Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-18 / 246. szám

Szombattól vasárnapig Miit), október 18., kedd — Mondja, ember, miért iszik? ■— Miért... miért? — nézett rám köny- nyes szemmel, aztán a csaposra. — Még egy felet, drága ... Hogy miért iszom? Hogy elfelejtsem a halálomat... Igen, uram, a halálomat, amely úgy közeledik felém, mint egy sötét szárnyú denevér, vagy mint valami fe­kete hátú patkány­hadsereg. Ügy jönnek, kérem, a halál patká­nyai, hogy ugrálva is alig tudom kikerülni őket — dobta be gya­korlott csuklómozdu­lattal a féldecit. — Szóval, beteg. Súlyos? — támadt fel a szívemben a rész­vét. — Hogy súlyos-e? XJram. megvannak az éveim számlálva. Én tudom. Mindenem beteg nekem, minde­nem. A májam, az egykor gyönyörű, erős májam, a gyomrom, amellyel az üzemi ebédet megemésztet­tem, az idegeim __ Né zze, uram, nézze, hogy remeg a kezem — mutatta sovány és remegő ujjait. — Nem volna sza­bad innia — tettem meg szerény javasla­tomat. — Hahaha... nem volna szabad... Jó­diatiM, a hálátlan pofa. En is tudom, hogy nem volna, de a szívem majd meg­szakad a fájdalomtól, azért iszom, uram... A fájdalom és az egyedüllét miatt. Mert könnyű magának. Be­dobja azt a fél liter töményt és megy ha­za a családjához. De én? Uram, én egy li­ter után is hová me­hetek? Sehová. Be­teg, nyomorult ember, akinek nincs családja, akire csak a halál vár már... Hát azért iszom, hogy feledjem a májam, a vesém, a gyomrom, a tüdőm, a betegségem, a család- talanságom ... Ked­veske, még egy félde­cit, hogy feledni tud­jak. — öntötte el a szemét újfent a könny. — Hát az bizony... szóval... nem könnyű úgy, hogy család sem. Miért nem nősült meg? — Miért nem nő­sültem meg? — sikolr Az elfelejtett autóbusz Amikor már tíz perccel el­múlt a síkfőkút—noszvaji autó- buszjárat indulási ideje, az uta­sok érthetően türelmetlenked­ni kezdtek. A bizalmatlanok még egyszer megnézték a me­netrendet a táblán, de az min­den kétséget kizáróan hirdet­te: vasárnap is indul a 12,30-as járat. » Legalábbis elvben, mert a gyakorlat azt mutatta, hogy negyedóra elteltével sem je­lentkezett az autóbusz, sőt az utasok sürgetésére az AKŐV- telep sem, ahonnét a gépjár­művet várták. A késés már a fél órát is meghaladta, amikor a forgal­mista örömhírt közölt: a ga­rázsból elindult az autóbusz. Am ez a hír is csak a re­ményt táplálta, mert mint ké­sőbb kiderült, egyszerűen el­felejtették, hogy ez a járat még egyáltalán létezik, s mind­ezek következményeként se autóbuszról, se gépkocsiveze­tőről. se kalauzról nem gon­doskodtak. Ezek után már csak ezt a három kelléket kellett megsze­rezni a síkfőkúti utazáshoz, s azután, hogy az utasok eszé­be juttatták a vállalatnak, hogy mégis létezik egy ilyen járat, jó summás késéssel el­indulhatott a hegyek közé az autóbusz. A háborgás még uta­zás közben is tartott, miköz­ben megjegyezték, hogy az ilyen eset nem vall túlszerve- zettségre. Vagy éppen arra? K. E. A BOHOC Viktor Rozóv színműve rádióváltozatban Viktor Rozov több darabja Sikerrel futott már magyar színházakban. A Boldogság, merre vagy?, a Felnőnek a gyerekek és az Udvarol a gye­rek után nem meglepetés, hogy Viktor Rozov a fiatalság záró­körón túl jelentkező konflik­tust, a mai élet felnőttjeinek a drámai találkozásait örökíti meg. Szándékosain nem drámáról szólunk Viktor Rozov színmű­vei esetében, mert Rozov egyénisége, életszemlélete jó­val derültebb, szemlélődöbb, semhogy kihegyezett drámai konfliktusokra törne. Ez a most rádióváltozatban bemu­tatott Rozov-mű is mélyebb, veszélyesebb és bonyolultabb erkölcsi kérdéseket takar an­nál, mint ami előttünk megje­lenik. Hőseit olyan időpont­ban és olyan körülmények kö­zött engedi játszani — az élei nem egyéb komoly, de sokszor komolytalanul vett játéknál! —. amikor és ahol már az er­kölcsi hiba, tévedés már meg­történt. Itt már csak az az Ú1 látható, amit a tévedések után a darab hősei az igazság felé megtesznek. Valentyin és Szergej Galinát szerették. Valentyin önzőbb volt és az ügyészségen dolgozó apja segítségével Szergej t a szó szoros értelmében kiütötte a nyereből. Valentyin karriert csinált a fővárosban, Szergej egy tengerparti üdülőben — mit csinálhat egy bukott, le­buktatott ember? — szertáros és „hangulatfelelős”, mélyen saját képességei és jogosnak vélt fiatalkori tervei alatt. Valentyin véletlenül találkozik ezen a tengerparti üdülőhelyen Szergejjel, hogy egy ingadozó beszégetés és váratlan gúnyo­lódás után valamennyi hős em­beri tragédiája feltáruljon. Valentyin bohócnak tartja Szergejt és gyűlöli, mert Szer- gejt csak kiütni lehetett Gali­na mellől. Hiába vette felesé­gül, hamar kiderült, hogy Ga­lina csak megfélemlítésében, gyávaságában nem tudott el­lenállni Valentyin és apja ké­résének. Galina is boldogtalan, házaséletük megromlott Va­lentinnal. a gyermek hiánya i még csak kfnzóbbá teszi ezt r a szabályosnak látszó, de rideg , együttest. Valentyin apja a i nem létező unoka játékaival- szórakoztatja magát és altatja 7 minden bizonnyal érzett fele­- lősségét. Galina végül is dönt- a kritikus helyzetben és elin- c dúl — ha későn is — a boldog- i ság felé. Rozov távolról és eléggé át- 1 tételesen fogalmazza meg azt- az emberi tragédiát, amely a ' hatalommal való visszaélésből ■ fakad. Valentyin apja ügyész- , ségi dolgozó, akinek módjában i áll a törvényesség érdekében i a törvények szabta keretek- között kötelességét tejjesíteni. , De az élet nem ennyire egy­> szerű. Vannak helyzetek, kö­- rülmények, amikor az elfogult- ember szubjektív szándékai- mellékvágányra terelhetik,- zsákutcába juttathatják az t igazságot. Rozovnak van egy c mondata: Nem szabad túl sok .! hatalmat adni egy embernek!- Azt már nem mondja meg, mi­- hez viszonyítottan kell a ha- t talmat, a társadalmi felépí- í tésnek ezt a röviden fogalma- i zott. de személyekben megtes­tesülő erőforrását kiszabni. t Kell-e bűnhődnie Valentyin > édesapjának azért, mert egy j adott pillanatban, fia érdeké- ! ben, szubjektív érzéseitől in- ; díttatva sajátosan alkalmazta t hatalmi fegyvereit Szergejék- j kel szemben? Kell-e és ho- . gyan kell — a boldogság el- . vesztésén kívül — Valentyin- j nek meglakolnia önzéséért, a i mások életébe való durva be- i avatkozásért? Van-e reparáció, erkölcsi és : egyéb elégtétel Szergej számá- í ra, aki éveket vesztett, élete j legszebb éveit, a fiatalság és- a boldogság mindent bearanyo­- zó állapotát nem kaphatta meg? S ha meg is kapja, késve, j az lehet még ugyanaz? Rozov szelíden és a maga . mércéje szerint igazságosan . bünteti Valentyint, Valentyin . apját. Galinát a krízis köze­pébe állítja és a döntésig meg­- kínzatja. S mire a játék végé­- re érünk, az az érzésünk tá­mad, mint vihar után, amikor I a házak falait, a fákat, a te- j tőket, az utcákat — és egy ki­csit minket is — tisztára mos­sa az eső. És kiderül. Szoron­gásunk felenged, de csak las­san feledjük el Valentyin-t és főképp az apját, akinek lelki- ismeretét mi jobban megter­heljük. mint ő a saját magáét. Vagy egy újabb Rozov-darab­ban már erre a lelki tartalom­ra, erre az erkölcsi dilemmára, a hatalmon levő és a hatalom­mal visszaélő ember megha- sonlására is választ kapunk Ro- zovtól? Az őszinte és friss hangú írás rádióváltozatban is hatá­sos. A szereplőgárda tagjai közül ki kell emelnünk Sinko­vits Imre, _Latinovits Zoltán és Kohut Magda hangját. A darabot Varga Géza rendezte. A párbeszédek, fojtott hangú párharcok uralkodnak a ren­dezői munkában. (farkas) Halló, itt Velence! Ez volt a címe a velencei filmfesztivá­lok sikere alapján megrende­zett olasz táncdalfesztivál be­mutató műsorának. Meg va­gyok győződve arról, hogy a filmfesztiválok nagyobb művé­szi és közönségsikert hoznak a lagúnák városa számára, mint ez — legalábbis a képernyőn figyelemmel kísérve. Két-há- rom invenciózus, muzsikájá­ban és előadásában egyaránt emlékezetes számmal volt csak szerencsénk találkozni a töbt mint egyórás műsoridő alatt. Ungorkodik az emberben a gondolat: ha már képfelvétel, nem lehetett volna megkurtí­tani, a műsorból jobban vá­logatni? Mert a kevesebb, min­den bizonnyal, itt is több let volna. Grekova nevével a Nagyvi­lág világirodalmi folyóirat is­mertette meg a magyar közön­séget. A „titokzatos” írónő, akiről eladdig csak azt tud tűk, hogy tudományos műn* kát végez és az irodalmat in­kább csak maga és gyerme­kei számára művelte, kilépet' a teljes névtelenségből, a hang­ja is „megjelent” a televízió képernyőjén. Az „Irodalmi ké­peskönyv” sorozat, amely a: irodalom élő és klasszikus je­leseit, új csillagait kívánja be­mutatni, helyesen tette Greko va Hölgyfodrászának műsom tűzését. S ha elsősorban csal a televízió nyelvére fordított lényegében dramatizált bemu­tatása volt célja e novellának akkor nem sokat vitatkoznánl e bemutató sikerét illetően. A probléma ott kezdődik hogy Szemes Mihály rendezi a Hölgyfodrászból lényegében önálló televíziójátékot kíváni és akart készíteni — ez pedig nem sikerült. A novella bel sí monológjait, a kis, de jellem zó epizódok tégláit, amelybő a mű eszmei váza összeáll meglehetősen bizonytalanul helyenként siváran rakta ősz- sze. Az emberi szándék, aka­rat, a minden munkában fel­lelhető alkotó szépség, a ki­csinyességgel szembeni kitar­tás kötelessége, egyszóval mindaz, ami a novella lénye­gét jelentette, s amely oly meghitt és bensőséges han­gon formálódik Grekova tol­lán — itt valahogy elszürkült sőt helyenként lélektanilag is indokolatlanná vált. Az álarcos játék utáni fel­háborodott szónoklata Marjá­nak, a tudományos intézet igazgatójának ebben a forrná ban még a televízióváltozal stílusát is darabokra töri. Hogj négis volt részünk művészi élményben, az Grekova előadá­son is átsütő lírájának és Bulla, Ilma helyenként valóban ki- .űnő játékának köszönhető. Vitalij szerepében Iglódi Ist­ván villantott fel néhány őszinte pillanatot. A vasárnap este fő műsora sgy magyarul beszélő angol Sím volt. Szerencsére igazán volt idő elegendő szinkronizál­ni ezt a filmet, lévén leg­alább negyedszázados, ha nem több. ha ötleteit vesszük ala­pul. Az elrabolt és a vele ösz- >ze tévesztett ember, az ápoló­nő és magánnyomozás, a haj­sza és a fejük tetejére állított kémek, a geggek elkoptatott trükkjei — bizony mindezt már a némafilmek korában csi­nálták és nemegyszer jobban is. Hogy mégis nevettünk, leg­alábbis időnként? Ha egy kö­vér ember, kalapja után futva hasra esik, — sajnos, akkor is Válaszol as illetéke Nem a liftbe Lapunk szeptember 28-i szá­mában „Félholtan született fel­vonó” címmel tolmácsoltuk a2 egri toronyház lakóinak pana­szát, azt, hogy a kilencemele- tes házban a lift csak felfelé közlekedik, a lift konstrukció­jára való hivatkozással a lefe­lé közlekedést nem biztosítot­ták. A cikkre az ÉM. Gép- és Fel­vonószerelő Vállalat felvonó- szerelő üzemének üzemmérnö­ke válaszolt: „Az Eger, Hadnagy utca M 3. számú épületben a Hajtó­mű- és Felvonógyár által ké­szített felvonót szereltük fel. Megállapítottuk, hogy a fel­vonóberendezést a gyártómű a beruházó megrendelésének megfelelően belső egyetemes vezérlésű és külső hívótablóva] látta el, és azt mi a generál- kivitelezővel megkötött szer­ződésnek megfelelően szerel­tük fel. A felvonó műszaki adottságainál fogva fel- és le­felé tartó irányba egyaránt igénybe vehető. Nincs is olyan jogszabály, amely e tekintet­ben korlátozná a felvonó hasz­nálatát. Az EMI Felvonóvizsgáló Ál­lomás szakértője, Gráf Ferenc, az Egri Ingatlankezelő és Köz­vetítő Vállalat műszaki ellen­őre, Szűcs Sándor, valamint a házfelügyelő^ Szi József és fe­tott fel hörögve, mert kissé félrenyelte a fél- decit. ■— Bár ne nő­sültem volna meg so­ha. Volt nekem fele­ségem. Gyönyörűt szép, fekete hajú, kar­csú, de mégis molett, és hogy tudott főzni... Uram. olyan korhely- leveseket tudott főz­ni, hogy öröm volt ér­te berúgni... Volt, nincs. Én vagyok csak, betegen, rok­kantán, egyedül... — Otthagyta a fe­lesége? — Ott. Egy \lyen beteg, szerencsétlen embert, egyszerűen csak otthagyott, pe­dig hányszor elmond­tam, hogy: Matild, Maiild, nálad senki sem főz jobb korhely- levest. Hát érdemes volt mondani, hát érdemes volt szeretni a korhelylevesét, hát érdemes volt egyálta­lán megnősülni? Ugye, hogy nem. Egy­szerűen elhagyott, otthagyott faképnél. — De hát miért? — Az ital miatt, uram, az ital miatt — sóhajtott, aztán oda­tolta a féldecis poha­rát, hogy buggyant­sák még meg. — Pe­dig milyen korhely- levest tudott főzni! De hát ilyen hálát­lanok a nők... nevetünk. Aztán elszégyelljük magunkat. Majd így voltunk ezzel a filmmel is: nevettünk, hogy aztán gyorsan körülnéz­zünk, ki vette észre. Mert mi, emberek, annyira és úgy sze­retünk nevetni, hogy azzal visz- sza is lehet élni. Nemcsak pro­fesszornak nehéz lenni, de né­ha nevető embernek is. Ha sok jót nem tudtunk el­mondani a két nap esti televí­zióműsoráról, egyet igen: a Radnóti-emlékezés rendezései operatőri munkája, Latinovics Zoltán, Horváth Ferenc, Tál­tos Endre és Bitskey Tibor he­lyenként döbbenetes verstol­mácsolása magas fokú művészi élményt nyújtott. Aki Radnóti szívfájdító. vádoló és a halál­ban is mélységesen emberi, op­timista líráját szereti, sokáig emlékezni fog erre az alig fél órára. Mert lám; a művészetet nem idővel mérik! Gyurkó Géza ís: a volt a hiba lesége jelenlétében a műszaki megbízottak felülvizsgálták a felvonót. Megállapítást nyert, hogy a birtokba adást követő­en a környék iskolásgyere­kei engedély nélkül használták a felvonót. Hogy ezt megaka­dályozzák és így az esetleges baleseteknek elejét vegyék, Szűcs Sándor műszaki ellenőr olyan utasítást adott a házfel­ügyelőnek, hogy a felvonót to­vábbi intézkedésig csak ő és a felesége kezelheti. Ezt csak úgy tudták biztosítani, hogy min­den menet után a felvonó alap­állásán az aknaajtót bizton­sági zárral lezárták, amivel a külső áramkört megszakítot­ták. s így a felvonót nem le­hetett az eredeti műszaki adottságai szerint bármelyik állomásról hívni. A balesetelhárításnak és az illetéktelen beavatkozásnak ezt a nagyon radikális és a lakók érdekeit sértő módját mi sem helyeseljük. Helyesebb volna, ha e megoldás helyett gondo­sabb felügyelettel biztosítanák a ház belső rendjét és meg­akadályoznák az illetéktelen felvonóhasználatot. Az Egri Ingatlankezelő Vállalat még most sem döntött sem a felvo­nó karbantartásáról, sem a la- ■ kők felvonóhasználati rendjé­ről, A lakók felvonóhaszmálati jogának biztosítása érdekében az Egri Ingatlankezelő Vállalat az eddigi gombtablós hívóbe­rendezést kulcszáras hívóbe- reijdezésre kívánja átalakíta­ni, s erre vállalatunkkal no­vember 30-i határidőre szer­ződést is kötött. Az M. 3. épületben felszerelt felvonó tehát kizárólag a ház belső rendje miatt használha­tó csak korlátozottan. a lakossággal a lakosságért A VÖRÖSKERESZT lom szervezőit is ezeken a tan­folyamokon készítik fel felada­taikra. Heves megyében az idén 49 ilyen tanfolyam indul, 1050 részvevővel. Az üzemegészségügyi tanfo­lyam mellett 76 tanfolyammal és 1800 fővel az anyák iskolá­jának is nagy a népszerűsége. A kismamák, nagymamák, az anya- és csecsemővédelem tár­sadalmi aktivistái megtanulják a terhes anyák helyes élet­módját, a csecsemő gondozá­sát. A házi betegápoüsi tanfo­lyam és a rövidített összevont tanfolyam is mintegy kétezer hallgatót mozgósít ebben az ok­tatási évadban. A Vöröskereszt a közhasznú tanfolyamok mellett erősíti saját szervezetét is. A vörös­kereszttitkárok részére egy- kétnapos tanfolyamot tart, biz­tosítja a véradófelelősök és a propagandisták továbbképzé­sét is. Megrendezi az egri, he­vesi és a hatvani járásban a tsz-egészségügyi felelősök há­romnapos továbbképzését. Az egészségügyi tudnivalók terjesztésével a Vöröskereszt fontos feladatot old meg. Az október—március között meg­rendezendő tanfolyamait jog­gal kíséri nagy érdeklődés a közönség körében, a nagyüze­mek kollektíváitól kezdve, a legkisebb település néhány la­kójáig. (F. A.) megtanulják, és saját életük­ben is alkalmazzák azokat Figyelemre méltó, hogy a vö­röskeresztes tanfolyamok ép­pen a legelhanyagoltabb kul­turális területeken — a tanya- világban —, az orvos nélküli községekben, a cigánytelepeken — a legnépszerűbbek. A vö­röskeresztesek és az előadók nagy erőfeszítéseket tesznek tanfolyamok szervezésére, a közlekedési szempontból nehe­zen megközelíthető rétegek számára nemcsak azért, mert itt van a legnagyobb szük­ség az egészségügyi felvilágo­sításra, hanem azért is, mert a külterületek lakossága sze­reti és igényli ezt az oktató­munkát. A legismertebb és a legré­gibb az elsősegélynyújtási tan­folyam. Ezt az adott munka­hely baleseti veszélyei szerint szakosítják, különös tekintettel a mezőgazdaság fokozódó gé­pesítésére, kemizálására. A hallgatókat megtanítják a kor­szerű élesztési eljárásokra, a balesetek megelőzésére, — 85 ilyen tanfolyam indul, csaknem kétezer hallgatóval. Az egészséges életről, a sze­mélyi és környezeti higiéniá­ról, a helyes táplálkozásról szóló tanfolyamok a helyes egészségügyi szemléletet, a mindennapi szokásokat és ma­gatartást hivatottak kialakí- ■ tani. Az országszerte elterjedt és népszerű tisztasági mozga­A népművelési évad kezde­tén országszerte megindulnák a Magyar Vöröskereszt tanfolya­mai is. Ezeken a tanfolyamo­kon a hallgatók elsajátítják az egészséges élet és a betegség megelőzésének legfontosabb elméleti és gyakorlati tudni­valóit. Az idén a megalapozott tervek szerint már 311 tanfolyamot kell szervezni. A részvevők létszáma előreláthatólag meg1 haladja majd a hétezret. A tanfolyamok és a hallga­tók létszámának az emelke­dése elsősorban a gondos szer­vező és előkészítő munkának tudható be. Nem kis része a sikernek abból ered, hogy a Vöröskereszt vezető szervei, az egészségügyi és a népművelési szakszolgálat egyre több figyel­met szentel a tanfolyamok szín­vonalának, a tanfolyamformák­nak. A legjobb előadókat biz­tosítja, a tanfolyam anyagául szolgáló egészségügyi problé­mák közül azokat választja ki, amelyek iránt érdeklődés mu­tatkozik meg, vagy amelyeket éppen az egészségügyi szervek tartanak fontosaknak. A legkorszerűbb felnőttoktatá­si módszerek érvényesülnek ezeken a tanfolyamokon. A tananyagot filmekkel, képek­kel szemléltetik, a feladatokat gyakoroltatják. Egyre inkább megvalósul az a célkitűzés, hogy a hallgatók az egészség- ügyi ismereteket nemcsak meg­értik, de szívesen, alaposan

Next

/
Oldalképek
Tartalom