Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-28 / 203. szám
Egri ismerősök A tudós hírű lakatoslegény Magas, csontos ember. 67 éves. Minden feje-foka egri sarjadok, e város falai kö?ött ismerik, tisztelik sokan. Nemcsak tanúja volt történelmi időknek, formálója s alakítója is. Daneza János neve, emberi históriája elválaszthatatlanul összeforrott az egri munkásmozgalom történetével. Neve páratlan, világszerte ismert tudományos felfedezést is fémjelez, amelyet megpróbált elorozni tőle a kapzsiság, a há- szsonélvezés, a felfelé kapaszkodás önzése, a fajvédő rothadt morál, amelynek hullámverése nem ült el teljesen a mai napig sem. „ ★ A XIX. század utolsó esztendejében született, s csak két nappal előzte meg a huszadik beköszöntését Édesanyja cseléd volt ő maga hatelemis lakatossegéd. Tizenhat éves amikor a munkásmozgalommal el jegyzi életét, s belép a szervezett dolgozók sorába Gyűlésekre jár, előadásokat hallgat, marxista könyveket olvas titokban, éjszakánként Az első világégés frontját sikerül elkerülnie — Becsből szökik, ahonnét utolsó adagnak szánják a háború húsdarálójába És elsők között ragad fegyvert, hogy a munkáshatalmat védelmezze. Előbb nemzetőr, aztán az egri V/10-es vörös tűzérüteg katonája — Derék ágyúinkat egri lányok nevével tiszteltük: Bözsi, Szidi, Rozi, Kati. Ami a „nyelvüket” ületí, nem maradtak el névadóiktól semmiben... A munkáshatalom letiprása után román fogság következik, s amikor szabadul, egy ideig visszatér Egerbe, dolgozni. Hetente jelentkeznie kell a csendőrségen, figyeltetik minden lépését. Aztán a fővárosban keres munkát. Beiratkozik két szemináriumba is, retorikát tanul, várospolitikai isme- reteket, s b szakszervezetek felépítéséről, feladatairól hallgat előadásokat; de elvégez egy eszperantó-tanfolyamot is, megszerzi az oktatói képesítést. Konkrét feladattal érkezik újra Egerbe, a szakszervezetek hálózatának erősítését, teljesebb kiépítését vállalja, s az egység megteremtését a különböző szakmák szervezete kötak”, hiányzott a szakértelmük, hozzáértésük. Aztán a munkanélküliség Danczát és barátait összehozta a Földtani Intézet főgeológusával, dr. Ka- dic Ottokárral, s a neves ősömbe rku tató könyveket ajándékozott az érdeklődő fiatalembernek, tanuljon, képezze magát, megengedte, hogy az intézet ásatásaiban részt vegyenek — ingyen. Daneza sokat tanult a neves szakembertől, s mikor sikerült elérni, hogy az ínségmunka keretében barlangka- tatást végezhetnek a létesítendő városi múzeum részére, hatodmagával nekiindult a Blikknek. A füzérkői barlangot kutatták meg először. Bronzkori tárgyakat találtak. Aztán a Cserépfalu melletti, a hórvölgyi Subalyukat kereste fel, harmadmagával. Kutattak már itt miskolciak, de semmi eredményt nem értek el. 1932. április 27-én, déli 12-kor Daneza különös leletekre bukkant: a neandervölgyi típusú ősember állkapcsát tarthatta a kezében. Homo primigenius. És előkerültek egy fogváltás idején lévő gyerek koponya- és vázrészei. Rögvest értesítette Kadi- cot a leletekről, s a tudós, aki hallani sem akart korábban arról, hogy irányítsa munkájukat, most sietve jött. Fogadalmat tettek mindketten, hogy a sajtónak egy szót sem szólnak. Ám a „8 órai újság” egyik riporterének Kadic az ígérete ellenére is interjút adott. S amit az egyszerű lakatossegéd elért, egyszerűen magának akarta kisajátítani. Daneza nem engedett a maga igazából, s megírta a Népszava, hogy mi történt. Kadic akkor még széliében hosszában 1 hí- resztelte: az ő irányításával folyt a kutatómunka, s Danczát az ő elómunkásának nevezte ki; sorra tartotta előadásait a különböző fórumokon, a siker fényében sütkérezett, s a világhírű kollégák neki gratuláltak. Azt „Est” kolumnás anyagot írt Daneza mellett, s leleplezte a professzor manővereit. A professzor a nyilasok lapjában, a „Magyarságában vágott vissza, s tények felsorakoztatása helyett, Daneza múltját, hazafias érzéseit piszkálgatta. NyÜtan meg is mondta az egri lakatoslegénynek: Szegény embernek nem lehet igaza”. S a leletről kiadott monográfia munkatársai közül is megpróbálta kigolyózni Danczát. Talán kitüntetés* várt, díjakat. Végül is belebukott, igaza lett a szegény embernek — egy napon a profesz- szort már fel sem engedték hivatalába, elvették tőle a kulcsait is. Mert Kadic még olyasmire is vetemedett, hogy mikor látta terve kudarcát, a felmérhetetlen jelentőségű és értékű leletet megsértette, földhöz vágta. Azt írtam, a hullámverés a leletek ügyében még a mai napig sem ült éL Nemrég könyv jelent meg az ősemberi leletekről, s abban újra Kadicnak tudajdonítja az egyedüli magyarországi ősemberleletet A könyvszerző — Kadic-tanftvány. Annak idején a kapzsi, haszonleső professzor, akit nem a tudomány szeretető vezéréit aa egri lakatoslegény sikerének, szerencséjének dor- zására, állásával fizetett Most a tanítvány újra tévesen nyilatkoztatja ki mindazt ami Kadicnak életében nem sikerülhetett ★ A múzeum csendességében végzi munkáját ma Daneza Já„Megái lék a hány argó Tiszánál.* nos. Az 5 gondjaira bízott a munkásmozgalom dokumentumainak rendezése Rengeteg dokumentumot maga őrzött meg az utókor számára, s ezek egy részét a Legújabbkori Történeti Múzeumban vigyázzák már, másik részét az egri vármúzeumnak adományozta. Haja megőszült. Könyvet ír. Az „önéletrajzából” 260 oldalnyi gépirat már készen áll. Amatőr tudós. Hat elemivel és lakatos segédlevéllel. Történelmi múlttal a háta mögött, óriási tapasztalattal és ismeretanyaggal. Égy város munkásmozgalmának lényeges, leg- élőbb lexikonja. Pataky Dezső múlt idejű! (Ma nem azt mondjuk helyette, hogy megállók, hanem: megálltam.) Benne a megáll igekötő utáni é nem kötőhangzó — mint a jelen idejű megállók igealak o eleme —, hanem az ún. elbeszélő múlt idő jele, s ezt követi az ismerős k személyrag. A múlt században még nagyon általános volt nyelvünkben az elbeszélő múlt idő használata. Petőfi, Arany, Jókai és mások írásaiban ma is lépten- nyomon találkozunk vele, tóképp múlt időbeli események elbeszélésekor. (Innen a neve is: elbeszélő múlt.) Négyféle jele van: a, e, á é. Könnyű megjegyezni őket mert csak egy n hangban, illetőleg egy n betűben különböznek a feltételes mód na, ne. ná, né jelétől. Egy kis összehasonlítás: Feltételes mód, jelen idő megállnák megállná! megállna megáílnánfc megállná tok megánnáoak dó. tanuld (azt), illetve (8) kőidé, üzeme (valamit), kőidé, üze- né (azt). Kivétel az alanyi ragozásban az egyes szám 1. személye, ahol nincs illeszkedés; itt az elbeszélő múlt jele mindig é: (én) mcmdélc, törnélek, küldék, üzenek, megáüek. Ha ma élne Petőfi, így írná: megálltam a kanyargó Tiszánál, mi azonban, ha őt idézzük, megtartjuk a régies megállók formát De ülik tudnunk* hogy ez nem jelen, hanem múlt idejű igealak! Dr. Pásztor Bmtl zött. Könyvtárakat szervez, s egyik legtevékenyebb harcosa az egri munkásotthon létrehozásának. Még 25 éves, s már elnöke az egri vasmunkások csoportjának. Legfontosabb tennivalójának osztályostársai nevelését, tanítását tekinti, minden alkalmat megragad ehhez. A Bükköt járja, mint turista, s mész- és szénégetőknek, favágóknak beszél, hátizsákjában mindig akad Népszava, brosúrák, röpcédulák. Emlékszik 1928 május elsejére. Az egri munkásturisták a Berva-völgyben gyűltek ösz- sze, családjaikkal, s az Egerből kitiltott „vörös alispán”, Kolacskovszki Lajos szónokolt. — A fővárosból érkezett Kolacskovszki egy turistacsoporttal, s előző este a tarkői barlangban találkoztunk. Kértem, hogy „virágnyelven” beszéljen, hátba akad közöttünk illetéktelen személy is. És nagyszerű beszédet tartott a hasznos fűszálakról meg a dudvákról, amelyek elszívják a füvektől a táplálékot. Mindenki megértette, miről b beszél valójában ... Egy borbélylegény benyar- galt a felsőtárkányi csendőr- őrsre. s jöttek csatárláncban, e felfegyverzett vadőrökkel együtt. Vidáman mulatott, táncolt, énekelt a társaság, a. gyerekek hancúroztak, s Kolacskovszki is messze járt már amikor „rajtuk ütöttek”. Nem tehettek semmit, bárkit kérdeztek, mind azt mondta, tudományos előadást hallottak a növényekről és más nem történt ★ Volt a turisták között egy tanító, Bajnok János, ő mondogatta: a Bükkben hatalmas barlangrendszereknek kell lelőniük, érdemes volna azokat felkutatni. Daneza János és társai zsombolyokat, üregeket, forrásokat faggattak, de igen kezdetlegesen „kíváncsiskod4 pmüsiMi 1966. augusztus 28„ vasárnap XII; / A lány azonban, úgy látszik, többre vágyott, mert átölelte Francis nyakát és gügyögve megkérdezte: — Szeretsz? Francis jobbnak látta, ha kitér a válasz elől, s a régi jól bevált módszerhez folyamodott. Feleletül megcsókolta Rose-t — azt gondolja belőle, amit akar. A lány rövid szünet után vállalóra fogta Francist. — Hallom, voltál szegény Nicknél. Rettenetes dolgokat mondhatott... Francis bólintott; _— Szegény — sóhajtott a lány, de a fiú úgy érezte, hogy nem őszinte. — Szívbpl sajnálom. — Szörnyű lehet vakon élni — mondta Francis, akit bosz- szantott, hogy a lány szóba hozta a fiút. Nem a féltékenység diktálta, hogy nem akart hallani NickrőL, hanem a félelem: bármennyire b szeretné, nem tudja elfelejteni azt, amit Nicktől hallott... — Sajnálom. És szegény azt hitte, feleségül megyek hozzá. Csacsi fiú! Csak játszottam vele, amolyan csitri dolog volt az egész... Francis elkomorult: — Nézd, darling, nekem semmi közöm hozzá ... Anyám mondta, hogy az egész város jegyeseknek tekintett benneteket. Talán mégsem volt az olyan játék? A lány felcsattant: —' Jó, nem volt olyan játék. De modernnek kell lenni. Hozzáköthetem magam egy nyo• Ebben a regényben a nevek költöttek, de maga a történet igazi (Folytatjuk.) morék emberhez? Te hozzákötnél engem? Francis megrázta a fejét. S akármennyire b igyekezett elhessegetni magától a gondolatot, az járt a fejében, hogy ha annak idején az orvosi bizottság másképpen dönt, s Nicket veszik fel a repülőtiszti iskolára, őt pedig később gyalogosként kiküldik a frontra, Rose talán most Nickkel henteregne a víkendházban és felette sajnálkoznának. — Nem — mondta Francis. — Nicknek b az a véleménye, úgy döntöttél, ahogyan száz közül kilencvennyolc lány tette volna... Rose most már támadt: — Látod, neki nem jelentettem többet, mint száz közül kilencvennyolc! És neked? Francb nem tudta, mit válaszoljon. — Ne beszéljünk most erről. Olyan rövid ez a két nap! — A jövő héten is kijöhetünk! És a városban is találkozhatunk, hiszen ráérsz! — Meddig? Két hétig. Aztán megkapom, hogy hová megyek! — Vigyél magaddal! — ajánlkozott a lány. — Az még korai lenne. Meg kell gondolni a dolgot. — Szóval magaddal vinnél, ha lehetne? A fiú megint nem tudott mit felelni. Ügy érezte, a lány győzött, ha nem is azonnal, ha nem is könnyen, de keresztülviszi akaratát. Kérdés, meddig akar vele tartani. Hiszen annak idején bizonyára Nickkel is így beszélt. — Azt mondtad, modem lány vagy — mondta Francis. — Egy darabig úgy b visel- kedsz, aztán mintha a saját nagyanyám lennél. amikor még a nagyapával randevúzott, persze, szigorúan szülői felügyelet mellett... — No jó! — mondta a lány és szájon csókolta a fiút. — Éh szeretlek ... 6. Rowers egyedül utazott első állomáshelyére, egy nyugatnémet városkába, de havonként egy-két levelet váltott Rose- zal. Francis ritkábban és szűkszavúan írt, a lány gyakrabban, hosszú ömlengésekkel bélelve a légiposta-borítékot. Ismételten szerelmet vallott, s e forró szerelmi vallomásokat Francb csak udvarias frázisokkal viszonozta. Nyilvánvalóvá vált száfnára: a lány szívesen venné, ha feleségül kérné, de neki egyelőre nem volt kedve megnősülni, jól érezte magát legényemberként. A városkát, ahol állomásoztak, Bad Waldnak hívták, s valóságos paradicsomot nyújtott olyan fiatal tiszteknek, mint amilyen Francis Rowers hadnagy. Bad Wald a városka melletti erdőben húzódó kb fürdőről kapta a nevét A fürdőhöz hatalmas szálloda tartozott — valamikor kikapós férjek és asszonyok számára építették, akik vidéki üzleti út vagy egészségügyi éghajlat-» változás címén megszabadulva otthonról, eljöttek ide, hogy jól érezzék magukat. Ennek megfelelően a szállodát, amely csodálatosképpen minden berendezési tárgyával együtt teljesen épen maradt a háború folyamán, minden kényelemmel febzerelték. Innen gyalog félórányira, kocsin alig öt percnyire terült el a repülőtér, amely szintén a második világháború hagyatéka volt, s amely ugyancsak teljesen érintetlenül került a szövetségesek kezére. Annak idején is a szállodában székelt annak a Luftwaffe alakulatnak a parancsnoksága, amely a repülőtéren állomásozott. Az öreg Bad Wald-iak elmesélték az amerikai tiszteknek, hogy akkoriban a. repülőtisztek milyen nagy mulatságokat csaptak a városka két szórakozóhelyén, egy-egy jól sikerült bevetés után. Francis tudta, hogy innen a Luftwaffe gépek előbb az angol városok bombázására szálltak fel, majd később, 1944 nyarán, egy vadászromboló egység kapott helyet Bad Wald- ban, amely a nyugati fronton támadta a partra szállt amerikai és angol csapatokat. Azok a németek, akik olyan készségesen sürögtek-forogtak az amerikaiak körül, szemmel láthatólag szívesen emlékeztek azokra a győzelmi torokra, amelyeket saját katonáik rendeztek. Rowers nem gondolta végig a dolgokat ezúttal sem, megelégedett csupán annyival, hogy magában megjegyezte: az élet és a politika bizony gyakran produkál furcsa dolgokat. Rowerst, ha lehet, még kevésbé érdekelték a világ dolgai, mint azelőtt. A támaszponton nem volt túlságosan nagy az elfoglaltságuk az amerikai. tiszteknek. Néhány gyakorló felszálláson kívül az égvilágon semmi teendőink nem volt így hát naphosszat a bárban ültek, éppen csak fenntartva a józanság látszatát, estére pedig teljesen eláztak, s a szesztől csaknem eszméletlenül kerültek az ágyba. Voltak tisztek, akik olvasással igyekeztek agyonütni az időt Egyikük egyszer megkérdezte Rowerst: — Nem látta vétettem® a Walt Whitmanemet? Rowers megrázta a fejét: — Csak látásból ismerem a legényét, nem tudom a nevet# de nem járt erre... A tiszt elnevette magát, de a bár közönségéből, az ott levő tisztekből alig négyen-öten nevettek vele. A többiek, úgy látszik, szintén nem tudták# hogy ki volt Walt Whitman... Maga Rowers is olvasott időnként, de nem költeményeket, még csak nem is regényeket. hanem corriicokat. Azt tartotta, a modem kor emberének tökéletesen megfelelnek ezek a rajzos regények. Minden benne van, s mégsem tart soká, amíg elolvassa őket. Gyorsan és fájdalom mentesen lehet művelt ember bárki. Márpedig a műveltségre szükség van, ez is pénzt ér. A támaszpont egyhangú életébe Martin atya, a tengerentúlról érkezett újságíró vitt csak új színt. Martin szikár, horgas orrú, ötven év körüli férfi volt. Katonainge hajtókáján és katonasapkáján egy- egy nagy ezüst keresztet viselt# bal karján viszont „haditudósító” feliratot. Az atya foglalkozására nézve pap és újságíró volt, egy nagy New York-i vállalat, a Központi Katolikus Hírügynökség alkalmazottja. Azért érkezett Nyugat-Német- országba, hogy riportokat írjon lapjának arról, mennyivel nagyobb vallásszabadságuk van a katolikusoknak Nyugat-Német- országban, mint a Német Demokratikus sban. A címül idézett sorral egy kis irodalmi kirándulásra hívjuk az olvasót. Vannak olyan versek, amelyek iskolás korunktól kezdve szinte végigkísérnek bennünket az életen. Ilyen vers Petőfi kedves tájleíró költeménye: A Tisza. Gyakran idézzük szép kezdő sorait: Nyári napnak atkonyulatándl M e g áll ék a kanyargó Tiszánál Ott, hol a kis Túr siet beléje* Mint a gyermek anyja kebelére. Miféle szóalak az itt olvasható megállók? — kérdeztem meg próbaképpen sok érettségizett lánytól, fiútól és számos felnőtt dolgozótól. — Régies igealak, ma azt mondjuk helyette, hogy megállók — válaszolták a legtöbben. — Valóban, régies igealak a megállók, de nem jelen idejű, hanem Kijelentő mód, elbeszélő múlt idő pén) megérték (te) megáUdl tó) megálló <nd) megállónk (tt) megállátok (ók) megállának Ä rövid magánhangzős (a, e jelű) alak csak az egyes szám 3. személyében fordul elő — itt is csak az ún. alanyi ragozás esetén: (ő) megálló (vö. megállna vagy megállana) —, minden más elbeszélő múlt igealakban a hosszú magánhangzóé (á, é) jellel találkozunk. Az elbeszélő múltban a mély hangú a és á, illetve a magas hangú e és é használata általában az igető hangrendjétől függ; mély hangrendű tőhöz mély, magas hangrendűhöz magas hangú idő jel járul: (ő) monda, tanula (valamint) njo?t
