Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-28 / 229. szám

'4 ve*ét8»£gt>ála**tó i^gffrfíTÍáéHir8t ,f&éfítfft%» „Tárgyalási szünet" London és Salisbury között Köves Tibor, az MTI tudó­sítója jelenti: Herbert Bowden brit nera- aetközösségügyi miniszter és Sir Elwyn Jones főállamügyész szerdán tér vissza Londonba tíznapos rhodesiai missziójáról. A Smith-rezsim tíz hónappal ezelőtt végrehajtott független­ségi államcsínye óta ez volt az első kormányszintű tárgya­lás-sorozat London és Salis­bury között. Ennek során Bowden három alkalommal folytatott többórás bizalmas megbeszélést lan Smith-szel, a törvénytelen fehértelepes kor­mány miniszterelnökével. Bowden csütörtökön számol be a brit minisztertanács ülé­sén a fehértelepes rezsim ve­zetőivel folytatott tárgyalásai­ról. Wilson miniszterelnök en­nek alapján dönti el a Mun­káspárt jövő hétfőn kezdődő értekezletén követendő takti­káját a rhodesiai kérdésben. Walter Ulbricht Angol hivatalos körök sze­dőit Bowden hazatérése nem jelenti azt, hogy Smith eluta­sította volna az „alkotmányos rendezésről” szóló brit javasla­tokat, de azt sem, hogy elfo­gadta volna azokat. A most lezajlott tárgyalás-sorozatot „bizonyos szünet” követi, s ez — mint Londonban hangsú­lyozzák — „mindkét félnek alkalmat ad a helyzet felmé­résére”. A Smith-rezsimmel rokon­szenvező angol konzervatív forrásokból kiszivárogtatott és a kormány által nem cáfolt értesülések szerint Bowden rendezési javaslatainak lénye­ge a következőkben foglalha­tó össze: 1. Smith formálisan vissza­adná kormányfői hatalmát Gibbs kormányzónak, aki azonnal ismét őt nevezné ki egy „kiszélesített”’ ideiglenes kormány élére. Jugoszláviában 2. Az ideiglenes Smith-kor- mány a brit kormánnyal együtt dolgozná ki az „új” függetlenségi alkotmányt, amely csekély módosításokkal az 1961. évi alkotmányon ala­pulna. (Az 1961. évi alkot­mány a) és b) kategóriába so­rolja a szavazókat: az a) lis­tán szereplő 90 ezer fehér vá­lasztó — 220 ezer fehértelepes közül — 50 képviselőt küldhet a rhodesiai parlamentbe, míg a b) listán szereplő szavazók — ezt a vagyoni és műveltségi feltételekhez kötött másodosz­tályú minősítést is csak 11 000 afrikai érte el négymillió kö­zül — csupán 15 képviselőt küldhetnek a parlamentbe. A brit alkotmány-módosító ja­vaslatok az „afrikai részvétel” bizonyos növelését irányozzák elő, de nem olyan mértékben, hogy az megakadályozná a fehér parlamenti többség ab­szolút törvényhozói hatalmá­nak érvényesülését. 3. Annak megállapításéra, hogy egy ilyen alkotmány alapján elfogadható-e a füg­getlenség a „rhodesiai nép egésze” számára, brit—rhode­siai vegyes bizottságot külde- nének ki. A Times diplomáciai tudósí­tója hangsúlyozza: „A dél-af­rikai kormány el lenne ragad­tatva, ha Bowden javaslatai alapján rendezni lehetne a rhodesiai vitát, a zambiai kor­mány azonban tüzet okádna”. (MTI) Erhard Az NDK Államtanácsának elnöke szeptember 26-án hiva­talos látogatásra Jugoszláviába érkezett. A képen: Joszip Broz Tito elnök üdvözli a vendéget. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Guss Hall Johnson és Erhard kétnapos hivatalos tárgyalásai után, az eszmecsere még folytatódik, amikor az amerikai elnök és a bonni kancellár együtt elre­pül a Kennedy-fokra. Hétfőn este a washingtoni Fehér Házban díszvacsorát adtak Erhard tiszteletére. Pezsgőspohárral a kezében, Johnson kijelentette: meghí­vást kapott Erhardtól bonni látogatásra, s „mindent meg­tesz, hogy ezt el tudja fogad­ni”. Arra is célzott, hogy más NATO-országokat is fel­keres ugyanakkor. Most tör­a kínai vezetők álláspontjáról Guss Hall. az Egyesült Álla­mok Kommunista Pártjának főtitkára, aki hétfőn Moszk­vában propagandistákkal és tudományos dolgozókkal talál­kozott, kijelentette: a Kínai Kommunista Párt vezetőségé­nek állásfoglalása eltér a marxizmus-leninizmus eszméi­től és komoly kárt okoz a vr Iá imperializmus elleni harc­nak. Guss Hall aláhúzta a szoci­alista világrendszer és a nem­zetközi munkásosztály vezető szerepét a forradalomban. Hangoztatta: következetesen kell harcolni a kispolgári ide­ológia befolyása és a marxiz­mus-leninizmus bármilyen el­ferdítése ellen. Kiemelte a Szovjetunió Kommunista Párt­jának szerepét a nemzetközi kommunista és ‘munkásmozga­lom egybefolvasztásáért vívott harcban. (MTI) tént meg először, hogy John­son közeljövőben esedékes külföldi útról beszélt, de köz­ben utalt rá, hogy határozott HAT HÓNAPPAL EZ­ELŐTT Johnson elnök gazda­sági tanácsadó bizottságában és az amerikai nagybankok és mammutvállalatok közgazda- sági osztályain egyaránt a ró­zsaszínű optimizmus légköre uralkodott. Röviddel ezelőtt még a visszaesés veszélye fe­nyegette az amerikai gazdasá­gi életet, az év elején azonban már világos volt, hogy a viet­nami háború kiterjesztése ala­posan „befűti” az amerikai ip>ar kazánjait és a hadikon­junktúra erősödése az áhított profitok gyors növekedésével Pompidou választási tv-interjúja Georges Pompidou francia miniszterelnök hétfőn este a francia tv-ben elhangzott 40 p>erces interjújával voltaképpen megnyitotta az UNR választá­si kampányát. Georges Priou- ret, az Express című hetilap munkatársának kérdéseire vá­laszolva Pompidou a* többi között kijelentette: kormánya akkor is a mostani politikáját folytatná, ha — amit egyéb­ként nem tart valószínűnek — az UNR • nem szerezne meg a többséget a soron következő választáson Ezzel a minisz­terelnök lényegében válaszolt Lecanuet néhány héttel ezelőt­ti televíziós nyilatkozatára, amelyben az általa diktált fel­tételekkel — De Gaulle külpo­litikája meg változtat.soriak követelésével — támogatást ígért az UNR-nek, amely Le­canuet véleménye szerint nem kaphat majd többséget a vá­lasztáson. Pompidou most el­utasította Lecanuet feltételeit. Pompidou bejelentette, hogy a közeljövőben összehívni szándékszik a szakszervezetek o jUflnfiiffíft 1866. szeptember 28., szerda és az egyes iparágak képvise­lőit és velük megvizsgálja a dolgozók szociális helyzetét, amely az ő véleménye szerint nem látszik feszültnek. Katonai kérdésekről szólva Pompidou leszögezte, a fran­cia atomütőerőnek nem az a feladata, hogy háborút nyer­jen hanem, hogy elriassza a támadót. Ha Franciaországnak már lesz elegendő számú atomfegyvere — a hidrogén­bombát is beleértve — többé senki sem támadhatja meg — jelentette ki. A továbbiakban azt bizony­gatta, hogy az atomfegyver mellett szükség van hagyomá­nyos haderőkre is, részben az atomütőerő védelmére hagyo- márjyos eszközökkel folytatott támadás esetén, részben, hogy „segítséget nyújthassunk ha­gyományos fegyverekkel afri- itai szövetségeseinknek”, azaz intervencióra Franciaország afrikai érdekeinek védelmé­ben. Az irtteriú során Pompidou elfogadta Priouret-nak azt a javaslatát hogy egy következő hasonló tv-beszélgetésben ne újságíró, hanem egy vezető el­lenzéki politikus, esetleg Fran­cois Mitterrand legyen a mi­niszterelnök vitapartnere. jár. A hadikonjunktúra valóban bekövetkezett — de a New York-i tőzsdét augusztus utol­só hetében mégis az utóbbi négy esztendő legnagyobb ár­folyamzuhanásé. rázta meg: a tőzsdei manőverekben részt vevő 1581 részvényfajta közül nem kevesebb, mint 1393 ára csökkent. A krach nem kímél­te az úgynevezett „divatos” részvényeket, tehát a nagy katonai megrendeléseket élve­ző elektronikai, repülőgép- és rakétaipari vállalatok értékpa­pírjait sem. A New York-i tőzsde reagálá­sa világossá tette, hogy a vi­etnami háború és az amerikai gazdasági élet között nem olyan egyszerű és főként nem olyan rózsás a kapcsolat, mint ahogy azt Johnson elnök szakértői még néhány hónappal ezelőtt hitték. E kapcsolat egyik ága, a szorosan vett hadikonjunktú­ra, kétségkívül megfelel a vá­rakozásnak : a termelés emel­kedik, a munkanélküliség nem nőtt. Az ötszáz legnagyobb amerikai ipari konszern beval­lott nyeresége a két évvel ko­rábbihoz mérten csaknem 12 százalékkal emelkedett és megközelítette a 18 milliárd Az ember állt a középpontban a Megyei Kórház kommunistáinak taggyűlésén A jelölő bizottság elnöke — osztályvezető főorvos — ezzel a megjegyzéssel lépett be a taggyűlésre: Lehet, hogy a műtőbe hívnak. Egy súlyos be­teget operálnak, ha szükség lesz rám, menni kell.. Mindenki természetesnek tartotta a megjegyzést, mert itt minden az életért, az em­ber egészségéért történik. Még a pártvezetőségválasztó tag­gyűlés is.. A pártszervezetek is az em­ber érdekében dolgoznak, szer­veznek. agitálnak s ugyancsak az embert, az ember egészsé­géért fáradoznak, az orvosok, az egészségügy dolgozói is. Így e két irányból táplálkozó humanizmus találkozott az eg­ri Megyei Kórház pártalapszer- vezetének vezetőségválasztó taggyűlésén. Valóban, az ember állt a taggyűlés középpontjában. Bár az elmúlt évek munkájának, eredményeit méltatva, vagy hiányosságait elemezve elvi, politikai kérdésekről is szólott a vezetőség beszámolója még­is ezek a problémák szorosan összefüggnek az orvosok, az egészségügyi dolgozók minden, napi munkájával — Nem lehet közömbös e”yet- 'len párttagunk előtt sem, — hangsúlyozta a beszámoló —, hogy milyen intézményünknél a betegek ellátása, ápolása, hogy az egészségügyi szervezé­si feladatok miként szolgálják a betegápolást, de az sem kö­zömbös, hogy mindezek érdeké­ben mit tesz és hogyan dolgo­zik az alapszervezet. Sipos Lászióné. az alapszer­vezet titkára a vezetőség be­számolójában részletesen fog­lalkozott a pártépítéssel — hat tagot vettek fel két év alatt — a jól és szervezetten dolgozó pártcsoportokkal, az oktatással és a tömegszerveze­tek munkájával. Jelentőségé­hez mérten vizsgálta a beszá móló azt a nagyon fontos, de egyben bonyolult feladatot is, amelyet röviden így fogalmaz­hatunk meg: milyen hatással volt a pártszervezet a párton- kívüliekre, a megyei kórház dolgozóira? Válaszképpen a beszámoló­ból idézünk: — Megállapíthatjuk, hogy az elmúlt időszákban sokat javult orvosaink erkölcsi, politikai magatartása. Egyre inkább ki­fejezésre jut az a felismerés, hogy jelenük és jövőjük elvá­laszthatatlan a szocialista tár­sadalom fejlődésétől. Alapszer­meghívta Johnsont Bonnba menetrendet nem készíthet a vietnami háború miatt. Egyéb­ként biztosította Erhardot, hogy a vietnami háború nem gyöngíti az Egyesült Államok odaadását a NATO, az euró­pai problémák iránt. Erhard kancellár válasz-po- hárköszöntőjében azt mondot­ta: reméli, hogy „Amerikának sikerül helyreállítania Viet­namban a rendet.” Kis Csaba, az MTI tudósító­ja írja: Erhard és Johnson első napi tárgyalásai nem vezettek konkrét eredményre. Az a ja­vaslat, amely szerint az Euró­pában állomásozó NATO-ala- kulatok létszámának kérdését, és az ezzel kapcsolatos pénz­ügyi problémákat háromtagú bizottság vizsgálja meg, nem jelenti egyben a jövő év nya­ráig teljesítendő több mint egymilliárd dolláros német fegyvervásárlási kötelezettség ■csökkentését. Ugyanakkor lehetőséget ad a további manőverezésre mind­két fél számára. Az egyetlen kérdés, amely­ben előrehaladás történt, má­sodlagos jelentőségű téma: a világűrkutatásban kialakítan­dó amerikai—nyugatnémet együttműködés. Erhard még tavaly ígéretet kapott arra, hogy az Egyesült Államok az NSZK-t bevonja világűrkuta­tási programjába. A keddi kö­zös utazás a Kennedy-fokra ennék a demonstrálását szol­gálja (MTI) vezetünk tagjai közül egyetlen orvos sem követett el etikai vétséget de az elmúlt két esz­tendőben egyáltalában nem szerepelt jelentősebb ügy in­tézményünk orvosetikai bizott­sága előtt. Bőven akad azon­ban még tennivalónk abban az irányban, hogy orvosaink még jobban belássák azt, hogy az orvos a társadalom orvosa* anyagi, gazdasági helyzete a társadalom anyagi, gazdasági viszonyainak függvénye A beszámoló így summázta a soron következő legfonto­sabb feladatokat: — A jelenlegi, , bonyolult helyzet a mi pártszervezetünk­től is több politizálást erőtel* jesebb politikai tevékenységet, hatékonyabb pártpropagandát követel. Arra kell törekedni* hogy meggyőzőbb, elevenebb* és ötletesebb legyen agítációnk és minden kommunistától meg kell követelni, hogy méltókép­pen képviselje és hirdesse a párt politikáját. A beszámolót élénk vita kö­vette. S felszólalók beszéltek jelentőségéről, sürgették a be­iskolázási program elkészítését és szóvá tették azt is, hogy az egyes intézkedések kidolga* zásánál bátrabban kellene táp maszkodul a szakemberekre* A szocialista egészségügy tar­talma is megfelelő hangsúlyt kapott a vita során. Elmondot­ták hogy vannak szakképzett orvosok, korszerű eszközök, a, gyógyítás szolgálatában csupán a helyhiány az. amely gátolj^ még a munkát. Szó került} még a vita során az utókeze­lés jelentőségéről, a fiatal or­vosok munkájáról, és a KISZ* szervezet megerősítéséről is. A beszámolót és a határozati javaslatot a taggyűlés elfogad­ta, majd megválasztották a ve­zetőséget, és a városi pártérte-f kéziét küldötteit. Az alapszervezet titkárának ismét Sipos lÁszlóné elvtárs­nőt választották. A vezetőség tagjai: dr. Macsinka Árpád, Ivádi József né. Csende Gyula, L ipóczi Miklós, dr. Donkó András és Dévai András elv­társak lettek. Küldöttnek Sipos Lászlónét, dr. Osváth Gábort, dr. Macsin­ka Árpádot, dr. Bukovinszkp Lászlót és Juhász Ferencet vá­lasztotta a taggyűlés. *>tárkusz) Johnson túlfűti a kazánt dollárt A hadikonjunktúra ka­zánját természetesen a hadi- megrendelések fűtik. Augusz­tus közepén elfogadták az ed­digi legmagasabb hadiköltség­vetést: 58,2 milliárd dollárt szavaztak meg Johnsomnak közvetlen katonai célokra — félmllliárddal többet mint amennyit a kormányzat kért! Mindehhez hozzájárult, hogy a vietnami háború kiadásai úgynevezett „különszámlákon” szerepelnek, s ezért a tényle­ges hadikiadások összege jó­val nagyobb. A kormány nem mondja meg pontosan, hogy mennyi pénzt emészt fel a vi­etnami agresszió, a gazdasági szakértők azonban 8—12 mil- liárdra becsülik a hadiköltség­vetésen felüli külön hadikia­dásokat. BEFOLYÁSOS AMERIKAI bankkörök már régóta sejtették, hogy a hadikonjunktúra vesze­delmeket is rejthet magában, s hogy a gazdasági élet kazán­ját nemcsak fűteni lehet — hanem túlfűteni is. A legna­gyobb amerikai bankok csúcs­szerve, a Federal Reserve Board már korábban felhívta arra Johnson elnök figyelmét, hogy a hadikonjunktúra inflá­ciót szül: gyors ütemben nö­vekszik a forgalomban lévő pénz mennyisége, emelkednek a nagykereskedelmi és a fo­gyasztói árak. Akkor Johnson és a Federal Reserve Board bankárai összecsapták: az el­nök ugyanis politikai okokból jobban fél a gazdasági vissza­eséstől, mint az inflációtól, s így ellenzett minden olyan lé­pést, amely korlátozta volna a konjunktúra kibontakozását. Végül azonban kénytelen volt meghajolni a bankárok akara­ta előtt és beleegyezni abba, hogy felemeljék a bankhitelek kamatát. Azt remélték, hogy az intézkedés, amely me ne­hezíti a vállalkozói hitelek fo­lyósítását, kienged majd némi gőzt az inflációs kazánból. Ma már világos: mindez nem következhet be. 1966. ja­nuárja óta — a korlátozások ellenére — több mint kétmil­liárd dollárral emelkedtek a folyósított bankkölcsönök, évi átlagban számolva 4,4 száza­lékkal nőttek a nagykereske­delmi és 3,5 százalékkal a fo­gyasztói árak. Johnson tilta­kozása ellenére az acélvállala­tok 1963 óta első ízben végre­hajtották a hengerelt acél árának általános emelését: ez természetesen más iparágakra is hatással van, s újabb inflá­ciós lökést ad az amerikai gazdasági életnek. A VIETNAMI HABORÜ te­hát, míg egyik oldalon meg­mentette az amerikai gazdasá­got az 1966. elejére várt visz- szaeséstől — a másik oldalon a konjunktúra veszedelmes „túlfűtéséhez” vezetett: a ve­szedelmek nemcsak gazdasá­giak, hanem politikaiak is. A kazán „túlfűtöttségének” jelei ugyanis olyan időpontban mu­tatkoznak, amikor Johnson és a demokrata párt a novemberi részleges törvényhatósági vá­lasztásokra készül. (A képvise­lőház tagjait és a szenátorok egyharmadát választják.) A Johnson-kormányzat vietnami politikája miatt egyre fokozódó belső elégedetlenség következ­tében még a demokrata párt politikai szakértői is a demok­rata törvényhozási többség csökkenésétől tartanak. Ilyen körülmények között a válasz­tások előtt Johnson nem szán* hatja rá magát arra. hogy újabb intézkedésekkel „gőzt eresszen ki” a kazánból! Az egyetlen számba jöhető intéz­kedés ugyanis az általános adóemelés lenne — beleértve a fogyasztási, jövedelmi és a vállalati adókat is. Erre a Kor­mányzat nem vállalkozik, s ez az oka annak, hogy a tőzsde ingatagnak, bizonytalannak íté­li a gazdaság jövőjét, s ez mu­tatkozott meg az augusztus végi tőzsdekrachban is. Ennél lényegesen fóntosabb azonban az, hogy ami majd a novem­beri választások után történik.1 A vietnami háborús kalandba mind mélyebben belebonyoló­dó Johnsonnak ugyanis „meg kell nyugtatnia a nagytőkét és biztosítania kell a háborús konjunktúra tartósságáról: ép­pen ezért valószínű, hogy az esedékes adóemeléseket első­sorban a dolgozó tömegek ro­vására ha.itják majd végre! Olyan intézkedéseket hoznak: tehát az infláció ellen, hogy elsősorban a tömegek vásárló- képességét csökkentik, s a fo­gyasztási és jövedelmi adókat a vállalati adóknál lényegesen jobban növelik. Ezt az irány­zatot jelezte, hogy Johnson gazdasági tanácsadó bizottsá­ga — az elnök jóváhagyásával kifejezetten megígérte a nagy­tőke képviselőinek: semmi­képpen nem vezetik be újra a monopóliumok által hevesen ellenzett profitkülönadót. így tehat november­ben alighanem a nagy „gaz­dasági ébredés” hónapjai kö­vet -nek: kieresztik majd a gőzt c veszélyesen túlfűtött kazánból — s azzal már mit sem törődnek, hogy ez a gőz a kis fogyasztókat perzseli meg. Gömöri Endrt

Next

/
Oldalképek
Tartalom