Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-11 / 215. szám

A példa kötelez Mindenki örül a jól végzett munka sikeré­nek és ez az öröm csak fokozódik akkor, ha a nyilvános elismerés nem marad el. Amikor a tanévnyitó ünnepségen a szülők, a diáktársak és a nagy számú vendégsereg előtt a gyöngyösi déli városrész új gimnáziu­mának igazgatója felolvasta a IV. A) osztály néhány tanulója nevét, bizonyára nemcsak ők, hanem a szüleik és az ismerőseik is boldogan vették tudomásul sikereiket. Mit tett ez a né­hány diák? Tulajdonképpen semmi különöset. Részt vettek a nyáron az ifjúsági építőtábor mun­kájában, vállalt feladatuknak becsülettel, a legjobb tudásuk és képességük szerint eleget tettek és kétszáz százalékos teljesítménnyel tértek haza. Tulajdonképpen semmi különöset nem tet­tek. És mégis ...! Kétszáz százalék nem kis teljesítmény. Gon­doljuk csak el, mit kell dolgozni a kétszáz százalékos teljesítményért egy esztergályosnak, egy építőipari munkásnak, egy termelőszövet­kezeti tagnak. Ez iocz, de hogyan lehet összehasonlítani a gyümölcsszedést, mondjuk a falazással vagy az esztergálással? Valóban: hogyan? Ügy, hogy a diákok normái is érnek any- nyit a maguk területén, mint a kőművesek vagy a vasöntők normái. Munka az egyik, munka a másik, ha nem is azonos természet§i de minden munka egész embert kíván, minden munkát lehet becsülettel is végezni és lehet lógni is minden munkában. Az önként vállalt munka pedig nem is kötelező, a gyümölcssze­dés még több alkalmat is ad a „bliccelésre", mert elhanyagolása miatt még fegyelmit sem lehet egyetlen diák nyakába sem varrni. De ne vitatkozzunk ezen, köztudott, hogy minden munka egyformán fontos, nemcsak népgazdasági vetületében, hanem egyéni kö­vetkezményeiben is. A munka sohasem játék. A munka mindig erőfeszítést követel, mindig verejtékszagú. Csak annyi különbség van az adott esetben a munka és munka között, amennyi a kétfajta dolgozó személye között lehetséges. A gyöngyösi diákok teljesítménye országot érdeklődést váltott ki. Mi is büszkélkedünk velük, és példájuk vonzó erejében bízva írjuk le nevüket: Kolozsvári Vera, Takács Irén, Nemesik Va­léria, Krakóczi Mária, Mélypataki Piroska, Mikola Margit, Oláh Mária, | Illés Erzsébet, Török Rozália és Szabó Csilla. Reméljük, nyári teljesítményükre kényesek lesznek a tanévben is, példájuk pedig arra kötelezi társaikat, hogy szorosan a nyomuk­ban járjanak, sőt: felzárkózzanak melléjük. Jó tanulást! (fimf) Ceruza sor ok os őzemből Nevel a brigád Gazdasági vezetők anyagi érdekeltsége Ma, az új irányítási rendszerre való áttérés gyakor­lati előkészítésének időszakában, az ország figyelme a gaz­dasági vezetőkre irányul. Népgazdaságunk újabb fellen­düléséhez a központi gazdaságvezetés csak az általános feltételeket teremti meg. A fellendülést előidéző cselek­vést a vállalatok, gyáregységek, üzemek vezetőitől várják. Olyan gazdaságirányítási rendszerben, ahol a népgazda­sági feladatokat nem „bontják le” vállalatokra, hanem a vezetőknek maguknak kell saját feladataikat meghatá­rozniuk, rajtuk múlik szinte minden. Felelősségükhöz, munkájuk eredményéhez mérten kell majd díjaznunk is őket. Aki kockáztatni mer, aki kellő bátorsággal és felelősséggel önállóan dönt, aki nagy befolyással van a vállalat helyzetére, azt meg Is kell fi­zetni. A munka szerinti elosztás törvénye voltaképpen a munkateljesítmény szerinti elosztás elve. A vezető tel­jesítményét a vállalati nyereség alakulása fejezi ki. A gazdasági vezető: szocialista vállalkozó. A vállal­kozónak pedig nemcsak bér jár, hanem vállalkozói díj is. Ez a dolog egyik oldala. A másik az, hogy nemcsak a nye­reségből kell részesednie, hanem — a vezetésből is. Aki­nek jó munka esetén jelentős többletjövedelem üti a mar­kát, annak viselnie kell az esetleges veszteségek egy ré­szét is. A vállalati vezető kockáztat. Kockáztatja az állam pénzét, de a sajátját is! Az új mechanizmusban az állam, mint tulajdonos, nem garantálhatja a vezetők bérének 100 százalékát. Ha a vállalat nem elég jövedelmező, vagy veszteséges, akkor a vezetők alapbérét sem fizetik ki tel­jesen: a beosztásuknak megfelelően 10—20, esetleg 30 százalékot is levonnak belőle. Ez a vezetőket természete­sen érzékenyen érinti. Mégis: az egyetlen objektív és tár­gyilagos mérce a vállalati vezetők munkájának megítélé­sében a nyereség. Ez az egyetlen megoldás olyan viszonyok között, ami­kor a vállalatok nagyfokú önállóságot kapnak feladataik meghatározásában és teljesítésében. Valószínűleg a veze­tőkben egészséges nyugtalanságot támaszt, hogy jövedel­mük eléggé jelentős ingadozásoknak lesz kitéve. Minden tudásukat latba kell vetniük, hogy a lehetséges maxi­mumhoz közeli jövedelmet kapják; ez a maximális erő- bedobás, ez az egészséges „idegesség” szükséges feltétel a vezetői munka hatásosságának növeléséhez. Feltehető, hogy lesznek vezetők, akik nem bírják majd ezt az ira­mot. A többség azonban bírni fogja: rutinos, képzett ve­zetőgárda áll népgazdaságunk rendelkezésére. A vállalati igazgatónak és helyetteseinek az alapbé­ren felüli jövedelme nem közvetlenül függ majd a vál­lalati nyereség alakulásától. A felüerveleti szerv mérle­gelni fogja a vállalati munka egészét, s ennek alapján állapítja meg részesedésük nagyságát. Igaz: szokatlan lesz a vezetők ilyen, „vállalkozói” bé­rezése, de nem szokatlanabb, mint az új mechanizmus többi eleme. Eredményesnek bizonyulna, ha a vállalatok vezetői már most vizsgálni Vszdenék, melyek azok a fel­tételek. amelyek melle'* ross-ban, maid azt kivető«”, a lehető legnagyobb iöv''d«’,met elérhetik. Gondos elő­készítő munkájukkal nemcsak a maguk, hanem vállala­tiak jövőjét is megalapozzák! — Nóri bácsinál nem ismerete precízebb rendszeretöbb, szor­galmasabb párttit­kárt, ha valakit, hát őt biztosam egyöntetű szavazással választ­ják meg a recskiek, így jellemezte tömö­ren a járási pártbi­zottság megbízottja a recski községi párt- szervezet titkárát, Vadassy Norbertot. Aztán arról beszélt, hogy olyan pontos nyilvántartás, o pártszervezet munká­ját dokumentáló fel­jegyzés és jegyző­könyv nagyon kevés helyen készül, mint amilyet Nóri bácsi­nál láthatunk. Mert itt attól kezdve, hogy kinek milyen párt­munkája van, s azt mikorra hogyan kell teljesítenie, a tag­gyűlésen megjelen­tekről szóló kimuta­tásig, minden papí­ron található. S aki ezeket végig böngészi, teljes képet kap min­denről, ami ebben a pártszervezetben tör­ténik. Idáig jutott a felsorolásban, amikor a járdán feltűnt egy javakorabeli, tagba­szakadt férfi, mind­két keze tele. Kozta az írógépet, borítékot, kockás papírt, ssa^a­FARADVA zóládát, s a vezető­ségválasztás egyéb kellékeit. Nem is kellett be­mutatni, hogy Nóri bácsi, a párttitkár közeledik. S már mentegetőzik is, hogy nem tudott a megbe­szélt időre jönni, mert hogy annyi munka gyűlt össze a taggyűlést megelőző­en. Nem tudtam meg­állni kérdés nélkül. — És mondja, ti­kár elvtárs, nem ap­rózza így el túlságo­san idejét, erejét, hogy ilyen aprósá­gokkal is egyedül tö­rődik? — Valakinek meg kell csinálni — adja nem túl meggyőző magyarázatát a munkahalmozásnak, s később, ahogy a be­számolóját hallgat­tam, érthetőbbé vált ha nem is elfogadaa- tóbbá ez a mindent elvállaló, mindent egyedül végrehajtó „szükségállapot”. A Nóri bácsira jel­lemző precizitással mutatta ki ugyanis, hogy a vezetőség tag­jai, a pártcsoport- bizalmiak mennyi társadalmi munkát végeznek — órákban kifejezve —, s hogy a többiek,^ nos 20-25 párttagtól kérték, végezzenek el valami alkalmi munkát, amely mindössze fél órát vett volna el szabad idejükből, és.. 12-en ezt is vissza­utasították. A párttitkár, a pre­cíz Nóri bácsi ki­számította, hogy egy évben ki hány óra pártmunkát végzett. De vajon meg tudná-e mondani, hogy ő aki a 'legtöbbet val­latja közülük, hány órán, napon át fá­radt a közösség ügyeinek intézésében? Később maga is beszélt erről. — Az ember fá­rad ... ki tudja mió­ta már. de azt nem engedheti meg magá- na-k, hogy elfárad­jon. Mióta fárad? Ahogy visszaemléke­zik, a hadifogoly-tá­borban ismerkedett meg közelebbről a szocialista eszmék­kel, ahol részt vett az antifasiszta csovort munkájában. Mikor hazajött, az ifjúsági szervezetek munkáját segítette az EPOSZ- tól az úttörőcsapatok­ig. s mellette persze végezte nevelői mun­káját, az igazgatóhe­lyettesi tennivalókat és évek óta pár un­kára a 70—80 tagú recski pártszervezet­nek. Hangyaszorgalmú ember. Minden mun­kát elvállal és meg­csinál, amivel úgy érzi, előbbre segíti a párt ügyét. Azok kö­zé tartozik, akiket attól kell óvni, hogy többet már ne vál­laljanak, mert annak az egészsége, családi élete látná kárát. És félteni attól is, hogy ezek az apró-cseprő munkák, a precíz ki­mutatások, jegyző­könyvek elveszik az időt, az energiát a fontosabb munkák­tól, hogy esetleg a papírok mögött elve­szik az ember. De ahogy a recskiek el­mondották és a-z ő munkáját, életét is jobban megismertem., rájöttem, az aggóda­lom második része felesleges. hogy mindezt ő az embe­rekért teszi, fáradva., de soha nem elfárad­va. Éppen ezért senki számára sem volt meglepő, hogy a késő esti szavazáson egyet­len ' ellenszavazat nélkül választották meg újra párttitkár- na.k a recski kom- I munis ták. K. £. a 1966. szepU IX-, vasáruap 0 — Az embereimről beszél­jek? Mit mondhatnék róluk?! Dolgoznak rendesen, becsület­tel elvégzik a rájuk rótt mun­kát: nincs különösebb bajom velük. No, ezzel persze nem akarom azt mondani, hogy tel­jesen makulátlanok! Egy s más természetesen velük is előfordult már. Ö, de az olyan régen volt, hogy talán emlí­teni sem érdemes!? Mirkóczki Tibor, a Könnyű­ipari Alkatrészgyártó és El- látó Vállalat 10. számú egri gyáregységének az egyik bri­gádvezetőjét kérdezgetjük. — Mi történt olyan régen? Hát az a néhány furcsaság... Például a Jancsié... Tudja, az úgy volt, hogy a gyerek megfeledkezett valamiről: hosz- szú idő után késve jött be a gyárba. Valami tizenöt perc­cel azután, hogy becsengettek a műszakra, amikor már ki­ki rég beletemetkezett aznapi feladatába a satupadnál. Magyarázkodott, bizonygat­ta, hogy csak pillanatnyi kisik­lásról van szó, többé nem for­dul elő. De aztán megismétel­te mégis! Másodszor ugyan már csak öt perc terhelte a lelki­ismeretét, de mindegy már az: így is kompromittálta a bri­gádot. Nem, nem próbált már vé­dekezni, nem mert ellenünk szólni, csak hallgatott nagy szégyenkezve. Meg is szívlelte a korholást: azóta sincs rá pa­nasz! Tavaly óta... No és a Sanyi! Az külön szám... Sehogy sem akart túlórát vállalni, még akkor sem, amikor a legnagyobb szükség kívánta úgy. Amikor talán még a túlórát is kevés­nek hittük ahhoz, hogy a fel* adatot el tudjuk végezni időre! Igen, szóval, a Sanyi éppen egy ilyen fontos munkánál je­lentette ki, nem is tudom már hányadszor, hogy bizory ő csak elmegy, neki dolga van a városban. Hát jó, mondtuk, csak menj a dolgodra... Az­tán, amikor a kért berendezés elkészült s a célprémium szét­osztása következett: becsuk­tuk Sanyi előtt az ajtót. Csak az kapott pénzt, aki melózott. Ekkor is, máskor is... A.ztán egyszer meggon­dolta magát a fiú és velünk maradt a műszak után is... Érdekes, hogy nem pénzimádó a gyerek mégis vállalja azóta is a túlórát. A kedvünkért, kö­zös érdekünkért. Becsületből is... S tudja meddig jutott? Nem hiszi. Délutánként nem. a városba siet, hanem, amikor csak teheti, előszedi a „cuceát” 3 csinál rajta valamit... Mi­lyen cuccát? Majd elfelejtem: az óvodásaknak készit most valamit mászkál öt. TSmdrt mi munkában!.. Mert, hogy a mi brigádon! nemcsak a műszak alatt igyek­szik, nemcsak a prototípusokmál akar bizonyítani, hanem * nyolc órán túl is. Tudja, bog) mit jelent nekünk azoknak aa óvodás apró emberkéknek aa elismerése, boldog mosolya? 8 Szombat reggeL .. Tehergép. kocsi platóján hatalma» fém­szekrény felerősítésén, útnak indításán szorgoskodnak a He­ves megyei Elektromechanikai és Vasipari Vállalat egri Ko­csis Bemát utcai telepének dolgozói. — A „forintos társaság" — mutatja be őket nevetve Ra* bóczky Sándor brigádvezetö. Csodálkozva várom a ma­gyarázatot. — Lassan négy éve dolgo­zom velük, de különösebb pa­naszom talán egyikükre sem volt még... az idei esztendő elejéig. Akkf>r kezdtek csak el „mocorogni”... Valamelyi­kük kitalálta s utána a többi is átvette a különös jelszót: hatforintos ember csak hat fo­rintért dolgozik, a hétforintos hétért, s így tovább... És egy­kettőre felborult a régi rend, kevesebbet törődtek munkár jukkái, csellengtek össze-visz- sza, nem sokba vették, hogy mi lesz a sorsuk a határidős rendeléseknek... A lányok kényelmes tempó mellett tere­feréltek, mesélték egymásnak igaz és kitalált történeteiket, s feltűnő pletykálkodásukban cseppet sem zavartatták magu­kat. ! így jött el azután a január vége, meg a februáré is, így történt, hogy hosszú idő után le­maradtunk a tervteljesítésben, csupán a „Zr kalanderre 340 órát kellett rádolgoznunk! — Ennek már fele sem volt tréfa, sürgősen cselekedni kellett. *A brigád józanabb tagjaival és az üzemvezetőséggel együtt előbb jó szóval próbáltunk rendet teremteni, meggyőzés­sel. .. .Amikor aztán láttuk, hogy a jó szó nem használ mindenkinél, más eszközök­höz is hozzányúltunk. Egy embernek a kezébe adtuk a munkakönyviét, néhányat pe­dig áthelyeztünk a szomszédos műhelyekbe. természetesen más környezetbe... Azóta szembetűnő a válto­zás: a korábbi kilencven körü­li helyett száz százalékon is jóval felül van a teljesítmé­nyük, tisztább lett a szerelde légkörbe. Mindenki iparkodik, előbbre akaZ lépni... Akik el­kerültek tőlünk^ egyre gyak­rabban érdeklődnek: mikor jö­hetnek vissza? Majd egvszer, mondjuk nékik, ha kiérdemlí- tek, hogy közöttünk dolgoz­hassatok újra. Abban a brigád­ban, amelyről már mások is mondják: visszaszerezte régi hírnevét... j (gyóni) nyat adnak el a sokszorosított „gyűjteményből”? Ki tudja azt ellenőrizni, hogy a tervet valóban a névjegyzékben sze­replő szakember készítette, vagy csak a nevét adta el a rajzhoz? A megrendelő örül, ha az utolsó pillanatban meg­kapja a terveket, ki ellenőrzi a munka minőségét? A népi ellenőrzés kifogásol­ta, hogy az Eger—Gyöngyös vidéki Állami Pincegazdaság 4 fő részére 15 000 forint ter­vezési díjat fizetett ki három kilométeres makadámút terve­zéséért. Ki veszi vajon komo­lyan, hogy négy szakember június 1-től szeptember 15-ig dolgozott a terveken, mint ahogy papíron bizonygatták. Egyes helyeken MÁV-alkalma- zottak részére „oktatás” és „raktári adminisztráció” cí­mén fizettek az állományon kívüli bérekből. Vajon nem a jó összeköttetést, a vagonok kiállítását, a fekbér csökken­tését szolgálták meg? (Jobban forog a kerék, ha kenik”.) Nem lépi-e át az anyagi ösz­tönzés határát, nem sérti-e az orvosi etikát, ha a termelőszö­vetkezet a körzeti orvos és az állatorvos részére külön jutta­tást ad? (Havi 1000 forint, má­sutt két hízott sertés és 4050 forint.) Vajon írásba merik-e mindenütt foglalni ezeket a megállapodásokat? Vagy em­lítsük azt a fonák esetet, hogy a Nyugat-Bükki Állami Erdő- gazdaság különböző táblák készítését rendelte meg a Vé­dőszemüveg és Fémáru Ktsz- néL A ktsz nem vállalta a munkát, de négy dolgozója 12 251 forintért rövid idő alatt teljesítette a megrendelést A népi ellenőrök befejezték a vizsgálatot. A Büntető Tör­vénykönyvbe ütköző vissza­éléseket nem állapítottak meg, de a jelentések sok visszásá- got tükröznek. Elgondolkodta­tó, hogy miért keresik ennyien bérgazdaságunk „kiskapuit”. Tudjuk, állományon kívüli bé­rekre és másodállásokra szük­ség van. Nem a helyes gya­korlatot, hanem a túlzásokat kifogásoljuk. Reméljük, hogy a feltárt tényék azokat is nyugtalanítják és megfelelő intézkedésekre sarkallják! akik a kiskapuk” őrzéséért felelősek. Or. Fazekas László orvos, aki három helyen foly­tat mellékfoglalkozást és ez­ért az elmúlt évben 35 664 forintot fizettek néki, egy má­siknak 33 914 forintot. Az or­vosok részére kifizetett átla­gos állományon kívüli bér 8494 forint, de 73 fő 10 000 fo­rintnál többet vett fel állomá­nyon kívüli bérből és ebből az egy főre eső főfoglalkozáson felüli átlagkereset évenként 15 986 forint Bizonyára a második, vagy a harmadik munkahelyen is szükség volt az orvosra, nem is a kifizetés jogosságát vitat­juk, de az említett orvosok egy-két kivételtől eltekintve jelentős magánpraxist is foly­tatnak. Helyes-e, megengedhe­tő-e ilyen nagy mértékű el­foglaltságuk? Ilyen körülmé­nyek között megfelelhetnek-e hivatásuknak? Ügy véljük, időszerű lenne, hogy a megyei tanács egész­ségügyi osztálya, esetleg más szerv bevonásával, vizsgálja meg, milyen munkakörökben és hogyan lehetne a mellékfog­lalkozásokat a gyógyulást vá­rók érdekében jobban meg­szervezni. A magántervezők háza tá­ján sincs minden rendben. Kétségtelen, hogy az építési osztályok csak a tervezőnév­jegyzékben szereplő, tehát ál­lamilag elismert tervezők munkáját fogadják el. Az el­múlt évben számottevő kifogás nem merült fel sem a magán­tervezők munkájának minősé­ge, sem a felszámított díjak tekintetében. De akadnak olyan műszaki emberek megyénk­ben, akik az elmúlt évben 94,91, illetve 81 tervet készí­tettek. Helyesebben ennyit tu­dott felderíteni a népi ellenőr­zés. De a tervezők egy része mellékesen műszaki ellenőri vállalati tervezői megbízatást is vállal, sőt főfoglalkozása is van valahol. Itt sokkal kisebb a „termelékenység” mint az eseteként fizetett „maszek” munkában? A valóságban hány tervet készítenek és há­Az állományon kívüli bérek felhasználására, a második ál­lás és mellékfoglalkozás enge­délyezésére szigorító rendelke­zések jelentek meg. Mennyi állományon kívüli bért fizet­nek ki megyénkben, milyen és mennyi elfoglaltsággal járó második állást és mellékfog­lalkozást vállalnak az orvosok és mérnökök? A jelentős őst s egek kifizetésénél érvényesi- tik-e a gazdaságosság szem­pontjait? Akik sok mellékfog­lalkozást vállalnak, hogyan állnak helyt főfoglalkozású munkahelyükön? Ezekre a kér­désekre keresett választ leg­utóbb a Heves megyei Népi Ellenőrző Bizottság vizsgála­ta. Elgondolkodtatő, hogy sem a Statisztikai Hivatalnál, sem az irányító hatóságoknál nincs olyan adat, amelyből meg le­hetne állapítani a megye terü­letén kifizetett állományon kí- i ülj bérek pontos összegét, l edig jelentős summáról van szó. A Statisztikai Hivatal az eb múlt évben 70 gazdálkodó szervnél 13,9 millió forint ál­lományon kívüli bért mutatott «. (Állományi bérük 8,3 szá­zaléka.) De ebben nem szere­pelnek az egészségügyi intéz­mények, ahol az arány jóval magasabb és a 70 tétel között nem szerepelnek a termelőszö­vetkezetek. A vállalatok az állományán kívüli béreknek 18 százalékát rakodási és szállítási bérekre, ?5 százalékát nyugdíjasok foglalkozására fizették ki, de jelentő összegeket költenek tervezési, műszaki ellenőri, szakértői díjakra. Szembeötlő a kórházak áHo- nlányon kívüli béralap-felhasz­nálása. A megye három kór­házánál 1965-ben 37,4 millió bért fizettek ki és ebből 9 mil­lió az állományon kívüli bér. Ez az összes bérek 24 száza­léka! Akad olyan kórházi fő­A bérgazdálkodás „kiskapui" Nyugtalanító gondolatok a népi ellenőrzés után

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom