz vigyáz­ni!!” Hát kérem szépen, én nem vigyázok! Ne­kem teljesen mind­egy! Engem elkapott az önvizsgálat láza, szeretném teljesen megismerni önmaga­mat, idegrendszere­met, agyműködése­met, ítélőképessége­met. Félre hát min­den jóindulatú fi­gyelmeztetéssel, előre az igazság felisme­réséig, vállalva az összes kockázatot. E gondolatnál fel­ugrottam a kanapé­ról, és nekiestem a kérdések megválaszo­lásának. 1. Hideg és nyirkos lesz-e a tenyere, ha ismeretlen emberek­kel találkozik és új helyzettel kell szem­benéznie? Igen. Amikor ezt a marhaságot elolvas­tam a lapunkban. 2. A rendőrautó szi­rénája éjszaka aka­dályozza-e a nyugodt alvásban? Igen. Egy kerékpár csengője is. 3. Gyakran van-e olyan érzése, hogy nem az allcalomnak megfelelően öltözött? Igen. A legutóbb, amikor álmomban a Parlamentben ing­ben, glóriában vet­tem át a kitüntetése­met. 4. Vannak-e lidérc- nyomásos álmai? Igen. Gyakran kí­sért a Üdére, hogy egy tan főszerkesztő­je vagyok. 5. Rossz hangulat­ban van-e, ha orvos­hoz kell mennie? Igen. Mert mégis, fáj, fáj, fáj...! 6. Mindig gondosan bezárja-e az ajtókat és az ablakokat? Igen. A feleségem. 7. Inkább otthon marad-e, semhogy is­meretlen országokba látogasson? Igen. Mert a 70 dol­lárral nem merek ne­kivágni az Északnyu­gati átjáró megkere­sésének. 8. Zavarják-e az ár­nyékok? Igen. Mert a maga­mét sem tudom át­ugrani, hát még a fe­leségemét. 9. Nyomasztóan hat-e önre a halál elkerül­hetetlenségének gon­dolata? Igen. Néha majd belehalok a gondo­latba. 10. Undorodik-e bi­zonyos állatoktól? Igen. Különösen, ha két lábra állnak. (Suha) választottuk témául* mert napjainkban ez az egyetemes­ség nincs meg. Vagy nem hat — nem kellőképpen legalábbis. A költészet, mint a szellemi kultúra sajátos ága, a meg­osztottság, a kirekesztettség, a meg nem értés állapotában van. Mégpedig oly módon, ami nem kívánatos. Mert a költé­szet arra hivatott, hogy köz­vetítsen a társadalom egésze és a társadalmat alkotó sze­mélyek között. Mégis a költő­ket manapság gyakran éri a vád, hogy hallgatnak, illetve akár hallgathatnának is, mert ugyan ki érti a szavukat? Igen, ez a kifogás hangzik leggyak­rabban az olvasók köréből a modem költők ellen: minél maibbak, annál érthetetleneb­bek. Logikájuk valamiképpen elütő a hétköznapi gondolko­dásmódtól. Azért vagyunk itt — mondta Illyés Gyula —, hogy mindeme vádaskodás alapját vagy alaptalan voltát részleteiben elemezzük, hogy szót értsünk a világgal, vagy­is megkíséreljünk valami egye­temességet: közös beszédet, kö­zös logikát. Az elmúlt évtizedekben a költészet világszerte jelentős alakulásban van. Vége az üres szellemi tréfáknak, de a mo- solytalan vaskalaposságnak is. Az új igény — már-már a di­vat is — azt kívánja, hogy könnyedén, vagyis a költészet legtökéletesebb fogásaival* igenis mutassunk rá a legtoajo- sabb problémákra. Remélem, mostani tanácskozásunkkal közelebb jutunk a célhoz, szót értünk egymással a világ dol­gaiban, meg a poézis műhely­kérdéseiben is — hangzott a vitaindító előadás befejező gondolata. Han «?verseny-sorozat Gyöngyösön Mint minden évben, az idén is több hangversenyből álló sorozatot rendez az Országos Filharmónia Gyöngyösön, az Állami Zeneiskola nagytermében. Október 26-án a nemrég befejeződött, nemzetközi Liszt— Bartók zongoraverseny győztesei lépnek dobogóra. A Tátrai-vonósnégyes november 24-én szerepel Gyöngyö­sön. Hangversenyükön közreműködik Viola István (klarinét)* ifj. Hara László (fagott), Friedrich Ádám (kürt) és Farkas J. Ferenc (nagybőgő). December 14-én Szabó Csilla (zongora) és Kocsis Albert (hegedű) hangversenyezik. Január 15-én a Belügyminisztérium Szimfonikus Zeneka­ra vendégszerepei, vezényel Vavrinecz Béla. Az operaest ke­retében Verdi Rigolettója hangzik fel, annak legszebb rész­leteit a Magyar Állami Operaház és az Országos Filharmó­nia művészei adják elő. Február 22-én Antal István zongoraestjén Liszt-művek szerepelnek a műsorban. Március 8-án tartják meg a zeneiskola tanárai a már hagyományossá vált hangversenyüket a Városi Művelődési Ház Szimfonikus Zenekarának közreműködésével. Vezényel Záborszky József. Egy elfelejtett egri író: Egri (Ádamcsik) György emlékezete Előadássorozatok, „Ki mit gyűjt”-tárlat, Rongyszőnyeg Az egri szakszervezeti kultúrotthon idei programjáról AZ EGER-PATAK MEL­LETT dobogó kis vízimalmok­ban egész dinasztiák nőttek fel a tisztes molnármesterségben. Egri (Ádamcsik) György is kitanulta ősei mesterségét, molnár és malomács lett. Már segéd, amikor ébredezni kezd benne a tudományok megisme­rése iránti vágy. Beiratkozik az egri tanítóképzőbe. Sok érdekes epizód fűződik a prepaéveihez. Diáktársa Gár­donyi Gézának, akivel együtt alakítják meg a Hatvani utca 3. számú Kelemen-féle házban (ma Lenin út 8.) az egri taní­tónövendékek önképző társasá­gát. Ekkor már két lap is van Egerben — a Füllentő és a Regélő Themisz —, amibe Gárdonyiék írogatnak. Tanulmányai végeztével rö­vid ideig nevelősködik, majd Jászkiséren és Jászalsószent- györgyön tanítóskodik, végül Jászberényben mint igazgató­tanító működik haláláig. A kis. alacsony termetű, vég­telenül szófukar, de szerény és meleg szívű ember mindig Egerben töltötte a nyarat. Fel­kereste a meleg vizen zakatoló maimocskát és ott írta szebb­nél szebb ifjúsági elbeszéléseit. Egy alkalommal elszólta ma­gát Gárdonyi előtt. Elmon­dotta, hogy ő is szokott írogat­ni — de csak magának. Gár­4 niimüsőa 1966. október 20., csütörtök donyi biztatására azután elkül­dött egy mesét Pósa Lajosnak, az Én Újságom szerkesztőjé­nek. A mese meg is jelent, és Pósa levelet írt Egri (Adam- csik) Györgynek. „Tisztelt Uram! Ritkán írok valakinek levelet. Ember le­gyen a talpán, aki engem le­vélírásra tud serkenteni. De önnek írok. mert a szívem jobb érzése, a lelkem szebb gondolkozása késztet rá. Rég nem szerzett nekem annyi gyönyörűséget író, mint Egri György, ön nemcsak egy pár­ját ritkító szép talentum, tele naivitással, eredetiséggel, de egy kész, bevégzett művész is, aki vaskézzel formálja meg, amit kigondolt, amit érez. Nem szószátyárkodik. mint sokan. Sem többet, sem kevesebbet nem mond, mint amennyi szük­séges. Nemzeti nyelven ír, nem­zeti szellemben. Tetszetős, bá­jos, fordulatos, humoros, har­monikus minden dolga. Tudja, mi kell a gyermekeknek, de nem oktat, tanítgat örökké öku- Lárés vaskalapossággal, hanem ír, mint egy igazi író, hat a szépirodalom eszközeivel. Nagy örömem telik önben, végtelen gyönyörűséggel olvasom törté­neteit, meséit. írjon sokat. Tért nyitok Önnek bőségesen, hogy tehetsége kibontakozzék teljes pompájában. Szívesen közlök akár minden héten valamit. Nagyon szeretem az olyan öt­hat oldalas meséket, története­ket, mint az utóbbiak. írjon, Uram, írjon! Bennem megta­lálja méltánylóját. Ha egy kö­tetre való összegyűl: gondosko­dom arról is, hogy könyv alak­ban megjelenhessen. Gondos­kodom kiadóról. Fogadja el szí­vesen az itt küldött 60 ft-ot eddig küldött meséiért, mint amily kész örömmel küldöm. Számítson barátai közé. Va­gyok igaz híve: Pósa Lajos, az Én Újságom szerkesztője.” EZZEL EGRI GYÖRGY írói neve meg volt alapozva. És egyre jöttek a levelek a Kis Lap-tói, a Magyar Lámyok-tól, mind kéziratot kértek. Pártfo­gói lettek Gárdonyin kívül Bródy Sándor, Tutsek Anna, és szívesen vállalta az össze­gyűjtött munkák kiadását Sin­ger és Wolfner is. 1895-től fo­lyamatosan jelennek meg könyvei: Versikék (képes­könyv), Mi van benne?. Karika király haragja, Bohókás törté­netek, Igaz is nem is* Aprósá­gok az egri várból, Mátyás ki­rály, Jókai Mór. Erdőn-mezőn, Az oszlányi fiú stb. stb. Pósa Lajos több versét megzenésí­tette: Állj meg felhő, állj meg, Levélhullató ősz stb. c. verse­ket. Irt ezenkívül tanügyi cik­keket. tankönyveket, ABC-s könyvet, országszerte haszná­latban volt a Bursics—Egri­féle földrajz, gyermekdalokat, meséket, versikéket, több száz ifjúsági írását találjuk a fenti kötetekben. Ezek nagy része, ha Pósa bácsis írások is* de frissek, elevenek és nagyobb részt egri tárgyúak. A líceum tornyában fészkelő vércséről, a meleg vízről és az ott lötyögő malomról, az egri várról, az epres és az érsek kertjéről, vagyis Egri György szűkebb pátriájáról szólnak, ahol az író gyermekéveit töltötte. Egri György 1916-ban, 54 éves korában halt meg Jász­berényben. Halálának ötvene­dik évfordulóján illő, hogy szü­lővárosa megemlékezzék arról az íróról, aki az ifjúsági iro­dalom terén nemcsak mara­dandót alkotott, hanem. Pósa Lajos mellett nagymértékben hozzájárult a magyar gyer­mek- és ifjúsági irodalom fel­lendítéséhez is. ★ AZ EGRI DOBÓ ISTVÁN Vármúzeum a létesülő irodal­mi múzeum számára össze­gyűjti Egri György fellelhető levelezését, kéziratait és ki­adott munkáit. , k Okos Miklós vezik egy zenés vígjáték pre­mierjét is. A legnépesebb szakkör, a gyűjtőké, újabb kiállításon szemléleti majd a különböző gyűjtemények legfrissebb da­rabjait a „Ki mit gyűjt?” — tárlat anyagát két vidéki szak- szervezeti kultúrotthonban is bemutatják. A bábosok csoportja — amelynek együttes gazdája a szákszervezeti kultúrotthon és a Megyei Művelődési Ház — nagy erőpróba elé tekint. A Pécset megrendezésre kerülő nemzetközi bábfesztiválra ké­szülnek Weöres Sándor hat verséhez komponált, illusztra­tív etűd-játékukkal. A ver­seny-darab érdekessége — cí­mét (Rongyszőnyeg) Weöres egyik veresciklusa szolgáltatta —, hogy paraván nélkül adják elő, az úgynevezett „feketejá­ték” módszerrel: a szereplők fekete körfüggöny előtt, feke­te ruhába öltözötten mozgat­ják bábuikat. A pécsi bábfesztivált meg­előzően az egri szakszervezeti kultúrotthon is fesztivál szín­helye lesz. A Megyei Művelő­dési Ház rendezésében itt ke­rül sor november 5-én, 6-án és 7-én az irodalmi szín padőlj háromnapos országos talál kd» “jár* ------*______ . i A pótszékek is kevésnek bi- eonyultak kedd este, mert olyan világhírű művészt hall­gathatott az ember, mint Igor Ojsztrah szovjet hegedűmű­vész, aki a Filharmónia egri bérleti hangverseny-sorozatá­nak első előadásán játszott lel­kes közönségének. A taps elő­ször a hírnévnek és a művész derűt sugárzó megjelenésének szólt... Aztán, amikor elhang­zottak Beethoven Esz-dúr szo­nátájának utolsó hangjai, a taps már a hálás köszöneté volt, mert a zene nem tűr sem­miféle falat — így vált eggyé a közönség és a művész. Me­sélt hegedűjén Igor Ojsztrah hallgatóinak, elmondta Schu­bert kedves gondolatait a C- dur fantázia gazdag dallamvi­lágából, bemutatta a még ke­vésbé ismert zeneszerzőnek, Vajnbergnek Szonatina című kompozícióját, majd Ravel G- dúr szonátáját. Art szokták mondani, hogy ^ftege d űművé­szek Paganininál vizsgáznak és hogy művész legyen a tal­pán, aki vállalkozik az „ördög hegedűse” virtuozitást és szug- gesztív erőt parancsoló szerze­ményeinek tolmácsolására... Minden szó helyett többet "mondott a Cantabile, majd pedig a Caprice előadását kö­vető tomboló siker, és ünnep­lés. Igor Ojsztrah még négy ráadást játszott egri közönsé­gének ... A hangverseny után öltöző­jében beszélgettünk a művész­szel. Több nyelvet ismer, tol­mácsa ebben az esetben ango­lul fordított. Magyarországi szereplései idejére mindössze egy vidéki hangversenyt vál­lalt, s ezzel Eger büszkélked­hetett. Igor Ojsztrah azzal lepett meg bennünket, hogy elmon­dotta: a város már régi isme­rőse. — Valamikor, tizennégy Egy emlékezetes hangverseny után Beszéloefés laor Ojsztrahhal vált jelentőssé. Számában, ter­jedelmében, összetételében sokoldalúan alakult az új ol­vasótábora a klasszikus és a magyar lírának, a világiroda­lom költészetének, és ennek következtében megnőtt az írás­tudók, a költők felelőssége, kö­zelebb került egymáshoz mű­alkotás és közönség, fokozódott egymásra hatásuk is. Büszkék vagyunk rá, hogy versolvasó nép vagyunk, a hazánkban minden évben megrendezésre kerülő költészet napja úgyszól­ván nemzeti ünnep. Ezután a miniszter a felada­tokról és a lehetőségekről szólt, majd beszédét a következő gondolatokkal fejezte ki. — Több országból és bizo­nyosan még több költői törek­vés képviseletében gyűltek önök össze. Természetes tehát, hogy különbözőképpen véle­kednek emberről, világról, ben­ne a művészet lehetőségeiről, feladatairól és eszközeiről is. Találkozójuk létrehozásával ahhoz kívántunk jó feltétele­ket teremteni, hogy nyílt, őszinte vitában szembesíthes- i sék eltérő felfogásaikat. Abból a meggyőződésből kívánjuk : ezt, hogy tudjuk: a humanitás , és a béke, a népek közeledése , és kölcsönös megértése kérdé­seiben önök valamennyien .egyféleképpen foglalnak állást. Meggyőződésünk, hogy ez az egység és ezek a különbségek jó alapot szolgáltának a ta­nácskozáshoz, a gyümölcsöző véleménycseréhez. Ezután ismertették a konfe­rencia programját, majd Illyés Gyula előadásával kezdetét vette az érdemi tanácskozás. Tanácskozásunk alapkérdése — mondta — a költészet egye­temessége. Nyilvánvalóan azért Szerdán délelőtt a MEiDOSZ Jókai utcai művelődési házá­ban megkezdte tanácskozását Európa költő-küldötteinek nemzetközi konferenciája. Be­vezetőül Major Tamás elsza­valta József Attila Ars poeti­ca című versét, majd Darvas József, a Magyar írók Szö­vetsége képviseletében köszön­tötte a konferencia részvevőit, akik között Európa 16 országá­ból érkezett költők, s az irodal­mi élet más képviselői foglal­nak helyet. Utalt arra, hogy hazánkban a költészet évszáza­dok óta nagy nemzeti ügy, fon­tos alkotó eleme és mozgatója volt népünk történelmének. Ilku Pál művelődésügyi mi­niszter lépett ezután a mikro­fonhoz, hogy hivatalosan meg­nyissa a tanácskozást: — A magyar forradalmi munkás—paraszt kormány ne­vében köszöntőm a konferen­cia valamennyi részvevőjét, a külföldi vendégeket — mondot­ta, majd így folytatta: — Nálunk mindig a líra volt a legjelentősebb az iro­dalmi műfajok közül. A vers mindig ott szerepelt az olvasc ember élményvilágában. Ez ki­vált az utóbbi évtizedben a2 olvasók számának hatalmai arányú megnövekedésével, nerr csekély erőfeszítések nyomán Eger népszerű művelődési objektuma a szakszervezeti kultúrotthon, az idei népmű­velési évadban is gazdag prog­rammal várja látogatóit. Film­vetítésekkel kísért előadásso­rozatot rendeznek a leendő szakmunkások, az iparitanuló­intézet diákjai számára: s mint korábban tették idén is tartanak természettudományos és egészségügyi ismeretterjesz­tő előadásokat az idősebbek­nek. a nyugdíjasok klubja tagjainak. Harmadik esztende­je nem feledkeznek meg az általános és középiskolás fia­talok zenei ízlésének fejlesz­téséről sem, az Országos Fil­harmóniával kötött szerződés alapján 4 előadásból álló hang­versenysorozat megtartására kerül majd sor. Az idén lép működése hete­dik esztendejébe a kultúrott­hon 18 tagot számláló képző- művészeti szakköre, s a min- fejlődésről számot adó tá atuk megrendezése n sr marad el. A vegyes tánckar modern táncjáték be- mut - ra készül. Üj mesejá­ték bemutatóját tervezi a 26 tagú : yennek színjátszó cso­port A felnőtt színjátszók je­len; g Soós György „Kati” cí- c r bját próbálják, s tér-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom