Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-29 / 230. szám

99A változás szele fújta meg 1 A a nyugatnémet—amerikai viszonyt Erhard visszaérkezett Bonnba A zászió Kedden este hosszas tár­gyalások után, az eredetileg kitűzött időpontnál hat drá­mai később végül is megszüle­tett az amerikai—nyugatnémet közös közlemény. Johnson el­nök és Erhard kancellár ugyan már délben befejezte hivatalos megbeszéléseit a Fehér Ház­ban, de a sokat vitatott állam­közi kompenzációs fizetések kérdésében a tárgyalásokat azon a repülőgépen is folytat­ták, amely a floridai rakétaki­lövő támaszpontra vitte őket. Kennedy-fokon megszemlél­ték a 19. számú kilövőállást, ahonnan a Gemini űrhajókat ifel bocsátották. Tiszteletükre több ismert amerikai űrhajós, közöttük Lovell, Aldrin, Coo­per és Ceman sorakozott fel Ezt követően visszatértek Wa­shingtonba, majd a nyugatné­met kancellár, helyi idő sze­rint éjfélkor indult el külön- repülőgépen a Washington kö­zelében fekvő Dullas repülő­térről Bonnba. A közös közlemény tanúsága szerint „a két kormányfő min­den fontos kérdésben elvi meg­állapodásra jutott”. Erhard az amerikai elnöknek azt az ígé­retét viszi magával Washing­A nyugatnémet kormány — mint a közleményből kitűnik — teljes mértékben támogatja Washington délkelet-ázsiai ka­tonapolitikáját. Johnson elis­merését fejezte ki a kancellár­nak ezért a támogatásért és a segítségért, amelyet az NSZK a saigoni rezsimnek nyújt . Nem hiányzott a közle­ményből Bonn egész Németor­szágra vonatkozó revansista igényeinek ismételgetése sem. A több oldalas okmányban csupán egy mondat foglalkozik a kompén zácós fizetések kér­désével. Erhard biztosította tárgyalópartnerét — mondja a közlemény —, hogy az NSZK kormánya minden igyekezeté­vel teljesíteni kívánja az amerikai fegyverek vásárlásá­ra vonatkozó kötelezettségeit. Erhard a tárgyalások során fi­gyelmeztette az amerikai kor­mányt, hogy a jövőben Bonn képtelen teljes egészében kár­pótolni az Egyesült Államo­kat a nyugatnémet területen állomásozó 225 ezer amerikai katona fenntartási költségei­ért. A tárgyalófelek újra elis­merték, hogy „csak a nyugati egység járulhat hozzá a Nyugat és Kelet közötti kölcsönös meg­értés kialakulásához.” Johnson és Erhard megálla­podott abban, hogy kiszélesí­tik a műholdakra vonatkozó közös programot. BONN: A Johnson—Erhard tárgyalá­sok fő kérdésében, amiért a kancellár voltaképpen Wa­shingtonba utazott, nem jött létre megegyezés. A fő kérdés az volt, hogy Erhard négy-öt évi moratóriumot kért az ame­rikai csapatok eltartási költsé­geire. A megegyezés hiánya felett érzett csalódás tükröző­dik a nyugatnémet sajtóban. A befolyásos Die Welt a többi között a következőket írja: „Az Erhard—Johnson talál­kozó főbb tekintetben forduló­pont volt. A NATO revíziója, amelyet már a Franciaország által kiváltott válság szüksé­gessé tett, most parancsolóvá vált. A változás széle fújta meg a nyugatnémet—amerikai vi­szonyt is. Csodának kellene ah­hoz történnie, hogy feltartóz­tassuk a Nyugat-Németország- ban levő amerikai csapatok lét­számának csökkentését.” (MTI) tanból, hogy kiszélesítik Bonn szerepét a NATO nukleáris struktúrájában. A félek elen­gedhetetlenül fontosnak tart­ják, „hogy a NATO nukleáris fegyverekkel nem rendelkező tagjait megfelelő részvételhez juttassák a nukleáris védelem­ben”. A zászló jelkép, amelynek becsületét a történelem adta meg. A zászló az állam szuve­renitásának egyik legfontosabb jelképe. Színe, mintája arról a célról beszél, amelyért alatta harcol­tak. Megbecsülése olyan régi, mint amilyen régiek a föld né­pen Már az ókori népek tör­téneténél is találkozunk zász­lóval, amely a rómaiak közve­títésével terjedt el Európában. Már ebben a korban szent és sérthetetlen volt a zászló. A rómaiak zászlórúdjára sast áb­rázoló jelvényt tűztek. A török kagánok a 6. században a far­kasfej jelvényét, a szkíták a szarvas jelvényét tűzték zász- lórúdjukra. A magyar nemzet zászlajává az uralkodó Árpád- ház piros—fehér sávos, néha az oroszlánnal, mint címerállattal díszített zászlója vált. Az An­jouk ideje alatt a liliomos cí­mer, Zsigmond korában pedig a luxemburgi sas díszítette zászlónkat. Hunyadi pedig gyű­rűt tartó, hollót ábrázoló zászlaját egészítette ki az eddi­gi piros—fehér nemzeti szí­nünkkel. A törökökkel folytatott harc során gyakran a vallási ellen­téteket kifejező keresztes zász­lók is szerepet kaptak. Ilyen volt a Nándorfehérvárt fel­mentő hadak zászlaja és a Dó­zsa paraszthadseregének lobo­gója is. Amikor az egész országot érintő veszélyről volt szó, gyakran vérpiros zászló alá so­rakozott az ország népe. Ilyen lobogót tűzött ki Zrí­nyi Ilona annak jeléül, hogy a végsőkig ellenáll. A nagy fran­cia forradalom hősi emléke tet­te a vörös zászlót az egyetemes emberi szabadság jelképévé. 1848-ban a forradalom vörös zászlaja színét együtt viselték a nemzeti függetlenség színei­vel. Az 1848. évi polgári forra­dalom a független ország nem­zeti lobogójává a piros—lehér —zöld színt szentesitette, a 21. törvénycikkével. Alkotmányunk értelmében ma is ez a Magyar Népköztársaság zászlaja. Az 1919-es Tanácsköztársaság ál­lami színné emeli a vörös lobo­gót, de vörös zászlók lengtek az Auróra és a Reichstag or­mán is. A zászlóvivő tisztjét kitünte­tésként viselhették az ezt meg­érdemlők. A hadviselések so­rán külön jelentőséggel bírt a zászló, hiszen elvesztése gyak­ran a csata sorsát is eldöntöt­te. Körülötte mindig a legki­válóbbak harcoltak, akik mind* halálig védték. Inkább felszab­dalták és több sebből vérző testükre csavarták, mintsem az ellenség kezére engedték vol­na jutni. Nem egy esetben ol­vashattunk hős zászlótartókról, zászlóvédőkről, akik életüket áldozták a zászlóért. Soha nem feledhetjük el azo­kat a hősöket, akik nemzeti zászlónk és a vörös zászló megtartásáért. becsületéért harcoltak. Mindig eszünkbe kell, hogy jusson, ha ránézünk zászlóinkra, hogy mennyi vér, mennyi áldozat fűződik meg­védésükhöz, milyen közös kin­csünk a zászló: hirdeti a világ békeszerető, szabadságvágyó lakóinak összetartozását. A csapatzászló az úttörőcsa­pat tagjainak összetartozását jelenti. Aki a zászló előtt fo­gadalmat tett, kötelességet vál­lalt magára. Vállalta, hogy úgy él, dolgozik és tanul, hogy méltó legyen azokhoz a hősök­höz, akik életüket áldozták a zászló becsületéért. Ü ttör ők, kisdobosok! A csapatzászló napján tart­sátok magasba a zászlót! Vi­seljétek büszkén a vörös, illet­ve a kék nyakkendőt. Gondol­jatok arra, hogy vietnami paj­tásaitoknak még ma is vérük­kel kell megvédeniök nyakken­dőjüket és zászlójuk becsületét. Haladjatok a vörös zászló hő­seinek útján, váljatok nagysze­rű emberekké, a tanulás, » munka hőseivé! Cs. Németh Erzsébet úttöröház-igazgató, Eger A KISDOBOS A pátkai szőlőlankák mö­gött fáradtan hajtotta le vörös fejét a szeptemberi nap. Bú­csúzó sugarai rávillantak az öreg Csillagos Mihály faluszéli házának ablakaira. Naplemen­te előtt ide tért be fellegker- gető köpenyében egy diákféle, városi ember. Az öreg tisztes­séggel fogadta. A diák leült, nagyot sóhajtott, majd így be­szélt: — Hej, Mihály gazda, nagy baj van! — Micsoda baj? — hökkent meg az öreg. — Veszélyben a szabadság, ve­KAPUVARI BÉLA: Dal a csapatzászlóról Csapatzászlónk három színe: nemzedékünk szíve, galamb ívelt szárnya, nyári lombok sátra; szállj csapongó, friss dalunkat zsongó nemzetiszín zászló. Ha felvonul, s ba elvonul az úttörőcsapat, a háromszínű zászló az élen halad. Ha tábort ver, s ba tábort bont az úttörőcsapat sok kedves élmény vár rá a lobogó alatt. szélyben a haza! Az ország nádora megszökött, mert egy követ fújt Beccsel, miként a többi áruló nagyúr. Mindnyá­jan a magyar nép ellenségei. A béosi császár tanácsosai pe­dig Jellasics horvát bánt nagy sereggel küldték ellenünk. Kék dolmányos, piros köpenyes ka­tonái, a szerezsánok. együtt pusztítják a Dunántúlt az oszt­rák lovasokkal. A mi sere­günk a Velencei-tó körül tábo­rozik. Kossuth Lajos megmen­ti a hazát és a szabadságot. — Csak nem lesz itt csata? — aggodalmaskodott az öreg. — Alighanem lesz! De most mondja meg, miképpen jutok el Zámoly felé. A csata sorsa attól is függhet, hogy megtalá­lom-e az utat a zalai önkénte­sekhez. — Én szívesen megmutatom! — szólalt meg lelkesen az öreg Csillag unokája, Mihályka. Barna szeméből csodálat sugár­zott a diákra. — Akkor ne vesztegessük az időt! Vezess, öcsém! — állt fel a diák. — Ha megtalálom a za­lai önkénteseket, akkor holnap ők is harcolhatnak Jellasics se­regei ellen. Búcsúzáskor so­káig szorongatta az öreg fel­szabadult jobbágy kezét. Alig lépett ki a kapun, Jel­lasics előőrsei rontottak be a faluba. A városi öltözetű diák nyomban szemet szúrt a szere- zsánoknak, tüstént elfogták. Lassan leszállt az este. Csöpp kis mécsláng világított Csilla­géknél. — Nagyapám! — suttogta izgalommal Mihályka. — Mi lenne, ha én keresném meg a zalai önkénteseket? — őriznek bennünket, fiam! — válaszolta az öreg, de még az 6 fáradt vére is gyorsabban kezdett keringeni a gyerek sza­vára. Az ablak alatt az őr léptei kopogtak. Az a ragyásképű szerezsán őrködött, aki a diá­kot elfogta. A fiú szívében meggyűlt a keserűség. Arra gondolt, hogy a zalai önkénte­sek nélkül talán nem is lehet legyőzni Jellasics seregét. A mécses már nagyokat pislogott. A léptek elhallgattak. — Én kiférek a kamraabla­kon — mondta a gyerek. Az a szomszéd udvarra nyílik. Kiosont a kamrába, felhúz­ta magát a kicsi ablakra. Fü­lelt. Aztán kiugrott. Meztelen talpa alig ütött zajt a puha föl­dön. Mégis, egy ideig a földre lapulva hallgatózott. Az őr léptei megint távolodtak. És a szomszédék kutyája jól ismer­te a gyereket. Mihályka egész éjjel gyalo­golt. Hajnaltájban egy erdő szélén tábortüzek csavarodó füstjét vette észre. Most már rohant. Az őrök állították meg és vitték a parancsnok elé. Fia­tal férfi volt az, kávébarna mentében. Elmondta neki. mi­ért jött. A tiszt kezet fogott vele. Az önkéntesek összecsó­kolták örömükben. Azután so­rakoztak, Mihályka nézte őket, lobogó, veres szalaggal díszí­tett, széles karimájú kalapju­kat, Aztán megszólalt: — Vigyenek magukkal! Csillagék falujában délelőtt kezdtek rabolni a szerezsánok: Tehenek bőgtek, lovak dobog­tak, asszonyok sikoltoztak, gyerekek sírtak. Egyszerre csak a pátkai szőlők felől fel­harsant a zalai önkéntesek csa­takiáltása: „Éljen a haza! Elő­re!” A bágyadt verőfényben ezer meg ezer kiegyenesített kasza villant meg a dombokon. Azután megindult a kaszaerdő a fosztogatók felé. Köztük egy kisfiú. Két kezével ütemesen verte a nyakába akasztott ha­didobot. Ifjú Csillag Mihály volt a hős kisdobos. A váratlan roham megszabad dította a falut az ellenségtől. Az önkéntesek győzelmes tá­madása segített a nehéz harcot vívó főseregnek is. A gőgös .császári fővezér. Jellasics, el­rendelte a visszavonulást Á fiatal magyar forrada1m; Had­sereg 1848. szeptember 29-cn p, oáVozdi csatát. ^ehér Tibor CSAPAT-. RAJ- ÉS ÖRSI KRÓNIKÁSOK FIGYELEM! A mai napon a megye min­den úttörőcsapata ünnepélyes csapaígyűlésen, akadályverse­nyen, Vagy tábortűznél emlé­kezik meg a csapatzászlóról, a zászló hőseiről. Kiváncsiak vagyunk arra: csapatotok hogyan ünnepelt szeptember 29-én? Ír'-tok meg. nálatok milyen esemény tette emlékezetessé *.zí a napot. Legjobban sike­rült tudósításaitokat a Népúj­ságban és a Hevesi Ifjúságba« közöljük majd! Átvettük a vietnami sássiót Szeptember 24-én, szombaton egyenruhás úttörők, kék nyakkendőé kisdobos pajtások várták szívszorongva az I. szá­mú Általános Iskola udvarán a nagy eseményt. Átvették a IV-es számú iskola pajtásaitól a Dél-vietnami Nemzeti Felsza­badítás! Front zászlaját. A zászló katonai díszőrség kíséretében érkezett hozzánk. A rövid ünnepségen Fekete János, városi úttörőtitkár és Horváth Sándor csapatvezető tanár bácsi szóltak a pajtá­sokhoz. ^ i Nagy megtiszteltetés ez nemcsak a Bartók Béla raj tag­jainak —, akik jó munkájuk jutalmául átvehették a zászlót —, hanem úttörőcsapatunknak is. A hősök vérétől áztatott vörös zászló most Vietnamban új vértől piroslik. Életéért, szabadságáért harcol a hős viel- nami nép. Az ő harci zászlajukat szimbolizálja a most átveti vietnami zászló. Ígérjük, harcoló vietnami testvéreink, ked­ves vietnami pionírok, veletek vagyunk küzdelmeitekben. Jó/ munkánkkal igyekszünk segíteni nektek a béke kiharco­lásában és megvédjük csapatzászlónkkal együtt zászlótok becsületa* Ferenczfálvi Éva, Gyöngyös. I. sz. Alt. Isk. (. f ■r u Véget ért a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség közgyűlése Becsben kedden délben be­fejeződött a Nemzetközi Atom­energia Ügynökség 10. jubileu­mi tanácskozása. A záróülésen kultúrforradalom” ií alatt Paj -sí síremlékét adatok megállapítják — egy rozzant házból és két mu föld­ből állt. Csi Paj-si eleinte ma­ga is asztalosként dolgozott. Több mint tizezer képet fes­tett, művei az egész világon ismertek és a múzeumok félt­ve őrzött festményei közé tar­toznak. Budapesten először a harmincas évek elején mutat­ták be képeit Magyarorszá­gon több Csi Paj-si kép talál­ható a Hopp Ferenc Kelet- ázsiai Művészeti Múzeumban és néhány magángyűjtemény­ben 1956-ban Stocholmban nemzetközi Béke-díjjal tüntet­ték ki. Közieked* az olasz nag Szerdán éjféltől sztrájkba léptek Róma, Milano. Nápoly, Torino és a többi olasz nagy­város közlekedési alkalmazot­tai. A kétnapos sztrájkban 150 000 autóbuszvállalati és villamosvasúti alkalmazott vesz részt. A munkabeszünte­tést négy szakszervezet összefo­anz Patakit teket bonyolított le a foglyok­kal Élelmiszert, cigerettát ho­zott be a fegyintézetbe s azt borsos áron eladta a raboknak Ezenkívül jó pénzért más* elő­nyöket is engedélyezett a bör­tön foglyainak. A főtisztviselőt letartóztatták és őt is a Tegel- ben tartják fogva. Győzelem a fr; Magyarország — Fra A magyar labdarúgó-váloga­tott tegnap este újabb mérkő­zést játszott a Népstadionban. Ellenfele Franciaország együt­tese volt. Válogatottunk Szentmihályi — Káposzta, Mát­rai, Ihász — Mathesz (Bánkúti), Mészöly — Molnár, Varga, Al­megvitatták a költségvetési és programbizottság jelentését, amelyet Ferró József, a bizott­ság előadója, a magyar kül­döttség tagja terjesztett elő. A jelentést a küldöttek egy­hangúlag elfogadták és meg­felelő határozatokat hoztak. Sigvard Eklund, az ügynökség főigazgatója a felszólalásokra adott válaszában kiemelte, hogy a szervezet ellenőrző te­vékenységének fokozatos ki- fejlesztésével egyre inkább hozzájárulhat az atomfegyve­rek elterjedésének megakadá­lyozásához. Kedden délután megtartotta első ülését az ügynökség újon­nan megválasztott kormányzó tanácsa A kormányzó tanács dr. Wühelm Biliig professzort, a lengyel atomenergia bizott­ság elnökét választotta elnö­kévé. A két alelnöki tis-z* Ausztria és Libanon küldötté­nek jutott. Biliig professzor személyében tíz év után elő­ször került szocialista ország képviselője az ügynökség ve­zető testületéhek élére. A meg­alakulás évében csehszlovák diplomata töltötte be e tisztet. ;si sztrájk y városokban gásával szervezték meg, hogy ki- kényszerítsék a kollektív szer­ződések megújítását. Mint ismeretes, május 12-én és augusztus 8-án a közlekedé­si dolgozók már tartottak egy- egy 24 qrás sztrájkot. A hatóságok a legforgalma­sabb útvonalakon katonai jár­műveket állítottak be, hogy enyhítsenek a helyzeten. „Ma­szek” — autóbuszok kétszeres tarifáért szállítják a munká­ba menő dolgozókat. Egyidősen sztrájkoltak vol­na az olasz városok kezelésé­ben lévő erőművek alkalma­zottai is. Bosco munkaügyi mi. niszter azonban az utolsó pil­lanatban rávette a szakszerve­zeteket a munkabeszüntetés elhalasztására. mciák ellen is nciaország 4:2 (1:1) bért, Farkas, Korsós összeállí­tásban vette fel a küzdelmet, és l:l-es félidő után, 4:2-re győzött. A magyar gólokat — mind a négyet — Farkas sze­rezte. A mérkőzési, az osztrák Vla- hojannisz vezette. A kínai sajtó a „ csapás; Lerombolták Csi Kínában a „kulturforrada- lom” csaknem az egész sajtót érinti. Sok lapot és folyóira­tot megszüntettek, mások meg­változtatták a nevüket egy sor kiadvány szerkesztői kol­légiumát újjászervezték. Sok lap főszerkesztőjét bírálják, tisztségéből leváltják és nevük felkerül „a pártellenes és szo­cialistaellenes elemek” fekete­listájára. Kocsis Tamás, az MTI pe­kingi tudósítója jelenti: Kínai vörösgárdisták Pe- kingben lerombolták a régi te­mető valamennyi sírkövét, köztük Csi Paj-sinak, a XX. század egyik legnagyobb, vi­lágszerte ismert kínai festőjé­nek sírját. A lerombolt sírkö­veken — köztük Csi Paj-si le­döntött sírkövén is — a pe­kingi idegen nyelvek főiskolá­ja vörösgárdistáimak * fekete festékkel rajzolt felirata lát­ható: „Leromboljuk a régi ha­gyományokat, elpusztítjuk a feudális tradiciókat”. Csi Paj-si, aki 95 éves korá­ban. 1957. szeptember 16-án hah meg, szerény körülmé­nyek 'ózott élő paraszti csa­ládból származott, akinek va­gyon — ahogyan életrajzi Elfogták Fr Franz Patakit, a nyugat-ber­lini tegeli fegyintézet 46 éves magyar származású foglyát, akit — mint arról az MTT már beszámolt — az amerikai titkosszolgálat „politikai fel­adatok ellátására” többször is kikölcsönzött a börtönből, s aki legutóbbi „bevetését” ar­ia használta fel, hogy kereket oldjon, Nyugat-Berlinben a nyílt utcán felismerték le­tartóztatták. A Pataki-ügyben megindult vizsgálat során arra is rájöt­tek, hogy a tegeli börtön egy főtisztviselő.ie —. akinek a ne­vét egyelőre nem hozták nyilvánosságra — magánüzle

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom