Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-25 / 227. szám

Megbízatása: jelölő bizottsági elnök Talán udvariatlanságot sej­tet a megfogalmazás, de most nem a személy a lényeg, ha­nem a beosztás: a jelölő bizott­ság elnöke. A párttagok előtt majd a vezetőségválasztó tag­gyűlésen szerepel, ott lénye­gében egy egészen rövid ideig. Annyi a teendője, hogy felol­vassa azoknak a nevét, akiket a megválasztásra ajánl a bi­zottság és indokolja is néhány mondattal ezt az összeállítást. Ennek a néhány perces „hi­vatalos” szereplésnek azonban előzménye is van, méghozzá fáradságos munka. És nem akármilyen munka, hiszen a párttagokkal kell tanácskoznia, a véleményüket kell meghall­gatnia — időt, idegeket, fá­radságot kell a közös ügy ér­dekében áldoznia. Felelősséget kell vállalnia. Nem könnyű, de szép megbízatást kell betölte­nie. Váratlanul érte Sasvári Jánost, a Il-es szá­mú általános iskola igazgatóját majdnem mindenki ismeri Gyöngyösön. Kedélyes moso­lya, telt alakja hozzátartozik évek óta a város közéleti ese­ményeihez. Legutóbb a peda­gógus alapszervezet taggyűlé­sén a jelölő bizottság elnöké­nek választották meg. — Váratlanul ért a megtisz­teltetés — mondja. — Hogy miért éppen engem választot­tak? Ezen nem gondolkoztam. Bizonyára feltételezték objekti­vitásomat. Jobb szót nem tu­dok használni arra a követel­ményre, amit egy jelölő bizott­sági elnökkel szemben támaszt a pártszervezet tagsága.* Harmadmagával fogott hoz­zá a teendők elvégzéséhez. Az első tanácskozáson felosztották maguk között a jelölő bizott­ság tagjai az iskolákat, azokat az intézményeket, amelyeknek dolgozói a pár talapszervezet­hez tartoznak. Arra vigyáztak, hogy a bizottság tagjai olyan területre kerüljenek, amely közvetlenül nincs kapcsolat­ban személyükkel. Az óvónő például néhány általános isko­lát kapott, az elnök pedig más­nak adta saját iskoláját. A feladat világos volt: min­den párttaggal beszélni kell, meg kell tudni a véleményét, kit akar párttitkámak, kiket a vezetőség tagjainak. Bizalmas beszélgetések Több mint tíz párttag jutott egy-egy bizottsági tagnak. Mindenkivel külön, négyszem­közt tanácskoztak. — Volt, aki azt mondta: vég­re, csakhogy már megkérdez­nek engem is! Örülök, hogy az én véleményemre is kíváncsi­ak. De nemcsak 5 volt az egyetlen, aki ha nem is ezek­kel a szavakkal, de azonos módon nyilatkozott — emlék­szik vissza Sasvári János. — Aztán megkezdtük a tanácsko­zást. Először a régi vezetőség tagjairól kértünk véleményt. Utána következhetett csak az új vezetőség személyeinek ki­jelölése. Persze, mindenek előtt a párttitkár személye volt a fontos. Minden esetben a párt­tag véleményét kértük ki, és nem a jelölő bizottság terjesz­tette elő javaslatát. Már csak azért sem, mert a jelölő bi­zottságnak nem volt javaslata. Más az, hogy a bizottság min­den tagjának megvolt személy szerint az elképzelése, de ez nem jelentett „hivatalos” ál­lásfoglalást. Az történt tehát, hogy a je­lölő bizottság a tagság vélemé­nye alapján állította össze azt a névsort, amely a taggyűlés elé kerül döntés végett. Még annyit ehhez, hogy a párttitkár személyére egységes elképzelés alakult ki. A veze­tőség tagjainál a döntő több­ség javaslata érvényesült. És nem csak úgy kimondták egy nevet a kommunisták, ha­nem indokolták is véleményü­ket. Szakképzettség, mozgalmi tapasztalat, politikai szilárdság és személyes tulajdonságok ad­ták a mértékrendszert a kivá­lasztáshoz. A tapasztalatok — Hogyan érvényesült a de­mokratizmus a jelölésnél? — A legteljesebb mértékben, azt tudom válaszolni. A szava­zás titkos, de megmondtuk, nem szeretnénk, ha a jelölő bi­zottság előterjesztése a szava­zás során irreálissá válna, te­hát mindenki őszintén mond­jon véleményt, hogy a jelölő bizottság a párttagság akara­tát tudja az előterjesztéskor nyilvánítani. Ügy érzem, ezt sikerült elérnünk. — A városi pártbizottság mi­lyen instrukciót adott a jelölő bizottságnak? '— E mögött a kérdés mögött annak a feltételezését találom meg, hogy a pártbizottság név szerint a tudtunkra adta, ki le­gyen a jelöltünk, ki legyen a párttitkár. riát ilyen nem volt. Ami­kor a párttagokkal folytatott beszélgetések után a bizottság a jelöltek névsorát összeállí­totta, méghozzá a kommunis­ták állásfoglalása alapján, csak azután mentem el a pártbizott­ságra. A javaslatunk ellen ki­fogás nem merült fel. Néhány következtetés — Milyen volt a munka, amit a jelölő bizottságnak vé­geznie kellett? ’ — Nagyon érdekes és na­gyon hasznos. Kiderült, hogy a párttagok néhány vezetőségi tagot nem ismertek, sőt: a a párttagság egy részét sem is­merték. Hogy mi ennek az oka? A passzivitás. De ennek is megtalálhatjuk az indokolá­sát. A mi pártszervezetünk hi­vatali pártszervezet. Havonta megtartott taggyűléseinken el­vi kérdésekkel foglalkoztunk, méghozzá úgy, hogy ezeket a témaköröket már előzőleg is­kolai tanácskozásokon párt cso­port-gyűléseken megvitattuk, legtöbbje érvényes rendelke­zéseket ölelt fel, tehát ha úgy tetszik a taggyűlésen már az érdektelenségbe fulladt. Ezen a jövőben változtatnunk kell. — A hivatali pártszervezetek eddigi státusa megváltoztatását is feltételezi ez a vélemény? — Feltétlenül. Párttagjaink véleménye is ' egyezik az el­mondottakkal, hiszen a jelölő bizottságnak a vélemények összegezésére is alkalma nyí­lott munkája során. Valahogy a munkaértekezletek irányába kell kilendítenünk a taggyűlé­seket, ha a passzivitást fel akarjuk számolni, ehhez vi­szont az kell, hogy gyakorlati kihatású témák kerüljenek a taggyűlés napirendjére. És még valamit: ne kullogjunk az események után az életben, ha­nem a mi pártszervezetünk is legyen kezdeményező, szerve­ző, irányító fórum, hozzon ha­tározatokat, és ezeknek a vég­rehajtását is ellenőrizze. Eddig ez hiányzott. — Végső soron? — Nagyon örülök, hogy a jelölő bizottság elnöki megbí­zatását én kaptam meg. Remé­lem, tapasztalataimat haszno­sítani is tudom majd az alap­szervezetünk további munká­jában. G. Molnár Ferenc Mif ígér a kereskedelem őszre-télre ? „Itt van az ősz, itt van új­ra...” — írja a költő és pró­zára fordítva ezek a szavak kö­rülbelül így hangzanak: Itt az őszi bevásárlások gondjának időszaka. Milyen télikabátot, öltönyt vegyünk, milyen puló­vert kapjon a kisfiú, vagy a nagylány? A nagy őszi „gondok” meg­oldására kértük a kereskede­lem segítségét. Mit ígérnek az őszi-téli vásárra? A válasz­adók az Észak-magyarországi Textil és Felsőruházati Nagy­kereskedelmi Vállalat, a Rö- VIKÖT és az Észak-magyaror­szági Cipőnagykereskedelmi Vállalat egri lerakatainak osz­tályvezetői. Új kabát- p- ruhamodellek Először természetesen a di­vatos átmeneti és télikabáto­kat, ruhákat, öltönyöket vásá­roljuk. Biztató a Textilnagykereske­delmi Vállalat ígérete: a fésűs és szintetikus szövetek kivéte­lével előreláthatóan ki tudják elégíteni az igényeket. A nőket új modellekkel vár­ják, melyekkel most az őszi vásár során ismerkedhetnek meg. Így az NDK importszö­vetű mintás, sportos Byron- kabáttal, a szintén mintás és több színben vásárolható tet­szetős Barikád-, Marica- és Hispania-modellel. A 4—5 szín­ben megjelenő bolyhos anyag­ból készült Csokor-modell is valószínűleg kedvelt lesz. Az idei ősz újdonsága lesz a szö­vetruhák között a szintén NDK alapanyagú, nyolc színben meg­jelenő Merész-modell. Meg­nyugtató, hogy ősszel bővül a kismama-ruhaválaszték és ext­ra méretben is több tetszetős és praktikus ruhát lehet majd vásárolni. Hogy a férfiakról sem feled­kezzünk meg, a férfi télikabát- választék az idén nagyobb lesz — krombi anyagból és habszi­vacs bélésű is — és egyre töb­bet díszítenek műszőrgallérral. A négerbama Merida- és a Grabon-modell, utóbbi fekete­szürke színű műbőrkabát, va­lószínűleg az ősz slágerei lesz­nek. S a sportöltöny sem lesz hiánycikk. De letagadhatatlan, hogy a vásárlók többször jön­nek ki a boltból üres kézzel, ha fésűs vagy szintetikus öl­tönyt akarnak vásárolni. A hamar megkedvelt női és gyermek habszivacs-kabátok­ból is nagyobbak a készletek, mint tavaly. Akik tavaly nem kaptak teddyber-kabátot, re­méljük, az idén ősszel nagyobb szerencsével járnak, ugyanis a tavalyi duplája kerül forga­lomba. Augusztus, szeptember hó­napokban a megye szakboltjai már hozzákezdtek az őszi vá­sárra való felkészüléshez, és remélik, egyre kevesebb hiány­cikkel bonyolítják majd le azt. Hatmillió forint értékű kötöttárú __________ A' RÖVIKÖT megelőzte a kora őszt, augusztus és szep­tember folyamán szakboltjai hatmillió forint értékű árut kariak. A levfontosabb cik­kek már várják a vásárlókat: 12—13 ezer műszálas és pamut tréningruha, 35 ezer meleg al­só fehérnemű kapható a szak­boltokban. Három—négyezer különböző meleg flanelt ing so­rakozik a polcokon és a férfiak megnyugtatására a magyar ny­loning mellett idén ősegei sna nyol, osztrák és NSZK nylon­inget vásárolhatnak. Sajnos, a férfi bánion ingpulóver idén is Sokszor hiánycikk lesz. A divatcikkek közül a női pulóverek és kardigánok vá­lasztéka is bővülni fog, hiszen szaküzleteinkben angol, olasz és NDK-garnitúrák is kapha­tók. Sajnos, idén sem leheti jersey gyapjúárukat rendszere­sen vásárolni. Az őszi-téli esték hasznos időtöltését, a kötést és a hor­golást kétezer kiló különböző kézimunkafonállal, nagy meny- nyiségű horgolócémával segí­tik. Az idén ősszel varrás nélkü­li nylonharisnya korlátlan mennyiségben lesz, köztüla olasz, NDK, szovjet importáru is. A nagyon kedvelt harisnya- nadrágokból ősszel több lesz» de előreláthatóan nem fedezi majd a szükségletet. Ä RÖVIKÖT raktáraiban a már kiszállított készletek dup­lája található, így remélik, zökkenőmentesen bonyolít j als le a szállításokat. 14 ezer pár n5it gyermek bundacsizma A Cipőnagykereskedelmi Vál­lalat az elmúlt hónapokban felkészítette boltjait, az őszi vásárra. Női-, gyermek-bunda- csizma 15 ezer pár kapható a szakboltokban, szintén ugyan­ennyi különböző színű és fazo­nú bőr-, vagy az ősszel nagvon praktikus porótalpas félcipő várja a vásárlókat. Nincsenek hiánycikkek a száras cipők és bakancsok között sem. A cseh import gumicsizmá­kat szintén hamar megszeret­ték, eddig hatezer párat szállí­tottak ki a boltokba. Kif^£f*ítő mr>*n nvi>pti 1p 'vB hócipő £s ftumicsizme is. Ezt ígéri a kereskedelem aa őszi vásárra, remél ifiv betart­ja a szavát. (-W Oktober elsején: Megyei jogásznao A Magyar Jogászszövetség Heves megyei Szervezete — a Hazafias Népfronttal és a Köz- alkalmazottak Szakszervezeté nek Heves megyei Bizottságá­val — október elsején, a me­gyei tanács nagytermében me­gyei jogásznapot rendez. A Magyar Jogászszövetség Heves megyei Szervezete mint. egy kétszáz jogászt — ügyésze­ket, bírákat, ügyvédeket, vál­lalati és tsz-jogtanácsosokat, államigazgatási dolgozókat — Jó hónapja — 62emléltető táblák, sok „holt” modell kö­zött — Szófiában egy működő, minden alkatrészét mozgató törpe esztergagép vonzotta ma­ga felé az érdeklődést. A szo­cialista országok ipari tanuló­inak remekeit felvonultató ki­állítás látogatói csodálkozva álltak meg az ügyes konstruk­ció előtt, percekig nézték, s többen újra meg újra vissza­tértek hozzá. Tulajdonképpen ez volt az igazi szavazat a finomszerel- vénygyári fiatalok mestermun­kájára ... 4 dobogón : a munka Szófiai aranyérmesek E ;— Április elején jött az üzen t amely a feladatot hoz­ta: i, Jlgár versenyre rukkol- jan„^, valamivel elő a bervai- aK ... De gyorsan ám, mert jú- m1 15-én érte jönnek Pest­re .. — Váratlanul kaptuk a meg­bízási, érthetően nagy izga­lomba jöttünk. Hirtelenjéüen ei sem tudtuk dönteni, hogy mihez fogjunk... Először egy automata gépcsoportról beszél­gettünk. Gondoltuk, hogy el­készítjük egy esztergamodell, egy miniatűr fúró- és marógép kö: a r'aios vezérlését... De az időnk olyan kevés volt, hogy kisebb munkába kellett kezde­nünk. így maradtunk annál, hogy a magyar szerszámgép- ioa- egyik újdonságának, az i. JO-as esztergának a ki- cc tett mását küldjük Szófi­ák- .. — Most már bevallhatjuk: eleibio úgy terveztük, csupán arra törekszünk, hogy a kis makett külsejében egyezze» meg az eredetivel. Később azonban egyre közelebb me­részkedtünk a valósághoz, mig végül is eldöntöttük: a „lur­kó”’ csupán méreteiben fog különbözni „apjától”. — így is lett. A 2,5:1 arány­ban kicsinyített eszterga sem­miben sem marad alatta a nagy gépnek. Automatikus elő- toláüsú, az eredetihez hasonló kapcsolású, gépi olajozású, mindenféle menetet vág ... A modell aranyérmet hozott a bolgár fővárosból. Aranyérmes fiatalokkal be­szélgettünk az egri Finomsze- relvénygyár 26. számú üzemé­ben. Garabás Ferenc, — aki pár esz­tendeje a lipcsei kiállításon nyert arany jelvényt —, sem vette tehernek, hogy műszak­ról műszakra a tanulók mel­lett kellett lennie, s nem egy napja sötétben ért véget... — Sőt olyan is volt, hogy az üzemben köszöntött rám a hajnal! — fűzi hozzá kiegészí­tésként, nevetve. — Fél kettő­re lettünk készen, s négy óra­kor már vitték a gépet Pest­re... A finisnél eg^sz éjjel bent voltunk... E E Utólag elmesélni már köny- nyű... A munka napjai nehe­zebbek voltak. A kicsinyítés korántsem volt olyan egyszerű, mint hallik, s — mint mond­ják a fiúk — nem is lehetett a végtelenségig vinni. Egyik­másik helyen teljesen új ter­vezésre volt szükség. Ez ter­mészetesen jóval felülmúlta a „gyerekek” tudását — egy kicsit segíteni kellett hát ne­kik. Nem kérették magukat a tapasztaltabbak: Farkas End­re és Kiss András szerkesztők szívesen teljesítették a kérés* S nem számolták, hogy p szükséges, több mint 100 rat-7 ra hány óráiuk ment... És a munkák irányításán megbízott fiatal szakmunkás. — Mi volt a legnehezebb? ­kérdezzük az időközben se­géddé serdült fiúkat. — Nekem az olajszivattyú szerelése. Tetszik tudni, kü­lönböző rúgókat kellett pró­bálgatni hozzá — magyarázza Gál Béla, az egyik eminens —. s elég babramunka volt a go­lyók becsiszolása. És persze: hozzájött még ehhez az utol­só napok izgalma ... — Én valamivel szerencsé­sebb voltam — mondja az ugyancsak kitűnővel szabadult hevesaranyosi Ferencz József — mert korábban nagy gépen már végeztem hasonló mun­kát. A hossz-szán vezetőlécét kellett hántolnom Nagyon pré­ri z feladat, de hát ha már egy- -zer csinálta az ember, ha már hozzászokott nem olyan ördön- ■<ös dolog az’ Már tiil vannak rajta. A legfiatalobb szakmunká­sok egy sorban dolgoznak a felnőttekkel, aranyérmes tör­peesztergájukat új feladatok feledtetik. A jobbak — természetesen itt maradtak a 26. számú üzemben, ahol tanuló idejüket töltötték, öthatvanas órabér­ben dolgoznak, hajszálra em­lékeznek első „igazi” kerese­tükre: 1163 forintot vittem haza... Uzelmann Ferenc — aki bol­dogan osztozik a vezetése alatt álló üzem ügyeskezű fiataljai- ‘nak sikerében — elégedetten mondja, hogy a „gyerekek” jól megállják a helyüket, sokszor már most is egyenrangú part­nerei az idősebbeknek, s két- három év múlva szakmájuk olyan mestereivé válhatnak, akik bárhol megkereshetik a kenyerüket. Gál Béla most éppen egy ZD—100-as torohyrevolver- eszterga önálló nagyjavítását végzi. Ferenczi 1500-as egye­temes köszörűgép asztalát hán­tolja, arra ügyel, hogy a pár­huzamosság „ ... ne szaladjon az egyszázad milliméter aíá”. Vásárhelyi Gyula pedig az ügyeletes tmk-sokkal járja a gyárat, s a helyszínen javítja az elromlott géneket. És posztján áll a többi ifid mesterjelölt is! A nagy gvár- ban ki erre. ki arra erősödik a lakatos szakmában, nap- nao után úgy igyekezve hoev kiérdemelje az „öregek” elis­merését. A k"znani dicséret, amely —esküdnek rá ezek a tizenhét évesek: — ér annvit. mint a közösen szerzed szárisi anmv érem Cváni Gyula tömörít olyan társadalmi egy­ségbe. amelynek fontosságáról, jeientőségéről. feladatairól és végzett munkájáról érdemes beszélni. A megye jogászsáffa fontos szerepet és hivatást tölt be. Mindennapi munkájában, az igazságszolgáltatásban, az államigazgatási eljárásokban maradéktalanul igvekszik vég­rehajtani és érvényesítő aj a jogalkotó akaratát, de munká­jának arányában egyre nő tár­sadalmi jelentősége, megbecsü­lése is Ez a társadalmi szerve­zet tagjainak összességével rit­kán lén nyilvánosság élé: mun­kájának természete még társa­dalmi vetületében is a kisebb fórumokat igénvli. A megye jogászsága aktívan részt vállal n népfront-munká­ban. Elősegíti a szakszerveze­tek munkaügyi vitáinak ren­dezését. komoly szálak fűzik a tanácsapnarátushoz. Mindenütt kiveszi részét a jogászság a tu- datfejiesztés feladatából. Ez a sokrétű munka komolv köte­lességet ró a jogászokra, hi­szen mindennaoi tevékenysé­gük nem lebecsülendő hatást gyakorol a társadalomra Dr. Fülöp Andor, a megyei bíróság elnöke — aki egyben a Magyar Jogászszövetség Heves megyei Szakszervezetének élén is áll — kérdésünkre elmon­dotta hogy ezt a megyei jo­gásznapot is, mint kitűnő al­kalmat, a hatékonyabb jogászi munka és továbbképzés céljai­ra kívánják felhasználni. A megye ioeészeőPa a oá"tkong- resszus által kitűzendő felada­tok végrehajtására aktívan kí­ván felsorakozni. Még hatható­sabban akar részt venni *> ;og. propagandában, amely az ál­lampolgárok tudatában rné g meglevő elavult vagy tisztá­zatlan normákat igyekszik megszüntetni. Ez a jogásznap valóban jó alkalom arra. hoev a megye jogászai helvesen tájékozód iá­nak a mai jogélet időszerű kérdéseiről, kellő megvillásí- tásban lássák aktuális jogpoli­tikai célkitűzéseket és közvett len útmutatást kapjanak azok­ról a kifejezetten helyi felada­tokról és problémákról, ame­lyeket a megve iogászságának meg kell oldania A tanácskozás tehát nem­csak a jogászság társadalmi je­lentőségének, szerepének <_s tánsadalmi megbecsülésének hjzonyft°ka elsősorban inkább felkészülés — politikai é= szak-* mai szempontból eevaránt — a végrehaitandó feladatokra. Csak ízelítőül említjük azt a kérdéscsoportot — és erről ezen a tanácskozáson nyilván szó lesz — amelv az új gazda­sági me-^anizmusból ered. Gazdasági "létünk strukturális változásai nvilvánvalóan egész tor k-óedecí v~tr\ek fel a 1 rveá- egok előtt is. Ezek megoldása és gyakorlati érvénvesitése *e* i "csZcta*^o- köt~i"zettség"t ie.. ’ -nt majd a ingászov számára *s. Heves megye ’ogászsáea nagy várakozással tekint az cirtóben elseiác megrendezen­dő jogásznap elé <1. a.) Óla*« vendégek Gyön&i oson Az észak-olaszországi Friuii tartományból Gyöngyösre érke­zett népi ének-, zene- és tánc- együttes tagjai tegnap a város­sal ismerkedtek, este közkívá­natra megismételték hangver­senyüket a Városi Művelődési Házban. Az együttessel érkezett láto­gatóba a palmanovai városi pártszervezet titkára, Giovanni Nigris, aki tegnap délelőtt a városi pártbizottságon találko­zott Vadász Józseffel, a párt- titkárával. Beeoélge­tésük a kölcsönös tapasztalatok témakörében mozgott. Pénteken este a detki műve­lődési házban szerepelt az olasz néni együtt: \ lak g nagy elismeréssel fogadta az előadást A vendégeknek aján­dékokkal kedveskedtek. 3 1966. szent. 25.. vasárnap \

Next

/
Oldalképek
Tartalom