Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-15 / 218. szám
Népi ellenőrök portyája a Heves megyei Húsipari Vállalat portáján A kolozsvári szalonna nem kolozsvári szalonna! — Ilyen bejelentés érkezett nemrég a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottsághoz. S a NEB, közösen az Állami Kereskedelmi Felügyelőséggel, [vizsgálatot tartott a gyöngyösi Szurdokparton, a megyei húsipari vállalatnál. A húsipari termékek minőségét, a belsőségek [területi elosztását vizsgálták. Egy történet az árdrágításról A szalonna fontos élelmiszer. A kolozsvári szalonna különösképpen ínyenc, élvezetes eledel. Előírás szabja meg, milyen súlyú sertésből, a sertés mely testrészéből kell készíteni; fő követelmény, hogy megfelelő arányban húsrétegeket tartalmazzon. Nos, ezek ellen az előírások ellen vétett a Heves megyei Húsipari Vállalat! A népi ellenőrök megtekintették a kereskedelemnek átadott kolozsvári szalonnát, s azt a készletet, amelyet a vállalat raktárában találtak. Megállapították, hogy a boltban levő kolozsvári szalonna valóban nem kolozsvári szalonna: és ugyanezt állapították meg a vállalati készlet mintegy 25 százalékáról. A vállalatnál található kolozsvári szalonna egy része az előírtnál zsírosabb volt (kb. 7 cm szélességben!) és találtak olyan „darabokat? is, amelyek nemcsak húsrétegeket, de egyáltalában húsréteget sem tartalmaztak. Augusztusban a húsipari vállalat 1800 kg kolozsvári szalonnát adott át a kereskedelemnek, s e mennyiség 20— 25 százalékát nem az érvényben levő fogyasztói áron hozták forgalomba! Kolozsvári szalonna helyett valójában esemegeszalonnát kaptak a vásárlók, s természetesen a kolozsvári szalonna árát fizettették velük. Minden kilónál 6 forinttál többet vettek ki a zsebünkből Ki a hi bás? A húsipari vállalat cselekményét nem lehet szimpla „té- vedés”-nek minősíteni. Amit tettek — árdrágítás! A párt és a kormány úgy intézkedett, hogy olcsóbban jussunk a fontosabb élelmiszerekhez; s az intézkedés ellenében a húsipari vállalat megpróbálta, hogy a csemegeszalonna árát a kolozsvári szalonna árára „emelje”. A kereskedelem annyiban hibáztatható, hogy segítséget nyújtott az árdrágítás „realizálásához”. Mentségükre szolgáljon, hogy ők tetteik bejelentést a NEÍB-nek. Am a bejelentés is elmaradhatott volna, ha erélyesebbek és határo- zottabbak az áru átvételekor, s ők maguk emelnek kifogást a „kolozsvári” szalonna minősége ellen. Lehetőség a visszaélésekre A kenyér- és csemegeszalonna minőségét, előállítását is megvizsgálták a népi ellenőrök, s a két szalonnafajta között alig tapasztaltak valami különbségeit. Az alakjuk és vastagságuk szinte megegyezett, holott a csemegeszalonna formáját és vastagságát szabvány is előírja (3 cm-nél vastagabbnak kell lennie V). Az egyezőség — állapította meg a vizsgálat —1 lehetőség a visz- szaélésekre. Előfordulhat, hogy a kenyérszalonna — mert megtévesztően hasonlít a csemegeszalonnára — magasabb áron kerül majd a fogyasztóhoz. S a különbözet zsebbevágó: kilónként 7 forint „Az esetleges visszaélések elkerülése végett a jövőben kiadásra kerülő szalonnákat másképpen formázzuk, hogy necsak a szakember, hanem a vevő is különbséget tudjon termi a kenyérszalonna és csemegeszalonna között” — írták a vállalat vezetői a népi ellenőrzési vizsgálatra tett észrevételükben. A vállalat intézkedése helyeselhető. De vajon nem megtehették volna ezt a szükséges lépést már előbb, a népi ellenőrök vizsgálata nélkül!? A „biísosfazék” közelében A húselosztó operatív bizottság határozatilag szabta meg, hogy a kitermelt belsőrészből 50 százalékot Eger, 30 százalékot Gyöngyös, 20 százalékot pedig Hatvan lakosságának kell biztosítani. Nem is lenne semmi hiba, ha ezt a határozatot a vállalat végrehajtaná. A valóság azonban az, hogy Gyöngyöst részesítik előnyben, s a megyeszékhely igényeinek kielégítése csak másod, vagy harmadrendű. Nem lehet vitás, hogy az operatív bizottság az elosztás arányainak megszabásakor, helyesen, a lélekszámot vette alapul; jelenleg azonban — mint a vizsgálat is megállapítja a nyilvánvaló tényt — szemléletbeli hiba szorítja háttérbe a határozat betartását, s ez a szemléletbeli hiba szüli a szembetűnő aránytalanságot, a hibás „áruterítést”. Csak egyetlen szemléltető példát idézzünk az elmondottakat bizonyítandó: a 36. héten sertésbelsőrészből Gyöngyös 730, Hatvan 734, Eger pedig 287 kg-ot kapott (Hatvan „kiugró” mennyisége abból származott, hogy a vállalat minden bejelentés nélkül szállított belsőséget a fővárosi konzervgyárnak, de a szállítmányt a gyár nem tudta fogadni; hogy az áru ne szenvedjen károsodást, visszahozták a legközelebbi boltba, Hatvanba.) És rm magyarázza a gyöngyösi menv- nyiséget? A vállalat vezetői vállalkoznak a magyarázatra, de ez a magyarázt kevéssé elhihető. Az egri belsőség-bolt előtt gyakorta csúnya látványok tanúi lehetünk. A járdán, az úttesten szoronganak az emberek, s szó szerint verekednek azért, hogy belsőrészhez jussanak. A sorbanállás, tolongás egyszeriben megszűnnék, ha a húsipari vállalat tartaná magát az előírt rendelkezésekhez — minden téren. Íme, ezt látta, tapasztalta a népi ellenőrzés, vizsgálata során, a Heves megyei Húsipari Vállalat portáján. Feltárta a hibákat, a hiányosságok megszüntetésének módjára is felhívta a figyelmet. Lehet segíteni a dolgokon? Kell segíteni. Feltétlenül... Pataky Dezső Elmentek a gólyák és a sarlós fecskék Noha a szeptembertől és októbertől várjuk az idei nyár sok „adósságának” törlesztését, a gólyák és a sarlós fecskék már augusztus végén útra keltek az afrikai partok felé. A többiek nem sietnek. A Madártani Intézetben közölték, hogy szeptember 18-án, vasárnap, az egész ország területén állományfelmérő vízi- madár-számlálást rendeznek. Számos amatőr ornitológus is bekapcsolódik a munkába. Kívánatos lenne, hogy a természetjáró, madárkedvelő közönség is minél több helyről megbízható adatokat küldjön a Madártani Intézet címére az észlelt vízimadár-fajoknál, azok számának, előfordulási helyének megjelölésével. A számszerű felmérésekre egységesen megállapított időszakasz: vasárnap 10-től 12 óráig tart. A Szeged melletti fehértói természetvédelmi területen egy hazánkon ritkán átvonuló madár: ékfarkú halfarkas került kézre. A halfarkast a Fővárosi Állatkertbe szállították. Miért nem lettem milliomos? — tették fel | a kérdést a minap, amelyre ezúton vagyok kénytelen válaszolni. Nem azért nem lettem milliomos, mert rossz házhoz születtem, Rockefeller ékhez kellett volna... Nem azért nem lettem milliomos, mert ott, ahol aranyat kerestem, mást találtam ... Nem azért nem lettem milliomos, mert már kora gyermekségem idején, jó harminc éve, előre tudtam, hogy jobb a fix, mint a milliomosság a mi rendszerünkben ... Egyszerűen azért nem lettem milliomos, mert a múlt héten, amikor a lottón milliomos lehettem volna, nem volt 3,30-am. Igen, ilyen apróságon múlt a dolog. Mert nálunk nem kell tőzsdézni, fegyvert gyártani, szelvényt vágni ahhoz, hogy valaki milliomos legyen. Nálunk ehhez 3 forint és 30 fillér is elegendő! Nem kell cipőpucolóként kezdeni, kezdheti az ember rögtön, mint vállalati igazgató is. (-ó) HOLLÓ ANNAMÁRIA BÉCSI HANGVERSENYÉRŐL Holló Annamária bécsi hangversenyéről számolnak be az osztrák lapok. Augusztus 21-én, vasárnap este a Károly főherceg palotájában berendezett hangversenyteremben Bach, Beethoven, Brahms és Bartók műveit játszotta az egri származású fiatal művésznő. Mint a Neues österreichben a kritikus szellemesen megjegyzi: úgy látszik, a fiatal és nagyon tehetséges pianista hűséget esküdött a B betűs zeneszerzőknek. A cikk egyébként a vastagbetűs „Téhetséges fiatalság” címet viseli és alcímben hozza Holló Annamária nevét. A lap bírálója szerint Holló Annamária Bartók Improvizációit adta elő a legnagyobb sikerrel. „A tehetséges fiatal művésznő — mint írja — nem retten vissza a feladatók nehézségeitől. Egyelőre még a jövő reménysége. Gyakran elcsodálkoztat technikai felkészültsége ehhez azonban még hozzá kell majd járulnia a biztonságnak, hogy a hibákat kikerülje. És annak, hogy az általa játszott művekben elmélyüljön”. A bécsi zenei élet igényes kritikusa azonban szükségesnek tartja megállapítani, hogy a táblás hangversenyterem közönsége a művészi játékkal elégedett volt és lelkesen tapsolt. Az Arbeiter-Zeitung augusztus 24-én „Egyéniség és muzikalitás” címmel ír ugyanerről a hangversenyről. Bevezetőjében üdvözli azt a tehetséget és muzikalitást, amely a — művészi képességek hiányának hosszabb időszaka után — végre messze átlagon felüli. Holló Annamária személyében a Nemzetközi Kulturcentrum (Intemetionales Kulturzentrum) olyan művésznőt állított a hangversenypódiumra, aki a legmagasabb igényeknek is megfelel. Magas technikai szuverenitásáról és szilárd összpontosító képességéről, egyéniségéről, stílusbiztonságról és muzikalitásáról beszél felsőfokban, a fentieken felül is néhány tulajdonságot kiemelve a kapott zenei élmény hatása alatt. S amit a Neues Österreich kritikusa az érett művészekhez szokott fülével kifogásol, ugyanazt az Arbeiter-Zeitung bírálója másként fogja fel: a zene élménye néha „elviszi” a művésznőt, s ilyenkor úgy tűnik, mintha hamisan játszott volna. Ezt a veszélyt — ahelyett, hogy a művésznő bizonyos érdektelen, de biztos kottajátékot produkált volna — vállalta. És itt mutatkozott meg elsősorban a művésznő képessége. Valóbaa Bartók lelkivilágát értheti legjobban a fiatal zongorista, mert a jelzőkkel nem fukarkodva írja az Arbeiter-Zeitung: hallatták Bartók Improvizációit és a mester, mint a hangok varázslója teljes nagyságában érvényesült. A két kritika nyomán felkerestük az egri származású művésznő szüleit. A boldog apa — „civilben” tsz-főköny- velő — elmondotta, hogy as egri zeneiskolából került Budapestre. A Zeneművészeti Fő iskolán Sólymos Péter tanítványa volt. Áprilisi diplomahangversenye után országos válogatóverseny eredményeképpen részt vett a lipcsei nemzetközi Bach-versen yen. Münchenben egy versenyen a középdöntőig jutott éL Wer marban és Becsben nemzetközi szemináriumon vett részi. Két szemesztert végez a Müncheni Zeneművészeti Főiskolán Hindemith Landesnál. Két kritika Bécsből és néhány tőmondat jelzi még csak — korábban egri hangversenyeivel többször is bőven foglalkoztunk — egy ízág-vérig muzikális és temperamentumos fiatal művésznő beérését. A diploma utáni sikerek biztatóak és jólesők. (farkas) 4 tömmsäß ft966. szeptember 15., csütörtök gukat, és nem kívánok rosszat senkinek. Kérem, adjanak nekem ennivalót, lakást és védelmet. Ha segítesz rajtam, jutalmat kapsz!” Remélem, kitűnőnek találja a szöveget?! — Persze, persze — válaszolt Rowers. — Feltétlenül... — Egyébként is mindegy, hogy mi van ezen a selyemdarabon. Nem kell majd használnia. Aztán elteheti emlékbe!... Az ezredes kezet nyújtott: — Hát akkor, sok sikert, Francis! Nem búcsúzom, mert holnap ilyenkor már együtt iszogatunk! A startnál még találkozunk . .. Menjen, készüljön elő ... Rowers megszorította az ezredes kezét, aztán távozott. Amint a légzőkészüléket ráerősítették és elkezdte a légzési gyakorlatokat, úgy érezte, mintha a mennyországba indulna. Frissnek és bátornak érezte magát. És ekkor jött az ezredes, átadta a mérgezett tűt. S Ro- wersből hirtelen elpárolgott a bátorság és mintha elfújták volna a jókedvét. De nem maradt ideje a töprengésre. Megkapta a parancsot az indulásra. A gép a levegőbe emelkedett. Az első percekben a motorokat figyelte. Kifogástalanul működtek. Ellenőrizte a műszereket is. Azokban sem talált hibát. Nyugodtan vizsgálta a térképet, a berajzolt útvonalhoz tartotta magát. Lefelé nézett — kristálytiszta idő volt, s húszezer méter magasságból is jól látszott a föld. Átrepülte Pakisztán és Afganisztán határát. Üjra ellenőrizte a műszereket és a motorok működését. Biztonságban érezte magát. Mintha csak oktatórepülőgépet vezetne valahol az Egyesült Államok felett. Pedig néhány perc múlva a Szovjetunió fölé ér. A feleségére gondolt, noha Rose egyre ritkábban jutott az eszébe. Mit csinálhat most? Alszik, persze, alszik, hiszen még hajnal van. Átrepülte a Szovjetunió határát. Balra hátul még jól látszott a hatalmas Pamír- hegység — az még Afganisztán. De ami alatta és előtte van, az már Szovjetunió. A titokzatos föld, amelynek titkait ki kell kémlelnie. Magasság húszezer méter, sebesség 900 kilométer óránként. A térképen piros jel figyelmeztette. hogy fényképeznie kell. Megnyomta a különleges készülék gombját. Elkészítette az első felvételt. Gondolkozás nélkül, gépiesen dolgozott. A jól begyakorolt mozdulatokat nem vétette el. Az órájára nézett. Meglepődött. Még csak tíz perce repült szovjet terület felett. Ügy érezte, már jóval több idő telt el. Hiába, ilyen körülmények között gyakran cserbenhagyja az embert az időérzéke. Gyors fejszámolást végzett. Az egész út kilenc óra hosszat tart, tíz perc alatt megtette az ötven hatodrészét. Űjabb vörös jel nyomán ismét légifelvételt készített. S ahogy sűrűsödtek a jelek a térképen, úgy akadt Rowersnek egyre több és több dolga. Ha volt is benne eddig valamilyen kétség, hogy hátha mégsem olyan síma lesz a repülés, mint ahogy azt Khelton elképzelte, már teljesen elmúlt. Nem vitás, az oroszok föl sem fedezték őt. Este Bodőben vacsorázik, Khelton ezredessel. És aztán megkapja a visszatartott összeget. Éppen huszonötezer dollár jár még néki. Ezzel már lehet valamit kezdeni. Már kétezer kilométert tett meg. Ha arányosan számol, több mint hatezer dollárt megszolgált. És akkor a pilóta tompa robbanást hallott. Narancssárga fénybe borult minden. Ideje sem volt meglepődni, s a gép hirtelen oldalára billent. Mintha leváltak volna a szárnyak és a törzs farokrésze... A gép zuhanni kezdett. Francis a műszerfalhoz szorult. A , lélekjelenléte azonban nem hagyta el. Ha be is gyakoroltatták vele a katapultálást. óvakodptt attól, hogy megnyomja a berendezés gombját. Nem, nem robbantja fel magát a géppel együtt. Megpróbál menekülni. Megpróbál? Megmenekül, akármi is történik. Harmincéves, nem hagyhatja itt a fogát. Élnie kell. Óriási erőfeszítésébe került, amíg sikerült megemelni a fülke tetejét. Kioldotta a szíjakat, amelyek az üléshez rögzítették őt és kimászott a gép tetejére. Ugrott örökkévalóságnak tűnt, amíg az ejtőernyője kinyílt. Megismerkedett a halálfélelemmel. És még a kissé sárgás ejtőernyőn a föld felé lebegett, amikor elhatározta: nem fogja használni a mérgezett tűt. Két egyenruhás ember fogta eh Géppisztolyt szegezték ró, s kiabáltak valamilyen — Rowers előtt — ismeretlen nyelven. Amikor a pilóta a tarkójára kulcsolta a kezét, tovább kiabáltak. Rowers csak nehezen értette meg: azt követelik tőle, emelje magasba a két karját. Hiába, itt mások a szokások. Amikor Rowers engedelmeskedett. megmotozták, majd kihámozták a pilótafelszerelésből. Valamilyen köpenyt adtak az alsóruhás pilótának. Aztán egy gépkocsihoz vezették, s Hitettek neki, hogy szálljon be. Mielőtt elindultak volna, megmutatták a sofőrnek a Ro- wersnél talált selyemkendőt. A gépkocsivezető először nevetett, amikor elolvasta a szöveget. Aztán hirtelen elfogta a méreg és kiköpött. Ez volt az egyetlen inzultus, ami Rowerset érte. A kocsi behajtott egy épület udvarára. A pilótát tágas szobába vezették. Ott őrizték ketten is, egy szót sem szólva hozzá, amíg érte nem jönnek Moszkvából 11. A tárgyaláson Rowers a legjobb civil ruháját viselte. Sötétkék. jól szabott öltönyt, hozzá fehér inget és ezüstszürke nyakkendőt. Rose hozta magával Amerikából, aki Moszkvába érkezett férje tárgyalására. Egyelőre azonban a pilóta sem vele, sem az apjával nem beszélhetett. De látta őket — a vádlottak padjáról szét tekintve — a közönség soraiban. (Folytatjuk.) ezredes a zsebéből és kiterítette az asztalon. Valószínűtlenül vékony selyemkendő volt, valóságos remekmű. A selyemkendőre hatalmas amerikai zászlót nyomtattak. Alatta — mint Rowers hamarjában megszámolta — tizennégy nyelven állt valamiféle szöveg. Rowers kereste az angol nyelvű szöveget, de nem találta. — Majd én elínondom, mi van ide írva — mondta az ezredes. — Angolul nem kellett, hiszen így maga is tud. Más nyelvén viszont nem. Éppen azért csináltuk ezt a selyemkendőt, hogyha bárhol bajba jut, meg tudja magát értetni. Várjon, mindjárt mondom a szöveget... Az ezredes egy papírlapról olvasta: — „Én amerikai vagyok. Az amerikai nép barátja” — és itt mindig azt a népet írtuk be, amelynek nyelvén szól a szöveg. „Én nem beszélek az önök nyelvén, de nem bántom maXXVII. Rowers engedelmeskedett, s pilótaruhája zippzáras zsebébe rejtette a pénzt. Az ezredes aranyórákat, aranygyűrűket is adott neki. — Ez sem tesz rossz szolgálatot, ha éppen bajba kerül! Egy éjjeli szállás. egy aranyóra! Még maga sem vetne meg ilyen üzletet, hát még azok! — Jobban szeretek szállodában aludni — mondta Rowers félig tréfásan, félig komolyan. — Akkor magának is foglalok szállodai szobát Bődében — mondta az ezredes. — Magam ugyancsak odarepülök, de egy másik gépen, s a szokásos útvonalon. Azon, amelyen már maga is járt. A mi szövetséges országaink felett. Tárt karokkal várom Bodőben, remélem, fizet majd egy whiskyt... — Akár egy hordóval is, ezredes úr! — És nekem adja majd emlékül ezt a kendőt — vett ki egy vékony selyemkendőt az • Ebben a regényben a nevek költöttek, de maga a történet Igaz.
