Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-19 / 196. szám

Jubilál a Selypi Cukorgyár Egyszerűbben... Üj, egyszerűsített könyvvite­li rendszer tervezetének kidol­gozását kezdték meg a Föld­művelésügyi Minisztériumban a termelőszövetkezetek részé­re. A tsz-ek jelenlegi nyilván­tartási és könyvelési rendsze­re mai formájában, jórészt nem az üzemi vezetés, hanem a közvetlen irányító szervek igényeihez alkalmazkodik. A jelenlegi számviteli rendszer ezen túlmenően túlságosan bo_ nyoJult, nem eléggé áttekinthe­tő az üzemi vezetők számára. A termelőszövetkezetek már ma is önállóbban gazdálkod­nak, mint néhány évvel ezelőtt, a gazdaságirányítás feformjá- nak bevezetése után pedig nagymértékben tovább erősö­dik öánllóságuk és gazdálkodá­suk vállalati jellege. Ehhez a tsz-vezetöknek az eddiginél pontosabban, alaposabban és gyorsabban kell megismerniük a gazdálkodásra vonatkozó adatokat. Ezt kívánják biztosí­tani a most kialakítandó szám. viteli rendszerrel. Ennek a rendszernek az lesz legfonto­sabb új vonása, hogy a gazdái, kodást „menet közben” javító, operatív intézkedésekhez szük­séges információkat biztosít. Emelett kimutatják majd min­dazokat az adatokat is, ame­lyeknek elemzésére a távlati tervezéshez és vezetéshez, első­sorban a jövedelmezőség-szá­mításhoz van szükség. A tervezet kidolgozására bi­zottság alakult, a mezőgazda- sági számvitel legjobb elméle­ti és gyakorlati szakemberei­ből A tervezet elkészülte után, valószínűleg a jövő év elején vitára bocsátják a ter- melőszövetkezetkben. 1967. má­sodik felében továbbképző tan­folyamokat rendeznek többe-- zer szövetkezeti könyvelő ré­szére. hogy időben megismer­jék az új rendszer alkalmazá­sának módját. HORTON már az őszre készülnek r ▼ ▼ ▼ ▼" A horti Kossuth Tsz hatá­rát Kozsda András elnökkel járjuk. Ügy mondják, ő a leg­fiatalabb tsz-elnök. Mindössze huszonnyolc esztendős. A nyári munkákról kerül szó és a küszöbön álló őszi tenni­valókról. Az aratást 2700 hol­don befejezték és a határban a traktorok vették át a szót. 12 erőgép szánt Említi az elnök, hogy az ara­tás finisében,1* az utolsó na­pokban 21 kombájn aratott. Jelenleg 12 erőgép szánt és a felszántott terület nagysága elérte a 2500 holdat. Ez azt lenti, hogy egy-kéj nap még és végeznek a talajmunkákkal, bár a gumihiány itt is hátrál­tatja az előrehaladást. Három MTZ-gépük hoszabb ideig állt és több erőgép jelenleg is se- lejtgumikkal üzemel. Égető szüksége lenne a gazdaságnak egy lánctalpas traktorra. Disz­pozíció már van, csak még a gép késlekedik. Szeptember elsején vetik az őszi árpát A gazdaságban az őszi mun­kákat illetően jelentős előreha­ladást értek el. A szántások befejezésével meggyorsul a ta­lajerőutánpótlás. Ezekben a napokban 45—50 vagon műtrá­gyát és 200 vagon istállótrá­gyát szórnak ki. öszibúza-vetésterületük tel­jesítéséhez 5—6 vagon vetőmag befejeztek a hagyo­mányos nagy karbantartást, a szokásos előkészítést: kijaví­tották, új egységekkel pótolták a megkopott berendezést s most várják az idei szezont indító répát, a munka 76. esz* tendejét... Jubilál a háromnegyed szá­zados Selypi Cukorgyár. Jó “héttel az indulás előtt, a szusz- szanásnyi pihenőn emlékeket ébresztgetnek, gyűjtögetnek a Zagyva-parti öreg ipartelepen, báró Schossberger régi rész­vényes-üzemében. Van-e még valaki a hajda­niak közül, akad-e akár egyet­len is, aki beszélni tud a kez­detről, az egyhónapos első kampányról, az irányító cseh vezetőkről, szakemberekről... Maradt-e munkás, cukorfőző. centrifugás vagy manipulá­tor a félezernyi emberből, aki mesélhetne a koronás világ­ról, a férfiak háromtízes, a nők egyhúszas napi béréről? A lecserélt, talán roncstelepre küldött gépekről, a fogatokon is érkező répa szállítmányok­ról és a hatvani meg a buda­pesti gyárakban befejezett fel. dolgozásról? Az elsuhant évek­ről? Ugye, nincs már élő króni­kása a gyárnak, a 75 év teljes történetéről csupán a megsár­gult íratok, könyvek —valla­nak? Hacsak-nem a nyugdíjas se­gédművezető. az öreg Czakó József, aki 1907-ben került a részvénytársasághoz s bizto­san már a korábbi időkről is hallott?! ,.Inkább már csak az én idő. met ismerem... a diffúziós telepi körvasútat, a répaszele­teket továbbító facsilléket, a tizenkét órás nehéz műszako­kat. .. A tizenötös esztendőre is emlékszem, amikor orosz és tálján hadifoglyok is dolgoz­tak a gyárban. És eszemben van még 1919., a Tanácsköz­társaság kora, a Kereskényi József és Somló Sándor által vezetett direktórium, a gyár- őrség. ..” A MÁSODIK VILÁGHÁBO­RÚT már többen is átélték, többen is tudnak a fasiszta németek fosztogatásairól, má­sok is emlékeznek arra, ho­gyan kellett menteni a meg­maradt berendezést, felszere­lést, anyagot: a gyárat. És sok ember eszében van az a bizo­nyos hatod i ka 1944. decembe­rében. amikor a szovjet csapa­tok felszabadították Selypet S bizonyár» nem felejtették el a kilencedikét som: a helyreál­lítás, az uj élet, a megváltozott munka kezdetét sem. Meg az államosítást, negyvennyolc ta- ffrezán Mert ekkor fogtak hozzá a hetvenöt éves törté­net legszebb fejezetének írásá­hoz. Földi József, aki 1949. febru­árjától igazgatója a gyár­nak, a legutóbb eltelt ti­zenhét évről többet tud mon­dani, mint a megsórgult ré­gebbi okmányok, írások együt­tesen. Jóleső elégedettséggel számol be a cukorgyár nagy iramú fejlődéséről, az ötvenes évek elején elkezdett s ma Is tartó korszerűsítésről, rekonst­rukcióról. a szüntelenül köny- nyített, egészségesebb, embe. ribb kölülményekről, a meg­nyúlt kampányokról, az éven­ként előállított 4—5 ezer va- gonnyi cukorról, amelynek nagy része szétfut a világba, Afrikától Ázsiáig, a Csendes­óceán partjáig, öregbíti a sely­Kár érte Gyöngyösön, az új iskola előtt játszódott le a kis jele­net, amikor még az építők ott dolgoztak. A műszaki átadásra készül­ve csinosították, rendezték az épület környékét. Fiatal férfi rakta a lovas kocsira a desz­kadarabokat, faanyagokat. Akadt köztük egy habarcsos láda is. A férfi megemelte a ládát, kissé nehéznek találta, és gyors mozdulattal ledobta. A láda tartalma, vagy két tucat cementlap, csörömpöl­ve hullott szét a beton«.írdán. Két idősebb munka * ■ yen- gette a földet alig néhány mé­terrel arrébb. A csörömpölés­re felfigyeltek, aztán az egyi­kük csendesen megkérdezte: — Miről volt ez jó? A fiatat férfi dühösen ki­fakadt: — A fene ezt a vacak ládát! Minek kellett így megtömni? — Ha nehéz volt, miért nem szólt? Nem azért szedtük ki azokat a cementlapokat a földből, hogy összetörje. Mi a takarékosságot másként érté­keljük, nem úgy, ahogy ma­ga csinálja. Vagy magának nem számít? Eddig a történet. A tanul­ságát fölösleges megfogalmaz­ni, de terjeszteni érdemes. (g. mól—) yr~yr­szükséges. Jelenleg a magtisz­títás van napirenden. Az őszi árpát, — miután a talajt meg­felelően előkészítették — már szeptember elején vetni kez­dik. Hosszú évek tapasztalata* hogy az idejekorán fűidbe ke­rült mag biztosabb és bővebb termést hoz. A szántások időbeni elvégzé­se bizakodásra jogosít és örömmel újságolja az elnök, hogy augusztus közepére évek hosszú sora óta nem volt eny- nyi talajmunkájuk. Több ősz?, y kevesebb tavaszi árpát vetnek Mind több az olyan szövet« kezeti vezető, akik elemző munkát végeznek és tudomá­nyosan keresik a jobbat, a gaz­daságosabbat. Így van ez Hor­ton is, ahol évekre visszame­nően kiszámították, hogy a ta­vaszi árpa és az őszi árpa kö­zötti 5 mázsás holdankénti ho­zamkülönbség van, az őszi ár­pa javára. Előfordul tíz évben egy, esetleg két olyan esztendő, amikor a tavaszi árpa jól „si­kerül”. Erre azonban komolyan alapozni nem lehet. Ebből a megfontolásból kiindulva ha­tároztak úgy, hogy már az idén jelentősen növelik az őszi ár­pa vetésterületét, ugyanakkora tavaszi árpáét csökkentik. Ez azt jelenti, hogy a tavalyi 460 hold helyett az idén már 600 holdon vetnek őszi árpát. Minőségi vetésből várható gazdag aratás A horti tsz vezetői világosan látják azt is, hogy csakis gon­dosan előkészített magágyba érdemes vetni a magot. Moßt kedvezett az időjárás, idejében végeznek a talajmunkákkal, a föld megkapja az erőutánpót­lást és ha a mag időre a földbe kerül, úgy ez már a jövő évi termés egyik biztosítéka lehet. Az idei 11—12 mázsás búza átlagtermés is arra enged kö­vetkeztetni, hogy ebben a gaz­daságban évek óta alaposan felkészülnek az őszi vetésre és tudják, hogy csakis minőségi vetésből lehet .várni gazdag aratást. f —szalay— — Az utolsó fél évben már nagyon féltem attól, hogy mi lesz, amikor kijövök. Ujjal fog­nak rám mutogatni: nicsak, itt megy Z., aki most szabadult a börtönből... Borzalmas volt. — Nem gondolt arra, hogy máshol telepedik le? — DehogynCTn... De az is elviselhetetlen lett volna. Ide köt minden emlékem, itt él minden rokonom, itt voltak a barátaim. Egy idegen városban egyszerűen csak egy börtöntöl­telék lennék, itt azonban még­is csak én vagyok. Én, aki csi­náltam azt a..., de azelőtt én voltam a Rudi, akit majdnem mindenki ismert a városban... — Mi volt az a ...? — Társadalmi tulajdon ... ötvenezer forint... A presszóban beszélgetek Z. R.-rel. Nemrég szabadult a börtönből. Az érdekel, hogyan fogadták, hogyan helyezkedett el újra az életben? Nem na­gyon örül a beszélgetésnek: — Szabadulásom után olvas­tam el azokat a riportokat, amelyeket rólam írtak. Meg­érti, ha egyelőre nem rajongok az újságírókért — mondja, de mosolyog hozzá, majd arra kér, hogy ne nehezítsem a helyze­tét azzal is, hogy újra felhí­vom rá a közfigyelmet Meg­ígérem, hogy elhallgatom a ne­vét és a lakhelyét. Csak ezután ül le az asztalhoz. Meghívá­som elutasítja: — Köszönöm... Nem iszom semmit... Tudja, odabent el­vonókúrán is voltam. Mert a szesz volt mindennek az oka... — Hogyan fogadták, amikor hazajött? A zőr\ ajtó — A feleségem elköltözött . a közös lakásból, és kijelentet­te, hogy nem is hajlandó visz- szajönni. Elvitte a fiamat is... Nagyon boldogtalan voltam, hiszen erre még a legrosszabb álmaimban sem számítottam. Feleségem minden lehető alka­lommal bejött, és soha nem beszélt arról, hogy válni akar. Most azt mondta: Nem akarta bent a helyzetemet megnehe­zíteni. Számtalanszor elképzel­tem a találkozást... Ne neves­sen ki, de pontosan tudtam, hogy mit fogok csinálni és mondani. Amikor leszálltam a vonatról, először egy virágüz­letbe mentem. Vettem egy nagy csokor szegfűt, meg sok­sok cukrot a gyereknek... De zárt ajtó fogadott és egy kis cédula, hogy a kulcs a szom­szédban van. — Hogyan helyezkedett el? — Mielőtt tisztviselő lettem, lakatos volt a szakmám. Ezt a börtönben is gyakoroltam. Másnap jelentkeztem a gyár igazgatójánál. Rögtön fogadott. Nagyon barátságos volt, ha bű­nömről kezdtem beszélni, csak legyintett. „Hagyjuk, ez elmúlt, ne beszéljünk róla többet.” Felvett. Másnap reggel izgatot­tan mentem a gyárba. Féltem. Mit fognak mondani a töb­biek? Irtóztam a kíváncsi te­kintetektől, a tapintattól, a cél­zásoktól, vagy a kerülő úton feltett kérdésektől. Az első na­pokban, ha valaki mosolygott rám, arcáról a kárörömet ol­vastam le, ha komolyan nézett, úgy éreztem, hogy megvet. Fél­tem, hogy beszélnem kell a történtekről, és pár nap után idegesített, hogy. senki sem kér­dez semmit. Nem tudom jól magyarázni, de valami olyas­mit éreztem, mintha lábujj- hegyen járnának körülöttem. Figyelem arcvonásait, miköz­ben beszél. Negyvenéves, bőre rugalmas és sima. Világoskék szemével nyíltan néz. Hang­hordozása, modora filozofikus, csendes, kiegyensúlyozott. Ügy érzem, hogy ez az ember tisztában van önmagával. Ügy beszél magáról, mint egy har­madikról. — Mindjárt az első napon felvettek a brigádba. Ez a bri­gád most akarja elérni a szo­cialista címet. A felvétel lát­ványos volt. Tudtam, hogy uta­sították őket erre, és ez a fel­vétel még nem jelenti azt, hogy be is fogadtak maguk közé. De ezt nagyon természe­tesnék tartottam. A dolgok rendje az, hogy ezt nékem kell majd kiharcolni. Azt hiszem, hogy a hivatalos felvétel után két hónappal történt meg a valódi felvételem... Az igazi felvétel — Hogyan? — A brigád tagjai vidám emberek. Rendesen dolgoznak. A nehéz munkát a gyárban töltött nyolc óráé olykor tré­fákkal igyekeznek megszínesí­teni. Különböző beugratáso­kat eszelnek ki egymás bosz- szantására. Ha a tréfa sikerül, együtt nevet a kárvallott és az értelmi szerző. Szóval, engem hagytak. Nem avattak be a ké­szülő stiklikbe, és persze, nem is tréfáltak velem. Két hete egyszer félrehívott a fő hecc­mester. Azt mondta, hogy be kell ugratni a fiút, aki a mű­szak végével máris rohan a szekrényhez és szinte futva öl­tözik. Megbíztak, hogy az ügyet nekem kell megcsinálni, mert rám nem gyanakszanak, ha el­tűnök egy időre. Az öltözőnk­ben hármasával állnak a szek­rények. Megmutatták, hogy melyik az övé. Az volt a fel­adatom, hogy a lakatja lyu­kába megolvasztott ólmot önt­sek. Kötélnek álltam. A fel­adatot végrehajtottam, és na­gyon örültem, hogy végre én is részt vehetek a tréfáikban. Két órakor aztán az egész brigád kuncogva figyelte a fiút, aki ezúttal is rohant De nem a saját szekrényéhez, hanem az enyémhez. Az történt ugyan­is, hogy a két szekrényt kicse­rélték, és velem, a saját laka­tomba öntették az ólmot. Fet- rengtünk a nevetéstől. Sza­vamra, én nevettem a legjob­ban. Ez volt az igazi felvéte­lem. A többiek akkorát vere­gettek a hátamra, hogy don­gott az öltöző, de én úgy érez­tem, hogy simogatnak. 3ók az emberek — Tudja, ezekben a hóna­pokban jöttem rá, hogy tulaj­donképpen jók az emberek. Ezt csak a bajban érezheti meg az ember. Szaktarsaim felaján­lották, hogy a piszkos ruhái ­Meghívtak vasárnaponként ebédre. Volt nálunk gyermek­napi ünnepség, ahová elhoz­ták a fiamat. Ma sem tudom, hogy ezt srervezte-e valaki, vagy magától jött. Akár így, akár úgy történt, mindegy. Azt hiszem, azért történt, hogy ma már nem iiadok fel éjszakán­ként, s nem ugróm az ajtóhoz, hogy meggyőződjem: valóban nyitva van-e és ki tudok-e raj­ta menni, ha akarok. — A családja ... — A szüleim nem élnek már ... Anyáin meghalt, mig bent voltam. Érdeklődtem a feleségem után is. Megtudtam: sokaktól kérdezi, hogy milyen vagyok, iszom-e, mit csinálok, van-e valakim. Tudom, hogy neki sincs senkije: tudja, mit fogok tenni? ... Udvarolok a saját feleségemnek. Ma pél­dául fél hatkor találkozunk. Az órájára néz. öt óra el­múlt. Elbúcsúzunk. Nevet és fesztelenül kezet nyújt: — Ne haragudjon, hogy nem ittam magával... Talán egy év múlva, ha biztos leszek ben­ne, hogy egy pohár sörnél meg tudok állni. Ott marad az asztalnál és izgatottan figyeli a bejáratot. Egy óra múlva újra bekuk­kantok a presszóba. Ott ülnek az asztalnál és a férfi moso­lyogva simogatja egy asszony kezét.., ősz Ferenc Megbűnhődve, megtisztulva Diek jó hírnevét. Mindarról, amihez — bár szerényen el­hallgatta, de mégis tudja min­denki — egy „kis köze” a gyárigazgatónak is van... Jubilál a Selypi Cukorgyár. Dolgozói a munka hetvenöt évére emlékeznek s a hetven- hatodikat köszöntik. MA ÜNNEPELNEK: kedves hangulatú összejövetelen vala­mennyien a „nagy család” tag­jai, régiek és mostaniak. Aztán újra hétköznapok kö­vetkeznek. A Rátót nemzetség ősi „pusz­táján” ráérősen nyújtózkodik a folyó: már az új kampány­ról álmodik, akárcsak partján a gyár s könyékén az embe­rek. ., (gyón!) náltak között, attól függően, hogy miből származik nagyobb előnye. A választás lehetősége a termelőik és a kereskedelem között egészséges versenyt te­remt, amely a vevőik igényei­nek jobb és rugalmasabb ki­elégítését szolgálja. Az elmondottakból levonha­tó a következtetés: a versenyt és a monopóliumot differen­ciáltan kell megítélni és mér­legelni a belőlük fakadó előnyö­ket és hátrányokat. Ugyanak­kor a differenciált megoldási forma és a kör, amelyben a verseny vagy a monopólium érvényesül, nem egyszer s min­denkorra adott; a gazdasági feltételek változásával módo­sul. ''Fény, hogy a fejlődés irá- nya a termelőerők kon­centrációja, nagy termelő egy­ségek kialakulása felé mutat. Ezt a folyamatot káros lenne mesterségesen feltartóztatni, mert hátráltatnánk a gazda­sági fejlődést, csökkentenénk a gazdaság hatékonyságát. A nagy termelő egységek kifej­lődésével szükségszerűen együtt járó negatív monopolis­ta törekvések elhárításának kulcsa az importban van. Ezért lehetőségeink gyarapodásával párhuzamosain növelni kell a versenyző import arányát. En­nék az az előnye, hogy a nem­zetközi piacok versenyét azok a vállalatok is közvetlenül ér­zékelhetik, amelyek nem szál­lítanak a külföldi piacokra, vagy amelyek monopolhelyzet­ben vannak a hazai piacon. Dr. Varga György Hol és miért hasznos a gazdasági verseny? sítésében — kívánatos az álla­mi vállalatok, valamint az ál­lami vállalatok és a szövetke­zetek között Esért a jövőben a kisipari szövetkezetek meg­különböztetése (pi. az anyagel­látásban) megszűnik. A feldolgozó ipar sok ágá­ban igen tsagy szerepe van a rugalmasságnak, a speciális, egyedi igények gyors kielégí­tésének. Ezért itt is indokolt a piaci verseny feltételeinek megteremtése. Ugyanez vonat­kozik a szolgáltatások területé­re, ahol gazdaságilag káros, a fogyasztó szempontjából pedig hátrányos lenne nagy, mono­póliumot élvező vállalatok ki­alakítása. A kereskedelmi monopólium kialakítását megakadályozva, tágabb teret kell biztosítani a különböző termelő vállalatok (állami vállalatok, szövetkeze­tek) mintaboltjai és a belkeres­kedelmi üzlethálózata, sőt a termelői és a magánkereskede­lem közötti versenynek. A termelés zközök piacán, a forgalmi folyamatba akkor kapcsoljuk be a keres­kedelmet, ha azok a költsé­gek, amelyek a kereskedelmi szervezetben jelentkeznek, megtakaríthatók a felhaszná­ló és a termelő vállalatoknál. Ennek megvalósulását előse­gíti, ha a termelőeszköz-keres­kedelmi vállalat is eszközle­kötési járulékot fizet, és ha ér­dekeit a nyereség növelésében. A vevőnek így módja nyílik arra, hogy válasszon a keres­kedelem és a termelő által kí­A mennyiben a tervgazdái- i kodás rendszerében új : elem lesz a piaci mechanizmus aktív felhasználása, annyiban : új gazdasági jelenség lesz a ; verseny, a konkurrencia ‘s. A verseny hatásos ösztönzője lé- 1 liet a folyó termelés hatékony­sága növelésének, a kereslet­hez jobban idomuló kínálat kialakításának, sőt, előnyösen < befolyásolhatja a technológiát és a gyártmányfejlesztést is. '• A kérdés árnyalt megítélé- : séhez tartozik, hogy mások a versenyeztetés lehetőségei, a reform végrehajtását követő ; átmeneti időszakban és mások akkor, amikor az új mechaniz- ■ mus már az egész gazdasági életet átfogja, „bejáródva” mű­ködik, és amikor — s ez talán a legfontosabb — gazdasági . életünk kiegyensúlyozottan . fejlődik, a piaci helyzet sta- ■ bil. 1 A gazdasági verseny olyan objektív ösztönző, amely új­ra 'és újra arra kényszeríti a vállalatokat, hogy még tökéle­tesebbet, nagyobb használati értéket képviselő terméket gyártsanak, hogy minél jobban ; kielégítsék a vevők igényeit. A versenyben ugyanis egyes vál- l lalatok — kollektívák — na- '• gyobb haszonra tesznek szert és így gyorsabban fejlődnek, míg más vállalatok elmarad­nak és piaci pozíciójuk az előbbiekkel szemben meggyen­gül. A verseny, főként és elsősor­ban a fogyasztói cikkek pia- . cán — termelésében és értéke-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom