Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-11 / 189. szám
Paradicsomszedők ■r»*' Néhány éve már géppel végsők a paradicsom osztályozását a termelőszövetkezetekbe». Gyorsabban s könnyebben is halad így a munka. Helikont? a hőség. Az augusztusi nap perzselő sugaraival végigpásztázza a tájat, távolabb fényárban fürdik a Mátra begykaréja. Lejjebb, a szőlők mellett, a nagyrédei Szőlőskert Termelő- szövetkezet paradicsom földjein asszonyok hajladoznak. Telnek a ládák az érett paradicsommal. A dűlőút mellett hatalmas sátor, itt osztályozzák, csomagolják az értékes terméket. — Ez a második brigád területe — mutat körbe Deme Imre telepvezető —, negyvenkét katasztrális hold. Tizenhat munkacsapatban több, mint kétszázan szedik a paradicsomot. Naponta átlagosan huszonöt holddal végzünk. Most jó az idő, jól is halad a munka. Csak az eső ne esne. Teherautó érkezik, pakolják fel a ládákat. — Csak óvatosan — szól valaki —, nehogy baj legyen. — Nagyon jó a termés — folytatja Deme Imre —, sokkal jobb, mint a tavalyi. ta 240—250 mázsa kerül a ládákba. — Melyik a legjobb munka, csapat? — Nem lehet különbséget tenni. Mindenki jól dolgozik, nem lehet panasz senkire. — Mikor kezdik a munkát? — Hajnalban — válaszolják az asszonyok. Volt olyan nap, amikor három órakor már kint voltunk a földeken. Este meg nyolcig, kilencig is itt vagyunk. Sok a munka, nem lehet elég korán kezdeni s elég későn befejezni. — A kereset? — Előlegbe 40—45 forint naponként. — Nem rossz kereset — mondja a telepvezető —, viszont meg is kell dolgozni érte. De jól járnak ők is, meg a termelőszövetkezet is. Hajladoznak a földeken az asszonyok. Gyűlnek a teli ládák az út szélén, hogy aztán útnak induljanak s hírnevet szerezzenek a rédei termékeknek külföldön, belföldön egyaránt. Kaposi Levente. — A minőség? — Azzal sincs baj. Jelentős része exportra kerül. Bécsbe, Csehszlovákiába, az NSZK-ba is szállítunk. Ez elég nagy munkát jelent, mert figyelembe kell venni azt is, hogy milyen érett a paradicsom és azt is, hogy milyen messzire kerül. — Szállítási problémák? — Eddig még nem voltak. Ha az AKÖV nem tud elég autót biztosítani, akkor saját kocsijainkkal szállítunk. Gyöngyösre, a MÉK-telepre kerül először az áru, aztán onnan viszik tovább. Telt ládákat hordanak be az út mellől. Ráöntik az osztályozó futószalagjára a paradicsomot. Nagyság szerint gurulnak a rekeszekbe. — Sokkal gyorsabban megy így az osztályozás — mondja a telepvezető —, s erre szükség is van, hiszen rengeteg a munka. Június végén kezdtünk itt a szedéshez, s egészen addig dolgozunk, míg a dér meg nem csípi a paradicsomot, NaponPontok a versenyben Kongresszusi munkaverseny az Egyesült Izzóban nagyon keresett gyümölcsből — 143 mázsát termeltek a tervezett 72 mázsa helyett. — Mondhatna-e valamit pénzügyi helyzetükről? A főkönyvelők nem túlságosan szeretnek jósolni, várható eredményeket emlegetni. Ez így is helyes. Kálban azonban már olyan tények mutatkoznak, amelyek alapján van ok a bizakodásra. A gazdaságnak 1,2 millió forintja van jelenleg egyszámláján, esedékes hitelük nincs. Minden hónapban 17 forintos munkaegységelőleget fizetnek, és ennek különösen a fiatalok örülnek, akiknek minden hónapban jól jön a forint. Szorgalomból jeles Az említett eredmények a helyes és ésszerű irányítás mellett a tagok szorgalmának köszönhetők. Naponta 200 szövetkezeti gazda lát munkához és szorgalomból a legnagyobb dologidőben is jelesre vizsgáztak az emberek. Iparkodásukat a sok csapás ellenére is siker koronázta. — Mennyit szeretnének osztani az idén? . Ismét egy óvatos válasz: — Tavaly egy munkaegység 49 forintot ért. Az idén sent adjuk alább ... — Mi az oka, hogy visszajött 30 fiatal? — Mindent elmondtam — válaszol a főkönyvelő. Igaza van. Ebből a válaszból tényleg mindent meg lehet érteni... ^szalag-* Egyetem előtt — nyári gyakorlaton Tjakamkóskodii nk, ta ka pékoskúda n k... Valami nincs rendben ezzel a kocsival. Nem értek sokat az autóhoz, belőlem hiányzik az effajta érdeklődés, tudom, hogy van volán, meg néhány ilyen általános dolgot, aztán ásítok, ha autósok közé kerülök; de ezzel az autóval valami baj ven. Megy ez a kocsi, megy .., Mégis, mi ez a rángas rajta? Időnként, mintha görcsöt Kapna, megrándul; már harmadjára figyelek oda... S ha még én is észreveszem.., —■ Miért rángatózik ez az autó? — kérdezem végül a gépkocsivezetőt, aki szenvtelen nyugalommal vezet, s a nyugtalanságnak egy szikrája sem látszik az arcán. Pedig a sofőrök általában, különösen az ilyen gyakorlott hivatásosak, nem szeretik a rendellenességeket. — Mi van ezzel? Egv darabig nem kapok választ, mintha gondolkodnék a vezető, hogy szóljon-e, vagy sem. Aztán mégis megszólal. — Nem kap elég benzint a motor. Nem nézett feiém, így mondta. — Nem kap elég benzint! És miért nem kap? — Mert elzártam a csapot, jobban mondva állítottam rajta — magyarázta a kocsi - vezető, s kinézett felém jelentőségteljesen. — Az én zsebemre ne zabálja a benzint. Nem igaz? Egy szót sem értek. — Hogy-hogy a maga zsebére? — Ügy, hogy többet fogyaszt a megengedettnél. Ez egy olyan kocsi, amelyik többet fogyaszt. Van ilyen. A múlt hónapban is túlléptük a keretet, s levontak tőlem 80 forintot. No, mondtam, ilyen többet nem lesz, ez volt az utolsó. Nem lopom én a pénzt. Állítottam rajta. — Azért rángat? — kérdeztem naivan. — Azért. — És ez nem árt a motornak? Hiszen na így rángat, az nem lehet normális dolog. — Mondja — nézett rám a kocsivezető — mit érdeke, az engem, hogy árt, vagy nem árt. Különben is, ha túlfogyasztás van, azt levonják, de ha kikészül a motor, hát istenem ... kikészült; azért a kutya se szól. Ráülök a másikra. Nekem mindegy. Csak nem fizetek. — S azon nem lehet segíteni, hogy ne legyen túlfogyasztás? Én már megúntam. Viszem a kocsit a műhelybe, magyarázom, hogy csináljanak vele valamit. Nincs mese. Elsején meg jönnek a levonással. Ebből elég volt. Játszom tovább a naív csodálkozót: — Dehát, így meg kikészül a kocsi és egy ilven Volga 120 ezer forint... — Egye meg a fene — fejezte be a beszélgetést a kocsivezető. A Volga meg köhögött egyet ismét, mint egy halálos beteg, aki megérezte a végét. Nem is beszélgettünk többet ezen az úton, annyira lefoglalt a számtani feladvány. Mert, ha a kocsivezető afféle lelkiismeretes, erre ugye ráfizet havi 80—100 forintot. Ez neki nagy pénz. Ám leleményes ember, nem ejtették a fejére: ő nem fizet rá. Annál inkább az állam, vagy mondjam úgy: a népgazdaság. Egy Volga értéke 120 ezer forint. Egy kis összeadás kell, s egy kis kivonás. Ha a kocsivezető fizeti a túlfogyasztást. nem a népgazdaság zsebére megy, az biztos, s nyerünk is néhány száz forintot. De nem fizeti. Így a veszteség 120 ezer forint. Takarékosság óh.. Dékiss János táért (Az egri mézeskalácsé«: és viaszöntő mesterség története) vették fel. Most a Dobó István Vármúzeumban „gyakorol”. — Mi érdekel a legjobban? — Az egész régészet és a középkori történelem. Nagyon* sok ásatáson vettem már részt, szinte az egész országban. — Ott mit csinálnak az egyetemisták? — Segédkezünk az ásatások vezetésénél, a helyszín felmérésében, a leletek kiszedésében és konzerválásában. Most az egri gyakorlaton segítek a múzeum leltározási munkáiban. Aztán voltam a siroki vár ásatásánál, ahol egy nagyon mély, sziklába vájt kutat is találtunk, Tarnamérán avarokat ástunk ki, Hevesen szkíta sírokat. Itt nagyon sokat tanulok Szabó János és Kovács Béla egri muzeológusoktól. Aztán néha „bekukkantok” a restauráló műhelybe, ahol a frissebb leletek tisztítása, sérült tárgyak kiegészítése és konzerválása folyik... Szóvá 11 alaposan meg kell ismernem a múzeológus munkáját. Én is az szeretnék lenni, itt Egerben.. Egy-egy lelet nagyon sokat tud mondani, ha értő ember vallatja. És nagyon érdekes dolgokat, a mai ember számára csodálatosakat. S ezt először a régész „hallhatja” meg. — Egy feltárt sírban —■ mondja lelkesen Nagy Árpád — alaposan körül kell nézni, mert főképpen a halott mellé temetett tárgyak alapján határozhatjuk meg, hogy melyik korban élhetett. Ha például pénzt találunk, akkor természetes, hogy a pénz megjelenése után élhetett, s ez már egy támpont. A többi munkában segít a leletek összehasonlítása, a különböző használati cikkek ... Sokat kell dolgozni, elmélkedni, könyveket forgatni, amíg aztán kimondhatjuk a szentenciát!.», ★ Rajtuk kívül még sok százan töltik most gyakorlati idejüket. Ki üzemben, ki kórházban, ki a mezőgazdaságban, vagy hatalmas erdőkben — égve a vágytól, hogy valamiképpen hasznosíthassák mindazt, amit eddig tanultak, „ellessék” az idősebbek hatalmas tapasztalatait, hogy majdan a szép és nehéz egyetemi évek után a kellő .alappal” felvértezve nézhessenek választott munkájuk után. Kátai Gábor 1966. augusztus 11., csütörtök Bármerre járunk az Egyesült Izzó gyöngyösi gyárának területén, mindenütt megtalálhatjuk a kongresszusi verseny állását hirdető táblákat. Egy ilyet láttunk a nagycsarnokban is, amelyen a főmechanikai osztályhoz tartozó brigádok versenyének alakulását olvashattuk. Amíg az első negyedévben a három legjobb brigád sorrendje ez volt: Gorkij gépesítési brigád, Petőfi csőszerelő brigád és Lenin villanyszerelő brigád, a második negyedév végére már megváltozott a helyzet. Élre került a Lenin brigád, második lett a Gorkij brigád, míg ezt a Petőfi brigád követte. A helyezések rendjét a brigádok neve után feltüntetett pontszámok tanúsították. Az Izzóban a versenyt pontozással értékelik. Lényege az, hogy a különböző vállalásoknak különböző a pontértéke. Valahogy úgy, mint ahogy a tv-ben láthatjuk a vetélkedők során, amikor egy-egy feladat hibátlan elvégzéséért mondjuk tíz pontot juttat a zsűri, a nem teljes megoldást pedig a hibák számától és mértékétől függően pontozza. Ezt a módszert vették át az Izzóban. Bevált, célját elérte. Előnye az is, hogy a számok a kívül- | állóknak is kifejezőek, mert teljesítményt érzékeltetnek. Hiszen a nagy szám nagy teljesítményt tételez fel, a kisebb pedig a teljesítmény csökkenését mutatja. Nem az egyetlen módszer a pontozás, de jó módszer. Az értékeléskor valamennyi érdekelt szerv jelen van: a pártszervezet, a KISZ, az üzemvezetőség, a szakszervezet, tehát körültekintően mérlegelik a teljesítményeket. Nem is fordult elő, hogy valamelyik brigád méltatlankodott volna az őt ért sérelem miatt. A kapott pontszámok egybeestek a közvélemény értékelésével. Kívánjuk, hogy az izzósok pontozásos küzdelmének valamennyien a győztesei legyünk: a társadalom nagyobb haszna kerekedjék ki belőle. (g. mól—) Két egyetemista, Eger szülöttei, telve energiával, ambícióval — telve a hivatás minden lelkesedésével, amit az esetek nagy részében az egyetem elvégzése után három-négy esztendővel néha már csak kevésbé lehet látni, s ez nem mindig rajtuk múlik elsősorban ... Egyetemisták, akik sok szépet és jót akarnak tenni a felfedezések birtokában. Nem szeretnének: akarnak, s ez így természetes, mert fiatalok. Az iskola nem a padban fejeződik be . . . A két egyetemista, akikről írunk, nyári kötelező gyakorlatát tölti Egerben. Az egyik Dobos András, aki ősszel az utolsó évét kezdi meg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Magyar-népművelés szakon „hallgat”. Eleinte nem tudta eldönteni, hogy melyik a kedvesebb, a tanári pálya, vagy a sokkal nehezebb népművelés. Aztán az utóbbi lett a „vezérfonal”. A megyei művelődési házban találkoztunk, itt tölti a gyakorlati idejét — közvetlen a nászút után, ugyanis alig egy hónapja nősült. Szemüvege már tekintélyt ad az arcának, s aki beszél vele, azt gondolja, hogy félévenként csak egyszei mosolyog, akkor is igen rövic ideig. Persze ez nem így van csak ha a népművelés kérdéseiről esik szó. — Ez a gyakorlat sokmin* denre jó. Elsősorban — mondja — azért, mert így láthatón meg a legjobban, miként hasznosíthatom az egyetemen tanultakat. Ez tulajdonképpen a gyakorlati munka elemzése a2 egyetemen szerzett tudással Igaz, ezt az időszakot „uborkaszezonnak” nevezik a népművelésben, azért sokmindenre nyílik lehetőségem. Részt veszek a különböző rendezvények propagandamunkájában, járom a megyét a tapasztalt népművelőkkel, van időm átnézni a munkaterveket és a továbbképző tematikákat, melyekből sokat lehet tanulni. Bő anyagot találtam a szakdolgozatomhoz is... — Miről szól majd a szak- dolgozat? — Az iskolarendszerű felnőttoktatás és a népművelés viszonyáról. Az biztos, hogy nehéz feladat lesz, hiszen az úgynevezett felnőtt pedagógia még nincs kidolgozva nálunk. Olyan fehér folt-féle... S ez a népművelés egyik nagyon fontos területe is, ahol sok a tennivaló. Hogy így mondjam: „Izgalmas pálya”... — Ezért esett rá a választásod? — Nehéz azt megfogalmazni. Az biztos, hogy nagy szükség van rá, mert az iskola nem a padokban fejeződik be. A mai kor emberének szükséges lépést tartani a fejlődéssel. Azért vannak a népművelők, hogy ebben segítséget nyújtsanak. Amolyan misszionárius-küldetés ... Avarokkal tanul társalogni Ez a társalgás persze egyoldalú. melyhez szükséges megtanulni a régészet nyelvét, hogy egy régi, évezredes sír gazdája mindent elmondhasson a letűnt időkről. Nagy Árpádot, ezt a valóban nagy, közel kétméteres fiút arról lehet megismerni, hogy szőke feje könyvek fölé hajlik. így ismertem meg valamikor, s így találtam a minap. Most lesz negyedéves egyetemista, régészet-történelem szakon. Ahogy az alcímből is kitűnik, ő a régészettel jegyezte el magát. Azok közé a ritka emberek közé tartozik, akik felvételi vizsga nélkül kerültek az egyetemre. Egy középiskolai tanulmányi versenyen írt dolgozaA káli Március 15. Tsz elnökének fiókjában jelenleg is van tagfelvételi kérelem. Január óta pedig már harmincán tértek vissza a falujukba, a szövetkezetbe. A visszatérők csaknem kivétel nélkül fiatalok, akik úgy látják, otthon sem jönnek ki rosszabbul. — Senkit sem hívtunk — magyarázza a főkönyvelő. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a szövetkezet nem fogadta szívesen a hazatalált fiatalokat, akik már azóta dolgoznak. — Mi az oka, hogy ezek a fiatalok most tették le a vándorbotot, most vállaltak munkát a szövetkezetben? Miért nem két—három évvel ezelőtt? Meglepett, hogy válasz helyett a főkönyvelő és akikkel beszélgettünk a termelőszövetkezet jelenlegi helyzetéről, a H A R M I N C F I A T A L gazdasági eredményeket ismertették. 35 vagon helyett 47 Ez a tsz fejezte be a füzesabonyi járásban elsőként az aratást. Már július 26-án készen voltak a gabona betakarításával méghozzá úgy, hogy a tervezett 35 vagon helyett 47 vagonnal adtak át a felvásárlóknak. Jó volt az átlagtermés, a minőség, és így csupán nagyüzemi felár címén 18 ezer forintot könyvelhettek el. A gazdaság élen jár a talajmunkák végzésében is. Eddig mintegy 700 holdat szántottak fel a gépek és tíz erőgépük legfőbb feladata, hogy szántson. A munkát egyedül az akadályozza, hogy gépükre nincs gumiabroncs. Emiatt egy gép már le is állt... Jól fizet a dinnye, a paradicsom A gazdaság kertészetéből az idén másfél millió forint bevételt irányoztak elő. A' főkönyvelő bár óvatos, de már most következtet arra, hogy ezt a számot jóval túlhaladják. A 280 ezer forintos dinnyebevételük várhatóan eléri majd a 350 ezret, de az idén paradicsomból is jó volt a termés. 45 vagon helyett 60 termett. Ugyanilyen szép eredményt hozott a zöldborsó, a zöldbab is. Zöldbabból a tervezett 300 mázsa helyett ennek kétszerese termett, amelyet sikerült jól értékesíteni. Csupán szamócából — ebből a közkedvelt és
