Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-14 / 192. szám

...ki épít konyhát? Felmelegíhre már nem ugyanaz A befejező konyháké a jövő Egerben háromezer ebéd ,utazik' naponta äbraä sor Ü3 h IrosiytriBt riótt, kisebb-nagyobb teher­gépkocsik, lovasszekerek, tri- eiklik, négykerekű, embervon­tatta kis kocsik és sokan csak úgy gyalogosan, ételhordóval a kezükben. Várják az ebédet. 11 óra után megkezdődik az osztás, öt adagtól 200 adagig, ki mennyire fizetett élő, úgy kerül az éted az edényekbe, aztán kezdődik a zötyögtetés... Az üzemekhez, vállalatokhoz 12 óra után érkezik a szállít­mány, ha kihűlt útközben, fel­melegítik és kezdődik a máso­dik osztás — az adagolás. De a felmelegített étel már nem ugyanaz... Q Ktaponta mintegy ötezer adag ebédet főznek az üzemélelme­zési vállalat egri konyháin. Alig kétezren a konyhákhoz tartozó éttermekben fogyaszt­ják el a mindennapi ebédet, de a többség — háromezren — úgymond, kihordva kapja az ebédet fis vannak sokáén, akik se­hogysem, akik egyáltalában nem jutnak üzemi ebédhez, mert zsúfoltak, korszerűtlenek a konyhák, nem tudják kielé­gítem az igényeket és nincs már férőhely as éttermekben sem. Épül, fejlődik a város, ÚJ lakótelep, hivatalok, vállala­tok kapnak új otthont, csak éppen konyhát nem épít senki sem. Mintha egy kissé a senki földje lenne az üzemi étkezte­tés fejlesztése. Az üzemélelme- aési vállalat nem kaphat be­ruházási keretet konyhák és éttermek építésére, a vállala­tok pedig nem szorgalmasak az új épületek tervezésénél, at van például az AKÖV-te- lep, új épület, de csak egy kis étterme van, konyhát nem építettek, így a város másik részéből szállítják a napi 150 ebédet Új bankház is épül Egerben, ahol mintegy más- íélszázain. dolgoznak majd. Szép, modern épület, de kony­ha nélkül, pedig egy kis össze­fogással megoldható lett volna 02 egész környék dolgozóinak üzemi ebédje. @ többszőr szóvá tettük már e lap hasábjain is az üzemi ét­keztetés gondjait Nemcsak ár­tól van szó, hogy korszerűtle­nek az egri konyhák, hanem az üzemi étkeztetés mai for­mája emellett nem is gazda­Egerben Őt korszerűtlen, aaűk konyhában főzik a napi ötezer ebédet, s a fogyasztók m 125 kisebb-nagyobb vállalat, üzem vagy hivatal dolgozói. Érdemes leone egyszer kiszá­molni, mennyibe kerül érmék a 125 vállalatnak az üzemi étkez­tetés. Nem az előírt hozzájá­rulásra, hanem a plusz költ­ségekre, a mindennapos szállí­tásra, a melegítésre, az étterem fenntartására, a kiosztásra és a mosogatásra gondolunk. Itt is, ott is egy-egy ember vagy egy négyórás beosztás, és a sok kicsi sokra megy. össze kellene számolni egyszer, meg­lepően nagy összeg jönne JeL-1 Hátha még hozzászámítanánk az egy órákra nyúló „félórás” ebédidőt, ami jelentős munka­kiesést is okos. A belváros dolgozói közül sokan a Sör­kertbe járnak ebédelni, mióta bezárta kapuit a városi tanács épületének konyhája. Már csak a távolság miatt is kevés a fél óra, nem beszélve a várakozás­ról ■ az étkezésről __ S BH a megoldás? A szakem­berek segítségévei válaszolunk a kérdésre. A legsürgetőbb a belváros el­látása. Elhangzott egy javaslat; az épülő állami áruházzal koo­perálva az első emeleten kel­lene kialakítani egy kétezer adagos konyhát és egy nagy, modem éttermet Ez egyformán szolgálhatná az idegenforgal­mai, a vásárlók igényeit és természetesen az üzemi étkez­tetést is. Mindenesetre meg­fontolást érdemel ez a javaslat mert a belvárosban előbb- utóbb építeni keü egy modern konyhát és éttermet az üzemi étkeztetés szolgálatára. A másik terület a <*Si vá­rosrész, ahová a tervek sze­rint tíz vállalat és üzem köl­tözik majd, mintegy kétezer dolgozóval. Az üzemi étkezte­tést ezen a területen is csak egy áj konyha és étterem old­hatja meg. E9 Igaz, könnyű előterjeszteni a kívánságokat de mindjárt fel­merül a kérdés, hogyan és mi­ből? Két megoldás kfnáükozJfc. Az egyik: kommunális beru­házásból és a községfejlesztési alapból kellene felépíteni a konyhát és az éttermet Míg a másik megoldás; az érdekelt vállalatok közösen vállalják az építkezés költségeit. Vala­mennyi üzem vagy vállalat rendelkezik bizonyos összeggel — és van szociális alap is —, amely így külön-külön nagyon kevés, de összevonva talán elegendői Nem beszélve arról, hogy az érdekelt dolgozók még társadalmi munkát is szívesen vállalnának azért hogy meg­nyugtató módon megoldódjon az üzemi étkeztetés. g Városok tapasztalatai igazol­ják, hogy az üzemi étkeztetés egyik legkorszerűbb formája, ha a dolgozók ott helyben, a munkahelyen fogyasztják él az ebédet. Persze nem a kiszállí­tott és felmelegített ebédet! A jövő az úgynevezett befe­jező konyháké. Arról van szó, hogy egy Pályázat az iskolarádió pedagógiai felhasználására A Művelődésügyi Miniszté- gozhatják az iskolarádió mű- rium közoktatási főosztálya sorainak bármely tárgykörét: és a Magyar Rádió ifjúsági bármelyik osztályra vonatko- osztálya pályázatot hirdet az zóan. A pályázat terjedelme 10 általános és középiskolai peda- —20 gépelt oldal lehet, gégusok számára. A pályázatra A nyertesek között egy 2500 „Hogyan alkalmazom az isko- forintos első, két 1500 forintos larádió műsorait?” címmel második és három 1000 forin- módszertani jellegű művek tos harmadik díjat osztanak küldhetők be, amelyek feldől- ki. £ Claudia edcfig a vezetéssel volt elfoglalva, de most, hogy a gépkocsi a vá­rosi autóáradat­ból kiért a nyű­göd tabb sztrá­dára, már meg­oszthatta fi­gyelmét férje és • volán között. — Boldog vagy darling? kérdezte a mel­lette ülő férfi­től. Francis Ro­wers bólintott, de az arca ép­pen boldogta­lanságról árui­lUtt.- Mire gondolsz most? — dezte a felesége. És aztán ezett. A férj balkezével be­ta a száját, jobbkezét pe- figyelmeztetően felemelte, asszony megállt a kocsival, wers feltépte az ajtót, s az menti bozótba rohant, nyt. Az asszony egykedvűen •t a kocsiban. Megszokta r ezeket a rohamokat — nt feleség, s mint pszicholó- i nagyon jól tudta, hogy a fi idegei egyáltalán nincse- c rendben. Legfeljebb az te meg, hogy Francisnak ép- í most van újabb rohama, ist, amikor minden cica igvan rá, hogy boldog lé­én. Csak az imént adták át ki a Cl A kitüntetését. Az népségét titokban tartották :g, mint ahogy maga a ki- ítetés is titkos. Nem szabad • Ebben a regényben a nevek költöttek, de maga a történet igaz. , beszélni róla, s nem szabad hordani sem. A kitüntetés épp olyan furcsa, mint az ő szak­májuk. Francis Rowersé, aki CIA-pilótákat képez ki Colo­rado államban, a San Fernan- do-i légitámaszponton, 6 fele­ségéé, Claudia Rowersé, aki pszichológusnő ugyanott: arra vigyáz, hogy a fiúk lelkileg fittek legyenek. öt perc sem telt bele, s Francis visszatért a kocsihoz. Falfehér volt. Az asszony szó nélkül kinyitotta a kesztyűtar­tót, egy üveg whiskyt vett ki belőle és férjének nyújtotta. Az mohón a szájához emelte a flaskát, s kortyolgatott belőle. — Jobban vagy? — érdeklő­dött Claudia. Francis megrázta a fejét — Nem. Ismét rám tört. — Most próbálj mindent el­felejteni — mondta a felesé­ge. — Nem tudom. Nem tudom azt elfelejteni. Én semmit nem tudok elfelejteni... 1. — És végül — mondta Kbel­ton ezredes — egy jelentékte­len apiróság... Tessék, egy mérgezett tű... Minden eshe­tőségre ... Látta, hogy Rowers megle­pődik. Ezért az ezredes hozzá­tette: — Nem kell berezelni, öreg fiú ... A főnökök túlságosan elővigyázatosak. Reszketnek, hogy valamelyikük a vörösök kezére kerül. De hát ezt tudja... Meg aztán vannak helyzetek, amikor egy ilyen szerszám is 6egít az emberen. Egy apró karcolás és kész... Dehát ez annyi, mint egy az ezerhez... Ezret teszek egy ellen, hogy ezt a tűt maga két nap múlva visszaadja nekem... Tokba bújtatta a tűt, s Ro­wers marékba nyomta: — Viszontlátásra, főhadnagy! Sok sikert! Ahogy megbeszél­tük! Akkor nem lehet baj! Ezek el sem látnak odáig, ahol maga repül. Kezet nyújtott, Rowers a szokottnál gyengébben szorítot­ta meg. őszintén szólva meg­lepte a mérgezett tű. Hiszen éd fUfSlÜék Hogyan nevezzelek ? A tulajdonnevek helyesírása hőzpoHÜ előkészítő Özemben megtisztítják a zöldségféléket, előkészítik, felszeletelik a búst és ezután kiszállítják az üze­mekhez, vállalatokhoz, ahoi a befejező konyhákban egy-egy szakács és konyhalány kényel­mesen megfőzi a napi ebédet, 100—200 adagot is. Az ebéd így friss, nem szenved csorbát a higiénia sem és még gazda­ságos is. A dolgozóknak pedig kényelmes. Ezt a megoldást tervezik most az új banképületben is,’ ha sikerül a kis tálalót és me­legítőt befejező konyhaként használni. Ez a módszer ter­mészetesen másutt is haszno­sítható. Persze, sietünk hozzá­tenni, hogy e korszerű módszer elterjedésének van egy felté­tele: az előkészítő üzem, ahol a gépek és az ügyes kezű lá­nyok és asszonyok megtisztít­ják, előkészítik a mindennapi főznivalót. És így jobb és ízletesebb lesz az ebéd. Gazdaságosabb is és több ember jut hozzá. ★ Fejlődik, növekszik a város. A strand szomszédságában és a város más részein is új étter­mek épülnek majd. De mindez nem oldja meg az üzemi ét­keztetés gondjait. Az emberek igényét a mi társadalmunk kel­tette fel, és ezzel az igénnyel nem tudunk mindig lépést tar­tani. Kinőttük az üzemi étkez­tetés jelenlegi formáit. Jobb és korszerűbb kellene, még anya­gi áldozatok árán is... Márkus* László A primitív népek hiedelme szerint a név azonosult vise­lőjével. Elég volt tehát valaki­nek a nevét leírni, s már ár­tani lehetett neki. vagy segí­teni lehetett rajta. A ma embere már nem űz a névvel mágikus szertartást, de bármüyen modem felfo­gást vall, súlyos udvariatlan­ságnak érzi, ha nevét rosszul írják le. Ez pedig — ha nem vagyunk elég figyelmesek — könnyen előfordulhat. Sok családnevünkre jellem­ző ugyanis, hogy írásformá­jukban a hagyományos helyes­írást őrzik, és ennek következ­tében régies betűket is tartal­maznak, mint pl. a Gaál, Eördögh, Végh, Wass nevek­ben. Ezeket a neveket régies formában írjuk, de kiejtésük­ben természetesen a mai hang. értéket ejtjük. Arra is sor kerülhet, hogy ezeket a neveket el kell vá­lasztanunk. Ilyenkor, hogy já­runk el? Minden esetben a ki­ejtett formát szótagoljuk, s annak megfelelően alkotjuk meg a szótagokat. Így a helyes elválasztási forma pl.: Márto- nék, Vere-sék, Tó-thék, Soó- sék. Gaá-lék. Ugyancsak a kiejtett formá­hoz igazítjuk a végződéseket is: a helyes forrna tehát! Rátzcal, Tóthtal, Véghgei sib. A családnév mellett min­denkor ott szerepel a személy­név is. Bizony, gyakran meg­esik, hogy a név hordozója nincs megelégedve a szülei tői kapott névvel. Ezért ala­kult ki egy-egy névnek oly sok változata be­cenévként. Gondoljunk csak a Mária név különböző formáira! A becézési változa­tok közül szabadon válogathat a név viselője, de alkalmaz­kodjon a magyar formához. Á Märy a magyar szemnek, fül­nek egyaránt idegen! Nem alkalmazhatjuk a ré­gies betűformákat sem a ke-i resztneveknél: ne írjunk le Fe­renci formában keresztnevet! Az idegen betűk közül a eh és az x kapott polgár jogot a ma­gyar nyelvben is: Richárd és Félix helyesen írja így a ne­vét. Más betűknél helytelen a külföldet majmoló idegenes forma; tehát Edit és nem Edith, Judit és nem Judith vagy Judy; Aliz és nem Alice( Gabi és nem Gaby. Becsüljük meg egymást az­zal is, hogy ügyelünk a sokfél le név pontos és helyes írás- formájára! Dr. Chikán Zottármé főiskolai adjunktus FESZEKRARÓK... CSAK EGY KIS klottnadrág van a fiattal férfin. Lebarnult felsőtestén harmatszerű apró esöppekben ül a verejték, homlokán » gerin­cén pedig parányi patakokban csurog alá. Ért­hető: perzsel, éget a délelőtti nap, 6 pedig sa­rat készít a vályogvetéshez. Ütemes a munka. Magasba emelkedik, majd lecsap a sárba a kapa, lemerül egészen a ha­lom aljáig; akkor megfeszülnek a kar- és váXL- izmok, s egy nagy kapa sár átkerül a másik oldalra. Éppen a lába élé. Már térdig áll a sár­ban, de csak vágja, vágja, forróságát, bőrét csillapítja a hűvös massza. A veríték a sze­mébe folyik, meg keü állnia egy pillanatra. Alsó karjával végigtörli homlokát a szeme fölött, tekintete végigsiklik a távolban, a per- metlétől kéklő szőlőtőkéken. A vályogvödör túlsó oldalán, feleségén áü meg tekintete. A vékony, jó alakú asszonykán egy szál rövid ruha. Fején kendő, szorosra kötve. A homok­domb aljában négy—ötéves-forma fiúcska ját­szik. A fiatalasszony víztől csurgó rongyot húz ki egy vödörből, végigtörli vele a hosszúkás vályogformázó belsejét. Két, jól kiszámított mozdulattal már meg is telik a formázó sár­ral, kezével elsimítja a hosszúkás deszkaal­kotmányt, a végén lévő fogóléceknél felemeli, a formába gyűrt, tapogatott sár kicsúszik a formából. Kész egy vályog. — Félti a haját — mondom az asszonynak. AZ ASSZONYKA a leendőhöz kapna, de eszébe jut, hogy sáros a keze. A mozdulat fél­bemarad. — A tupbját félti — mondja kedves, ironi­kus mosollyal a férj. w Kétezer forinttal kezdtünk a házépítés­hez, s most megér százezret — mondja * for­málódó új utca egyik frissen vakolt háza előtt egy másik fiatalasszony.-= Mint a takarék: építkeznek mióta meg­történt a telekrendezés. Cél keü az ember­nek ... Azelőtt: hazajöttek szombat délben a vonattal ezek a fiatal férfiak. Némelyik egyebet sem csinált vasárnap estig, csak ivott, mondja a tsz elnöke. Az ő területükön épül az új falu. Segítik is az építkezőket, vályogot ve­retnek, t hitelezik a házasulóknak, pelyvát kapnak a házépítéshez. — Érdekből is tesszük: ezek a fiatalok most főrészt Pestre, meg erre-arra járnak, de ha itt lesz az állandó otthonuk!... Érti mire gon­dolok? Értettem. ! . r m. w edcfig nem is gondolt rá, hogy rosszul is végződhet a do­le«. Az ezredes távozott, Rowers pedig fejére húzta az oxigén- belélegző készülék sisakját Igen, most oxigént kell beléle­geznie. Két óráig csak friss, tömény oxigént Húsz-huszon- kétezer méteren repülni nem tréfa dolog. Megfelelő előké­születek kellenek hozzá. Be­lélegezte az oxigént, aztán ki­fújta. Egy, kettő... Be-ki... Be-ki... Hol is látott 6 már mérgezett embert? Igen, kétszer is látott. Mind­kétszer az érettségi előtt. Az elsőt, Mrs. Fieldet még meg is könnyezte. Szó, ami szó, nagyon szerette a tanító­nőt. ö tanította gyermekkorá­ban, s valahogy a kis Francis- szal még kedvesebb volt, mint más gyerekekkel. Olyan szép meséket tudott Mrs. Field! S amikor már kikerült a keze alól, Francis Rowers akkor sem szakadt el első tanítónőjé­től. Az asszony — 50 év körül volt már és özvegy, férje, szin­tén tanító, egy autószerencsét­lenség miatt vesztette életét, — a Rowersékével szomszédos házban lakott. Francis gyakran bekopogtatott hozzá, s segített neki a ház körül ezt, azt. Hi­szen Mrs. Fieldnek olyan nehéz volt egyedül, férfi nélkül. S Rowers akkor már az érettsé­gi előtt állt Keld asszony is gyakran be­kopogtatott Rowersékhez. Szí­vesen elbeszélgetett Rowers édesanyjával. Igazán nem ta­pasztalták, hogy más lenne, mint a többi asszony, mint a többi tanítónő. Legfeljebb sze- retetre méltóbb. Nagyon sze­rette az életet. Nem volt könnyű egyedül élnie, de min­dig vidám volt. Órákig tudott mesélni egy-egy tehetséges, vagy az átlagnál rosszabb ta­nítványáról. Rowersné hall­gatta, s ha éppen nem akadt jobb dolga. Rowers is részt vett a beszélgetésekben, őszin­tén szólva, nem nagyon érde­kelte az iskolások oktatása és nevelése, de Mrs. Fleld olyan tűzzel, olyan lelkesedéssel tu­dott beszélni az ő gyerekeiről, hogy érdeklődést keltett azok­ban is, akik különben közöm­bösek voltak a téma iránt. Elbeszélése közben többszőr fordult Francoshoz. — Hiszen emlékszel rá, fiacskám, hogy így szoktuk... Vagy: — Ez a gyerek épp olyan kerek képű, szeplős, mint Ro­bert Nelson, aki veled járt egy osztályba. Emlékszel rá? Francis már nem emlékezett erre a gyerekre, — régen volt már, amikor ő az alsó osztá­lyokba járt. Legtöbb osztály­társának már a nevére sem emlékezett, nemhogy az arcá­ra. De nem akarta megbántani Mrs. Fjeidet, s így Inkább bó­lintott: — Hogyne emlékeznék..'. Kerek képű volt és szeplős .. 1 Field harminc esztendeje ta­nított a városka iskolájában, az ő keze alatt ismerkedtek meg a nebulók a betűvetéssel* ő tanította meg őket írni-olvas­ni. Talán nem volt egyetlen ta­nítványa sem. a harminc esz­tendő alatt, akire ne emlékezett volna kitűnően. Megmondta, hogy hívták őket, hány testvé­rük volt és merre laktak. Keze alatt már egész nemzedék nőtt fel. Közülük nem egy jóval többre vitte, mint egvkori ta­nítónőjük. De Mrs. Fjeid, ha gondban volt is, nem fordult hozzájuk és nem kért tőlük se­gítséget. Maga viszont mindent meg­tett, hogy másokon segítsen. Harminc esztendeje, kará­cson vről karácsonyra Mrs. Field szűkös erszénye mélyére nyúlt, anyagot vásárolt és az­tán éjszakákon át dolgozott odahaza, hogy tanítványait az ünnepen megajándékozhassa. Így volt ez 1948 karácsonya előtt is. Ezekben a napokban Mrs. Fjeid ritkán vendégeske­dett Rowerséknál. Sok dolga akadt, szabad idejében otthon dolgozott, késő éjszakáig. Rowers apja, aki maga in későn tért pihenőre, — sokszor étfélig iaviteatta a megrende­lők cipőit, hiszen őt gyermek­nek kellett enni adnia. — —, gyakran látta, hogy Mrs.’ Fjeid ablakai világosak. Karácsony előtti nanem! a reggelinél, amikor együtt ült az egész család, Mr. Rowers szó­vá is tette: — Hívjuk meg karácsony estére Mrs. Fjeidet... Szegény olyan egyedül van .. 1 Es olvan jó asszony, megérdemli/.. Na­gyon rossz lenne egyed® töl­tenie a karácsonyt 1. ! Az ötletet Francis édesany­ja örömmel üdvözölte. Nem kevésbé örültek Francis test­vérei. hogv Mrs. Fjeid náluk vendégeskedik maid karácsony este. Hiszen a tanítónő árasz­totta maga körül a meghittsé­get a mei »<*«,-(• a szeretetet, a barátság légkörét. Francist mindjárt átszatesz^ tették Fjeié asszon vboz — hív­ja meg a család nevében es­tére. Amikor a fíű korogott az sí- tón. nem ka nőtt választ, óva­tosan lenyomta a kilincset. Az engedett — nyitva vóit. Hefé- nett a lakásba Végighaladt az előszobán, aztán belépett a szobába. És akkor látta meg Mrs! Fjeidet. Ott ült eev karosszék­ben — holtan. FF ötté egy oo- bárban a m«w maradványa!; Testét göresök bűzték össze _ sz örnyű háláit,lehetett. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom