Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-25 / 227. szám

I Onnan jöttek, ahol a gye­pes út mellett sárguló kukori­ca- és burfonyaszárak között félre dűlt fakereszt őriz egy sírt. A sír közel a kastélyhoz, annak egykori kertjében fek­szik, pontosabban a valamikori lucernás szélén. Oda kívánta eltemettetni magát a kastély egykori úrnője, a tragikus sor­sú dr. Dabosi Halász György- né, krajovai és topolyai báró Kray Annuntiáta. De nem az ő szelleme járta be az újjávarázsolt csányi kas­télyt, csak ez a sírbolt az első állomás. Meg az alibi a látoga­tásra. Erről, a foghíjas ősi fák felől jött a kísértetjárás bor- zongató szele, vagy ahogy a csányi szociális otthon vezető­je, nővérei, lakói látták, egy idős ősz úr családjával, akiről csak kevesen tudták, hogy e kastély volt lakója és „örökö- Be”. És most hadd invitáljuk meg olvasóinkat arra az útra, amelyen e kísértetjárás lezaj­lott. Ne ijedjenek meg a kas­tély bejáratánál vicsorgó oroszlántól. Ártalmatlan, bár­milyen harciasén mélyeszti is körmeit a kapuálványba. A vaskapun lakat. De kinyílik előttünk, mint ahogy utat en­gedett a kísértet számára is. Most idős ember vigyázza a be­járatot. A szociális otthon la­kója, ha jól emlékszem, Gyön­gyösről került ide. ö nyit ka­put Gyöngyösi Erzsébet, a kastély tt „mai ura: vagyis a szociális otthon ve­zetője csak néhány percig volt tanúja az emlékezetes Kísér­tetjárás nak. Így emlékszik vissza. — Nagy felfordulás volt ná­lunk, akkor költözködtünk az új épületbe, amelyet a férfi­gondozottaknak hoztunk rend­be. a kastély volt gazdasági épüíetszámyában. Dunnákat ürítettünk, a takarítónők a szekrényt mosták én is ott rendezkedtem a nővérekkel, mikor odajött hozám egy idős, ősz férfi, népes családjával. Azt kérte, hogy megnézhessék a sírt. a kastélyt, a „terüle­tet”. Nem láttam benne sem­mi különöset, sok volt a mun­ka, beleegyeztem. Később tűnt csak furcsának, amikor né­hány percig kísértem őket és mintha csak levegő lennék, úgy otthagytak. Akkor tá­madt olyan érzés bennem, mintha ők lennének itt a gaz­dák. s tőlem meg azt kérdezik: „Mit keres maga itt. egyálta­lán?” De aztán szólítottak a hurcolkodáshoz és Margit kí­sért*» őket tovább. Margit főnővér itt. Fiatal lány, kicsattanóan egészséges, ropogósra vasalt ruhában se­rénykedik most is az idős em­berek között. <”> volt a „szél- lemiárás” másik résztvevője, 6 járta vési« a kastély termeit a nézelődő ccaláddal. 1 — Naev S'mon bácsi kia­bált hogv »v/r i mi tka nővér, keresik”. Most odamentem a családhoz, azt. mondta az in­telligens. őszülő úr. hogv ,.a gondnoknő szíves engedelmé- vel megtekintenék a kastélyt, kalauzoljon bennünket”. Nem mutatkozott be s ahogv ké­sőbb észrevettem, nem is na­gyon volt szüksége kalauzolás­ra. ismerte minden zegét-zu- gát a kastélynak. Jaj,. ha ezt otthon megtudják, hogv én se­gítettem . .. nem is tudom mi lesz velem. Ne kívánják ..., hogv még egyszer. Aztán mégis eljön velünk a kísértetjárta irton Néha önkénytelenül is úgy fordul oda hozzám, mint ak­kor. amikor az a „kísértet” kérdezett, n*»m m5 — Ez a társalgó? — Igen. ö is ezt kérdezte. S azt mondta utána, „Jaj iste­nem!” Mert ott látta az öre­geket, akik most is kedvesen Köszöntek vissza Margitkának, ott látta a világos, függönyös, modem lámpás, otthonos, pu­ha szőnyeges társalgót, ahol az egykori úri társaság helyett rokkant asszonyok, elhagyott öregek kötnek, olvasgatnak, beszélgetnek. Mikor megtud­ják, Margit nővér szavaiból, hogy a kastély régi berende­zése a téma, az egyik szemüve­ges szürkemintás fejkendőt vi­selő néni odacsapódik mel­lénk. — Talán maguk is ... Nem folytatja a mondatot, mert Margitka nővér gyorsan meg­nyugtatja. — Nem Héder néni, ők nem „örökösök”. Csak érdek­lődni jöttek. — Én láttam ... mondja ha­tásos szünet után a néni. — Beszéltem is vele. Mondtam neki: látja, én visszajöttem. Itt lakok a kastélyban. Erre 5 azt felelte: „sajnos, hogy ma­ga jött vissza, nem mi.” Bemegyünk a nagy szobába. Csipketerítös hófehér ágyak, középen asztal székekkel, rá­dió, virág, fényes ablakok. Kö- rénk gyűlnek a nővérek, hall­gatva, hitetlenkedve, s áhi tat­tal élvezve a munka percnyi szünetét.'Az egyik ágyon fáj­dalmas aprókat nyögdécselve fehér arcú idős asszony fekszik. Mentőre vár. De amikór Háder néni emlékezni kezd, érdeklő­dő pihegéssé szelídülnék az ap­ró jajok. — Azért ismert meg az úr, mert én szobalány voltam? itt nálunk. — Kezdi, s hirtelen megáll, ahogy az általános megrökönyödést látja az arco­kon. Mert ezt még a nővérek se tudták róla. — Jaj, de milyen sorom volt Az öreg méltósá- gos olyan ideges, fösvény volt, hogy az alig lehetett kibírni. Folyton azt mondogatta „a cse­lédet a krumpli, meg a bab hizlalja.” De ők csirkét ettek. Meg micsoda mulatságok voltak itt. Alig győztem takarítani utánuk. Négykor keltem, hogy rendesen elvégezhessek. Ügy ám... és fehér kesztyűben vit­tük a sok finom ennivalót az uraknak. Itt ittak a verendán és kártyáztak. Ennek vége. — Beépítettük az egészet hálószobának — mondja Mar­gitka nővér, mintha a kísértet kérdésére felelne. De akkor más kérdésekre is választ kért a kastély egykori ura. — Mi lett a terasszal? Hová lett innen a régi cserépkály­ha. ..? és a bejárat feletti kandelláber? Mire használják most a konyhát...? honnan ez a fal? A kék szobában most mi van? Mi is lett ezekkel? Margit nővér akkor nem tudta mire vélni a kérdéseket, s válaszolt tudása szerint. A teraszt befalazták hálószobá­nak, a cserépkályha lomtárba került, helyette újat építettek, a kandelábert szétette a rozsda, most modem búra van a he­lyén. A kék szobában? — Nézzenek be — invitált Margit nővér. A délutáni nap épp odatűz a virágokra, a fest­ményekre, a hófehér falra. A kék szoba tényleg „odavan.” Meghitt lös hálószoba lett belőle, magá­nyos, megfáradt asszonyoknak, akik a fehér színt jobban ked- . vélik. Most már Háder néni is jön velünk a kísértetjárta úton... S mondja, hogy neki még ré- misztőbb kérdésekre kellett választ adnia, mint Margitka nővérnek. — Jó lenne ide visszakerül­ni. .. így sóhajtott fel akkor a látogató. — Addig járok, amíg ezt a kastélyt vissza nem szerzem. — így mondta. — És Háder néni? — Én azt kérdeztem, mi lesz velünk, öregekkel? Hisz ezt ne­künk hozták rendbe, mennyi tengernyi pénzt költöttek rá. De a látogató válasza erre is kész volt. — Majd csinál az állam má­sik szociális otthont. — így in­tette le az egykori cselédet. — Szóval, akkor mi, meg me­hetünk az árokba? — kérdi mérgesen a folyosóról belépő Mari néni. A beteg asszony felemelke­dik az ágyon. — És ezt csak úgy hagyják? A nővérek nem is hisznek ilyen lehetőségben. Az erősen kihúzott szemű kék ruhás nő­vérke nevet rajta. — Próbálná csak meg vala­ki. Azt hiszik bennünket csak úgy ki lehet tenni a Mautner- ba? Megyünk tovább a kísértet­járta úton. Ahogy Margitka felidézi, ott dong a folyosó­kon, szobákban a kísérteties hang. — Ez a folyosó hogy került ide? — Betegszoba volt. — És a régi spejz? — Az most betegszoba. — A menyezeten gipsz-ró­zsák voltak. — Többször tatarozták azóta az épületeket, majd kétmilliót költöttünk rá. A látogató erre bólint. He­lyeslőén. , És azt is jóérzéssel vette tu­domásul, hogy a kastély hom­lokzatán ott a golyós, koron s, buzogányos címer. Ezzel még a gyerekeknek is eldicsekedett. Elmagyarázta nekik, hol volt a lovagok szo­bája, a vadász-, a pipaterem, a melléképületek és más neveze­tességei a kastélynak. Le is fényképezték, hogy legyen ott­hon miről ábrándozni, tervez­getni hogyha egyszer... Talán azért helyeselt annyi­ra a teljesen, újjávarázsolt gazdasági épületek látványának is, ahol most örökzölddel díszí­tett, talpig ablakos kis társal­gó és kétágyas szobák sorakoz­nak az egykori istálló helyén, s amelyekbe úgy válogatták össze a virágokat is. hogy le­vegőjük legyen az idős férfiak­nak, akik most vették birto­kukba ezt a lakrészt. — Biztos tudott az átalakí­tásról. .. gondolta, megnézi, mire változott a kastélya — vé­lekedik a látogatásról Kiss Pista bácsi, aki jó 30 éves ura­dalmi szolgálat után pergeti itt öregségének napjait. — Ha visszakövetelné a kastélyt? Az kérem, számunkra katasztró- fális lenne. Ilyen kastélyba örömest mentek volna fiatal­koromban még szolgálni is. Hát még így lakni így vélekednek, emlékeznek Csányban, a régi Halász-kas­tély tájékán arról, hogy kísér­tet járt ott De ki hisz 1966-ban a kísér­tetekben. .. S főleg azok hatal­mában. Kovács Endre Mutatkozik — mutatja magát Melyik a helyes? I A címben a mutat igének két visszaható alakját látjuk. Ha mondatban is szemügyre vesszük őket, akkor azt ta­pasztaljuk. hogy a párhuzamo. san használt kifejezések nem azonos értékűek. — „Bajban mutatkozik meg, hogy ki az igazi barát.” — „Megmutatja magát az orvosnak.” — Jelen- tés-megkülönböztető szerepben tehát a visszaható névmásos formát alkalmazzuk a vissza­ható képzős ige helyett. A név- másos szerkezetben általában elevenebb a visszaható érte­lem, a cselekvés szándékos­sága. Nézzünk még példákat azok­ra az esetekre, amikor a visz- szaható képzős és névmásos alakok jelentése más, ezért jo. gos a használatuk! — ,,önma­gát ismételte az előadásban.” De: „Ilyen esetek gyakran is­métlődnek.” — „Ha olcsó és ossz holmit veszel, azzal csak magad csapod be.” De: „Már annyiszor becsapódtam, hogy nem bízom többé benne.” — Nagyon jól mutatja a különb­séget a megalázza magát és a megalázkodik példa Megaláz­za magát az, aki képes a gőg leküzdésére, a szolgalelkű vi­szont erkölcsi fogyatékosságá­nak következményeként meg­alázkodik, meghunyászkodik. Mi okozza a nehézséget? Az, hogy némelykor alig állapítha­tó meg értelmi különbség a, már elfogadott közhasználatú­vá vált alakpárok között. Ilyen példák: betakarózik vagy beta­karja magát, viselkedik vagy viseli magát, elbizakodik vagy elbízza magát stb. Vannak igék, amelyeknél a visszaható értelmet csak a névmásos for­mával tudjuk kifejezni, mert ' isszaható képzőt nem kaphat, rak. Ezeknek mintájára egyre jobban terjed a névmásos alak használata. Általános követel­mény, hogy a visszaható érte­lem kifejezésére lehetőleg csak akkor alkalmazzuk a névmá­sos kapcsolatokat, ha az igéhez visszaható képző nem járulhat (rászánja magát, feláldoz fr 9 ... hogy Arany János és utánuk mások is, rosszul fordítottá$ hazai viszonyokra Hamlet nagy monológját. Lenni, vagy nem lenni? Dehogy! „Kenni, vagy nem kenni?’ — ez a helyes, es a mai, hazai viszonyainkra jellemző töprengő monológ, ame- lyet oly sokan és oly gyakran mondanak el, hogy mire a kéri dés végére érjenek, már döntsenek is: kenni! Mert, ha a kér* dés felvetődik, hogy úgy mondjam, aktuálissá válik, akkor tt válasz mindig és mindenkor egyértelmű: kenni! Naiv ember, aki most azt hiszi, hogy én a csapágyak, • forgó részek gondozásáról akarok itt szakszerű leírást adni» Szó sincs róla. A forgó részekről igen: társadalmunk azon „forgó részeiről”, akiken megfordul, hogy például egy tér- melőszövetkezet kap-e gumiabroncsot a vontatójára, vagy fik zesse tovább a teherautó-fuvarozás végtére is nem olcsó mu­latságát. Igen, a „forgó részekről” akarok én most szakcikket írni, mert úgy vélem, hegy eljött az ideje annak, amikor szakszerűen elemezni, értékelni, vizsgálni szükségeltetne a kenés célját, mechanikáját, társadalmunkban betöltött sze­repét. S hogy ennek eljött az ideje, arra csak egyetlen példát} amit hallottam, ami ugyan lehet nem is igaz — ezt nehezen hiszem —, de ha nem igaz, akkor is jellemző, hogy egyáltalán ban felmerülhet egy ilyen példa. Nevezetesen: egyik termelő- szövetkezetünk könyvelésében, a kiadásoknál ilyen tétel sze-> repel: „kenésre 600 forint”! Másutt ugyan nem szerepel így és ilyen tétel, de mégis közgyűlés szavaz meg kenésre összegeket, litereket, kilókatt mert alkatrészhiány, vagy éppen bürokratikus ügyintézés akadályát kell elhárítani. S egy ilyen akadályt, amelyet száz erős férfi nem tud félretolni, egy gyerkőc kis ujjal félretol} ha meg van kenve. Azt mondhatnánk — s egyébként nekem is volt ilyen véleményem —, hogy a kenés ellen úgy lehet legjobban har­colni. ha nem kenünk. Azok a hibásak, akik egyáltalában fel­teszik ezt a visszájára fordított hamleti kérdést, s még rá­adásul meg is válaszolják egy könyvelési tétel erejéig. Az ám! Könnyű ezt mondani, földi halandó és az effajta számos ügyektől távol álló olvasóim. De, ha 600 forintért, mint nem is jelentős kenési összegért én, mint szövetkezeti elnök, meg­kapom az abroncskiutalást, azonnal, akkor megtakarítottam tízszer, vagy éppen harmincszor 600 forintos napi fuvart. Azt is mondhatnánk — s egyébként nekem is ez volt él ma is - -> véleményem —, hogy meg kell szüntetni a legtöbb kenési alkalmat nyújtó alkatrészhiányt. Meg bizony. Csak- hogy ez nem olyan dolog, mint a harangöntés, amit a hajdú is megtanul, hanem időben és kooperációban is hosszadalmast bonyolult ügy. S amíg megtanuljuk, hogyan lehet úgy ter­melni,^ hogy alkatrész is legyen, importálni, hogy százezreket érő gépek ne álljanak filléreket érő csavar miatt, — nos, addig sok bor lefolyik a megkentek torkán. Ha így megy tovább! Márpedig sehogy sem jó az, hogy így menjen tovább. Jó­magam és még sok-sok százezer honmagyar társam nevében kijelenthetem, hogyha már monológ, legyen Shakespeare-it ha már kérdés és válasz, akkor legyen a lennire a lenni, s nem kennire a kenni. S e válasz egyértelmű és szocialista vi­szonyokra alkalmazható megfogalmazását nem lehet elvárni csak azoktól, akik kenni kénytelenek, azoktól aztán meg a legkevésbé, akiket kennek az ügyintézés simasága és gyorsa­sága érdekében. A kör bezárult. A kör bezárult? Szűkebb körben meglehetősen naiv embernek tartanak és ezek után csak félve merem megkockáztatni szerény ja­vaslatom e serény kenési ügyben. Nem lehetne-e, megfelelő ellenőrzéssel, egy kis társadalmi éberséggel és rendkívül ke­mény és következetes fegyelmi büntetésekkel gyógyítani ezt a meglehetősen ízléstelen kelevényt társadalmunk testén? Hogy ne az kapja az első fegyelmit, aki ken —, mert ugyan hibás az is, de kénytelen —, hanem az, aki elvárja, elfogadja és számon tartja, hogy mikor miért és mennyit kaphat olyan munkáért, ami egyébként kutya- és megfizetett kötelességei Hogy az első fegyelmit, meglehetősen széles körben publikál­va az kapja, aki másképpen nem akar intézkedni, pedig nem­csak jogában állna, de módjában is? És végül, talán olyan kérdést is megkockáztatnék, hogy különösebb kirívó esetben ügyészi, bírósági szerveink magyaráznák meg egyértelműen és ha kell cella-világosan, hogy a megvesztegetés nemcsak morális probléma, amit még elintézhet mindenki a saját lel­kiismeretével, ha van —, hanem a társadalom rendje, szelle­me, berendezkedése elleni bűntett is. Men tanultam én a történelemben, hogy a Bach-korszak hivatalviselői milyen korruptak voltak, azt már szinte sze­mélyesen tapasztaltam, hogy a Bach-hivatalnok méltó tanít­ványa volt e téren a Horthy-hivatalnok, na már amelyiknek kenésért cserébe megadatott az a munkakör, hogy öt is ken­hessék. Csakhogy gyermekeim azt tanulják, hogy mindez a múlté, a történelemkönyv lapjaié és nem a jelenkoré. Ezek az élő és megkenhető rekvizítiumok nekem ne forgassák visz- sza piszkos kis ügyeikkel a történelem kerekét, illetőleg leve­gőjét! Hát nem szebb ez a gondolat: lenni, vagy nem lenni? — mint kenni vagy nem kenni? Egyébként az a véleményem, hogy az Arany János-i for­dítás méltó korunkhoz, s nem a szönosieereti -insw ró-fordítás. magát), vagy ha az alakpárok között jelentésbeli különbség van, mint ahogy már fentebb láttuk. Ha a kifizetődik és a kifize­ti magát példát állítjuk egy­más mellé, akkor azt kell mondanunk, hogy itt az ige használata idegenes A magyar rendszerint más kifejezéssel él, nem a kifizet szóval. Ma­gyarosan azt mondjuk: megéri, nem éri meg, nem érdemes. mint ahogy a megköti magái helyett is magyarosabb a nya- kaskodik, makacskodik ige. Ha a visszaható névmásos szerkezet használatát nem köt­nénk semmiféle szabályhoz, akkor szabad utat nyitnánk az idegenszerűségek nagy mérté­kű elterjedésének, a visszaható j képzős alakok lassú elsorvadá­sának — ez pedig lazítaná a i kifejezés tömörségét, egyhan­gúságot, szürkeséget hozna nyelvünkbe. Fekete Péter főiskolai adjunktus Két héttel as új határidő előtt Hétfőn megindul a forgalom az egri Baicsv-Zsilinszkv »»teában A belváros úthálózatának utolsó karbantartó szakaszá­ban az egri Bajcsy-Zsilinszky utcában is végéhez közeledik a munka. A közművesítés gyors elvégzése után az útépí­tők felajánlották, hogy a kong resszus tiszteletére már októ­ber 10-én átadják az utcát " forgalomnak. Az Egri Város Tanács Útkarbantartó Vállala tánaRszorgalmas, gyors munká­ja azonban ezt az előrehozott ha táridőt is megelőzte csakne két héttel. Szombaton ugyan a Bajcsy-Zsilinszky utca k szakaszán dolgoztak már es hétfőn 0 órakor életbe lépnek a régi KRESZ-tá'blák és 3 gén.-öcsik újra birtokukba vehetik a Bajcsy-Zsilinszky (utcát Az útépítők pedig az őszi ónapokban újabb munkába ezdenek. A Dobó tér keramit- ockáit cserélik ki aszfaltra a lnémeti Felszabadulás utca, Béke, a Tetemvár utca. Cií- ikapu utca és a Várállomás özötti része, a Mária utca és a Torok köz kap új. korszerű út- —kolatot äkmisäS 5 19RC =7°nt. 25.. vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom