Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-06 / 185. szám

A reform szellemében A címbe foglalt három szó kereslet és kínálat, termelés és értékesítés bonyolult, sokrétű összefüggéseinek leegyszerűsí­tett egyenletét állítja fel: a piaci igények ismeretét és ér­zékelését, az ehhez igazodó termékösszetételt, s az értéke­síthetőség biztosítását. A gaz­daságirányítás új rendszere lényeges elemként számol a rugalmasan változó termékösz- szetétel — gyártmánystruktú­ra — pozitívumaival: a terme­lésben éppúgy, mint az érté­kesítésben. A kereslet hatás­sal van a termelésre: a piacra kerülő korszerű termék to­vábbi igények szülője lesz. Ha­tás és visszahatás előrelendítő voltát már ma is érezni, ta­pasztalni kezdik üzemeinkben* s van, ahol dicséretes módon — s a lehetőségekhez mérten — ehhez is igazítják termelési gyakorlatúkat A harmadik ötéves tervben az egy főre jutó, évi 4 kg-os műanyagfelhasználás 10 kg-ra növekszik; a faiparban, s kü­lönösen a bútorgyártásban döntő szerephez jut a műa­nyaglapok hasznosítása; a textiliparban ugrásszerűen megnőtt az igény a poliészter­szálas anyagok iránt, s bár a második ötéves tervben meg­kétszereződött a szintetikus szálak felhasználása, még mindig csak az összes textíli­ák 3,5 százalékát teszik ki az ilyen anyagok; a bel- és kül­földi piacokon mind jobban keresik a nem szövéssel ké­szült anyagokat, s ezért a har­madik ötéves tervben a jelen­legi kétszeresére kell növelni azok mennyiségét, s mintegy 36 százalékkal a kötöttáruét; a példák egyetlen részterületről valók csupán, de éppen ezért kellően érzékeltetik, iparvál­lalatainknak milyen feladatok­kal kell megbírkóznipk. És ér­re a „birkózásra” már most, napjainkban készülni, *,edze­ni” kell. Egy termék sorsát értékesít­hetősége dönti el: hasznossága, korszerűsége, ^ hozzá hasonló­kat felülmúló képessége. Gyár­tásának kifizetődő voltát a ráfordítás és a várható nyere­ség előzetes vizsgálatával kell biztosítani, kiegészítve a piac­kutatók megállapításaival. És ez utóbbinál érdemes megáll­ni: üzemeink egy részében már létrehozták a piackutató csoportokat, másutt külső szerveket bíznak meg e feladat elvégzésével. Akár a termelő­eszközt gyártó ipart, akár a fogyasztási cikkeket előállító ágazatokat vesszük figyelem­be: valóban lényeges mozza­nat ez. Ám önmagában édes­kevés: sokkal lényegesebb an­nak biztosítása, hogy a terme­lés követni tudja a piackuta­tók jelzéseit, a gyártmány­struktúra gyorsan, a valóságot jól közelítve tükrözze a keres­let ingadozásait, még jobb terveit. Ezt a felmérő, lehetőségeket és adottságokat összegező munkát hiba lenne üzemeink­nél utolsó pillanatra hagyni. Ha még csak példák is, sem­mint általános gyakorlatot jel­ző tények, de hivatkozhatunk az egész orvosi műszergyár­tást átfogó Medicor Művekre, vagy néhány textilüzemünkre, melyek közvetlen kapcsolatban állnak áruházatink, ruházati szakboltjaink egy részével,. ahol e felmérő — összegező munka teremtette meg a biztos alapot a termékösszetétel egészséges változásához, a ve­vő igényeinek maximális ki­elégítéséhez. Az új mechanizmus a nép­gazdaság jelentékeny területén • Jól kezdődött az idei aratás a hevesi járásban. Szervezet­ten láttak munkához a kom­bájnok és úgy nézett ki akkor, hogy a gabona betakarításával nem lesz baj. Nos, a legújabb jelentésekben az áll. hogy a hevesi járásban még mintegy négyezer holdon kell learatni a kalászosokat. A hevesi javítóállomás fő­mérnökével, Falesik Bélával beszélgettünk az aratásról, amely négyezer holdas gondot jelent immár a járásban. — Tavaly csak 68, az idén már 77 kombájnunk aratott — mondta a főmérnök, — és ál­talánosságban a gépek felké­szítése Is jó volt. Olyan ked­vezőnek láttuk a helyzetet, hogy megállapodtunk az encsi járással és amennyiben a já­rás területén végeztünk, 15—20 kombájnt adunk az aratás gyorsítására. Ebből már aligha lesz vala­mi a négyezer hold miatt... — Most már valóban nehéz lesz az ígéretünket megtartani. A gyakori esőzés miatt sokat állnak a kombájnok, és mun­kánkat különösen nehezíti az erős gyomosodás. Attól félünk, hogy megismétlődnek a ta­valyi hibák. Kiskörén, ahol hamar gyomosodik a gabona, a megmaradt mintegy félezer holdon 10 (kombájn arat, de még jó időben is csak lassan haladnak. Az járt jól, aki korán kez­dett, mint a hevesi Kossuth Termelőszövetkezet, ahol ko­rán elvetették ennek a gond­ját. A lemaradást nem lehet csak az időjárásra fogni. Az emberek nem hibáztak? Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sok esetben szünetelt az aratás a gépek és a mi hibánk­ból is. A több ezer alkatrész­ből álló kombájnok gondos és gyakori karbantartó munkát igényelnek. Elég, ha egyszer biztosítja a vállalatok közötti gazdasági versenyt: ebben csak az a termelő kollektíva állhatja meg a helyét, ahol megteremtették a minőségileg jobb, korszerűbb, a termelő és fogyasztó — felhasználó — oldaláról egyaránt gazdaságos­nak ítélt termék előállításának feltételeit. És ahhoz, hogy a reform alapvető elemeinek be­vezetésekor e feltételek megle­gyenek, a kéréseket, a kisebb módosításokat, s a nagyobb változások terveinek készíté­sét már most kell megkezde­ni: a holnapi boldogulás útját — a termelői kollektíva egé­szét és az egyént tekintve egyaránt — ez határozza meg. (é. t.) gond elmarad a forgórészek esíro- zása, kenése, ha nem vesznek észre időben egy meglazult csavart és kész a baj. A mű­helykocsikkal járjuk a határt, jól szervezett a javítószolgálat, de a hiányzó pótalkatrészek esetében várni kellett, amíg házilag gyártottunk újat. Most még több hibával kell számol­ni a gyomosodás miatt. Az anyagi ösztönzés milyen szerepet játszik az idei ara­tásnál? — A 77 kombájnos közül negyven kaphat külön prémi­umot. Az alapkövetelmény 370 hold learatása. Aki ezt telje­síti, az már pályázhat a juta­lomra. Az első helyezett 2500, a második 2200, a harmadik 2000 forintot kap. Ezer forin­tot kap a tizedik helyezett, akit 30—40.-nek sorolnak be, az négyszázat. A kombájnosok versenye hagyománynak szá­mít. Mit igér a gépjavító, tud­ják-e javítani az eredményt? — Kedvező körülmények kö­zött már végeztünk volna az aratással. Legésszerűbbnek azt tartjuk, hogy a gépek átcso­portosításával segítünk, ahol kell. a baj az, hogy azok a szövetkezetek, ahol néhány holdat le kell még aratni, nem engedik a kombájnokat, pe­dig az 5—7 gép helyett már 1—2 is elvégezné azt a mun­kát. A hevesi Rákóczi Ter­melőszövetkezetben eredetileg nyolc kombájn dolgozott, hár­mat küldtünk kisegítésre, most megint kémek öt gépét... — A napokban kiszámítot­tuk, hogy az eső miatt egyre több a Mesésünk, eddig két millió forintot ,,húzott ki a zsebünkből” az idő. A mi ér­dekünk is, hogy gyorsítsuk az aratást, minél előbb letegyük vállainkról a négyezer holdas gondot Pillsy Elemér Négyezer holdas Á hullámvölgyből a csúcs felé Műszaki értekezlet a Gyöngyösi XII-es aknánál Hogy a gyöngyösi XII-es ak­na múlt negyedévi 320 vago- nos lemaradása miből adó­dott, ezt utólag már nem ér­demes részletezni. Minden­esetre annyit meg kell említe­nünk, hogy a 73-as pajzsfront­ra váratlanul betörő iszap és víz hozzájárult az említett ter­meléskieséshez. Az üzem 96,4 százalékra tel­jesítette a második negyedévi tervet. Ezzel szemben az átlag­bérek alakulása, illetve kifize­tése elérte a 99 százalékot. E fordított aránynál ismét meg kell említeni az iszap- és víz­betöréssel küzdő 73-as fron tots ahol 46 százalékos teljesítmény mellett száz százalékos bért fizetett az (izem. Ma már kikerült az üzem az átmeneti hullámvölgyből. A legutóbbi műszaki értekezlet pedig azt bizonyítja, hogy az új gazdasági mechanizmus irányelvei, mind erősebb gyö­keret eresztenek a vezetők tu­datában. Az értekezletet a gaz­daságosabb termelés feletti vi­ta jellemezte. — Meg kéül állnunk a saját lábunkon egy fillér állami do­táció nélkül — mondta Kertai József üzemvezető. — Pajzsfrontjainknak el kell érni a napi 210 centiméteres előrehaladást, akkor beszélhe­tünk gazdaságosságról — foly­tatja Menczel Sándor főmér­nök. Oláh Sándor a 73-as kékszár­nyú pajzsfront brigádvezetője, nem is tartja bűvös számnak az említett 210 centimétert. Magasabb teljesítményt is el­ért már a brigád, igaz, hogy más viszonyok között. És ha a brigádvezető bizakodásához szívvel—lélekkel felsorakozik ez a szocialista brigád, akkor el is érik és tartani tudják ezt a napi teljesítményt Talán a második negyedév gyengébb teljesítése tette ezt a műszaki értekezletet ennyire elemzővé. Érezték a részvevők, hogy többszörös élüzem és a kétszeres szocialista cím na­gyobb gazdasági és erkölcsi kö­telezettséget ró minden em­berre. A hozzászólok őszinte önkri­tikával említették a ter­melést gátló tényezőket de sok esetben javaslatot is tettek a zavartalanabb üzemmenetre. Felvetődött a hétfői napok problémája, amikor a hét töb­bi napjaihoz viszonyítva több a létszám, ennek ellenére ke­vesebb a termelés, illetve ki­sebbek a teljesítmények. Ám a hét vége ismét kritikus idő­pont! A szombati túlzott sza- badságigéhyek miaft, egyes munkahelyek, főleg a fejtések szerelése, omlasztása sok eset­ben vasárnapra marad. Ez a tmk-munkától von el létszá­mot. A karbantartási munkák késlekedése viszont negatívan hat M a hétfői termelésre. Apró kis hibák láncolata ez, amelyeknek megszüntetéséhez — Menczel Sándor főmérnök szavai szerint — csupán körül­tekintőbb szervezés szükséges. A betegek magas létszámá­val kapcsolatban Dudás István főaknász panaszkodott. Bizony a betegek arányszáménak ala­kulása néha indokolatlan, illet­ve a tapasztalat azt mutatja, hogy főleg bizonyos mezőgaz­dasági munkák végzése idején szökik fel a beteglétszám. Az ellenőrzés pedig gyakran bebi­zonyítja, hogy a betegállo­mányban lévő dolgozók külön­féle munkákat végeztek oda­haza. A műszaM értekezlet az ellenőrzés jogát, illetve az ál­betegek leleplezését a brigá­dokra bízta. A fafelhasználási tervét 28,8 százalékkal lépte túl az üzem. Importanyagról lévén szó, ért­Aki járt mostanában Gyöngyösön, valamelyik nem­rég átadott új épületben, fur­csa dolgot tapasztalhatott: bármerre ment, a pincétől a legfelsőbb emeletig, minde­nütt tűzhelyeket, „sparhelde- ket” láthatott. Mi az, nem kell a lakóknak a tűzhely? Valóban, nem kell nekik. De hát miért nem? Mert a lakók jó része ma már gázt hasz­nál. Egyelőre mintegy százötven tűzhelyet adnának vissza a lakók a házkezelőségnek, ha ott is tudnának mit kezdeni ezekkel a tűzhelyekkel. Logikusan most ahhoz a következtetéshez juthatnánk el, hogy fölösleges azokat a tűzhelyeket a lakás tartozé­kaként minden konyhába be­tenni, meg kellene kérdezni azokat a lakókat, akik majd beköltöznek az új lakásba: kell-e nekik tűzhely. És amennyinek kell, annyinak a konyhájába kell csak tűzhe­lyet adni. De ez kissé fárasztó meg­oldás. És még egy nagyon nehéz részlet teszi bonyolult­tá a megvalósítását: ki kér­dezze meg a lakókat, kinek a munkája legyen ez, honnan vegyenek hozzá státust? (Persze, ezek kiélezett kér­dések, az újságírói rosszmá­júság szülöttei). Számoljuk azonban a tűz­helyeket darabonként ezer forinttal. Százötven tűzhely ára így százötvenezer forint, ennyi pénzt adunk ki fölös­legesen, ennyi értéket teszünk ki a folyosókra, a pincékbe érthetetlenül és értelmetlenül. Mert ezek a tűzhelyek a ku­hető, hogy mindenkinek nagy gondot okoz. Ám a műszaka tervek — a 76-os kétszámyú és a 82-es egyszárnyú pajzs- frontok erőteljes előkészítése azt mutatják, hogy az év vér gére a túllépés nemcsak megr szűnik, hanem még megtaka­rítás is lesz faanyagból. Az említett gondok ellenére nincs idegesség a XII-es akná­nál. Ez azonban nem belenyug­vást takar. De a kapkodás sem lenne célravezető. A bánya, a föld alatti munka tartogat meglepetéseket, amelyeket megfontolt műszaki intézkedé­sekkel, jobb munkaszervezés­sel lehet csak elhárítani. Az elmúlt évek sikerei kötelezik ezt az üzemet, és amit eddig ígértek a gyöngyösi bányászok* azt teljesítették. Most is így lesz... tyának sem kellenek. Száz* ötvenezer forint ebben az év* ben és csak Gyöngyösön. É$ más városokban? És más mer gyélsben? És az egész ország« ban? Annak idején megszületett egy rendelet, amely szerint az új lakásokban tűzhelyet kell a lakóknak biztosítani. Az­óta már a gáztüzelés egyre jobban elterjedt, a kormány- program pedig egyenesen elő­írja a gáztüzelés rohamos fejlesztését, de a régi rende­let ma is él, és uralkodik —» örökkön, örökké. Hacsak...! Hacsak valakinek, egy olyan valakinek, akinek ren­delkezési jogot is adott a né­pi hatalom, fel nem tűnik egyszer a folyosókon és a pincékben található, szerte az országban meglelhető tűzhe­lyek nagy száma. És akkor megkérdezi majd valakitől: Miért vannak itt ezek a tűz­helyek? Ha azt a választ kapja majd: azért, mert a la­kóknak nem kellenek, remél­jük, eljut addig a felfedezé­sig, hogy: akkor ne dobjuk ki fölöslegesen a pénzt a tűz­helyekért. És ez az ötlet talán még újításnak Is alkalmas lesz. Az érte járó újítási dí­jat meg is érdemli, ne saj­náljuk tőle! Hej, avas ízű, bepókhálóso- dott, idejét múlt rendeletek, de sokba vagytok nekünk! Mi lenne, ha a fölösleges tűzhelyek árán központi tv- antennákat építenénk? Ez olyan szép lenne, hogy már remélni sem lehet. Vagy mégis? (g. mól—) A jelenlegi eredmények iq ezt bizonyítják! Daczik János Tűzhelyek a folyosón TÜCSÖKMUZSIKA VEGH ANTAL hazajött Ameriká­ból. Taxival érkezett az állomásról, a bőröndjeit alig bírta a sofőr. — Fáradt még, alszik — újságolta az anyja a szomszédban. — Nagy úr-e a fia, néném? Az idős asszoriy pergamen arcán úgy futottak össze a ráncok, mintha valami nagy dolgot felejtett volna el. — Látod, Rozikám, ezt nem is kér­deztem tőle... A falu raja ébresztette reggel az amerikait. Álmosan nyújtózott és lejebb tolta magáról a dunnát. Né­hány másodpercig az álom és ébren­lét határán ringott, aztán a zsalu- gáteren beszűrődő fény magához té­rítette. — Itthon vagyok. Annyi esztendő után először. Az öreg házban, a] kacsa szagú udvarban, a kertben, ahol gyerekökölnyi ringlók himbá­lóznak a fán. — Hányszor álmodott haza! Eleinte egy dal, egy virágillat is mérhetet­len honvágyat keltett, de később va­lahogy minden felejtődött. Egy isme­rőse szava jutott az eszébe: — Amerika a nagy lehetőségek ha­zája, de a dollárt szüntelenül ker­getni kell. Egészen addig, amíg az­tán már az gurul az ember után ... Karácsonyfa árusként kezdte, •az­tán péknek szegődött. Két év múlva vette a kocsit, az évben nősült. Né­hány hét múlva karamboloztak. Oda­lett a vállalkozás, a hirtelen szeren­cse. Később fagylaltos kocsit vásárolt és víkendre hordta az árut. Ez még jobban bevált az előbbi vállalkozás­nál. Fél év múlva kalapos üzletet nyitott két segéddel. És akkor már úgv érezte, gurul a dollár. AZ ANYJA csoszogását hallotta a konyhából, aztán lábas csörxent. Gyerekkora jutott az eszébe, amikor véres tollú csirkék vergődtek a tál­ban és anyja tollúkba törölte a pi­rosra festett pengét. — Délután jönnek a bátyádék — mondta az anyja, ahogy a kert felé indult, és hangjában valami félénk remegést érzett. — Kétszer írtam neki tíz eszten­dő alatt. Az anyjától tudta meg azt is, hogy a tsz-be léptek, meg hogy Jancsi lett a szövetkezeti elnök. Ezután írta Jancsinak a második levelet. — Elkótyavetyélted az apánk va­gyonát ... Az anyja vajas kenyeret vitt utá­na a kertbe zöldpaprikával. — Egyél csak Tonesikám! Szép, friss paprikák. Magam öntöztem a nyáron... Ebéd után ledőlt a hűvös szobába. A bátyjára gondolt, aki azóta még a technikumot is kijárta, és akinek a faluban nagy kalappal köszönnek az emberek. Álmából gyermeklármára riadt. Jancsi jött meg a kisebbik fiával. — Kelj fel, Toncsikám! Itt van a bátyád, meg Jancsika, akinek küld­tem a fényképét. A diófa alá ültek borozni. Az anyjuk poharat rakott eléjük és ami­kor koccintottak, elsírta magát. — Miattam ne sírjon, mama! Nem értem kell könnyet ejteni... Jancsi kezében összecsörrent a po­hár. — Igyál, öcskös! Ez még a baglyo- si dűlőből való. — Téeszcsés borral kínálsz? — Igyál csak bátran! Ne félj, nem ragad rád tőle a kommunistaság ... Az öregasszony ennivalót, maga sütötte bélest hozott. — Jancsikám! Kínáld az öcsédet. Istenem, annyi esztendő... A negyedik pohár utón szivarra gyújtottak. — Tedd el az egész dobozzal — kínálta Toncsi. — A javából való, de az ilyesmit a tengeren túl úgyszólván az ember után dobálják. ESTEFELÉ már ketten maradtak, A nagymama hazavitte Jancsikát és kellemes hűvös váltotta fel a nap­pali forróságot. — Hogy megy a sorod, öcsém? írsz is, nem is, mintha már felejte­néd az óhazát. Toncsi sokat mesélt a kinti élet­ről. Arról, hogy Amerikában a ku­tyának sem kell a használt autó, a saját üzleteiről, a kalapos boltról, amelyik szépen sikerült. — Akkor ügyesen dolgoztál. Toncsi nevetett. — Dolgozni? Szerencse kell, bá­tyám, nem meló, mint nálatok. Még várok egy évet, aztán veszek egy farmot. Jancsi hosszan nézett maga elé, miközben füstszalagot fújt a jószagú szivarból. — Föld az itthon is kerülne, pénzt se kellene érte adnod... Toncsi megértette a célzást. — A magad jussára se tudtál vi­gyázni, bátyja. A konyhából csörgés hallatszott. Az anyjuk a macskát zavarta ki az udvarra, — Fenékig a szerencsédre, Toncsi. Egy ideig hallgattak, ízlelgettek a bor kellemes zamatát. — Mesélte anyám, hogy te vagy a kolhozelnök. Meg, hogy nem is megy rosszul a sorod. Jancsi bólintott. — Szerencséd van, bátyám, Az, hogy nem él apánk. Mert ha akkor, amikor te bevitted a húsz holdat egyetlen tollvonással, az öreg Végh Antal — nyugosztalja az isten — szíjat hasított volna a hátadból. AZ AMERIKAI hirtelen felhajtot­ta a bort, az üres pohár kísértetie­sen csendült. — Aztán tudod-e, öcskös, hogy mit tenne most idősebb Végh János, ha élne, ezen a szép, tücsökszavú nyári estén? Nem tudod, ugye? Jó, akkor megmondom magam: ha könnyezve is, de mindenképpen megpofozná a kisebbik fiát. Denevér csapott a közelben, és a konyhából kiszűrődő fény pasztát vágott a fű között. — A föld, amiről beszélsz, megvan, öcskös. Egyetlen marékkai sem ad­tam vagy loptam belőle. Itt van a tiéd is a többiek között. Aztán em­lékezz csak, apánk megfontolt, bölcs ember volt. Amikor vadászni járt, akkor mindig megnyálazta az ujját és megnézte, merről fúj a szél... Tücsök ciripelt az asztal alatt, szentjánosbogár világított a szegfűk között. — Ebben az országban nem a mi szövetkezetünk volt az első. Egy álló hétig nem aludt a falu akkoriban. Gondból volt elég nélküled is. Az utat megmutatták, de járni mi ma­gunk tanultunk rajta. Hanem keress fel néhány ismerőst, érdeklődj, mire haladtunk. Igaz, nálunk csupán sze­rencsével kevésre jut az ember, és nemhogy kalapos boltot, de egy lyu­kas garast se kereshetsz munka nél­kül. Ésszel, vagy kézzel, de ipar­kodni kell, ha valaM megunta a régi házát vagy ha egy Trabantra akarja összehozni a pénzét... Frissen sült szalonnás rántottét tá­laltak. — Snidlinghagymával csináltam, Toncsikám, ahogyan szeretted. Az amerikai élvezte a finom enni­valót, csúszott a bor is a zsíros étel után. Megvártam, amíg bemegy az anyja, aztán a bátyjához fordult. — Ha valami lesz, bátyó, te lógni fogsz. Elnök vagy és kommunista. Jancsi Kossuthot vett elő, és egy véletlen mozdulattal az öccse elé tolta az ajándék szivart. — Kereket oldottál innen, ToncsL Azóta itt sok minden történt. Aztán gondolkodj csak: ha félne a rend­szer, akkor a magadfajtának ajtót merne-e nyitni? Amikor elmentél, néhányan megpróbálták széthordani a közöst, de vasvilla fogadta őket Ha majd egyszer mást választ elnök­nek a falu, altkor elszegődök agro- nómusnak. ha az sem sikerül, akkor még mindig elmehetek hozzád, ka­laposinasnak ... ÉJFÉLRE JÁRT, amikor Toncsi lefeküdt. Nehezen jött a szemére álom. Az itthonra gondolt, amely annyi év után most mégis idegen. A bátyjára, aki holmi kalaposnak nézi, az anyjára, aki folyton sír. A pehely- duona mázsás súlynak tűnt.’ — Prü . .. prüü ... — szólt kint A tücsök. És ez a tücsökmuzsika, amelyre annyit gondolt, most oly messzire űzte szeméből az ólmot. .4 Szalay István

Next

/
Oldalképek
Tartalom