Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-27 / 228. szám

/ Szombaton v , este > asarnap ; részvételi aránnyal Allan Dul- l les, a CIA Kennedy által me- : nesztett igazgatója dicsekedhet, t 5 az üléseknek körülbelül há- . romnegyedén vettt részt. A második felvonásban újra . szerepet kap Johnson. A War- . ren-bizottság munkájának be- ; fejezési határideje 1964. június ’. 1. De ekkor még csak két féje- , zet van — úgy ahogy —készen, . a tervezett nvolcból! A Fehér ; Ház azonban türelmetlen. Va- 5 lakinek nagyon sürgős a jelen- . tés közzététele. A határidőt vé- . gül is kitolják augusztus 1-ig. . De ez az utolsó dátum. Érthe- I tő: 1964. augusztusa már az el- . nökjelölő gyűlések ' hónapja! A jelöltnek, aki egyfelől „a • jó ügy folytatója” szerepét , akarja eljátszani; másfelől vi- ' szont egyszer s mindenkorra le akarja zárni az előző elnök korszakát — szüksége van a mindenkit megnyugtató végső bizonyságra. Amit ünnepélyes keretek között meg is kap 1964. ’ szeptember 27-én. Johnson, mintegy „a nemzet nevében” ’ átveszi a jelentést és ezzel le- _ zárul a Warren-bizottság drá­májának második felvonása. Hol vannak l 1 a röntgenfelvételek? i A harmadik — jelenleg is i tartó — felvonás azzal kezdő­dött, hogy a 888 oldalas jelen­test és a csatolt okmányokat elkezdték — olvasni. Persze, nem az átlag amerikaiak, nem az egyszerű emberek. Azok — többnyire — beérik az újságok méltatásaival. (New York Ti­mes: a „kimerítő nyomozás. ». az elnök halálának egyetlen kérdését sem hagyta megoldat­lanul”.) Elkezdték viszont ol­vasni, elemezni a „tojásfejűek” , bizonyos „gyanús értelmiségi fickók”, akiket a Johnson-ad- minisztráció mindig is az ame­rikai Délen szokásos megve­téssel és lenézéssel, gyanakvó j irigységgel kezelt. Elolvasta és : írt róla Bertrand Russel. Mark ] Lane, Fred Cook és Edward ^ Jay Epstein, aki tanulmányú- , val — akár az előbbiek — ma- , ga is szereplője lett a „har- -j madik felvonásnak”. ! Eddig azonban sem a War- f ren-bizottság, mint testület, 1 sem az egyes tagok nem vet- I ték fel a nekik hajított kész- 1 tyűt. És nem szólalt még meg az elnök testvére, az egykori £ igazságügy-miniszter, Robert . Kennedy sem, aki pedig talán J| tudna modani valamit a sokat ■ keresett röntgenfelvételek hol- ^ létéről is. A szereplők azonban ® most türelmesek. A' legköze- c lebbi elnökválasztásra csak r 1968-ban kerül sor... ő Márványt György i: „Becsukni az ajtókat...” A kétesztendős Warren-jelentés kérdőjelei- héttagú bizottság kiterjedt z munkatársi gárdájából sokan i. őszinte hévvel keresték az- igazságot, de véleményük nem 3 jutott érvényre. „Nem azért va- t gyünk e helyen, hogy nyitogat­- ni, hanem, hogy becsukni pró- a báljuk az ajtók"1...” — mond­- ta sokat jelentőén a bizottság t kulcsembere az egyik fiatal be­osztottnak. És a munka közben sorjáztak a megoldásra, meg­válaszolásra váró kérdések: Kapcsolatban állt-e Oswald az . FBI-vel és a CIA-val? A bi- y zottság az FBI és a CIA veze- t tőinek személyes nyilatkozatá­- val („szennyes rágaloní... ”) megelégedve nem firtatta, ho­t gyan került az Oswaldnál tar- Iáit papírdarabra Joseph Hos- s ty dallasi FBI-ügynök neve,- pontos címe és telefonszáma? . Minden lövés ” hátulról jött? 1 Igazolják-e a röntgenképek, amelyeket Kennedy boncolása- 9 kor vettek fel, azt az állítást, ^ hogy minden lövés hátulról jött és egy és ugyanazon sze- “ mély adta le azokat? A képe­ket a bizottság egyik tagja sze- ’ rint „ízléstelenség” lett volna " megtekinteni és valóban sem " a munkatársak, sem a bizott- . ság nem vette kézbe azokat* _ igaz, a mai napig a hollétüket " is csak találgatják... Fenntartható-e az a nézet, " hogy az elnököt ért első lövés okozta az előtte ülő Gonally I kormányzó négy sérülését is? . A bizottság e döntő kérdésben teljesen megoszlik. Az egyik munkatárs 26 oldalas feljegy- | zésben tiltakozik e képtelen fel- | tételezés rögzítése ellen. /J bizottság egyes jogászai azon­ban körömszakadtáig ragasz­kodtak véleményükhöz: „Ha azt mondjuk hogy két különbö­ző lövedék okozta sérüléseiket, az annyi, mintha azt monda­nánk: — két gyilkos volt”. E . lehetőséget pedig bizonyos be- . folyásos személyiségek, úgy ; fest, mindenáron el akarják ke­rülni. A jelentés — ennek meg- : felelően hangsúlyozza; hogy „meggyőző érvek bizonyítják” az egyetlen lövedék elmélet he­lyességét, ugyanakkor, kényte­len elismerni, hogy e pont kö­rül a bizottságon belül is vol­tak véleményeltérések. Epstein a dráma első felvo­nását, konfliktusait elemezve — a bizottság összes munkaok­mányának birtokában! — ki­mutatja, hogy a vizsgálatot a közvélemény előtt fémjelző Warren főbíró, a kinn1!futások­nak mintegy 45 százalékán volt csak jelen, Russel szenátor pe­dig a tanúvallomásoknak mind­össze 6 százalékát hallgatta a saját fülével. A legmagasabb r Ritka eset, hogy egy tudoma nyos kiadvány felkerüljön a; amerikai bestseller-listára Amikor a Cornell Egyetem fia­tal, végzős hallgatója, i^dwarc Jay Epstein két évvel ezelőt Bekifogott szakdolgozata meg írásának, nyilván maga sen gondolta, hogy tanulmányami lyen nagy érdeklődést vál majd ki I Epstein szakdolgozata I ' Hogyan működik az ameri * fai kormány gépezet valamely ' rendkívüli esetben, amelye sem jogszabály, sem jogi pre ícedens nem szabályoz? Erre a kérdésre kereset t Választ Jay Epstein s gyakorta t ti példának Kennedy elnöl meggyilkolását és a Warren-bi- zottság működését választotta . 'A dallasi eseményekről koráb fan megjelent művek szerzői Thomas Buchanan, Joachin Öoesten és mások, élsősorbar 83 esemény lefolyásának, moz I gató rugóinak értelmezésére éí le£rására_ koncentrálták figyel­müket. Ők csak logikus „mel­léktermékként” bírálták, korri- ■ gálták a Warren-bizottság mű­ködését, következtetéseit. Ep­stein — éppen ellenkezőleg - választott témájának megfele­lően elsősorban a Warren-bi- aottság működésére, vizsgálati módszereire és azok hatásossá­gára volt kíváncsi, erre össz­pontosította figyelmét, e néző­pontból tekintett vissza az ese­ményekre. A politikai tudományokkal foglalkozó fiatal tudós tömör fogalmazású, szűkszavú elem­zéséből nem Oswald, a feltéte­lezett gyilkos — hanem a War­ren -bizottság belső konfliktu­sai, sajátos drámája bontako- Cik ki. Johnson az „előjátékban** Az előjáték, a tagok össze- válogatása Lyndon B. Johnson főszereplésével zajlott le. Az elnök maga állította össze a bizottságot, személyesen győzte meg a vonakodó, ellenálló Earl Warren-t, a köztiszteletben ál­ló főbírót, hogy vállalja el a bizottság elnöki tisztét. John­son ezután visszavonult és az első felvonásban nem is lépett színre. A Warren-bizottság munká­ba lépésének első percétől kezdve reménytelenül küzdött a kapott feladattal: kideríteni és közölni az igazságot az el­nökgyilkosságról, de úgy, hogy ne sértse az ügvbe kevert in­tézmények (az FBI, a CIA', a Secret Service stb.) és szemé­lyek (ki tudja milyen körökhöz tartozó személyek!) érdekeit. A JELEN A RZSEVSZKAJA: HITLER VÉGNAPJAI MÍTOSZ NÉLKÜL Fordította: KIS TAMÁS V' A CSALÁDI- és társashá: ' ■ építkezésekről, azok lebonyi Utasáról keveset írunk, lei . több esetben csak a statisztii Ví említi me& hogy magánén bői egy-egy évben néhány 1< 'a~ kás épül. Pedig ez a folyam: le nagyobb érdeklődést érdeme re~. Az országban évek óta folj . nagyarányú lakásépítkezés k< rétéi között a családi háza létesítése csaknem teljesen r_ tulajdonos és a magánkisipé a~ ros feladata. Ebben a folyj a~ matban, a szervezési és kivit« tr‘ lezési szakasz között kell vég rehajtani a tervezést, ezt ir- gazdaságilag, esztétikailag és &t, lakáskultúra fejlődése szem *t- pontjából igen fontos mozza ;Z_ natot. gg Családi házakat építészmér ,j-j nökök, építésztechnikusok é ft kivételesen kőművesmestere ■m is tervezhetnek, úgynevezel at OTN engedély (Országos Tér ,1_ vezői névjegyzék) alapján. Ezé' ,n a szakemberek egy-egy terv e_ dokumentáció elkészítéséé! ik rendszerint 600 forint körül összeget kérnek. Látszólag nen is nagy ár a műszaki munka •♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ tői és Erich Kempkátől, Hitler sofőrjétől hallotta, hogy s Führer halott, öngyilkosságá­nak híre elterjedt az őrség ka­tonái között is. Azt is beszél- - ték, hogy a holttestet eléget­ték. összevetve ezeket a híreket a kapott parancsokkal, Kari Schneider feltételezte, hogy az általa küldött benzinre a Füh­rer tetemének elégetéséhez volt szükség. _ Május elsején este azonban a ismét jelentkezett az ügyeletes e telefonon — egy újabb igény- _ nyel: minden rendelkezésre álló benzint irányítsanak a . Führer bunkerébe. Schneider . kiengedte a benzint a kocsik _ tartályából és még négy kan nával küldött Mit jelentett ez j a hívás? Kinek a számára , kérték ezt a benzint? Bisztrov őrnagy és Klimen- ■ ko alezredes Schneiderrel és Lange szakáccsal kimentek a kertbe. Lövedékektől feltúrt föld, le­tört fák, a tövüknél elégett ágak, a tűztől és a koromtól megfeketedett gyep. minden­felé összetört üvegek és elszórt tégladarabok hevernek. De melyik az a hely, amelyről, biztonsággal állíthatjuk, hogy ott és éppen ott történt az elégetés? Elkezdik átfésülni a kertet és a Führer-bunker bejáratá­tól néhány méterre rábukkan­nak Göbbels és felesége félig elszenesedett holttestére. Hát ezért kellett még egy­szer benzin. , (Folytatjuk.) j ■ be. De hogyan tovább? Lehet : séges, hogy valahol itt, < kertben égették el őket, d< hol? Ezt a helyet kell megta- i Iái ni. : Azóta, hogy a pincében rá­■ találtunk egy negyven év kö- i rüli emberre, Kari Schneider­re, a birodalmi kancellária ga­rázsának technikusára, már a kutatás első lépésétől kezdve nyilvánvaló volt, hogy „az el­égetés helyét” kell megkeres­nünk. Április: 28-án, vagy 29-én — nem emlékezett rá pontosan — Hitler titkárságának telefon­ügyeletese utasítást adott Schneidemék, hogy minden rendelkezésre álló benzint küldjön a Führer bunkerjébe. Schneider nyolc, egyenként húszliteres kannával küldött. Ugyanazon a napon, de már éjszaka, ú.iabb utasítást pa- pott a telefonügyeletestől, hogy a benzin meggyújtásához küld­jön fáklyákat. Nyolc ilyen fák­lyával rendelkezett, es el is küldte őket. Schneider nem látta Hitlert és azt sem tudta, hogy Ber­linben tartózkodik-e, de má­júé elsején a garázs veaetőjé­tőink lehetnek a pince labi ]_ rintusaiban. Megkezdődnek a: első sietős kihallgatások, j. Rábukkantunk egy fűtőre j_ Jelentéktelen külsejű, polgár ruhába öltözött ember. Boris; Alexandrovics Bisztrov őmagj és Ivan Iszajevics Klimenk« ■K alezredes, az ő ka­lauzolásával indultak el Hitler óvóhelye felé a sötél folyosókon és átjárókon ke- . resztül, ahol minden lépésnél r könnyen golyót kaphat az em­ber. s Hitler lakrésze elhagyatott. A falon Nagy Frigyes arcké- pe. a szekrényben Hitler zub­bonya lóg. a szék támláján ~ még egy szürke zubbony. 1 A kis fűtő elmondja, hogy éppen a folyosón tartózkodott. *• és látta, amint ezekből a szo- " bákból két, szürke takaróba , csavart tetemet a folyosón át , kivisznek az óvóhelyről. Elbeszélésének fonala ennél , a pontnál megszakadt és az ér­tesülés az el*ő pillanatban nem tűnt valami hihetőnek. Kli­menko és Bisztrov kimen­nek a birodalmi kancel­lária tüzérségi lövedé­kektől felszántott kertjé­n. Az őrség egy része már el menekült, de a még itt lévői heves tűzzel fogadják a beha tolókat. Gyerünk lefelé. A fo lyosóról és a szobácskákból fel emelt kézzel katonák és polgá ri személyek jönnek elő. A fo­lyosók padlóján sebesültei nyögnek. A pincében és a birodalm: kancellária emeletein újra és újra tűzharcra kerül sor. Rendkívül gyorsan kell tájéko­zódnunk, hogy felfedezzük és elzárjuk az óvóhely összes ki­járatát. Felderítjük a helyze­tet és megkezdjük a keresést. Az óvóhely vegyes összeté­telű lakói között nem könnyű segítőtársakat találni, olya­nokat, akik másoknál többet tudnak Hitler sorsáról és veze­(A Zrínyi Katonai Kiadónál ez év őszén megjelenő könyv rövidített szövege.) :- ért, de ha tartalmilag vizsgál- >- juk, sok-sok igényt kell kielé- ;- gítenie egy ilyen családi ház- a tervezőnek. A terv ugyanis i- megszabja a ház lakóinak élet- .- stílusát. lt A TERVEKET a legtöbb építtető csak formaságnak te­0 kinti, és azért csináltatja;, mert ” az építési hatóság másképp ^ nem ad engedélyt az építkezés- a hez, az OTP nem nyújt hitelt. " Holott a tervekbe foglalt tar- ' balom döntően befolyásolja az " épület haszná1 hatóságát, érté- ‘ két. Az építtetők az esetek 1 nagy százalékában a megszo- 1 kasokat, a faluban uralkodó ' formadivatot követik, maradi és ’ célszerűtlen elgondolásokat raj­zoltatnak meg. A magánterve­‘ ző sokszor komoly vitába bo- 5 csátkozik megrendelőjével, f hogy a mai építészeti felfogást 1 érvényesítse. A jÁbb, célsze- ’ rűbb, gazdaságosabb és szebb : lakások megvalósításáért, a la- " kaskultúra fejlesztéséért ható­- ságaink már azzal is sokat tet- i tek, hogy típusterveket bocsá- i tottak közre. Elég-e mindez? . Ezzel a tervezési és gazdasági kérdéssel kerestük fel a Heves megyei Tanácsi Tervező Iroda főmérnökét, Harmath Lászlót. Elmondotta, hogy a lakóház­típustervet már tizenöt évvel ezelőtt is készítették. Négy évvel ezelőtt pedig a magán- építtetők eligazítására családi- ház-tervgyűjtemény jelent meg. A negyven típustervet tartalmazó kötetben ki-ki ta­lálhat magának megfelelő meg­oldást. Ezek a típustervek, ezek a kiérlelt építészeti elgondo­lások célszerűbbek, gazdasá­gosabbak, tetszetősebbek sok egyéni tervnél. És olcsón be­szerezhetők. A SZAKEMBER, a tervező is elismeri, hogy az elmúlt év­ben épített házak nagyobbak, tartósabbak, mutatósabbak, I mint a régiek. Fejlődés, bizo­nyos előrehaladás már tapasz- ; talható. De nem elég! A laká­sok belső beosztása, célszerű- : sége, a családi élethez való : igazodása még elmaradott, kor­szerűtlen. igen sok esetben. A . ház méretében nagyobb a szűk- , ségesnél,, több feladatát több- ‘ szőrösen elégíti ki, némelyet : pedig rosszul. A konyha, a ve- J randa, a hálószoba szükségte- ^ lenül nagy, ugyanakkor nem j, építenek a gyermekek, vagy a j. nagyszülők számára külön, kis- méretű szobákat. Mennyi ké- ^ nyelmetlenség adódik abból. c hogy a gyermekek és az őre- gek a nap bizonyos szakában ? nem tudnak magukra marad- ni?! S mivel a hibákból lehet ta- g lulni, azt is el kell monda- lí nrnk, hogy a magántervezők e, — a megrendelő kívánsága izerint. megalkudva sokszor — éleslegesen magasra emelik a “ >adlót és túlságosan nagy a: »iucéket építenek. A falakai vastagabb téglából készíttetik) mint kellene, mert nem isme­rik — vagy úgy tesznek, mint­ha nem ismernék — az üreges téglákat, a gázszilikát- és tufa- beton-blokkkokat. Ezek a» anyagok csökkentik a kivite­lezési költségeket és ugyan­olyan jók, mint a hagyomá­nyos építőanyagok. A megrendelők költséges* nagy, cifra és ízlésesnek nerr* mondható kerítéseket építtet­nek, ugyanakkor megfeledkez­nek a kútról és egyéb mellék- létesítményekről, hogy azok» egészségesek és szakszerűek» legyenek. Nem szereltetnek as ereszre csatornát, nem készít­tetnek betonjárdákat sem a ház lábazata körül, sem a be­járathoz. Nem emelik az oó- varszint fölé a járdákat és így azok mindig nedvesek marad­nak. Azt hiszik, megtakarítot­tak valamit. AZT NEM LEHET állítani». hogy a típustervek minden» problémát megoldanak, de a bennük rejlő helyes elgondo­lásokkal, a költségek növelés« nélkül, a lakás kényelmesebb* egészségesebb és célszerűbb. A családi házak tervezése ko­moly feladat, az eddig tapasz­taltaknál több ismeretet, hoz­záértést és több törődést köve­tel. És itt. ennél a törődésnél sokat tehetnek hatósági és tár­sadalmi szerveink. Az első fo­kú építési hatóságok időben és igényesen vizsgálják meg a benyújtott terveket. A társa­dalmi szervek rendezzenek tá­jékoztató előadásokat, kiállítá­sokat, bemutatókat. Népszerű­sítsék az egyre fejlődő lakás- kultúra érdekében azokat az elgondolásokat, amiket a ter­vezőmérnökök a családi házak olcsóbbá, célszerűbbé és szeb- oé tétele érdekében típuster­veikben megfogalmaznak. Ezt mondja a tervező. S ha íyitott szemmel járjuk fatvam- rat és be-benézünk nemrég, vagy most épült családi há­lákba, feltétlenül elgondotko- :unk megállapításain. LAKASKULTÜRÁNK azzal s fokozottabban fejlődne, ha z építési hatóságok erélyes ropagandát indítanának a tí- ustervek gyakoribb feihasz- álása érdekében. Az sem ár- ana, ha a négy évvel ezelőtt ibocsátott gyűjteményt újab- ak követnék, amelyekben már ? építészek mai szemlélete s ikröződne. a célszerűség, gax- aságosság és az esztétika ma- asabb eredményeivel. A típns- írvek felhasználása nem ve- !t. aniformizálfcsághoz, mint ninő most tapasztalható a me- ve néhány községében; a íéfc- dést, a lakásépítési kedvet nelheti. De ehhez meg keH mertetni az építkezni száxvdé­»zókkal a típusterveket ok előnyeit. Családi házak — magántervezés típustervek nem unatKOZtunK szombaton este a televízió előtt, sőt — kü­lönösen a műsor első felében — az „egyszerű” szórakozáson túl emlékezetes művészi él­ményben is volt részünk. A nem éppen szellemes, ötletes­nek meg éppen nem nevezhető összekötő szöveg sem tudta el­venni szánk ízét, amikor meg­jelent a képernyőn a nálunk alig, vagy inkább egyáltalán nem ismert Henri Salvador. A „szárazarcú” francia dal- és táncdal-énekes, aki egyben ra­gyogó táncos és legalább ugyanilyen kitűnő színész, mű­faján belül a maróan gúnyos szatírától a drámai mélységekig járta és járatta meg a könnyű (?) zene, muzsika, dal és tánc világát. Monsieur Puick-jelene- te a naív ábrándok elleni fa­nyar fintor volt, s már egyma­gában ez a szám is igazolta, hogy Henri Salvador jelentős mű vészegyén i sége korunknak. Egy-egy felvillantást kaptunk a továbbiakban a rigai esztrád- együttes, a berlini Friedrich­stadtpalast, valamint Sadok Sa- vir nyári, budapesti műsorai- ' bóL A továbbiakban már csak i a pécsi balett műsora maradt meg szombat esti emlékként. Váradi Hédi háziasszonya in­kább modoros volt mint ked­ves, és a Studio Uno perszif- lázsa inkább rosszul sikerült utánzásnak tűnt. Mégis e vegyes műsor — öt­letesebb, vagy egyszerűen csak műsorközlői összekötő szöveg­gel legközelebb —, helyes és jó próbálkozás, mert ilyen coctail- tól, amelyben a nemes és ne­héz „italok” mellett a könnyű­ek, — de nem igénytelenek! — is megtalálhatók, valóban min­denki ízére, kedvére valók. Vasárnap az esti műsort „A tudomány nagy öregjei” soro­zat legújabb nagy öregje, dr. Korach Mór bemutatása jelen­tette. örvendetes, dokumenta­tív és bizony múzeális értéket jelentő sorozat ez, ahol volta­képpen nem is a tudomány, nem is annyira a tudós, hanem ami ettől elválaszthatatlan, az em­ber került a képernyőre. Ez az adás is szerencsésen kikerülte az érzelgősség buktatóit, s egy egész életében az alkotómunká­ért rajongó boldogságát, abban megtalált tudós ember Hrat szépségű portréját vázolta fel. Ügy hallottuk, hogy Angliá­ban befejezték az Angyalsoro­zatot, mert állítólag maga a főszereplő, Roger Moore unta meg_ Talán nem is csodálatos ez. Ä mindenen győző, elegáns, szép és kemény öklű Angyal egy ideig fesztelen modorával ás mosolyával feledtetni tud­ta, hogy ezek a „krimik” sem­miképpen sem a logikára épü­lő bűnügyi történetek. Itt An­gyal a fontos és nem a dolgok logikája, a kemény ököl és nem a nyomozás. Angyal zse­niális megérzése és nem a precíz, a részleteket összerakó, kitartó „középszeré”. Mi bi­zony pedig úgy vagyunk, hogy a zsenit ugyan egy ideig tud­juk csodálni, de bízni már in­kább a kitartó precizitásban vagyunk képesek. A három halott után. hogy éjszakai nyugodalmunk bizto­sítva legyen a „Zene önnek’’ című derűs, könnyed, „idegla­zító” filmösszeállítás zárta » két nap műsorát. (gyürkét)

Next

/
Oldalképek
Tartalom