Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-05 / 184. szám
Kommunista vezetők Az orosz! bányamester HamtincadBlc esztendeje jár- 8a • föld alatti világot, él a ®cfc színiben csillogó ércek bűvöletében, s azt mondja, hogy mindennap új érdekességet, izgalmat jelent számára, még mindig vár valami meglepetést Nem tadna meglenni a bá- faya nélkül... Egy részét még a lakásába is bevitte: szobásának rangos dísze az a vitrin, amely a szivárványos telérek apró darabjait, a kis fényesre csiszolt lámpácskákat meg a csákányt őrzi. Alig hihető, hogy Nagy Mátyás a mátrai erdészházi népes családból úgyszólván véletlenül tévedt a recski bányába, s csupán azért a napi egy pengőért, amit annak idején sehol sem akartak fizetni a tizenhét éves legénynek. Talán már csak a csendjét, hallgatását őrzi az erdőknek, s a szikár hegyvidéki fák kemény kitartását... Mélyen gyökerezik, messziről indult A nehézségeket már az ötgyerekes családiban, konvenciós naponta tíz kilométert gyalogló diák korában megszokta. Hamar megedződött. Csakis így tadta elviselni édesapja korai elvesztését, a jelentkező nél- különzéseket. így gyűrte maga alá a pécsi és a nagybányai technikumi éveket, így szerzett oklevelet az éjszakai munka, a nappali tanulás mellett Es ugyanez a mélyről szívó» erő tette képessé arra, hogy megannyi veszélyt vállalva kiáltson az igazság- italain, mocskos háborúnak, szembenézzen a tábori csendőrök szuronyaival, s ne nyúljon eldobott fegyvere után akkor sem, amikor bitóval, halállal fenyegetik. S ez hozta vissza a Mátrá-J ha, Recskire, ez késztette a választásra, amikor az MKP mel-1 lett döntött Már ennek fa huszonegy éve! I sóhajt fed hitetlenül. Pedig! Úgy érzi, hogy nem fa oly f régen történt —í így szalad f fa idő? Gyorsan teEk annak, aki el- I foglalja magát... Nagy Má-\ tgás pecög azok közé tartozik, | akik igyekeztek magúikat elfoglalni. — A háború óta dől- I gozwtt a recski bányában, az ércfieitáró vállalat budapesti központjában & eaerkilencszáz- | ötvenkettőtől eyöngyösoroszi- ban van ma is. Volt aiknász, vájárként segítkezett a nagy széncsatákban Salgótarjánban. Aztán műszaki előadó lett, osztályvezető, — s most ő a ká- Bolytárói bányamester. Negyed hatkor már Mmn van az üzemben — Gyöngyösről jár minden reggel — ,hogy eligazítsa az első beszálló műszakot. Vált néhány szót a parancsnokokkal, anyagot utalványoz, különféle személyi ügyekkel foglalkozik: délutánig végzi a termelésirányítás munkáját Íróasztalánál és lenn a bányában. Jókora gondot cipel a vállán, nem könnyű a dolga. S nem is mindig olyan népszerű! Meséli, hogy például a próba évében, ötvenhat őszén, Orosziban .is mit jelentett kommunista bányamestemek lenni ... Mivel kellett számolnia akkor, arnkior a sztrájk ellen szólt, munkára biztatta a felzaklatott kedélyű embereket Említi, hogy az ércelőkészítőbe, munkástanács-választásra induló autóbuszra fel sem akarták engedni emiatt! Azzal próbálták lélökdösmi, hogy „nincs helye a becsületes bányászok között...” — Egyébként mosolyogva beszél erről a napról, mert pár órával az említett kiutasítás után... csak beválasztották őt is a munkás- tanácsba. Azok közé tartozik, akik a legkritikusabb pillanatokban sem vesztették el józanságukat, hitüket, hűek maradtak eszméjükhöz... Nem bújkált, nem menekült el a nehéz időkben sem, néhányad magával a sztrájk alatt is bejárt a bányába, önként kért részt a fenntartási munkákból. 1957-től munkásőr, tavaly óta kiváló parancsnok. Ez utóbbira egy kicsit büszke. Ennek jobban örül talán, mint a Munkaérdemrend bronz fokozatának, meg a többi más kitüntetésnek. — Mert a bányában végzett munkáját természetes kötelességének tartja, s érte nem vár különösebb köszönetét. Hét évig az üzemi sportkör elnöke volt: javaslatára, személyes példamutatásával készült el a községi füves pálya, az öltöző, a fürdő és a kerítés. A helyi szakszervezet elnöke: naponta jönnék hozzá panaszokkal, gonddal, bajjal. Jólesik neki, ha valakit megnyugtathat. Tagja a megyei tanácsnak. Boldogon újságolja: része volt abban, hogy a közelmúltban két cigánycsalád emiberi körülmények közé, saját otthonhoz jutott. És természetesen férj, családapa, köznapi problémákkal. Két gyermekét neveli. Tizen- négyesztendős fiáról mondja kissé töprengve: „Már két vakációban is dolgozott nálunk az üzemben, de még nem nyilatkozott, hogy ő is bányász akarna lenni.. Gyón! Gyula Reggelente, városlakó ember lévén nekem hajnaltájt — úgy hat óra körül rettenetes dübörgés ébreszt: bontják az aszfaltot, csinálják az utat. Dolgozik a légkalapács és én káromkodom. Szidom a kalapácsot, szidom azt is, aki feltalálta, s főleg azt, aki kitalálta, hogy a szegény dolgozót egy másik dolgozónak reggel hatkor kell ébresztenie, szirom női ujjak simogatása helyett, a légkalapács zajával. Estelente, amikor megtérek otthonomba, morogva szemlélem, hogy milyen lassan is haladnak az útépítéssel. Mert mégis csak borzasztó, hogy napokig felfordulás van az utcánkban, hogy átkelni az egyik oldalról a másikra hegymászó feladatot jelent. Mégis csak borzasztó, hogy nem megy gyorsabban ez a munka... Aztán elképzeltem magam az útépítők helyébe: mi a fenét csináljanak? Hát az se jó, hogy korán kezdenek, hogy gyorsabban végezzenek, amikor az sem jó, hogy már nem végeztek? Nehéz igazságot tenni, ha értetlenek az emberek.— (—6) Egy kilométer hosszú szalagberendezés Visontánal (Tudósítónktól): A Zagyvapálfalvi Bányagépgyár számára az idén igen jelentős programot biztosított a fejlődő visontai külfejtésű bánya. Komplett szállítószalagberendezéseket és NDK kooperációban különféle alkatrészeket gyártanak. A napokban befejeződött, az eddig legnagyobb, ezer méter hosszú és ezerkétszáz milliméter heveder szélességű szalagberendezés szerelése. A hatalmas berendezés eredeti határideje december 31-e volt A visontaiak kérésére a gépgyáriak vállalták, hogy megrövidítik a határidőt. Májusban, amikor hozzáfogtak, még a vezetők sem bíztak ab-' ban, hogy augusztus elejére elkészül. Két szocialista brigád, Teschlag Andor kovács és Burányi Imre lakatos brigádja oroszlánrészt vállalt a munkából. őket segítették a forgácsolók és a görgőüzem dolgozói. A napokban Dévai Róbert festő brigádja szállta meg a berendezéseket. Az utolsó simításokat végzik már drótkefével és utána ecsettel. Barna pasztellszínt kap a szerkezet, és utána szállíthatják Vison- tára, ahol a letakarításnál „vetik be”. Feladata a földgépek „termését” továbbítani. . r (B. J.) Drótkefézík szerkezetet. és levegővel íúvatják festés előtt a A kezelő-pódiumról, akár hajókormányos hídjáról, végiglátni az egész szalagot. Kis bánya a Szálas-erdő alatt Roppant elcsodálkoztam: ttgyan kitől tanulta ezt a mozdulatot. Mintha egy dandyt, egy minden hájjal megkent világfit láttam volna; a határozott muozdulat, ahogy becsapta a Moszkvics ajtaját, a slusszkulcs bámulatos pergése a mutatóujjon, a fejebúbjára tölti elegáns szürke kalap, mindez arra vall, hogy régi gépkocsigazda, ügyvéd, vagy orvos, szóval semmiesetre sem az, ami: bányász. Már megbocsássanak a régi bányász cimborák, de ez a mozdulat nem az ő terméke. Az más kérdés, hogy illett-e hozzá vagy sem, (hát hogyne illett volna, mindent meg lehet tanulni, láttam cselédlányból lett mérnöknőt, úgy bánik az evőeszközzel, hogy szanatóriumban grófnőnek nézték) mert nem ezen múlik. Múlik a gyors felfogóképességen, az alkalmazkodási készségen és nem utolsó sorban a lehetőségen. Mármint azon, van-e kocsija, vagy sem. Márpedig neki volt, fényesen és büszkén parkolt az üzlet előtt, mig a bányász, a hűvös üzlet árutengerében válogatott. Sütött a nap, meleg volt, s ahogy nagyhirtelenében visz- szapergettem huszonegy esztendőt, magam is megfiatalodtam. Fiatalosan foglaltam helyet a Pestre induló személy- vonat tetején, kíváncsian és merészen néztem széjel, úgy éreztem, a világ közepe vagyok. Pedig hol is voltunk még akkor? Hol volt a biztos holnap, a mosógép, a porszívó, a televízió, a hűtőszekrény! Nem volt még semmi ehhez hasonló, ami értéknek számított, hacsak a szabadságot nem néztem. Az volt, talán azért is ültem oly büszkén a kormos vagontetőn Pest felé bámulva, mert oda utaztunk. Megírták regényekben, novellákban azt a korszakot, a batyuzást, a három napig tartó pesti utat, a hullabűzt lehelő fővárosi utcákat, a melaszt és a kukoricagörhét, és így nem is vesződöm azzal a cifra nyomorúsággal, mert az volt, csupán a lelkesedés fűtött jónéhány ezrünket, akik nem batyuzni, hanem hivatalos küldetésben utaztunk Pestre. Szóval, ott találkoztam vele, a vonat tetején. Nem emlékszem pontosan, melyik bányából jött. De tudom, hogy ott gubbasztott velem, s amikor úgy Hatvan tájékán már félholtak voltunk a kimerültségtől, egyszerre kötöztük magunkat a vagontetőre vezető vaslépcső fokához. Akkor már második napja tartott az út, halottunk is volt, valaki lecsúszott a vagon tetejéről, a kerekek alá zuhant. Nem okozott nagyobb riadalmat, mindennapos esetnek számított, az emberek még túl közel álltak a nehéz emlékekhez, nem kavarta fel a kedélyeket. Talán mi ketten beszélgettünk hosszabb ideig az esetről, félmondatokban — majdnem aludva. Késő este érkeztünk meg a Keleti pályaudvarra, álmosan — összetörtén. Már sehová sem tudtunk menni, így hát Talán három kilométerre a várostól, a pipishegyi Izzóhoz kapaszkodó út mentén van a megyének valószínűleg egyik kihúzódtunk a sínek széle fe-5 lé, nekivetve hátunkat egy) felborult, kiégett vagonnak. \ Felettünk feketén feszült a? csillagos ég, s ehhez az altató- ) dalt a gyomrunk korgása szol-í gáltatta. Mielőtt elaludtunk,? valamiről beszélgettünk is, has jól emlékszem, az előttünk ál-) ló évtizedről, az éhezésekkel? telített napokról, a „hogyan? is tovább”-ról. ) Reggel szétváltunk. Fázósan) húzta össze magán kopott za-\ kóját, bakancsából kilógott a? kapca, néhány lépés után állt? meg, hogy elrendezze. Kopott) aktatáskáját óvatosan szőri-1 tóttá magához, nagy elálló fü-> lei bohókásan mozogtak járás) közben. Azóta nem láttam,! csak most, amint autójából ki-? lépett, s megtette azt az ele-) gáns mozdulatot. ) Világos, homokszín nadrág-) ban áll a bolt pultja előtt. A\ vakítóan fehér ing , kiemeli? barna—vöröses nyakát, s a fü-) lei éppúgy, mint huszonegy \ évvel ezelőtt, bohókásan mo-? zognak. Időnként megpörgeti 5 mutatóujján a slusszkulcsot, a) fém csillog, akár idekint a jú-| liusi napfény. Azután kis cső-? mag gurul elé, fizet és ismét) a kocsija mellett áll. Egy bar-S na szemű, filigrán asszonyka? lép hozzá: S — Azt hittem, nem jössz beértem — mondja kedvesen és most már ketten ülnek a ko- ! csiba. ^ A motor felbúg, túráztatja — > eszembe villan: meg kellene szólítani, de aztán csak nem mozdulok. Mi értelme lenne?! Ma már nem divat a régi * emlékekkel foglalkozni. Ugyan kit érdekel? ? (Holdi) < legkisebb — s talán legelfelej- tettebb — kőbányája, amelyben mindössze kilencen dolgoznak. Bobák Lajos bányamester és „legénysége” fejti itt a Sárhegy oldalát minden nap 32 tonna követ összezúzva a kombinált törőgépeken. Útépítéshez útjavításhoz küldik innét az anyagot elsősorban a „gazdának”, a Gyöngyösi Városi Tanács Kertészeti és Köztisztasági Üzemének s ha jut még belőle valamennyi, akkor a Közúti Üzemi Vállalatnak is. Tavaly 5400 tonna burkolókövet vállaltak a kis bánya munkásai, de százötvennel megtoldottak. — Az idei feladat is hasonló s valószínű, hogy megint lesz egy „kis ráadás” mert — mint mondták az emberek — ismét versenyt indítottak az év sikeréért és vállalták, hogy valamennyivel újra többet adnak a szóbanfor- gó mennyiségnél. Anélkül, hogy kételkedne az ember az itt dolgozók teljesítményében önkéntelenül is megkérdezi : nem elkelne egy kis segítség is? Nem-e könnyebben lehetne teljesíteni a terveket Egy hónt Békekölcsö | Szeptember 5-én és 6-án kerül sor az Első, az Ötödik és a I Hatodik Békekölcsön-kötvé- ínyek 1966. második félévi sorsolására. ■ Az első napon délután 1—5 óra között húzzák ki az Első Békekölcsön kötvényeit. 81 800 kötvényre 23 millió 107 ezer 60 forint nyereményt és törlesztést sorsolnak ki. ’ A második sorsolási napot délelőtt 10 órakor kezdik. .301 950 darab Ötödik Békeköl- r csön-kötvényre 44 187 800 fo- ' rintot, 447 200 darab Hatodik ha az üzemeltető vállalat egy kicsit többet törődne ezzel a bányával? A kis, Szálas-erdő alatti üzem ugyanis eléggé távol áll még a korszerűségtől: talicskázással végzik a meddő „letakarását”, régóta szükség lenne már egy sínpálya építésére s néhány csille beszerzésére. De úgy állítják az itteniek* hogy a gyöngyösi központtól máig sem kaptak még biztatást arra, hogy megoldódik majd a sok probléma. — Nem, hogy előre, inkább hátrafelé lépegetünk mi — panaszolta az egyik bányász. — Képzelje csak: még a bakancs kihordási idejét is meghoszab- bították két esztendőre. Amikor ez a köves, nehéz talaj egy év alatt is megeszi teljesen, elkoptatja a bőrt! Kis bánya gondokkal, hétköznapi bajokkal, panaszokkal. De a nehézségek közepette is nagy akarattal, kemény elhatározással: emberei állni akarják adott szavaikat. Már ezért is több figyelmet} nagyobb segítséget érdemelnéd nek a gyöngyösiektől. Gyenes István ip múlva ‘m-sor so lás Békekölcsön-kötvényre pedig 65 587 800 forintot sorsolnak ki. A két sorsolási napon tehát 830 950 darab államkölcsön-. kötvényre összesen 132 883 200 forintot juttat vissza az állam nyeremény és törlesztés fejében. (MTI)
