Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-31 / 205. szám

Vállalta, amit tennie kellett Emlékezés Hámán Katóra, halálának 30. évfordulóján Nj | inas olyan fiatal, aki oly­kor ne álmodoznék ar­ról, hogy valami nagy tettet, hősi cselekedetet hajtson vég­re. Mi tesz valakit hőssé? Hon­nan meríti az erőt, hogy ne is­merjen félelmet, rettegést? Más ember-e, mint a többi, kü­lönleges tulajdonságokkal? Minderre filozófiai általánosí­tásban is válaszolhatunk, de többet mond mindennél, ha egy hős — az éppen 30 éve halott Hámán Kató — életút- öában keresünk feleletet. Ebben az életútban sok ki­magasló tett van. Az első, ami- bor 1918 júniusában — a há­borús kivételes állapotok kö- ssepette — a MÁVAG-ban el­dördült csendőrsortűz nyomán részt vesz a vasutas munkások sztrájkjának megszervezésé­ben. A Tanácsköztársaság le­verése után borzalmasan meg- Idnozták, börtönbe, majd in­ternáló táborba zárták. Kisza­badulása után ismét a mozga­lomnak szentelte életét Többször illegálisan lépte ■ át a határt, tartotta a kapcsolatot a Bécsben székelő pártvezetőséggel. Részt vett az MSZMP megalakításában és vezetésével. Küldött volt a KPM I. kongresszusán, ahol a párt hazai vezetőségébe vá­lasztották. Még alig kezdték el a munkát, amikor 1925 szep­temberében a rendőrség több vezetőt letartóztatott. A sta- táriális tárgyaláson — a szó szoros érelmében a bitófa ár­nyékában — egy pillanatra sem tagadva eszméit, Hámán Kató társaival együtt vádló­ként lépett fel a fasiszta Ma­gyarország embernyomorító rendje ellen. A kommunisták hősies magatartása elgondol­koztatta a polgári világot is: e nemzetközi és hazai közvé­lemény a szolidaritási mozga­lom megmentette a vádlottakat a kivégzéstől. 1927 februárjában betegsé­ge miatt megszakították bün­tetését. A pártvezetés Hámán Katóra bízta a Vörös Segély megszervezését, amelynek fel­adata volt, hogy az emberte­len körülmények között élő politikai foglyokat és hozzátar­tozóikat segítse. 1934-ben is­mét letartóztatták. Megviselt szervezete már nem bírta a borzalmas kínzásokat és a bör­tön okozta szenvedéseket. Ki- szabadulása után néhány hét­tel, 1936. augusztus 31-én meg­halt. E néhány dátum mögött ^ ott rejlenek a minden­napok hősies áldozatai: a mun­kanélküliség, a mozgalmi mun­ka mindennapi gondja, fe­szültsége. Nem félt, nem reszketett Há­mán Kató a bebörtönzéstől, kínzástól, letartóztatástól? Biz­tosan félt. Aki csak egyszer is kipróbálta a hírhedt defenzív osztály szörnyű vallatási mód­szereit, aki -csak egyszer is szenvedett a börtön, a fegyház kietlenségétől, magányától — annak emléke minden porci- kájában élt és rettegéssel tölt­hette el. Ö ötször-hatszor vé­gigszenvedte mindezt, beteg is volt — és már nem is fiatal. Hősiessége éppen abban mu­tatkozott, hogy legyőzte ma­gában mindezt és vállalta azt, amit hite szerint tennie kellett, agyon kellett ismernie annak minden emberi szenvedést, aki az elnyomot­takért, szenvedőkért ilyen nagy cselekedetekre volt képes. így vallott erről 1926-ban a bíró­ság előtt, az utolsó szó jogán: „Munkásnő voltam ... Ha sem­mit sem hallottam volna a szo­cializmusról és a munkásmoz­galomról. .. egyés-egyedül azok a tapasztalatok, amelyeket az ő körükben gyűjtöttem — az ő kínjaik, fájdalmaik, szenve­déseik arra bírtak volna, hogy minden erőmmel küzdj ek a proletariátus felszabadításáért. Hosszú évek szenvedésein ke­resztül jutottam el a kommu­nista meggyőződésig, amelyért most a bíróság előtt állok. Ér­zem, hogy a vádlottak padján szembekerültem azzal az egész rendszerrel, amely a proleta­riátust állati életre kénysze­ríti ... Tudják önök, bíró urak, mit éreznek a munkásanyák, ha gyermekeik kenyeret kér­nek és nem tudnak adni ne­kik? Megmondom önöknek: a tíz körmükkel is képesek harc­ba menni, hogy ezt a helyzetet megváltoztathassák.” Szemere Vera A RAI Szabó Magda rádiójátéka Ns Külföldi tanszerek, magyar iskolákban Az iskolák szemléltetőeszköz-ellátását a Művelődésügyi Minisztérium importtal is biztosítja. A hangos filmvetítő iránti fokozódó igények kielégítésé­re első alkalommal szerez be az IFÉRT a Szovjetunióból, il­letőleg Csehszlovákiából Ukrajan és Klub típusú 16 millimé­teres vetítőket. Csehszlovákiától újabb komplett nyelvi labo­ratóriumot is vásároltunk, amely 30 tagú tanulócsoport egy­idejű oktatására alkalmas. Ugyancsak Csehszlovákiától vet­tünk 500—500 darab összecsukható Merkur elektro-, illetve mechanikai építőszekrényt, valamint kisebb nyelvi labora­tóriumokat. Ezeken kívül egyebek közt importálunk nagy mechanikai gyűjteményt, amelynek alkotóelemeivel 90—100 féle mechanikai-fizikai kísérlet végezhető el. A két optikai rendszerrel működő epidiaszkóp diafilmek, diapozitívek és képek vetítésére egyaránt alkalmas. Ä KA A rádiószínház a látható színpadtól való megfosztottsá- gában — a műfaj születése ide­jén — sokakban a fából vas­karika képzetét keltette és so­kan úgy is gondolták, hogy ez a színházi forma nem lesz életrevaló. A tények rácáfol­tak erre. S hogy ez az írói forma mennyire rugalmas, ha­tárai mennyire merészen tá­gíthatok, arra most éppen Sza­bó Magda játéka az eleven példa. Az író ez esetben arról is lemond, hogy felfedje hősé­nek kilétét, pontosabban: nem fontos számára, hogy a hős- iről az általa szándékolt, csak Pillanatkép a Német Demokratikus Köztársaságból, Lipcséből. (Foto: Márkusz) távolról tájékoztató adatoknál többet elmondjon, egészen a darab befejezéséig. Csak az utolsó mondatokban kapjuk meg a hős történelmi arcát, a markáns vonásokat, amiket egy egzaltáltan felfokozott han­gú párbeszéd ismertet és esz­ményit. A rádiójáték írója kitűnően ismeri a család börtönné vá­lásának bonyolult folyamatát Ennek a kitűnően felépített párbeszédsornak az a küzdelem az alapanyaga, ahogyan az eg­zisztenciájukat, társadalmi megbecsülésüket, vagyoni ér­dekeiket féltő, szűk látókörű, önző, a rabra értetlenül félté­keny és ezért félszeg rokonok, a katona, a részeges öcs kö­nyörtelenül meg akarják sem­misíteni a rab szellemét. Nem tehetnek róla, hogy tervük nem sikerül, mert ez a szel­lem hozzájuk képest óriás. Kazinczy Ferencé. De épp az a küzdelem, az a dráma az életben és ebben a játékban, hogy ezek a kicsinyek, ezek a gyávák és önzők elhiszik ma­gukról, hogy Ke győzhetnek, legyőzhetik a náluk sóikkal erősebbet! Az író nem zárja le a játé­kot a végleges döntés igényé­vel. Izgalmasan és hitelesen szikráztatja hősei gondolatait. A család veszélyt és átkot lát a rabban, aki hazatér. De az anya szereti és megérti azt a fiát, aki eszméiért, önmaga belső törvényeiért harcol és vállalja a várbörtönt is — tes­ti és lelki megkínzatásával együtt. Az anyai indokok né­hol erőtlenek, de a t.űz, amely a szeretetből árad, erősíti eze­ket az indokokat. Szinte érez­zük: az anya tudja, hogy fia sorsa a családi környezetben, a rab testvéreinek állandó szemrehányásai közepette talán idegőrlőbb lesz, mint a börtön. A cellafalak helyett a küzde­ni tudó emberek fonnak majd gyűrűt a szabadult rab köré, aki csak a fogságból szabadul, hogy egy ki nem szabott bün­tetést, a rokonok teljes ellene fordulását elviselje. Mennyivel kevesebb a remény a második esetben, amikor sem években, sem formákban nincs határa a megkínzatásoknak. Ezt érzi, tudja az anya, idegeiben a pusztíthatatlan szeretettel. Szabó Magda az anyában vall a legtisztábban írói szán­dékáról, ebben a nőalakban keresi meg, az anya küzdelmé­ben keresi meg a családi tarta­lom hibáit, értelmét, veszé­lyeit. A hallgatóban kérdése­ket szül ez a játék: érdemes-« ezért a családért, ennek a for­mának a folyamatosságáért az anyának bármit is tennie? Hi­szen felnőtté érett gyermekei a maguk módján vállalják sa­ját döntéseikért a felelősséget, szenvedélyeik adnak magyará­zatot is. Hol van a családban az a demarkációs vagy védel­mi vonal, a családtagok kö­zött, amely embereket összetart és elválaszt, anélkül, hogy jog­talanság vagy etikai hibák, kegyetlenség keletkeznének? S itt találjuk ennek a rádiójá­téknak — bizonyos dramatur­giai változtatások mellett szín­padon ig sikert jelentene! — a lényegét: változó korunkban, a családok atomra bomlásának idején elgondolkoztat és meg­oldásra ingerel gondolkodó embereket egy fontos erkölcsi és etikai kérdésben. A rádiójáték néhány kitű­nően jellemző színészt szólal­tat meg. Bulla Elma az anya megfogalmazásában a játék hősei fölé nő, de Benkő Gyu­la, Tomanek Nándor, Kállai Ferenc, Vass Éva, Kovács Ká­roly, Keres Emil és Makláry János is a jellemék, a figurák hitelességére törtek. Cserés Miklós dr. rendezé­se az anya reménytelen küz­delmére koncentrál és ezt Si­kerrel oldja meg. A patétikus hangvétel néhol inkább árt, mint használ a mondanivaló­nak. (farkas) Mozgó bélyegkiállítás Az Egyesült Nemzeteik pos­taigazgatásának mozgó bélyeg­kiállítása 18 országot érintő körútja során Budapestre ér­kezett. A Városligetben fel­állított kiállítást kedden dél­előtt dr. Wurm Ferenc posta­szakosztályvezető és René Gaward az ENSZ postaigazga­tásának osztályvezetője nyitot­ta meg. A megnyitón felolvas­ták U Thant ENSZ főtitkár távíratát. *~ér'Af r<?7-ysi V 1 • Ebben költöttek. Igaz. a regényben a nevek de maga a történet XIV. Tökéletesen ki­elégítette, hogy Rosa a gondját viseli — vagy­is most már nem neki kel­lett bevásárol­nia a konzerve- ket a vacsorá­hoz, hanem megtette azt Rosa. Estén­ként legtöbb­ször otthon ül­tek, valami fü­zetes regényt olvastak, na­gyokat hallgat­va közben. Gyerekük nem született, Ro­wers maga sem vágyott rá túlságosan, mert emlékezeté­ben élt, hogy mennyit vesző­dött az öt gyermekével az öreg Rowers. Az apa és fia között egyéb­ként a házasság óta eléggé meglazultak a kapcsolatok Nem azért, mintha a fiú szülei ellenezték volna a házasságot. Ellenkezőleg, büszkék voltak rá, hogy fiuk Mr. Rubin lányát veszi feleségül. Inkább arról volt szó, hogy Francis, aki pi­lótává válásával magasabb tár­sadalmi kategóriába került, valahogy kevés alkalmat talált hogy a szüleivel találkozzék. Ha a feleségével hazautazod szabadságra, mindig a lány szüleinek házában szálltak ; meg. Hiszen sokkal kényelme­sebb és tágasabb, mint Ro- . wersék lakása, s ráadásul ele- . gendő személyzet állt rendel- ; kezésre, s nem terhelték mun­kával Francis édesanyját. Pe­dig az öregasszony szivesen ; vállalta volna ezt is, csakhogy t néhány napig a közelében tud- [ ja a fiát. De hát ő is kénytelen . volt belenyugodni abba, hogy . a fiú elszakadt tőlük, s édes­anya módjára azzal vigasztalta ’ magát, hogy Francis máris to- 1 vább jutott, mint ők, nem kell' tízcentes gondokkal küszköd- t nie. Rowers annyira ragaszkodott a szüleihez, amennyire kőié­it lességének érezte, és ebben " Rosa nemcsak nem akadályoz­ta, hanem serkentette. Ha ha- “ zalátogattak szabadságra, a vakáció elején és végén elmen- , tek az idősebb Rowersékhez. Ezek a látogatások — bár­mennyire is tárt karokkal fo­gadta és csókokkal halmozta ;1 az édesanya a fiát — soha lem váltak meghitt családi isszejövetelekké. Inkább amo- yan hivatalos aktusokhoz ha- ionlítottak, amikor valamelyik ij városlakó levizitel azoknál, ikiknél illik. Bad Waldból minden ünnep slőtt — karácsonykor, húsvét- kor — küldtek üdvözlő lapot a szülőknek. Nyomtatott kár­tyát vásároltak, s nem írtak rá mást, csak a nevüket. Ez meg­kímélte őket attól, hogy tör­niük kelljen a fejüket -r- mit is írjanak. Az idősebb Mrs. és Mr. Rowers minden születés­napjára is kapott jókívánságo­kat menyétől és fiától. Ezeket a születésnapokat Rosa a jó titkárnő gondosságával tartotta nyilván naptárában, nehogy megfeledkezzenek róluk. Rosa mindenttudó noteszé­ben a születésnapi előjegyzé­seken kívül többnyire fizetési határidő’- -'rakoztak. 800 dol­lár nagy z, s ebből sok min­denre tel.. A részleteket min­dig pontosan fizették, és Rosa Rowers — mint feleség, s mint a család pénzügyi igaz­gatója — nagy gondot fordí­tott rá, hogy mindent pontosan fizessenek, és ebben a tekin­tetben is rendben menjenek a dolgok. Csak ritkán gondoltak arra, hogy ez a biztonság, zavartalan .lóiét bizonyosan csak négy esztendeig tart. A fiatal repü­lőtisztet ugyanis ennyi időre szerződtette a légi erő, s az­után — a szabályok szerint — újabb négy esztendőre új szer­ződést kellett kötni. Kérdés, meghosszabbítják-e a szerző­dését? Rowers nem lehetett benne biztos, mert a politika egén bárányfelhők úsztak — a leszerelésről tárgyaltak az ál­lam- és kormányfők. Francis valamelyik bárban találkozott egy részeg kapi­tánnyal. A tisztből dőlt a szesz és úgy harsogta: — Nadrágtartót vegyenek! Kedves uram, önnek rendkívül előnyös lenne egy eredeti ..Kékmadár” nadrágtartó . . . Pompás színei megsokszoroz­zák életkedvét, kedvező hatás­sal varnak üzleti sikereire . .. Uram, nagyszerű nyakkendők vannak cégünk kollekciójában. Nem parancsol nyakkendőt? Uram. ne szalassza el az alkal­mat! Egy nyakkendő hetven cent. három két dollár, öt há­rom dollár! Nagyszerű alkal­mi vétel! Többen nem tudták mire vélni, miért játssza ez a repü­lőtiszt a nyakkendőügy noköt. — Megőrültél, Jim? — kér­dezték tőle. — Nem! A nagyfejűek őrül­tek meg! Leülnek dumálni az oroszokkal, aztán mi mehe­tünk a fenébe! Nyakkendőt árulni, nadrágtartót ajánlani. Nem hallottátok még? Kussol- nom kellene, de kipofázom! Hadd tudjátok, fiúk, hiszen a ü bőrötökre megy a játék, egy .égcsavar a fenekébe minden lagyfejűnek! Egy csomó tisz- :et leszerelnek. Ma kaptuk a parancsot, hogy a lejárt szer­ződéseket csak kivételes eset­ben lehet meghosszabbítani. Kifizetik az embereket, meg- Eogdossáfc a koszos mancsukat, aztán, ki merre lát... A kapitány tovább szitkozó­dott. Rowers behúzódott az agyik sarokba, ott szürcsölte. italát. Amit hallott, megdöb­bentette. Eszébe jutott néha, hogy csak négy évre vették meg a munkáját, de eddig mindig elhessegette ezeket a gondolatokat. Kiválóan kép­zett pilóta, parancsnokai nem­csak a szemében — hanem, amint hallotta — a háta mö­gött is dicsérték. Bizonyos volt benne, hogy meghosszabbítják a szerződését. Most akarva, nem akarva, szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy sorsának alakulására a külső világ eseményei is befolyással lehetnek. Az oroszok leszere­lést akarnak, s le is szereltek már egy csomó katonát. Ha a nagyfejűek belemennek ebbe a játékba, akkor neki is úti­laput köthetnek a talpára. Hi­szen van jó néhány olyan kép­zett repülő az Egyesült Álla­mok légi erejében, mint ő. Má­sok, ha nem is olyan képzet­tek, jobb családi kapcsolatok­kal rendelkeznek. Hiszen Mr. Rubin hiába nagy hatalom, csak egy kis városkára terjed ki a befolyása. Az ilyen szer­ződés-meghosszabbítások pe­dig Washingtonban dőlnek el, ahol talán egyetlen ember sincs, aki tudná, Amerikában akad egy Mr. Rubin nevű em­ber, nem hogy valamit is ten­ne a kedvéért. S gondtalan Rowersből egy­szeriben gondterhelt ember vált Reggelenként lapozgatta az újságokat, a leszerelési tár­gyalásokról szóló híreket ol­vasta. Amit az Egyesült Álla­mok vezetői szándékairól mondtak, készpénznek hitte: nem volt még gyakorlata ab­ban, hogy az ottani politiká­ban legtöbbször mások a sza­vak és mások a tettek. Rowers- szel együtt aggódott a fele­sége is, Rosa, aki papírral és ceruzával bizonyította be: leg­alább évi tízezer dollárt kell keresniük, hogy továbbra is valakiknek számítsanak. Rosa kis családi házra vágyott, alig valamivel kisebbre, mint szülei otthona. Az asszony az együtt töltött unalmas estéken apróra eltervezte, miként rendezik majd be ezt a házat, ha meg­veszik. Most, hogy a munka­nélküliség réme ott lebegett Francis feje fölött, Rosa még többet beszélt tervérőL A férfi minden meggyőződés nélkül bizonygatta: a leszerelésekről szállongó hírek bizonyára té­vesek, s kizárt dolog, hogy őt a kiváló pilótát, ne tartanák meg továbbra is a légi erő szol­gálatában. Rosa férje ölébe ült, s úgj dorombolt, mint egy kis cica. — Nézd, Francis — mondta —, én hűséges feleséged va­gyok. De hát mégsem nézhe­tem, hogy ne menj előre. Te ügyes vagy, tehetséges;.. Ér képesnek tartalak téged évi 2! ezer dollárra. Nálad kevésbe rátermettebb fickók is kapna! ilyen állást. Éppen néked ne jutna? Ebben az időben isméiké dett meg Rowers Sammel Sam szintén a légi erők egyen ruháját viselte, beosztása sze rint térképész tiszt volt, s há rom hónappal azelőtt, hogy le járt volna Francis szerződés« tűnt fel Bad Waldban; (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom