Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-04 / 183. szám

Egy verseny helyett - kettő Fordulat: egy hónappal ezelőtt — A vállalat érdeke a fontos A minőség a kulcskérdés az Izzóbaa Szerződések, kimutatást*, értékelések fekszenek az asz­talon előttünk. Valamennyi arra a versenyre vonatkozik, amit az Egyesült Izzó gyön­gyösi félvezető- és gépgyárában folytatnak a munkások. Ada- mik Miklós, a párt csúcsveze­tőségének megbízásából, Pam- puk Imre pedig a szakszerve­zeti bizottság megbízásából foglalkozik a versenymozga­lommal. Ök segítenek a tájé­kozódásban, a jelenlegi hely­zet jobb megismerésében. Néhány érdekes dolog került most napfényre a kongresszu­si munkaversenyt illetően. Ha mar verseny. a mozgalomnak. Aztán meg­kötötték a szerződéseket is az illetékes szervekkel. Dehát a kongresszusi mun­kaversenyből sem maradhat­nak ki az izzósok, ez minden­ki előtt világos. Hogyan kelle­ne ezt csinálni? Egyszerű a megoldás, a szocialista brigá­dok vállalásait be kell számí­tani a kongresszusi brigádok munkaversenyeibe. így lett egy vállalásból kettő, és a ver­senyből is kettő, de csak pa­píron. Egy hónappal ezelőtt a párt csúcsvezetőségének ülésén az­tán szóvátette ezt a furcsa ver­senyt Pampuk Imre, a szak­szervezeti bizottság termelési felelőse. Sehogy sincs ez így jól, állapította meg a csúcs­vezetőség és döntött: a kong­élő Tulajdonképpen hónapokig nem folyt munkaverseny a gyárban a kongresszus tiszte­letére. Mert ami volt, annak resszusi munkaversenyt kimondottan nem ez volt a valósággá kell tenni, célja. A szocialista címért küz- dő brigádok annak rendje, módja szerint megtették fel­ajánlásaikat, mindazoknak a követelményeknek megfelelő­en, ami jellegzetessége ennek A gondok ellen Az elmúlt napok esős időjá­rása sok esetben akadályozta az aratást megyénk termelő­szövetkezeteiben. Érmek elle­nére július végéig, mintegy kilencvenezer holdról takarí­tották be a kenyér- és takar­mánygabonát. Érdemes meg­említeni, hogy az elmúlt év hasonló időszakában mindösz- sze 56 ezer katasztrálds hold volt a learatott terület Az aratás zömét a gépek vé­gezték, 72 ezer hold termését a kombájnok és az aratógépek takarították be. A kombájnok derekas munkát végeztek, mintegy 67 ezer hold aratása hárult rájuk az eddigi munka folyamán. Az őszi árpa betakarítását már minden járásban elvégez­ték. A rozsnak nyolcvan szá­zaléka, a búzának szintén nyolcvan százaléka, a tavaszi északban dolgozik igtisztító nyékét ígér, csak a gondos be­takarításra . kell nagy figyel­met fordítani. Könnyűipari mintavállalatok A Könnyűipari Minisztéri­um kollégiumának korábbi ha­tározata alapján a Könnyű­ipari Szervezési Intézet meg­kezdte az úgynevezett minta- vállalatok és kísérleti üzemek kialakítását. A kísérletek a Bé­késcsabai Kötöttárugyárat, a byőri Textilipari Vállalatot, a .Szombathelyi Cipőgyárat, a Lakástextil Vállalatot és a Tisza Cipőgyárat jelölték ki. Mitől ideges as ember ? n em, kedves olvasóim, nem nagy dolgoktól ideges az ember. A nagy dolgokkal úgy vagyunk, hogy tudomásul vesszük őket és bízunk abban, hogy a nagy dol­gokban az arra hivatott nagy emberek, előbb vagy utóbb, megnyugtató mó­don intézkednek. Mi a kis dolgoktól, a kis ügyektől vagyunk és leszünk idegesek, mert ebben egy kis jóakarattal, egy kis szervezés­sel, pontossággal viszonylag könnyű lenne in­tézkedni, és akkor nem lennénk idegesek. Mert idegesek vagyunk, amikor halkan — a jó ég se tudja miért, de halkan: s már ez is idegesíti az embert — megkérdezzük: — Fecskét kaphatok, kérem? Es ekkor idegesen várjuk, hogy a napi füs­tölnivalónkat kapjuk vagy sem. Ha megkap­juk, akkor azért morgunk, mert mégis csak bosszantó, hogy egy csomag cigaretta miatt kell az embernek idegeskednie, s ha nem ka­punk, akkor azért vagyunk dühösek, mert mégis csak borzasztó, hogy egy vacak csomag cigarettáért kell dühöngenie az embernek. — Egy üveg narancslevet kérek — mond­tam minap és ideges lettem, hogy kapok-e, mert a narancslé jó, népszerű ital, tehát biz­tos, hogy nincs. Kaptam. Akkor meg azért let­tem ideges, mert elolvastam a palackon, hogy „május 20”. Ez kilenc hét mostanáig. S a szakértők, akik szakértők, azt mondják, hogy három hétjg narancslé a narancslé, azután már csak lé, de nem narancs. Hypo. Közismert tisztítószer. Az ember ide­ges lehet a munkában, ideges a labdarúgó- pályán és még ezernyi más ügyben, de ki gon­dolná, hogy a Hypo nem tisztít, hanem idegesít. Mert nincs. Nincs opál égő, de van nyári ter- liszter kossztüm, természetesen télen, mert nyáron nincs. Mert a terliszter kosztüm is 1 arra való, hogy idegesítsen, mint ahogy a nyári magasszárú gyermekcipő is azért gyárttatott, illetőleg nem gyárttatott, hogy hordás he­lyett bennünket, felnőtteket idegesítsen. Es ha mindezt kapni lehet, akkor viszont a következő helyzet áll elő: — Hypót kérek. — Tessék... — kapod és teszed el, de aka­ratlanul is körülnézel, nem látja-e valaki, és úgy dugod táskád, kabátod vagy szatyrod rej- tekébe, mintha most kaptál volna az angol vonatrablóktól néhány lopott fontot. Már a véredben van, hogy ha kapsz ilyen „hiánycik­ket” — a jó ég se tudja, hogy ezek miért hiánycikkek? —, akkor kicsit büszkén, hogy protekciód van, kicsit szégyenkezve, hogy ne­ked van protekciód, s mindegyüttesen ezért idegesen rejtegesd kincsedet. — Kérek két üveg sört — mondom. Az el­adó körülnéz, mintha valami nagy titkot akar­na most közölni velem, csak velem, aztán elő­varázsol két üveg sört és én meghatva, hogy protekcióm van, legalább sör-ügyben, titokban még kézcsókra is gondolva távozom. De köz­ben visszapillantok és látom, hogy mögöttem is kér valaki sört, az is kap, ugyanilyen szer­tartás keretében. Tehát van olyan hiánycikk, ami gyakran nem is hiánycikk, de a hiány­cikkek árnyékában kissé rafinált trükkel hiánycikké avattak. Mert ez is a hiánycikk lélektanához tartozik. S ez a lélektan az, amitől ideges lesz az ember, ezeknek a kis dolgoknak a lélektanától. Mert nagy ügyekben nem szoktunk idegesek lenni, merj; nagy ügyekben megtanultuk, hogy tu­dunk és intézkedünk is, ráadásul eredménye­sen. Vajha e kis dolgokban is megtanulunk va­laha intézkedni? Bízom és hiszek benne. Ez a gyógyszerem az idegesség ellen. Gyurkó Géza A gyárnak az idén két száz­húsz méteres szállító láncot kell elkészítenie. Ez a hallásra nagyon egyszerű, de a való­ságban nagyon is bonyolult szerkezet export-feladat, a szállítandó tv-gyár tartozéka. Hogy elkészüljön, össze kell hangolni a szerelde munkáját, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Beszélni kell tehát a brigádvezetőkkel, de a tanács­kozásra meg kell hívni a gyártmányszerkesztést és a technológia illetékesét is. Mondják e1 a brigádvezetők, mi kell ahhoz, milyen feltéte­leket kell megteremteni, hogy a két szállítólánc határidőre elkészüljön. Mindjárt volt mire vállalást tenni. Vagy egy másik: a terv sze­rint naponta harmincezer fénycsőgyúj tó-csapot kellene előállítani a központi fénycső­gyár részére. Ebből a mennyi­ségből azonban legfeljebb csak tizenhárom ezer darab került le a gépekről. Nagyon is ke­vés' Megpróbálkoztak azzal a megoldással, hogy külső cég­nek adtak megrendelést a csa­pok legyártására, de az a da­rabonkénti tizennyolc fillér helyett negyven fillért kért ér­te. Ez sem volt jó így. Mindenki tudja, hogy a csa­pokat gyártó gépek nagyon rossz állapotban varinak, sok­szor elromlanák, emiatt sok az állásidő. Hogyan lehetne ezen segíteni? A legegyszerűbb vol­na, korszerű gépeket beszerez­ni. De ha ez nem megy, ak­kor a TMK vállalja el a hibák gyors kijavítását, illetve az olyan megelőző karbantartást, ami a folyamatos termelés előfeltétele. A kongresszusi munkaver- senvbe így kapcsolódott be a TMK. A minőség, a minőség Elég gyakran és jogosan hangzik el a kifogás a gyárt­mányok minősége ellen. Vala­hogy túlságosan eluralkodott a mennyiségi szemlélet a mun­kások között. Igaz, a mostani bérezés is ezt sugallja. Nem ritkaság, hogy egyes termékek egész szériában hibás méretek­kel készülnek el. Ilyenkor az­tán a MEO-nak kell eldönteni, a pontatlan méret a tűrés ha-’ tárain belül marad-e, vagy se- lejtnek minősül a termék. A MEO is két tűz közé ke­rül. mert a tervet teljesíteni kell. Könnyebben megalkuszik tehát. De ez sem mindegy; szemre, külsőre milyen képet nyújt a termék. Erre az esztétikai kö­vetelményre nagyon kevés gondot fordítanak. Pedig a vi­lágpiacon döntő szempont a szép forma is. Sokszor ilyen „apróság” miatt vesztünk el piacot. Nem kellett tehát a MEO- nak sokat gondolkoznia azon« mit vállaljon a kongresszus tiszteletére: megszorítják a fu­tó-ellenőrzéseket, már a szé­riák első darabjainak méretét és formáját is ellenőrzik, hogy megelőzzék a hibákat. A szocialista címért A nemrég megújhődott kon-: gresszusi munka versenynek a következménye az is, hogy a gyáron belül az egyes részle­gek nagyon komoly célt tűz»: tek ki maguk elé: elnyerni a szocialista üzem, a szocialista osztály címet. Az egyes üzemrészekben ed-} dig is működő szocialista bri­gádok tehát összefogtak, közös felajánlást tettek és azokat szerződés formájában rögzí­tették. így kapcsolódót be eb­be a magasabb szintű munka­versenybe a műszaki főosz­tály, a TMK, a szerszámüzemi és a tranzisztorgyártás. Példának megemlítjük a tranzisztorgyártást, ahol a mi­nőséget nyolc százalékkal, a költségszintet fél százalékkal, az anyagnormát 0,3 százalék­kal akarják javítani, ugyan­akkor kilencezer normaóra megtakarítást is határoztak el, többek között. Ezek az üzemrészek valóban motorjai lehetnek a kongresz- szusi munka versenyek, és hogy ezt az itt dolgozók is vi­lágosan látják, kitűnik célja­ikból. Egy lépéssel tovább Az a bizonyos csúcsvezető­ségi ülés, amelyen a formális verseny ellen foglaltak állást, már eddig is meghozta a gyü­mölcsét. A gyöngyösi izzósok a jelek szerint valóban a leg­fontosabb teendők elvégzésére összpontosították a figyelmü­ket, énnek az eredménye nem is maradhat el. Szeretnénk azonban még va­lamire felhívni a figyelmet, bár ezt maguk a gyáriak is tudják: a minőségi szemléletet kell általánossá tenni a dolgo­zók között, természetesen a mennyiségi feladatok elvégzé­sének igényével együtt. Ezt azonban óhajtásokkal nehéz lesz elérni. A most meglévő eszközök, a célprémiumok se­gédletei nem bizonyulnak elég hathatósaknak. A gazdasági mechanizmus formájának szel­lemében kellene a megoldást megtalálniok a párt-, a gazda­sági- és a szakszervezeti veze-: tőknek. A további határozott előre-: lépés ezt követeli meg. G. Molnár Ferenc 200 tsz-ben saját keverőüzem A legutóbbi öt év alatt or­szágszerte 102 állami keverő­üzemet létesítettek, amelyek különböző tápokkal, takar­mánykeverékekkel látják el az állami gazdaságokat és termelőszövetkezeteket. Az idén — az új gazdasági mecha­nizmus: az ésszerűség és gaz­daságosság jegyében — a kor­szerű takarmányellátás to­vábbfejlesztéseképp a tava­lyi 20 kísérleti üzem mintá­jára 103 új keverőüzemet lé­tesítettek a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. A Földművelésügyi Minisz­térium állattenyésztési főigaz­gatóságán adott tájékoztatás szerint 123 termelőszövetke­zeti takarmánykeverő üzem munkába állításával az idén kereken 10 000 vaeonnyi ab­raktakarmány szállítását ta­karíthatják meg, ami nem­csak a termelőüzemeknek je­lent számottevő pénz- és mun­kaerő-megtakarítást, hanem egyúttal tehermentesíti a vas­utat is. A takarmánykeverő üzemek létesítésével ugyanis nem a 75 százaléknyi gazda­sági abrakot szállítják a ke­verőüzemekbe és onnan visz- sza, hanem a 25 százaléknyi koncentrátumot a felhaszná­lás helyére. További előny, hogy az egyes gazdaságok a konkrét szükségleteiknek meg­felelően adagolhatják a kie­gészítő tápokat, illetve gyógy­szereket. A tervek szerint még ez év­ben további 200 termelőszövet­kezet létesít saját keverőüzem met. 1966. augusztus 1„ csütörtök Befejezéshez közeledik megyénkben az aratás Kilencvenezer holdat arattak - Gyorsítják a talajmunkát - Több másodvetést bizonyulna, akkor egy hét alatt be lehetne fejezni me­gyénkben az aratást. Éppen ezért sürgető feladat a meg­levő gabona mielőbbi betaka­rítása, a hegyvidéki területe­ken a cséplés és a hordás meggyorsítása. A termelőszövetkezetekben még növelni kell a talajmun­kák ütemét, nagyon fontos ki­használni a nyújtott és a ket­tős műszakok lehetőségeit A közös gazdaságok a másod- és tarlóvetéseket eddig mintegy ötezer holdon végezték el. A tömegtakarmányok biztosítá­sa érdekében még növelni kell ezt a területet Az időjárás most kedvező lehetőségeket biztosít erre a munkára. A kö­zös gazdaságok még közel sem teljesítették az előirányzatot ezen a téren, szükséges a le­hetőségek nagyobb kihasználá­sa. Sok minden függ attól, hogy a termelőszövetkezetek miként használják ki ezeket a napo­kat, a jobb eredmények érde­kében érdemes gyorsítani a munkák ütemét. árpának mintegy 84 százaléka, míg a zabnak 47 százaléka ke­rült betakarításra. A búza aratásában az egri és a füzesabonyi, a tavaszi árpa betakarításában a hatvani, a gyöngyösi és a hevesi járás vezet. A hatvani járásban már be is fejeződött a tavaszi árpa aratása. Az aratás egészét tefkintve az egri járás vezet a hatvani és füzesabonyi előtt, bár az egri járásban a kézi aratás' jelen­tős részaránya miatt sok ga­bona még behordásra és csép- lésre vár. v A gépi aratás viszonylatá­ban legjobb a hevesi járás, ahol az eddig betakarított ga­bona mintegy 98 százalékát gé­pekkel aratták. Utána a fü­zesabonyi és a gyöngyösi járás következik. Az aratással egy időben fo­lyik a talajmunka is. Július végéig a közös gazdaságok mintegy 37 ezer katasztrális holdat részesítettek valami­lyen talajmunkában, ami az előirányzott területnek mint­egy harmadrésze. Ha az időjárás kedvezőnek A rendes” párttaggal teg­nap reggel találkoztam újra. Egy hatalmas, minden kétséget kizáróan nyugati márkájú „ut. cai cirkálót” nézett jó féltucat­nyi társával. Ekkor odalépett a piros, fényűző autóhoz egy középkorú férfi és gúnyos han_ gon elkezdett szónokolni. A kezdetben meghökkent, nézősereg kaján mosolyok kí­séretében hallhatta a férfi fék­telen nyugatímádattól átha­tott, a Szovjetuniót ócsárló szavak tömegéből álló mondó- káját. És hallgatta a „rendes” párttag is. A vitába még akkor sem kapcsolódott be, amikor a já­rókelők némelyike igyekezett a nyugatimádat mennyorszá­gából földi realitásba hozni a „szónokot”. És miután kedvére kiámulta ma­gát, szép csendesen, szó nélkül ment munkahelye felé. Már találkoztunk egyszer. Egy brigádvizsgálat során szó került jelleméről, munkájáról és felettese így foglalta össze a róla alkotott véleményt: — Rendes ember... Rendes párttag, mindig kifizeti a tag­díjat. Dehát csak ennyi lenne a követelmény? — Eljár a tömeggyűlésekre is — tette hozzá akkor vezetője, hogy még több bizonyítékát adja a ^rendességnek”. — És ott szól? Vitázik? Bí­*át? Javasol? i i — Nem. k 1 — Kapott valamilyen fela- Öatot a pártszervezettől? Ren­desen elvégezte? — Nem... nem emlékszem Byesmire. De különben ren­des, nincs, vele semmi baj. Igen, nincs vele semmi baj. s nincs a többi „rendes” párt­taggal sem, akik fizetik a tag­díjat, beülnek a taggyűlésekre, de tevékenyen nem vesznek részt a kommunista kollektíva munkájában. Nincs velük baj? 1 Hisz épp az a baj velük, hogy nincs velük „baj”. Ezt mutatják a taggyűlésekről ké­szült feljegyzések, jegyzőköny­viek egy része is, mert nem ritka jelenség, hogy hónapo­kon, éveken át csaknem min­dig ugyanazok szólnak, vitáz­nak, bírálnak, javasolnak, — az a tucatnyi ember, — aki­nek a neve mindig ott szerepel a felszólalók névsorában. És az esetek többsége azt bizonyítja, hogy a taggyűlé­sen hozott határozatok valóra váltásában is az ő munkájuk Hamarosan két m a káli m . Megkezdte munkáját és most már folyamatosan dolgozik a mintegy 25 milliós költséggel felépült káli magtisztító üzem. A kilencemeletes épületóriás­ban szorgos munka folyik és a jövő héttől kezdve már ke­vés lesz az egy műszak. Jelenleg 200 vagon borsót tárolnak és tisztítanak, amely­nek nagy részét Borsodból szállították. Az üzem 600 va­gon kapacitású és az itt tisz­tított, fémzárolt magvakat sok külföldi országba szállítják. A napokban kezdődik a sa­látamag, valamint a szöszös- bükköny tisztítása, szállításra való előkészítése. Jellemző a termelésre, hogy csupán salá­tamagból 10 országba szállí­tunk. 100 holdon termel a me­gye retekmagot, amelyből az idéry rekordtermés mutatkozik. Ha/meggondoljuk, hogy egy mázsa retekmag ára 3300 fo­rint és az idén mintegy 400 mázsányi termésre számítunk, akkor kiderül, ,nem is olyan rossz üzlet aprómagtermesz- téssel foglalkozni. Az idei év biztató eredmé­domináló s köröttük ott lé­zengenek, léteznek azok, akik bár „egyébként rendesek”, de tevékenyen nem vesznek részt a párt előtt álló feladatok meg­valósításában. És ne áltassuk magunkat... nincsenek kevesen a „rende­sek”, akik nem politizálnak, sem szóval, sem tettekkel nem mozdítják elő képességeikhez méltóan közös céljaink megva­lósulását. Sok „okuk” van erre. .1 már ahogy ők elmondják. Van, aki nem ért egyet a párt politikájának valamely részletkérdésében s ezért a többi feladat megoldásából is igyekszik kimaradni. Mások a kényelmesség, — a „ne szólj szám, nem fáj fejem” elvéi kö­vetve hallgatnak és kulcsolják össze kezüket tétlenül. Van akit a sértődöttség tart távol a viták és tettek mezejétől, mert valamiben nem adott neki iga­zat felettese, pártszervezete mint ez Nagyvisnyón is tör­tént. Hallottunk azitán olyan esetekről mint Bélapátfalván, hogy addig lelkiismeretesen fi­zette tagdíját s ott üldögélt a taggyűléseken is a „rendes párttag” akivel „nincs semmi baj” amíg a házát felépítette, gyári és kollegiális segítséggel, amig a pártszervezet javaslatá­val el nem végezte a magasabt keresethez és karrierjéheí szükséges iskolákat. Aztán bú­csút intett az őt segítő közös­ségnek s most már ócsároljt it azokat, akik készek, kötelessé­gükön felül is segíteni a társa­dalmat, vagy bajba jutott kol­légájukat. A hallgatás, visszahúzódás passzivitás oka ezerféle lehet, Kezdve attól, hogy valaki olyan pártszervezetbe csöp­pent bele, (bányász a tsz párt- szervezetben) ahol számára nem ismert és nem vonzó té­mákról vitáznak, döntenek s folytatva azokig, akik ugyan készek lennének a cselekvésre, de „nem szólítják meg őket”, nem kapnak pártfeladatot, nem ellenőrzik azok végrehaj­tását. Most, hogy egyre közeledünk az alapszervezetek vezetőségei­nek újjáválasztásához, a párt IX. kongresszusához, most igen nagy lehetőségek kínál­koznak arra, hogy tisztázzuk a hallgató, passzív emberekkel, tétlenségük okát, s meggyőzve őket magatartásuk lehetetlen­ségéről, bevonjuk őket a cse­lekvő, aktívan politizáló kom­munisták soraiba, hogy velük ne csak sűrűbben legyünk, de többen is. Kovács Endre A „rendes” párttag

Next

/
Oldalképek
Tartalom