Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-27 / 202. szám
Megy« fUstmgJá&éíE Még egyszer „az eqi'i meleq oíz die sereid" sása? A Népújság augusztus A NÉPÚJSÁG hasábjain számos ízben jelentek már meg értékes tanulmányok az egri gyógyvizekkel kapcsolatban —, így legutóbb is olvashattunk a kísérleti reumakórházról —, és amint a cím mondotta: — az egri „meleg víz” dicséretéről» Az élmondottaikkal általában egyetértünk —. de a probléma rendkívüli fontossága megérdemli, hogy most mégis néhány, kiegészítő elgondolással szolgáljunk! Nem vitás, hogy a legnagyobb gyógyhatású források a mai tisztasági fürdő területén törnek fel, és megállapítást nyert már az is, hogy ezek vize a gyógyhatás nagyméretű csökkenése nélkül távolabbra el nem vezethető. Tehát a gyógyító intézmények csak itt, vagy a közvetlen közelben létesíthetők. Az első kédés ezek után — most már figyelembe véve a „kísérleti reuma- kórház” egyéves tapasztalatait is —, hogy mit, és hogyan helyezzünk e! a tisztasági fürdő meglévő épületében (a tisztasági fürdő ezen a helyen természetes«! megszűnik) —, és mit a nagyobb helyigény miatt feltétlenül indokolt építendő új reumakórház épületében? A régi fürdőépület nyolc- szögletes medencéje török eredetű. De már ennek a helyiségnek a boltozata, — majd az épület többi része a XVIII. és XIX. században épült. Az épület műemlék, és nem vitás, hogy annak egyes részei, mint Egér félezredes fürdőkulturá- jának egyedül megmaradt dokumentumai: meghagy an dók. Sürgősen tisztázandók tehát hogy mik az indokolt műemléki-történeti igények, és hogy ezek figyelembevételével ott milyen átalakítás (esetleg bővítési) végezhető, és így milyen részlegek elhelyezésére adódik ebben az épületben lehetőség. A KŐVETKEZŐ kérdés a gyogyfürdőkórház létesítése. Ennek szükségességét országos hírű szakemberek már régen eldöntötték: így ez nem is lehet a mai írásnak tárgya. De igenis minél élőbb véglegesen tisztázandó az intézmény nagysága (eddig fcb. 400 ágyas kórházról volt szó), az egyes részlegek funkciója, kapcsolata, nem utolsósorban pedig az épület helye! És pL az utóbbi kérdésre adandó válasz, javaslat sem könnyű, ha nem felejtjük el a gyógyforrások közelségének követelményét, a kapcsolatok szükségességét a most elkészült kísérleti részleggel, valamint az előbb említett törökfürdő-épületben a strand- és a városkép igényeit! A gyógyfürdő-létesítmények előzetes tárgyalásai során mindig felmerült egy — a járóbetegek elhelyezését szolgáló, kb. 200 férőhelyes — gyógyszálló tervé is. A szükségesség itt sem vitatható, de ugyancsak nehéz a hely kijelölése, ha figyelembe vész- szűk, hogy a gyógyfürdőkór-' ház és gyógyszálló között átjárást biztosító közeli kapcsolatnak keH lennie. (Elképzelések voltak: a gyógyfürdőkórház a mai északi strandbejárat helyén, a gyógyszálló a ..Petró-villa” és a patakparti sétány között, vagy a Petőfi tér nyugati szélén.) A FENTIEKBEN vázolt gógyfürdőlétesátés következtében a mai tisztasági fürdő megszűnik. Először felvetődött a gondolat, hogy az új — vagy átmeneti? — tisztasági fürdő a mai „József-fürdő” épületében (itt van most a fürdőigazgatóság) létesüljön. A tervek el is készültek, ám illetékesek szerencsére idejében rájöttek arra, hogy ez az épület a városrendezési tervek szerint — az egykori „Láng-fürdővel” együtt — lebontásra kerül. Most tehát hol legyen az új tisztasági fürdő? A legújabb — szerintünk nem 100 százalékos! — elképzelés alapján a mai Lakatgyártó és Csákány utcák sarkán. Itt talán (talán!) elfér addig is, amíg egyszer a Lakatosáru gyár kiköltözik i.. De azután: a nagy20-i száma „24 ágyas” (!!) tisztasági fürdőről ír — ez persze csak elírás —, de 24 kód is kevés! Hogy, a fejlődő város, és az idegenforgalom igényeit is kielégítsük, ennél sokkal többre lesz szükség, kellene; kádfürdők, gőzfürdők, meleg, hideg, langyos medencék, zuhanyozók, nedves és száraz gőzkamrák, hőlégkamrák, várakozó- és pihenőhelyiek! És valahogyan a hely sem ideális! Eger idegenforgalmára tekintettél, de főleg az idegenforgalmi szezon megnyújtása érdekében, nagy szükségünk lenne egy — más idegenforgalmi városokban igen jól bevált, — ón- „üdülő-fürdőre”. Ilyen helyen azután vannak ugyancsak fürdőmedencék, tükör- fürdők, pihenő-, sétáló-, olvasó- és játéktermek, társalgók, büfé stb. De itt lenne elhelyezve egy postakirendeltség, ajándék- és emléktárgyárusí tás, trafik, a fürdő vállalat irodái. — És mindez jjözel kívánkozna a tisztasági fürdőkhöz, de kevésbé eldugott helyre, mint a Csákány utca. hanem inkább a Petőfi térre, a mai versenyuszoda környékére! ... Vannak tehát problémák, aa olyanokról nem is beszélve, mint pl. a Makiári úti, nagyszerű jód és brórn tartalmú, gyógyhatású Lobó-forrás sorsa (fürdőkezelés, ivókúra, inha- lációí) — és általában „Eger, a gyógyfürdők városa” számos egyéb kérdése! JAVASOLJUK tehát, hogy mindezen ügyek kellő tisztázása, rögzítése érdekében hívjanak össze illetékesek egy alaposan előkészített balneológiái konferenciát Egerben, ahol az országosan elismert szakemberek — felsőbb hatóságaink —, a helyi érdekeltek meghallgatásával kialakulna végre egy minden részletet rögzítő végleges program. Megérné a fáradságot! Hevesy Sándor, az egri üdülőhelyi albizottság elnöke Sok hűség semmiért Amíg a film pereg, többször eszünkbe jut — a filmkockák lassú, vagy éppen üres járata miatt —, hogy Gyárfás Miklós szellemes novelláját, szatirikus hangját, a sziporkázó ötletet francia minta szülte-e, vagy az örökifjú Boccaccio mesélő kedve ihlette-e. Mert ez a film alig több egy jó ötletnél, amit a mai idők jellegzetes figurái tesznek érdekessé, még akkor is, ha a feje tetejére állított asszonyi logikában a nevettetőt keressük a gonoszkodás minden igénye nélkül. Éva csinos, fiatal és annyira rövidlátóan szerelmes, hogy szerepét a nagy ember mellett küldetésnek hiszi. Ez a butácska hit a szerelemhez nem elég. A novella írója és a film rendezője, Palásthy György szerint is bonyolultabb dolog ennél a hitnél a szerelem, ezért szerintük Éva hitét az alkalomadta veszéllyel kell próbára tenni. Teszik is! Ezek az alkalmak egyszerűek, szellemesek. Jön a nehézkes igazgató, nehézkes megoldásban, jön a vagány futballsztár, a Gyulus, aztán a szobrász, szakállával és állhatatos témakeresésével és — mindnyájan beleroihan- nak a vesztükbe, mert Éva hisz valamit magáról. Pedig ez a hit lehetetlen csaknem klinikai eset. Ha Éva igazgatója leveti magát az épülő ház sokadik emeletéről, már ok arra, hogy Éva saját magát a £á- tum helyébe helyezze, saját magát másokon könyörtelenül végigisújtó istencsapásként lássa? Holott és az a néha frivol vígjáték kulcsa! — semmi más nem igaz ebből az egész végzetességből, csak az, hogy ez az asszony semmi mást nem lát az életből, csak önmagát. Ebben a belső lélektani tenyészetben rakódnak le az aP- ró butaságok, míg a nevetés szét nem robbantja füstté, párává az egészet Az nem baj, hogy egy magyar filmrendező novellát olvas, felfedezi a képekben is kifejezhető ötlet gazdag lehe-, tőségét és vállalkozik arra, hogy Gyárfás Miklós pestiesen szókimondó, személyes célzásoktól sosem mentes — hiszen a futballista és az utazó tudós mai életünk tipikusan dédelgetett jelensége! — szellemes írását filmszalagra vigye át. Kell is, hogy a szatíra, az egyes emberek vitatható magatartását, életfelfogását kritizáló epés, vagy éppen találó mondatok kifejező képi tálalást kapjanak. A nő önimádatának, önmaga fontosságának hangsúlyozására lehet különböző formákat, jeleneteket csoportosítani. Minden megy — ahogy mondani szokták, — amig művészi. S itt, ezen a ponton igénytelenebb ez a film a kelleténél. Szellemes csattanók sorakoznak egymás után, de mintha a szöveget nem tisztították volna meg egészen. Nem erkölcsi fenntartásaink vannak, inkább néhány zavaros és felesleges jelenet miatt szólunk. A titkárszobai kép, a férfiak esemyős tolakodása, az igazgató légyottja előtti „kartársi beszélgetés” nem illenek a képsorba, lazítják és lassítják a történet szövését. Ez a mese az örök Éva örök hűségéről példázódik. S íme — mert a film erre jó alkalom — bemutatja ezt az Évát soksok kosztümben, s igen sokszor kosztüm nélkül is. Aa- áz, hogy mégsem egészen ruha nélkül. Talán azért is, hogy megmutassuk: tudunk mi is egy fiatal színésznőből sztárt csinálni. Higgyük el tehát, hogy Tor- day Teri — nemsokára talán Té-Té-nek mondják a nevét? — valótan egzotikusán csinos, érdekes és vonzó? Rendben van, a film a szemeknek szánt művészet. De azért nem ártana, ha hagynák őt játszani is. Mert itt, ebben a semmiért menő, de nem stílustalan vígjátéki küzdelemben ez a minden bizonnyal tehetséges színésznő csak a ruhákat használja — ha hagyják. Feltűnően jó ellenpontként a klasszikus zene szolgál művészi célokat: Liszt és Beethoven muzsikája hiteti el velünk azt a szándékot, amelyet az asszony, ez a pestiesen butácska, elegáns nő meg akar valósítani fényes, de lapos életében. A vígjátékban egész sor komoly jellemszínész vesz részt: Ajtay Andor, Darvas Iván, Balázs Samu, Garas Dezső, La- tinovits Zoltán, Sulyok Mária és Bessenyei Ferenc adják a nemes keretet ehhez az elnagyoltan felvázolt alkotáshoz. (farkas) TÜRELMI JÁTÉK hallgatom, mondja csak nyugodtan! (Quick karikatúrája) • Ebben a regényben a nevek költöttek, de maga a történet igaz. *mmsUi tefcé, augusztus szombat azért elűzték innen! Elűznének engem is. De persze, nálam nem megy olyan könnyen a dolog, fin mégis rokkant veterán vagyok. A sok bárgyú, ha utál és megvet is, azért tisztel, mert belénevelték. Meg az ón apám tekintélyes ember. S ha hülyének tart is, azért még nem tagadja meg, hogy a fia vagyok. Rowers úgy érezte, nem bírja tovább. Felállt. — Sajnos, Nick, dolgom van, mennem keli Örülök, hogy láttalak. Farewell! — Nem mész! Maradsz! Végighallgatsz, akármilyen nehezedre esik is! A vak hangja parancsolt, ellenszegülést nem tűrve, s ez Francist arra késztette, hogy engedelmeskedjen neki. Maradt és hallgatta tovább: — A fogolytáborban támadtak először veszedelmes gondolataim. Veszedelmesek? Amerikában ezeket most úgy nevezik. Hová jutott Amerika, ahol az igazság veszedelmesnek számít? Mindent megpróbáltam, hogy legyűrjem őket. Nem akartam, hogy áruló váljék belőlem. Mert akkor még úgy véltem: aki másképpen gondolkozik, mint ahogy az újságok írnak a háborúról, meg a vörösökről, az áruló. Most már tudom, hogy nem így van. Vigasztaltam magam mindennél, amit ilyen alkalmakra beneveitek; Mondogattam magamban, hogy „a kishitűség csak a vörösök ördögi módszere az egyéniség eltiprásá- ra". Meg hogy Amerika nem hagy elveszni bennünket. Próbáltam imádkozni is, de sehogy sem ment a dolog Az istentől semmit sem kaptam, a vörösök, az észak-koreaiak megosztották velünk azt, amijük volt, pedig szavamra mondom, volt okuk rá, hogy valamennyiünket agyonverjenek, mint a rühes kutyákat De még mindig nem láttam tisztán, még lázadoztam az igazság ellen. Aztán egy szép tavaszi reggelen repülőgépek jelentek meg a hadifogolytábor felett. Tiszta, tavaszi reggel volt Jód emlékszem rá. Akkor láttam életemben utoljára reggelt Amerikai gépek voltak. Elképzeltem: éppen olyan fickók ülnek a kormány mellett, mint amilyen én vagyok, és kockáztatják az életüket, hogy legyőzzük a koreaiakat. Az igazat megvallva, akkor már nem tudtam, miért kellene nekünk legyőznünk őket, de úgy okoskodtam, hogy ezt a háborút csak mi nyerhetjük meg, s ha vége lesz a háborúnak, akkor hazajöhetek, apám maga mellé vesz a gyárba és feleségül vehetem Rcse-t. — Mi van Rose-zal? — kérdezte Francis, — Olyan ringyó, mint a többi amerikai lány. Ne félj, most már nemcsak megengedi, hogy belékarolj, de le is fekszik veled. A légierők hadnagyával! _— Ugyan, Nick! Nem akarom tőled elvenni a lányt. Már nem is gondolok rá, csak úgy kérdeztem — Én meg csak úgy válaszoltam ... Rose ... nem fontos . ő egy másik világban élt és abban a másik világban maradt... Azon a szép tavaszi reggelen hülyék voltunk. Integettünk azoknak a banditáknak, akik bombákat kezdtek ledobni a fogolytáborra. Képzelheted, mit éreztem, amikor az első bombákat megláttam lefelé zuhanni. Ez volt az utolsó dolog, amit életemben láttam. Napalmbombák zuhantak. A gyújtó folyadék szanaszét fröccsent Volt, aki halálra égett, volt aki kezét, lábát vesztette el, én megvakultam. A ti átkozott bombáitoktól. Francis foga vacogott — Biztosan nem tudták, hegy amerikai fogolytábor van odalenn — mondta. — Nem tudták? Hát aztán, ha nem tudták! A fogolytábor épp olyan parasztházakból állt, mint a többi koreai falu, amelyekben csak asszonyok, öre- rek és gyerekek maradtak a háború idején. Ha azokban az átkozott házakban nem mi, hanem koreai nők, gyerekek, öregek laknak, akkor szabad gyilkolni? Vajon mennyivel vagyunk mi különbek náluk? A támadás után azt mondták, hogy néhányan közülünk a közeli folyó partján tisztálkodtak, s erre a mozgásra figyeltek fel a rrri repülőink. Olyan magasból valóban nem lehetett megállapítani, hogy a mozgó figurák amerikai hadifoglyok vagy 10—11 éves koreai gyerekek. De a 10—11 éves gyerekek hadi célpontok? Nick megállt az elbeszélésben. Francis felsóhajtott — azt hitte, hogy már vége van. De a vak ember összeszedte magát, s hosszabb szünet után folytatta: — Megmondom őszintén, az a gyanú is felmerült bennünk, hogy a hadvezetőség szándékosan bombáztatott bennünket. A táborban tevékenykedett egy békebizottság. Akik részt vettek benne, sok levelet és rádióüzenetet küldtek haza, elmondták benne az igazságot is. Sok borsot törtek ezzel a nagy- fejűek orra alá. Lehet, hogy ezért akartak elpusztítani bennünket Mindenesetre, ahogy megvakultam, s ahogy annyira kihevertem a sebesülést, hogy beszélni tudtam, én is közéjük álltam. Mondtam már, hogy vakon világosabban látók, mint azelőtt Elvesztettem a szemem, elvesztettem mindent Nincs már mit kockáztatnom. Azért nézek bátran szembe az igazsággal. És most már mehetsz. Ha találkozol Rose-zal, üdvözlöm. Mondd meg, hogy nem haragszom rá. Száz közül kilencvennyolc amerikai lány ugyanúgy cselekedett volna, mint ő. Francis már másnap találkozott Rose-zal. A lány meglátogatta őt szülei lakásán. Francosnak nemigen jutott eszébe az elmúlt két esztendőben a lány, de most úgy találta, hogy alaposan megszépült. A lányt egyáltalában nem hozta zavarta, hogy ő kereste fel a fiút, nem az látogatta meg őt — Mit nézel, Francis? Hát öregebb lettem én is, két esztendővel . .4 Francis nevetette — Most nem tizennyolc éves vagy, hanem húsz. Ebben a korban két év nem öregedést, hanem szépülést jelent Nem vagy már kislány, Rose ... A fiú minden mellékgondolat nélkül szór* de a lány elértette? — Mi, amerikai lányok, modernek vagyunk, Francis — Modernek! Akkor rendben van! Én is modem vagyok! Rose valóban modern volt, s céltudatos. Másnap együtt utazott víkendre Francisszel. Ro- werséknek nem volt nyaralójuk, de Mr. Rubin a szabad- ságos új tisztnek és lányának szívesen rendelkezésére bocsátotta a hét végére nyaralóját, csak a látszat kedvéért biztosítva a fiút arról, hogy ők ezen a héten nem hagyják el a városbeli házukat, mert a „felesége, Mrs. Rubin gyengélkedik”. A víkend nagyszerűen tett Rose megmutatta, hogy valóban modern amerikai lány. Nagyszerű étkezéseket rögtönzött konzervfélékből; Odakint volt magnetofon, lemezjátszó és sok lemez. Francis nagyszerűen érezte magát a lánynyal, aki még a gondolatát is leste. Mennyivel más egy ilyen úrilány, mint Betty, aki egyébként amúgy is ott maradt a tisztiiskola bárjában, miután búcsút vett Francistól, s még egy ezüst cigarettatárcát is ajándékozott neki. S Francis, jóllehet már elmúlt szívében a Rose iránt érzett diákszerelem, mégis büszke volt rá, hogy a lány valósággal felkínálkozott neki. Jól emlékezett még arra, miként álmodozott este lefekvéskor az érettségi előtt: pilóta lesz, s Rose-t feleségül veszi. A lány nagy szerepet játszott ezekben az ébren végigszőtt álmokban, hiszen — ezt Francis soha nem feledi él, amíg csak él — a lány kijelentette: „csak legalább huszonötezer dolláros férfihez” megy feleségül. S most a lány kezdeményez! Nem kétséges, az első szóra hozzá menne feleségül. Csakhogy Francis akkor már egy csepp kedvet se*n érzett hozzá, hogy Rose-t elvegye; Egy-egy ilyen kellemes víkend, az más. íFolytatjukö XX. Kellett gondolkodni. És egyszerre csak az jutott eszembe: miért áll a Star and Stri- pesben és a többi lapban* hogy az észak- koreaiak meg- kínozzák, meggyilkolják hadifoglyaikat? Féltem magamnak is bevallani: hazudtak nekünk. De arra mór akkor is kerestem a feleletet, hogy a valóságban miért tapasztalok mást Észak- Koreában, mint amit az újságok írtak, és a tájékoztató tisztek mondtak. Talán vörös lettem? — Nem, Nick, te bizonyára nem lettel vörös. Talán... az E sok minden, ami veled történt.;. hogy is mondjam csak .. . megzavart kissé, de vörös bizonyára nem lettél... A rokkant úgy nevetett, tmntha egy szellem kacagna: — Hahaha! Te még nem hallottad, hogy ebben a fészekben engem most úgy hívnak: „az a hibbant vörös?” De hát itt vörösnek nevezték annak idején McG-rathet is! Hogy szégyellem magam, hogy elhittem róla azt a sok mocskot! A hadifogoly- táborban jutott először az eszembe. Ott az ember nem maga válogatja meg a társait. Mennyi kicsinyes ember, menynyi önző fickó, mennyi butaság, műveletlenség! És a legbutább volt a legbüszkébb rá, hogy ő igazi amerikai! McGrath azt mondta, félelem tölti el akkor, amikor látja, miként tnevelik az amerikai ifjúságot. McGrathnek igaza volt;.. fis
