Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-17 / 220. szám

Tettekkel mért emberek Mit vár a párttitkártól, ho­gyan dolgozott az alapszerve­zet vezetősége, és főleg mire ügyeljenek a következő évek­ben? Sok változatban, köz­vetve és közvetlenül felmerül­nek ezek a kérdések. A Finom- szerelvénygyár 17-es és 26-os üzemében még a beszámolón dolgoznak, mert a jövő héten lesz a yálasztás. Mire irányít­sa a figyelmet a beszámoló, mi maradhat ki és mi kerüljön be a határozati javaslatba? Az ötös lakótelepen is zsú­folt a bölcsőde, de Felsőtár- kányban, Ostoroson vagy Fel­németen hová tegye gyerme­két az anya, ha szülés után újra dolgozni szeretne. Az egyik tagjelölt — becsületes, szorgalmas dolgozó, azonkívül munkásőr is — családi házat szeretne építeni. Hányszor kér­dezte már a tanácsot és a párt­titkárt is, hogy a felsőtárká- nyi kastélykertben mikor le­het végre építeni? Mert a kő és a gerenda már ott lenne, csak az engedély hiányzik. És Egerben, a Hajdúhegyen.? — kérdezték mások. De a lakáskérdés nemcsak egyéni probléma, hanem a párt, a társadalom ügye is. A Finomszerei vénygyárban is so­kan megkérdezték az elmúlt hetekben, hogy vajon igazsá­gos a mi lakáselosztási rend­szerünk? A közösség érdekét szolgálja, hogy aki állami la­kást kap, az havonta száz fo­rint bérért kényelmesen lakik, nyugodtan gyűjthet autóra vagy jól élhet, de mikor jut lakás­hoz a két-három gyerekes munkás? Lehet-e reménye rá, hogy összegyűjthet egy csalá­di házra valót? Elegendő-e, ha csak vitákat és kerekasztal-konferenciákat rendezünk a népszaporulatról? Ma már egyre határozottabb a párttagok és pártonkívüliek ál­lásfoglalása, hogy a lakásépí­tési program htjából el kell tá­volítani minden akadályt. De sokan olyan javaslatot is tet­tek, hogy az új állami lakások bérét emeljék és a különbözei­ből több új lakást kell építeni. Az egyéni problémák mellett az utóbbi időben egyre erőtel­jesebben emlegetik az emberek a termelési gondokat, sőt a leg­kényesebb társadalmi ügyeket is. Kérdéseikre választ vár­nak és sokszor aszerint ítélik meg a párttitkárt, de a pártot is, hogy milyen álláspontot fog­lal el a napi gondok megíté­lésében, hogyan segíti az egyéni és a közös problémák megol­dását — mondta egybehang­zóan Farkas Sándor és Kácsor Gábor, a Fimomszerelvénygyár 17-es, illetve 26-os üzemének párttitkára. Sok vélemény, ötlet és ja­vaslat hangzik el mostanában az üzemekben, ezek alapján készülnek a pártvezetőségi be­számolók. A tettek, az ered­mények szolgáljanak mércéül az elmúlt két év munkájának mérlegelésénél, de a követke­ző feladatokra még nagyobb gondot kell fordítani. Éppen azért úgy véljük, helyes a 26-os üzem gyakorlata, hogy nemcsgk a párttagokkal, ha- I nem a pértankfrOB legjobb szakemberekkel is beszélget a pártvezetőség és a jelölő bi­zottság. Elsősorban a kommu­nisták ügye, hogy ki legyen a titkár és a vezetőség tagja. Csak a párttagok szavaznak, de a vaksok leadása előtt minden hasznos javaslatra ügyelni akarnak. Nemcsak a párttagok,- ha­nem az üzem, az egész kollek­tíva, sőt, népgazdasági érdek is, hogy a folyamatos termelés feltételeit biztosítsák, hogy va­lóban k i bontakozhassak a munkaverseny, mert csak fgy nőhet a kereset, csak így le­het egyre magasabb az élet­színvonal. Hogyan értelmezik, mit je­lent a gyakorlatban a párt gaz­daságszervező és irányító fel­adata? Kácsor Gábor erre pél­dákat sorol. A Diesel-program megkövetelte, hogy gyors iramban fokozzuk a szakem­berképzést Két hónap alatt 90 Ipari tanulónak tanműhelyt rendeztek be a Finamszerel- vénygyárban. De közben meg kell oldani a kompresszor és az új típusú kávéfőző gyártá­sát is. A 19-es és a 31-es üze­met át kellett alakítani, egy- egy részfeladatot néha 48 óra alatt kell elvégezni Ha az em­berek összefognak, ha akar­ják. akkor sikerül. De ennek első feltétele, hogy a munká­sok tudják, hogy mit, miért kell termi A pártszervezet a kommunisták feladata, hogy mindezt idejében és meggyő­zően magyarázzák. Sok a feladat és sürgős is, a tmk egyedül nem győzi. Farkas Sándor, a 17-es üzem párttitkára elmondotta, hogy a tmk és a 17-es üzem is szo­cialista üzem. A két pártszer­vezet kezdeményezésére össze­fogtak, a közös ügyet kölcsö­nösen segítik. íratlan szerző­dés az ma már, hogy amit csak tud, a termelő üzem maga végzi el hogy a tmk a na­A falvak életének immár ha­gyományos kulturális esemé­nyét — az őszi megyei könyv­heteket — az idén október 15. és december 24. között rende­zik meg. Szeptember 23-ig, il­letve október 3-ig mindenütt megalakulnak és megkezdik működésüket a megyei és a járási szervező bizottságok is. A falusi könyvterjesztés, s ezen belül az őszi megyei könyvhetek megrendezése túl­nő a földművesszövetkezeti mozgalom keretein, sikerében minden kulturális szerv érde­kelt. A széles körű összefo­gással megrendezésre kerülő gyobb szaktudást igénylő munkára összpontosíthassa erejét A tmk-hoz csatoltak 51 fős kőműves és segédmunkás cso­portot Akadt közöttük több szorgalmas, becsületes mun­kás, de még több fegyelmezet­len és rendbontó. Tétlenül nézze a pártszervezet, hogy le­rontsák a háromszoros szocia­lista üzem teljesítményét, tönkretegyék hírnevét? Nem. Többször és külön-fcülö® be­szélgettek azokkal, akikkel a legtöbb baj volt A beruházási építkezéseknél már behozták a lemaradást, egy-két kivételtől eltekintve kedvvel és szorgal­masan dolgoznak, és a hírek szerint január elsejétől szo­cialista brigádot alakít az épí­tőcsoport is. A párttagok szinte kivétel nélkül tanulni akarnak az 1966—67-es oktatási évben, a szocialista brigádtagokmak több mint 90 százaléka. A párt- szervezet el akarja érni, hogy az emberek ne csak eljárja­nak az oktatásra, hanem ta­nuljanak, mégpedig azt, ami­re eddigi képzettségük és kö­vetkező feladataik szerint va­lóban szükségük van. Különö­sen a fiatalok képzésére for­dítanak nagy gondot Az új gyártmányok, a meg­rendelők igényei és az export egyre nagyobb követelmények elé állítja a vezetőket és a munkásokat. A pártszervezet­nek, a kommunistáiknak mun­kában, tanulásban és példamu­tatásban az élre kell állni. Az egyéni gondok többsége tár­sadalmi problémáikat tükröz, másrészt a választások termé­szetes velejárója, hogy az egy­szerű munkások is fokozott mértékben érdeikiődnek a köz­ügyek iránt őszinte szóval, tettekkel mérik az embereket, aztán titkosan választják a párttitkárt és a vezetőséget Dr. Fazekas László akció a „Könyvet minden fa­lusi házba” jelszóval indul majd, s célja, megszüntetni a falusi könyvterjesztésben he­lyenként még föllelhető fehér foltokat. A lehetőségekre jellemző, hogy a múlt évi őszi megyei könyvhetek keretében több mint 1 millió kötet könyvet adtak el, s a könyvhetek 650 irodalmi rendezvényén mint­egy százezren vettek részt. Az idén először, az őszi megyei könyvhetek „hatáskörét” ki­terjesztik a néphadsereg vidé­ki alakulataira is. (MTI) Október 15. és december 24. között rendezik meg az idén az őszi megyei könyvheteket — Kedves főnök kartárs, nagy kérésem van. — Halljuk. Ki vele. — Szeretném őszintén meg­mondani a véleményemet ön­ről. Tíz percet kérek erre a cél­ra. — Készséggel, kedves bará­tom. De mondja csak: ipáért éppen ma? Ha jól tudom, ti­zenhét éve dolgozik a kezem alatt és ilyesmi eddig még csak az ^eszébe sem jutott. — Eszembe jutott többszőr is, de nem volt bátorságom hozzá. Ugyebár tetszik tudni, hogy hét gyerekem van és két idős anyám, tudniillik az apám má­sodik feleségét is én tartom el. Így aztán szükségem volt az állásomra. — Értem. És most már nincs szüksége az állására? — Nincs, főnök kartárs. Igen kedvező fordulat következett be életemben. — Igazán? Gratulálok. Éspe­dig? — örököltem. — De hiszen ez pompás do­log! És mennyit? — Másfél millió dollárt, tes­sék elképzelni. Egy nénikém­től, aki 1896-ban vándorolt ki .Amerikába, s azóta egyfolytá­ban spórolt. —■ Igen tekintélyes összeg. Mihez kezd vele? TAB1 LÁSZLÓ: — Először is megmondom ön­nek a véleményemet. Aztán ve­szek egy családi házat a Ró­zsadombon, kocsit is veszek, meg egy vitorláshajót is. Ku­tyatenyésztéssel fogok foglal­kozni, de csak kedvtelésből. A kitenyésztett kutyákat nem adom el, mert a pénzre nem lesz szükségem, hanem szaba­don fogom ereszteni őket. — Nagyon szép gondolat. Nos, lássuk, mit kíván monda­ni nekem? — Röviden csak annyit, hogy ön egy... — Bocsánat, csak egy pilla­natra ... Már megérkezett az örökség? — Még nem. De már értesí­tést kaptam, hogy folyamatba tették az ügyet. Azzal biztat­nak, hogy két hét alatt ideér a pénz.-A Nemzeti Bank is sür­geti, hiszen tetszik tudni, hogy devizára szükségünk van. — Persze, persze. No, csak folytassa, — Szóval, röviden csak azt akartam mondani, hogy ön egy... — Egy pillanat... Ne vegye rossznéven, hogy félbeszakí­tom, de remélem tudja, hogy az örökösödési adó igen nagy, azonfelül a dollárt természete­sen hivatalos kurzuson fogják számolni, egy részét kezelési költség címén levonják, aztán az átutalási díj sem csekély­ség, lejön még belőle az ügy­védi költség, az ellenőrzési há­nyad, a kincstári dézsma, a bé­lyegilleték és a késedelmi bír­ság. Persze így is szép summa marad, csak úgy mondom. Szó- wl? Folytassa. — Szóval csak azt akartam mondani, hogy ön egy... — Pardon, még valamit elfe­lejtettem. Az efféle ügyek né­ha nagyon elhúzódnak. Ismer­Segíteni kell valahol ? Bálint József segít ! Bajusza mögött könnyű kis mosoly bujkál, amikor kezet rázok vele. Alaposan szemügy­re veszem: vajon ez az ala­csony termetű, mosolygó arcú munkásember honnét bírja 14 év óta a párttagok bizalmát? Vajon miért választják meg új­ra, meg újra egyhangúan tit­kárnak? Valami különös extra- ember talán? Kivételes fizikai, vagy szellemi képességekkel? Szemrebbenés nélkül néz ve­lem szembe. Egy kicsit fürkész­ve vizsgál, mintha megértené gondolataimat, de tekintete mindent elárul Villanásnyi idő alatt választ kapok a kérdésre: Bálint József 46 éves hatvani vasutas, pályafenntartási víz­vezetékszerelő csoportvezető, a Hatvan—salgótarjáni Pálya- fenntartási Főnökség 14-es szakaszának dolgozója, a II-es pártalapszervezet titkára, azért bírja a tagság bizalmát, azért becsülik munkatársai, mert egyenes jellemű, érzó szívű, becsületes ember! Tősgyökeres hatvani. Munka­helyén,. a 14-es szakaszon ~, vagy ahogyan a hatvaniak is­merik: a kisudvaron — példás rend mindenütt. A tarka vi­rágágyak között sátrat borifó fűzfa díszeleg, s az udvar sár­ga kavicsa gondosan el van ge­reblyézve. Az ember érzi, hogy itt minden rendben van, s hogy ebben nem kis része van Bá­lint Józsefnek. — 1945-től vagyok párttag — kezdi el a beszélgetést Egy­szer Horváth Ferenc párttitkár összegyűjtötte a fiatalokat és így szólt: — Gyerekek, eljött az idő, amikor a dolgozó ember bele­szólhat az ország ügyeinek in­tézésébe. Gyertek, hív benne­teket a párt! És a fiatal segédmunkás meg­értette a hívó szót elsőként lé­pett a pártba. Az alapszerve­zetben különböző tisztségeket viselt, dolgozott a városi párt- bizottságon is, 1952 óta pedig megszakítás nélkül párttitkár. Józsi bácsit — mert így szó­lítják ót a hatvaniak — gyak­ran keresik fel ügyes-bajos dolgaikkal, problémáikkal. Igyekszik mindent elintézni, jól elintézni. Azt mondják ró­la az emberek, hogy amíg más töpreng a dolgokon — ó már meg is csinálja. Szocialista bri­gád vezetője, három oklevél van a birtokukban! Segíteni kell valahol? Hát segítenek! Most is vállalták, hogy társadalmi munkában 140 folyóméter csővezetéket fektet­nek le a MÁV HAC sporttele­pén. A május 1-i felvonuláso­kat Hatvanban talán senki sem tudja úgy megszervezni, mint Bálint elvtárs, s erről okleve­lek, különféle díjak tanúskod­nak. Nem véletlen tehát, hogy * felettes szervek a tették embe­reként ismerik a négygyerme­kes családapát. Tudják, hogy Józsi bácsira nyugodtan rá le­het bízni mindent. Nem alkuszik meg a nehéz­ségekkel. 1956-ban is —, ami­kor a 40 alapszervezeti tagból 3-an maradtak, azt mondta na­gyot vágva az asztalra: — Én megmutatom, hogy új­ra lesz alapszervezet! És sorra járta a volt pártta­gokat. Volt, akit sikerült meg­győznie, volt akit nem —, de az MSZMP-csoport 12 fővel mégis csak megalakult, s Bá­lint József lett az elnöke! — Az elvekért harcolni keflj nem elég csak egyetérteni ve­lük — magyarázza lelkesen. — örül, hogy ismét megvá­lasztották? — szegezem neki a kérdést. Egy pillanatra megtorpanj de aztán kihúzza magát ét) büszkén mondja: — örülök! Nagyon örülök! fis minden erőmmel igyekszem rá is szolgálni erre a bizalomra! (somody) Határjáráson a Füzesabonyi Kísérleti Gazdaságban Pusztaszikszón, az Északke­let-magyarországi Mezőgazda- sági Intézet Kísérleti Gazda­ságának központjában, őszi munkaindító megbeszélést tar­tottak és mint ilyenkor szo­kás, a gazdaság vezetői, a ke­rületvezetők bejárták a 14 ezer holdas határt. Hol, hogyan dol­goznak a gépek, hová kell a segítség, milyen munkához kell hozzáfogni? A sok kérdés meg­válaszolására egy teljes napot szántak. A központi üzemegységben több fajta kísérletezést foly­tattak év közben. Sza-lay György igazgató a kísérletezé­sek eredményeiről számolt be, az ikersoros kukoricásban és a szántás nélküli magágykészí­tésnél. — Jó a magágy — állapítot­ták meg később a vetésnél. — A talaj megfelelően be­ért, a nedvességtartalom elég a mag keléséhez. Hozzá lehet kezdeni minden üzemegység­ben a vetéshez... Több a munka Bíró Endrét, a 14 ezer hol­das gazdaság vezetőjét köz­tem valakit, aki tizenkét évig várt a jogos örökségére, tizen­két hosszú évig, képzelje. —1 Csakugyan? — Ügy bizony. Persze lehet, hogy maga már hat év alatt megkapja a pénzét, csak úgy mondom. Szóval? Folytassa. — Szóval... kedves főnök kartárs... ön egy ... — Egyébként még csak any- nyit, hogy a kutyatenyésztés nem a legjobb ötlet. A tény ész­kutyák igen könnyen megbol- hásodnak, ne feledje. Nem tu­dott valami jobbat kitalálni? Nagyon rövid a maga fantáziá­ja, kedves barátom, mindig is ez volt a legfőbb baja. Így az­tán persze a munkáját sem tudja megfelelően elvégezni, nem leleményes, nem találé­kony és eltotojázza az idejét. Kutyatenyésztés! Nevetséges. Kész röhej. No, csak folytas­sa, nem akarom megzavarni. — Talán majd máskor, főnök kartárs ... Letelt a tíz perc, amit kértem.... Sok a mun­ka ... majd máskor... — Na jó. Hát majd jelent­kezzék. — Igenis, majd jelentkezem. De egyet azért kérdezhetek, ugye? — Halljuk. Ki vele. Hogy tetszik tenni? ben arról kérdeztük, hogy az idei ősz milyen feladatokat tartogat, hogyan készültek a betakarításra és a vetésre? — Több munka vár ránk, mint ahogy számítottunk — mondta. — A silőzás jelentkezik első­sorban is pluszként. Ez a mun­ka ugyanis a nyárról az őszre húzódott át, ugyanakkor a be­takarításra kerülő mennyiség is növekedett Nyolcszáz hold helyett 1100 hold termését kell tartósítani. A tavaszi vízká­rok miatt növeltük a területet. 1800 hold a trágyázási terv, de 2300 holdon szeretnénk elvé­gezni ezt a munkát. Kétszáz holddal több a kukorica. Mentünk a vetőgép nyomá­ban. A széles gép több sorban húzott alig látható barázdákat és mélyükbe rejtette a magot. — Bár több a munka, mint terveztük, mégis jobban ál­lunk, mint tavaly, az év ha­sonló időszakában. Silót vág a gabonakombájn — 3200 hold az őszi vetés­tervünk, de ebből 2500 holdon már előkészítettük vetésre a talajt. Tavaly ilyenkor hat­száz, most 1100 holdon végez­tünk trágyázást Utunk tovább vezetett az őszi Napfényben fürdő gyü­mölcsfák, kukoricatáblák kö­zött. A sűrűn nőtt kukoricás­ban gabonakombájn haladt. — A kombájnoknak köszön­hetjük, hogy ilyen jól állunk a munkákkal — folytatta a be­szélgetést az igazgató. Hogy kerül ide a gabona­kombájn? z— A hagyományos betakarí­tó gépekkel nem győznénk a munkát, legalább három hó­nap kellene ahhoz, hogy a siló­zást elvégezzük. Akkor gon­doltunk a kombájnokra és vá­sároltunk hat szovjet silózó be­rendezést. Nagy bátorság kel­lett hozzá, mert sokan idegen­kednek tőle, még nincsenek jó tapasztalatok. — A mi gépeink tíz holdról takarítják be a silónak valót naponta. A hat gép, napi hat­vanholdas teljesítménnyel, húsa nap alatt végez a nagy mu»*j kával. Ez nemcsak azt jele»* ti, hogy gyorsabb a silózást hanem hat traktorunk felsza­badul, több géppel tudunk szállítani, szántani és vetni. Célprémium a jobb munkáért A hat silózó kombájn jól dolgozhatott, mert az úton egy­más után követték egymást al megrakott pótkocsival közle­kedő traktorok. — Mi a titka a jó munká­nak? — Minden nagyobb munka előtt megbeszéljük a tennivaló- kát a gazdaság többi vezető­jével, azután kerületenként tartunk megbeszéléseket és mindenki megkapja személy szerint a feladatát. A kiosz­tott munkákért felelni kell az embereknek. — Minden nagyobb munka előtt kidolgozzuk a legmegfe­lelőbb prémium-rendszert is. Az anyagi ösztönzés jó alkal­mazása nálunk rendkívül ked-í vező eredményeket; hozott A korábbi években csak év vé­gén jutalmaztunk, most változ- tattunk ezen a módszeren. Nem osztunk az éves munkákért ötszázforintos jutalmakat, ha­nem, aki megdolgozik értei legalább kétezer forintot kap már az év közben. Az ered­ményességi premizálás az ál­lattenyésztésben meglepően jő eredményt hozott. Ha a si- lózók tiz nap átlagában 909 mázsás teljesítménnyel dol­goznak, a brigád 800 forintot kap. A jó minőségű vetésnél a traktorost holdanként egy forinttal jutalmazzuk. Ez egy negyvenholdas teljesítménynél már jelentős összeg. — Minden üzemegységben külön gépesített brigádokat szerveztünk az egyes munkák­ra. Nem váltogatjuk őket és ezért időben, megfelelő gya­korlatot szerezhetnek. Lehet számítani a jó munkájukra. Kétútközön, a Hanyi Üzem­egységben igazolva láttuk a gazdaság vezetőjének szavait. Pilisy Elemér Nemism 3 1966. szeptember 17* sxombet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom